Tolongás van a damaszkuszi úton – írta Esterházy Péter a 15 évvel ezelőtti változások idején. Nagy tülekedés támadt az úton, és sok Saul nevezte magát Pálnak. „Pál-dömping” volt, hisz Sault alig lehetett látni, pedig voltak és ma is vannak belőlük. Csak szét kell nézni környezetünkben.

Mindannyian tudjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú gyűlölettől lihegve ment Jeruzsálemből Damaszkuszba, hogy egy jó ügy követőit likvidálja. Ám minden másképp történt, mint gondolta. Tanítvánnyá, apostollá lett. Mint tudjuk, az életét is az Úrért áldozta, azért az Úrért, aki miatt oly sok életet kioltott már. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg az Úr követői elhitték neki azt, hogy Saul nincs többé, csak Pál van, hisz ő Pálként született újjá. Ezt igazolták tettei, amit leveleiből olvashatunk. S ha Pál nem lett volna valóban megtérő, ha – sokunk példájára – lelkében Saul marad, a damaszkuszi úti események után nem lettek volna összhangban szavai és cselekedetei. De Saul valóban Pál lett. Megváltozott. Úgy született újjá, hogy nem titkolta el régi Saul-voltát. Nem letagadta, hanem megtagadta azt az életformát és hiteles lett általa. Így tudott abban a nehéz időben a legnagyobb hatású egyházszervezővé lenni. Azért gyilkolták meg később, mert más módot nem találtak elhallgattatására.

Tolongás volt a közelmúltban a mi damaszkuszi útunkon is. Tömegek hömpölyögtek azon, lázasan bizonygatva „páli” voltukat. Ám idővel mindenre fény derült. Lett közülünk Pál is, de sokunkról a megmérettetés során leszakadozott a rosszul felragasztott „páli-maszk”.

Legalább egyszer mindannyian rálépünk a damaszkuszi útra. Legalább egyszer megadatik mindenkinek az a kegyelem, hogy végigmenjen e rögös, arctalan személyek bekiabálásaitól hangos úton. Ám sokan elfelejtik, hogy a Pállá válásból nem hagyható ki a személyre szóló mindent bevallás mozzanata. A múlttal való szembenézés, annak vállalása az újrakezdés alapja. Ám mára ismét ódivatúvá lett a damaszkuszi út végigjárása. Lehetséges, hogy nem is eurokonform megtérni, a másik emberben meglátni az Istenarcot?

Ha körülnézünk, minden erre vall. A nagy megtérők meggondolták magukat. Szépen, csendben, észrevétlenül akarnak Pállá változni. Hová lettek az egykori lovasok? Mi történt itt valójában? A régi tolongók másfelé vették útjukat. Csak alkalmanként, ám akkor csak kritizálva vannak jelen. Lelkük mélyén dereng még valami, az egykori rémisztő fényességből.

A függöny legördül. Az előadás, az élet egyszer csak véget ér. Nem is volna ez baj, ha a Damaszkuszba vezető utat nem borítaná annyi levedlett és szikkadó kígyóbőr.

Kívánom, hogy fölismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Már sokan vártuk advent negyedik vasárnapját, amikor a zene hangja képes elnyomni a világ zaját és egymás felé megnyitni a kihűlőben lévő emberi szíveket. Ehhez már az első számok megadták az impulzust azzal, hogy a rézfúvós kvintett a maga nemében óriási hangszereiből kiáradó lágy dallamok nagytakarítást végeztek a lelkek mélyében, felkészítve azt a közelgő nagy titok befogadására. Ezt a hangulatot fokozta a községünkben még működő két iskola kórusainak magas színtű előadása.

A Csernák János színművész által tolmácsolt József Attila vers nyílt őszinteséggel szegezte nekünk kérdését. Mi valóban keressük az igazságot? Tudunk-e összefogni érte? Talán farizeus módon éljük életünk?

A prózát ismét dalok követték a pedagógusainkból álló évek óta fellépő énekkar tolmácsolásában. Amatőrként profi produkcióval ajándékoztak meg minden jelenlévőt, melyet vastapssal jutalmazott a megtelt templomi hallgatóság.

Természetesen elismerés jár a profiknak is, akik 10 éve elültették köreinkben a zene iránti igényt. Most Paganini, Telemann, Vivaldi és Bach művek életre keltésével ébresztették fel mély álmukból az alvó szíveket éppúgy, mint a Csábi tanár úr által tolmácsolt égő gallyak(melyek mi is lehetünk) dilemmája, melyre a hegedű hangja tett koronát.

Nem lehet szó nélkül elmenni az emberi hang művészei mellett sem. A fiatalokból álló Gold Singers, a rutinos Balassagyarmati Dalegylet, a zárszóként felhangzó wolfi AVE MARIA elkísér utunkon a következő adventi viszontlátásig, mely kicsengett a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatójának, Ember Csaba igazgató úrnak, az agapét záró szavaiból is.

Amit eddig írtam, az a jéghegy csúcsa volt. Nem látszik annak a vízben úszó része, akik adományaikkal, munkájukkal, a hangversenyen való megjelenésükkel teremtettek feltételt ezen érsekvadkerti hagyomány 2005. évi megvalósulásának. Nevek nélkül köszönjük a sok házi süteményt, a szendvicseket és az innivalót, a feldíszített termeket, a baráti beszélgetéseket.

Kiemelten szeretnék köszönetet mondani azoknak a vállalkozásoknak és magánszemélyeknek, akik adományaikkal átvállalták a felmerülő költségeket, elvi alapot adva a 2006. december 17-re tervezett találkozónak.

Támogatóink voltak: Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet, Községi Önkormányzat, Egyházközség, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Balla Mihály választott országgyűlési képviselőnk, Boskó Tibor, COOP RT, Csiki-Bege Kft, Édimodul KFT, Fater BT, Fehér Tibor, Halaj Ferenc (Tüzép), Holman László, Horváth Lajos, Kolping család, Mede Zoltán, Nagy József, Percsina Norbert, Sági Péter, Vadkerti Harangok, Valcz László és Zsiga László

Karitász csoportunk ebben az esztendőben is folytatta a már megkezdett tevékenységeket, mint a betegek látogatása, megajándékozásuk a kézműves csoport által készített dísztárgyakkal, ruhagyűjtés - és adományozás. ill. a betlehemező gyerekek kísérése. Szentségimádásokon való részvétel. A beteglátogatók és kézműves csoport folyamatosan működik, az úgynevezett akciócsoport mindig az aktuális programok szervezésében lebonyolításában vesz részt. Idén kezdtük meg együttműködésünket a sérüléssel élő gyermekek szüleivel, számukra gyermeknapi és Mikulás napi programot szerveztünk. Ezeket a gyerekeket, fiatalokat szerény ajándékcsomagokkal leptük meg mindkét alkalommal. Gyermekműsorral, illetve a felnőtteknek szóló előadással is kedveskedtünk nekik. Ősszel ruhaadományt juttattunk el egy segítő szervezethez, mely az árvíz sújtott magyar területekre vitt adományokat. A szállítást egy csoporttagunk szervezte és vállalta magára. Lehetőségeinkhez mérten segítettük egy vadkerti súlyos beteg gyógyulását, a gyógyszereinek kifizetésével. Egy másik család gyermekének kórházi kezelését támogattuk pénzzel. Néhány Katolikus Iskolás tanuló tanulmányi kirándulásának költségeit is csökkentettük az általunk adományozott összeggel. Részt vettünk Kármán János atya Egyházmegyei Karitász vezetőnk pappá szentelésén, a miseruhájához szerény mértékben járultunk hozzá. Idén 45 ajándékcsomaggal örvendeztettünk meg 37 családot Karácsony előtt. Hálás szívvel köszönjük az érsekvadkerti hívek ruhaadományait és a Szent Antal perselybe adott összegeket, mellyel igyekszünk közös akarattal a rászorulókat segíteni, bármilyen formában. A csoporttagok önzetlen munkáját szintén hálásan köszönjük, bízva abban, hogy az újesztendőben is végzik a megkezdett tevékenységüket. Ezúton is kérjük Önöket ebben az évben is segítsék önkéntes munkánkat, lehetőségeikhez mérten ! Ruhákat tiszta állapotban szívesen fogadunk. Bármelyik Karitász tagnál lehet jelezni ezen szándékukat. Segítségen kívül diszkrét jelzéseiket is megköszönjük, ha ismernek segítségre szoruló családot, illetve bárki jelezhet, ha úgy érzi, hogy tudunk segíteni a gondjain.

Dombai Szilvia
Karitász csoportvezető

Károly atya igen szereti a verseket. Sok szépet hallottunk tőle. Kezdő napunk szentmiséjén az alábbi, ismeretlen szerzőtől származó verssel kedveskedett nekünk. Ő annyira megszerette, hogy szinte mindennapi imája lett. Sajnos szerkesztési hiba végett a decemberi számunkból kimaradt, amit szeretettel adunk át minden olvasónknak

(P. J.-né)

Életem ott van
Isten tenyerén
Azért nem félek én,
Bármi fáj nekem:
Mosolyog a szemem,
Száz jajszó között is
Bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul,
Ezer baj, veszély:
Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is
Félhetnék én,
Az Isten tenyerén!

Cserkészek közt

Mit visz a jövő?