Hamvazószerda jelentése és eredete
Szentmiseszándékok
Keresztúton
Nagyböjti kérdések
Énkeresztút
Ökumenikus Zenei Áhítat
Körlevél III.rész
Isten leckéje
Ahol fény van, ott élet van
Helyreigazítás
Csapatjáték szerelemmel
Betegek világnapjára
Ima a politikai vezetőkért
Testületi ülésről címszavakban
Kolping híreink
Híreink

Hamvazószerda jelentése és eredete

A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.

A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon - és nagyböjt első vasárnapján - keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Az MKPK sajtószolgálata utalt arra: mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.

Magyarázatuk szerint a nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. Példaként hozták fel, hogy Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az imát és a szegények megsegítését ajánlja híveinek.

(NET forrásból)

Nagyböjti kérdések

A nagyböjt, a húsvéti előkészület szent ideje elsősorban arra hivatott, hogy elmélyítse bennünk a bűnbánat és a fegyelmezett krisztusi élet szellemét. Ilyenkor számvetést készíthetünk és megkérdezhetjük önmagunktól: vajon jól készülünk-e a húsvéti misztérium megünneplésére? Buzgóbbak lettünk-e, mint korábban voltunk? Többet imádkoztunk-e? Rendszeresen jártunk-e szentmisére? Gondoltunk-e a böjti napokra? Gyakoroltuk-e a felebaráti szeretetet? Kibékültünk-e haragosainkkal? Elvégeztük-e a húsvéti szentgyónásunkat? Keresztény emberhez illően éljük-e mindennapjainkat? Meglátjuk-e a hétköznapokban is a közelgő ünnep csodáját? De minden év, minden helyzet újabb és újabb nagyböjti kérdéseket vet fel.

Élvezzük állampolgári szabadságunkat: templomok épülnek, iskolát nyitunk, és államunk nem kezel ellenségként bennünket. Kitatarozzuk templomunk falát, újítjuk a berendezéseket iskoláinkban, hogy hirdessék valamiképpen Istenünk és az Ő egyházának nagyszerűségét. Ország-világ elé tárjuk történetünket (a mi esetünkben lásd: Ezekkel találkoztam Érsekvadkerten; Ezt láttam Érsekvadkerten) és anyagi örökségünket: épületek, képek szobrok, irodalom és zene. Fölemeltük végre a fejünket itt a Földön, és szabad gazda módján tekintünk körbe országunkban. Így cselekszik, ugye, Isten régi, zsidó népe, és annak máig köztünk élő, szétszórt maradéka is, sőt, a világ hitetlen fiainak sokasága is. Ha elfeleded, Krisztusban testvérem, majd eszedbe jut, amikor beléjük ütközöl!

Hanem nekünk törvény adta, kormányok elismerte, sőt, a szomszédok által is szimpátiával figyelt jogunk, hogy mi is így cselekedjünk: rázzuk hát fel elpogányosult felebarátainkat, hogy a hétköznapokban is tudomásul vegyék: Isten-adta világ rendje (az ő szavukkal: emberi jogunk), hogy mostantól újra így legyen!

Szeretjük, megbecsüljük és támogatjuk egymást, ahogy Szent János apostolunk figyelmeztet: arról ismerjenek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást! Szent küldetésünk, hogy itthon legyünk földi hazánkban, örvendjünk a teremtett világban, ezen belül pedig kiváltképpen testvéri egybetartozásunkban! Bizony, semmivel sem pótolható bizonyságtétel a teremtett világra és a szeretett felebarátra tekintő gyermekded öröm, mert az nem más, mint az isteni szeretet visszfénye. Ha ez mégsem sikerülne, mivé lesz minden buzgalmunk, ájtatos és indulatos igyekezetünk? Egy maroknyi kisebbség sürgésévé, hogy ezzel is felmutassuk: itt vagyunk. Itt vagyunk, mint egy csodálatos örökség birtokosai, amit előbb-utóbb a hitetlen sokaság is észrevesz és irigyelni fog.

Elfeledtük már Assisi Szent Ferencet, aki vagyonát szétosztotta, és egy szál ruhában indult az életbe, hogy örömét az ingyen kapott betevő falatban, a napsugárban és az összes kisebb testvér közösségében találja meg. Máris feledjük Teréz anyát is, aki hitvány bádogra cserélte téglafalait és cseréptetőit, hogy haláluk óráján elsimíthassa azokat az arcokat, akik gondoskodást csecsemőkoruk óta senkitől sem kaphattak. Felfogjuk újra, hogy az Isten szeretet: pénteken a kereszt kínjában, vasárnap a feltámadás erejében, és mindennapon a munka, a dal és az áldó ima életörömében?

Akarunk-e a Föld apróra zúzott, nedvekben oldott, mindenhová eljutó sója lenni? Vagy maradunk szépen faragott, méltó helyre állított, büszke kő, amelynek íze nincsen, de amelyben lábukat sokan megütik, amíg meg nem unják és a szemétre nem vetik.

(Perémy Gábor írása alapján)

Áldás, békesség! Az Úr közel! Erős vár a mi Istenünk! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

Isten hozta mindnyájukat!

Szeretettel köszöntöm a testvéreket az Érsekvadkerti Gitáros Zenekar nevében a 2. Ökumenikus Zenei Áhítaton. Kapcsolódunk ezzel az Ökumenikus imahét programjához, melynek idei mottóját a máltai keresztények választották:

„Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk...”

Pál apostol mondja ezt éppen a máltaiakról. Pál társaival és az őket őrző katonákkal hatalmas viharban, hosszú időn keresztül hánykolódik. Málta szigetén vetődnek partra. Esik, hideg van. A máltaiak nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántuk, tüzet raktak, befogadták őket. S így részesei lehettek a Krisztus nevében való gyógyításnak, megismerhették az örömhírt. Ennek a hajótörésnek köszönhető, hogy ma keresztények élnek Máltán.

Jól tudjuk, Jézus Krisztus képes volt lecsendesíteni a tengert, képes a mi lelkünk háborgásán is enyhíteni.

De van, mikor más az isteni terv! Van, amikor találkoznunk kell más emberek, akár testvérek, akár pogányok nem mindennapi emberségével, hogy Isten terve kiteljesedjen. Ez pedig nem más, mint az Ő országának terjedése, a keresztények egysége. Hogy egyek legyünk, amint az Atya és Krisztus is egyek.

Azt kívánom, hogy a közös zenélés, éneklés által mi is részesei, építői legyünk az isteni tervnek! A keresztények egységét vágyjuk, ennek kifejezéseként mondjuk el együtt az Úr imáját!

(Érsekvadkert, 2020.02.01., Korinna, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Körlevél III.rész

A népmozgások kihívása

Az eddig soha nem látott mértékű elvándorlás egyik legfőbb oka a Földünkön levő óriási gazdasági egyenlőtlenség, igazságtalanság. Egyre kevesebbek kezében összpontosul a tőke, és így egyre kevesebb kézben összpontosul a haszon is. Ahogyan Ferenc pápa hangsúlyozta: „Ez a gazdaság öl!” Nemzeteket tesz tönkre, családokat, emberek tíz- és százmillióit teszi földönfutóvá. A volt gyarmattartó országok igen gyakran még napjainkban is kihasználják gazdasági fölényüket és kizsákmányolják volt gyarmataikat.

A háborúk, a rossz gazdálkodás, az elnyomó vagy alkalmatlan politikai rendszerek és a sokszor egész régiókat terrorizáló fegyveres csoportok is okai a tömeges elvándorlásnak. Sok esetben nagyhatalmak vagy jelentős hatalomra szert tett érdekcsoportok destabilizáltak olyan országokat, amelyek évtizedeken át biztonságos és jól működő országok voltak. Ez is jelentős oka a ma tapasztalható nagyarányú népmozgásnak.

Földünkön kb. 200 millió olyan keresztény él, akinek a hite miatt alapvető emberi jogai sérülnek. Évente mintegy százezer keresztényt gyilkolnak meg a hite, közösségi hovatartozása miatt.

A Föld óriási népességrobbanást élt át az utóbbi 50 évben. Az utóbbi évtizedekben könnyebbé vált az utazás, a média segítségével pedig a szegényebb országok lakói világosabban látják az életszínvonalbeli óriási különbséget saját hazájuk és a gazdagabb államok között. A klímaváltozás a Föld egyes régióinak lakosság-megtartó képességét radikálisan csökkentette. A Föld lakóinak kb. 17%-a nem jut tiszta ivóvízhez.

Minden államnak kötelessége megtenni minden tőle telhetőt azért, hogy biztosítsa polgárai számára a tisztes megélhetés, a szabad és biztonságos élet lehetőségét. Minden embernek joga van a személyi biztonságra, az emberhez méltó megélhetésre. Amennyiben ezeket súlyos veszély fenyegeti, választhatja az elvándorlást. A Földet a Teremtő Isten minden embernek szánta. Ha valahol az emberhez méltó élet lehetősége komoly veszélybe kerül, akkor mindannyiunk felelőssége, hogy segítsünk.

A befogadó államnak mérlegelnie kell azt, hogy hány olyan bevándorlót tud befogadni, akinek biztonsága és megélhetése nincs közvetlen veszélyben. Joga van arra, hogy a menedékkérőt a határainál megállítsa és elbírálja a kérelmét. A határok megléte és védelme az egyes nemzetek kultúrájának, biztonságának, létének fennmaradását szolgálja.

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a bevándorlónak kötelessége, hogy hálásan tiszteletben tartsa a fogadó ország anyagi és szellemi javait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez. Amelyik bevándorló nem akarja tiszteletben tartani az őt befogadó nemzet vallását, kultúráját, értékeit, az nem várhatja el, hogy befogadják.

Fel kell építeni egy igazságosabb, emberségesebb világgazdasági rendszert. A gazdasági tevékenység legfőbb célja nem a haszon maximalizálása, hanem a közjó, vagyis az ember java kell, hogy legyen. Az igazságosabb világgazdasági rendszer létrejöttéhez szükséges az ember erkölcsi megújulása. Amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a ráépülő gazdasági rend is. Újra meg kell tanulnunk a szerénység, az anyagiak használatában való egyszerűség és a mértékletesség erényét.

Korlátot kell szabni annak, hogy a Föld vagyona kevesek kezében koncentrálódjon. Az emberhez méltó megélhetéshez való jog, amely minden embert megillet, megelőzi a magántulajdonhoz való jogot. Az egyes ember mint tulajdonos csak kezelője az általa birtokolt javaknak. Felelősséggel tartozik használatukért az egész emberiség és az eljövendő nemzedékek felé is. Megfelelő szabályozással meg kell fordítani a vagyonkoncentráció jelenlegi irányát.

Elengedhetetlen a gazdasági, szakmai és kereskedelmi segítség nyújtása a Föld szegényebb országainak, hogy helyben emberhez méltó megélhetést tudjanak biztosítani polgáraiknak. A lakóhelyükről elűzöttek legfőbb érdeke az, hogy saját hazájukba visszatérhessenek, a saját kultúrájukban, szülőföldjükön biztonságban élhessenek és boldogulhassanak.

(Befejező rész következik)

Vissza az újság tetejére

Isten leckéje

Vissza az újság tetejére

Ahol fény van, ott élet van

Vissza az újság tetejére

Helyreigazítás

Köszönettel vette szerkesztőségünk azokat a jelzéseket, amelyek Az anyaság titka című januári számunkban olvasható cikk illusztrálásaként megjelent fotót kifogásolták. Öröm számunkra, hogy a kifogásolás nem üzengetések, hanem megkeresések útján érkezett el hozzánk, ami a lapunk jövőbeli épülését szolgálja. A fotó az önkormányzatunk a 90. születésnapjukat betöltött személyek, Réti tanár úr és Péter néni köszöntésén készült, melyre a cikkben utalás nem történt. Ezúton köszöntjük a fotón szereplő Margit nénit, akit hosszú életútján sok nehéz esemény kísért, ám a cikkben szereplő Szűz Máriát követve, példát adott korunk számára az anyaság titkának helyes megélésében.

(V. H. szerkesztősége)

Vissza az újság tetejére

Csapatjáték szerelemmel

„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye- melege: mindenre egyformán.

Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből, melegedből, mint akinek nincs szüksége tereád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.” (Weöres Sándor)

A házasság hete alkalmából a Tizenhárom Almafa Alapítvány szervezésében a Közösségi Házban lehettünk tanúi egy hiteles ember, egy hatgyermekes családapa, Wolf Richárd házasság melletti tanúságtételének, aki egyébként az érdi ifjúsági MÉCS csoport vezetője is. A tartalmas előadásból felidéznék néhány gondolatot. Nem lehetünk papír keresztények, akik az evangéliumi gazdag ifjú példáját követjük. Húzzuk a strigulákat, hogy ezt a törvényt, na meg azt a törvényt is megtartottuk. De önmagunk odaadását már be nem vállaljuk. Várjuk Istentől, hogy Ő lépjen, ami sokszor úgy képződik le bennünk, hogy eltávolodott tőlünk a Teremtő. Pedig nem Ő, hanem mi mentünk messze Tőle.

Richárd is élte korunk ifjúságának életét. Gyökeres változás egy hajnali mise után vette kezdetét életében, amikor az atya roráté után odament hozzá és megkérdezte: Itt látom Önt minden hajnali misén. Ha itt van, miért nem áldozik? Válasz szóban nem érkezett, de a kérdés kapcsán átértékelődött az élete. Felszámolódtak laza kapcsolatai és úgy döntött, hogy törekszik arra, hogy Isten minden percében jelen legyen. Erre utalt az a kijelentése is, ami a feleségével történt első találkozáskor beszélgetésük kezdetén elhangzott: Ha mi férj, feleség leszünk, sohasem leszünk ketten, mert Istent is bevonjuk kapcsolatunkba. Ennek megvalósulásáról tanúskodtak az est során kivetített fotók és az elmesélt történetek is. Igaz vannak hegyek és völgyek minden kapcsolatban, de Istenre hagyatkozással azok mindig orvosolhatók.

Zárszóként fogadják a Döbrentey Ildikó nevével fémjelzett Házassági áldás című imát:

Áldd meg, Uram, akik a házasság szent, szerelmes szövetségében élnek. Áldd meg áldozatvállalásaikat, áldd meg testüket, lelküket, szándékaikat, hogy egymáshoz feltétel nélkül ragaszkodjanak.

Tedd erőssé kezüket, amellyel egymás kezét fogják, tedd egyenessé gondolataikat és tetteiket, amelyekkel egymást gyarapítják.

Tedd házaséletüket példává a felnövekvő nemzedék számára.

Vezesd őket, Uram, hogy mindig az általad kijelölt úton járjanak. Bátorítsd őket, hogy hozzád és egymáshoz mindhalálig hűségesek maradjanak, s majdan elnyerhessék Tőled az élet koronáját. Ámen.

(Érsekvadkert, 2020.02.12., emjé, fotó: Arni)

Vissza az újság tetejére

Betegek világnapjára

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok,
s terhet hordoztok én megkönnyitelek titeket”. (Mt 11,28)

Kedves beteg testvérek, a betegség lehetőséget ad számotokra, hogy különleges módon tartozzatok azokhoz a megfáradtakhoz és terheket hordozókhoz, akik magukra vonják Jézus tekintetét és magukhoz fordítják szívét. Onnan érkezik számotokra a fény a sötétség perceibe és a reménység a kétségbeesés pillanataiba. Jézus arra hív, hogy menjetek hozzá: „Jöjjetek”. Benne fogjátok megtalálni az erőt ahhoz, hogy legyőzzétek a félelmeket és kétségeket, amelyek a test és a lélek eme éjszakájában felmerülnek bennetek. Igen, Krisztus nem kész válaszokat adott nekünk, hanem szenvedésével, halálával és feltámadásával megszabadít minket a gonoszság hatalmától.

Ebben a helyzetben biztosan szükségetek van egy helyre, ahol békét találtok. Az Egyház szüntelenül és egyre jobban törekszik arra, hogy az irgalmas szamaritánus, azaz Krisztus fogadója legyen (vö. Lk 10,34), az a ház, amelyben megtaláljátok az Ő családiasságban, vendégszeretetben és nyugodt légkörben megtapasztalhatóvá váló kegyelmét. Ebben a házban olyan emberekkel találkozhattok, akik Isten kegyelmével meggyógyultak a gyengeségükből, és segíthetnek nektek a kereszthordozásban saját sebeik feltárásával, hogy túl tudjatok tekinteni a betegség láthatárán és így életetek fényt és levegőt kapjon.

Ez a beteg testvéreinkért végzett munka magában foglalja az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók és ápolónők, egészségügyi és adminisztratív munkatársak, segítők és önkéntesek szolgálatát is, akik hozzáértő módon tevékenykednek azért, hogy megtapasztalhatóvá váljon Krisztus jelenléte, aki vigaszt nyújt és gondoskodik a betegekről, sebeiket ellátva. De ők is emberek, gyengeségekkel és betegségekkel. Különösen is igaz rájuk, hogy „miután Krisztus felüdített és megvigasztalt bennünket, nekünk is az a feladatunk, hogy felüdülést és vigaszt nyújtsunk testvéreinknek, szelíden és alázatosan, követve a Mester példáját”.

(Ferenc pápa üzenetéből)

 

Vissza az újság tetejére

Ima a politikai vezetőkért

Hovatovább megszokássá vált a kormányon lévő politikusok szidalmazása, gyanúsítása - mondta az ősszel egy nyilvános reggeli prédikációjában Ferenc pápa. Arra szólított, hogy szidalmak helyett imádkozzunk értük. Imádkozzunk azért, hogy „hivatásukat méltó módon teljesítsék.”

A politikusokat csakúgy, mint a püspököket és papokat sokszor rágalmazzák vagy szidalmazzák. Ferenc pápa elismeri, hogy olykor rászolgálnak. De hogy a szidalmak egész „rózsafüzérét” mondják, az igaztalan.

Vallják be, mikor imádkoztak utoljára azokért, akik a kormányzás felelősségét viselik? Mikor imádkoztak a parlamenti képviselőkért? Azért, hogy előbbre tudják vinni a rájuk bízott közösséget, várost, megyét, országot? Úgy tűnik, hogy a hazafias érzelmeink nem jutnak el az imádságig. Politizálni, politikai véleményt alkotni csak megszólást, vitát, veszekedést jelent?

Vitatkozni nem gyalázkodást jelent. Olykor azért is imádkozzunk, hogy helyes felismerésre jussanak vitapartnereink.

A politika lehet piszkos, amint sajnos minden foglalkozás, hivatás. (Nem kell messzire menni. börtön biznisz és szegregáció.) Sőt vannak emberek, akik be is piszkolják azt, amit cselekedeteikkel éppen meg kellene tisztítaniuk. Akik egy országrészért (településért), országért felelősséget kapnak, nem viselnek könnyű terhet. Támogassuk őket imáinkkal!

Ferenc pápa az olasz kormányválság idején beszélt a témáról. Mi is tanulhatunk belőle. Véleményt lehet alkotni úgy is, hogy a tisztességes politikai felelősséget, a politikusok hivatását becsüljük. Ne engedjük magunkat félrevezetni. Okosan ítéljük meg a politikai tevékenységet. És mindenekelőtt imádkozzunk értük!

(Rosdy Pál K. É. 2019. szeptember)

  Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről címszavakban

2020. január 31-én 17 órától tartotta rendes ülését önkormányzatunk képviselő-testülete, ahol az alábbi napirendi pontok kerültek megtárgyalásra.

Szóbeli előterjesztés alapján a polgármester úr tájékoztatta a testületet és a megjelent polgárokat az előző hónapban megtett intézkedésekről és a pályázatok jelenlegi állásáról.

Az aktuális napirendi pontok között tárgyalásra került az új SZMSZ, valamint a szociális ellátásokról szóló rendelet, melynek elfogadásáról a következő ülés dönthet Elfogadásra került a képviselő-testület első félévi munkaterve és a Községi Önkormányzat médiakoncepciója is.

Tárgyalásra kerültek a Roma Nemzetiségi Önkormányzattal kötendő szerződés, a polgármester 2020. évi szabadságának ütemezése, az Ary Erzsébet Óvoda nyári zárva tartására címen beterjesztett javaslatok.

Az ülés tárgyalta a köztisztviselők teljesítményalapját képező 2020. évi célokat, a tárgyévi igazgatási szünetek és a közmeghallhatás időpontját, valamint a Deák Ferenc út közvilágításának bővítését is.

A közérdekű kérdések, bejelentések és javaslatok tárgykörben szóbeli tájékoztató hangzott el a meg nem valósult pályázat következményéről, az ASP rendszerről, valamint a benyújtott aztán elutasított REKI-ről.

Az ülést az egyebek után zárt ülés követte, mely a Derékpataki-víztározó funkcióváltásával, az üzemeltető és működtető kijelölésével, a tóhoz vezető út üzembe helyezésével, a Vadásztársasági tulajdonrész értékesítésével is foglalkozott. Tárgyalásra került ingatlannal kapcsolatos lakossági kérelem, az önkormányzat intézményvezetőinek jogállása és a csatornafejlesztési hozzájárulást meg nem fizetett lakosok felé teendő intézkedés is.

Ez az írás az önkormányzatunk honlapján olvasható Meghívó felhasználásával készült. Az ülés részletes jegyzőkönyve az önkormányzat média megjelenésein válik olvashatóvá.

(emjé)

  Vissza az újság tetejére