Szent Anna és Szent Joachim
Szentmiseszándékok
Mint mamácska
Országos Kolping ifjúsági tábor Érsekvadkerten
Útravaló - Hegyi Camino II.rész
Isten beperelve
Híreink

Szent Anna és Szent Joachim

Hittantábor 2021.

Ebben az évben negyedszer vettem részt a hittantáborban, amit Bartók Ági néni és Beke Anna néni szervezett. Az idén is sok játékban, kirándulásokban, új élményekben és lelki feltöltődésben volt részünk.

Voltak sorversenyek, kézműves foglalkozások, mindenki batikolt magának saját pólót - én piros-fehér-zöldet akartam, de zöld-fehér-barnára sikerült J. Részt vettünk József atya előadásán a templomban, Ági néni padlófoglalkozást tartott, Böbi óvó néni meseterápiás foglalkozást csinált. Gyuri atyával szentmisén voltunk a Hont-Tsitári kápolnánál, és volt szentségimádás is a templomban.

Idén Szentendrére mentünk kirándulni. A skanzenben kenyeret sütöttünk, a saját kis kenyerét mindenki haza hozhatta. Anya és Apa szerint ez volt a legfinomabb kenyér, amit eddig ettek J.

Jó kis hét volt ez: sok vidámsággal, élménnyel és imával. Köszönet Ági néninek és Anna néninek a szervezésért!

Vitéz Gergely 6.a

 

A 2020-2021-es tanév is sajnos a „vírushelyzetről” szólt. Az iskolai online oktatás után pár hétre visszamehettünk a tanterembe is. Éppen ezért nagyon örültünk, amikor megengedték, hogy nyáron táborokat szervezzenek.

Eddig minden évben részt vettem az Ági néni szervezte hittan táborban. Az idén immár felsősként.

Az első napon szokás szerint megalakultak a csapatok. Azután Ági néni és Anna néni vezetésével meglátogattuk a templomot, és ott beszélgettünk József atyával. Ebéd után pedig a tábori pólókat készítettük el, mindenki kedve szerint tervezhette meg a sajátját.

A második napon Hont-Tsitárba látogattunk el, ahol Gyuri atya misézett nekünk. Délben a Várkapitány étteremben ebédeltünk meg Drégelypalánkon.

A harmadik napon a két csapat előadását láthattuk, és utána pedig követ festettünk.

A negyedik tábori napon Szentendrére mentünk. Megnéztük a skanzent, sétálgattunk. A csapat egyik fele kenyeret sütött, a másik fele pedig a játékvilág előadáson vett részt.

Az utolsó napot vidámság, sport, móka és kacagás jellemezte. A sorversenyek és az eredményhirdetés után kicsit kézműveskedtünk is.

A tábor hitben gazdagon és vidáman telt. Mindannyian tanultunk valami újat!

Kelemen Olivér 5. osztály

 

Fábián Noel vagyok már 6. osztályos tanuló. Évek óta járok a hittan táborba, amit nagyon szeretek. Nekem legjobban a kirándulások és a foglalkozások tetszettek. Voltunk Hont-Tsitárban, ahol Gyuri atya misézett nekünk kedden. Szentendrén pedig csütörtökön, a skanzenben és a városban. Nagyon szép volt. Sok mindent tanultunk és sokat játszottunk. Köszönöm, hogy ismét eljöhettem, nagyon jól éreztem magam.

 

Zárszóként:

Köszönet és hála Gyuri atyának és József atyának a támogatásért, együttműködésért, Szabó Jánosnak (Fater) a sikeres pályázatért, a szülőknek a segítségért, süteményekért, a gyerekeknek az aktív részvételért, Beke Annának az aktív segítségéért, és nagy-nagy hála a Jóistennek, hogy megengedte megélni a hittantábort!

Ági néni

Ahogy mentem a zarándokúton, kezdtem megszokni az emelkedőket, lejtőket. Edzésbe jöttem. Kezdett alkonyodni, amikor egy völgybe értem. Egyik pillanatról a másikra köd borult a tájra. Nem látom világosan, merre vezet az ösvényem. Nem gyönyörködhetem a tájban és egy kicsit bezártság érzésem van. Ám fél óra múlva hirtelen oszlani kezdett a köd. Akkor vettem észre, hogy nem messze tőlem, a meredek és gyönyörű sziklafal tetején szép kilátó van, amit szépen megvilágítanak a nap sugarai. Ekkor eszméltem rá, milyen szép helyen is vagyok. Így van ez az életben is. Vannak olyan pillanataim, amikor tisztán látom, mennyire áldott vagyok. Van három gyönyörű gyermekem, aranyos feleségem, van mit ennünk, egészségesek vagyunk. Van lában, amivel el tudok menni kirándulni, van szemem, amivel láthatom a leírhatatlanul szép hegyeket. Amikor erre gondolok, hála tölt el és érzem, hogy Isten jelenlétében élek. Ennek átéléséhez törekedni kell, az éberségre. Ha éber vagyok, észreveszem, mikor szál fel a „köd” és meglátom az útjelzőket, felfogom mennyire áldott vagyok!

Már ötödik napja vagyok úton. Amikor csomagoltam, a „súlykorlátom miatt”csak két palack vizet tettem be . Most nagyon meleg van. Gyakran előveszem a vizesüveget. Rövidesen el is fogyott a munícióm. Kezdtem nagyon szomjas lenni. Amerre eddig jártam, sehol nem akadtam forrásra. Balszerencsémre senkivel sem találkoztam, de még lakott területet sem érintettem. Kezdtem nagyon szomjas lenni. A szám is kiszáradt. Lassabban mentem. Szinte csak magamra és a szomjúságomra, illetve a vízre tudtam gondolni. Leültem egy kőre az erdőben pihenni és gondolkodtam, mitévő legyek, merre menjek, hogyan keressek vizet. Egyszer csak hangokat hallok. Egy fiatalember ért utol az ösvényen, de vize már neki sem volt. Ám ő tovább ment egy másik turistajelzésen, én meg pihentem még egy kicsit.

Pár perc múlva kiáltást hallok. Gyere, megtaláltam a forrást! Felvettem a hátizsákom és rohantam a hang irányába. 300-400 méterre egy bővizű forrásnál állt az ismerős. Örültem és megnyugodtam és ittam, ittam…

Visszagondolva, egyedül nem biztos, hogy megtaláltam volna a forrást, hiszen az egy másik turistaút mentén volt. Én más irányba tartottam.

Ez is azt bizonyítja, hogy az életben szükségünk van egymásra. Néha életmentőek tudnak lenni a találkozások, kapcsolatok. Ám nem csak az emberekkel való találkozás életmentő, hanem az Istennel is. Ő az, aki olyan vizet, olyan életet tud adni nekem, amitől valódi, igazi életem lesz. Tehát annyira szükségem van Jézusra, mint az élő testnek a vízre. Víz nélkül már egy nap után elgyengülök.(És Isten nélkül?!)

Tovább folytatva utamat sokáig kerestem az ideális szálláslehetőséget. Csak mentem, mentem és arra lettem figyelmes, hogy kezd sötétedni. Hol aludjak? A térképen láttam én, hogy nem sokára lennie kell egy kis falunak. Így mentem tovább. Azonban nem gondoltam, hogy még az erdőben rám sötétedik. Ilyen még sosem történt velem. Megkerestem a zseblámpámat, mert nélküle alig láttam valamit. Csönd szállt az erdőre. Kicsit ijesztő volt. Óvatosan lépkedtem az ösvényen, mint mikor alvó gyermekem szobájába lépek be. Persze motoszkálások a bokorban, az ágreccsenések hangja felerősödött. Féltem, de kétségbe nem estem, de olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint még soha. Befurakodott a fejembe egy gondolat, ami erőt adott: most minden reményemet Istenbe kell vetnem. Hagyjam, hogy ő vezesse lépteimet. Magam sem tudtam, bár féltem, mégis kikapcsoltam a zseblámpámat. Így mentem lassan. Ahogy megszokta a szemem a sötétet - azért az ég felől valamennyi világosság mégis csak szűrődött a fák közé -, már láttam az ösvényt. Mentem, mentem. Egyszer csak fényt pillantottam meg jobb kéz felől. Elfordulva a fény irányába nemsokára egy erdészházhoz értem. Az erdész fogadott, vendégül látott és ágyat is biztosított számomra.

Ilyen élmények után nehezen jött álom a szememre. Megértettem, ott növekedhet a kapcsolat Krisztussal, ahol erőnk végéhez jutottunk, ahol nincs más hátra, mint megadjuk magunkat, és ott sejthetjük meg, hogy teljes mértékben Krisztusra vagyunk utalva. Merjünk hát ráhagyatkozni!

(Találkozásaim - könyvrészlet; Fotó Urbán E., folyt a III. résszel)

Vissza az újság tetejére

Isten beperelve

Cikkeim terjedelme nem igazán alkalmas egy-egy kérdés beható megválaszolására, pedig szívesebben írnék például azoknak a balliberális vallási „szakértőknek” a folyamatos sajtóhadjáratáról, akik a Katolikus Egyházat fundamentálisnak tartják, mely nem képes levenni magáról a középkor béklyóit, és makacsul ragaszkodik a konstantini államegyház hatalmához, javaihoz és tekintélyéhez. A mögöttes cél persze XVI. Benedek pápa támadása (Az ő pápasága idején íródott cikk ma is aktuális. Támadják a pápát, a papságot és Jézussal viccelődnek Müller Cecília kifigurázásával.), és ehhez a „szakértők” szívesen felhasználják (leginkább kiforgatva) az Egyház „liberális” képviselőinek különféle nyilatkozatait. Így aztán mondjuk Várszegi Asztrik, ebben az időben pannonhalmi főapát „haladó”, Bábel Balázs kalocsai érsek vagy Erdő Péter bíboros pedig „maradi”, alkalmasint még nacionalista is, nemcsak középkori. De hát legyen az önjelölt vallásszociológusok problémája és üzlete, alig merem megemlíteni, hogy, sajátos módon, más egyházak ügyeivel nem szoktak foglalkozni, nyilván a politikai korrektség jegyében.

Vidámabb témára térve, egy amerikai szenátor beperelte Istent, mivel természeti csapásokkal terrorizálja az emberiséget. (Amerikában semmi sem lehetetlen. Lásd a 2020. novemberi választások körüli eseményeket) A pihent agyú nebraskai szenátor az Amerikában oly divatos terrorista fenyegetéssel vádolja Istent, és mivel a Mindenható mindenütt jelen van, nyilván a Douglas megyei bíróságon is ott lesz. A bíróságon aztán megjelent egy kérvény, melyben Isten megfelelő képviselet hiányára hivatkozva kérte a kereset ejtését. Chambers szenátor azt szeretné elérni, hogy a bíróság kötelezze Istent, mondjon le a további fenyegetésekről.

Az angolszász törvények furcsaságai közé jól illő eset nem egyéb ízetlen tréfánál, mely persze bejárja az internetet, és médiaszereplést biztosít a vicces politikus számára. (Napjainkban nálunk is!) A középkorias Egyház és Isten, akit bepereltek, így olvad bele az évszázadok óta tartó ateista-balliberális kampányba, melynek nem titkos célja a kereszténység lejáratása, a pedofil papoktól kezdve egészen Jézus „házasságáig”. Ez a kampány sokkal jobban működik, mint a kommunizmus nyílt keresztényüldözése, mert a Világosság Fiainak besározása, megosztása és főleg nevetségessé tétele a SÁTÁN leghatékonyabb eszköze. Mindez ellen nehéz ellenszert találni, mert sem a felháborodás, sem a szótlan tudomásulvétel nem tud eredményt elérni. Mondhatjuk, Isten nem szorul védelemre, és a kereszténységet nem rendíti meg néhány ócska vicc és néhány (sok ezer) ostoba pojáca, aki befolyást, hírnevet, pénzt remél a Tagadásért. Érdekes módon földi perirat még nem született a SÁTÁN ellen, pedig a Gonosz védelmét minden bizonnyal milliónyi ügyvéd vállalná, hogy „sztár” lehessen, mint azok, akik jó pénzért a gonosztevőket képviselik és kimosdatják.

Ha jelképesen is, de Isten Pilátus ítélete óta folyamatosan per alatt van, a konok, ostoba és bűnös emberiség többsége ma is Barabást kiált, ha szavazásra kerül sor. Ne is áltassuk magunkat, sosem lesz másképp. A tömegnek kenyér és cirkusz kell, és ma a cirkusz még a kenyérnél is fontosabb. Már látom is a készülő amerikai filmet, mely a bátor és „felvilágosult” nebraskai szenátorral a főszerepben porig alázza az Istent képviselő fundamentalista Egyházat. Kasszasiker lesz, akár a hírhedt „majomperről” készült per. Istent, a főterroristát pedig drámai vita után elítélik az esküdtek.

Istennek van humorérzéke, szokták mondani az ateisták némi gúnnyal. Szerintem is kell, hogy legyen, különben a Legfőbb Bíró elvesztené a türelmét. De ne feledjük, nemcsak az igazság, az ítélet is odaát van!

(† SzSzP)

Vissza az újság tetejére