Vadkerti harangok
2020. július

Szent Anna, Krisztus Jézus nagyanyja
Szentmiseszándékok

Századik születésnap
A gondviselés természete
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Velünk élő történelem
Zarándoktábor 2020. július 1-7.
Imádság
Kolping híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

Szent Anna, Kristus Jézus nagyanyja

Az embernek csak egyetlen élete van, de szerencsés helyzetben több nemzedékkel is találkozhat. Talán az ember az egyetlen létező itt a Földön, akinek hosszú időre, mégpedig évekre van szüksége, hogy önállóan és biztosan tudja az életét megvalósítani. A gyermeket felnevelő szülők, illetve nagyszülők kiemelkedően fontosak az emberi magatartás kibontakoztatásában. A jól és helyesen elsajátított életstílus önállóságot jelent az egyénnek, aki így képes lesz arra, hogy maga is felnőtté váljon, családot alapítson, tudatosan beálljon a nemzedékek sorába, és maga is vállalja a szülői hivatást, mely a gyermekek elfogadásában és nevelésében áll.

Az emberi élet útját és állomásait mindnyájan járjuk, és életállapotunknak megfelelően a fiatal, a felnőtt vagy az idős nemzedékhez tartozunk. Ezt az utat az Isten Fia, a Megváltó sem kerülte meg, hanem megtestesülésével vállalta az élet állomásait. Isten úgy teremtette az embert, hogy mások neveljék fel, s mintegy ajándékba kapja családját és rokonait, de jövőjéről és sorsáról ő maga döntsön. Jézus anyját, a Boldogságos Szűz Máriát az Újszövetség több helyen is megemlíti, Krisztus születése, gyermekkora, nyilvános működése idején, sőt élete utolsó pillanatában a szenvedő és haldokló Jézus keresztjénél is ott találjuk. Ő lesz az, aki majd a születendő Egyházat pünkösd napján összefogja, és lesz anyja minden kereszténynek.

Honnan vette Mária mindezt a képességét és adottságát, mely őt az üdvösség megkerülhetetlen eszközévé tette? Az isteni kegyelem pótolhatatlan adományától, de ezen túlmenően szüleitől, főképpen édesanyjától, Szent Annától. Bár a Szentírás nem nevezi meg Mária szüleit, de Mária öröménekében, a Magnificatban rájuk utalást találunk (Lk 1,55)

Egy II. századi keresztény elbeszélés, a Jakab ősevangélium nevezi Annának Mária édesanyját, apját pedig Joachimnak. Egészen biztos, hogy Jézus találkozhatott nagyanyjával, aki szilárd hitével, a család iránti elkötelezettségével, önfeláldozó életével példakép lehetett a gyermek Jézus számára.

Jézus Szent Anna segítségével is elsajátította a családi élet alapelemeit, a szülők és idősek tiszteletét, a nekik való engedelmességet és a segítségnyújtást. Jézusnak az idősek iránti gondoskodása nyilvánul meg Péter anyósának meggyógyításában is (Mt 8,14-15).

Jézus számára szent volt a család, s a nagyszülők magatartása is benne volt a gyermekekhez való hozzáállásában: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” És még hozzátette: „Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.” (Lk 19, 16-17)

A farizeusok és írástudók azt tanítják, hogy a szülők támogatását megelőzi a templomnak szánt ajándék, ezért Jézus figyelmezteti őket, hogy ezzel kijátsszák az Isten parancsát, mikor valaki „azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetek rajtad, az áldozati ajándék” (Mt 15,5). Jézus tehát szem előtt tartotta a szülők és a nagyszülők iránti tiszteletet, és a családi összefogást az idősebb támogatása érdekében. Látogatásaival ezért is mutatott példát a családi együttlétre. Gyakran meglátogatta barátait is, mert „szerette Mártát, és nővérét Máriát és Lázárt” (Jn 11,5).

Becsüljük meg és védjük tehát a családi életet, és kérjük Szent Anna közbenjárását azért, hogy a nagymamák minél több hitet és szeretetet tudjanak unokáiknak közvetíteni, akik felé joggal várja el a mennyei Atya, hogy legyünk irántuk hálásak, és mindenben segítsük őket.

(Kránitz Mihály cikke alapján, Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Századik születésnap

Tisztelt Annus néni!

A hálaadó szentmise kezdetén József atya születésnapi köszöntéséhez kapcsolódok én is képviselve a lelki vezetőjét, András atyánkat és közösségünk minden tagját.

Köszöntöm az egyházközségünk jeles napjává emelkedett ünnepen, egyben köszönöm, hogy ilyen sokan és a templomunkban lehettünk tanúi egy lelket melengető eseménynek.

Az ünnepen nem csak a mával, hanem a jövővel is foglalkozik az ember, amit a Szalay Évától kölcsönzött sorok így fogalmaznak meg.

Sok évet kaptam, nem egyet - kettőt,

Megköszönöm a sok esztendőt.

És még kérem, tán el sem hiszed,

A százegyediket!

Uram, az életet Te adod!

Úgy veszed el, amint akarod.

Nem is zavarlak többet Téged.

Ne vedd komolyan, amit kérek.

Csak beszélgetni vágytam véled!

Isten éltesse mindannyiunk Annus nénijét. Megbecsülésünk jeleként fogadja e csokor virágot és József atya áldását! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

(emje, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

A gondviselés természete

Valamelyik forgalmas út mellett, az út két oldalán dolgozott egy-egy kolbászárus. Sokan megálltak náluk útközben, mert elterjedt a hírük, hogy mindketten kiváló kolbászt sütnek. Az egyikük munka közben állandóan rádiót hallgatott, zenét és híreket. Egy nap azt hallotta a rádióban, hogy gazdasági válság jön, spórolni kell, vissza kell fogni a költségeket. A hír hallatán rögtön döntött és a következő naptól olcsóbb kolbászt vásárolt. A gyengébb minőséget kis idő után a vendégek is észrevették, s emiatt egyre kevesebben álltak meg nála. Ő pedig azt gondolta, hogy valóban beköszöntött a gazdasági válság, emiatt van kevesebb vendége, és helyesnek tartotta, hogy időben lépett. A másik árusnál is mindig szólt a rádió, azzal kezdte a napot, hogy reggel bekapcsolta. De ő egyre finomabb kolbászt sütött, egyre több lett a vendége. Ő semmit nem érzékelt abból, amit a másik árus gazdasági válságként élt meg. Ennek oka az volt, hogy süket volt, nem hallotta a rádiót, a zene csak a vendégek miatt szólt.

Ez a humoros történet azt tanítja nekünk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallunk meg és mit nem. Mi az, ami befolyásolja az életünket és mi az, ami meg sem érint minket. A tömegkommunikációs eszközökből, az internetből, a rádióból és a televízióból nap mint nap félelmet keltő dolgok zúdulnak ránk. A globális felmelegedéstől az áramdíj emelkedéséig, a jégkorszaktól az újfajta influenzavírusig mindentől félünk, nem is beszélve a facebook esetleges leállásáról, amely sokak szemében a világvégét jelentené. Vajon az információk özönvízében meglátjuk a szigetet, ahol kiköthetünk? Meghalljuk a szívünket megnyugtató üzenetet? Jézus újra és újra megismétli: Ne féljetek!

A félelem, a szorongás, a bizonytalanság fokozatosan megmérgezi életünket, ha nem tartunk időnként méregtelenítő kúrát, azaz nem tárjuk fel félelmeink okát. E vizsgálódás során aztán rájövünk, hogy sok esetben semmi alapja nincs a félelmeinknek, például olyan jövőbeli események bekövetkeztétől rettegünk, amelyeknek semmi esélye sincs. Ha a jövőt nem is tudhatjuk előre, azért szeretnénk biztonságban tudni életünket és kizárni a fenyegető veszélyeket. A hívő ember számára a gondviselésbe vetett hit a legjobb ellenszer a félelmek ellen. Aki Istenre és az isteni gondviselésre bízza életét, annak nincs miért aggódni!

Az isteni gondviselés természetét sokan félreértik. Egyesek azt gondolják, hogy Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy minden apró bajunkban azonnal a segítségünkre siet. Mások azt várják, hogy saját mulasztásaikat majd Isten kipótolja. Ha Isten ilyen módon avatkozna bele az életünkbe, akkor az emberi szabadságunk megsértése volna, ami távol áll Istentől. Isten nem fogja kényelmessé tenni életünket olyan módon, hogy elmulasztott kötelességeinket elvégzi helyettünk. Arra is figyelnünk kell, hogy a gondviselésbe vetett hit még véletlenül se bátorítson minket felelőtlenségre. Nem mondhatjuk: Miért vigyázzak, amikor Isten úgyis vigyáz rám, gondomat viseli! A céltalan, bizonytalan, tétovázó embereket messze elkerüli a gondviselés. De abban a pillanatban, amikor elkötelezzük magunkat valamilyen jó megtételére és elkezdjük annak megvalósítását, akkor megérezzük Isten segítségét, megtapasztaljuk azt, hogy megáldja munkánkat, törekvéseinket. Ez az isteni gondviselés.

Vissza az újság tetejére

Dícsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Keresztény Testvéreim Érsekvadkerten!

Máthé György atya vagyok, július 1-től a Ti plébánosotok.

Furcsa világot élünk napjainkban! Most, mint az új plébános köszöntelek benneteket,
de Ti sem láttok engem és én sem látlak benneteket. A tények a következők:

1/ Lukács András atya súlyos beteg, nyugdíjba került és a plébániáról kiköltözött. Én régi és nagyon jó barátságban vagyok Vele, és ez alapján is, valamint a nálatok végzett 14 évi szolgálata alapján is, de az egész papi élete alapján is nagyon nagy hálával tartozunk Neki. Életének a mostani kereszthordozásában legyünk olyanok, mint cirenei Simon, aki az Úr Jézus keresztjét hordozta. Mi is segítsük figyelmes, gondoskodó és érte imádkozó szeretetünkkel András atyát. Legyünk számára cirenei Simonok! Külön köszönöm Dr. Kovács János főorvos úr segítségét. Még nem találkoztam főorvos úrral, de nagyon a szívembe fogadtam Őt azért a nagy-nagy támogatásért, amivel András atya segítségére van Kedves Feleségével együtt!

2/ Mondtam, hogy furcsa világot élünk napjainkban! Július 1-től vagyok érsekvadkerti plébános, de augusztus 3-ig még szolnoki plébános is vagyok. Már majdnem a fél Magyarország az enyém, hogy egy kicsit epés legyek… Na de semmi baj, augusztus 4-től hozzám tartozik Nézsa, Alsópetény és Keszeg is, reményünk és az ígéretek szerint csak egy-két hónapra. Na, ezt is majd meglátjuk… Szeptember 1-től pedig esperese leszek a kerületnek. Szolnok és Érsekvadkert 170 km-re van egymástól. Azért nem fogok naponta többször is itt és ott lenni, azt Ti is gondolhatjátok. Segítségemre és a Ti segítségetekre van Kovács József atya, aki jelenleg is végzi a lelkipásztori munkát. Neki is mindannyian köszönjük, hogy a rendkívüli időben és próbatételek közepette helytáll. Az Úristen áldja meg József atyát is szolgálataiért! Ő augusztus 1-től lesz kisegítő lelkész plébániánkon. Mivel a plébániát jogilag és anyagilag is átvettem, július 1-től nálam van az ún. iurisdictio, (jurisdikció) azaz a joghatóság, ami azt jelenti, hogy minden dologban a felelősség és a rendelkezési jog nálam van. Ez főleg az esketéseknél fontos, mert az esketések érvényességét is érinti. Magyarul, tehát tessék mindenben engem keresni! Van ugyebár telefon is, akkor is, ha nem vagyok ott! Telefonom: 20/9-235-302

3/ Néhány hét és eljön augusztus első hete, s az azt követő napokban remélem, hogy egy olyan régi-új helyzet áll elő, ami a legtöbb Kedves Hívő Testvérünknek megfelel. Szeretném nem felforgatni az egyházközséget és a települést, hanem szolgálni és az evangéliumi élettel, továbbra is megtölteni, megszentelni. Szeretném a nagy egyházatyát, Szent Ágoston püspököt idézni: „Veletek vagyok keresztény és értetek vagyok pap!” Legyetek a segítségemre, szólítsatok meg, keressetek fel, álljatok szóba velem, én is igyekszem minél hamarabb érsekvadkerti lenni! Hogy ki is vagyok, majd egy kis írást szeretnék megjelentetni újságunkban. Nyílván többen az interneten már megismertetek abból a félórás nyilatkozatból, amit a Szolnok Tv készített velem. Egy kis türelmet kérek tőletek, hogy ezt a furcsa világot átlépve egy normális egyházközségi, emberi és közösségi életre jussunk! Nem szeretnék olyan plébános lenni nálatok, mint egy viccben szoktuk emlegetni, hogy „A plébános Úr olyan, mint a Jóisten, egész héten láthatatlan, szombaton utolérhetetlen, vasárnap pedig felfoghatatlan!”

Isten áldjon meg benneteket!

Remélem egy kis idő után személyesen is a Tiétek leszek!

Szeretettel: Gyuri atya

Vissza az újság tetejére

Velünk élő történelem

Egy nekünk ajándékozott életszakasz margójára

„A jó harcot megharcoltam,

a pályát végigfutottam,

a hitet megtartottam.”

Ahogy az már ismert a kedves olvasók előtt, Marton Zsolt váci megyéspüspök úr Lukács András atyát betegsége miatt, saját kérésére felmentette az Érsekvadkerti Plébánia plébánosi szolgálata alól és nyugállományba helyezte. A Vadkerti Harangok hasábjain (amelynek 14 éven át felelős kiadójaként olvashattunk nevét lapunkban) szeretnénk felidézni András atya közöttünk végzett tizennégy évi tevékenységét, buzgó papi szolgálatát.

1945. szeptember 3-án született Boldogon. Egerben végezte teológiai tanulmányait. 1969. június 22-én szentelték pappá a Váci Egyházmegye szolgálatára. A kápláni éveket követően 1978-ban Ecseg, Kozárd, majd Csécse plébánosa lett. 1983-ban Tura plébánosává nevezték ki. Huszonhárom Turán eltöltött év után 2006. augusztus 1-ével Beer Miklós püspök atya Érsekvadkertre helyezte át. Hosszú időn át végzett szolgálat után nehéz szívvel hagyta el Tura hívő közösségét. Ő maga is többször emlegette, hogy hatvanegy évesen „öreg faként ültetődött át”, de azt gondolom, akik megismertük, elmondhatjuk, hogy hamar gyökeret vert közöttünk lelki atyánk. Az érsekvadkerti hívek nagyon hamar megszerették a derűs, hívei felé nyitott szívvel forduló plébánost.

Szolgálatát odaadó buzgósággal végezte közöttünk, amit többek között a napi szentmise bemutatások, gyóntatások, az idős, beteg hívek rendszeres felkeresése alkalmával megismerhettünk. Prédikációira hétről-hétre lelkiismeretesen felkészült, amivel a hívek számára buzdítást, a következő hétre lelki töltekezést nyújtott. A templom előtt örömmel köszöntötte a szentmisére igyekvő híveket, gyakran mosolyt csalt az arcukra.

Mindig gondja volt arra is, hogy helyi és nagy egyházi ünnepeinket szépen megünnepeljük. A paphiány ellenére is mindig biztosította annak lehetőségét, hogy karácsony és húsvét ünnepére a hívek háromestés lelkigyakorlattal és szentgyónással felkészüljenek.

2007. július utolsó hétvégéjén körmenetben a temetőben lévő Szent Anna kápolnához vonultunk és elhelyeztük a kápolnában egy Szent Annát ábrázoló képet. Attól kezdve minden év július utolsó szombatján a kápolna előtt mutatta be az esti szentmisét, ahol az unokákkal lévő nagyszülőket külön áldásban részesítette, Szent Joachim és Szent Anna égi pártfogását kérve. Az utazók védőszentjének, Szent Kristófnak közbenjárását kérve július utolsó vasárnapján bevezette az autók és a benne utazók megáldását.

Lukács András plébános idejére esett templomunk felszentelésének 275. évfordulója. Ezt a jelentős eseményt 2018. július 31-én Szent Ignác fogadalmi napon ünnepelhette a közösség. András atya meghívására ez alkalomból Snell György Esztergom-Budapesti segédpüspökkel ünnepelhettünk.

Nem feledjük azt sem, hogy a tavalyi évben hosszú idő után újra közöttünk szolgáló plébános aranymiséjét ünnepelhettük.

András atya 50 éves papi szolgálata alatt több templom történetét megismertető és lelki tartalmú könyv megírásán fáradozott. Ideérkezését követően elkezdte kutatni egyházközségünk történetét. Munkájának eredményeként 2007 karácsonyán kezünkben tarthattuk az Amit Láttam Érsekvadkerten és az Akikkel találkoztam Érsekvadkerten című könyveket. Lelki tartalmú írása röviden bemutatja az év 365 napján ünneplő szentek életét Szentekről röviden a Szentek képeivel, címmel. A templomunkat bemutató Istennek Érsekvadkerti Templomában című könyvecske is András atya szellemi munkáját dicséri.

A település lelkiéletének alakításán túl mindig örült, ha valaminek a megszépítésén fáradozhatott úgy, hogy sohasem a saját kényelmi szempontjai álltak a középpontban. A teljesség igénye nélkül szeretném felsorolni az elmúlt évek nagyobb beruházásait, melyek András atya vezetésével, a hívek anyagi támogatásával valósulhattak meg.

2006: Farkas Mihály egykori érsekvadkerti plébános síremlékének rendbehozatala. Még ez év karácsonyán templomunkban padfűtés került bevezetésre.

2007: Az orgona generálása, a templomi falikarok cseréje.

2008: Templomajtók festése, plébánián mázolási munkálatok.

2009: A Plébánia tetőszerkezetének felújítása.

2010: Templom körüli kerítés, kőfal rendbetétele. A Szentháromságszobor restaurálása.

2011: Templomtól a vízelvezetés megtörtént, valamint kezdetét vette templomunk külső felújítása a lábazat leverésével.

2012: A templom két színes üvegablakának javítása, illetve folytatódott a templom külső felújítása.

2013: Befejeződött a templom külső felújítása. A megáldást a templom búcsúján Dr. Stella Leontin atya végezte. Ugyanebben az évben valósulhatott meg a fíliaként Érsekvadkerthez tartozó Pusztaberki templomának külső és belső felújítása, melynek egy része a szentmisére odajáró érsekvadkerti hívek anyagi támogatásának köszönhetően történhetett.

2016: A Kálvária Kápolna külső-belső, valamint a stációk és a Búcsúzó Kápolna teljes körű felújítása. A megáldásra 2016. szeptember 15-én került sor, amit Beer Miklós korábbi váci megyéspüspök végzett. Következő évben az új kerítéssel és a veszélyes fák cseréjével is szebbé vált kálváriánk területe.

Köszönjük András atyának, hogy a lelki élet irányítása mellett jó gazda módjára vezette egyházközségünket. A felsorolt beruházások összesen 97. 570. 552 forintba kerültek. Hálás köszönet mindazoknak, akik a tizennégy év alatt András atya segítségére voltak, anyagi támogatásaikat a Jó Isten százszorosan fizesse meg.

Az egyházmegyéért és a hívekért végzett szolgálatát, az évek alatt számos kitüntető címmel ismerték el. Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök 1998-ban Pétermonostori címzetes apáttá nevezte ki. Beer Miklós püspök atya 2011-ben Váci Székesegyházi Kanonoki címmel tüntette ki. Érsekvadkert Község Önkormányzata a településért és az itt lakók lelki életéért végzett fáradtságos munkáját 2019-ben Érsekvadkert Díszpolgára kitüntető címmel ismerte el.

Betegségének elhatalmasodása miatt november 11-e óta csak lélekben lehetett szeretett híveivel, ám ez alatt az időszak alatt is irányította lelki életünket.

Kedves András atya tizennégy éven át hűséggel és alázattal végezte közöttünk lelkipásztori szolgálatát, melyet mindannyiunk nevében ezúton is hálásan köszönünk. Ígérjük, hogy imádságos szeretetünkkel segítjük a betegség keresztjének türelmes elviselésében. Kedves személyét, közöttünk végzett buzgó lelkipásztori szolgálatát nem feledjük, jó emlékezetünkben és szívünkben őrizzük.

(Érsekvadkert, 2020.07.12. Vitéz T., Fotók: Beke Z., Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Zarándoktábor 2020. július 1-7.

Az idei zarándoktábor, ahol részt vettek a petőfis diákok, nagyon jó volt. A gyerekeknek és a kísérőknek is egyaránt tetszett. Az út során jobban meg tudtuk ismerni önmagunkat, vagy a társunkat.

Az első napon meglátogattuk a tihanyi apátságot, és tettünk egy 4,5 km-es körsétát Tihanyban. A segítőkész idegenvezetőnkkel, Ágostonnal megcáfoltuk a tihanyi visszhang legendáját is. Kaptunk egy zarándoktáboros egyenpólót és egy zarándokfüzetet, ami a későbbiekben igen sokat segített.

A második napon Nagyvázsony felé vettük az irányt. A nap végén mindenki nagyon el volt fáradva, a napsütés és a hosszú táv (23,2 km) miatt. Mikor megérkeztünk a nagyvázsonyi turistaszállóra, szembesültünk azzal, hogy kevesebb férőhely van, mint amennyien vagyunk. Ezt a problémát gyorsan megoldotta a táborvezető (Virág Benedek) és az igazgató úr. A finom reggeli után mindenki húzott egy nevet, akinek az őrangyala lesz. Ezután újabb zarándoklat vette kezdetét, Városlődre (22,8 km). Ezt az utat valamennyivel jobban bírtuk, mint az elsőt. Városlődön egy iskolai tornateremben kaptunk szállást, fiúk és lányok együtt.

A harmadik napon újult erővel indultunk el Bakonybélbe (18,3 km). Ott nagyon kedvesen fogadtak minket a bencések, még egy misén is részt vettünk. Megismertük közelebbről egy kisfilm segítségével a bencések életét is. Habár a szállás megint együtt volt (monostor, zarándokszállás), nagyon jól elütöttük az időt. J

A reggeli áldás után nekivágtunk a negyedik napnak, Bakonyszentlászlóra (21,2 km). A fenyőfői (utolsó) pihenő után igencsak hosszú és meleg séta vette kezdetét. Bakonyszentlászlón Gál Zsófi és kutyája, Csipke nagyon szívélyesen fogadtak minket, finom dinnyével és hideg üdítővel:) Zsófi néni ellátta a vízhólyagokat (valakinek már több is volt☹) és a fájós lábakat. A finom vacsora után még elmélkedtünk együtt az elmúlt napokról és imádkoztunk.

Az ötödik napunk nagyon kellemesen indult. Zsófi néni szép fuvolaszóval és zenével keltett minket. Reggel, imádkozás után nekivágtunk az utolsó úticélunknak, Pannonhalmának (25,9 km). Útközben az erdőben találkoztunk vaddisznókkal és őzzel is, szerencsére nem esett semmi bajunk. A Pannonhalma tábla láttán mindenkinek eszébe jutott, hogy: kész, vége, ennyi, megcsináltuk…😊, de még fel kellett menni talán az eddigi legmeredekebb emelkedőn. Amikor felértünk, Ákos atya jókívánságokkal és csokival várt minket. Vacsora után még részt vettünk egy zsolozsmán is, majd nemsokkal később megérkezett Pannonhalmára a mi szeretett vadkerti papunk, József atya is. Még az este folyamán volt egy közös beszélgetés és játék Ákos atyával.

Majd elérkezett a hetedik nap is, a hazaérkezésünk napja. Ákos atya bemutatta nekünk a pannonhalmi bencés főapátságot, ami nagyon érdekes volt. Ebéd után megkaptuk a zarándokkeresztséget a vezetőktől, és meghallgattuk a déli zsolozsmát is. A zarándoktábort végül úgy „koronáztuk meg” hogy rákötöttük a pápai keresztre a szalagot, ami a keresztünkön volt.

Mindenki nagyon büszke lehet önmagára, hogy sikerült legyőznie kényelmét, és ezt a hosszú utat választotta.

Jövőre találkozunk! J

Először a Jóistennek köszönjük meg, hogy sikerült, megcsináltuk, túléltük, csodás élményekkel lettünk gazdagabbak. Kitartásunk, akaraterőnk fejlődött, közösséggé kovácsolódtunk az út során.

Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik támogattak bennünket, hogy eljussunk erre a zarándoklatra. Köszönet illeti a szülőket, akik bátran elengedték gyermekeiket. Köszönet illeti Anna nénit, Ági nénit és Attila igazgató urat, akik végig úton voltak velünk, támogattak és biztattak, és vigyáztak Ránk. Köszönet Balla Mihály képviselő úrnak, Polgármester Úrnak, Püspök Atyának, Egyházközségünknek, Lukács András atyának és Molnár Jánosnak, a Bakó családnak, Holman Józsefnek és családjának, Farkas Tamásnak, Dr. Kovács Péternek, akik anyagiakban segítettek bennünket, hogy célba érjünk és megvalósíthassuk zarándokutunkat! A Jóisten áldja meg őket jóságukért!

(Valent Réka, fotó: Gáll Zsófi)

Vissza az újság tetejére

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1. A plébánia átadás-átvétele 2020. július 1-én megtörtént. Egyházközségünk új plébánosa Máthé György atya, aki augusztus elejéig Szolnokon is végzi lelkipásztori szolgálatát. Az átvételt követően a szükséges plébániai felújítások is kezdetüket vették.

Augusztus 1-től Kovács József atya kisegítőlelkészként teljesít szolgálatot egyházközségünkben. Isten hozta új lelkipásztorainkat.

2. Loyolai Szent Ignác ünnepe egyházközségünk fogadalmi napja. Az ünnepi szentmise este 7 órakor kezdődik, melyet az új plébános atya mutat be.

3. Augusztus 1-től a tervek szerint a szentmisék rendje templomunkban a következő lesz. Hétfőn, kedden, szerdán reggel 7 órakor, csütörtök, péntek, szombat este 7 órakor. Vasárnaponként reggel 8 órakor és délelőtt ½ 10-kor lesznek a szentmisék. Szombaton vasárnapra elővételezett előesti szentmise lesz. Pusztaberkiben vasárnaponként 11 órakor lesz szentmise. Szentmiseszándékokat lehet előjegyeztetni.

4. Augusztus 7. első péntek, délelőtt felkeressük otthonukban az idős, beteg testvéreket.

5. A Szűzanya legnagyobb ünnepe, Nagyboldogasszony napja ebben az évben szombati napra esik. Ne feledjük, hogy ez a nap parancsolt ünnep, a szentmisén való részvétel kötelező. Templomunkban reggel 7 órakor és este 7 órakor lesznek a szentmisék.

6. Augusztus 20-án, csütörtökön Szent István királyunk ünnepe. Szentmiséink reggel 8 órakor és délelőtt ½ 10-kor lesznek.

7. A terményhálaadó ünnepünk a hónap utolsó vasárnapján lesz.

Ez történt

Kereszteltünk:

4. Pistyúr Regő (Pistyúr Attila- Magyaros Judit)

Házasságot kötöttek:

1. Fábián Péter - Csari Evelin

Temetések:

28. Fábián László (1960.)

29. Kordics László (1965.)

30. Lakatos Attila (1960.)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Augusztus

1. szombat - Valkó József, Gréczi István és a családok élő és elhunyt tagjaiért

- Juhász Józsefné Tomis Erzsébet 1. évforduló, szülei, nagyszülei és élő hozzátartozók

2. vasárnap -

3. hétfő -

4. kedd -

5. szerda -

6. csütörtök -

7. péntek - Tomis Józsefné Szabó Erzsébet, férje, szüleik, testvéreik, vejük Holmen István, testvére Tibor és szüleik, valamint Krizsan István, felesége Szabó Emerenciaés hozzátartozók, valamint hálából élő családért

8. szombat - Kristóf Imre, szülei, testvérei és a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

- Jakubecz, Czinege és Varga család élő és elhunyt tagjaiért

- Urbán Sándor, felesége Benyovics Anna, élő és elhunyt családtagokért

9. vasárnap - Kristók István 2. évforduló, apósa Pinke Kálmán, felesége Szabóki Rozália, szüleik és nagyszülők

- Füle Béláné Kovács Mária 4. évforduló, Kovács és Füle család élő és elhunyt hozzátartozói

10. hétfő -

11. kedd -

12. szerda -

13. csütörtök - Jegyesmise

14. péntek - Jakubecz Györgyné Csernák Ilona 10. évforduló, szüleik testvéreik, élő és elhunyt családtagok

- Szabó Károly, felesége Híves Matgit, Vitéz István, felesége Csillag Mária, a család élő és elhunyt tagjaiért

15. szombat - Szakács János, felesége Kovács Rozália, Halaj József, felesége Konopás Mária, a családok élő és elhunyt hozzátartozóiért

- Pál Jánosné, Pál István, Kovács János és elhunyt hozzátartozók

- Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz János, felesége Kopisz Rozália, élő és elhunyt hozzátartozókért

16. vasárnap -

17. hétfő -

18. kedd -

19. szerda -

20. csütörtök -

21. péntek -

22. szombat - Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Csillag Gyula, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit és szüleik

- Szarvas József, felesége Kocsia Margit, testvéreik, Szarvas és Kocsis nagyszülőkért

- Vitéz István, felesége Csillag Mária, 2 fia János és József, nagyszülők és a család élő és elhunyt hozzátartozókért

23. vasárnap - Szabóki András 1. évforduló, Szabóki, Boda és Verebes család halottaiért és élő családtagokért

24. hétfő -

25. kedd -

26. szerda -

27. csütörtök -

28. péntek - Molnár és Urbán család élő és elhunyt tagjaiért

- Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik és testvéreik

29. szombat - Kökény és Kovács család halottaiért

- Vitéz József 3. évforduló, édesapja, nagyszülei, 2 sógora és a család élő és elhunyt hozzátartozói

- Pistyur, Urbán és Gyurcsek család élő és elhunyt tagjaiért, valamint Kristók Ignácért

30. vasárnap -

31. hétfő -

Vissza az újság tetejére

Vissza az előző menüre