„Vegyétek
magatokra igámat és tanuljatok tőlem” (Mt 11,29) –
olvassuk Jézus szavait az
evangéliumban. Napról napra leülünk
Jézus lábához, hogy hallgassuk őt,
vasárnapról vasárnapra összegyűlünk a
templomban Krisztus körül, hogy tanuljunk
tőle. Megtanuljuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a mennyei
Atyával, hogyan
viselkedjünk embertársainkkal, hogyan
szemléljük a világot és benne
önmagunkat,
mi a hivatásunk a földi életben.
Amikor
az evangéliumokat olvasva, hallgatva megismerjük
Jézust és tanítását,
észrevesszük, hogy mennyire emberi, emberközeli az
üzenete. Isten nem kioktatja
az embert, hanem szelíden próbálja
rávezetni az igazságra. Emberekkel való
beszélgetéseink során hamar
ellenérzés ébred bennünk, amikor valaki
kioktat
minket, vagy lekezelően bánik velünk. Úgy
viselkedik, mintha egyedül ő volna a
teljes igazság birtokában és most nagylelkűen
elmagyarázza nekünk, hogyan
kellene viselkednünk. Ha pedig mi beszélünk egy
képzeletbeli magaslatról, akkor
az emberek visszahúzódnak tőlünk, mert nem
kérnek a kioktatásunkból.
Isten
beszédstílusa egészen más. Akaratát,
mondanivalóját, üzenetét egészen
szelíden
közli velünk. Nem kényszerít bennünket
semmire, hanem felajánlja, hogy szabadon
elfogadhassuk törvényeit, amelyek földi
boldogságunkat és örök
üdvösségünket
egyaránt szolgálják. Mennyi jóság,
barátság, rokonszenv fedezhető fel Jézus
szavaiban. Mennyi megértést, elfogadást
tanúsít a bűnösök, a gyengék
iránt.
Milyen türelemmel várja, hogy megértsük őt.
Amikor
az évek során egyre jobban elmélyedünk
tanításában, egyszer csak
észrevesszük,
hogy mennyire keveset értünk és mennyire keveset
valósítunk meg mindabból, amit
Isten kér tőlünk. Beláthatatlan lelki
magasságokat látunk, sok mindent
megvalósíthatatlannak tartunk és
megérezzük a különbséget az ember
és az Isten
között. Nem arról van szó, hogy Isten
eltávolodik tőlünk vagy mi tőle, hanem
megérezzük az Isten nagyságát és
emberségünk kicsinységét, azt, hogy a
végtelen
Isten szóba áll velünk, kicsiny
teremtményeivel. Talán éppen itt jutunk el oda,
hogy mennyire isteni a hozzánk szóló üzenet.
Ha Isten nem szólna hozzánk, nem
mutatna nekünk utat, nem vezetne minket törvényei
által, teljes
bizonytalanságban élnénk, és nem
találnánk életünk értelmét.
Jézus Krisztus
megváltó cselekedetét, a kereszthalált nem
helyettesítheti semmi. Üdvözítő
tanítását nem helyettesítheti semmilyen
más emberi eszme. Ilyen csodálatos
megváltói tettet nem tudna kitalálni egyetlen
ember sem, ilyen üdvözítő igazság
nem születhetne meg egyetlen ember fejében sem.
Ezért mondhatjuk, hogy valóban
isteni gondolatnak, akaratnak, szándéknak
köszönhetjük azt, hogy Jézus tanít
bennünket, élete feláldozásával
megváltott minket és az örök életre
vezet.
Jézus
azért fontos számunkra, mert személyében az
emberrel és az Istennel
találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel,
nem egy dologgal, hanem egy
személlyel, aki szelíden arra kér minket, hogy
vegyük magunkra az ő igáját,
öltsük magunkra az ő személyét,
éljünk úgy, ahogyan ő élt,
engedelmeskedjünk
Istennek, ahogyan ő engedelmeskedett az Atyának és
szeressük
embertestvéreinket. Magamra ölteni Krisztust, általa
egy új embert, egy egész
életre szóló feladat, kihívás. Vagy
őt hordozom, vagy a bűn igájába hajtom
magamat.
(©
Horváth István Sándor, fotó
készítője helyesen:Barák B.)
Augusztus
24-én már jóval 10 óra előtt megtelt a
váci székesegyház, rengeteg ember volt a
templom előtti téren az óriási kivetítő
előtt, valamint a tér fáinak
árnyékában,
hogy aktív résztvevője lehessen a tíz
órakor kezdődő püspökszentelésnek. Most
rövid tudósításban megosztom az
esemény történéseit a Vadkerti Harangok
olvasóival, hogy közvetett módon ők is az
ünnepi esemény részesei lehessenek.
A
szentelési szertartásban résztvevő
püspökök, papok, szerzetesek, a
társegyházak
és a politikai élet képviselői a püspöki
palotától induló menetben a hívek
sorfala között mentek a templomba, ahová most csak a
meghívóval rendelkezőknek
volt lehetősége bejutni.
A
bevonulási éneket követően vette kezdetét a
püspökszentelési szentmise, melynek
bevezető gondolatait nyugdíjba vonuló
főpásztorunktól, dr. Beer Miklóstól
hallhattuk. Szavaiból kicsengett a remény, hisz az
Úristen Marton Zsolt atya
személyében új püspököt adott
nekünk, jelét adva ezzel is, hogy gondoskodik a Váci
Egyházmegye jövőjéről. Köszöntötte
egyházmegyénk új főpásztorát
és mindenkit,
aki közös ünnepünkön megjelent.
A
köszöntőt követően a szentmise az ismert liturgia
szerint folytatódott. Az evangélium
felolvasását követően került sor a
püspökszentelésre, melynek első
lépéseként
latinul és magyarul felolvasták Ferenc pápa az
új püspököt kinevező bulláját,
amit Erdő Péter prédikációja követett.
Tanításában a Nátánaelről
szóló
evangéliumi részlet alapján bizalommal és
hűséggel teljes szolgálatra hívta a
szentelendőt és minden jelenlévőt. A bizalommal és
a hűséggel teljes
szolgálatra korunkban az élet minden
területén nagy szükség van, mert
vallásunk
a világ legüldözöttebb vallása
napjainkban. Az üldözés eszköztára
széles.
Gyilkolnak fegyverekkel, de lelkeket ölnek a médián
keresztül terjedő
magatartásformák fejekbe sulykolásával
egyaránt.
A
bíboros úr szavai után az új
püspök eskütételének és a
püspökszentelés
liturgikus elemeinek (Mindenszentek litánia,
kézrátétel, krizmával történő
megkenés, püspöki ruházat
felöltése, békecsók, püspöki
szék elfoglalása)
lehettünk tanúi.
A
szentelési szertartás a szentmise felajánló
részével folytatódott. Ekkor már az
új főpásztorunk, Marton Zsolt püspök atya volt
a főcelebránsa a zengő énekekkel,
közös imákkal átszőtt, lelket melengető
szentmisének.
A
szentmise végén egyházmegyénk
segédpüspöke, Varga Lajos megköszönte
Miklós
püspök jó pásztori szolgálatát,
amit a jelenlévők kitörő tapsviharral
jutalmaztak. Majd az új főpásztorunkat
köszöntötte mindannyiunk nevében, Isten
áldását kérve a ma elkezdett
püspöki szolgálatára.
Az
elbocsátó áldás előtt Zsolt
püspökünk szólt a jelenlévőkhöz. A
„Hűséges az
Isten”-t választotta jelmondatául, mert erről
élete során meggyőződött. Minden
ember, akivel találkozott, hatással volt az
életének alakulására. Erről
tanúskodik egy káplánkorában
történt esemény is, amikor a kis
ministránsokkal
strandra ment. A medence szélén az egyik kisfiú,
aki még nem látott papot
fürdőnadrágban, meg is jegyezte: „Az atya is olyan, mint
egy ember!”
Hát
ilyen akarok lenni ezután is. Köztetek élve
szolgálni benneteket, de egyben
atyátok is lenni. Szeretném, ha
megéreznétek, hogy mindig számíthattok
rám és én
is rátok, kedves testvéreim. Szent Ágoston
példáját szeretném életre kelteni
köztetek azzal, hogy veletek vagyok keresztény és
értetek vagyok püspök. Ez
abban is testet fog ölteni, hogy nagy ünnepeinken
meglátogatom a rám bízott
egyházközségeket. Nem megyek
bozótvágó késsel, de metszőollóm
mindig kéznél
lesz, hogy egy-egy hajtás lemetszésével jobb
termésre serkentsem a „szőlőtövet”.
A
himnuszok eléneklését követően az
asszisztencia a hívek sorfala között Zsolt
püspök atya áldásosztása mellett vonult
át a püspöki palotába.
Zárógondolatként
néhány személyes adat Marton Zsolt
püspök atyánkról, melyek a
médiában már olvashatók
voltak, ám újságunk sem akar kimaradni a
tájékoztatásból.
Püspök
atyánk 1966-ban maglódi lakosként Budapesten
született. Egy fiútestvére van.
Édesapja már 15 éve odaátról
követi fiának életét. Az
általános iskola után a
kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanult. 1988-ban
tanítói diplomát szerzett a
Zsámbéki Tanítóképző
Főiskolán. Teológiai tanulmányait 1992-ben
Veszprémben
kezdte meg, melyet Győrben, majd Budapesten a Központi Papnevelő
Intézetben
folytatott. 1998-ban teológusi diplomát is szerezve
június 20-án szentelték
pappá a Váci Székesegyházban.
Szolgálati
helyei az alábbiak voltak. Püspöki titkár
Vácott (1998-1999), nagykátai káplán
(1999-2000),
plébániai kormányzó Dányban
2000-2003 között, miközben tanít a Váci
Hittudományi Főiskola Levelező tagozatán. Ezután
került Budapestre és 2008-ig a
Papnevelő Intézet prefektusaként szolgálta
egyházunkat. 2008-2015 között váci
kerületi esperesként Felső- és Alsógöd
plébánosaként végzi a papi
szolgálatát, majd
a Központi Papnevelő Intézet rektora lesz.
Ferenc
pápa 2019. július 12-én nevezte ki
egyházmegyénk püspökének Zsolt
atyát.
Püspökszentelésére és
beiktatására augusztus 24-én, Szent Bertalan
napján
került sor, melyről e cikkben adtam
tudósítást azzal a zárógondolattal,
hogy
Isten hozta Zsolt püspök atyát
egyházmegyénk élére, kiáradó
kegyelme pedig
kísérje püspöki szolgálatát.
(Vác
- Érsekvadkert, 2019.
08. 24. emjé; fotó: Kristók J.)
Kolping
családunk több generációt
átfogó csapata (gyerekek szüleikkel,
nagyszüleikkel)
ismét Balatonfenyvesen töltött el egy hetet augusztus
9-től. Erre az időszakra
esett a kisgyermekes családok csapatának gyulai
közös pihenése is. Így elmondhatjuk
magunkról, hogy egy időben két helyen, de nem
Kéthelyen építettük a csapatot.
Az
alapítók képviseletében
néhány gondolat a Balatonfenyvesen eltöltött
napokról.
Nem a látnivalók hozták össze immár
sokadik alkalommal csapatunkat Fenyvesen.
Ittléteink megéreztették velünk
egyházunk szlogenjének, a közösségben
lenni
jónak másokra irányuló
mondanivalóját, támpontokat adva korunk laza
felfogásában is az emberi kapcsolatok
építéséhez, ami az egyházunknak
és hazánknak
is a javára szolgál.
Ha
már a magyar tenger közelében vagyunk,
természetesen nem maradhatott ki a 26-27
fokos vízben történő lubickolás sem, de mint
az illusztrációként szolgáló
fotó
is mutatja, a kerékpártúrára felfűzött
tájban történő gyönyörködés
sem.
Öröm
volt látni az üdülőben a gyerekek
barátkozó és felszabadult, játékos
együttlétét, mely során sohasem pihentek a
hinták és a trambulin, sorban
épültek a szebbnél szebb homokvárak is.
A
késő estébe nyúló
beszélgetések, köztük a Kolping
misék is a közös imák, a
szentmiséken történő együttes
részvétel (október 24., november 29.),
Zsófika 22
és még két társunk
születésnapjának megünneplése is
üde színfoltja lett
nyaralásunknak. Az ilyen dolgok le tudták
lassítani korunk mókuskerekét, és
felkeltették az igényt a 2020-ban történő
fenyvesi folytatásra, amit a helybeni
aktivitás fokozásával lehet jól
előkészíteni.
(Balatonfenyves
- Érsekvadkert,
2019. 08.21. emjé¸fotó: Kristók J.)
Sosem
bírta népem a rabláncot...
Lelkünk mindig szabadságot vágyott...
Mégis sokszor utólért az átok...
Ellenségek voltak a barátok...
Tankok
zúzták álmainkat szerte...
S így került a szabadság oly messze...
Ah, akkor úgy tűnt, hogy minden veszve...
'56... S az áldott, szabad eszme...
Golyó-fúrta
szívek aléltak ott...
Szabadság! Érted égtek bánatok...
Arctalan terrorban elhunyt de sok…
Mégis a magyar név megáldatott...
Véres
zászló lengett a ház falán…
Bátran halt az utcán fiú, s leány...
Könnytenger áradt tettük nyomdokán...
Szabad lett általuk is szent hazám.
Immár
hagyománnyá kezd válni, hogy az 50 éves
osztálytalálkozók ünneplésének
a része
a hálaadás. Hálát adnak a jelenlévők
Istennek, hogy ennyi év után is
találkozhatnak felelevenítve az általános
iskolai élményeket, de a sorsuk alakulása
sem marad ilyenkor tabutéma. A találkozóra
egyébként augusztus 15-én került sor.
Már
hagyomány, hogy államunk és egyházunk
alapításának ünnepén, augusztus
20-án
szentmisével kezdjük az emlékezést, kiemelve
Szent István király alázatát és
bölcsességét, ami ma is a helyes önismeret
alapja. A szentmisét a Hősök téri
önkormányzati
megemlékezés követte, melynek szónoka Valent
József alpolgármester volt.
Beszédében megfogalmazta szent királyunk
mának is szóló üzenetét. Sajnos most
sem sok olyan ünneplő volt a téren, aki nem a
szentmiséről érkezett az állami
ünnepségünkre. Nem új keletű ez az
észrevétel, hisz ünnepeink nagy része
így
zajlott le. Azt még megértem, hogy valaki nem
kötődik a valláshoz, de azt sosem
tudom megérteni, főként, ha valaki politikai
pályára készül, vagy a felnövekvő
nemzedék felett őrködik, hogy a magyarságához
sem. Igaz, számukra sosem
történik semmi a faluban. Az ünnepség
egyébként este 10-kor kulturális műsorral
ért véget.
Augusztus
25-én, vasárnap a terményekért adtunk
hálát. Ez a szép ünnep a
rendszerváltozás
után éledt újra, és mindaddig lesz is,
amíg a vadkertiek akarják, hogy legyen.
Már szombat délután nagy volt a
sürgés-forgás a Kalász-házban. Ide
érkeztek a
szentmise díszét is alkotó termények,
melyet a rendőrség és a polgárőrség
által
biztosított útvonalon mutattunk meg a
nagyvilágnak, köztük a hálaadásban
közömbösnek számító
felebarátainknak is.
Szeptember
első vasárnapján HŐSEINKRE emlékeztünk.
Jubileumi megemlékezés volt ez a
templomban és Hősök terén egyaránt.
Jubileumi, hisz még a rendszerváltozást
megelőzően, 1989. szeptember 1-én több évtizedes
száműzetéséből eredeti helyére
került vissza a már II. világháborús
hőseink nevét is tartalmazó emlékmű. A
szónokok (Balla Mihály országgyűlési
képviselőnk, Nógrádi László akkori
polgármester és Boda István az MDF egykori
elnöke) a jövőnk alapját képező
múltunk ismeretére (nem a „nóta szerinti”
eltörlésére) hívta fel az ünneplők
figyelmét.
Szeptember
7-én Országos Kolping Családi Nap helyszíne
volt Érsekvadkert. Az egyesületek,
az önkormányzat és intézményei
valamint civilek összefogásával megvalósult
tartalmas, Érsekvadkert hírnevét is elvivő napnak
lehetett részese minden, nem
a pálya széléről bekiabáló
érsekvadkerti is. A nap fél tízkor gitáros
szentmisével kezdődött, és este nyolckor
táncházzal zárult a Hősök terén. A
közte lévő időben kézműves foglalkozások,
népi játékok, gyermekszínház,
gönckóstolással egybekötött
tájház bemutató és helyi
idegenvezetés mellett
gumikerekes kisvasutas település megtekintés is
szolgálta a több mint 300, az
országot lefedő vendég Érsekvadkert
életébe történő betekintésének
ügyét.
Kálvária
búcsúnk szeptember 14-15-én volt. Az
ünnepünk előtti szerdán dolgos kezek
sokasága, köztük a kisebbség képviselői
is a GAMESZ égisze alatt, élükön
„csibészkével” varázsoltak a település
ékszerdobozává a Kálvária kertet. A
szombat esti keresztutat szabadtéri szentmise követte a
Szent Kereszt
Felmagasztalásának ünnepén. András
atyánk tanítását röviden úgy
foglalhatnánk
össze, hogy királyi ékekkel a keresztet nem lehet
vinni. A keresztet vivőt ne a
gőg, a mások feletti uralkodási vágy, hanem a
szelídség, az egyszerűség és a
mások szolgálatára irányuló
törekvés vezesse. Jézus szerette szüleit
és embertársait.
Mi hogy is vagyunk ezzel?
Vasárnap
fél kilenckor a hatóságok által
biztosított útvonalon ünnepi körmenetben
mentünk a plébánia templomtól a
Kálvária kápolnához, hogy szentmise
keretében a
Fájdalmas Szűz közbenjárását
kérjük mindennapi életünkre. Az ünnepi
szentmise
tanításában András atya arra hívta
fel a figyelmünket, hogy Isten atya módjára
nem elítélni, hanem megmenteni akar bennünket,
utalva a tékozló fiú, az
elveszett bárányt és a tizedik
drahmáját kereső asszony evangéliumi
részletekből kiindulva. Hogy el tudjunk indulni a helyes
úton, nekünk is ki
kell mondani a keresztjeink alatt is, amit Égi
Édesanyánk ki tudott mondani: „legyen
nekem a Te Igéd szerint”.
Lapzártánk
idején már áll a színpad a páston, a
szeptember 28-i, falunapi rendezvényhez. A
részletes programról - melynek lengyel testvéreink
is részesei lesznek - plakátokról
és egyéb média felületekről
tájékozódhatunk.
Október
13. önkormányzati választás. A
választás nem ideológiai, politikai
választás! A
választás arról szól, milyen emberek
irányítják Érsekvadkertet a következő
ciklusban. Az ikszek behúzásakor nem baj, ha szempont az,
hogy a bekiabálásokon
túl, mit tett Érsekvadkertért eddigi
életében a jelöltként előttünk
álló
polgártárs.
Függetlenül
a választási eredményektől október
23-án emlékezni fogunk utolsó, véres
szabadságharcunk hőseire, hisz aki nem ismeri és tiszteli
hőseit, annak nagy
jövőt sem szán az élet.
(emjé,
fotók: Kristók J. és Hajni)
Hagyományainknak
megfelelően ebben az évben is augusztus utolsó
vasárnapján tartottuk a
terményinkért hálaadó szentmisét
és körmenetet.
Már
szombaton délután a Kalász-ház
udvarán serény asszonykezek fonták a zöld
alapon
fehér és piros virágokkal díszített
rózsafüzért. Fölkerült a hordozó
állványokra a szőlő is. Bent a teremben a
fölajánlott termények rendezése
folyt. Az „új” kenyér, a kalács is díszes
hordozókra került. Hál Istennek idén
is sok zöldség, gyümölcs került a
hordozókba. Megérkezett a boroshordó is,
üresen. A bor csak vasárnap a szentmise előtt került
bele. Mikor mindennel
elkészültünk behordtuk a templomba, hogy az előesti
szentmisére érkezők is
láthassák és ők is hálát adhassanak
a sok földi jóért.
Vasárnap
reggel a szokottnál is nagyobb izgalommal érkeztem a
templomhoz, ugyanis nem
volt meg minden személy a körmenetben a hordóhoz. De
a szentmise végére
megoldódott minden gondunk, így elindult a körmenet
teljes létszámmal. Az idén
nem a megszokott útvonalat jártuk be, „csak” a templom
körül volt a menet. Sokakban
felmerül a kérdés, hogy miért is gond
összeállítani a megfelelő létszámot
egy
ilyen fölemelő hálaadó köszönetet
mondó eseményre. Nos, a válasz nem egyszerű.
Sokan gondolják úgy, hogy minek ez a
fölhajtás. Mások elutaznak. Sokan
hivatkoznak arra, hogy nincs ruhájuk, vagy összement a
szekrényben. Álljon itt
két jó példa: szombaton délután
derült ki, hogy egy fiatal család beöltözne, de
nincs ruhájuk. Került nekik, és gyerekeikkel
együtt részt vettek a körmenetben.
Egy nagymama pedig már évek óta a
külföldön élő unokájával vesz
részt a
hálaadáson, most látszik, hogy mekkora
munkát végzett az elmúlt évtizedekben
Ilus néni (Kosztrihánné).
Hány
és hány személyt kellett
megszólítania: gyere, mert itt a helyed
közöttünk! Fontos,
hogy ezt a szép hagyományt megőrizzük és
tovább adjuk, mert így lehet csak a most
rózsafüzért vivő kislányból
fehér ruhás leány, majd kenyeret vivő
fiatalasszony,
hátikosaras nagymama. De a délceg fiatal férfiakra
és fiúkra is szükség van,
mert fölöttébb furcsa lenne, ha a szőlő és a
bor hiányozna a körmenetből.
Plébános
atyánk megszegte a kenyeret, csapra ütötte a
hordót és kóstolhattuk a sok
finomságot. Sokáig folyt a kötetlen
beszélgetés a templomkertben, készültek a
fotók, hogy maradandó élmény maradjon ez az
augusztusi vasárnap. Köszönet
mindenkinek, aki részt vett az
előkészítésben, és megtisztelt minket
és magára
öltötte ezt a gyönyörű népviseletet.
Végezetül
álljon itt, hogyan is áll föl a menet melyben
körbe hordoztuk terményeinket, a kenyeret
és a bort.
Mint
minden egyházi ünnepet, ezt is a templomi kereszt vezeti,
utána következnek
egyesületeink zászlókkal, lobogókkal. Majd a
virágokból készült
rózsafüzér
következik „hisz minden imával kezdődik” -
óvodás és kisiskolás lányok
és fiúk
viszik. Az aratás régi eszközeit, a kaszát
és a sarlót vivő házaspárok jönnek.
Az aratókoszorú a betakarítás
szimbóluma. Az új kenyeret a fehér ruhás
lányok,
a kalácsot főkötős asszonyok hozzák. A szőlőt
két idősebb férfi, még a bort
négy fiatal fiú hozza. A többi terményt
elosztva népviseletbe öltözött lányok
és fiúk, asszonyok és férfiak
hozzák. Majd a hívők sokasága következik.
Száll
az ének készülnek a fotók (köszönet
Kristók Janinak a sok képért), majd a
templomajtóba élve a kántor úr elkezdi:
Téged Isten dicsérünk… és ez a
legfontosabb.
(Érsekvadkert,
2019 augusztusa, zéel)
Máté
8,23-26 alatt olvashatjuk, hogy Jézus „bárkába
szállt, s tanítványai követték.
Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a
hullámok elborították a
bárkát. Ő azonban aludt. Odamentek hozzá,
fölkeltették és kérlelték: Uram, ments
meg minket, elveszünk! Jézus ezt mondta nekik: Mit
féltek, kicsinyhitűek? Aztán
fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a
víznek, s nagy nyugalom támadt.”
Ha
az Úr kicsinyhitűnek nevezi tanítványait,
mondhatja-e ugyanezt ránk is? Hogy ne
kerteljünk: rám és rád.
Akármelyikünkre? Illik-e rám a kishitű jelző?
Mi
a kishitűség? Az a lélek- és jellemállapot,
amelyben hiszek is, meg nem is.
Vasárnap hiszek - a templomban - miként némely
gúnyolódók mondják: „hinni a
templomban kell!” Ezzel a hitet kiutasítják a
természetes lélekállapotok közül,
a társadalmi életből, és az alkalmiak, az itt
gúnyosan emlegetett vasárnapiak
közé alázzák. Szerintük hinni nem
folyamatosan, minden éber pillanatunkban
kell, mégpedig szenvedélyesen,
szívvel-lélekkel, hanem legföljebb hetenként
egyszer, a templomban, vasárnap. Két ünnep közt
pedig áramoljanak a dolgok a
maguk természete, kénye-kedve szerint. Mit is
tehetnénk, ha egyszer ilyen a
világ?
Hogy
Jézus Krisztus nem ezért adta életét?
Inkább azért, hogy az ember ne a mennybe,
hanem aljasságok poklába igyekezzék - haszonleső
legyen, barbár, mocskos szájú
és cinikus. Kétszínű? Hétszámra
ordas farkas, aki vasárnap egyetlen órára
eljátssza a kegyest? Papírpénzt dob a perselybe,
sőt, még a mise után is
mosolyog társaira a templom lépcsőjén.
Nem
árt idézni jelmondatát: „Hinni a templomban kell!”
Szerinte sehol máshol nem
ajánlatos, mert nem fizetődik ki.
Bizony
előfordul a kishitűség, sőt, az árulás is az
evangéliumban, mégpedig az
apostolok vonásaként is. Talán azért, mert
ők képviselnek bennünket a
Szentírásban, hiszen a lehető legközelebb
álltak a Megváltónkhoz, olyannyira,
hogy később a mártíromságot is
vállalták érte. De akkor, a
tanítványságuk
kezdetén bizony igencsak hasonlítottak ránk. Erős
hajlamot mutattak a kételkedésre,
például a Genezáreti-tavon, amikor vihar tört
ki, s a hullámok be-becsaptak a
bárkába. Vagy Jézus elfogásakor, amikor
bizony szétrebbentek a világ négy tája
felé. Csak János és Péter
merészkedett az Úr közelébe, ahol
Péter – tudjuk…
Ha
hitünket vizsgáljuk, akkor magunkat vesszük
szemügyre: el tudjuk-e választani a
búzát az ocsútól? Az értékest
a hitványtól? Tettünk-e jót valakivel,
leginkább
ismeretlennel? Kinek ártottunk? Miért?
Lelkesülök-e,
ha Megváltómra gondolok¸szégyellem-e
magamat, ha vétkeimre?
(Czakó
Gábor)
„Az
alázatos imája áthatol a felhőkön” (vö. Sir 35,17).
Izrael népe hosszú és
száműzetésekben
bővelkedő történelme során gyakran megtapasztalta
saját tehetetlenségét olyan
helyzetekben, amelyeket semmilyen emberi erőfeszítéssel
sem tudott volna
megváltoztatni. Ezáltal növekedett benne az
alázat: az a magatartás, amely
teljesen tudatában van annak, hogy Istentől függ, és
egészen Őbenne bízik.
Pontosan ebben az állapotában, mint alázatos
és szegény nép, Izrael több ízben
is csak Istenben talált meghallgatást és
menedéket, Aki örök szövetséget
kötött
vele.
A Messiás-várásban is egy
alázatos király képe
jelenik meg, aki szamárháton érkezik Sionba, mert
Izrael Istene elsősorban az
„alázatosak Istene”.
Mivel Jézusban teljesedett be minden
várakozás, az Ő szavaiból és
tanításából tanulhatjuk meg az igazi
alázatot,
amely imáinkat kedvessé teszi az Úr előtt.
„Az
alázatos imája áthatol a felhőkön”
Jézus
egész élete egy alázatról
szóló tanítás.
Ő, aki Isten, először emberré lett Szűz Mária
méhében, majd kenyérré az
Eucharisztiában, végül pedig „semmivé” a
kereszten.
Ezt
mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd
vagyok, és alázatos szívű” (Mt 11,29). A
lábmosáskor pedig Ő, a Mester,
lehajolt, hogy a legmegalázóbb szolgai munkát
végezze. A kicsinyeket állította
példaképül, és szamárháton
vonult be Jeruzsálembe. Végezetül engedte, hogy
keresztre feszítsék; megsemmisült testben és
lélekben azért, hogy megszerezze
nekünk a Mennyországot.
És
miért történt mindez így? Mi
ösztönözte
erre Isten Fiát?
Nem
tett mást, mint kinyilatkoztatta nekünk az
Atyával való kapcsolatát, azt, hogy milyen a
szentháromságos szeretet:
kölcsönös „semmivé válás”
szeretetből, egymásnak való állandó
önátadás.
Jézus
az emberiséget a szentháromságos
szeretettel árasztotta el, amelynek akkor adta legnagyobb
bizonyítékát, amikor
szenvedése és halála által teljes
mértékben odaajándékozta
önmagát.
Isten
ezzel mutatta meg hatalmát, mely a
gyengeségben nyilvánul meg. Szeretete olyan, ami felemeli
a világot, azáltal
hogy az utolsó helyre, a teremtés legalsó
lépcsőfokára teszi saját magát.
„Az
alázatos imája áthatol a felhőkön”
Az
az ember alázatos igazán, aki Jézus
példája
szerint semmivé tud válni mások iránti
szeretetből; aki Isten elé tud állni
úgy, hogy teljesen kész az Ő akaratát
teljesíteni; aki annyira üres tud lenni,
hogy egészen Jézus él benne.
Az
ilyen ember imája valóban meghallgatásra
talál, mert amikor kimondja ezt a szót: „Abba, Atya”,
már többé nem ő
imádkozik; és mivel a Szentlélek az, aki
ajkára adja a szót, imája elnyeri
mindazt, amit kér.
Jézus
életének csúcsa az volt, amikor
„hangosan kiáltozva, könnyek között
imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta
menteni a haláltól, és
hódolatáért meghallgatásra talált”
(Zsid 5,7-8), mert
imája tele volt az Atya akarata iránti
engedelmességgel, a teljes
ráhagyatkozással.
Ez
az az imádság, mely áthatol a felhőkön
és
Isten szívéig ér: a gyermek imája ez, aki
felülemelkedik önnön esendőségén,
hogy bizalommal az Atya karjaiba vesse magát.
(Chiara
Lubich)
2019.
augusztus 27-én tartotta soron következő
ülését önkormányzatunk
képviselő-testülete. A Pénzügyi
Bizottság által előzetesen megtárgyalásra
került 2019. évi költségvetési
rendeletünk került módosításra
úgy, hogy abba
már bekerültek a tervkészítés
időszakában még nem ismert pályázati
pénzek is.
Megalkotásra került a
közmű-rákötéssel nem rendelkezők
szennyvíz-begyűjtéséről
szóló rendelet, és döntöttünk abban
is, hogy pályázunk rendkívüli
önkormányzati
támogatásra és újabb térfigyelő
kamerák beszerzésére is.
Két
építéssel kapcsolatos lakossági
kérelem is szerepelt a napirendi pontok között,
melyekre a szakvélemények alapján adtunk
pozitív választ.
Közelednek
az önkormányzati választások. A
törvényi előírásoknak eleget téve
megválasztásra kerültek a Helyi
Választási Bizottság és a Szavazat
Számláló
bizottság tagjai.
Tájékoztatást
kaptunk a folyamatban lévő pályázataink jelenlegi
állásáról, melyet Tisztelt
Olvasóink szóban is hallhatnak az október 7-i
záró önkormányzati ülésen.
Megismerhettük a szeptemberi programokat is, melyekről
plakátok alapján
mindenki részletes információt szerezhet.
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Az
esti szentmisék szeptember 15. után már 6
órakor kezdődnek.
Az
első rózsafüzér ájtatosság okt.
1-én, kedden fél 6-kor itt a templomban a
szentmise előtt lesz. A rózsafüzért Hétfő-
kedd-szerda: fél 6-kor a Kálvária
kápolnánál, csütörtök-
péntek-szombat este az esti szentmise előtt fél 6-kor a
templomban végezzük.
Októberben
szerdai napokon a szentolvasót
fél 6-kor a Kálvária
kápolnánál végezzük, a
szentmisével együtt.
Október
6-án
Mátraverebély-Szentkúti
Magyarok Nagyasszonya búcsú.
Október 20-án, vasárnap a
távoli országok
hithirdetőire, misszionáriusaira gondolunk,
imával, és pénzbeli adományainkkal.
Október
23-án, szerdán: NEMZETI
ÜNNEPÜNKÖN itt a templomban
fél 6-kor a rózsafűzért és a
szentmisét MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.
Az Új
síremlékek megáldása
október utolsó vasárnapján okt.
27-én vasárnap du. 3 órakor lesz.
–Bejelenteni
nem kell, mert a közös Mindenszenteki
ájtatosság végén a nagy kereszttől
áldom
meg együttesen – mint azt régen is volt! – az új
és felújított síremlékeket.
Mindenszentek napja, tehát november
1-e, péntek,
parancsolt ünnep. A szentmisén részt venni
lelkiismereti kötelesség. Nem
hivatkozhatunk a munkára, mert munkaszüneti nap. A temető
látogatás miatt pedig
a szentmise ne maradjon el.
Előtte
október 31-én, csütörtökön, itt a
templomban végezzük az utolsó
Rózsafüzért. Utána
MINDENSZENTEKI ELŐESTI SZENTMISE lesz.
A
megholtakról nov. 2-án, szombaton reggel 8-kor, és
este 6 órakor emlékezünk meg
az összes megholtról.
KERESZTELTÜNK:
18./
Kovács
Bálint (Kovács Melinda)
19./
Halaj
Zsombor (Halaj András- Kovács Nikolett
HÁZASSÁGKÖTÉS:
Szeptember14:
Luca Modde – Puzsár Judit
Halottaink:
35./
Szabóki
András (1956)
36./
Urbankovics Károly (1976)
37./
Szabó
Istvánné, szül. Seres Mária
(Pusztaberki, 1935)
38./
Végert
Sándor (1954)
1. kedd
-
2. szerda
-
3. csütörtök - Kaba Ignác 1.
évforduló, szülei Kaba János, felesége
Kordics
Mária, a Kaba, Kordics család élő és
elhunyt tagjaiért
4. péntek -
Fábián Ferenc, felesége Kristók
Mária, szüleik,
nagyszüleik, testvéreik
-
Nagy István, felesége Kristók Emerencia és
elhunyt hozzátartozók
-
Szabó János, szülei, anyósa, apósa
és Czinege Ferenc
5. szombat
- Boda Gergely, felesége Kordics Mária 1.
évforduló
-
Szabó Kornél, Szabó Olivér,
édesanyjuk Mák Brigitta 3. évforduló
-
Pálinkás János, felesége Benyó
Erzsébet, fiuk János, vejük Kakulya György,
valamint Pálinkás Ignác, felesége Boda
Ilona, Boda István, felesége Dombai
Rozália, élő és elhunyt hozzátartozók
6. vasárnap - Molnár János,
szülei, Molnár József, felesége, élő
és elhunyt
hozzátartozók
-
Keresztes Józsefné 10. évforduló, hősi
halott férje, szüleik és a Molnár
család
halottai
7. hétfő -
8. kedd
-
9. szerda
- Szabó János, felesége Kaba
Erzsébet, szülei, testvérei,
Kaba család elhunyt tagjaiért (Alapítványi)
10. csütörtök - Fejes Gáborné Gyurcsek Julianna 3.
évforduló, Emmer, Gyurcsek és Markó
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Kiss Lászlóné Péter Margit 2.
évforduló, férje és
hozzátartozók
11. péntek - ifj. Boda János,
szülei, nagyszülei és hozzátartozók,
Boda
Jánosné Kovács Mária és
hozzátartozók
-
Valkó József
-
Kovács István, felesége Csillag Mária, fiuk
István, Pálinkás József, felesége
Híves Erzsébet, lányuk, vejük, a
család élő és elhunyt tagjaiért
12. szombat
- Kovács János, felesége Kökény
Mária, vejük Puzsár László és
hozzátartozók
-
Őszi János, felesége és gyermekeik, valamint
Valent János, felesége és
gyermekei
-
Szabó Ignác, felesége Vitéz Rozália
40. évforduló, élő és elhunyt
hozzátartozók
13. vasárnap - Koza Kálmán, felesége
Kosztrihán Ilona, Szúnyog Sándor, Péter
András, szüleik élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Erdős János, szülei, apósa, anyósa
-
Pásztor István, felesége Fábián
Margit, gyermekeik, Szabó Gáborné Csabák
Mária
14. hétfő -
15. kedd
- Fábián Jánosné Dósa
Erzsébet, szülei és elhunyt
hozzátartozók
16. szerda
-
17. csütörtök - Zöllei és Horváth család
élő és elhunyt családtagjaiért
-
Kalmár István, felesége Fábián
Rozália, fiuk, a család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna,
szülei és hozzátartozók
18. péntek - Kristók
János, apósa Mrekvicska József, felesége
Csillag
Mária, Vitéz István, vejük, szüleik, a
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Pálinkás István, felesége Csillag
Erzsébet, szüleik és hozzátartozók
-
Pásztor János, felesége Antal Ágnes, a
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
19. szombat
- Erdős István, felesége Boda Erzsébet,
szüleik, vejük József,
unokáik József és István, élő
és elhunyt hozzátartozók
-
Molnár, Kaba és Kristók család
halottaiért
-
Jakubecz János 40. évforduló, felesége
Varga Piroska, Varga és Jakubecz család
élő és elhunyt tagjaiért
20. vasárnap - Híves Ferencné Kordics Anna 20.
évforduló, férje, leánya és
szülőkért, és nászáért
Híves Andrásért
-
Záhorszki József, szülei, vejei, testvérei,
apósa, anyósa, a Záhorszki és Boda
család összes megholtjaiért
21. hétfő -
22. kedd
-
23. szerda
-
24. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna,
nászuk Zachar László, szüleik,
élő ésc elhunyt családtagok
-
Boda, Kovács, Csabák és Gréczi
család halottaiért
-
Hálából, Kolping család élő
és elhunyt tagjaiért
25. péntek - Súth János,
felesége Varga Mária, szüleik, vejük,
élő és
elhunyt családtagok
-
Varga Kálmán 25. évforduló, felesége
Szabó Ilona, nászuk, nászasszonyuk,
szüleik, testvéreik, sógoraik, élő és
elhunyt családtagok
-
Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, 3
fiuk, 2 menyük, szüleik, testvéreik
és elhunyt családtagok
26. szombat
- Szabó János, felesége Kaba
Erzsébet, szüleik, testvéreik, a Kaba
család halottaiért (Alapítványi)
-
Murányi István, felesége Dombai Erzsébet,
fiuk, menyük, Kristóf Sándor, fia
Sándor, élő és elhunyt hozzátartozók
-
Szabó János, szülei, anyósa és
hozzátartozók
27. vasárnap - Percsina Pál, felesége
Csernák Margit, szülei, testvérei, fiuk
Pál, vejük István
-
Hálából 60. házassági
évforduló
-
Neisz József, felesége Csabák Ilona, gyermekeik
Mária és József, a család élő
és elhunyt tagjaiért
28. hétfő - Papi
hivatásokért
29. kedd
-
30. szerda
-
31. csütörtök -