Jézust hallgatva
Szentmiseszándékok 
"Hűséges az Isten"
Balatoni nyár
Babík Erzsébet: Szabadság
Események dióhéjban
Hálaadás a terményekért
Kishitűségünkről
Életige
Testületi ülésről jelentjük
Kolping híreink
Híreink

Jézust hallgatva

Szentírás vasárnapi gondolatok

„Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem” (Mt 11,29) – olvassuk Jézus szavait az evangéliumban. Napról napra leülünk Jézus lábához, hogy hallgassuk őt, vasárnapról vasárnapra összegyűlünk a templomban Krisztus körül, hogy tanuljunk tőle. Megtanuljuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a mennyei Atyával, hogyan viselkedjünk embertársainkkal, hogyan szemléljük a világot és benne önmagunkat, mi a hivatásunk a földi életben.

Amikor az evangéliumokat olvasva, hallgatva megismerjük Jézust és tanítását, észrevesszük, hogy mennyire emberi, emberközeli az üzenete. Isten nem kioktatja az embert, hanem szelíden próbálja rávezetni az igazságra. Emberekkel való beszélgetéseink során hamar ellenérzés ébred bennünk, amikor valaki kioktat minket, vagy lekezelően bánik velünk. Úgy viselkedik, mintha egyedül ő volna a teljes igazság birtokában és most nagylelkűen elmagyarázza nekünk, hogyan kellene viselkednünk. Ha pedig mi beszélünk egy képzeletbeli magaslatról, akkor az emberek visszahúzódnak tőlünk, mert nem kérnek a kioktatásunkból.

Isten beszédstílusa egészen más. Akaratát, mondanivalóját, üzenetét egészen szelíden közli velünk. Nem kényszerít bennünket semmire, hanem felajánlja, hogy szabadon elfogadhassuk törvényeit, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel Jézus szavaiban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsít a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várja, hogy megértsük őt.

Amikor az évek során egyre jobban elmélyedünk tanításában, egyszer csak észrevesszük, hogy mennyire keveset értünk és mennyire keveset valósítunk meg mindabból, amit Isten kér tőlünk. Beláthatatlan lelki magasságokat látunk, sok mindent megvalósíthatatlannak tartunk és megérezzük a különbséget az ember és az Isten között. Nem arról van szó, hogy Isten eltávolodik tőlünk vagy mi tőle, hanem megérezzük az Isten nagyságát és emberségünk kicsinységét, azt, hogy a végtelen Isten szóba áll velünk, kicsiny teremtményeivel. Talán éppen itt jutunk el oda, hogy mennyire isteni a hozzánk szóló üzenet. Ha Isten nem szólna hozzánk, nem mutatna nekünk utat, nem vezetne minket törvényei által, teljes bizonytalanságban élnénk, és nem találnánk életünk értelmét. Jézus Krisztus megváltó cselekedetét, a kereszthalált nem helyettesítheti semmi. Üdvözítő tanítását nem helyettesítheti semmilyen más emberi eszme. Ilyen csodálatos megváltói tettet nem tudna kitalálni egyetlen ember sem, ilyen üdvözítő igazság nem születhetne meg egyetlen ember fejében sem. Ezért mondhatjuk, hogy valóban isteni gondolatnak, akaratnak, szándéknak köszönhetjük azt, hogy Jézus tanít bennünket, élete feláldozásával megváltott minket és az örök életre vezet.

Jézus azért fontos számunkra, mert személyében az emberrel és az Istennel találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel, nem egy dologgal, hanem egy személlyel, aki szelíden arra kér minket, hogy vegyük magunkra az ő igáját, öltsük magunkra az ő személyét, éljünk úgy, ahogyan ő élt, engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan ő engedelmeskedett az Atyának és szeressük embertestvéreinket. Magamra ölteni Krisztust, általa egy új embert, egy egész életre szóló feladat, kihívás. Vagy őt hordozom, vagy a bűn igájába hajtom magamat.

(© Horváth István Sándor, fotó készítője helyesen:Barák B.)

Balatoni nyár

Kolping családunk több generációt átfogó csapata (gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel) ismét Balatonfenyvesen töltött el egy hetet augusztus 9-től. Erre az időszakra esett a kisgyermekes családok csapatának gyulai közös pihenése is. Így elmondhatjuk magunkról, hogy egy időben két helyen, de nem Kéthelyen építettük a csapatot.

Az alapítók képviseletében néhány gondolat a Balatonfenyvesen eltöltött napokról. Nem a látnivalók hozták össze immár sokadik alkalommal csapatunkat Fenyvesen. Ittléteink megéreztették velünk egyházunk szlogenjének, a közösségben lenni jónak másokra irányuló mondanivalóját, támpontokat adva korunk laza felfogásában is az emberi kapcsolatok építéséhez, ami az egyházunknak és hazánknak is a javára szolgál.

Ha már a magyar tenger közelében vagyunk, természetesen nem maradhatott ki a 26-27 fokos vízben történő lubickolás sem, de mint az illusztrációként szolgáló fotó is mutatja, a kerékpártúrára felfűzött tájban történő gyönyörködés sem.

Öröm volt látni az üdülőben a gyerekek barátkozó és felszabadult, játékos együttlétét, mely során sohasem pihentek a hinták és a trambulin, sorban épültek a szebbnél szebb homokvárak is.

A késő estébe nyúló beszélgetések, köztük a Kolping misék is a közös imák, a szentmiséken történő együttes részvétel (október 24., november 29.), Zsófika 22 és még két társunk születésnapjának megünneplése is üde színfoltja lett nyaralásunknak. Az ilyen dolgok le tudták lassítani korunk mókuskerekét, és felkeltették az igényt a 2020-ban történő fenyvesi folytatásra, amit a helybeni aktivitás fokozásával lehet jól előkészíteni.

(Balatonfenyves - Érsekvadkert, 2019. 08.21. emjé¸fotó: Kristók J.)

Immár hagyománnyá kezd válni, hogy az 50 éves osztálytalálkozók ünneplésének a része a hálaadás. Hálát adnak a jelenlévők Istennek, hogy ennyi év után is találkozhatnak felelevenítve az általános iskolai élményeket, de a sorsuk alakulása sem marad ilyenkor tabutéma. A találkozóra egyébként augusztus 15-én került sor.

Már hagyomány, hogy államunk és egyházunk alapításának ünnepén, augusztus 20-án szentmisével kezdjük az emlékezést, kiemelve Szent István király alázatát és bölcsességét, ami ma is a helyes önismeret alapja. A szentmisét a Hősök téri önkormányzati megemlékezés követte, melynek szónoka Valent József alpolgármester volt. Beszédében megfogalmazta szent királyunk mának is szóló üzenetét. Sajnos most sem sok olyan ünneplő volt a téren, aki nem a szentmiséről érkezett az állami ünnepségünkre. Nem új keletű ez az észrevétel, hisz ünnepeink nagy része így zajlott le. Azt még megértem, hogy valaki nem kötődik a valláshoz, de azt sosem tudom megérteni, főként, ha valaki politikai pályára készül, vagy a felnövekvő nemzedék felett őrködik, hogy a magyarságához sem. Igaz, számukra sosem történik semmi a faluban. Az ünnepség egyébként este 10-kor kulturális műsorral ért véget.

Augusztus 25-én, vasárnap a terményekért adtunk hálát. Ez a szép ünnep a rendszerváltozás után éledt újra, és mindaddig lesz is, amíg a vadkertiek akarják, hogy legyen. Már szombat délután nagy volt a sürgés-forgás a Kalász-házban. Ide érkeztek a szentmise díszét is alkotó termények, melyet a rendőrség és a polgárőrség által biztosított útvonalon mutattunk meg a nagyvilágnak, köztük a hálaadásban közömbösnek számító felebarátainknak is.

Szeptember első vasárnapján HŐSEINKRE emlékeztünk. Jubileumi megemlékezés volt ez a templomban és Hősök terén egyaránt. Jubileumi, hisz még a rendszerváltozást megelőzően, 1989. szeptember 1-én több évtizedes száműzetéséből eredeti helyére került vissza a már II. világháborús hőseink nevét is tartalmazó emlékmű. A szónokok (Balla Mihály országgyűlési képviselőnk, Nógrádi László akkori polgármester és Boda István az MDF egykori elnöke) a jövőnk alapját képező múltunk ismeretére (nem a „nóta szerinti” eltörlésére) hívta fel az ünneplők figyelmét.

Szeptember 7-én Országos Kolping Családi Nap helyszíne volt Érsekvadkert. Az egyesületek, az önkormányzat és intézményei valamint civilek összefogásával megvalósult tartalmas, Érsekvadkert hírnevét is elvivő napnak lehetett részese minden, nem a pálya széléről bekiabáló érsekvadkerti is. A nap fél tízkor gitáros szentmisével kezdődött, és este nyolckor táncházzal zárult a Hősök terén. A közte lévő időben kézműves foglalkozások, népi játékok, gyermekszínház, gönckóstolással egybekötött tájház bemutató és helyi idegenvezetés mellett gumikerekes kisvasutas település megtekintés is szolgálta a több mint 300, az országot lefedő vendég Érsekvadkert életébe történő betekintésének ügyét.

Kálvária búcsúnk szeptember 14-15-én volt. Az ünnepünk előtti szerdán dolgos kezek sokasága, köztük a kisebbség képviselői is a GAMESZ égisze alatt, élükön „csibészkével” varázsoltak a település ékszerdobozává a Kálvária kertet. A szombat esti keresztutat szabadtéri szentmise követte a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén. András atyánk tanítását röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy királyi ékekkel a keresztet nem lehet vinni. A keresztet vivőt ne a gőg, a mások feletti uralkodási vágy, hanem a szelídség, az egyszerűség és a mások szolgálatára irányuló törekvés vezesse. Jézus szerette szüleit és embertársait. Mi hogy is vagyunk ezzel?

Vasárnap fél kilenckor a hatóságok által biztosított útvonalon ünnepi körmenetben mentünk a plébánia templomtól a Kálvária kápolnához, hogy szentmise keretében a Fájdalmas Szűz közbenjárását kérjük mindennapi életünkre. Az ünnepi szentmise tanításában András atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy Isten atya módjára nem elítélni, hanem megmenteni akar bennünket, utalva a tékozló fiú, az elveszett bárányt és a tizedik drahmáját kereső asszony evangéliumi részletekből kiindulva. Hogy el tudjunk indulni a helyes úton, nekünk is ki kell mondani a keresztjeink alatt is, amit Égi Édesanyánk ki tudott mondani: „legyen nekem a Te Igéd szerint”.

Lapzártánk idején már áll a színpad a páston, a szeptember 28-i, falunapi rendezvényhez. A részletes programról - melynek lengyel testvéreink is részesei lesznek - plakátokról és egyéb média felületekről tájékozódhatunk.

Október 13. önkormányzati választás. A választás nem ideológiai, politikai választás! A választás arról szól, milyen emberek irányítják Érsekvadkertet a következő ciklusban. Az ikszek behúzásakor nem baj, ha szempont az, hogy a bekiabálásokon túl, mit tett Érsekvadkertért eddigi életében a jelöltként előttünk álló polgártárs.

Függetlenül a választási eredményektől október 23-án emlékezni fogunk utolsó, véres szabadságharcunk hőseire, hisz aki nem ismeri és tiszteli hőseit, annak nagy jövőt sem szán az élet.

(emjé, fotók: Kristók J. és Hajni)

Vissza az újság tetejére

Hálaadás a terményekért

Vissza az újság tetejére

Kishitűségünkről

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön” (vö. Sir 35,17).

 Izrael népe hosszú és száműzetésekben bővelkedő történelme során gyakran megtapasztalta saját tehetetlenségét olyan helyzetekben, amelyeket semmilyen emberi erőfeszítéssel sem tudott volna megváltoztatni. Ezáltal növekedett benne az alázat: az a magatartás, amely teljesen tudatában van annak, hogy Istentől függ, és egészen Őbenne bízik. Pontosan ebben az állapotában, mint alázatos és szegény nép, Izrael több ízben is csak Istenben talált meghallgatást és menedéket, Aki örök szövetséget kötött vele.

 A Messiás-várásban is egy alázatos király képe jelenik meg, aki szamárháton érkezik Sionba, mert Izrael Istene elsősorban az „alázatosak Istene”.

 Mivel Jézusban teljesedett be minden várakozás, az Ő szavaiból és tanításából tanulhatjuk meg az igazi alázatot, amely imáinkat kedvessé teszi az Úr előtt.

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön”

 Jézus egész élete egy alázatról szóló tanítás. Ő, aki Isten, először emberré lett Szűz Mária méhében, majd kenyérré az Eucharisztiában, végül pedig „semmivé” a kereszten.

 Ezt mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű” (Mt 11,29). A lábmosáskor pedig Ő, a Mester, lehajolt, hogy a legmegalázóbb szolgai munkát végezze. A kicsinyeket állította példaképül, és szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Végezetül engedte, hogy keresztre feszítsék; megsemmisült testben és lélekben azért, hogy megszerezze nekünk a Mennyországot.

 És miért történt mindez így? Mi ösztönözte erre Isten Fiát?

 Nem tett mást, mint kinyilatkoztatta nekünk az Atyával való kapcsolatát, azt, hogy milyen a szentháromságos szeretet: kölcsönös „semmivé válás” szeretetből, egymásnak való állandó önátadás.

 Jézus az emberiséget a szentháromságos szeretettel árasztotta el, amelynek akkor adta legnagyobb bizonyítékát, amikor szenvedése és halála által teljes mértékben odaajándékozta önmagát.

 Isten ezzel mutatta meg hatalmát, mely a gyengeségben nyilvánul meg. Szeretete olyan, ami felemeli a világot, azáltal hogy az utolsó helyre, a teremtés legalsó lépcsőfokára teszi saját magát.

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön”

 Az az ember alázatos igazán, aki Jézus példája szerint semmivé tud válni mások iránti szeretetből; aki Isten elé tud állni úgy, hogy teljesen kész az Ő akaratát teljesíteni; aki annyira üres tud lenni, hogy egészen Jézus él benne.

 Az ilyen ember imája valóban meghallgatásra talál, mert amikor kimondja ezt a szót: „Abba, Atya”, már többé nem ő imádkozik; és mivel a Szentlélek az, aki ajkára adja a szót, imája elnyeri mindazt, amit kér.

 Jézus életének csúcsa az volt, amikor „hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált” (Zsid 5,7-8), mert imája tele volt az Atya akarata iránti engedelmességgel, a teljes ráhagyatkozással.

 Ez az az imádság, mely áthatol a felhőkön és Isten szívéig ér: a gyermek imája ez, aki felülemelkedik önnön esendőségén, hogy bizalommal az Atya karjaiba vesse magát.

(Chiara Lubich)

Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről jelentjük

2019. augusztus 27-én tartotta soron következő ülését önkormányzatunk képviselő-testülete. A Pénzügyi Bizottság által előzetesen megtárgyalásra került 2019. évi költségvetési rendeletünk került módosításra úgy, hogy abba már bekerültek a tervkészítés időszakában még nem ismert pályázati pénzek is. Megalkotásra került a közmű-rákötéssel nem rendelkezők szennyvíz-begyűjtéséről szóló rendelet, és döntöttünk abban is, hogy pályázunk rendkívüli önkormányzati támogatásra és újabb térfigyelő kamerák beszerzésére is.

Két építéssel kapcsolatos lakossági kérelem is szerepelt a napirendi pontok között, melyekre a szakvélemények alapján adtunk pozitív választ.

Közelednek az önkormányzati választások. A törvényi előírásoknak eleget téve megválasztásra kerültek a Helyi Választási Bizottság és a Szavazat Számláló bizottság tagjai.

Tájékoztatást kaptunk a folyamatban lévő pályázataink jelenlegi állásáról, melyet Tisztelt Olvasóink szóban is hallhatnak az október 7-i záró önkormányzati ülésen. Megismerhettük a szeptemberi programokat is, melyekről plakátok alapján mindenki részletes információt szerezhet.

Vissza az újság tetejére