Vissza az újság tetejére

Magyar Kolping Szövetség Támogató Szolgálat

·              ha nincs, aki az orvosi rendelőbe elvigye,

·              ha nincs, aki kontrollra, rendelésre szállítsa,

·              ha nincs, aki haza vigye a kórházból,

·              ha nincs, aki ápolja otthonában, míg betegségéből felgyógyul,

·              ha segítségre szorul otthoni teendőinek elvégzésében

Hívjon, mi segítünk!

A Támogató Szolgálat szolgáltatásainak díja jövedelemfüggő.

Amennyiben az egy főre jutó jövedelem :

25.800 Ft alatt van, a személyi segítés térítési díja: 50Ft/óra, szállítási díj:  10Ft/km

25 801-38. 700 Ft a személyi segítés térítési díja: 100Ft/óra, szállítási díj:  20Ft/km

38.701-51.600 Ft a személyi segítés térítési díja: 250Ft/óra, szállítási díj:  40Ft/km

51.601-64.500 Ft a személyi segítés térítési díja: 300Ft/óra, szállítási díj:  70Ft/km

64.501Ft/hó felett a személyi segítés térítési díja: 500Ft/óra, szállítási díj:100Ft/km

Elsődleges ellátási területünk:

 (Ha szabad kapacitással rendelkezünk, akkor természetesen más települések lakóinak is rendelkezésére állunk!)

Telefon: 06/35/ 340-228 vagy 06/20/ 578-08-67

m

Tíz falu egy asztal

Július 8-án a Kalász újraalakulásának 5. évfordulója alkalmából Tíz falu egy asztal találkozót szervezett a helyi egyesület.

A vendégeket nyolc órától reggelivel (tea, kalács, sós sütemény) fogadták a Kalász-házban a tagok, akik már több napja, hete készültek lelkesen a találkozóra. Az ország különböző pontjairól érkeztek Kalász-tagok, érdeklődők: Lengyeltótiból, Sümegcsehiből, Martonvásárról, Tápióbicskéről, Nagykátáról, Máriabesnyőről, Nógrádmegyerből, Drégelypalánkról, Dejtárról, Patakról, Balassagyarmatról. A helybeli tagokkal, vendégekkel együtt kétszázan élvezték a vendéglátás örömeit.

Tíz órakor ünnepi Szentmisét mutatott be dr. Udvardy György Budapest-Esztergom egyházmegyei segédpüspök, általános helynök, négy pap (Gyuriga Károly lengyeltóti plébános, Hédik László drégelypalánki plébános, Tarnai Imre helyi plébános és Luteránus Péter helyi káplán) társaságában. A szentmise keretében három új helyi Kalász-tag tett fogadalmat.

A szentmisét előadás követte, melyet Udvardy György püspök tartott az imáról, annak közösségmegtartó erejéről, az egyének életére gyakorolt hatásáról, a jó imádkozás feltételeiről, módjairól.

Az előadást követően, elimádkozva az Úrangyalát, a vendégsereg együtt vonult át a Közösségi Házba, ahol ízlésesen megterített asztal, de főleg finom ebéd várta őket.

 A helyi népviseletbe öltözött Kalász-tagok szolgálták fel az ételeket, ízes népi rigmusokkal fűszerezve.

Mikor már mindenki kellően töltekezett, Nógrádi László polgármester tartott rövid ismertetőt a község történetéről, életéről. Ezután Nényei Gáborné, a Kalász országos vezetője beszélt az egyesület fontosságáról, feladatáról, különös tekintettel a nők szerepéről a családban, a közösségekben, az élet iránti felelősségükben.
 Majd a helyi Kalász-vezető, dr. Kovácsné Nagy Mária számolt be az érsekvadkerti egyesület újjáalakulásának körülményeiről, az eltelt öt év munkájáról.

A beszédek után testi és szellemi élvezetek következtek. Előbbieket a finom sütemények, italok biztosították, utóbbiakat a Kalász-tagok színes műsora, amit az elmúlt idők folyamán bemutatott számokból válogattak össze.
 A Gyertya c. jelenet a mások számára adott élet fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a Pletyka éppen az ellenkezőjére, a másoktól elvett jó hírnév megtépázására mondott nemet. A Vásári jelenet kapcsán vadkerti népdalok gyűjteményét adták elő a szép hangú asszonyok, miközben jókat élcelődtek. A fiatalabb korosztályból a kislányok tánccal színesítették a műsort, illetve Pistyúr Zsófi ízesen előadott meséjével. A vendégek is hoztak műsorszámokat, két népmesét és egy népdalcsokrot adtak elő.

Vidám, jó hangulatban fejeződött be a találkozó délután öt óra körül, s a sok dicsérő, köszönő szó a vendégek részéről bizonyította, hogy nem volt hiába a sok  fáradozás, munka.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették a találkozó létrejöttének megszervezésében: az Agroméra Rt.-nek, Nagy Józsefnek, a kántor úrnak, a Közösségi Ház konyhásainak és a Kalász sok-sok kétkezi munkásának.

- egy Kalász-tag -

Tisztelt Apát Úr!

  Már rég írtam Neked levelet. Most, a nyár kellős közepén, összefoglalom az utolsó híradásom óta, a volt egyházközségedben történt eseményeket. Bár lehet, hogy odafönn is olvasod a Vadkerti Harangokat, hisz az Interneten Barna barátom rendszeresen közzé teszi az általad elindított sajtónk megjelenő számait, de húgod, Borika is hozzájut a nyomtatott példányokon keresztül utolsó állomáshelyed történéseihez.

 Nos, hát mi is történt a mi házunk táján? Volt templomi hangverseny és ökomenikus imaóra. Az erdei háznál Lupus testvér lelkigyakorlatával gazdagítottuk hitbéli tudásunkat, melyről tudósításokat is olvashattál az azt követő számban. Egész évben kedd este és vasárnap délután az imacsoportok felügyelete mellett szentségimádások keretében fohászkodunk a nemzetünk felemelkedéséért, de az ifjúsági és felnőtt hittanok sem hiányoznak életünkből. Új szervezet is alakult Kolping Támogató Szolgálat néven plébániai központtal. Feladatuk a térségünkbe élő rászorulók szolgálata, amely a gyerekekkel és idősekkel rendszeresen foglalkozik. Az idén, először hosszú idő után, csak elsőáldozás volt, a bérmálás a kibérmálkozás csökkentése végett halasztódott el.

 Pénzügyi támogatás mellett rendezetté vált a Kalász- és Cserkészház. Máris rendezvénynek adott otthont a tíz falu egy asztal kalászos találkozón keresztül, ahol Udvardy György püspök atya tanítása által a templomban gazdagodhattunk lelkiekben, majd a közösségi házban a közösen elfogyasztott ebéd után az öntevékeny csoportok kulturális programjai tették emlékezetessé ezt a napot. Úgy tudom a cserkészek is készülnek valamire, de arról majd ők beszámolnak Neked.

  Tudod az erdei házi családi nap már hagyománnyá vált. Az északi körzet kolping családjai nagy szeretettel jönnek nagy számban, de most először a testvéregyházak-élükön Molnár Zsigmond református lelkész- is megtiszteltek jelenlétükkel. Csak a helybelieknek esett nehezükre ide kijönni. Pedig most is nagyon tartalmas napunk volt. Placid atyát ugye ismered? A Gulágon ártatlanul sokat szenvedett pap egy tünemény. Nem lázad, hanem mindig és mindenütt szolgál. Életével bemutatta, hogy mindig és minden rosszból van kiút, csak észre kell venni a legkisebb örömöket is, hogy azok motiválják életünket, ne pedig a „feltett kezű” pesszimizmus. Műsort adtak a diósjenei fogyatékosok. Megható érzés volt látni, hogy mennyire vágynak ezek a beteg emberek is az elismerésre, amit a tapsaink során íródott arcaikra.

  Szívszorító érzés volt és sok szembe könny szökött Csernák János és Vitay András által fémjelzett, a fiataljaink közreműködésével elhangzott trianoni emlékműsor, ahol egy –egy város elestét / Kolozsvár, Nagyszombat,stb./ az ekkorra elkészült harang kondulása is jelezte, majd a napot Sillye Jenő és barátai hangversenye zárta be.

  Utolsó és rendhagyó ballagás volt a Szent Erzsébet Katolikus Iskolába. Sajnos, bár az egyházközség még a januári leveleire sem kapott választ ezzel kapcsolatos kérdésére, nemcsak a nyolcadikosok, hanem minden osztály elballagott, hogy másutt folytassa  megkezdett tanulmányait. Kíváncsi volnék a véleményedre és a hogyan továbbra adott útmutatásaidra, de azt megszerezni a jelenben nem olyan egyszerű.

  Végezetül újból plébános csere elé nézünk. Varga Péter két évi szolgálata után, Imre bácsi oldalágon látta el köztes megoldásként az általad formált közösséget Luteránus Péter káplán atya segítségével. Ma kaptuk a hírt, hogy augusztus elsejétől őt káplánnak Szolnokra helyezte a püspök atyánk. Most, bár még hivatalos értesítést nem kaptunk róla Lukács András követ Téged a plébánosok sorában. Kérlek imádkozz érte és értünk, hogy egymást mindjobban szolgálva tegyünk tanúságot az egyházunk és nemzetünk megújulása mellett.

emjé

Cserkészek közt

Csodálom a legparányibb lény létét is, azt, hogy van, hogy akar, szeret lenni, ahogy a léthez ragaszkodik. Csodálom a kis magok határtalan bizalmát, mellyel a felszínre küldik kis hajtásukat, és nem állnak meg, hanem virágot bontanak, majd magot érlelnek, megélik a maguk határa közt a teljes létüket. Bármerre fordulok is, ugyanezt látom, hosszú út után érkezik a gólya, nem tátja a száját, fészket épít, fiat nevel, hogy átadja a legdrágábbat, a lét ajándékát. Minden mi él, élni akar, nagyra nőni, virágot, gyümölcsöt teremni, a lét gyönyörűségét tovább adni, és olyan jól van ez így. Csodálom az életet, mi bennünk, emberekben felfakadt. Csodálom az anyaméhben egymagában elinduló kis sejtet, ahogy társat keres, és talál, majd hónapok alatt szeretetből, vérből új élet fakad, csoda a lét, melynek te is hordozója vagy. Megszületik az ember és topogó léptekkel elindul a végtelen felé. Csodálom ezt az ívet, pályát, mely a semmiből a végtelenbe visz. Gyönyörűséges a lét, jó lenni, kisbabaként oda bújni szüleinkhez, jó bebarangolni a gyermekkor megannyi ligetét, erdejét, barátságokat kötni, megtapasztalni, hogy jó szeretni, és szeretve lenni. Telnek az évek, de minden nap meghozza a maga gyümölcsét. Te a világot járod, hogy felfedezd, de ezáltal. önmagadat is meghódítod, felépíted. Milyen szép a kisgyermek önfeledt kacagása, az eszmélő ifjú örökös elégedetlenkedése azzal, ami van, és ahogy van, ő többet akar, és úgy érzi, hogy többet is tud tenni az előtte járóknál. Csodálatos naivság, tisztaság mellyel hiszi a serdülő, hogy ő mindent meg tud oldani, világunk kiapadhatatlan ősereje. Jó dolog huszonévesnek lenni, szórakozni, de ne torpanj meg, torzó, torzszülött leszel, ha itt leáll kibontakozásod. Attól leszel felnőtt, hogy a megismert értékek közül választasz magadnak, meghozod döntéseidet, majd lassan kialakul világnézeted, életcélod, életformád. Mind-mind egy nagy csata, melyet ha megvívsz alázattal, de bátran, boldog leszel. Csodálatos a szerelem, ez az emésztő tűz mely, mint táltos paripa, elragad a fellegek felé, repít, és olyan távlatokat nyit, melyekről nem is álmodtál; társat találsz magadnak, örvendj neki, a tiéd, s te az övé vagy. Jó dolog szülővé válni. Egy nő nemcsak gyermeket szül a földre, hanem megszül egy édesanyát, egy édesapát is, életet adsz, de te is új életet kapsz. Egy határtalan új dimenzió, egy új világ, melynek csillagvárosai, gyermekeid első szavai, botladozó léptei, butuska gesztusai. Ezt a világot ti teremtettétek, de általa születsz te magad is. Gyermeked, ahogy szembefordul veled, tekintetével azt mondja, hogy "az én apukám a világ legerősebb embere", te se tudod hogyan, de gyermeked teremtő tekintete átalakít, és valóban sokkal erősebb, tisztább leszel, új ismeretlen források fakadnak fel szívedben. Te teremted őt, a csodát, a gyermeket és ő tégedet, a gondoskodó szülőt. Jó dolog szülőnek lenni, de ne állj meg, a végtelen hív tégedet, csodák várnak rád. Lassan látni fogod, hogy bontakozik a bimbó, s gyermeked szép nagylány, kemény ifjú lesz. Szívedben mérhetetlen büszkeséggel tapasztalod, hogy csinos lányod után megfordulnak a fiúk, hogy fiad jelenlétében a lányok elpirulnak, összesúgnak, beszédesebbek leszek. Jó dolog gyönyörködni iskolát végző ballagó gyermekedben, vele együtt dolgozni, látni a felnőttkor küszöbén átlépő gyermekedet. Aztán egy szép nap nagyszülő leszel, ez egy új világ, ne félj tőle, talán most már időd is több van rácsodálkozni a csodára, a kis unokára. Ő nem a tiéd, de belőled fakadt a forrás, és ez boldoggá tesz. Elindítottál valamit, mi már nélküled is forog. Meséket mondasz, talán a kis lurkónak bevallod, hogy nagymaminak van egy seprűje, min repülni is tud, s aztán mindig összekacagtok, megtanítod halászni, s megmutatod azt a tisztást ott fent a havason, mit nagyapád mutatott neked, és ő ugyanazzal a néma csodálattal fürdeti tekintetét a harmatos tájban, mint te évtizedekkel ezelőtt. Utad nem ért még véget. Ahogy lassan, mint fölösleges limlomot, elengeded e világ dolgait, méltósággal megöregedsz. Jó dolog a jól végzett munka után megpihenni. És ahogy visszanézel, tudod, hogy kár lett volna életed útján akárhol is megállni, életed attól teljes, hogy bejártad azt, minden életszakodnak megvolt a maga szépsége, ajándéka, mi teljessé tette életed. Utad soha nem ér véget, mert Isten végtelen, és a végtelent bebarangolni végtelen idő kell, ne aggódj, időd van, halhatatlan vagy. Bízz Istenedben, ki létre hívott, ki megajándékozott a bontakozó élet csodájával. Ő azt akarja végtelen bölcsességével, jóságával, szeretetével, hogy mindent megismerj, és te is megtapasztald a létezés örömét. Útban vagy a nemlétből a lét felé, csodák várnak rád, minden nap ajándék, hogy lassan te magad is ajándék legyél.

Csaba testvér

Kolping hírek

  Július közepén az ifjúságunk kis csapata udvarrendezést hajtott végre, hogy a nyárban is meglátszódjék van gazdája ennek a területnek. Na meg az ide érkező gyalogos zarándokoknak is felüdülést jelent a rendezett környezet.

  Szintén a fiatalok- Beke Krisztián, Szabó Gellért- képviselték Érsekvadkertet az Egerben megrendezett országos program egyeztető találkozón. A szerzett tapasztalatokat beépítjük az évi feladattervünkbe.

  Megtelt a benti ház július elsején. Az esti misét követően közösen köszöntöttük a László és Péter nevű testvéreinket.

  Lapzárta után ismét az ifjúság gondoskodott arról, hogy a helybeli és az északi körzeti fiatalok tartalmas napot töltsenek nálunk. Az előző évek sikerén felbuzdulva, a Vadkerti Várnapok 6 címmel színes programok és kreatív vetélkedők várják az idelátogatókat.