Vadkerti harangok
2021. március

Áldott, aki az Úr nevében jön!
Szentmiseszándékok

Szent világszabadság
A híd neve:megbocsátás
Az imáról
Isten Önnel Ilus néni
Új templom
Isten Önnel Ilus néni
Fussunk Jézus elé
Útravaló -Második levél Istentől
Veszendő értékek
Hitetlenségünkről
Szentségimádás rendje
Húsvéti háladal
Híreink

Vissza az előző menüre

"Áldott aki az Úr nevében jön!"

Virágvasárnapi gondolatok

A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik. Jézus mindig alázatos akart lenni, ma viszont hagyja, hogy diadalmenetben kísérjék. Csak most, amikor a halálba indul, fogadja el, hogy nyilvánosan Messiásnak kiáltsák ki. Alázatos és szelíd, aki szamárháton vonul be a szent városba. A hozsannázó tömeg, amely az ünnepélyes bevonuláskor hódolatát fejezi ki Jézus előtt, nem is tudja igazán megérteni, felfogni ennek a gesztusnak, cselekedetnek a horderejét, mélységes értelmét, jelentését. Krisztus Urunk most most olyan útra indul, amelynek vége az Ő kínszenvedése és értünk vállalt megváltó halála.

Üdvözítőnk vállalja értünk ezt a bevonulást, és kész értünk a halálba menni.

Pilinszky János Négysoros című versében így ír:

Alvó szegek a jéghideg homokban,

Plakátmagányban ázó éjjelek,

Égve hagytad a folyosón a villanyt,

Ma ontják véremet."

A liturgia szolgálata által szemléljük Krisztus, az örök király dicsőségét, hogy majd jobban megértsük megalázó szenvedése értékét. Hogy elmenjünk vele egészen a Kálváriáig, ahol a kereszten haldokolva mindörökre győzedelmeskedik a bűnön és a halálon. A szentmise a kínszenvedés témájába vezet be. Izajás próféta jövendölése és a válaszos zsoltár idézi: „Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek" (Iz 50,6). Szemléljük az értünk szenvedő megváltónkat, amint a törvényszék elé hurcolják, onnan a Kálváriára, és ott keresztre feszítik: „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat" (Zsolt 22,17).

Az Anyaszentegyház Márk evangélistával együtt arra kéri a híveket ezekben a napokban, fontolják meg Krisztus kínszenvedését annak teljes mélységében, megrendítően véres valóságában. Mert Ő valóságos Isten és valóságos ember, és mint ilyen szenvedett értünk az Ő meggyötört emberségében. Egy lett minden emberrel a szenvedésben, testvérünkké lett így. Megosztotta velünk még a halált is, hogy mindnyájan részesedjünk isteni természetében. „Krisztus értünk engedelmes lett a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és minden nevet meghaladó nevet adott neki".

Krisztus értünk vállalt szenvedése a húsvét ragyogó fényében lett teljessé! Lássuk, hogyan ír erről Pilinszky János a Harmadnapon című versében:

„És felzúgnak a hamuszín egek,

Hajnal fele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszűnhetett dobogni szíve -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die."

Jézus a szelídség embere most bevonul Jeruzsálembe alázatosan - szamárháton. A szamár természeténél fogva is, a bibliai jelképrendszerben is az egyszerű és szelíd emberek állata. A vezérek, királyok állata a ló. Jézus mégis szamárháton akart bevonulni Jeruzsálembe, mert a megjövendölt Messiásnak olyannak kell lennie, aki szelíden és alázatosan jön, aki szeretetre méltóságával tud hódítani, nem a hatalmával, akinek a kezében soha nem lesz fegyver, akinek egyetlen fegyvere az Isten igéje, az evangélium szava.

Így vonul be Jeruzsálembe, mert meg akarta mutatni, hogy Istennél mások az erőviszonyok, mint az embereknél.

Érsekvadkert, 2021.03.06. József atya, Fotó: Kristók J.

Vissza az újság tetejére

Szent világszabadság

Petőfi 1846-ban írta Egy gondolat bánt engemet című költeményét, azóta sokszor és sokan idézték, s mindig azt állították: régen csak áhították a szabadságot, de mi már élvezhetjük gyümölcseit. Pedig hát a szent világszabadság sosem jön el, a forradalmakkal kivívható szabadság mindig rövid életű, s mindig újabb elnyomásba torkollik, mert maga az emberi természet nem képes annyira megváltozni, hogy létrehozza a földi paradicsomot.

Mégis, március 15-én azokra emlékezünk, akik életüket, szabadságukat, vagyonukat áldozták nemzetünk becsületéért, szebb jövőért, szabadságért. A levert és győztes forradalmak és szabadságharcok hősei nem sokban különböztek egymástól, ahogyan utólag az is világosan látható, a vesztes forradalmak is győzelmesek, s a győztes csaták is magukban hordozzák az újabb csaták és háborúk veszteségeit. A nemzetek szabadságának számos nagy hőse a keresztény hit hőse is volt, Zrínyi Miklóstól II. Rákóczi Ferencig (de a közel múltunk történéseire is igaz), s az „Isten, család, haza” háromságának egységét aligha vitathatja bárki is, akinek helyén van a szíve, és jól szolgál az esze.

Az 1848-as forradalom valóban szent, békés megmozdulás volt, a nemzet jogos önvédelmének és felháborodásának elemi erejű kitörése - akárcsak 1956. október 23-a (netán napjaink nemzetek önfeladását megcélzó brüsszeli központosítása) - még az ellenfeleket is elképesztette, megrendítette az ártatlanul tiszta és jogos volta végett.

A szent világszabadság úgy, ahogyan Petőfi megálmodta, valószínűleg sosem jön el: a globalizmus nem a szabadság, egyenlőség, testvériség szolgálatában jön létre, hanem a pénz és a piac, a termelés és a fogyasztás bűvöletében. A mai Európai Unió sem a keresztény együttműködés, a megértés és a szeretet Európájának mutatja magát, a szabadságjogok helyébe pedig a szabadosság kerül az „oltárra”. A kialakuló szabadságfelfogás nem kíván különbséget tenni jó és rossz, hamis és valódi, értékes és szemétre való között, mindent rábíz a fogyasztó demokráciájára, és a legtudatlanabb, a világháló által célirányosan manipulált, könnyen félrevezethető tömegek ízlésére. Az a „világszabadság” annyit jelent, hogy 50 tévécsatornán nézheted nagyjából ugyanazt az aljas, lélekgyilkos bóvlit, amit egy jól megfizetett, szűk réteg szórakoztatásaként vagy éppen művészetként tálal. Ezért tehát, amikor a hazug ajkakról szép körmondatok hangzanak el a márciusi ifjakról és a kivívott szabadságról, Te, kedves olvasóm, ne higgy minden szónak, különösen a „Kánaánt” ígérgető szavaknak. Neki talán már itt van, de nekünk, hidd el, sosem jön el.

Amikor e sorok megjelennek, már túl vagyunk a körülmények megengedte ünneplésen. Ám azt tudnunk kell, a forradalmak sosem ilyenkor törnek ki. A forradalmak oly kiszámíthatatlanok és előre jelezhetetlenek, mint a nagy természeti csapások. De bizonyos, hogy ravaszul és fokozatosan új rabságba kényszerült népek egyszer újra felkenek a „szent világszabadságért”, és a magyar haza akkor is áldozatokat és hősöket követel majd. (Ez a párhuzam szépen tükröződött Gyuri atya a Magyar népért, nemzetünk jövőjéért bemutatott szentmise prédikációjából is. Feszült helyzet volt 1848-ban, és a felgyülemlett feszültség a társadalomban is robbanáshoz vezetett. A helyzet ma is nagyon kemény, hisz a hazátlan és világpolgárként önmagát kikiáltó „globálgazdi” a vírus és az elégedetlenség szítása mellett, már a nemzetek alapját képező családok szétverésén munkálkodik. Ki kell állnunk a hitünk és nemzetünk mellett! Örök erkölcsi értékek mentén vállalni a nemzetrontó eszmék elleni küzdelmet, mint tették azt a márciusi ifjak is 1848-49-ben.)

Mi, keresztények tudjuk, hogy e földi lét sosem válhat paradicsommá, de azon igyekeznünk kell, legalább pokollá ne váljék (Istent, családot, hazát nem ismerő) zsarnokaink miatt.

(†SzSzP írása alapján, Fotó: Kristók J., Hajnika)

Vissza az újság tetejére

A híd neve: megbocsátás

„Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” (Mt 18, 32-35)

A fenti szentírási szakaszt már nem hallhattuk templomunkban, hisz a vírus ismét szünetelteti a templomi szertartásokat. Ám a médián keresztül is segíthetjük lelki épülésünket, és tiszta szívvel érkezhetünk a nagyheti események megélésére. Legyen ehhez segítség a fenti szentírási részből táplálkozó történet.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Addig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat; ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra; megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyvenéves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. Egy reggel az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül, amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér, megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, s ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után, ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. Erre a Mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!” A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertől: „És mi legyen a híd neve?” Erre a Mester így felelt: „Megbocsátás!”

A történet elolvasása után nézzünk egy kicsit magunkba. Ugye néha kemény dió a megbocsátás. Megbocsátani, és megbocsátva továbblépni. Azt jelenti, hogy elengedem féltve őrzött sérelmeimet és nehezteléseimet. A húsvét közeledtével mi az, amit el tudsz engedni?

(Szeged, 2021.03.09. V.I. Nagyböjti Naplója alapján)

Vissza az újság tetejére

Az imáról

Szavak nélkül imádkozom. A szavaknak erejük van, de nem képesek kifejezni a teljes valóságot. Mindenkiben más és más képzettársítást idéznek elő. Az egyik korban vagy közegben ezt jelentik, a másikban azt. Nem tudhatjuk, hogy a teljes valósághoz vezetnek-e minket.

Amikor meditálok, a jelenben működő Istennel számolok. Benne élünk, mozgunk és vagyunk, olvasom a Szentírásban. Ilyenformán elsősorban nem a szavakkal jutok közel Istenhez, hanem ha a valós világunkban keresem. Épp abban, ami a valós világban megmutatkozik, figyelek jobban rá.

Rendtársam és mesterem, Jálics Ferenc hasonlata szerint, ha a szobámban éppen levelet fogalmazok a barátomnak, ő pedig váratlanul betoppan, akkor nem folytatom az írást, hanem örömmel üdvözlöm a jelenlévőt.

Ha Isten itt van körülöttem, velem, bennem, akkor nem szükséges, hogy beszéljek hozzá. Az is a javamra válhat, de vigyázni kell, hogy engedjem őt is szóhoz jutni. Nem csak hálaadás, köszönet, kérés jár ki Istennek. Persze felszabadító, ha előtte minden titkos érzelmet, vágyat kifejezhetek, habár akkor még csak magammal foglalkozom. De fontos az is, ha el tudok csendesedni, figyelmesen hallgatni, teret engedni annak, hogy ő minden által szólhat hozzám.

A meditációban, az imádságban újra és újra tudatosítom, hogy Isten mindig és mindenben jelen van, működik; akkor is, amikor alszom, amikor az imában nem vagyok összeszedett, hanem elkalandoznak a gondolataim, amikor semmit hasznosat sem csinálok, mégis, azzal a szándékkal ülök a zsámolyon, hogy történjen, amit ő akar.

Nem szívesen használom azt a szót, hogy istenkapcsolat. Azt sejteti, mintha független is lehetnék Istentől, s össze kellene kapcsolni két különállót. Holott mielőtt megszülettem volna, ő már akkor átjárt belülről. Összeköttetést nem szükséges teremteni köztünk, csak észre kell vennem, hogy benne élek, mozgok és vagyok.

Számomra az a kérdés, hogy miben bízunk, mit táplálunk, mit erősítünk magunkban. A negatív erők elleni küzdelem köt-e le bennünket, vagy a jó felé fordítjuk figyelmünket. Jálics atya mondása szerint nem a sötétség ellen kell küzdenünk, hanem világosságot kell gyújtanunk. Nem a bűnt kell kiirtanunk, hanem a jót, hitet, szeretetet erősítenünk.

Mustó Péter SJ/Forrás: MIND magazin

Vissza az újság tetejére

Isten Önnel Ilus néni

2021. február 26-án az Örökkévalóságba költözött közülünk Kosztrihán Józsefné, vagy, ahogyan legtöbben ismerhettük Őt: Ilus néni. Azt gondolom illő, hogy a Vadkerti Harangok hasábjain emlékezzünk meg az Ő kedves személyéről, és felidézzük az egyházközségünkben hosszú éveken át végzett áldozatos tevékenységét.

„A buzgóság emésztett a házadért.”

Olvasható a zsoltárok könyvében az alábbi idézet. Azt gondolom, hogy ez a mondat Ilus nénire is igaz volt. A Vadkerti Harangok 1993. évi júniusi számában riportot készítettek vele, melyben beszámolt arról, hogy már gyermekkorában is sokat tevékenykedett a templomban, örömmel vett részt a templom díszítésében és takarításában. Azonban az élete 1990-2003 között még szorosabban a templomhoz kötődött, hiszen sekrestyésként dolgozhatott a Jó Isten Házában. Feladatát nem munkának, hanem hivatásnak tekintette, amit szívvel-lélekkel végzett.

Szívügyének tekintette a hagyományok felelevenítését és továbbadását is. Az Ő kezdeményezésére 1993 augusztusában újjáéledt településünkön a terményhálaadó szentmise és körmenet, ami talán az országban is egyedülálló eseményként azóta is minden évben megünneplünk Tevékenységének máig élő gyümölcse a Kálvária búcsúnk a plébánia templomtól induló körmenettel történő megünneplése is, mely mint egy újabb jelét adja annak, hogy a világnak Krisztus kell. Aktívan részt vett az Érsekvadkerti Kalász Egyesület újjáalakulásában, aminek haláláig oszlopos tagja volt.

Kedves Ilus néni, köszönjük szolgálatát. Imádságos szeretettel, a viszontlátás reményében búcsúzunk azzal a tudattal, hogy odaátról is követed és segíted az általad elindított egyházközségi tevékenységünket. Így válik majd teljessé az a gondolat, hogy igazán csak az hal meg, akit elfelejtenek!

(Vitéz Tamás, Fotó: Kristók J.)

Sajnos megint egy olyan ember halt meg, aki sokat tett a faluért...

Ilus néni, ma Érted szólt a harang!

Elérkezett az a nap, amikor községünk harangja - melyet megszámlálhatatlanszor indítottál esküvők, valamint községünkből eltávozott személyek lelkének távozását jelezve - ma Érted és lelked távozását jelezve, búsan szólt.

Számtalan éven keresztül szolgáltad községünk papjait, ministránsait, amikor Istentiszteletre készültek. Isten- és emberszolgálatodat, hivatásként fogtad fel, melytől fájó szívvel és nem önszántadból váltál meg. Emlékeimben él, ahogy kerékpárral - jó időben, rossz időben egyaránt - mentél, ha kellett naponta többször is, a lélekharangot indítani.

1993-ban, sokévnyi kényszerkihagyás után, őseink által elkezdett és méltó életben tartásra kötelezett, az országban is egyedülálló terményhálaadó körmenet újra szervezését is Neked köszönjük, hálával emlékezünk! Hagyományőrző tanításod, bennem is él tovább!

Egyházközségünkben végzett szolgálatod végezted Isten dicsőségére, és ezáltal váljék a község híveinek lelki javára!

Ilus néni! A Jóisten áldjon és öleljen karjaiba!

(Vné, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Új templom

A jeruzsálemi templom volt Isten jelenlétének a helye, a vallási élet központja. Más településeken nem templomok, hanem zsinagógák épültek az istentiszteleti szertartások és összejövetelek számára. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran hangsúlyozták, hogy elég a templomba menni és ott áldozatokat felajánlani, mert Isten feltétlen engedelmességet és az ő parancsainak megtartását kéri az emberektől. Ezt a benső hozzáállást fejezi ki a látható istentisztelet, de nem pótolja azt, ha hiányzik valakiből. A próféták azt is sürgették, hogy a nép újuljon meg vallási szempontból, térjenek meg és szívük tisztasága elsődleges legyen. Ezt a prófétai hagyományt folytatja Jézus, amikor megtisztítja a templomot, amiről a mai vasárnap olvasunk az evangéliumban. De többről is szó van itt, mint egy prófétai buzgóságról. A mi Urunk keresztáldozata, halála és feltámadása óta Jézus megdicsőült teste az új templom, Isten jelenlétének új helye.

A jeruzsálemi templom megtisztításakor Jézus a következő kijelentést tette: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de ekkor még a tanítványai sem tudták, hogy saját testére, a halálát követő harmadik napon feltámadt testére gondol Mesterük.

Az egykori hallgatóság az épületre gondolt, amelyben elhangzott e különös kijelentés. A zsidók jól ismerték ennek a templomnak a történetét. A kezdetek Dávid király idejéig nyúltak vissza. Miután az ország fővárosában, Jeruzsálemben palotát épített a maga számára, Dávid elhatározta, hogy házat épít Isten számára. Az isteni gondviselés azonban nem engedte meg, hogy elhatározása még az ő életében megvalósuljon, hanem csak fia, Salamon építhette meg az Úr templomát, amelyet a hódító babiloniak később leromboltak. A babiloni fogságból visszatérő zsidók építették újjá a templomot, amely ettől kezdve évszázadokon keresztül ismét az istentisztelet legfőbb helyéül szolgált. A második templomot a zsidó háború idején a rómaiak lerombolták, és azóta nem építették újjá.

Isten egykor szövetséget kötött a választott néppel, ígéretet tett nekik, hogy a hit zarándokútját végigjárva elnyerik azt az országot, amelyet Isten nekik készített. A szövetség jeleként és az ígéret pecsétjeként Isten törvényt adott a választott népnek, szívükbe írta a tízparancsolat törvényeit. A törvény olyan útmutató jel volt az ószövetségi időkben, amely „az élet útját” mutatta az emberek számára, s amely azt jelezte, hogy Isten az ő népével van. A jeruzsálemi templom pedig, amely Isten lakóhelye volt, szintén azt jelezte, hogy Isten népe körében lakik, egészen közel van az emberekhez.

Az újszövetségi időkben az igazi jel, amely az Atya emberek iránti hűségét és szeretetét igazolja, és amely beteljesíti az üdvösség művét, már nem egy épület lebontása és felépítése lesz, hanem Jézus halála a kereszten és az ő feltámadása. E két esemény, továbbá a kereszt és az üres sír nem választható el egymástól. Mindkettő hitet ébreszt abban, aki látja, s elindít a tanúságtétel útján. Szent Pál apostol a következőket mondta: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük” (1Kor 1,22-23). Ezt a küldetést folytatja az Egyház minden korban azt a megfeszített Krisztust hirdetve, akit az Atya feltámasztott a halálból.

Vissza az újság tetejére

Isten Önnel, Ilus néni!

(Kosztrihánné Ilus néni emlékére)

Istenünk, ki a lét határát kiméri,

hazahívta őt, s így ment el Ilus néni;

haza szólította, s az élte betellett.

Eltávozott tőlünk Hozzá-, Ki legszentebb.

A templomban lépte visszhangzik még halkan,

keze után gyertyák sercegnek titokban,

S ezer emlék éled, melyben fel-felragyog

ő, mint jó sekrestyés, ezért ő nem halott.

Drága dolgos szíve bár pihenni tért meg

az égnek Urához, lelke Istenéhez,

ám valami mégis, így is velünk marad,

mint sok-sok képfoszlány, mint sok élet-darab.

Szerettük őt nagyon. Kedves volt, meg hű is.

Ó, bár törte sorsa, özvegyen, a sírig.

Nem volt könnyű néki, s mégis könnyes remény

harangozott delet áldott tekintetén.

Volt gyásza is nem egy, gyász, mely kínnal teljes.

Ő csak ment a hitben tovább, menni kellett,

s minket is tanított példájával szépen,

hogyan maradjunk meg az Úr szerelmében.

S íme, most temetjük porhüvelyét neki.

Még úgy tűnik, hogy a halál vámját szedi,

de ő mégsem halott, hiszen csak álmodik,

s a nagy harsonákra vágyódik egyre itt.

Mert Jézus ígérte: majd eljön az égből,

S ki hű volt Őhozzá, égi kegyelméből

Vele együtt lehet, boldogságtól áldva.

Isten önnel, kedves Ilus néni, drága!

Isten nyugosztalja!

(2021.03.06. Babik Erzsébet)

Vissza az újság tetejére

Fussunk Jézus elé!

Jöjjetek, mi is menjünk fel az olajfák hegyére, fussunk Jézus elé, aki Betániából ma visszatért, és önként vállalta a tiszteletreméltó és boldogító szenvedést, hogy bevégezze üdvözítésünk szentségét, mi pedig az előttünk járóval találkozzunk. Íme, jön, és önként Jeruzsálem felé veszi útját. Jön, aki értünk alászállt a magas égből, hogy minket, akik a bűnmélységébe zuhantunk, fölemeljen magához, amint a Szentírás mondja: minden fejedelemség, hatalom, erő minden néven nevezhető méltóság fölé (Ef 1,21).

(Krétai Szent András)

Vissza az újság tetejére

Útravaló - Második levél Istentől

Kedves Barátom!

Már a levelem elején tudatom veled, hogy azért jöttem, hogy megszabadítsalak. Ezért is szeretettel köszöntelek.

Nagyon-nagyon örülök, hogy ma is veled lehetek, szólhatok hozzád és te figyelsz rám e sorok olvasásakor. Látom, előfordulnak olyan időszakok, amikor úgy érzed, mintha elhagynálak. De megnyugtatlak, ilyen sosincs. Sohasem hagylak el. Azért jöttem a Földre, hogy tudd, örökké melletted vagyok, a tenyeremen hordozlak. Veled érzek örömödben, bánatodban. Amikor fáj valamid, nekem is fáj. Rám mindig, minden pillanatban, minden helyzetben számíthatsz. Szeretnék újra és újra a szívedbe költözni. Lakásom legyen benned és minden nap újra és újra megszülessek a gondolataidban, a szavaidban, a cselekedeteidben.

Viszont, néha azt látom, hogy rendkívül el vagy foglalva magaddal, tennivalóiddal, szükségleteiddel. Hidd el, ha rám figyelsz, amikor belekezdesz valamibe, sokkal több gyümölcsöt terem, mintha csak a saját erődre hagyatkozol. Próbáld csak ki! Ne félj, nem hagylak magadra! Bízz bennem és figyelj rám kérlek!

Ígérd meg nekem, hogy a következő napokban éberebb leszel! Valami történni fog. Én mindennap új reménnyel ajándékozlak meg. Neked annyit kell tenned, hogy észrevedd, ami nem jó az életedben és javíts rajta, amiben csak tudsz. Próbáld meg a hibáidat jósággá változtatni! Bízz bennem, adok kegyelmet hozzá, csak láss hozzá és csináld!

Sok-sok nemzedék szerette volna, hogy bűnei megbocsátást nyerjenek. A bűn képes megmérgezni az egész embert. A bűn mindig a rossz forrása. Vannak, akik annyira belemerülnek, hogy felemészti őket. Tudod, milyen lelkifurdalást okoz egy-egy rossz cselekedeted?

Hát persze, hogy tudtad! Emlékezz csak rá, mennyire tud gyötörni! Megváltód vagyok. Azért jöttem, hogy megszabadítsalak, hogy levegyem a válladról a súlyt!

Gondold végig, melyek azok a terhek, amelyektől megszabadulnál, de nehezen megy? Mondd el most nekem. Őszintén. Meghallgatlak. Ha bizalommal fordulsz hozzám, segítek Akkor…., hallgatlak.

Kérlek, a tapasztalatodat oszd meg velem személyes imádságodban!

Szeretettel ölellek, a te Megváltód

(V.I. Találkozásaim Istennel… c könyv alapján. Folytatás a 3. levéllel.)

Vissza az újság tetejére

Veszendő értékek

Felgyorsultan élünk, nem jó,

a lelkünkön ezer béklyó;

láncra vertek igen minket,

S elvesztettünk sok-sok kincset.

Kincset, mely egykor ragyogott.

Lettek helyette bánatok.

Szürke arcú sok rabszolga

úgy él, mintha mindegy volna.

Valld: a család okafogyott!

A férfi-nő kapcsolatot

rúgjuk fel a gender végett!

Hogy mi jó? Magad ítéld meg!

S te válaszd meg a nemedet!

Megteheted, elhiheted;

lehetsz akármi, csak bátran;

gyerünk, csak minél cifrábban!

A gyerek sem fontos, értsd meg!

Legyél drogos, igyál, vétkezz!!!!

Legyél bajnok minden bűnben!!!

Isten nincs, csak észszerűen!!

S méghogy nemzet? Indentitás??

Multikulturális világ,

az kell nekünk, nem a haza,

ha mást gondolsz, az nagy hiba.

Ősök vére? Az nem trendi,

majd a sok-sok szín átfesti,

így mixelve új világot!!!

Ki mást mondd: fejére átok!!

Ki a hitről szólna? Elég!!!

Imádd inkább pénz istenét,

vagy még inkább önmagadat!!

Sátán??? Mese!!! S Isten: te vagy.

Tékozolj el mindent szépen,

hisz nincs mennyország, se Éden;

lélek sincs, se egy másvilág,

akik ebben hisznek, buták.

Te csak élj, élvezz, nyerészkedj,

hisz meghalsz egyszer, de végleg!!!!

Mit szemed, szád, nyelved áhít,

add meg neki, csak ez számít.

.................................................

„Isten, haza, család, élet"

Ezek veszendő értékek,

s jó, ha óvjuk mint kincseket...

Mint kincseket, csak úgy lehet.

(Érsekvadkert 2021.01.06. Szné)

Vissza az újság tetejére

Hitetlenségünkről

Szent János evangéliumának 12,37-43 alatti verseiben foglalkozik szellemi életünk, más szóval emberlétünk legnagyobb zökkenőjével, a hitetlenség fölbukkanásával, továbbá betörésével társadalmi és lelki életünkbe, és sunyi elhatalmasodásával viselkedésünkben. Többes számban is írhattam volna mindezt, mert a hitetlenség többünk gondolatainak és tetteinek gyakori, ám lappangó kísérője, sőt, olykor meghatározója! Mind közönségesen hiszünk-hiszegetünk, mert rendes keresztények vagyunk. Eljárunk templomba, szentmisére, nemigen gyónogatunk, komolyabb értéket sosem lopunk, nem is nagyon csalunk, ritkán verekszünk, miközben ügyeinket Isten megkérdezése nélkül döntjük el, sőt Ő ellenére, mert súgta ugyan, hogy így volna a helyes viselkedni, aztán mégis úgy teszünk, most aztán szánjuk-bánjuk, amikor már késő.

A hitetlenség oka: „Nem tudnak hinni, mert Izajás ezt megmondta: vakká tettem szemüket, és megkeményítettem szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.”(Iz 6,9-10) Mérhetetlenül keserű szavak! A kiindulópont miegyéb lehetne, mint az, hogy Izajás az isteni embertan mestere. A szem és a szív egyike sem holmi anyagi, biológiai szereplő. Ki ne tudná, hogy miféle hitvány alak az, aki a szívtelen? Vagy az, akinek nem lehet a szemébe nézni? Az ilyen embert rettentő baj gyötri. Szegény egy percre sem tud zöld ágra vergődni hibáival és miattuk önmagával.

Szemünk sokkal több holmi látószervnél, aminek ennyi vagy annyi dioptriás hibája van. A lényegi látás, a lényeglátás igazából az értelmi működés legmagasabb körébe tartozik! Vegyük csak sorra! A lényeglátás a szemtelenséggel együtt nem optikai fogalom, ahogy a szívünk sem csupán kardiológiai, magyarul szívtani jelenség a szó teljes értelmében, ugyanis nem gép: nem műszaki szempontok szerint végzi föladatát. Annál sokkal gazdagabb jelenség. Ugyanis maga a Teremtő intézkedett: Ő tette vakká a hitetlenek szemét, keménnyé a szívüket! Az őáltala kirótt lelki vakság és lelki kőszívűség maga a földi pokol.

Jézus az Utolsó Vacsorán beszélgetett tanítványaival árulójáról. János apostol ült mellette. „Simon Péter intett neki és kérte: Kérdezd meg kiről beszél”? Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” „Történt ez azután, hogy Júdásba már belészállt a sátán.” (Jn 13,24-27)

A villanásnyi jelenet Ádám és Éva bűnbeeséséhez hasonlóan parányi és világtörténelmi.

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Szentségimádás rendje

2021. Április 16-án

10.00-11.00 Ünnepi szentmise és Szentségkitétel

11.00-12.00 Volt rendőrségtől a Temető útig, Temető úttól a Rákóczi út 35-ig

12.00-13.00 Rákóczi út 35- a Radnóti út végéig, Új sor és a Béke út

13.00-14.00 Szeszfőzdétől a Rákóczi út 78-ig, Kút utcáig

14.00-15.00 Kút utcától a központig és a Petőfi út páratlan oldala

15.00-16.00 Petőfi út páros oldala és a Gépállomás és a Gárdonyi út

16.00-17.00 Zrínyi út, Rákóczi út páros oldala, központtól a Rákóczi út 178- ig

17.00-17.45 Major

17.45-18.00 Közös befejező ima

18.00 Szentmise

Vissza az újság tetejére

Húsvéti háladal

Szívemben háladal zeng húsvét ünnepén,

mert a köd feloszlott, és reám köszönt a fény.

Az Úr nincs a sírban, feltámadott, igen!

Lelkem örömét, hát Jézus, eléd viszem:

Alleluja, alleluja!

Neked, Jézus, Isten-fia!

Dicső Úr és dicső király,

legyőzettetett a halál!

Lelkem boldog benned, ó, drága Krisztusom!

Isten Báránya örökre te vagy, tudom...

Illatos virág a szívem, eléd teszem...

hiszen Jézus, te nem hagysz el engem sosem..

Alleluja, alleluja!

Neked, Jézus, Isten-fia!

Dicső Úr és dicső király,

legyőzettetett a halál!

Ezért szól a remény dala, Uram, neked,

ezért énekel, s dicsőít angyalsereg,

mert a sírból feltámadtál harmadnapon

hálás köszönettel jövök, és dalolom:

Alleluja, alleluja!

Neked, Jézus, Isten-fia!

Dicső Úr és dicső Király,

legyőzettetett a halál!

(Babik Erzsébet)

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Az újságunk nyomdai előkészítése alatt, a 03.19-i kormányzati bejelentés egyenlőre március 29-ig meghosszabbította a korlátozó rendelkezéseket. Amennyiben az ezt követő állami és az egyházmegyei előírások lehetővé teszik a nyilvános liturgiák megtartását templomainkban, úgy liturgikus életünket a feloldás napjától számítva következőképpen tervezzük:

Március 28. Virágvasárnap. Ezzel a nappal kezdetét veszi a nagyhét. A szentmiséken meghallgatjuk a Passiót. A fél 10-es szentmisét a Lourdes-i barlangnál barkaszenteléssel kezdjük.(Mivel ez az ünnepünk sem lehet nyilvános, az atyák által a Haranglábak alá kihelyezett megszentelt barkából vihetünk otthonainkba. Itt lesz kihelyezve a Vadkerti Harangok legújabb száma is. A hirdetőtáblán olvasható lesz a nyitás időpontja is, melynek terjesztésében kérjük apostolkodásukat! Fontos infó még, hogy a 8 órakor kezdődő vasárnapi szentmiséket a Csabák István és a Hagyományőrző (Tájház) oldalán követhetjük a nyitásig!!)

Nagycsütörtökön-, nagypénteken és nagyszombaton este 6 órakor kezdődnek a szertartások.

Nagycsütörtök szentmise az utolsóvacsora emlékére, a szentmisét követően oltárfosztás, majd virrasztás este 8 óráig. A virrasztás alatt szentgyónási lehetőség.

Nagypéntek igeliturgia, passió, könyörgések, kereszthódolat és szent áldozás.

Ne felejtsük el, hogy nagypéntek szigorú böjti nap 3-szor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni. Ennek megtartása 18 éveskortól 60 éves korig kötelező.

Nagypénteken délután 3 órakor keresztutat végzünk a felsőkeresztnél.

Nagyszombat Jézus sírban nyugovásának a napja, a szentsír látogatásra délután 2 órától lesz lehetőség.

Az esti szertartás a templom előtt a tűzszenteléssel kezdődik. Húsvéti örömének, igeliturgia, keresztségifogadalommegújítás, szentmise. A szentmise végén feltámadási körmenet.

Húsvétvasárnap és húsvéthétfőn is vasárnapi miserend szerint lesznek a szentmisék templomunkban. Azaz 8 órakor, fél 10-kor, Pusztaberkiben 11 órakor.

Április 16-án, pénteken lesz tavaszi éves szentségimádásinapunk. Az ünnepünk délelőtt 10 órakor szentmisével kezdődik, majd szentségkitétel. Ezt követően a kiírás szerint végzik a tizedek az imaórákat. Este 17.45-kor befejező imádság, majd szentmise zárja szentségimádási napunkat.

Április 11-én, húsvét II. vasárnapján az Isteni Irgalmasság vasárnapját ünnepeljük. Délelőtt a szokott rendben lesznek a szentmisék. Délután 3 órakor az irgalmasság óráját fogjuk elvégezni templomunkban. Szeretettel hívjuk a Kedves Testvéreket a közös imádságra.

Április 25-én lesz Húsvét IV. vasárnapja, Hivatások vasárnapja, imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért. Ezen a napon imádkozunk jó termésért is, búzaszentelést végzünk.

Április hónapban az esti szentmisék még 6 órakor kezdődnek.

Ferenc pápa 2020. december 8.-2021.december 8. között meghirdette a Szent József évet, valamint 2021. március 19.- 2022. június 26. között a Családok évét is. Különösen fontos ebben az időszakban, hogy imádkozzunk családjainkért.

Ez történt

Kereszteltünk:

Házasságot kötöttek:

Temetések:

12. Győri Istvánné Valkó Mária (1938)

13. Kosztrihán Józsefné Erdős Ilona (1933)

14. Halászi Károly (1956)

15. Kovácspál Jánosné Urbán Mária (1934)

16. Záhorszki Jánosné Csillik Erzsébet (1932)

17. Dénes Ferenc (1969)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Április

1. Nagycsütörtök este 6 óra

2. Nagypéntek este 6 óra

3. Nagyszombat este 6 óra

4. Húsvétvasárnap -

5. Húsvéthétfő - Szrenka József, szülei, apósa Kristók János élő és elhunyt hozzátartozók.

6. Kedd -

7. Szerda -

8. Csütörtök -

9. Péntek -

10. Szombat -Murányi Istvánné, férje, fia, menye, veje, unokájuk Sándor és Ilona.

- Kovács István, felesége Mrekvicska Erzsébet, szülők, testvérek és nászuk Híves András.

- Bozsonyik István, szülei, apósa, anyósa, testvére, élő és elhunyt családtagok, valamint násza Muladi Tibor.

- Híves András 6. évforduló, szülei, nagyszülei, testvérei, anyósa Valacsik Borbála és férje Molnár János.

- Szabó László 4. évforduló, Kovács Lászlóné, férje, fia, unokája.

- Csillag Gyula, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit és szülők.

11. Vasárnap -Buzás Ildikó, Buzás és Kovács család élő és elhunyt hozzátartozói.

- Nagy László és felesége Nagy Mária, Varga Ignác, felesége Pistyúr Margit, a család élő és elhunyt tagjaiért.

12. Hétfő -

13. Kedd -

14. Szerda -

15. Csütörtök - Kovács József és felesége Kovács Rozália.

16. Péntek - Soós Miklós 2. évforduló, szülei, sógora élő és elhunyt családtagok.

17. Szombat - Molnár István, felesége, szüleik, vejük Pistyúr József, szülei, nagyszülei, testvérei.

- ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje, apósa Murányi Lajos, felesége és hozzátartozók.

- Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik, testvéreik menyük a család élő és elhunyt hozzátartozói.

18. Vasárnap -

19. Hétfő -

20. Kedd -

21. Szerda -

22. Csütörtök -

23. Péntek - Urbán József, szülei, apósa, anyósa, násza Halaj Ferenc, szülei és a Jakubecz család halottaiért.

24. Szombat - Dr. Borsa Mihály kanonok, szülei, testvérei, és a család élő és elhunyt hozzátartozói.

- Vitéz István, felesége Erdős Mária, és a család hozzátartozói. Nagy Ignác, Csernák és Káposzta család halottai.

- Kosztrihán Józsefné, férje, fiai, a Kosztrihán és az Erdős család élő és elhunyt tagjaiért.

25. Vasárnap - Csillag János születésének 100. évfordulója.

Vissza az újság tetejére

Vissza az előző menüre