Főtisztelendő Gyuri atya!

Egyházközségünket képviselve szeretettel köszöntöm, mint új plébánosunkat a beköszönő szentmiséje alkalmából. Az előzetes beszélgetéseinkhez igazodva, engedje meg, hogy most mellőzzem az önéletrajzában szereplő, és rövidesen az újságunkban is olvasható, a Gödöllőről induló életútját, a kiérdemelt titulusait, mert a közvetlen megszólítás már az első pillanatoktól közelebb hoz bennünket egymáshoz.

Tisztelt Gyuri atya!
 Köszönjük, hogy a jelenben még kissé puritánnak tűnő körülmények között is vállalta lelki vezetésünket, hogy ezzel is előmozdítsa közösségeinkben a gyökereiből táplálkozó új világ és szebb jövő építését.

Gyuri atya! Isten hozta Érsekvadkerten és áldása kísérje. Reméljük, az aranymiséjét is együtt ünnepelhetjük majd! (A továbbiakat, majd az aranymise után egyeztetjük.)

Tiszteletünk jeleként fogadja jelképes ajándékunkat, ezt a virágcsokrot, amely képes ünneppé varázsolni a szürke hétköznapokat is.

Köszöntésem nem lenne teljes, ha nem hangoznék el Kovács József atya neve, aki a betegsége keresztjét egyre nehezebben hordozó András atyánk segítségére sietett, s lelkesedésével tovább éltette bennünk a hitet. Most már Gyuri atya segítőjeként, mint Érsekvadkerten szolgáló segédlelkészünket köszöntöm. Isten hozta hozzánk!

A köszöntés és a köszönet kéz a kézben járó fogalmak. Ezért, most a betegsége miatt ágyhoz kötött András atyánkhoz szólnék.
Tisztelt András atya!

 Köszönjük a nekünk ajándékozott 14 évét, a sok tanítását és a történelemben nyomokat hagyó, faluépítő tetteit, mellyel megtartott bennünket Isten közelében élni. Viszonzásul kérjük az Istentől András atyánk számára a lelki örömöket, békességet, kegyelmet és áldást további életének minden napjára.

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm minden templomunkban most megjelent testvérnek, hogy imádságos jelenlétükkel tették emlékezetessé a bemutatkozó szentmisét!

Vissza az újság tetejére

Máthé György plébános életútjának főbb eseményei

Máthé György vagyok, Gödöllőn születtem 1951. április 23-án. Édesapám: Máthé Gyula Erdélyben, Szovátán, édesanyám: Simon Róza a partiumi Érszalacson született. Négyen voltunk fiútestvérek, ma már csak ketten élünk László testvéremmel.

Gödöllőn érettségiztem a Török Ignác Gimnáziumban 1969-ben. Az érettségi után felvételt nyertem a Váci Egyházmegyébe. Egerben kezdtem meg a kispapi, szemináriumi életemet, de másfél hónap után katona lettem Baján két évig. 1971-ben szereltem le és tovább folytattam a szemináriumi életemet. Közben a gimnáziumi évek alatt Budapesten elkezdett kántorképzőt befejeztem, így okleveles kántor is lettem.

1976. június 19-én szentel pappá Vácott Dr. Endrey Mihály püspök Úr.

Káplán voltam: Rádon és Pencen 1976-1980, Kiskunfélegyháza Újplébánián 1980-1982, és végül Budapest-Rákospalotán (XV. kerület) 1982-1987 között. Összesen tehát 11 évig voltam káplán. Ezt azért írom, mert azóta a 11-es szám jellemző rám: 1987-1998-ig Mogyoródon, 1998-2009-ig Vác-Deákvárott és végül 2009-2020 között Szolnokon voltam plébános. Mindegyik plébánosi helyen tehát 11 évet szolgáltam.

Ezen kívül plébániai kormányzó voltam: Szolnok-Várplébánián 2009-2020-ig, Szolnok-Jézus Szíve Plébánián 2009–2019-ig. Cibakházán, Tiszakürtön, Cserkeszőlőn, Tiszainokán és Nagyréven 2013-2020-ig.

Oldallagosan elláttam a következő plébániákat: Vácrátótot, Őrbottyánt 2005-2006 között, Kállót, Erdőkürtöt, Erdőtarcsát és Vanyarcot 2007-ben, Rádot és Pencet 2007-2009 között.

Moderátor voltam: Tiszaföldváron, Martfűn és Homokon 2012-2020-ig, Tószegen, Tiszavárkonyban és Vezsenyen 2013-2020-ig, Csépán, Szelevényen, Tiszasason és Tiszaugon 2017-2020-ig.

Az alábbi megbízatásaim voltak: A Váci Egyházmegye Hivatásgondozó Bizottságában 30 évig tevékenykedtem, először tagként, utána több mint 20 évig elnöke voltam. (Nyaranta 3 leányoknak és 4 fiúknak szóló hivatástisztázó lelkigyakorlatokat szerveztem, közel 800 fiatal számára, évente!) A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Katolikus Hivatásgondozó Intézetének (KHI) alapító tagja, alelnöke és ügyvezető igazgatója voltam 1996-2008 között. (5 hazai és 1 nemzetközi konferenciát szerveztem hivatás ügyben!) Váci főesperes 1999-2009 között voltam. A Kateketikai Bizottság tagja 2005-től voltam. A Hitoktatók a Hitoktatásért című egyházmegyei havilap alapító szerkesztője voltam Orosz János és Hefler Gábor egyházmegyés atyával. A Szolnoki Esperesi Kerületben 2009-2020-ig esperes voltam.

Egyházi kitüntetéseim: püspöki tanácsos 1994-ben, Tétmonostori címzetes prépost 1996-ban lettem, a Szent István királyról nevezett Magyar Szalézi Tartomány Don Bosco-díjban részesített 2015-ben. 2020-ban lettem a Váci Egyházmegye Székesegyházi Káptalan kanonokja.

Polgári kitűntetéseim: Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke 2014-ben a MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT kitüntetést adományozta. 2014-ben MOGYORÓD KÖZSÉG DÍSZPOLGÁRA lettem. JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉÉRT DÍJ részese 2015-ben lettem. A Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése 2016-ban EZÜST PELIKÁN DÍJAT adományozott. (Ez a díszpolgári cím után következik!)

1989-ben az USA-ban, a Fillmore-i Magyar Cserkésztáborban lettem cserkésztiszt és a cserkészetben végzett munkámért én is részesedtem az ÚJRAINDULÓ CSERKÉSZETÉRT ÉRDEMÉREMBEN.

Fontosabb és kiemelkedő tevékenységeim a következők voltak: 1991-ben telepítettem le Mogyoródon a Segítő Szűz Mária Leányait (Szalézi nővérek!), majd Mogyoródon megalapítottam a Laura Vicuna Római Katolikus Óvodát, melyet a nővérek vezettek. Mogyoródon létrehoztam az 1074. sz. Szent László Cserkészcsapatot. Mint cserkésztiszt több helyen segítettem a rendszerváltáskor meginduló cserkészcsapatok szervezését, így pl. Gödöllőn, Turán, Vácott, Dányban stb. Mogyoródon volt az első nagy Kalász-találkozó 1989. január 21-22-én, szervezésemben, s ezt követően virágzásnak indult az ottani Kalász- és Kis-Kalász Csoport.

Vác-Deákvár plébánián tovább építettem az ottani Család Óvodát, pont 2009-ben, Szolnokra helyezésemkor indult meg az óvoda nagyméretű bővítése. Itt tudtam közösségi házat szerezni egy megüresedett iskolaépületben a plébánia részére, majd pedig a plébánia tetőterével bővítettük az épületet. Csodálatos, színes ólomüveg ablakokat tudtunk a templomban létesíteni. De a legfontosabb a nagyfokú közösségi élet volt Vác-Deákvárott, ami felejthetetlen számomra.

2007-ben, a Szent Erzsébet Év alkalmából Sárospatakon szerveztem meg Egyházmegyénk zarándoklatát ezerötszáz fővel, de Kosdon is tartottunk egy Szent Erzsébet találkozót hatszáz fővel.

2008-ban volt a Biblia Éve, és februárban, szinte az országban elsőként, Pencen volt látványos Ökumenikus Biblia Találkozónk 800 fő részvételével a Sportcsarnokban, ahol Székely János, az egy hónapja felszentelt püspök tartott két, szenzációs előadást Jákob történetéről és az Irgalmas Szamaritánus példabeszédéről. Dr. Fischl Vilmos, csővári evangélikus lelkész úrral szerveztem ezt a találkozót.

Két egyházmegyei találkozót is szerveztem. Ilyen pap az egyházmegyénkben, aki két találkozót szervezett, más nincs. 2008-ban Vácott a IV. és 2011-ben Szolnokon a VII. Váci Egyházmegyei Találkozó főszervezője voltam. Mindkét alkalommal 5000-5000 fő vett részt a találkozókon.

Szolnokon 2009-ben, ideérkezésemkor indítottam el szeptemberben az elődöm, Turai János atya által a 2009. év elején szerveződő Szent József Római Katolikus Általános Iskolát. Három év múlva ez a kis iskola átvette a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumot, ennek következtében, jelenleg egy 12 évfolyamos, közel 800 fős iskolává nőtte ki magát ez az oktatási intézmény. 2009-ben átvettem elődömtől a Mustármag Római Katolikus Óvodát, ami 2 csoportos volt, majd 2014-ben egy új, és nagyon korszerű óvodát tudtunk létesíteni EU-s pályázaton nyert pénzből. Jelenleg 6 csoportos a szolnoki óvoda. 2013. október 19-én, Budapesten avatták boldoggá a szolnoki születésű, vértanú Sándor István szalézi szerzetest. Ez az esemény nagyon fontos lett életemben. A boldoggá avatási események szervezésében magam is sokat tettem. 2014-ben, Boldog Sándor István születésének 100. évében sikerült a világ legelső Sándor István köztéri szobrát a szolnoki belvárosi templom előtti Szentháromság téren elhelyezni és egyben Boldog Sándor István lett ekkor megválasztva Szolnok Megyei Jogú Város másodpatrónusává Xavéri Szent Ferenc mellett.

2016-ban tartottuk az eddigi legjobb Országos Teréz Missziót Szolnokon nyolcszáz fő részvételével. Szolnok a Váci Egyházmegye legnagyobb városa és plébániája. 76 ezer ember él itt. 2009-ben idejövetelemkor nagyon gyorsan minden szolnoki templom ellátása az én gondom lett. Négyen vagyunk itt papok, ezt a feladatot el tudtuk látni, sőt a Szolnok környéki településeket is elláttuk. Közben a szolnoki Esperesi Kerület esperese lettem. 9 főállású hitoktatónk van. 7 énekkar szolgálja (3 iskolai és 4 egyházközségi énekkar!) a szent zenét. Itt is van cserkészcsapat, és 20 körül van a közösségek száma. Az egykori Ferences Kolostorban élünk.

2018 szeptemberében Orbán Viktor Miniszterelnök Úrral való személyes beszélgetésem során sikerült másfél milliárd forintos kormány-támogatást nyernünk a szolnoki Vártemplom és plébánia, valamint a szolnoki belvárosi templom és kolostorépület felújítására. A tényleges munkálatok a 2019 tavaszától kezdődő szervező munkálatok után 2019 nyarán indultak meg. Ennek következtében 2019. december 15-én már a gyönyörűen felújított Vártemplomban tudunk szentmisét tartani. Jelenleg a belvárosi templomban vannak munkálatok, valamint 2020. május 4-től megkezdődött a Várplébánia és a kolostorépület felújítása is. A tervek szerint 2020. november 29-én, Advent 1. vasárnapjától már a felújított belvárosi templomban lehet misézni.

Mindezek után Marton Zsolt Váci Megyéspüspök Úr jelezte nekem 2020. április 16-án, hogy Érsekvadkertre szeretne helyezni 2020. augusztus 1-vel. Helyembe pedig az eddigi nagymarosi plébánost, Gáspár István atyát küldi. Számomra nagyon megnyugtató, hogy olyan személyt küld Szolnokra Gáspár István atya személyében, aki 52 éves, aki nagyon tehetséges, rátermett ember, aki a szolnoki nagyon sokirányú feladatot bizton elfogja tudni látni. Én a 70. életévembe kerültem. Ez már nem semmi, szoktuk mondani. Érsekvadkert a legvallásosabb település egyházmegyénkben, ezért csábító is.

Kicsit érthetetlen emberileg, hogy miért kell a felújítási munkák utolsó négy hónapja előtt itt hagyni Szolnokot! A pap megígérte a szentelésekor, hogy mindig engedelmeskedni fog a főpásztornak. Én is ezt teszem most. Az Úristen ezekkel a gesztusokkal begyakoroltatja velünk a halált. Ezt én ezzel az igazsággal élem meg most. Egyszer úgy is itt kell hagyni mindent, ami nagyon fontos volt. Csak 9 napig szenvedtem meg ezt a diszpozíciót, ezt a nem várt helyzetet. Amikor György napkor megköszöntött Püspököm, akkor árulta el, hogy az utód a Gáspár István atya. Ez azért volt számomra megnyugtató, mert attól féltem, hogy egy alkalmatlan pap kerül a helyembe. Gáspár atya kiváló ember, biztosítva látom a szolnoki hitélet továbbéledését általa.

Számomra Érsekvadkert nagyon jó, régóta ismerem a települést, az ott lévő Kolping Házban cserkésztábort, hittantáborokat szerveztem előző állomáshelyeimről. Ismerek ottani embereket, többször jártam az ottani papokhoz. Jelenleg Lukács András kiváló, idős papunk a plébános. Sajnos olyan súlyos beteg, hogy járni már nem tud. Régi barátság fűz András atyához. Nekem is tudomásul kell venni, hogy a 70. életévember járok. Kicsit sajnálom, hogy nem egy fiatal papot küldtek a nagyszerű Érsekvadkertre, de talán még van és lesz annyi erőm, hogy helytálljak, amíg az Élet Ura, az Úristen engedi, hogy éljek és szolgálni tudjak itt, talán az utolsó állomáshelyemen.

Nagyon hozzám nőtt nemcsak Szolnok, de minden település, ahol papként szolgáltam. Mindenhonnan nehezen jöttem el, mert az Úristen megadta a lelkipásztori sikereket. De tudomásul kell venni, hogy nem az enyém Mogyoród, nem az enyém Vác-Deákvár, nem az enyém Szolnok, sőt még Érsekvadkert sem. Mindent kölcsön kaptunk Istentől. Felé megyünk, hozzá tartozunk, a mennyország nem itt van, a Földön a küzdelemre vagyunk meghívva, de az örök boldogság reményével és távlatával.

Gondoljunk bele, milyen nehéz egy házastársat elveszíteni, egy szülőt, egy fontos embert, akit szeretünk, és aki hozzánk tartozik. Minden ajándék és minden feladat. Egyszer azonban a feladatoknak vége lesz. Ezek után megnyílik a menny és Isten átölel. Na, ez a lényeg! Isten azzal, hogy elvesz tőlünk nagyon fontos dolgokat és személyeket, felkészít arra, hogy Vele találkozzunk.

Ezért írtam azt, hogy felkészít bennünket a halálra, vagyis a Vele való találkozásra. Nagyon jó, hogy a Fiúisten emberré lett, mert többek között megtanította azt, hogy ne álljunk meg ennél a tapasztalatnál, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”, hanem arra is megtanított, hogy az utolsó legfontosabb mondatot is ki tudjuk mondani, azt hogy „Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet!”

Minden Istené! A létünk, a sorsunk, a sikereink, a kudarcaink, a halálunk is és az örök életünk is. Mi a baj? Nem Szolnok, nem Érsekvadkert a mennyország! Csak munkaterület, csak zarándokút! Megöregedtem! Közel kerültem az átmenethez, a Mennyek Országához. Tudnom kell elengedni a földi mindent, hogy az Örök Mindent megnyerhessem! Istennek legyen hála az életért és a gondviselés különleges utjaiért! Tanuljunk meg Istennek engedelmeskedni!

Kedves Testvérek, Érsekvadkerten!

Azért osztottam meg Veletek az életem történéseit, hogy ne mindenfajta mendemonda alapján beszéljetek rólam. Sokan azt is tudják, ami nincs! Nem dicsekedni akartam ezzel a sok történéssel, ami velem történt az életemben, csak el akartam mondani, hogy tőlem tudjátok az életemet és ne mástól és ne vélt és kitalált dolgokat terjesszetek rólam. Április 16-tól nagyon sok minden történt velem, de Veletek is, gondolok most a Kedves András atyára, az Ő sorsára is. Na meg a vírus, - ez is itt volt és van! Milyen sok próbatételen estünk át Ti itt, én ott. De végül is most már itt vagyok közöttetek. Bekövetkezett András atya nyugállományba helyezése, és jómagam is, végre már Nálatok vagyok. Egy korszak lezárult és egy korszak kezdődik. Megköszönöm és megköszönjük Lukács András atya felejthetetlen 14 évi szolgálatát, és azt is kérem Tőletek, hogy érte is és értem is imádkozzatok, hogy az Úristen akarata szépen, az Ő szándéka szerint valósuljon meg mindkettőnk életében, Isten dicsőségére és a Ti javatokra is.

Hősök-napi ének

Vissza az újság tetejére

A Szent Kereszt felmagasztalása

Szent István királynak az állami törvényhozásban, kormányzásban és gazdasági vonalon is sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket a hazaiakkal. Legfontosabb szempontként hathatósan képviselte népe sajátosságait és érdekeit. Hazánkat bekapcsolta a keresztény világ vérkeringésébe: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett. Mint uralkodó, tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy a templomban hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza.

Lelkisége fiához, Imre herceghez írt intelmeiben nyilvánul meg legnemesebben: „Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek? Azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép a saját törvényei szerint él, add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”

Első királyunkról, akit korának egyik legnagyobb történelmi személyiségeként, valamint az Árpád-ház első szentjeként tart számon a történelem, a legnagyobb elismeréssel szóltak és szólnak ma is. Élete dicső példa minden idők magyarja számára. Ne feledjük soha, hogy szent királyunk élete utolsó perceiben is országa sorsáért aggódott, annak jövője lebegett a szeme előtt, amikor a Szűz Mária oltalmába ajánlotta életművét és nemzetét. Tartozunk emlékének azzal, hogy minden erőnkkel igyekszünk megtartani keresztény hitünket, egyedülálló, csodálatos anyanyelvünket, s büszkén vállalva magyarságunkat merjünk újra nagyok lenni, akik voltunk ezerszáz éven át, minden megpróbáltatás, üldöztetés, elnyomás ellenére, és akik vagyunk ma is: egy különleges, sokoldalú képességgel és ragyogó tehetséggel megáldott, büszke nemzet.

Lévay Mária