Szeretett gyermek
Szentmiseszándékok
Megváltó született
Templombúcsú 2019
Becsüljük meg az időt
Vedd el, ami az enyém
Kolping borest
Életet adunk és életet tartunk meg
Beszámoló az Európai Kolping Ifjúsági találkozóról
Körlevél I.rész
Főtisztelendő László Atya
Utunk Betlehem felé
Magunk mögött
Testületi ülésről jelentjük
Kolping híreink
Híreink

Szeretett gyermek

A kereszténység legfőbb kérdése az évszázadok folyamán mindig is az volt, hogy kinek tartjuk Jézust, mit hiszünk személyéről. Jól emlékszünk rá, hogy egy alkalommal ő is éppen ezt kérdezi tanítványaitól: kinek tartják őt az emberek és mit gondolnak róla a tanítványok, akik közelebbről is megismerhették. A kérdésre adott válaszok egészen különbözőek, s e különbözőség mélyén nem csupán az húzódik meg, hogy egyesek felszínesen, mások közelebbről ismerik meg őt, hanem az is, hogy személyes hitéről ki-ki hogyan képes tanúságot tenni.

A Jézusról szóló vallomások és tanúságtételek ugyan különféle formában nyerhetnek megfogalmazást, de mindegyik közös eleme, hogy Jézust az Isten Fiának tartja. Minket, keresztény embereket az különböztet meg a többi valláshoz tartozóktól, hogy Jézust az Isten Fiának valljuk. Jézus Krisztusnak, mint Isten Fiának megvallása egész keresztény hitünk lényege. Ezen a hitvalláson áll vagy bukik keresztény hitünk.

Amikor magamban felidézem néhány közéleti személyiség, tudós vagy művész ember válaszát a Jézus személyét illető kérdéssel kapcsolatban, akkor egészen személyes vallomások jutnak eszembe, amelyekben felidézik gyermekkori és későbbi istenélményeiket, találkozásaikat az élő Istennel, az emberekben élő, a szentírásban felfedezhető, a szentségekben megtapasztalható Istennel. Észrevettem, hogy ha püspököknek, papoknak vagy szerzeteseknek tették fel a kérdést, hogy ki számukra Jézus, ők sokkal óvatosabbak. Ők is mondanak személyes élményeket, mert hiszen többek között hivatásukat is Jézustól kapták, de szívesen indulnak ki abból, hogy mit mond Jézus önmagáról. Egészen izgalmas útra lépünk, amikor arról kezdünk el elmélkedni, hogy mit mondott, tanított, vallott Jézus önmagáról és ez milyen nyomot hagy lelkünkben. Jézus kijelentéseit természetesen a szentírásból, az evangélisták, főként Szent János révén ismert számunkra. Idézzünk fel néhányat! Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), Én vagyok az élet kenyere (Jn 6,35), Én vagyok a világ világossága (Jn 8,12), Én vagyok a jó pásztor (Jn 10,14), Én vagyok a feltámadás és az élet (Jn 11,25).

Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy ezekben a mondásokban Jézus nem nevezte magát Isten Fiának, és tegyük hozzá, hogy más kijelentéseiben sem találkozunk ezzel. Az Atyával való szoros kapcsolatáról, egységéről viszont több alkalommal beszélt tanítványainak. „Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). E szempontból legfontosabb vallomása halála pillanatában a kereszten hangzott el, amikor Istent Atyjának vallotta: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46). Ha Jézus kevés utalást tett beszédeiben Istenfiúi mivoltáról, honnan tudunk arról, hogy ő valóban az Isten Fia? Mindenekelőtt nem emberi vallomásokból, hanem a mennyei Atya tanúságtételéből, ami Jézus megkeresztelkedésekor hangzott el: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17). A mai napnak, Jézus megkeresztelkedése ünnepének az a legfontosabb mondanivalója, hogy a mennyei Atya tanúságot tesz arról, hogy Jézus az ő fia.

Isten talán olyan büszkén akar ránk tekinteni, ahogyan a földi édesapák és édesanyák tekintenek gyermekükre, aki sikereket ér el. Jézus megkeresztelkedése azért fontos esemény, mert ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy ő az Isten Fia. Ehhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy a keresztség felvétele mindenekelőtt azért jelentős számunkra, mert ekkor válunk a mennyei Atya gyermekeivé. Őrizzük meg magunkban az istengyermekség kegyelmét, amelyet a keresztségben kaptunk, hogy Isten mindig büszkén mondhassa rólunk, hogy az ő szeretett gyermekei vagyunk!

© Horváth István Sándor, Fotó: Kristók J

Templombúcsú 2019

Zeng a harang hívó szóval Szent Andrásnak ünnepén. Ám nemcsak a harang zengett, hanem a közel ötszáz ember éneklő hangja is, miközben a betegeskedő András atyánk helyett Berta László atya, Nagyoroszi plébánosa és az asszisztencia körmenetben az oltárhoz érkezett. Első szavai a jövőbeli feladataikat adták meg azzal, hogy ne hagyjuk elveszni az eleink Szent András tiszteletét, és mindig imádságos lélekkel töltsük meg templomunkat.

A tanítása is mély nyomokat hagyott bennünk. A demokrácia jegyében kikérte a jelen lévők véleményét a tanító rész időtartamáról, de a vélemények sem csökkentették mondandójának idejét. Templomunk védőszentjétől indult a lelket melengető tanítás. Szent András, miután felismerte Jézusban a Messiást, azonnal elvitte testvérét, a későbbi első pápát, Szent Pétert Jézushoz. András máris missziós tevékenységet folytatott, nem mérlegelve a birodalom által nyakukban csüngő nehézségeket. András már tudta, ki Jézus. Mi vajon felismerjük-e ki is Ő? Tudunk-e mi is Úrhoz vinni másokat? Teljesítjük-e missziós küldetésünket mások Jézushoz vitelével? Ne mondjuk azt, hogy Andrásnak könnyű feladata volt, mert a második Isteni személy köztük járt, ugyanis Ő mai köztünk jár és bennünk akar élni, ha mi is úgy cselekszünk.

Feltehető tehát magunknak a kérdés: Te kit hoztál magaddal az Úrhoz, aki nem a holtak, hanem az élők Istene, élő személy. Ám mielőtt az első lépéseket megtennénk, tisztáznunk kell magunkban, ki is Ő számunkra. Erre adnak támpontokat az Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért sorai: Urunk és mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.

Mit is jelentenek ezek a szavak? Felidéznék néhányat, amit hallhattunk. A tanítványok tanítónak, mesternek (rabbinak) szólították Jézust, míg miden nap mint ember köztük volt. Ám Jézus feltámadása elvette a szemük előtt lebegő fátylat, és innentől már Úrnak nevezik Jézust. Jézus az akkori tanítványoknak és nekünk kései utódainak egyaránt urává lett a kereszten mindannyiunk megmentéséért odaadott életével.

Az úr a mi barátunk - mondja a nevezett ima. A barátság mindig a kölcsönös szeretetkapcsolatra kell épülnie életünkben. Ez úgy tud leginkább testet ölteni, ha áldozatok árán is beengedjük Jézust az életünkbe.

Táplálék is a mi Urunk, amit oly sok helyen olvashatunk a Szentírásban. Ugye ismerős, hogy aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. Én vagyok az élő kenyér! Tehát a mi Urunk örök életet adó táplálék is számunkra.

Orvosunk, gyógyító orvosunk is Ő. A szentgyónás által gyógyít bennünket, még akkor is, ha a bűneink által okozott hegeket hordozzuk. Jézus nem készít leltárt az őszintén megbánt bűneinkről, mivel az Isten bárányaként keresztjére tűzve elveszi azokat. Természetes az is, hogy a lelki gyógyulásokat testi gyógyulások is követik napjainkban, melyről a számtalan csoda tanúskodik.

Jézus a mi békességünk is, mondja az ima. A békesség egyébként olyan állapot, melyben harmonikus egységet alkot a teremtmény (mi) a teremtőjével. Krisztus békessége az Istengyermekségből fakad és a felebaráti szeretet megélésével növekszik életünk során. A krisztusi béke jellemzője az, hogy ne félj tőlem, mert én nem bántalak téged, míg napjaink békéjét, a való világ békéjét inkább az jellemzi, hogy azért nem bántalak, mert félek tőled.

A bevezetőben hallhattuk, hogy András elvitte Pétert Jézushoz. Nekünk is ez a feladatunk. Elvinni az embereket Jézushoz. Elvinni őket úgy, hogy életünkkel mi vagyunk Jézus keze, lába szeme és szája, ne kifogásokat keresve azzal, hogy tegye ezt meg a pap a hitoktató és az egyházi liturgiákban felcsillanó lehetőség.

Az ünnepi szentmisét követően az imádság a Hősök terén folytatódott, ahol vendég atyánk megáldotta önkormányzatunk adventi koszorúját, fellobbantva azon a bűnbánatra hívó első lila gyertya lángját, mintegy jelezve ezzel azt, hogy a világnak Krisztus kell, még akkor is, ha az arról nem akar tudást venni.

(Érsekvadkert, 2019.11.30. Szent András ünnepe. emjé; fotó:Kristók J.)

Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd! Szent Jeromos, aki elsőként fordította az akkori köznyelvre, a latinra a Szentírást, sok éven át élt remeteként abban a betlehemi barlangban, ahol Jézus született. A legenda szerint egy karácsonyi éjszaka imádság közben azt kérdezte Jézustól, hogy emberként miként tudná viszonozni azt, hogy Isten vállalta a nagy egyszerűséget, amikor megszületett. Kérdésére a következő szavakat hallotta: „Énekelj Istennek e szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek!”

Erre nem is kellett volna biztatni őt, hiszen szíve nagy örömével szüntelenül ismételgette az angyalok énekét, akik azon a bizonyos éjszakán, a Megváltó születése napján így énekeltek a pásztoroknak: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Szent Jeromos azonban kevésnek találta ezt, ezért felajánlotta összes pénzét Istennek, de erre azt a választ kapta, hogy vagyonát inkább adja a szegényeknek. Jeromos megígérte, hogy teljesíti a kérést, de tovább erősködött, mert mindenképpen adni szeretett volna valamit Istennek is. Úgy érezte, ha nem adhat semmit, akkor belehal a szenvedésbe. Erre azt a választ kapta, hogy akkor a bűneit adja oda. Ekkor Szent Jeromos így fejezte be imádságát: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!”

A szeretet ünnepén lehet nagy felajánlásokat tenni, de ha önmagunkat nem akarjuk felajánlani Istennek, akkor semmit sem adtunk. Karácsonykor szép és értékes ajándékokat kaphatunk szeretteinktől, de ha Istent, aki önmagát akarja nekünk ajándékozni, nem fogadjuk a szívünkbe, akkor semmit sem kaptunk.

Karácsonykor megfogalmazhatunk csodaszép imákat, amelyekben hálát adunk Istennek a megváltásért és a Megváltó eljöveteléért, de ha nem vagyunk készek arra a csodálatos változásra, amely emberségünket Istennek tetszővé alakítja, akkor hiábavaló szavakat mondunk csupán. Tanuljuk meg tehát Szent Jeromos rövid imáját és mondogassuk gyakran ezekben az ünnepi napokban: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!”

Istennek nem drága ajándékokra vagy nagy ígéretekre van szüksége, hanem szívünk megtérésére. Adjuk tehát neki bűneinket, valljuk meg, hogy engedetlenek voltunk, hogy ő megtisztítsa szívünket, eltörölje bűneinket.

Szent Jeromos szavait utánozva így imádkozhatunk: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el, töröld el bűneimet és add nekem, ami a tiéd, azaz a lelki tisztaságot és az életszentséget! Az ünnep előtti hetek és napok mindig fokozott izgalommal járnak, alig bírjuk elvégezni megszaporodott teendőinket. Ezért most, a karácsony ünnepét megnyitó éjszakán imádkozzunk így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el türelmetlenségemet, vedd el szívem nyugtalanságát, és add nekem, ami a tiéd, add nekem békédet, add nekem nyugalmadat! A karácsony ünnepe szerénységre és alázatra indít minket. Imádkozzunk ezért így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el túlzott magabiztosságomat, vedd el megváltoztathatatlannak gondolt elképzeléseimet, vedd el akaratoddal ellentétes szándékaimat, és add nekem, ami a tiéd, add nekem akaratod elfogadását, add nekem az engedelmesség lelkületét! Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el a hétköznapok gondját, és add nekem, ami a tiéd, add nekem az ünnep örömét!

(Horváth István Sándor)

Vissza az újság tetejére

Kolping borest

Felvidéki borok kóstolója – 2019.11.09.

 

A novemberi Kolping borestünk témája a Felvidék egyedi, naturális (BIO) borai köré épült fel.

A borok kiválasztása hosszas folyamat, sok ötletelést igényelt. Igyekeztünk kiválasztani azokat a felvidéki borokat, melyek a leginkább tükrözik ennek a borvidéknek a sajátosságait. A kiválasztás során 20 tételt kóstoltunk meg, így nehéz dolgunk volt, mindegyik bornak megvolt a különlegessége, amiért érdemes lett volna bemutatni a borkóstolón, de csak 6 tételt vihettem a résztvevők elé. A nap végére a bor „kedv-javító” hatásának köszönhetően, meghoztam a végső döntésemet a borok összeválogatása terén, mely a következők szerint alakult:

Három tételt szereztünk be, a kisújfalui Mátyás Pincészettől. A pincészetnek abszolút egyedi, különleges bio borai vannak. A borász hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a szőlő gondozására, valamint pincéjükben semmiféle, a bort befolyásoló mesterséges adalékanyagot nem alkalmaznak, a bort természetes módon készítik.

Másik három borunkat Párkány környékéről szereztük be.
Egy Pinot Noir-t BM Wine - Benyó Mihály Pincészetétől, akinek több nyertes bora is van, köztük a Pinot Noir is.
Egy igazán különleges, illatanyagokban igen gazdag fehérbor házasítást, mely nevét a Dévényi várról kapta „Devín” az iszomfalvai Drozdík Pincétől,
és egy félszáraz Kékburgundit Muzsláról a „Zalabawine” Pincészettől, akinek ez az édeskés ízvilágot adó Kékburgundija elvarázsolta a kóstolókat.

A borest látogatottsága rekordszámú volt, közel ötvenen voltunk. A felvidék egyedi borainak kóstolása közben, kellemes hangulat volt megfigyelhető, a borok illatvilága elkalauzolt minket a legjobb eszmefuttatásainkig, a borok ízvilága pedig remek ötleteket hozott számunkra.

„A borest menedzsment vezetője”

Fábián Balázs, Fotó: Kristók J

Vissza az újság tetejére

Életet adunk és életet tartunk meg

Vissza az újság tetejére

Beszámoló az Európai Kolping Ifjúsági találkozóról

Vissza az újság tetejére

Körlevél I. rész

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közeledtével napjaink meghatározó problémáit áttekintő körlevet adott ki 2019. november 13-án.

Az MKPK a körlevélben leírtakkal igyekszik irányt mutatni a kiemelt társadalmi problémák helyes kezelésében.

Amikor készülünk a 2020 szeptemberében Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, fontosnak tartjuk, hogy katolikus testvéreinkhez és minden jóakaratú emberhez forduljunk. Kongresszusunk jelmondata a 87. zsoltárból való: „Minden forrásom belőled fakad”. Krisztus a forrás, az ő tanítása, élete, megváltó kereszthalála és feltámadása, kegyelme, amely közöttünk működik az idők végéig, képes arra, hogy lelki megújulást hozzon városaink, népünk, Európa és az egész világ számára.

Korunk négy jelentős problémáját – a népesedési krízist, a nevelés-oktatás helyzetét, a szegénységet és a népmozgások által felvetett kérdéseket – tekintjük át a hit fényében és keressük ezekre a lehetséges válaszokat. A jelen dokumentum alapelveket kíván tisztázni, segíteni akar abban, hogy képesek legyünk korunk bonyolult jelenségeit a hit fényében látni.

A gyermek – áldás. A demográfiai válság és a család

Napjaink igazi válsága összetett értékválság, amelynek számos társadalmi, gazdasági, szociális összetevője van. Az elmúlt évtizedek változásai megbontották a családok és az egész társadalom harmonikus működéséhez nélkülözhetetlen egzisztenciális és lelki-szellemi alapokat. Korunkban jellemző a közbizalom és szeretet hiánya, a versengés, a kirekesztés. A generációk közötti szolidaritás meggyengült. A hajdan életpárti magyarok száma megfogyatkozott. Egyre későbbi életkorra tolódik a házasságkötés és a gyermekvállalás.

Az újratervezés alapja a keresztény családkultúra. A gyermeket vállaló család, ahogy Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg, „az élet szentélye”, „az élet kultúrájának a helye”. A demográfiai válság megoldása hosszú távon ebben a családmodellben és az élet radikálisabb védelmében rejlik.

A megfogant emberi élet elvétele és az abortív fogamzásgátlás eszközei erkölcsileg megengedhetetlenek. Határozottan kérjük a törvényalkotókat és országunk vezetőit ezen elv tiszteletben tartására. A krízishelyzetben szülő vagy még leánykorban anyává váló kismamákat megfelelő környezetbe kell befogadnunk. Ellátásuk érdekében akár anyagi vagy egyéb áldozatot is vállalnunk kell.

A házasságra való felkészülésnél a hit segít meghozni a végleges döntést. A házasságot jól eldönteni és vezetni nem egyedül kell, hanem érdemes elfogadni, hogy Isten szövetségesnek ajánlja magát. Amit Istennel döntenek el, azt Isten segít megvalósítani. A hit segít a házasoknak, hogy ne sodorja el őket a saját vágyaik, indulataik örvénye vagy a közfelfogás áramlata. Aki találkozik Isten irgalmával, az már képes lesz maga is megbocsátani. Sokat kap az a házasság, család, amely beágyazódik az Egyház nagy közösségébe és a helyi egyházközség életébe. A közösség mindig támaszt jelent, mintákat kínál, alkalmat ad a közös ünneplésre, segít a keresztet is hordozni. A keresztény kultúra, ami gazdagítja a házasságot, támaszt jelent a családi élet számára. Kialakult az ünnepek, a közösségi élet, a gyász, az esztétika kultúrája. Ezek olyan generációkon át lecsapódott és kitisztult rítusok, igazságok, amelyek felbecsülhetetlen kincset jelentenek. Ezeket önerőből fölépíteni szinte lehetetlen.

Az első életévben az állandó anyai jelenlét biztosítja a legjobban a csecsemő idegrendszerének, érzelmi életének teljes körű, zavartalan fejlődését. Az Egyház és a társadalom különleges összefogására van szükség ahhoz, hogy a gyermek a számára szükséges gondoskodást megkapja. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy lehetőség nyíljon az édesanyák otthonmaradására és a gyermekeikkel való személyes törődés kereteinek, a nagycsaládos életpályamodellnek a kiteljesítésére. Szükséges lenne a nyugdíj összegébe beépíteni a gyermeknevelés költségeit, ezzel is bátorítva a gyermekvállalást és megbecsülve a szülők áldozatos szolgálatát.

Ma már nemzedékek sorának nincs lehetősége megtanulni a családi és közösségi élethez szükséges ismereteket, készségeket, nincs módjuk lelkileg felkészülni az élet kihívásaira. Ezért nélkülözhetetlennek tartjuk mind az iskolás korosztályok, mind a felnőttek ilyen tartalmú képzését, támogatását. A fiatalokat a családi életre nevelés programjának mind szélesebb kiterjesztésével fel kell készíteni a párválasztásra, a családalapításra. A családok számára biztosítani kell a kommunikációs, a konfliktuskezelési és a megküzdési, alkalmazkodási képességet fejlesztő kurzusokat. Szükség van a helyi iskolák, egyházi és más közösségek erősítésére. Fel kell karolni a szegényebbeket, akik a maguk erejéből nem tudnak megfelelő nevelést, gondoskodást és műveltséget biztosítani gyermekeiknek.

Európa és Amerika számos országában szélsőségesen liberális eszmék nevében támadják a házasság és a család intézményét, az Istenbe vetett hitet, a kereszténységet. A szórakoztatóipar és a közösségi média szintjén is fontos, hogy teret kapjon a család intézményének és értékrendjének megbecsülése és előnyben részesítése a házasság nélküli párkapcsolattal szemben. A keresztény kultúrát romboló erőkkel szemben minden kulturális és szociális eszközt be kell vetnünk a család támogatására és védelmére.

(A II. rész a januári számban olvasható)

Vissza az újság tetejére

Főtisztelendő László Atya!

Még mielőtt fellobbanna az önkormányzatunk által állított adventi koszorúnk bűnbánatra hívó lila gyertyájának lángja, a névnapján is betegeskedő András atyánk képviseletében és közösségeink nevében szeretettel köszöntöm templombúcsúnk ünnepén.

Köszöntöm, egyben köszönjük a nekünk ajándékozott idejét, mellyel hozzájárult eleink hagyatékának mai megéléséhez.

Köszönjük az épülésünkre szolgáló tanítását, mellyel megerősítette bennünk azt, hogy Krisztus arcának hordozóivá kell válnunk vajúdó világunkban.

Köszönjük a bemutatott szentmisét, melyből a kiáradó kegyelmek legyenek hatással ránk, László atyát pedig kísérjék további papi életében.

Imáink mellé, köszönetünk jeléül fogadja e jelképes ajándékunkat.

Vissza az újság tetejére

Utunk Betlehem felé

A hajnal első sugarai vakítóan aranyozták be Názáret határát. Máriát és Józsefet már úton találta a felkelő nap ragyogása. Mindenkitől búcsút véve indultak el, hogy az összeírásra időben megérkezzenek Betlehembe.

Jó utat! Vigyázzatok magatokra! – halkult el az aggódó köszöntés mögöttük, amikor kiértek a szűk utcán és ráfordultak a karavánútra. Még egyszer visszatekintettek, majd szemüket a távoli, még láthatatlan cél felé fordították. Így indultak el.

A szamár lábainak ütemes ügetése, József határozott léptei, amelyek hozzászoktak a dimbes-dombos galileai táj útjaihoz, biztosan vitték őket előre.

Mária elmélyülő tekintete összefonta a múlt, a jelen és a jövő titkait.

A modern ember, aki az automatizált világ információáradatában él, ahol a távolságok legyőzhetők akár néhány pillanat alatt, nehezen tudja megélni ezt a kiszolgáltatottságot. Pedig adventban az Úr minket is elindulásra szólít.

Ahhoz, hogy mi is tudjuk adni a világnak Krisztust, ahhoz, hogy a karácsony ne egy üresen eltöltött idő, hanem egy igazi élmény, az Istennel való találkozás ünnepe legyen, nekünk is el kell indulni, ráhangolódva Isten akaratára.

A rorátés hajnalokon, a sötétben, a ködben még autóval is botorkálva, indulunk, hogy eljussunk oda, ahol vár és készít bennünket nap mint nap Isten, hogy elérkezzünk mi is Betlehembe.

Lehet, hogy nem száz kilométer távolságokat kell beutaznunk, de ugyanilyen messzeségeket, vagy talán még nagyobbakat kell leküzdeni az emberi szívekig, lélektől lélekig, de nem a modern kor eszközeivel, hogy elérkezzünk az egymással való találkozáshoz, hanem a hit eszközeivel, hogy a lelkek találkoznak. Ezen az úton nekünk is gyalog kell járnunk, mert itt nem lehet rohanni. Itt néha meg kell állni, le kell pihenni, el kell csendesedni, meg kell állni másokkal beszélgetni.

Betlehem várja mindazokat, akik Krisztust várják az életükben. Istenben Betlehemmé válik az egész világ, ahol mindannyian tudunk találkozni, még ha távol is vagyunk egymástól.

Ennek a találkozásnak az örömére kívánok reményteljes elindulást, most, hogy boldog legyen a megérkezésünk.

(Szarvas Péter)

 

Vissza az újság tetejére

Magunk mögött

Magunk mögött hagytuk az elmúlt esztendőt....
levetettük, akár tavasszal a kendőt...
Hiszen várt már minket egy újabb év megint...
s a sorskerék forog szépen, idő szerint...

Jövőnk felsejlik bár, itt-ott még titokban,
Mégsem tudhatjuk meg, mit hoz ránk azonban...
Csak az biztos, amit megéltünk idáig...
A rossz felejthető, csak a jó, mi számít...

Béke-angyalokkal szól a szívem hát ma:
Üdvözletem küldöm szét a nagyvilágba:
Boldog, szép újévet adjon fentről Isten!
S áment feleljen rá a mi szívünk itt lenn!

 

Vissza az újság tetejére

Hírek a testületi ülésről

Az új önkormányzatunk az alakuló ülését követően több rendkívüli ülés és bizottsági ülések után december 5-én 16 órától a Hivatal tanácskozótermében tartotta meg első rendes ülését, melyen két külsős hallgató mellett már jelen volt az új jegyző, dr. Molnár-Fábián Ágnes is.

Az ülésen szóbeli előterjesztések útján előterjesztés hangzott el az előző hónapban történt intézkedésekről és a folyamatban lévő pályázatok állásáról. Fenntartva az érdeklődők számára azt a jog által biztosított lehetőséget, hogy jegyzőkönyvi betekintés útján tájékozódjanak a részletekről is, a teljesség igénye nélkül, véleményformálás szándékát mellőzve és tényszerűen megemlítenék néhányat az elhangzottak közül.

Új óvodánk esetében megnyílt és 60 napig áll fenn a lehetőség a kiegészítő támogatás beszerzésére és az azon túl még hiányzó források biztosítására a még fennálló forráslehetőségek megerősítésére vagy felbontására.

Könnyebb a helyzetünk az iskola energetikai pályázat kivitelezésénél, mert az a jelek szerint az állami ráemeléssel egyenesbe kerül.

Jól halad az Ipari park projekt is. Reális esélye van annak, hogy a polgárok számára is látható kivitelezési munkálatok tavasszal meg is kezdődjenek.

Részletesen hallhattunk a közművelődés szintének növelését célzó, a Könyvtár és a Hivatal tetőcseréjéről, rekortán és műfüves pályák épüléséről, a térfigyelő kamerarendszer bővítéséről és a gazdaságélénkítő programokról.

Aktualizálva lett a Szociális tűzifa rendelet is. A fa már érkezik. A támogatást 2020.01.31-ig lehet nyomtatványon igényelni. A kiszállítás a beérkezett és több időpontban elbírált kérelmek sorrendjében történik. Egyik bírálási alap az egy főre jutó jövedelem, mely a nyugdíjminimum 400%-a, azaz 114 ezer forint.

Ezen az ülésen egyhangú támogatással delegálta a testület a polgármestert és az alpolgármestert, hogy a Zöld Hídnál és a Balassagyarmati Kistérségi Társulásnál képviselje Érsekvadkert érdekeit.

A testület döntött arról is, hogy 2020.02.01-től Szabóné Jakubecz Tímea tölti be a megüresedett védőnői állást.

Döntés született az engedélyek beszerzését követő önkormányzati tulajdonú Családi Bölcsőde Rákóczi út 137 szám alatti beindításáról is. Napi térítési díjként a 2000 Ft-os összeg hangzott el. Ennek bonyolítását dr. Szrenkáné Nagy Erzsébet kapta feladatul.

Egyebekben tárgyalták a Derék-pataki víztározó funkcióváltását is. A döntés jogos képviselői kérésre elnapolásra került.

A rendes ülés zárt üléssel folytatódott. Ez személyeket érintő tárgykörök mellett a 70. életévüket betöltött polgárok, az öregek napján már bejelentett, december 9-től fizetendő, vagy házhoz vitt karácsonyi, egyszeri 10 ezer forintos támogatásáról tárgyalt és döntött valamilyen formában, és úgy gondolom a háziorvosi ellátás sem véletlenül került a nyilvánosság mentes napirendek közé.

Vissza az újság tetejére