Az
újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a
Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel
találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme
és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2.
századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját
Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése
figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel
áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az
érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi
természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez
az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok
elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus
szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő
nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Az
ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából
adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária
Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a
Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e
föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s
ennek fölszentelési napja volt július 26.
Szent
Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A
hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes
változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos
patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép,
de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a
gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a
szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.
Céhpatrónaként
tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az
oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé
tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő
tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is
tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze
törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle
termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védőszentje
volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert
ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a
drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat
Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban
Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.'
A
bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony
halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül
templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12.
századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa
1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római
naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március
20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni
vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben
egy napra tették Szent Annával.
A
legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak
és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a
Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten
Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig
éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat
három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg,
a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik
részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük
fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés
ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati
ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap
visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy
bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának
terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének
látta.
Joachimot
ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy
hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem
elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így
is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten
angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy
imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül,
mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az
angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától
fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül
azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni
Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog
a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra,
hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna
az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak
a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek
otthonukba, Názáretbe.
Anna
az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit
Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt.
Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz,
kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték.
Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy
Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült,
és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.
A
legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a
Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért
Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét
angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus
fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Illyés
Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén:
,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép
forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival
nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben,
amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek
kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily
kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt,
kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és
minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy
holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az
Úristent a mennyei boldogságban.''
Istenünk,
ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra
választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad
édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy
elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára
ígértél.
(NET-ről,
Fotó: Barák B.)
Erdő
mélyén madárdal száll,
mint lelkemben a hála...
senki sincs már, mint te voltál,
olyan jó, Nagymamácska!
Tűz
ropog a kandallóban
fényesen és melegen,
gyermeklelkem mégis jobban
felengedne szíveden...
Folyók
zúgnak éltet adva
hegyen-völgyön, síkságon,
ám szíved, az istenadta,
éltetőbb volt, belátom...
Ezer
virágillat mesél,
mégsem igéz annyira,
mint a te jó lelked... Ezért
áldlak téged, ó, mama!
Dallok
néked sírod tövén,
csak te halld az énekem:
Szerettél. Megköszönöm én!
Áldjon érte Istenem!
(Babik
Erzsébet, fotó: Kristók J.)
2021.
július
első hetén megrendezésre került a Kolping ifjúsági
tábor az érsekvadkerti Kolping erdei házban, mely
négy napon keresztül tartott, július 1. és 4.
között.
A
tábor első napja csütörtökön kezdődött. A táborozók
a délután folyamán érkeztek, összesen 26 fiatal vett
részt, jöttek Esztergomból, Egerből, Békéscsabáról,
Egyházaskozárról, Tóalmásról és persze
Érsekvadkertről is.
Már
a
tábor kezdő napján felszabadultak az emberek, és
szinte olyan volt, mintha rég nem látott barátokként
beszélgetnénk egymással. A bemutatkozás után egy
játék következett, melynek az volt a lényege, hogy
két perc alatt minél több közös tulajdonságot
találjanak egymásban a táborozók, így mindenki
ismerkedhetett mindenkivel. Ezután gitáros
énekekekkel és kötetlen beszélgetéssel folytatódott
az este. Mi (Urbán Judit, Dósa Márton, Szrenka
Ágoston, Fábián Balázs) szervezők örömmel
konstatáltuk a nap végén, hogy rövid idő alatt
fantasztikus hangulat jött létre.
A
pénteki nap különböző, érdekes előadásokat
hallgathattunk, melyek közös témája a segítő
szeretet volt. Az első előadást Dr. Lengyel Zsolt
atya, tóalmási plébános tartotta, melyben a segítő
szeretet és közösségépítés elméleti részével
ismertetett meg minket. A második előadást Kármán
Krisztina, a Hungary Helps Önkéntes Program
programigazgatója tartotta. Krisztina a segítő
szeretet gyakorlati példáit mutatta be nekünk.
Elmondta, hogy a Hungary Helps program keretében a
Közel-Keleten és Afrikában is sok ottani
közösségnek, gyerekeket befogadó központnak tudtak
segítséget nyújtani. Az utolsó előadónk pedig
Kaiserné Jósvai Ágnes volt, aki a közösségépítés
gyakorlati lehetőségeit vázolta fel előttünk, saját
tapasztalatát elmondva, mivel régebben az Országos
Kolping Ifjúság vezetője volt.
Az
előadások
után kisebb, 8-9 fős körökben a saját gondolatainkat
oszthattuk meg egymással, melyeket az egyes
előadások értékes, tartalmas részei ébresztettek
bennünk.
A
napot kötetlen program zárta, voltak, akik gitár és
zongora kíséretében énekeltek, mások társas-,
illetve kártyajátékkal játszottak, és voltak, akik
folytatták tovább a kötetlen beszélgetést.
Számomra
ezek
a nap végi programok nagyon tetszettek, ugyanis ezek
segítségével könnyebben megismerhettük egymás
személyiségét és remek hangulatot eredményeztek.
Szombaton
a
reggeli után túrázni indultunk Csesztvére. A túra
első kilométerén a táborozók azt a feladatot kapták,
hogy csendben, mindenki magában gondolkodjon egy
kicsit, hogy ő maga miben értékes, és hogy személy
szerint mit tudna adni a közösségnek. Csesztvén
meglátogattuk a Madách Imre Emlékmúzeumot. Amellett,
hogy megismerhettük Madách Imre életpályáját, Az
Ember tragédiája c. alkotásához kapcsolódóan
lehetősége volt néhány embernek beöltözni
jelmezekbe, és előadni egyes részeket a műből egy
kis színpadon. Szerintem az összes táborozó nevében
mondhatom, hogy ez egy emlékezetes és talán a
leghumorosabb pontja volt a tábornak. A múzeum után
megebédeltünk, kicsit sziesztáztunk, majd
visszaindultunk a táborba.
A
visszaérkezés után a következő programban a
táborozóknak meg kellett mutatni kreativitásukat –
papírra kellett festeniük, kézzel vagy fűszállal –,
és a túra egyik kedvenc pontját kellett
megfesteniük. Ez a program persze nem maradt ilyen
szolid… volt aki az egész tenyerét festékbe
mártotta, és úgy alkotott, és voltak olyan merészek
is, akik hajfestői képességüket mutatták meg.
Az
egyik
táborozó társunk, Jáki Tamás pedig bűvész tudásával
nevettetett és kápráztatott el minket, sőt az egyik
mutatványában szemléltette, hogyan kerülhetünk
közelebb Istenhez. A táborozóknak ez is nagy élmény
volt, ugyanis hatalmas tapsot kapott barátunk.
Este
szabad
tűzön nyársalás, közös sütögetés volt. Ezután
gitáros éneklés, és közös beszélgetés volt, a tábor
élményeiről. Az éjszakát moldvai–zenés táncház
nyitotta meg, majd ezt követte a modern hip-hop,
ameddig csak bírtuk.
Vasárnap
a
reggeli után összepakolás és rendrakás következett.
11 órakor Máthé György plébános atyánk tartott
szentmisét. A mise után megebédeltünk, kicsit még
beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk egymástól.
Összegzésképp
azt
mondhatom, hogy egy sikeres tábort zártunk. Külön
örültem annak, hogy sikerült országos Kolping
ifjúsági vezetőt választani Kovács Iván esztergomi
kolpingos barátunk személyében, aki nagy
lelkesedéssel vállalta a kinevezést. Innen is
gratulálok neki.
Jó
volt
látni, hogy a tábor során milyen remek csapat
alakult ki. Többen mondták, hogy a pandémiás időszak
után micsoda felszabadító és feltöltő élmény volt a
tábor. A közös programok, játékok, a túra, a sok
nevetés, a közös sütögetés és talán a
legmeghatározóbb pontja a tábornak az volt, amikor a
nap végén, egy közös ima során, elmondhattuk saját
gondolatainkat - mit várunk a tábortól, miért
adhatunk hálát az adott nap, mit adott nekünk a
tábor -, melyek sokat jelentettek mindannyiunk lelki
feltöltődésének.
Örülök,
mert
valami elindult a Kolping ifjúsági közösségben,
amire már építkezhetünk. Bízom benne, hogy a jövőben
sok közös találkozót, programot szervezhetünk, és
remélem, hogy bővíteni tudjuk ezt a remek
közösséget.
Ezen
beszámolómat
a Kolping Dal 3. versszakával zárnám:
,,Nyitva
áll
az ajtónk, vár egy jó család, Vidám közösségre,
otthonra találsz, Könnyebb így ma vinni életünk
terhét, Boldogságát, reményét.”
(Fábián
Balázs)
Ebben az évben negyedszer vettem részt a hittantáborban,
amit Bartók Ági néni és Beke Anna néni szervezett. Az idén
is sok játékban, kirándulásokban, új élményekben és lelki
feltöltődésben volt részünk.
Voltak
sorversenyek,
kézműves foglalkozások, mindenki batikolt magának saját
pólót - én piros-fehér-zöldet akartam, de zöld-fehér-barnára
sikerült J. Részt vettünk József atya
előadásán a templomban, Ági néni padlófoglalkozást tartott,
Böbi óvó néni meseterápiás foglalkozást csinált. Gyuri
atyával szentmisén voltunk a Hont-Tsitári kápolnánál, és
volt szentségimádás is a templomban.
Idén
Szentendrére
mentünk kirándulni. A skanzenben kenyeret sütöttünk, a saját
kis kenyerét mindenki haza hozhatta. Anya és Apa szerint ez
volt a legfinomabb kenyér, amit eddig ettek J.
Jó
kis
hét volt ez: sok vidámsággal, élménnyel és imával. Köszönet
Ági néninek és Anna néninek a szervezésért!
Vitéz
Gergely
6.a
A
2020-2021-es tanév is sajnos a „vírushelyzetről” szólt. Az
iskolai online oktatás után pár hétre visszamehettünk a
tanterembe is. Éppen ezért nagyon örültünk, amikor
megengedték, hogy nyáron táborokat szervezzenek.
Eddig
minden
évben részt vettem az Ági néni szervezte hittan táborban. Az
idén immár felsősként.
Az
első
napon szokás szerint megalakultak a csapatok. Azután Ági
néni és Anna néni vezetésével meglátogattuk a templomot, és
ott beszélgettünk József atyával. Ebéd után pedig a tábori
pólókat készítettük el, mindenki kedve szerint tervezhette
meg a sajátját.
A
második napon Hont-Tsitárba látogattunk el, ahol Gyuri atya
misézett nekünk. Délben a Várkapitány étteremben ebédeltünk
meg Drégelypalánkon.
A
harmadik napon a két csapat előadását láthattuk, és utána
pedig követ festettünk.
A
negyedik tábori napon Szentendrére mentünk. Megnéztük a
skanzent, sétálgattunk. A csapat egyik fele kenyeret sütött,
a másik fele pedig a játékvilág előadáson vett részt.
Az
utolsó
napot vidámság, sport, móka és kacagás jellemezte. A
sorversenyek és az eredményhirdetés után kicsit
kézműveskedtünk is.
A
tábor hitben gazdagon és vidáman telt. Mindannyian tanultunk
valami újat!
Kelemen
Olivér
5. osztály
Fábián
Noel
vagyok már 6. osztályos tanuló. Évek óta járok a hittan
táborba, amit nagyon szeretek. Nekem legjobban a
kirándulások és a foglalkozások tetszettek. Voltunk
Hont-Tsitárban, ahol Gyuri atya misézett nekünk kedden.
Szentendrén pedig csütörtökön, a skanzenben és a városban.
Nagyon szép volt. Sok mindent tanultunk és sokat
játszottunk. Köszönöm, hogy ismét eljöhettem, nagyon jól
éreztem magam.
Zárszóként:
Köszönet
és
hála Gyuri atyának és József atyának a támogatásért,
együttműködésért, Szabó Jánosnak (Fater) a sikeres
pályázatért, a szülőknek a segítségért, süteményekért, a
gyerekeknek az aktív részvételért, Beke Annának az aktív
segítségéért, és nagy-nagy hála a Jóistennek, hogy
megengedte megélni a hittantábort!
Ági
néni
Félreértelmezni
annak
a tetteit, aki jót cselekszik, irigységből
megrágalmazni, csapdát állítani neki, hogy
beleessen - mindez nem Istentől jön, hanem az
ördögtől -, a napi evangéliumi szakaszból
kiindulva mondta tavaly októberében Ferenc
pápánk az egyik szentmiséjében.
A
felolvasott evangéliumi részben Jézus ördögöt
űz, jót cselekszik, beszél az emberekhez.
Közöttük pedig van, aki elismeri tekintélyét,
de van olyan is, aki megvádolja őt. Volt egy
csoport, aki nem szerette Jézust, és
igyekezett mindig máshogy, ellenségesen
értelmezni szavait és viselkedését. Egyesek
irigységből, mások doktrinális merevségből,
megint mások attól való félelmükben, hogy
jönnek a rómaiak, és mészárlást rendeznek.
Számos okból próbálták kisebbíteni Jézus
tekintélyét a nép szemében, és ennek érdekében
akár rágalmazáshoz is folyamodtak, mint ebben
az esetben is. „Belzebub által űzi ki az
ördögöket. Megszállta az ördög. Mágiát
használ, varázsló” – fogták rá, és folyton
próbára tették, kelepcét állítottak neki,
várva, hogy beleesik a csapdába.
Ferenc
pápa
mérlegelésre és óvatosságra int. Tudni kell
helyesen értelmezni a helyzeteket: mi az, ami
Istentől jön, mi az, ami a gonosztól, amelyik
mindig megpróbál becsapni, rossz útra vinni
bennünket. A keresztény nem lehet nyugodt,
hogy minden rendben megy, meg kell
különböztetnie a jót a rossztól, és alaposan
megvizsgálnia az eredetét, honnan jön, és mi a
gyökere.
Ébren
kell
őrködnünk, mert a hit útján mindig
visszatérnek a kísértések, a rossz lélek soha
nem fárad el. Ha elűzték, van türelme, vár,
hogy visszatérjen, és ha ezt mi hagyjuk, még
rosszabb helyzetbe kerülünk. Előbb ugyanis
tudni lehetett, hogy az ördög kínzott minket.
Aztán már álruhát ölt a gonosz, jól nevelt
barátaival tér vissza, kopogtat az ajtón,
engedélyt kér belépni, aztán bejön, és együtt
él az emberrel a mindennapjaiban, apránként
adja neki az utasításait. Ezzel a jólfésült
stílussal az ördög meggyőz minket arról, hogy
a dolgokat relativizáljuk, megnyugtatva a
lelkiismeretünket. Elaltatja a lelkiismeretet
és ez nagyon rossz dolog. Amikor a gonosz
lélek képes elaltatni a lelkiismeretet, akkor
valóban győzelmet arat, uralja a
lelkiismeretet. De hiszen ez történik
mindenütt! Igen. De mindenkinek,
mindannyiunknak vannak gondjai, mindnyájan
bűnösök vagyunk, mindenki. És ebben a
mindenkiben ott van a senki. Mindenki, de én
nem. És így éljük meg a világiasság szellemét,
amely a rossz lélek gyermeke.
A
pápa ezért újra éberségre és mérlegelésre int.
Őrködjünk. Az Egyház mindig
lelkiismeret-vizsgálatra buzdít minket: Mi
történt ma a szívemben? Eljött hozzám a jól
nevelt gonosz a barátaival? A jó és a rossz
megkülönböztetése. Honnan jönnek ezek a
megjegyzések, a szavak, a tanítás, ki mondja
ezt? Mérlegelni és őrködni kell, hogy ne
engedjük be azt, aki rászed, elcsábít,
megbabonáz. Kérjük az Úrtól ezt a kegyelemet,
a megkülönböztetés és az őrködés kegyelmét. A
jelenlévőknek ezzel a felhívással zárta
gondolatait a Szentatya, de a mihez tartás
végett ugyanezt üzeni számunkra is.
(Vatikáni
Rádió
nyomán)
Ahogy
mentem
a zarándokúton, kezdtem megszokni az emelkedőket, lejtőket.
Edzésbe jöttem. Kezdett alkonyodni, amikor egy völgybe
értem. Egyik pillanatról a másikra köd borult a tájra. Nem
látom világosan, merre vezet az ösvényem. Nem
gyönyörködhetem a tájban és egy kicsit bezártság érzésem
van. Ám fél óra múlva hirtelen oszlani kezdett a köd. Akkor
vettem észre, hogy nem messze tőlem, a meredek és gyönyörű
sziklafal tetején szép kilátó van, amit szépen
megvilágítanak a nap sugarai. Ekkor eszméltem rá, milyen
szép helyen is vagyok. Így van ez az életben is. Vannak
olyan pillanataim, amikor tisztán látom, mennyire áldott
vagyok. Van három gyönyörű gyermekem, aranyos feleségem, van
mit ennünk, egészségesek vagyunk. Van lában, amivel el tudok
menni kirándulni, van szemem, amivel láthatom a
leírhatatlanul szép hegyeket. Amikor erre gondolok, hála
tölt el és érzem, hogy Isten jelenlétében élek. Ennek
átéléséhez törekedni kell, az éberségre. Ha éber vagyok,
észreveszem, mikor szál fel a „köd” és meglátom az
útjelzőket, felfogom mennyire áldott vagyok!
Már
ötödik
napja vagyok úton. Amikor csomagoltam, a „súlykorlátom
miatt”csak két palack vizet tettem be . Most nagyon meleg
van. Gyakran előveszem a vizesüveget. Rövidesen el is
fogyott a munícióm. Kezdtem nagyon szomjas lenni. Amerre
eddig jártam, sehol nem akadtam forrásra. Balszerencsémre
senkivel sem találkoztam, de még lakott területet sem
érintettem. Kezdtem nagyon szomjas lenni. A szám is
kiszáradt. Lassabban mentem. Szinte csak magamra és a
szomjúságomra, illetve a vízre tudtam gondolni. Leültem egy
kőre az erdőben pihenni és gondolkodtam, mitévő legyek,
merre menjek, hogyan keressek vizet. Egyszer csak hangokat
hallok. Egy fiatalember ért utol az ösvényen, de vize már
neki sem volt. Ám ő tovább ment egy másik turistajelzésen,
én meg pihentem még egy kicsit.
Pár
perc
múlva kiáltást hallok. Gyere, megtaláltam a forrást!
Felvettem a hátizsákom és rohantam a hang irányába. 300-400
méterre egy bővizű forrásnál állt az ismerős. Örültem és
megnyugodtam és ittam, ittam…
Visszagondolva,
egyedül
nem biztos, hogy megtaláltam volna a forrást, hiszen az egy
másik turistaút mentén volt. Én más irányba tartottam.
Ez
is
azt bizonyítja, hogy az életben szükségünk van egymásra.
Néha életmentőek tudnak lenni a találkozások, kapcsolatok.
Ám nem csak az emberekkel való találkozás életmentő, hanem
az Istennel is. Ő az, aki olyan vizet, olyan életet tud adni
nekem, amitől valódi, igazi életem lesz. Tehát annyira
szükségem van Jézusra, mint az élő testnek a vízre. Víz
nélkül már egy nap után elgyengülök.(És Isten nélkül?!)
Tovább
folytatva
utamat sokáig kerestem az ideális szálláslehetőséget. Csak
mentem, mentem és arra lettem figyelmes, hogy kezd
sötétedni. Hol aludjak? A térképen láttam én, hogy nem
sokára lennie kell egy kis falunak. Így mentem tovább.
Azonban nem gondoltam, hogy még az erdőben rám sötétedik.
Ilyen még sosem történt velem. Megkerestem a zseblámpámat,
mert nélküle alig láttam valamit. Csönd szállt az erdőre.
Kicsit ijesztő volt. Óvatosan lépkedtem az ösvényen, mint
mikor alvó gyermekem szobájába lépek be. Persze
motoszkálások a bokorban, az ágreccsenések hangja
felerősödött. Féltem, de kétségbe nem estem, de olyan
kiszolgáltatottnak éreztem magam, mint még soha.
Befurakodott a fejembe egy gondolat, ami erőt adott: most
minden reményemet Istenbe kell vetnem. Hagyjam, hogy ő
vezesse lépteimet. Magam sem tudtam, bár féltem, mégis
kikapcsoltam a zseblámpámat. Így mentem lassan. Ahogy
megszokta a szemem a sötétet - azért az ég felől valamennyi
világosság mégis csak szűrődött a fák közé -, már láttam az
ösvényt. Mentem, mentem. Egyszer csak fényt pillantottam meg
jobb kéz felől. Elfordulva a fény irányába nemsokára egy
erdészházhoz értem. Az erdész fogadott, vendégül látott és
ágyat is biztosított számomra.
Ilyen
élmények
után nehezen jött álom a szememre. Megértettem, ott
növekedhet a kapcsolat Krisztussal, ahol erőnk végéhez
jutottunk, ahol nincs más hátra, mint megadjuk magunkat, és
ott sejthetjük meg, hogy teljes mértékben Krisztusra vagyunk
utalva. Merjünk hát ráhagyatkozni!
(Találkozásaim
-
könyvrészlet; Fotó Urbán E., folyt a III. résszel)
Cikkeim
terjedelme
nem igazán alkalmas egy-egy kérdés beható megválaszolására,
pedig szívesebben írnék például azoknak a balliberális
vallási „szakértőknek” a folyamatos sajtóhadjáratáról, akik
a Katolikus Egyházat fundamentálisnak tartják, mely nem
képes levenni magáról a középkor béklyóit, és makacsul
ragaszkodik a konstantini államegyház hatalmához, javaihoz
és tekintélyéhez. A mögöttes cél persze XVI. Benedek pápa
támadása (Az ő pápasága idején íródott cikk ma is aktuális.
Támadják a pápát, a papságot és Jézussal viccelődnek Müller
Cecília kifigurázásával.), és ehhez a „szakértők” szívesen
felhasználják (leginkább kiforgatva) az Egyház „liberális”
képviselőinek különféle nyilatkozatait. Így aztán mondjuk
Várszegi Asztrik, ebben az időben pannonhalmi főapát
„haladó”, Bábel Balázs kalocsai érsek vagy Erdő Péter
bíboros pedig „maradi”, alkalmasint még nacionalista is,
nemcsak középkori. De hát legyen az önjelölt
vallásszociológusok problémája és üzlete, alig merem
megemlíteni, hogy, sajátos módon, más egyházak ügyeivel nem
szoktak foglalkozni, nyilván a politikai korrektség
jegyében.
Vidámabb
témára
térve, egy amerikai szenátor beperelte Istent, mivel
természeti csapásokkal terrorizálja az emberiséget.
(Amerikában semmi sem lehetetlen. Lásd a 2020. novemberi
választások körüli eseményeket) A pihent agyú nebraskai
szenátor az Amerikában oly divatos terrorista fenyegetéssel
vádolja Istent, és mivel a Mindenható mindenütt jelen van,
nyilván a Douglas megyei bíróságon is ott lesz. A bíróságon
aztán megjelent egy kérvény, melyben Isten megfelelő
képviselet hiányára hivatkozva kérte a kereset ejtését.
Chambers szenátor azt szeretné elérni, hogy a bíróság
kötelezze Istent, mondjon le a további fenyegetésekről.
Az
angolszász
törvények furcsaságai közé jól illő eset nem egyéb ízetlen
tréfánál, mely persze bejárja az internetet, és
médiaszereplést biztosít a vicces politikus számára.
(Napjainkban nálunk is!) A középkorias Egyház és Isten, akit
bepereltek, így olvad bele az évszázadok óta tartó
ateista-balliberális kampányba, melynek nem titkos célja a
kereszténység lejáratása, a pedofil papoktól kezdve egészen
Jézus „házasságáig”. Ez a kampány sokkal jobban működik,
mint a kommunizmus nyílt keresztényüldözése, mert a
Világosság Fiainak besározása, megosztása és főleg
nevetségessé tétele a SÁTÁN leghatékonyabb eszköze. Mindez
ellen nehéz ellenszert találni, mert sem a felháborodás, sem
a szótlan tudomásulvétel nem tud eredményt elérni.
Mondhatjuk, Isten nem szorul védelemre, és a kereszténységet
nem rendíti meg néhány ócska vicc és néhány (sok ezer)
ostoba pojáca, aki befolyást, hírnevet, pénzt remél a
Tagadásért. Érdekes módon földi perirat még nem született a
SÁTÁN ellen, pedig a Gonosz védelmét minden bizonnyal
milliónyi ügyvéd vállalná, hogy „sztár” lehessen, mint azok,
akik jó pénzért a gonosztevőket képviselik és kimosdatják.
Ha
jelképesen
is, de Isten Pilátus ítélete óta folyamatosan per alatt van,
a konok, ostoba és bűnös emberiség többsége ma is Barabást
kiált, ha szavazásra kerül sor. Ne is áltassuk magunkat,
sosem lesz másképp. A tömegnek kenyér és cirkusz kell, és ma
a cirkusz még a kenyérnél is fontosabb. Már látom is a
készülő amerikai filmet, mely a bátor és „felvilágosult”
nebraskai szenátorral a főszerepben porig alázza az Istent
képviselő fundamentalista Egyházat. Kasszasiker lesz, akár a
hírhedt „majomperről” készült per. Istent, a főterroristát
pedig drámai vita után elítélik az esküdtek.
Istennek
van
humorérzéke, szokták mondani az ateisták némi gúnnyal.
Szerintem is kell, hogy legyen, különben a Legfőbb Bíró
elvesztené a türelmét. De ne feledjük, nemcsak az igazság,
az ítélet is odaát van!
(†
SzSzP)
Augusztus
5-én,
csütörtökön Szűz Mária római főtemplomának
felszentelése, Havas Boldog Asszony ünnepe.
Augusztus 6-án, pénteken Urunk
színeváltozásának az ünnepe lesz.
Augusztus
6-án lesz a hónap elsőpénteke is délelőtt az
atyák a szokott rendben keresik fel
otthonukban az idős-beteg Testvéreket a
szentségekkel.
A Szűzanya legnagyobb
ünnepe, Nagyboldogasszony napja ebben az
évben vasárnapra esik. A szokott vasárnapi
miserendet tartjuk.
Augusztus 20-án, pénteken
Államalapító Szent István királyunkat
ünnepeljük. Vasárnapi miserendet tartunk,
templomunkban reggel 8 órakor és délelőtt
fél 10-kor, Pusztaberkiben 11 órakor
mutatunk be szentmisét.
A terményhálaadó
szentmise és körmenet augusztus 22-én a fél
10-es szentmise keretében lesz megtartva.
Ezen a napon vendégünk lesz Dr. Bábel Balázs
Kalocsa-Kecskeméti Érsek Atya.
Szentmisék rendje
templomunkban: hétfőn- kedden –szerdán
reggel 7 órakor, csütörtökön-pénteken-,
szombaton este 7 órakor. Vasárnap reggel 8
órakor és délelőtt fél 10-kor mutatunk be
szentmisét. Pusztaberkiben vasárnaponként 11
órakor van szentmise.
Kereszteltünk:
16. Sinkó
Tamás
(Sinkó Tamás-
Virág Barbara)
17. Berecz
Elena
(Berecz
Barnabás- Senoret Malagon Mária Del Consuelo)
18. Fábián
Ignác
(Fábián Péter
- Csari Evelin)
19. Molnár
Merse Domonkos
(Dr. Molnár
Arnold- Holman Diána Erzsébet)
20. Vincze
Dávid
(Vincze
Dávid- Dohor Léna)
21. Virág
Norbert
(Virág
Norbert- Virág Brigitta)
Házasságot kötöttek:
Július 10.
Horváth
Milán- Molnár Eszter
31. Kovács
Sándor (1942)
32. Bangó
Ferencné Kovács Kornélia (1955)
33. Kovács
Lászlóné Kácsor Veronika (1939)
34. Kalmár
Józsefné Jakubecz Erzsébet (1942)
35. Kristók
Istvánné Fábián Mária (1937)
1. vasárnap -
Kristók István, szülei, apósa Pinke
Kálmán, felesége Szabóki Rozália, élő és
elhunyt családtagok
-
2. hétfő
-
3. kedd
-
4. szerda
- Füle Béláné 5. évforduló, a Füle
és a Kovács család élő és elhunyt
hozzátartozók lelki üdvéért
5. csütörtök -
6. péntek
- Tomis József, felesége Szabó
Erzsébet 13. évforduló, vejük Holman
István, testvére Tibor és szüleik, a
család élő és elhunyt hozzátartozói,
valamint Krizsan István, felesége Szabó
Emerencia és elhunyt családtagok
7. szombat
- Vitéz István, felesége Csillag
Mária, fiaik János és József, nagyszülők,
a család élő és elhunyt tagjaiért
- Urbán Ignác 1. évforduló,
gyermekei Erzsébet és István, élő és
elhunyt hozzátartozók
- Záhorszki Sándor 4. évforduló,
Záhorszki és Lipcsei család élő és elhunyt
hozzátartozói
- Valkó József, Gréczi István és a
család elhunyt hozzátartozói
- Boda, Kovács, Gréczi és a Csabák
család élő és elhunyt tagjaiért
- Szabó Kálmán, élő és elhunyt
családtagjaiért
- Zacharné Híves Zsuzsanna, szülei,
nagyszülei
8. vasárnap -
Mihalik, Szabó, Laczó család, lányuk
Mária, élő és elhunyt hozzátartozók
9. hétfő
-
10. kedd
-
11. szerda
-
12. csütörtök -
13. péntek
- Pölhös Péter 1. évforduló és
szülei, Záhorszki és Csillag család élő és
elhunyt hozzátartozói
- Pistyúr János (1941), szülei,
testvérei, apósa, anyósa, nagyszülei,
nászasszonya és élő családtagok
14. szombat -
Kaba, Kristók és Molnár család élő és
elhunyt tagjaiért
- Fábián József, felesége Czinege
Margit, testvéreik, szüleik, vejük
Mrekvicska János, és hozzátartozók
- Fábián Ignác, felesége Halaj Anna
és szüleik
- Szabó János, felesége Boda Ilona,
menyük, Vitéz János, felesége Kopisz
Rozália, élő és elhunyt hozzátarozók
- Kovács János, szülei, Pál
Jánosné, Pál István és elhunyt
hozzátartozók
- Kristóf Imre, szülei, testvérei,
apósa, anyósa, a család élő és elhunyt
hozzátartozói
15. vasárnap -
Berta József, felesége Boda Erzsébet,
Berta és Boda család hozzátartozói
- Szakács János, felesége Kovács
Rozália, Halaj József, felesége Konopás
Mária, szülők, élő és elhunyt
hozzátartozói
- Kordics János, felesége Pálinkás
Anna 15. évforduló, szülők, Híves Ferenc
20. évforduló, felesége Kristók Borbála, 2
fiuk, menyük, unokájuk és hozzátartozók
16. hétfő
-
17. kedd
-
18. szerda
- Pénzes Ilona, nagyszülei Péter
András, felesége Verebes Ágnes és
hozzátartozók
19. csütörtök - Kaba
Istvánné Kovács Ilona, szülei, apósa,
anyósa
20. péntek
-
21. szombat -
Boda István, felesége Molnár Margit,
szüleik, gyermekeik, vejeik, Boda és
Záhorszki család élő és elhunyt tagjaiért
- Szabó Vince, felesége Kormosói
Ilona 20. évforduló, Csillag Gyula 30.
évforduló, Mrekvicska Ignác, felesége
Szabó Margit és szülők
- Pincze Imre 1. évforduló,
valamint a család élő és elhunyt tagjaiért
22. vasárnap -
23. hétfő
-
24. kedd
-
25. szerda
-
26. csütörtök -
27. péntek
- Molnár, Urbán és Valkó család élő
és elhunyt hozzátartozói
- Vitéz Ignác, szülei, nagyszülei,
apósa Fábián Ignác
- Záhorszki Ignác, felesége Nagy
Erzsébet, a család élő és elhunyt
tagjaiért
28. szombat -
Konopás István és szülei és a Szlúka
család élő és elhunyt tagjaiért
- Nagy Ignác, felesége Vitéz Anna,
szüleik és testvérei
- Hálából
29. vasárnap -
Vitéz József 4. évforduló, szülei,
nagyszülei, 2 sógora és a család élő és
elhunyt tagjaiért
30. hétfő
-
31. kedd
-