Keresztény élet 2004. november 28.

Erős bástya szeretnénk lenni

Érsekvadkert, melyet 1905-ig Vadkertnek neveztek, Nógrád megye egyik legrégebbi települése. Egy írott forrás már 1227-ben az esztergomi érsek vadaskertjeként említi. Parókia már a XIII. században létezett e helyen. A ma is látható barokk templomot – melynek védőszentje Szent András apostol - Eszterházy Imre érsek építtette, s a plébániával együtt 1743-ban készült el. A közel 4000 lelkes településen – még ha akadnak is gondok – irigylésre  méltó hitélet bontakozott ki. Ennek hátteréről kérdeztük Varga Péter plébánost és dr. Kovács Jánost, az egyházközség világi elnökét.

-         A templomba járókról több alkalommal készítettek felmérést – mondta Varga Péter. – Amíg 1992-ben átlagosan 1252-en vettek részt a vasárnapi miséken, addig 2000-ben 1002-en. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik ember templomba járó. (Bár szerintem ma már kicsit rosszabb arány jönne ki.) Mivel ma általában egy-egy település tizede vesz részt ünnepi szertartásokon, ez azt is jelzi, hogy nálunk jóval nagyobb a buzgóság, mégis lehetünk elégedettek. Mert a község háromnegyed része passzív. Szeretnénk őket is bekapcsolni a hitéletbe, mégpedig a kiscsoportokon keresztül. Egy éve kerültem ide, s azt szeretném, ha még ennél is aktívabbak lennének a hívek.

-         Milyen csoportjaik működnek?

-         Az iskolai hittanosok mellett vannak ifjúsági és felnőtt hittan csoportjaink, cserkészeink. Három évvel ezelőtt az egyházközség idősebb nőtagjai fogadalmat tettek, hogy felfrissítik a KALÁSZ életét. Közösségük ma már 70 tagot számlál. Több mint fél éve büszkélkedhetünk Karitász csoporttal is, míg Kolping családunk az országban a legnagyobb létszámú, 150 főt számlál. Szólni szeretnék azokról, akik a takarításban, templomdíszítésben segédkeznek, vagy a templom környéke is mindig oly szépen rendben van tartva. De azt is büszkén mondhatjuk, hogy a rózsafűzér társulatnak is 500 tagja van, s a ministránsok csoportja is ott van.

-         Bizonyára az egyházközség motorja a képviselőtestület…

-         Igyekszünk mindent megtenni, hogy így legyen – válaszolta dr. Kovács János. – Különösen nagy figyelmet fordítunk intézményeinkre, s az egyházi épületekre. A kalászosok és a kolpingosok is önálló épületekben működnek. A templom és a plébánia mellett két kápolnát is igyekszünk karban tartani. A Kálvária kápolna 100. évfordulójára felújítottuk a keresztút képeit. Sokan segítenek a felújítások során. Így volt ez, amikor a templom tetőszerkezetét hozták rendbe két évvel ezelőtt, vagy amikor a belsejét renoválták. Hamarosan a plébánia tetejét kell újjávarázsolni. S nagy figyelmet igényel az egyházi iskola működtetése is.

-         Az iskola ügye fájdalmasan érint valamennyiünket – vélekedett  Varga Péter. – Amikor 1991-ben beindították, az elhelyezésével volt gond. Csak később, 1996-ban tudtak olyan épületet vásárolni, amelyben zökkenőmentesen lehetett oktatni nyolc osztályt.  Sajnos a mostani beiskolázásnál azt tapasztaltuk, hogy nem nagy az érdeklődés iránta. Az elkövetkezőkben a nyelvoktatás színvonalának emelésével szeretnénk vonzóbbá tenni az intézményt. No és abban is bízom, hogy a továbbiakban kedvezőbben alakul a politikai  helyzet és a szülők nem félnek majd idehozni a gyermeküket. S a Kormány is többet ad a fenntartásra.

-         Milyen tervek foglalkoztatják még az egyházközséget?

-         Közösségünk megújítását szolgálhatja, hogy a 100 éves kápolna ünnepe alkalmából, 100 napon keresztül imádkozunk egymásért, az Egyházért. Az Oltáriszentség Éve pedig elősegítheti, hogy erőt meríthessünk a közöttünk élő Krisztusból. Mindezek mellett, havonta jelentetünk meg újságot, mely talán 2000 emberhez is eljut. Ebben számolunk be az előttünk álló teendőkről is. Mindezeken túl fontosnak tartom, hogy megvalósítsuk azokat az elképzeléseket, amelyeket az egyházmegyei hitoktatási bizottság fogalmazott meg a hittanra járók számára. Különösen a bérmálkozók gyakorlatiasabb felkészítése lenne a feladatunk. S  az is, hogy a bérmálkozás után egyre többen kapcsolódjanak be aktívan az Egyház életébe. Mindezeken túl igyekszünk újabb csoportokat létrehozni, amelyekbe újabb híveket várunk. Mert az Egyház megújulását szolgálhatják a jól működő kisközösségek.

-         Mindezek mellett, természetesen építünk a hagyományokra is -                                     mondta dr. Kovács János. -  Nem feledkezhetünk meg mindarról, amelyet őseink hagytak reánk. Például az itt élőknek több fogadott ünnepük van. Ilyen például július 31-e, Szent Ignác napja. 1870-ben e napon fejeződött itt be a pusztító állatvész. Őseink megfogadták, hogy e napon örök időre ünnepet tartanak. Munkát nem végeznek. Nagyon nagy a mi felelősségünk, mert nagyon komoly a múltunk.                                  Vadkert erős bástyája volt az esztergomi egyházmegyének. Most, az átszervezések után, a Váci Egyházmegyébe kerülve sem lehet ez másképp.

A búcsúzás után, a kocsiba ülve láthattuk, hogy a templom előtt elhaladó idős emberek megemelték a kalapjukat. Ezzel is igazolva mindazt, amit az egyházközség vezetőitől hallottunk.

                                                                                    Homa János