Vadkerti harangok
2019. szeptember

Jézust hallgatva
Szentmiseszándékok 
"Hűséges az Isten"
Balatoni nyár
Babík Erzsébet: Szabadság
Események dióhéjban
Hálaadás a terményekért
Kishitűségünkről
Életige
Testületi ülésről jelentjük
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

Jézust hallgatva

Szentírás vasárnapi gondolatok

„Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem” (Mt 11,29) – olvassuk Jézus szavait az evangéliumban. Napról napra leülünk Jézus lábához, hogy hallgassuk őt, vasárnapról vasárnapra összegyűlünk a templomban Krisztus körül, hogy tanuljunk tőle. Megtanuljuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a mennyei Atyával, hogyan viselkedjünk embertársainkkal, hogyan szemléljük a világot és benne önmagunkat, mi a hivatásunk a földi életben.


Amikor az evangéliumokat olvasva, hallgatva megismerjük Jézust és tanítását, észrevesszük, hogy mennyire emberi, emberközeli az üzenete. Isten nem kioktatja az embert, hanem szelíden próbálja rávezetni az igazságra. Emberekkel való beszélgetéseink során hamar ellenérzés ébred bennünk, amikor valaki kioktat minket, vagy lekezelően bánik velünk. Úgy viselkedik, mintha egyedül ő volna a teljes igazság birtokában és most nagylelkűen elmagyarázza nekünk, hogyan kellene viselkednünk. Ha pedig mi beszélünk egy képzeletbeli magaslatról, akkor az emberek visszahúzódnak tőlünk, mert nem kérnek a kioktatásunkból.

Isten beszédstílusa egészen más. Akaratát, mondanivalóját, üzenetét egészen szelíden közli velünk. Nem kényszerít bennünket semmire, hanem felajánlja, hogy szabadon elfogadhassuk törvényeit, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel Jézus szavaiban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsít a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várja, hogy megértsük őt.

Amikor az évek során egyre jobban elmélyedünk tanításában, egyszer csak észrevesszük, hogy mennyire keveset értünk és mennyire keveset valósítunk meg mindabból, amit Isten kér tőlünk. Beláthatatlan lelki magasságokat látunk, sok mindent megvalósíthatatlannak tartunk és megérezzük a különbséget az ember és az Isten között. Nem arról van szó, hogy Isten eltávolodik tőlünk vagy mi tőle, hanem megérezzük az Isten nagyságát és emberségünk kicsinységét, azt, hogy a végtelen Isten szóba áll velünk, kicsiny teremtményeivel. Talán éppen itt jutunk el oda, hogy mennyire isteni a hozzánk szóló üzenet. Ha Isten nem szólna hozzánk, nem mutatna nekünk utat, nem vezetne minket törvényei által, teljes bizonytalanságban élnénk, és nem találnánk életünk értelmét. Jézus Krisztus megváltó cselekedetét, a kereszthalált nem helyettesítheti semmi. Üdvözítő tanítását nem helyettesítheti semmilyen más emberi eszme. Ilyen csodálatos megváltói tettet nem tudna kitalálni egyetlen ember sem, ilyen üdvözítő igazság nem születhetne meg egyetlen ember fejében sem. Ezért mondhatjuk, hogy valóban isteni gondolatnak, akaratnak, szándéknak köszönhetjük azt, hogy Jézus tanít bennünket, élete feláldozásával megváltott minket és az örök életre vezet.

Jézus azért fontos számunkra, mert személyében az emberrel és az Istennel találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel, nem egy dologgal, hanem egy személlyel, aki szelíden arra kér minket, hogy vegyük magunkra az ő igáját, öltsük magunkra az ő személyét, éljünk úgy, ahogyan ő élt, engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan ő engedelmeskedett az Atyának és szeressük embertestvéreinket. Magamra ölteni Krisztust, általa egy új embert, egy egész életre szóló feladat, kihívás. Vagy őt hordozom, vagy a bűn igájába hajtom magamat.

(© Horváth István Sándor, fotó készítője helyesen:Barák B.)

Vissza az újság tetejére

"Hűséges az Isten"

Püspökszentelés a székesegyházban

Augusztus 24-én már jóval 10 óra előtt megtelt a váci székesegyház, rengeteg ember volt a templom előtti téren az óriási kivetítő előtt, valamint a tér fáinak árnyékában, hogy aktív résztvevője lehessen a tíz órakor kezdődő püspökszentelésnek. Most rövid tudósításban megosztom az esemény történéseit a Vadkerti Harangok olvasóival, hogy közvetett módon ők is az ünnepi esemény részesei lehessenek.

A szentelési szertartásban résztvevő püspökök, papok, szerzetesek, a társegyházak és a politikai élet képviselői a püspöki palotától induló menetben a hívek sorfala között mentek a templomba, ahová most csak a meghívóval rendelkezőknek volt lehetősége bejutni.

A bevonulási éneket követően vette kezdetét a püspökszentelési szentmise, melynek bevezető gondolatait nyugdíjba vonuló főpásztorunktól, dr. Beer Miklóstól hallhattuk. Szavaiból kicsengett a remény, hisz az Úristen Marton Zsolt atya személyében új püspököt adott nekünk, jelét adva ezzel is, hogy gondoskodik a Váci Egyházmegye jövőjéről. Köszöntötte egyházmegyénk új főpásztorát és mindenkit, aki közös ünnepünkön megjelent.


A köszöntőt követően a szentmise az ismert liturgia szerint folytatódott. Az evangélium felolvasását követően került sor a püspökszentelésre, melynek első lépéseként latinul és magyarul felolvasták Ferenc pápa az új püspököt kinevező bulláját, amit Erdő Péter prédikációja követett. Tanításában a Nátánaelről szóló evangéliumi részlet alapján bizalommal és hűséggel teljes szolgálatra hívta a szentelendőt és minden jelenlévőt. A bizalommal és a hűséggel teljes szolgálatra korunkban az élet minden területén nagy szükség van, mert vallásunk a világ legüldözöttebb vallása napjainkban. Az üldözés eszköztára széles. Gyilkolnak fegyverekkel, de lelkeket ölnek a médián keresztül terjedő magatartásformák fejekbe sulykolásával egyaránt.

A bíboros úr szavai után az új püspök eskütételének és a püspökszentelés liturgikus elemeinek (Mindenszentek litánia, kézrátétel, krizmával történő megkenés, püspöki ruházat felöltése, békecsók, püspöki szék elfoglalása) lehettünk tanúi.

A szentelési szertartás a szentmise felajánló részével folytatódott. Ekkor már az új főpásztorunk, Marton Zsolt püspök atya volt a főcelebránsa a zengő énekekkel, közös imákkal átszőtt, lelket melengető szentmisének.

A szentmise végén egyházmegyénk segédpüspöke, Varga Lajos megköszönte Miklós püspök jó pásztori szolgálatát, amit a jelenlévők kitörő tapsviharral jutalmaztak. Majd az új főpásztorunkat köszöntötte mindannyiunk nevében, Isten áldását kérve a ma elkezdett püspöki szolgálatára.

Az elbocsátó áldás előtt Zsolt püspökünk szólt a jelenlévőkhöz. A „Hűséges az Isten”-t választotta jelmondatául, mert erről élete során meggyőződött. Minden ember, akivel találkozott, hatással volt az életének alakulására. Erről tanúskodik egy káplánkorában történt esemény is, amikor a kis ministránsokkal strandra ment. A medence szélén az egyik kisfiú, aki még nem látott papot fürdőnadrágban, meg is jegyezte: „Az atya is olyan, mint egy ember!”

Hát ilyen akarok lenni ezután is. Köztetek élve szolgálni benneteket, de egyben atyátok is lenni. Szeretném, ha megéreznétek, hogy mindig számíthattok rám és én is rátok, kedves testvéreim. Szent Ágoston példáját szeretném életre kelteni köztetek azzal, hogy veletek vagyok keresztény és értetek vagyok püspök. Ez abban is testet fog ölteni, hogy nagy ünnepeinken meglátogatom a rám bízott egyházközségeket. Nem megyek bozótvágó késsel, de metszőollóm mindig kéznél lesz, hogy egy-egy hajtás lemetszésével jobb termésre serkentsem a „szőlőtövet”.

A himnuszok eléneklését követően az asszisztencia a hívek sorfala között Zsolt püspök atya áldásosztása mellett vonult át a püspöki palotába.

Zárógondolatként néhány személyes adat Marton Zsolt püspök atyánkról, melyek a médiában már olvashatók voltak, ám újságunk sem akar kimaradni a tájékoztatásból.

Püspök atyánk 1966-ban maglódi lakosként Budapesten született. Egy fiútestvére van. Édesapja már 15 éve odaátról követi fiának életét. Az általános iskola után a kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanult. 1988-ban tanítói diplomát szerzett a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Teológiai tanulmányait 1992-ben Veszprémben kezdte meg, melyet Győrben, majd Budapesten a Központi Papnevelő Intézetben folytatott. 1998-ban teológusi diplomát is szerezve június 20-án szentelték pappá a Váci Székesegyházban.

Szolgálati helyei az alábbiak voltak. Püspöki titkár Vácott (1998-1999), nagykátai káplán (1999-2000), plébániai kormányzó Dányban 2000-2003 között, miközben tanít a Váci Hittudományi Főiskola Levelező tagozatán. Ezután került Budapestre és 2008-ig a Papnevelő Intézet prefektusaként szolgálta egyházunkat. 2008-2015 között váci kerületi esperesként Felső- és Alsógöd plébánosaként végzi a papi szolgálatát, majd a Központi Papnevelő Intézet rektora lesz.

Ferenc pápa 2019. július 12-én nevezte ki egyházmegyénk püspökének Zsolt atyát. Püspökszentelésére és beiktatására augusztus 24-én, Szent Bertalan napján került sor, melyről e cikkben adtam tudósítást azzal a zárógondolattal, hogy Isten hozta Zsolt püspök atyát egyházmegyénk élére, kiáradó kegyelme pedig kísérje püspöki szolgálatát.

(Vác - Érsekvadkert, 2019. 08. 24. emjé; fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Balatoni nyár

Kolping családunk több generációt átfogó csapata (gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel) ismét Balatonfenyvesen töltött el egy hetet augusztus 9-től. Erre az időszakra esett a kisgyermekes családok csapatának gyulai közös pihenése is. Így elmondhatjuk magunkról, hogy egy időben két helyen, de nem Kéthelyen építettük a csapatot.


Az alapítók képviseletében néhány gondolat a Balatonfenyvesen eltöltött napokról. Nem a látnivalók hozták össze immár sokadik alkalommal csapatunkat Fenyvesen. Ittléteink megéreztették velünk egyházunk szlogenjének, a közösségben lenni jónak másokra irányuló mondanivalóját, támpontokat adva korunk laza felfogásában is az emberi kapcsolatok építéséhez, ami az egyházunknak és hazánknak is a javára szolgál.

Ha már a magyar tenger közelében vagyunk, természetesen nem maradhatott ki a 26-27 fokos vízben történő lubickolás sem, de mint az illusztrációként szolgáló fotó is mutatja, a kerékpártúrára felfűzött tájban történő gyönyörködés sem.

Öröm volt látni az üdülőben a gyerekek barátkozó és felszabadult, játékos együttlétét, mely során sohasem pihentek a hinták és a trambulin, sorban épültek a szebbnél szebb homokvárak is.

A késő estébe nyúló beszélgetések, köztük a Kolping misék is a közös imák, a szentmiséken történő együttes részvétel (október 24., november 29.), Zsófika 22 és még két társunk születésnapjának megünneplése is üde színfoltja lett nyaralásunknak. Az ilyen dolgok le tudták lassítani korunk mókuskerekét, és felkeltették az igényt a 2020-ban történő fenyvesi folytatásra, amit a helybeni aktivitás fokozásával lehet jól előkészíteni.

(Balatonfenyves - Érsekvadkert, 2019. 08.21. emjé¸fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Babík Erzsébet:Szabadság

Sosem bírta népem a rabláncot...
Lelkünk mindig szabadságot vágyott...
Mégis sokszor utólért az átok...
Ellenségek voltak a barátok...

Tankok zúzták álmainkat szerte...
S így került a szabadság oly messze...
Ah, akkor úgy tűnt, hogy minden veszve...
'56... S az áldott, szabad eszme...

Golyó-fúrta szívek aléltak ott...
Szabadság! Érted égtek bánatok...
Arctalan terrorban elhunyt de sok…
Mégis a magyar név megáldatott...

Véres zászló lengett a ház falán…
Bátran halt az utcán fiú, s leány...
Könnytenger áradt tettük nyomdokán...
Szabad lett általuk is szent hazám.

Vissza az újság tetejére

Események dióhéjban

Immár hagyománnyá kezd válni, hogy az 50 éves osztálytalálkozók ünneplésének a része a hálaadás. Hálát adnak a jelenlévők Istennek, hogy ennyi év után is találkozhatnak felelevenítve az általános iskolai élményeket, de a sorsuk alakulása sem marad ilyenkor tabutéma. A találkozóra egyébként augusztus 15-én került sor.


Már hagyomány, hogy államunk és egyházunk alapításának ünnepén, augusztus 20-án szentmisével kezdjük az emlékezést, kiemelve Szent István király alázatát és bölcsességét, ami ma is a helyes önismeret alapja. A szentmisét a Hősök téri önkormányzati megemlékezés követte, melynek szónoka Valent József alpolgármester volt. Beszédében megfogalmazta szent királyunk mának is szóló üzenetét. Sajnos most sem sok olyan ünneplő volt a téren, aki nem a szentmiséről érkezett az állami ünnepségünkre. Nem új keletű ez az észrevétel, hisz ünnepeink nagy része így zajlott le. Azt még megértem, hogy valaki nem kötődik a valláshoz, de azt sosem tudom megérteni, főként, ha valaki politikai pályára készül, vagy a felnövekvő nemzedék felett őrködik, hogy a magyarságához sem. Igaz, számukra sosem történik semmi a faluban. Az ünnepség egyébként este 10-kor kulturális műsorral ért véget.


Augusztus 25-én, vasárnap a terményekért adtunk hálát. Ez a szép ünnep a rendszerváltozás után éledt újra, és mindaddig lesz is, amíg a vadkertiek akarják, hogy legyen. Már szombat délután nagy volt a sürgés-forgás a Kalász-házban. Ide érkeztek a szentmise díszét is alkotó termények, melyet a rendőrség és a polgárőrség által biztosított útvonalon mutattunk meg a nagyvilágnak, köztük a hálaadásban közömbösnek számító felebarátainknak is.


Szeptember első vasárnapján HŐSEINKRE emlékeztünk. Jubileumi megemlékezés volt ez a templomban és Hősök terén egyaránt. Jubileumi, hisz még a rendszerváltozást megelőzően, 1989. szeptember 1-én több évtizedes száműzetéséből eredeti helyére került vissza a már II. világháborús hőseink nevét is tartalmazó emlékmű. A szónokok (Balla Mihály országgyűlési képviselőnk, Nógrádi László akkori polgármester és Boda István az MDF egykori elnöke) a jövőnk alapját képező múltunk ismeretére (nem a „nóta szerinti” eltörlésére) hívta fel az ünneplők figyelmét.


Szeptember 7-én Országos Kolping Családi Nap helyszíne volt Érsekvadkert. Az egyesületek, az önkormányzat és intézményei valamint civilek összefogásával megvalósult tartalmas, Érsekvadkert hírnevét is elvivő napnak lehetett részese minden, nem a pálya széléről bekiabáló érsekvadkerti is. A nap fél tízkor gitáros szentmisével kezdődött, és este nyolckor táncházzal zárult a Hősök terén. A közte lévő időben kézműves foglalkozások, népi játékok, gyermekszínház, gönckóstolással egybekötött tájház bemutató és helyi idegenvezetés mellett gumikerekes kisvasutas település megtekintés is szolgálta a több mint 300, az országot lefedő vendég Érsekvadkert életébe történő betekintésének ügyét.


Kálvária búcsúnk szeptember 14-15-én volt. Az ünnepünk előtti szerdán dolgos kezek sokasága, köztük a kisebbség képviselői is a GAMESZ égisze alatt, élükön „csibészkével” varázsoltak a település ékszerdobozává a Kálvária kertet. A szombat esti keresztutat szabadtéri szentmise követte a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén. András atyánk tanítását röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy királyi ékekkel a keresztet nem lehet vinni. A keresztet vivőt ne a gőg, a mások feletti uralkodási vágy, hanem a szelídség, az egyszerűség és a mások szolgálatára irányuló törekvés vezesse. Jézus szerette szüleit és embertársait. Mi hogy is vagyunk ezzel?


Vasárnap fél kilenckor a hatóságok által biztosított útvonalon ünnepi körmenetben mentünk a plébánia templomtól a Kálvária kápolnához, hogy szentmise keretében a Fájdalmas Szűz közbenjárását kérjük mindennapi életünkre. Az ünnepi szentmise tanításában András atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy Isten atya módjára nem elítélni, hanem megmenteni akar bennünket, utalva a tékozló fiú, az elveszett bárányt és a tizedik drahmáját kereső asszony evangéliumi részletekből kiindulva. Hogy el tudjunk indulni a helyes úton, nekünk is ki kell mondani a keresztjeink alatt is, amit Égi Édesanyánk ki tudott mondani: „legyen nekem a Te Igéd szerint”.

Lapzártánk idején már áll a színpad a páston, a szeptember 28-i, falunapi rendezvényhez. A részletes programról - melynek lengyel testvéreink is részesei lesznek - plakátokról és egyéb média felületekről tájékozódhatunk.

Október 13. önkormányzati választás. A választás nem ideológiai, politikai választás! A választás arról szól, milyen emberek irányítják Érsekvadkertet a következő ciklusban. Az ikszek behúzásakor nem baj, ha szempont az, hogy a bekiabálásokon túl, mit tett Érsekvadkertért eddigi életében a jelöltként előttünk álló polgártárs.

Függetlenül a választási eredményektől október 23-án emlékezni fogunk utolsó, véres szabadságharcunk hőseire, hisz aki nem ismeri és tiszteli hőseit, annak nagy jövőt sem szán az élet.

(emjé, fotók: Kristók J. és Hajni)

Vissza az újság tetejére

Hálaadás a terményekért

Hagyományainknak megfelelően ebben az évben is augusztus utolsó vasárnapján tartottuk a terményinkért hálaadó szentmisét és körmenetet.

Már szombaton délután a Kalász-ház udvarán serény asszonykezek fonták a zöld alapon fehér és piros virágokkal díszített rózsafüzért. Fölkerült a hordozó állványokra a szőlő is. Bent a teremben a fölajánlott termények rendezése folyt. Az „új” kenyér, a kalács is díszes hordozókra került. Hál Istennek idén is sok zöldség, gyümölcs került a hordozókba. Megérkezett a boroshordó is, üresen. A bor csak vasárnap a szentmise előtt került bele. Mikor mindennel elkészültünk behordtuk a templomba, hogy az előesti szentmisére érkezők is láthassák és ők is hálát adhassanak a sok földi jóért.

Vasárnap reggel a szokottnál is nagyobb izgalommal érkeztem a templomhoz, ugyanis nem volt meg minden személy a körmenetben a hordóhoz. De a szentmise végére megoldódott minden gondunk, így elindult a körmenet teljes létszámmal. Az idén nem a megszokott útvonalat jártuk be, „csak” a templom körül volt a menet. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is gond összeállítani a megfelelő létszámot egy ilyen fölemelő hálaadó köszönetet mondó eseményre. Nos, a válasz nem egyszerű. Sokan gondolják úgy, hogy minek ez a fölhajtás. Mások elutaznak. Sokan hivatkoznak arra, hogy nincs ruhájuk, vagy összement a szekrényben. Álljon itt két jó példa: szombaton délután derült ki, hogy egy fiatal család beöltözne, de nincs ruhájuk. Került nekik, és gyerekeikkel együtt részt vettek a körmenetben. Egy nagymama pedig már évek óta a külföldön élő unokájával vesz részt a hálaadáson, most látszik, hogy mekkora munkát végzett az elmúlt évtizedekben Ilus néni (Kosztrihánné).

Hány és hány személyt kellett megszólítania: gyere, mert itt a helyed közöttünk! Fontos, hogy ezt a szép hagyományt megőrizzük és tovább adjuk, mert így lehet csak a most rózsafüzért vivő kislányból fehér ruhás leány, majd kenyeret vivő fiatalasszony, hátikosaras nagymama. De a délceg fiatal férfiakra és fiúkra is szükség van, mert fölöttébb furcsa lenne, ha a szőlő és a bor hiányozna a körmenetből.

Plébános atyánk megszegte a kenyeret, csapra ütötte a hordót és kóstolhattuk a sok finomságot. Sokáig folyt a kötetlen beszélgetés a templomkertben, készültek a fotók, hogy maradandó élmény maradjon ez az augusztusi vasárnap. Köszönet mindenkinek, aki részt vett az előkészítésben, és megtisztelt minket és magára öltötte ezt a gyönyörű népviseletet.

Végezetül álljon itt, hogyan is áll föl a menet melyben körbe hordoztuk terményeinket, a kenyeret és a bort.

Mint minden egyházi ünnepet, ezt is a templomi kereszt vezeti, utána következnek egyesületeink zászlókkal, lobogókkal. Majd a virágokból készült rózsafüzér következik „hisz minden imával kezdődik” - óvodás és kisiskolás lányok és fiúk viszik. Az aratás régi eszközeit, a kaszát és a sarlót vivő házaspárok jönnek. Az aratókoszorú a betakarítás szimbóluma. Az új kenyeret a fehér ruhás lányok, a kalácsot főkötős asszonyok hozzák. A szőlőt két idősebb férfi, még a bort négy fiatal fiú hozza. A többi terményt elosztva népviseletbe öltözött lányok és fiúk, asszonyok és férfiak hozzák. Majd a hívők sokasága következik. Száll az ének készülnek a fotók (köszönet Kristók Janinak a sok képért), majd a templomajtóba élve a kántor úr elkezdi: Téged Isten dicsérünk… és ez a legfontosabb.

(Érsekvadkert, 2019 augusztusa, zéel)

Vissza az újság tetejére

Kishitűségünkről

Máté 8,23-26 alatt olvashatjuk, hogy Jézus „bárkába szállt, s tanítványai követték. Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Odamentek hozzá, fölkeltették és kérlelték: Uram, ments meg minket, elveszünk! Jézus ezt mondta nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt.”

Ha az Úr kicsinyhitűnek nevezi tanítványait, mondhatja-e ugyanezt ránk is? Hogy ne kerteljünk: rám és rád. Akármelyikünkre? Illik-e rám a kishitű jelző?

Mi a kishitűség? Az a lélek- és jellemállapot, amelyben hiszek is, meg nem is. Vasárnap hiszek - a templomban - miként némely gúnyolódók mondják: „hinni a templomban kell!” Ezzel a hitet kiutasítják a természetes lélekállapotok közül, a társadalmi életből, és az alkalmiak, az itt gúnyosan emlegetett vasárnapiak közé alázzák. Szerintük hinni nem folyamatosan, minden éber pillanatunkban kell, mégpedig szenvedélyesen, szívvel-lélekkel, hanem legföljebb hetenként egyszer, a templomban, vasárnap. Két ünnep közt pedig áramoljanak a dolgok a maguk természete, kénye-kedve szerint. Mit is tehetnénk, ha egyszer ilyen a világ?

Hogy Jézus Krisztus nem ezért adta életét? Inkább azért, hogy az ember ne a mennybe, hanem aljasságok poklába igyekezzék - haszonleső legyen, barbár, mocskos szájú és cinikus. Kétszínű? Hétszámra ordas farkas, aki vasárnap egyetlen órára eljátssza a kegyest? Papírpénzt dob a perselybe, sőt, még a mise után is mosolyog társaira a templom lépcsőjén.

Nem árt idézni jelmondatát: „Hinni a templomban kell!” Szerinte sehol máshol nem ajánlatos, mert nem fizetődik ki.

Bizony előfordul a kishitűség, sőt, az árulás is az evangéliumban, mégpedig az apostolok vonásaként is. Talán azért, mert ők képviselnek bennünket a Szentírásban, hiszen a lehető legközelebb álltak a Megváltónkhoz, olyannyira, hogy később a mártíromságot is vállalták érte. De akkor, a tanítványságuk kezdetén bizony igencsak hasonlítottak ránk. Erős hajlamot mutattak a kételkedésre, például a Genezáreti-tavon, amikor vihar tört ki, s a hullámok be-becsaptak a bárkába. Vagy Jézus elfogásakor, amikor bizony szétrebbentek a világ négy tája felé. Csak János és Péter merészkedett az Úr közelébe, ahol Péter – tudjuk…

Ha hitünket vizsgáljuk, akkor magunkat vesszük szemügyre: el tudjuk-e választani a búzát az ocsútól? Az értékest a hitványtól? Tettünk-e jót valakivel, leginkább ismeretlennel? Kinek ártottunk? Miért?

Lelkesülök-e, ha Megváltómra gondolok¸szégyellem-e magamat, ha vétkeimre?

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön” (vö. Sir 35,17).

 Izrael népe hosszú és száműzetésekben bővelkedő történelme során gyakran megtapasztalta saját tehetetlenségét olyan helyzetekben, amelyeket semmilyen emberi erőfeszítéssel sem tudott volna megváltoztatni. Ezáltal növekedett benne az alázat: az a magatartás, amely teljesen tudatában van annak, hogy Istentől függ, és egészen Őbenne bízik. Pontosan ebben az állapotában, mint alázatos és szegény nép, Izrael több ízben is csak Istenben talált meghallgatást és menedéket, Aki örök szövetséget kötött vele.

 A Messiás-várásban is egy alázatos király képe jelenik meg, aki szamárháton érkezik Sionba, mert Izrael Istene elsősorban az „alázatosak Istene”.

 Mivel Jézusban teljesedett be minden várakozás, az Ő szavaiból és tanításából tanulhatjuk meg az igazi alázatot, amely imáinkat kedvessé teszi az Úr előtt.

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön”

 Jézus egész élete egy alázatról szóló tanítás. Ő, aki Isten, először emberré lett Szűz Mária méhében, majd kenyérré az Eucharisztiában, végül pedig „semmivé” a kereszten.

 Ezt mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű” (Mt 11,29). A lábmosáskor pedig Ő, a Mester, lehajolt, hogy a legmegalázóbb szolgai munkát végezze. A kicsinyeket állította példaképül, és szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Végezetül engedte, hogy keresztre feszítsék; megsemmisült testben és lélekben azért, hogy megszerezze nekünk a Mennyországot.

 És miért történt mindez így? Mi ösztönözte erre Isten Fiát?

 Nem tett mást, mint kinyilatkoztatta nekünk az Atyával való kapcsolatát, azt, hogy milyen a szentháromságos szeretet: kölcsönös „semmivé válás” szeretetből, egymásnak való állandó önátadás.

 Jézus az emberiséget a szentháromságos szeretettel árasztotta el, amelynek akkor adta legnagyobb bizonyítékát, amikor szenvedése és halála által teljes mértékben odaajándékozta önmagát.

 Isten ezzel mutatta meg hatalmát, mely a gyengeségben nyilvánul meg. Szeretete olyan, ami felemeli a világot, azáltal hogy az utolsó helyre, a teremtés legalsó lépcsőfokára teszi saját magát.

„Az alázatos imája áthatol a felhőkön”

 Az az ember alázatos igazán, aki Jézus példája szerint semmivé tud válni mások iránti szeretetből; aki Isten elé tud állni úgy, hogy teljesen kész az Ő akaratát teljesíteni; aki annyira üres tud lenni, hogy egészen Jézus él benne.

 Az ilyen ember imája valóban meghallgatásra talál, mert amikor kimondja ezt a szót: „Abba, Atya”, már többé nem ő imádkozik; és mivel a Szentlélek az, aki ajkára adja a szót, imája elnyeri mindazt, amit kér.

 Jézus életének csúcsa az volt, amikor „hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált” (Zsid 5,7-8), mert imája tele volt az Atya akarata iránti engedelmességgel, a teljes ráhagyatkozással.

 Ez az az imádság, mely áthatol a felhőkön és Isten szívéig ér: a gyermek imája ez, aki felülemelkedik önnön esendőségén, hogy bizalommal az Atya karjaiba vesse magát.

(Chiara Lubich)

Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről jelentjük

2019. augusztus 27-én tartotta soron következő ülését önkormányzatunk képviselő-testülete. A Pénzügyi Bizottság által előzetesen megtárgyalásra került 2019. évi költségvetési rendeletünk került módosításra úgy, hogy abba már bekerültek a tervkészítés időszakában még nem ismert pályázati pénzek is. Megalkotásra került a közmű-rákötéssel nem rendelkezők szennyvíz-begyűjtéséről szóló rendelet, és döntöttünk abban is, hogy pályázunk rendkívüli önkormányzati támogatásra és újabb térfigyelő kamerák beszerzésére is.

Két építéssel kapcsolatos lakossági kérelem is szerepelt a napirendi pontok között, melyekre a szakvélemények alapján adtunk pozitív választ.

Közelednek az önkormányzati választások. A törvényi előírásoknak eleget téve megválasztásra kerültek a Helyi Választási Bizottság és a Szavazat Számláló bizottság tagjai.

Tájékoztatást kaptunk a folyamatban lévő pályázataink jelenlegi állásáról, melyet Tisztelt Olvasóink szóban is hallhatnak az október 7-i záró önkormányzati ülésen. Megismerhettük a szeptemberi programokat is, melyekről plakátok alapján mindenki részletes információt szerezhet.

Vissza az újság tetejére


Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Az esti szentmisék szeptember 15. után már 6 órakor kezdődnek.

Az első rózsafüzér ájtatosság okt. 1-én, kedden fél 6-kor itt a templomban a szentmise előtt lesz. A rózsafüzért Hétfő- kedd-szerda: fél 6-kor a Kálvária kápolnánál, csütörtök- péntek-szombat este az esti szentmise előtt fél 6-kor a templomban végezzük.     

 Októberben szerdai napokon a szentolvasót fél 6-kor a Kálvária kápolnánál végezzük, a szentmisével együtt. 

 

Október 6-án Mátraverebély-Szentkúti Magyarok Nagyasszonya búcsú.

Október 20-án, vasárnap a távoli országok hithirdetőire, misszionáriusaira gondolunk, imával, és pénzbeli adományainkkal.

Október 23-án, szerdán: NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN itt a templomban fél 6-kor a rózsafűzért és a szentmisét MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.

Az Új síremlékek megáldása október utolsó vasárnapján okt. 27-én vasárnap du. 3 órakor lesz.  –Bejelenteni nem kell, mert a közös Mindenszenteki ájtatosság végén a nagy kereszttől áldom meg együttesen – mint azt régen is volt! – az új és felújított síremlékeket.

Mindenszentek napja, tehát november 1-e, péntek, parancsolt ünnep. A szentmisén részt venni lelkiismereti kötelesség. Nem hivatkozhatunk a munkára, mert munkaszüneti nap. A temető látogatás miatt pedig a szentmise ne maradjon el. 

Előtte október 31-én, csütörtökön, itt a templomban végezzük az utolsó Rózsafüzért. Utána MINDENSZENTEKI ELŐESTI SZENTMISE lesz. 

A megholtakról nov. 2-án, szombaton reggel 8-kor, és este 6 órakor emlékezünk meg az összes megholtról. 


KERESZTELTÜNK:
   
 

18./ Kovács Bálint (Kovács Melinda)

19./ Halaj Zsombor (Halaj András- Kovács Nikolett  

     

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

Szeptember14: Luca Modde – Puzsár Judit

Halottaink:               

35./ Szabóki András (1956)

36./ Urbankovics Károly (1976)

37./ Szabó Istvánné, szül. Seres Mária  (Pusztaberki, 1935)

38./ Végert Sándor (1954)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Október

1. kedd           -

2. szerda        -

3. csütörtök    - Kaba Ignác 1. évforduló, szülei Kaba János, felesége Kordics Mária, a Kaba, Kordics család élő és elhunyt tagjaiért

4. péntek        - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, szüleik, nagyszüleik, testvéreik

                        - Nagy István, felesége Kristók Emerencia és elhunyt hozzátartozók

                        - Szabó János, szülei, anyósa, apósa és Czinege Ferenc

5. szombat     - Boda Gergely, felesége Kordics Mária 1. évforduló

                        - Szabó Kornél, Szabó Olivér, édesanyjuk Mák Brigitta 3. évforduló

                        - Pálinkás János, felesége Benyó Erzsébet, fiuk János, vejük Kakulya György, valamint Pálinkás Ignác, felesége Boda Ilona, Boda István, felesége Dombai Rozália, élő és elhunyt hozzátartozók

6. vasárnap   - Molnár János, szülei, Molnár József, felesége, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Keresztes Józsefné 10. évforduló, hősi halott férje, szüleik és a Molnár család halottai

7. hétfő           -

8. kedd           -

9. szerda        - Szabó János, felesége Kaba Erzsébet, szülei, testvérei, Kaba család elhunyt tagjaiért (Alapítványi)

10. csütörtök - Fejes Gáborné Gyurcsek Julianna 3. évforduló, Emmer, Gyurcsek és Markó család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kiss Lászlóné Péter Margit 2. évforduló, férje és hozzátartozók

11. péntek     - ifj. Boda János, szülei, nagyszülei és hozzátartozók, Boda Jánosné Kovács Mária és hozzátartozók

                        - Valkó József

                        - Kovács István, felesége Csillag Mária, fiuk István, Pálinkás József, felesége Híves Erzsébet, lányuk, vejük, a család élő és elhunyt tagjaiért

12. szombat   - Kovács János, felesége Kökény Mária, vejük Puzsár László és hozzátartozók

                        - Őszi János, felesége és gyermekeik, valamint Valent János, felesége és gyermekei

                        - Szabó Ignác, felesége Vitéz Rozália 40. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

13. vasárnap - Koza Kálmán, felesége Kosztrihán Ilona, Szúnyog Sándor, Péter András, szüleik élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Erdős János, szülei, apósa, anyósa

                        - Pásztor István, felesége Fábián Margit, gyermekeik, Szabó Gáborné Csabák Mária

14. hétfő        -

15. kedd         - Fábián Jánosné Dósa Erzsébet, szülei és elhunyt hozzátartozók

16. szerda      -

17. csütörtök - Zöllei és Horváth család élő és elhunyt családtagjaiért

                        - Kalmár István, felesége Fábián Rozália, fiuk, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna, szülei és hozzátartozók

18. péntek     - Kristók János, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, Vitéz István, vejük, szüleik, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Pálinkás István, felesége Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

                        - Pásztor János, felesége Antal Ágnes, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

19. szombat   - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, szüleik, vejük József, unokáik József és István, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Molnár, Kaba és Kristók család halottaiért

                        - Jakubecz János 40. évforduló, felesége Varga Piroska, Varga és Jakubecz család élő és elhunyt tagjaiért

20. vasárnap - Híves Ferencné Kordics Anna 20. évforduló, férje, leánya és szülőkért, és nászáért Híves Andrásért

                        - Záhorszki József, szülei, vejei, testvérei, apósa, anyósa, a Záhorszki és Boda család összes megholtjaiért

21. hétfő        -

22. kedd         -

23. szerda      -

24. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna, nászuk Zachar László, szüleik, élő ésc elhunyt családtagok

                        - Boda, Kovács, Csabák és Gréczi család halottaiért

                        - Hálából, Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

25. péntek     - Súth János, felesége Varga Mária, szüleik, vejük, élő és elhunyt családtagok

                        - Varga Kálmán 25. évforduló, felesége Szabó Ilona, nászuk, nászasszonyuk, szüleik, testvéreik, sógoraik, élő és elhunyt családtagok

                        - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, 3 fiuk, 2 menyük, szüleik, testvéreik és elhunyt családtagok

26. szombat   - Szabó János, felesége Kaba Erzsébet, szüleik, testvéreik, a Kaba család halottaiért (Alapítványi)

                        - Murányi István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, menyük, Kristóf Sándor, fia Sándor, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szabó János, szülei, anyósa és hozzátartozók

27. vasárnap - Percsina Pál, felesége Csernák Margit, szülei, testvérei, fiuk Pál, vejük István

                        - Hálából 60. házassági évforduló

                        - Neisz József, felesége Csabák Ilona, gyermekeik Mária és József, a család élő és elhunyt tagjaiért

28. hétfő        - Papi hivatásokért

29. kedd         -

30. szerda      -

31. csütörtök -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre