Nálunk járt a Mikulás

December 6-án minden gyerek, még a fölső tagozatosak is, nagyon izgatottak voltak, hiszen minden évben ellátogat hozzánk a Mikulás. A tavalyi évhez hasonlóan, az osztályok rövid műsorral készültek, a tiszteletére.

A díszteremben gyűltünk össze és énekszóval vártuk a jó Öreget. Osztályonként osztotta szét a csomagokat, miután bemutattuk szerepeinket. Minden gyerekhez szólt egy-két mondatot, aminek nagyon örültünk.

A tanároknak és dolgozóknak is be kel1ett mutatniuk énektudásukat, csak utána kapták meg ajándékukat. Megköszönte műsorunkat és kiürü1t puttonyával elballagott. A mikuláscsomagban finom édességek, mandarin, dió, mogyor6, színes notesz és ceruza, vagy toll és jelképes aranyvirgács lapult. Mindenki örült az iskolai Mikulás csomagjának, közös énekléssel búcsúztattuk Őt.

Dombai Bálint 3.o.

Az anyaméh gyümölcse jutalom

Karitász csoportunk a fenti címmel rendezett előadásra, beszélgetésre hívta a sérüléssel élő gyermekeket nevelő szülőket. Közös programunk mottóját egy szívhez szóló filmsorozatból kölcsönöztük. Összejövetelünknek vendége is volt, Réti Lajosné-Margit néni csoporttagunk kedves ismerőse, egy evangélikus lelkész jelölt. A fent idézett című sorozatból azokat a részleteket tekintettük meg közösen, melyek erőt adhatnak a mindennapok megéléséhez az érintett családoknak. A filmből jó1 érzékelhető, szinte tapintható volt a szeretet, mellyel ezek a családok körülveszik gyermekeiket. Példát láttunk arra is, hogy egy vak fiatallány milyen kiegyensúlyozottan éli az életét, hiszen felszínre kerültek értékei, melyek kiemelik őt az átlagemberek közül.

A leendő lelkész beszámolt az ó közreműködésével is rendszeresen megrendezett táborokról, programokról, ahol a sérült gyermekeket, fiatalokat olyan élményekhez juttatják lelkes segítők, melyek az ép emberek számára természetesek, de számukra sok háttér munkával, segítséggel megoldhatók (pl. kirándulások, színház,- múzeumlátogatások).

Őszinte lelkesedéssel beszélt rendszeres együttléteikről, il1. a kialakult mély barátságokról. Sok-sok önzetlen fiatal segítő veszi körül a segítségre szorulókat, viszont ók a feléjük áradó hálából, barátságból, a tehetségüket kibontakoztató gondozottjaik segítségéből nyernek erőt ehhez a szép és nehéz feladathoz. A vadkerti szülők ezen előadás, beszélgetés eredményeként lelki töltetet kaptak az őszinte, szeretetteljes szavakból, ill. konkrét telefonszámokat, címeket, melyeket igénybe vehetnek.

Mi Karitász tagok ebben a néhány órában szembesülhettünk azzal, hogy az érintettek legnagyobb problémája talán a magány, a bezártság. Mivel nem ez az, első alkalom, hogy közös összejövetelt szerveztünk velük, lassan jobban megértjük az ő nehézségeiket és szerény lehetőségeinkhez mérten jobban tudunk segíteni is, leginkább közös alkalmak szervezésével, amikor ki tudnak zökkenni a hétköznapokból.

Mivel ez a délután a felnőtteknek szólt, gyermekeiket szerény karácsonyi csomaggal örvendeztettük meg. Áldott, békés Karácsonyt kívánunk mindannyiuknak és köszönjük, hogy elfogadják az általunk felajánlott együttléteket.

Dombai Szilvia

Karitász csoportvezető

Cserkészek közt

Merj álmodni!

Az idei évben immáron tizedik alkalommal kelt útra az érsekvadkerti alakulat, hogy Csehországban egy nemzetközi labdarúgótornán megmérettesse magát.

Az elmúlt tíz évben sok minden megváltozott. A csapat fiatalodott és kettőre gyarapodott, immáron másodízben erdélyi barátaink is velünk tartottak, és nem utolsó sorban a helyszín sem Zdar, hanem a Brnotól cirka harminc kilométerre fekvő Blansko városa volt.

A torna tizenegy csapat részvételével zajlott. Képviseltette magát Németország, Csehország, Székelyföld és Magyarország.

A rendkívül színvonalas torna izgalmas mérkőzéseket, egyenlő erők küzdelmét hozta. A lelátón pihenő csapatok és szurkolók kiélezett küzdelmeket, izgalmas mérkőzéseket láthattak.

A csoportmeccsek – mint mindig – nehézkesen kezdődtek számunkra. Az első mérkőzés vereségét egy, az utolsó másodpercekben rúgott góllal kiszenvedett győzelem követte. Ekkor még mi sem gondoltuk volna… A csoport utolsó meccsének nagyarányú győzelme önbizalommal töltött el bennünket.

Aztán következett a negyeddöntő, ahol a tavalyi évhez hasonlóan ismét a másik érsekvadkerti csapattal kellett megküzdenünk. A külső szemlélő egyik szeme sírt, a másik nevetett, hisz egy biztos továbbjutója van településünknek, de sajnos az egyik elvérzik.

Az elődöntőben a csehországi Jihlava csapata volt az ellenfelünk, velük nagyon jó kapcsolatot ápolunk, a nálunk eddig két alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi labdarúgótornán mindkét alkalommal részt vettek, és már nagyon várják a jövő évit. A kiélezett küzdelem végül is egygólos győzelmet hozott számunkra.

Ilyen közel még sosem voltunk ahhoz, hogy meghódítsuk Csehországot. Még egy meccs, csak egy meccs és megnyertük – mondogattuk magunkban.

Aztán eljött az a mérkőzés. Az ellenfelünk Zdar csapata volt, mondhatni a házigazda. Erdélyi barátaink fantasztikus hangulatot varázsoltak a csarnokban, egész idő alatt zúgott a „Hajrá magyarok!”, „Ria, Ria, Hungária!”. Ilyen közegben nem is végződhetett másként a döntő, minthogy 3-0–ra diadalmaskodtunk.

Minden évben úgy indultunk neki ennek a tornának, hogy tisztes helytállás, azért a dobogóra esélyesek vagyunk, de sok közel azonos képességű csapat van. Csak álmainkban jött elő az a kép, hogy mi emelhetjük a nap végén a magasba a győztesnek járó serleget. És lásd, megtörtént…

Végül köszönet azoknak, akik tíz évvel ezelőtt megkezdték az utat, s azóta minden évben folytatták is azt, hogy egyszer mi vehessük át az ő helyüket, köszönet erdélyi barátainknak azért a hangulatért, amit számunkra a torna alatt varázsoltak, és köszönet a csapatnak, aminek én is tagja lehettem, hogy teljesítette közös álmunkat.

„Győztes csapattag”

Ökumené

(Gondolatok egy hagyomány erősítéséhez)

Nincs új a nap alatt. Nem szűnnek a támadások a történelmi egyházak ellen. Támadnak és keresztre feszítenek gondolatban bennünket. Ám nem kell félni, nem kell aggódni. Nekünk küldetésünk van a pályán történő végig futásra. A futás közbeni hit megtartására az evangélium szavai a mérvadók, nem pedig a bértollnokok felekezeteket szembeállítással megosztó kijelentései.

Olyan meghatóan kéri az Egyház imája a békét a szentmise szövegein keresztül. Hallgasd meg esdeklő imánkat! Adj nekünk békét! Ez a szívből jövő kérés a szentmisékben nem is egyszer hangzik el, mintegy szívekbe súgva annak minden ember számára való fontosságát. Vajon tisztában vagyunk-e a béke fogalmával? A béke a rend nyugalma, az igazság műve és a szeretet hatása. Nem lehet számunkra mérvadó a világra jellemző béke, melyet a másiktól való félelem tart fenn. Számunkra a krisztusi béke fogalmának megélése lehet csak eszköz a mammon diktálta életmód megváltoztatásában úgy, hogy magunkévá tesszük „a ne félj tőlem, mert én nem bántalak téged” keresztig elvezető gondolkodásmódot.

Január közepén imanyolcad keretében együtt imádkoznak a történelem viharában szétszakadt keresztény közösségek, sőt még más világnézetű emberek is bekapcsolódnak ebbe a változást akaró együttlétbe, hogy általa kerüljenek közelebb Krisztushoz.

Legyünk hát mi is az evangélikus és református testvérekkel közös imában, s az azt követő agapéban tanúságtevők, hisz mindannyiunk közös célja Krisztushoz közelebb kerülve magasra tett mécsesként belevilágítani az egyre sötétedő világunkba.

Az imaórát 2006. január  18-án este 6 órától a szentmise folytatásaként tartjuk templomunkban. A testvérekkel történő kötetlen beszélgetés és a Kalász-csoport közreműködésével rendezett agapé színhelye pedig katolikus iskolánk díszterme, ahová külön meghívó nélkül szeretettel várunk minden, a világba Krisztust kivinni akaró testvérünket.

„szervezők”

Újévi köszöntő

Tehát elérkezett ez az újév. Ha hatalmunk volna vágyaink megvalósítására, olyan év lenne ez, amikor „tej és méz” folydogálna, amikor jókívánságainkkal nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is megkeresnénk. A keresztény testvériség alapján mindenütt béke lenne olyannyira, hogy még az égi angyalok is kedvet kapnának leszállni a földre.

Miután nem vagyunk képesek vágyainkat megvalósítani, s nem tudjuk megfordítani a történelem kerekét, a Jóisten, aki ezt a világot jobban ismeri és szereti, mint mi, megért bennünket, rövidlátó embereket. Ránk hagyja, hogy az új év elején mindenféle jót kívánjunk egymásnak. Adja viszont azt, ami az Ő isteni igazságossága szerint legjobban szolgálja javunkat. Az egyes ember szívével, sokkal jobban törődik az Úr, mint akár a tölgyfákkal, melyek nem nőhetnek az égig. A természet határát megszabja, de az ember fejlődésének nem szab határt. Az ember sorsa saját cselekedeteitől függ. Tetteinek következményeitől, bármennyire szeretnénk is, nem tudunk megszabadulni. Ezért fontos, hogy magunkba szálljunk, ami nem is olyan könnyű, mint sokan gondolják. Hogy jól alakuljanak a dolgaid az új évben, neked kell erőfeszítéseket tenned! Nem menekülhetsz a felelősség alól, bármi is a munkaköröd. Jövőd kizárólag az Úristentől és tőled függ, senki mástól a világon! Sorsod úgy alakul, ahogy a dolgod teszed. Jó sorsod nem akkor lesz, ha sok pénzt keresel, hanem ha megtetted kötelességed, úgy lesz lelkiismereted nyugodt, s az Úr veled és tetteiddel elégedett. Számodra akkor boldog lesz az új esztendő.

Fontosnak tartom, hogy nevezzük a rosszat rossznak, a közönségeset közönségesnek, a jót jónak és dicséretesnek, márpedig nem a saját mércém, hanem katolikus hitünk és tanításunk mércéje szerint. Azért, mert ez a tanítás sokkal biztonságosabb, mint az emberek által kitalált világi bölcsesség. Legyünk bölcsebbek a történelem tapasztalataiból, merítsünk erőt Isten útjainak vizsgálatából, akkor az előrehaladó idő örök boldogságunkat szolgálja. Haladjunk bizakodva Istennel az új esztendőben!

(Készült Adolf Kolping 1855 újévi köszöntő alapján)

Kolping hírek

Örömmel tudatjuk, hogy az előző lapzárta idején Csehországban rendezett nemzetközi foci tornát Érsekvadkert I. csapata nyerte. A 12 csapatos tornán cseh, szlovák, német és magyar csapatokon túl, másodízben az erdélyi magyarság ( családjaink vendégei is voltak egyben) is képviseltette magát. Köszönjük Boda Norbert, Kakuja György, Konopás Tamás, dr. Molnár Arnold, Molnár Balázs, Pásztor János, Raduly Dénes, Szabó Attila, Temela Zoltán által alkotott csapatnak a községünk nevét öregbítő sikeres szereplést.

 Közös szilveszterünk ismét a benti kolping házban kerül megrendezésre. Kicsik és nagyok. Akikkel gyakran találkozunk és akiket ritkán látunk egyaránt kedvesek számunkra. A kellő készület elősegítése érdekében a karácsonyban családonként jelezzétek hány személlyel képviseltetitek magatokat. Ne feledjétek, hogy ¾ 12-kor megyünk a templomba, s az Úr társaságában töltjük el e földi fordulópontot. S ha véletlenül otthon szilveszterezel, a templomban lakó iránti tiszteletből  Te is eljöhetsz.

 Január utolsó szombatját úgy tervezzétek, hogy Csepelen a Zoltai zenei napokon veszünk részt. Utána Budapest valamelyik nevezetességének, netán a Terror Házának, megtekintése is szerepel a napi programban.

Egyházközösségi hírek

Január 18-án az esti szentmise folytatásaként ökumenikus imaóra lesz templomunkban. Balassagyarmati evangélikus és református testvérek is jelezték részvételüket lelkészeik jelenlétével.

Január 6-án este folytatódik az ifjúsági hittan. Kérjük a fiatalok aktív részvételét.

Szent András napján, templomunk búcsúja keretében, községünk szülöttje, Koza József kanonok úr 25 éves papi pályafutását is köszönthettük. Isten adjon neki erőt az új, hatvani állomáshelyén végzendő munkájához.

Kereszteltek:

Farkas András Márk
(Farkas András -Makó Krisztina)

Boda Zalán Ágoston
(Boda Norbert- Csillag Mária)

Halaj Dorina
(Halaj Zoltán -Nagy Dorottya)

Halaj Dorottya
(Halaj Zoltán -Nagy Dorottya)

Varga Richárd
(Varga Sándor -Horváth Erzsébet)

Halottaink voltak:

Mák József
Márton Sándor
Id. Raduly József
Maglódi Istvánné
Csóka Ilona
Vincze Gyuláné
Csabák Margit
Csernák István
Bojtos Ferencné
Gonda Ilona

Idézetek, humor

A halál bekopogtat egy házba, ahol a férfi nyit neki ajtót.
Így szól a halál:
- Jöttem a lelkedért!
Mire a pasas beszól a konyhába:
- Lelkem! Érted jöttek!

A rendőr fia panaszkodik a papának:
- Apu! Én nagyon fázom!
- Állj be a sarokba - mondja az apa. - Ott 90 fok van.

Cipőboltban hallottam:
- Majd meglátja, mennyire fog örülni ennek a cipőnek - mondja lelkendezve ügyfelének az eladó.
- Hm, az lehet. Különösen, ha majd esténként levehetem őket.