Vadkerti harangok
2014. június


A fő apostolok ünnepén
Szentmiseszándékok
Mit viszek (vittem) az Eukarisztia ünnepén?
Pünkösd után
Ferenc Pápa üzenetei - VII.rész
A Lélek nyelvei
Elsőáldozás
Az ima
Hívom a családokat 2014 júniusában
Hol kezdődik a mennyország
Családi nap
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Vissza az előző menüre

A főapostolok ünnepén

„Két oszlopa igazságnak. Két csillaga e világnak. Imádjátok Istent értünk, Péter és Pál! Hadd jöjjön el Ő országa közibénk már!” - hangzik a vasárnapi szentmisénk egyik szép éneke. Aktuális is ez a mai napon, hisz most vasárnapra is esik a két nagy tanítvány ünnepe. Most idézzünk fel néhány momentumot életükből. Ugye emlékszünk Jézus Péternek intézett szavaira: „Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is. Amit feloldasz a földön, feloldott lesz a mennyben is. A kulcsátadás mindig nagy ünnep. Jelezheti, hogy elkészült a várva várt lakásunk. Már birtokba is vehetjük. Régen a háborúkban egy-egy város kulcsát is átadták, ami szomorú jel volt a város lakóinak. Jelezte azt, hogy a város elesett a csatában, s innentől a hatalmat az ellenség veszi át, érvényesítve is a hatalmát az ottaniakon. Ő enged be vagy ki, azt, akit akar.

Jézus szavai is erre utalnak. Mennybemenetele után átadja az egyházban a hatalmat. Megkötni, feloldani a törvényhozó hatalommal egyenlő, mondhatjuk a törvényhozás joga. Péter Jézus egyházában ezt a törvényhozói hatalmat kapta meg Jézustól. Miattunk, érettünk adatott ez, hogy hitben megerősítsen minket.

Kezdettől fogva Péter utódának a római püspököt tartották, akit Pápának, Szentatyának hívunk. Ám nem uralom ez, hanem Jézus előtti nagy felelősség! Nem véletlenül nevezik magukat a pápák „Isten szolgájának”, és azon munkálkodnak, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére, és üdvözüljön.

Szent Péter apostollal együtt főapostolnak nevezzük Szent Pált is. Igaz, Pál kijelenti magáról nagy alázattal azt, hogy „arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát”. Mégis, amikor felsorolja mi mindent szenvedett azért, hogy minden pogány megismerje Jézus Krisztust, el kell ismernünk, hogy Isten kegyelmének nagy csodája az ő élete.

Példája reményt ad: mindenkiből lehet szent. Minden megtévedt, igazságot kereső ember eltalálhat Krisztushoz. Pál üldözte Krisztus híveit, de amikor megismert Jézust, versenyezve a többi apostollal mindent megtett azért, hogy apostoli életével jóvátegye bűnét, tévedését. Életfelfogását jól jellemzi az a kijelentése, miszerint „Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok.”

Élete nekünk is bátorítás. Krisztus szeretete sürgessen, hogy mindenkit megnyerjünk Krisztusnak és az örök életnek. Ezen gondolatokkal köszönti a Vadkerti Harangok minden főapostolok nevét viselő olvasóját.

Vissza az újság tetejére

Mit viszek (vittem) az Eukarisztia ünnepére?

Az ünnepi szentmisében különleges alkalmakkor a hívek is elhozzák adományaikat. Külön emlékezetes, amikor a szent II. János Pál pápa hozzánk látogatott és a népviseletbe öltözött kis csoportok vitték neki a szebbnél szebb ajándékokat.

Úrnapján, az Eukarisztia vasárnapján mi is megkérdezhetjük: mit hozunk magunkkal lélekben az ünnepre?

Hozzuk a hitünket, amit mindig megerősít a szentmise és külön is az Úrnapja. Megerősít a közösség élményével, azzal a többes számmal, amit az ókeresztény atyák így fogalmaztak: „Ez a mi hitünk”. A láthatatlan jelenlét misztériuma ez a kenyér és bor színében, az átváltoztatás után, a szentáldozásban, meg a szentségimádásban. Ez az élő Egyház hite. Ez a gyógyító hit, amely az ünneplő közösségekben felfokozódik, mint a nézők élménye, amikor az olimpia megnyitóján felvonulnak a különböző népek sportolói. Ez az a hit, ami körmeneteink hatását még tovább fokozza, amikor Lourdes-ban, az eukarisztikus körmenet soraiból valaki felkiált: „Meggyógyultam”! És ez a csodálatos gyógyulás megrázza a világ minden tájáról jötteket. Mert az Eukarisztiában való hitünk gyógyító hit, amely kétezer év sokmilliós ünnepét idézi - bár a mi körmeneteinken nem halljuk egy-egy csodás gyógyulás kiáltását, de utána csendben megyünk haza. Ám a Te üzeneted, Uram, akkor is hallható a lélekben: „Menj békével, hited meggyógyított”.


Hozzuk olykor a kételyeinket is. Hiszen emberek vagyunk. Tamás apostol testvérei, akik a közvetlenül megtapasztalhatót tartjuk a bizonyosság jelének. Benne élünk az elvallástalanodó világban, amelynek embere azt gondolja, hogy ő hitevesztettként vált felnőtté, nagykorúvá. Holott már az evidenciát súrolja a tapasztalat: minél inkább megfogyatkozik a hit az emberekben, annál inkább terjed a hiszékenység. A próféták helyébe a kártyavetők lépnek és szaporodnak az ufó-hívők is. Van, aki feladja az Eukarisztiában való hitét, de elfogadja, hogy lakása minden sarkát „méregteleníteni kell az ártó szellemektől”. És még fizet is érte. Van természettudós, aki azt tanítja, hogy egy ősbogár maga alakította át magát a repülésben bűvésznek számító ősszitakötővé, vagy a vakszerencse hozta létre az életet és benne az embert. Mit is tehetne mást Isten nélkül? Minket pedig, ha magunkra maradunk, megzavarhatnak hitünkben ezek a szánalmas hiszékenyek. Ez az ünnep azonban feloldja magányunkat.

De hozzuk a bizalmunkat is. Olyan ez, mint a szerető asszony ősbizalma, amikor férje vállára hajtja a fejét. Mi a térdhajtásunkban fejezzük ki az Eukarisztiába vetett hitünk ősbizalmát. Mire alapozzuk ezt a bizalmat? Van a régi görögöknek egy mondása: „Autosz efa”, vagyis „Ő mondta”, ami a feltétlen tekintély iránti bizalmat fejezi ki. Azt meg maga Jézus mondta az utolsó vacsorán, hogy: „Ez az én testem”. S keresztény hitünkben Ő a feltétlen tekintély. „Kemény beszéd”, igaz, amikor ezt mondja, de Tőle elfogadjuk. Mert Ő mondta. Neki bizalmat szavazunk. Mert Ő a történelem első számú és legkiemelkedőbb személyisége, ami hatásaiból is lemérhető, s amit a gyakorlatilag nem vallásos emberek is kénytelenek elismerni, ha nem elfogultak. Senki nem mérhető hozzá.

Köszönjük, Uram, a te világ végezetéig ígért gyógyító, erősítő, bizalmat sugárzó eukarisztikus jelenlétedet. Bekapcsolódunk abba a körmenetbe, amely jelenléted ünnepén mozgásba hozza hívő népedet az egész világon. Mert az eukarisztikus körmenet is Krisztus-követés. Mert erre is vonatkozik, amit az utolsó vacsorán mondtál: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

(béeltől)

Vissza az újság tetejére

Pünkösd után

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.

Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.

Nem mentek vele. Egyhelyben maradtak.

Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.

Zendült a szó: Lélek volt és erő.

És háromezren állottak elő

Egyetlen prédikációra.

És Egyház született.

Ma is megmozdul ezer és ezer szív,

hogyha a szó Lélektől ihletett.

Lélektelenül mennyit beszéltünk már mi.

Tanuljunk csendben a Lélekre várni!

(TE)

Vissza az újság tetejére


Ferenc Pápa üzenetei - VII.rész

A jó tanács kincset ér

Fontos, hogy főleg életünk legkényesebb pillanataiban számíthassunk olyan bölcs személyek javaslataira, akik szeretnek bennünket. A jó tanács ajándéka révén maga Isten Szentlelke világítja meg szívünket, hogy így megértesse velünk a helyes beszéd módját, hogy miként viselkedjünk, és melyik utat kövessük.

Amikor befogadjuk és vendégül látjuk szívünkben a Szentlelket, azonnal fogékonnyá tesz bennünket hangja iránt, és Isten szíve szerint irányítja gondolatainkat, érzelmeinket és szándékainkat. Ugyanakkor egyre afelé irányít bennünket, hogy benső tekintetünket egyre inkább Jézusra szegezzük, legyen Ő a példaképünk cselekedeteinkben, az Atyaistenhez és testvéreinkhez fűződő kapcsolatainkban. A jó tanács az az ajándék, amellyel a Szentlélek képessé teszi lelkiismeretünket, hogy az Istennel való szeretetközösséget tudjuk választani, Jézus logikája szerint. Így a Szentlélek révén bensőleg pozitív módon növekszünk, a közösségben is. A Szentlélek segít, hogy ne váljunk az önzés, saját látásmódunk rabjává.

Ennek az ajándéknak a megőrzéséhez alapvetően fontos az ima. Mondjuk el azokat az imákat, amelyeket mindannyian ismerünk gyermekkorunk óta, de imádkozzunk saját szavainkkal is: Uram! Segíts nekem, adj tanácsot! Mondd, mit tegyek? Az imával helyet készítünk a Szentléleknek. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek adományozza nekünk a jó tanács ajándékát. Az Istennel való bensőséges kapcsolatban, szava meghallgatásában lassanként meghaladjuk személyes logikánkat, amelyet leginkább a bezártságaink, előítéleteink, ambícióink diktálnak.

Mint a Szentlélek összes többi ajándéka, a jó tanács is kincset jelent az egész keresztény közösség számára. Az Úr nemcsak a szívünk belsejében szól hozzánk, hanem testvéreink hangja és tanúságtétele által is. Valóban nagy ajándék, ha találkozhatunk olyan hitvalló férfiakkal és nőkkel, akik életünk legbonyolultabb és legfontosabb szakaszaiban segítenek nekünk, hogy megvilágosítsuk szívünket és felismerjük az Úr akaratát.

Egy alkalommal, amikor az egyik kegyhelyen gyóntattam, a várakozók sorában ott állt egy fiatalember, divatosan öltözve, kitetoválva, fülbevalókkal. Azért jött, hogy elmondja mi történt vele. Nagy problémával küzdött. „És te mit tennél?” –kérdeztem. „Elmondtam mindent az anyámnak, aki azt tanácsolta, menj el a Szűzanyához, és ő majd megmondja, hogy mit kell tenned” – válaszolta a fiú. Íme, egy asszony, aki rendelkezett a jó tanács ajándékával. Nem tudta megmondani a fiának, hogy hogyan oldja meg a problémáját, de megjelölte számára a helyes utat: menj el a Szűzanyához, és ő majd megmondja neked. Ez a jó tanács ajándéka. Az az alázatos, egyszerű asszony a legigazabb, legszebb tanácsot adta fiának, aki ezt mondta nekem: „Rátekintettem a Szűzanyára, és éreztem, hogy ezt és ezt kell tennem.”

Nekem már nem is kellet beszélnem, fejezte be a történetet a pápa. Mindent elintézett az anyuka, a Szűzanya és a fiú.

(VR május 7)

Vissza az újság tetejére

A Lélek nyelvei

Pünkösdi gondolatok

A pünkösdkor lángnyelvekben leszálló Szentlélek képe már kisgyermekkoromban megragadta képzeletemet, s különösen az, hogy az apostolok a világ valamennyi nyelvén elkezdtek prédikálni. Nemcsak a jelenet fensége ragadott meg, de kényelmessége is, hiszen Bábel óta a nyelvében különböző emberiség mérhetetlen mennyiségű időt fordít arra, hogy egy-két nyelvet használhatóan megtanuljon a saját anyanyelvén kívül – és igen sokszor siralmas eredménnyel.

Ifjúkoromban a nyelvtanulás szerelmese voltam, különböző szinten tucatnyi nyelvvel ismerkedtem meg, mert olyan volt ez, mint térképen „utazni”. A diktatúra nagy bezártságában minden nyelv új távlatokat, történelmeket, kultúrákat nyitott meg előttem, és mindig azt hittem, éppen ez a nyelv nyitja meg a kaput a Titokhoz, a tökéletességhez és boldogsághoz. Nos, mindez persze illúzió volt, s rá kellett ébrednem, Isten minden fontos dolgot anyanyelvünkön közöl velünk, ahogy a Szentlélek is tette pünkösdkor. De azért sokat köszönhetek a nyelveknek. Mind egy-egy ablak ugyanarra a csodálatos világra, más-más észjárással, megközelítéssel, jelképrendszerrel, hiszen minden szónak más a jelentéstartalma, kisugárzása a különböző nyelveken. Vegyük például a „forradalom” szót. Nekünk, magyaroknak hatalmas és szent dolog, s 1956 révén még igen közeli. Egy angol számára - hiszen Angliában utoljára 1640-ben volt forradalom - ez szinte érzelemmentes, hűvös, távoli fogalom. Vagy mondjuk egészen mást jelent az „éhség” Észak-Amerikában, s megint mást jelent Afrikában. Az egyik helyen dupla hamburgert, a másikon lassú, kínos halált. A nyelvek tudása nemcsak információt, közvetlen, torzítatlan megértést jelent, de együttérzést, belátást is. Akivel saját nyelvén beszélni tudsz, az többé nem idegen, nem „néma”. (Német népnevünk állítólag innen származik: eleink úgy vélték, aki nem beszéli nyelvünket, az néma.)

Mindez eszembe jut, amikor a pápa vagy hetven nyelven köszönti nagy ünnepeken a világ Rómába sereglett s otthoni híveit. Az a néhány szó a Szentlélek üzenetét újítja meg, s annak hitét, hogy gyönyörű sokféleségünkben, Bábel után is egyek vagyunk Istenben.

Most úgy tetszik, az angol nyelv vált és válik világnyelvvé, melyet a leggazdagabb, legerősebb nemzetek gyermekei beszélnek. Ez a nyelv a számítástechnika és a kommunikációs világháló „anyanyelve”. Mint olyan ember, aki három évtizede tanítom az angol irodalmat, aligha vagyok elfogult, amikor féltem anyanyelvünket, a gyönyörű sokféleséget, a sok ablakot a világra, miközben megvalósul az emberiség nagy álma. Lassan egy nyelven (is) beszélünk. Csak az a kérdés, mi történik majd a sokféle nyelvvel, melyen Istenhez imádkozunk. Mert Isten minden földi nyelven megérti imádságunkat.

(szszp)

Vissza az újság tetejére

Elsőáldozás


Április 25-én a bérmálást követő vasárnapon ismét megtelt a virágokkal kívül–belül feldíszített templomunk. De nemcsak a templom volt díszes, hanem a képen látható 28 gyermek lelke is, hisz ők most, a nagymise keretében először vehették magukhoz az Élet Kenyerét.

Öröm volt látni a mosolygó arcukat, hallani a gitárral és hegedűvel kísért éneküket. Imádkozzunk értük, hogy ez az öröm ne múló pillanat legyen számukra.

Elsőáldozóink névsora

Boda Levente, Bozsó Máté, Bozsonyík Boldizsár, Csejk Martin András, Cseri Gergő, Halaj Szilárd, Holman Sebestyén, Kovács Bence, Kovács Mónika, Kristóf Krisztián, Lukács Levente, Orem Vanda, Sági Medárd, Sági Veronika, Szrenka Ádám, Villant Anna a 3. á-ból

Csíkány Izabella, Farkas András Márk, Magyar Attila, Nagygál Attila, Schulcz Ágoston, Szrenka Eszter, Tóth Kálmán Péter, Varró Dóra Lili, Verebes Bálint Ignác, Fésűs Sára, Fekete Bálint, Zsiga Marcell a 3. b-ből.

Vissza az újság tetejére

Az ima

Ferenc pápa üzenetében jól kiviláglik az ima fontossága, életünkbe történő beépítésének gyümölcse. Ezzel kapcsolatban néhány gondolat Az igazak bölcsessége című könyvből:

Ha annyira sok a dolgod, hogy nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos lehetsz, hogy jobban elfoglalod magad, mint ahogy Isten jónak látja - írja könyvében D. L. Moody.

Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, aki hozzád szól - írja a helyes imáról Louis Évely.

Isten a szív imádságát szereti, és nem a szavunkra figyelmez - olvashatjuk Mikes Kelemen írásai között.

Sose hagyd el az imát! Ha nincs időd, csak egy fohászt mondj, de gyakran. Egyetlen Istenre gondolásunk is imádság - tanítja XXIII. János pápa.

Négy óra munka egy órás előkészítő imádsággal többet ér, mint öt óra munka imádság nélkül. Amit a munka mennyiségén nyerünk, elveszítjük a minőségén - vallja Müller György.

Legjobban akkor imádkozunk, amikor Istenre való gondolással segítünk embertársainkon - olvashatjuk Gárdonyi Gézánál.

Hívom a családokat 2014 júniusában

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Ha nem tudjuk a házban lakó családok többségét rávenni, hogy támogassák a ház felújítását, akkor a ház tönkremegy, a mi lakásunk értéke is csökken – mondta a férj feleségének a számára kudarcot jelentő lakógyűlés után.

Szomszédjaik között voltak olyanok, akik semmivel nem törődtek, zajosak voltak, nem takarítottak, udvariatlanok, sőt, gorombák voltak a többiekkel. A házban ellenséges hangulat uralkodott. Azt látom már – folytatta a férj –, hogy ezeket meggyőzni nem lehet, hát akkor le kell győznünk őket. Zaklatni és fenyegetni fogom őket, beperelem őket disznóságaikért, rongálásaikért, pazarlásaikért. Rá fognak kényszerülni az együttműködésre! 


Társadalmunkban sok szép és jó mellett gyakori a békétlenség, az egymás mellett élők közötti küzdelem. Ahol emberek akarva-akaratlanul meg kell hogy osszák egymással életterüket, óhatatlanul adódnak vitás kérdések. Ha ezek rendezése nem kölcsönös jóakarattal, hanem erőszakkal történik, ha a vita azzal ér véget, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet, nem lesz béke és nyugalom, és senki nem lesz elégedett.

Még sokan emlékszünk az „osztályharcra”: erőszakkal akarták az egyik társadalmi osztályt a másik fölé emelni, az eredmény pedig a társadalmi békétlenség fokozódása volt. Hányszor fogott az igazság nevében az egyik ország fegyvert a másik ellen, tömérdek szenvedést, pusztulást, igazságtalanságot és halált okozva! Sokszor támadnak egymásra a magukat kereszténynek valló családok és emberek is. „Mennyi háború zajlik Isten népe körében és a különböző közösségekben! Hány háború dúl irigységből és féltékenységből a lakóhelyen, a munkahelyen – még a keresztények között is! A világias lelkület néhány keresztényt arra indít, hogy háborúzzon más keresztényekkel, akik útjában állnak a hatalom-, tekintély-, élvezet- vagy a gazdasági biztonság utáni vágyuknak.” (EG 98)


Idézzétek fel olyan családi, lakóhelyi, vagy munkahelyi „harcokat”, amelyekben erőszakkal, a másik felet meg nem értve próbálták egymást „jobb belátásra” bírni! 

A család életét döntően befolyásolja, hogy milyen a kapcsolat a családtagok között. A társadalom élete pedig olyan lesz, amilyen a társadalmat alkotó családok élete. Korunkban eddig soha nem látott kommunikációs lehetőségek jelentek meg, bárhol vagyunk, másodpercek alatt kapcsolatba tudunk lépni egymással, tájékozódhatunk és tájékoztathatunk. De vajon elég bensőséges kapcsolatban van-e gyermekével az édesanya, amikor munkahelyéről gyors szavakkal telefonon igyekszik őt iskolai problémáiban eligazítani? Kialakulhat-e őszinte, mély barátság a fiatalok között, ha csak a képernyőn látják egymást? Az éltető kapcsolathoz találkozni kell, magunkból egyre többet adni, a másikból egyre többet befogadni, hogy az ismeretség barátsággá, a barátság testvériséggé válhasson.

„Jó, ha kilépünk önmagunkból azért, hogy másokkal egyesüljünk. Az önmagunkba zárkózás azt jelenti, hogy megízleljük az immanencia (az önmaga határán belül maradás) keserű mérgét, s minden önző döntésünkkel az emberiség jár a legrosszabbul. (…) Az evangélium mindig arra hív, vállaljuk a másik arcával, minket megszólító fizikai jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, magával ragadó örömével való találkozás kockázatát, szüntelen testi közelségben. Az Isten testté lett Fiába vetett igazi hit elválaszthatatlan az önátadástól, a közösséghez tartozástól, a szolgálattól, a mások testével való kiengesztelődéstől. Isten Fia a maga megtestesülésében a gyöngédség forradalmára hívott meg minket.” (EG 87, 88) Az egymással őszinte, krisztusi kapcsolatban álló emberek és közösségek között is lehetnek viták, félreértések és nézeteltérések. Ezek megoldásának útja azonban nem lehet veszekedés, erőszak, harc, egymás legyőzésének szándéka. 

Hogyan tudjátok gyerekeitek kapcsolatait jó irányba terelni? Hogyan lehet a barátokat, barátnőket úgy megválogatni, hogy a gyerek ne érezze szülői önkényeskedésnek vagy erőszaknak intézkedéseiteket? 

A család csak akkor tudja Isten terve szerinti küldetését betölteni, ha a családban nyugalom és béke uralkodik, ha a családtagok harmonikusan együtt munkálkodnak. Ennek előfeltétele az egymással való őszinte, mély szeretetkapcsolat. A kapcsolat nem a véletlen műve, és ha nem ápolják gondosan, nem is lesz tartós. A keresztény család tudatosan építi-ápolja kapcsolatait, konfliktusait nem söpri a „szőnyeg alá”. Kapcsolataik így válhatnak erőforrásokká. Mindnyájunkhoz szól Ferenc pápa buzdítása: „A világ minden keresztényét szeretném kérni, tegyen tanúságot vonzó és fénylő testvéri közösségéről, hogy mindenki megcsodálhassa, hogyan törődtök egymással, hogyan bátorítjátok és támogatjátok kölcsönösen egymást: »Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.« (Jn 13,35) Ez az, amit Jézus buzgó imádsággal kért az Atyától: »hogy mindnyájan egyek legyenek (…) mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.« (Jn 17,21)” (EG 99)

Korunk elvilágiasodott társadalmában eluralkodott az önzés és a materialista haszonelvűség. Ezekhez csatlakozik még az, hogy vannak, akik áligazságokat hirdetnek, és ezekre építve akarnak egy újfajta társadalmat kialakítani. A világban, a népek és nemzetek között, a kisebb és nagyobb közösségek között, sőt, a családok között, és nemritkán a családon belül is állandó a versengés a pénzért, a hatalomért és a jólétért. „A világot a háborúk és az erőszak szaggatja szét, vagy a széles körben elterjedt individualizmus sebei gyötrik megosztva az embereket és szembeállítva őket egymással, hogy aztán a saját jólétüket keressék. (…) Óvakodjunk az irigység kísértésétől! Egy hajóban evezünk és egyazon kikötő felé tartunk! Kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk örülni mások gyümölcseinek, hiszen ezek mindnyájunkéi.” (EG 99) 


Mi segít megerősíteni a családi összetartozást a bajok, nehézségek idején? Milyen eszközök állnak rendelkezésetekre alattomos, látszólag jóakaratú támadókkal, illetve a nyíltan fenyegető agresszív ellenféllel szemben?


A békét sem a családokban, sem a társadalomban nem lehet az ellenvélemények erőszakos elhallgattatásával elérni. Ha az erősebb és hatalmasabb a gyengébbre rákényszeríti akaratát, ha a gazdag csak akkor hajlandó biztosítani a szegény életfeltételeit, ha a szegény neki mindenben behódol, akkor a béke hamis lesz, az igazság szenved csorbát. Az önző, csak a maga javát kereső ember, a csak a saját családja érdekeit szem előtt tartó család feszültséget okoz szűkebb és tágabb környezetében, ez pedig békétlenséghez vezet. A keresztény ember a közjó érdekében tevékenykedik, mert így az egész közösség javát, tehát a saját javát is, és a társadalmi békét is szolgálja. Tiszteletben tartva az emberi méltóságot minden embertársában az Isten-képmást látja. Nem akarja senkire saját akaratát rákényszeríteni, mert tudja, hogy Isten minden embertestvérének szabad akaratot adott, és mindenkitől azt várja, hogy szabadon döntsön az igazság mellett. Aki pedig bajba került, annak a keresztények önzetlenül segítenek, szolidárisak vele, de nem helyette cselekszenek, hanem vele együtt. A társadalmi szolidaritás és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása a béke záloga. 


Sokszor úgy látszik, hogy a rossz, az igazságtalan győzedelmeskedik, a jók erőfeszítései eredménytelenek. A mi emberi belátásunk véges, sok mindent nem értünk, nem látjuk a dolgok végkifejletét. Ilyenkor jusson eszünkbe Szent Ágoston mondása: Semmi nem győzhet, csak az igazság, semmi nem üdvözíthet, csak a szeretet. Minden gond, nehézség, nézeteltérés megoldásának kulcsa Jézus szava: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 15,12) Ezt a parancsot értelmezi Szent Pál arra az esetre, ha valaki igazságtalanul ellenünk támad: „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged, te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,21)


Hogyan, milyen eszközökkel tudnánk hatékonyabban megjeleníteni társadalmunkban a házasság és család értékét?


A feleség hosszan hallgatott, hagyta, hogy a csöndben férje kissé megnyugodjon. Holnap ebédet főzök a szomszédéknak – szólalt meg –, tudod, hogy az asszony kórházba került, a férfi munkanélküli, a gyerekek meg éhesek. Segítenünk kell rajtuk, mert bajban vannak, kisebb gondjuk is nagyobb, mint a felújítás ügye. Hogyan várhatnánk, hogy megértsenek minket, ha mi sem akarjuk őket megérteni? 

Bíró László

az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Hol kezdődik a mennyország?

Hol kezdődik a mennyország?

Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyhájában, egy angyal jött hozzá és így szólt: Az Úr küldött, hogy mondjam meg neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél. Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire gondomat viseli, válaszolta a szent. Ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a mennyországba menetelt kissé elhalaszthatnám, amíg mindennel kész nem leszek itt a földön.

Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndösen, alázatosan eltűnt, előbb azonban még megjegyezte: Jól van, meglátom, mit akarsz tenni!

A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha semmi sem történt volna. Aztán még sok mindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent nála az angyal. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak: Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság picikét biztosan tud még várni rám!

Az angyal mosolygott, és ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a kerti munkát, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie. A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen magas lázban szenvedő beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság kis angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarná mondani: Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?

Az angyal ismét csak bólintott a szent szabadkozására, és szó és tiltakozás nélkül eltűnt.

Amikor este a kis szent végre a cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkaágyán, eszébe jutott angyali barátja s az, hogy milyen hosszú ideje halogatja már a mennyországba való hazatérést. Egyszerre ijesztően öregnek érezte magát. Sajgott a teste a fáradtságtól, és így imádkozott.

Ó, Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a mennyországban! Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt angyala az ágya mellett. A kis szent így szólt hozzá.  Nagyon örülnék, ha most magaddal vinnél! Kész vagyok, hogy hazatérjek a mennyországba!

Az angyal erre is bólintott egy nagyot, s csöndösen megszólalt. Mit gondolsz, barátom, egész idő alatt hol voltál?

(K. Kalendárium, 1998.)

Vissza az újság tetejére

Családi nap

Május 31-én a benti Kolping-ház adott otthont a Kolping Család és a Tizenhárom Almafa Alapítvány közös szervezésében megvalósult, immár második családi napnak. A célközösséget a kisgyermekes családok képezték, köztük sok olyan, aki itt tapasztalta meg először, hogy közösségben lenni jó.

Öröm volt látni a trambulinon és ugrálóvárban játszó arcfestett kicsiket, akik büszkén viselték Boda Bianka munkáját. Sok dolga volt neki, de nem unatkozott Dósa Robi és családja sem, akik a kézműves foglalkozást vezették. Sugárzott az arca a kicsiknek, amikor sikeresen elkészült művük. Büszkén mutatták szüleiknek és társaiknak alkotásaikat.

A csúcs most is a tűzoltóautó meghódítása volt, Pásztor János és csapata most a tűzoltást is kipróbáltatta a nem kevés vállalkozó gyerekkel. Megtelt az autó minden zuga gyerekkel, amikor szirénázva körútra indultak a templom körül. A látvány azt mutatta, hogy életre kelt egy versrészlet, miszerint tűzoltó leszel, vagy katona.

Az egész napos programon sohasem volt üres járat. Alig lehetett lezárni a játékos napot, ami azt jelenti, hogy folytatni kell a családokat összekötő programot.

Zárszóként annyit, hogy köszönet a szervezőknek, a támogatóknak, az önkéntes segítőknek és minden résztvevőnek, hogy közösen sikeres napot éltünk meg, homokot dobva ezáltal a faluban semmi sem történik-et harsogók gépezetébe.

(2014. 05. 31. egy résztvevő)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2014. július 21. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A 2014. május 27-én megtartott képviselőtestületi ülés az alábbi témakörökkel foglakozott:

Vissza nem térítendő támogatás keretében nyert mikrobusz közbeszerzési pályázatának eredményhirdetése. Temető-rendeletünk módosítása, középpontban a sírhelyek nem megfelelő használata. Fontos, hogy minden síremlék állítása előtt tisztázni kell annak kivitelezhetőségét. Például nem szabad körbe betonozni és a fűnyírást gátló építő anyagokkal körbevenni a sírhelyeket. Erről minden temetőnkben munkát végző sírköves tájékoztatásra került. Ha valaki ennek ellenére nem tartja be az előírásokat, a vállalkozónak saját költségén el kell bontania a szabálytalan építményt, és további munkavégzésre sem kap lehetőséget a temetőnkben.

Továbbiakban foglalkoztunk a helyi adórendeletünkkel is, melybe az új törvényi előírások kerültek beépítésre. Döntés született a folyamatban lévő TÁMOP-os pályázatnál az akadozó visszatérítések áthidalásáról, és az érvényben lévő beruházások esetében a változatlan tartalom melletti cégnév változás átvezetéséről.

Biztató tájékoztató hangzott el a Hunyadi út felújításával kapcsolatban a közmunkások által gyártott viacolor központszépítő felhasználásáról, az iskola villámvédelméről és a volt szeméttelepünk rekultiváció kezdetéről.

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


1./  Június 29-án vasárnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe, szentmisék fél 8 és fél 10-kor lesznek.  A szentmisén adott adományokat Péter fillér néven ismert gyűjtésként a Szentatya rendelkezésére küldjük.

2./ JÚLIUS 2- ÁN, szerdán Sarlósboldogasszony napján, hogy minél többen részt vehessenek a szentmise, este 7 órakor lesz. Legyen ez necsak a KALÁSZOSOK, de a többi közösségek együttes ünneplése is.  
 
3./ Július 26-án, Szent Anna ünnepén  szombaton ez este 7 órakor  a Temetői Szent Anna kápolnánál lesz a szentmise, utána az unokákkal együtt résztvevő nagy-szülőket megáldjuk, kérve, hogy Isten áldása sok örömet adjon nekik általuk.
 
4./ Szent Kristóf ünnepét követő vasárnap, július 27-én a szentmisék után imádkozunk az utazók védőszentjéhez, és megáldjuk a templom körül az autókat, járműveket.

5./ Szent Ignác fogadalmi napunkon, Július 31-én, csütörtökön este 7 órás szentmisén emlékezünk meg őseink ígéretéről.  Az ünnepi szentmisét és szentbeszédet Győri Csaba Nógrádi plébános atya vállalta.
 

KERESZTELÉSEK:

13./ Tóth Róza (Tóth Tibor- Zsiga Amália)

14./ Maka Patrik (2005, Maka Barbara)

15./ Maka Amanda (2007, Maka Barbara)  

16./ Maka Ramona (2009, Maka Barbara)

17./ Maka Ábrahám (2012, Maka Barbara)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

6./  Máj. 31: Vitéz Viktor – Cservenák Melinda  

HALOTTAINK:

22. Holman Sándor (1939)

23. Antal Ferenc (1927)

24. id. Holman Kálmánné, szül. Kordics Anna (1931)           

25./ Záhorszki János (1925)

26./ Takács Zoltánné, szül. Tomis Mária (1948)   

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Július

1. kedd           -

2. szerda        -

3. csütörtök    - Valent István 1. évforduló, szülők és nagyszülők

4. péntek        - Varga Ignác 2. évforduló, Varga és Hogál család halottaiért

                        - Konopás István és szülei

5. szombat     - Boda István, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála, Pálinkás Ignác, felesége Paulicsek Mária és a család halottaiért

                        - Boda István, szülei, apósa, anyósa és nagyszülők

6. vasárnap   - Szabó János, felesége Urbán Ilona, szüleik, Schulcz Pál, szülők, testvére, élő és elhunyt hozzátartozók

7. hétfő           -

12. szombat   - Csernák József, felesége Záhorszki Margit 4. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Valent József 3. évforduló, szülei, testvérei és apósa

13. vasárnap - Záhorszki Jánosné Kovács Borbála, szülei, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Pistyúr Gábor 8. évforduló, szülei, testvére János és hozzátartozók

                        - Konopás István, felesége Nagy Ilona 2. évforduló, szüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjaiért

14. hétfő        - Czinege Jánosné Híves Borbála, szülei, nagyszülők, hozzátartozók, Molnár és Urbán család elhunyt tagjaiért

18. péntek     - Kristók Ignác, felesége Molnár Katalin, szüleik és gyermekeik

19. szombat   - Koza, Urbán család elhunyt tagjaiért, Záhorszki János és Szabó István

                        - Erdős, Pistyúr és Urbán család halottaiért

                        - Boda Sándor, felesége, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

20. vasárnap - Pistyúr János (1941), szülei, testvérei, apósa, nagyszülei és nászasszonya

                        - Varga János, felesége Pálinkás Julianna 10. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Vitéz Sándor, édesapja, apósa, anyósa, Czinege és szabó család élő és elhunyt hozzátartozók

21. hétfő        -

22. kedd         -

23. szerda      -

24. csütörtök -

25. péntek     - Urbán és Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Jakubecz János, édesapja, Major János és felesége Keresztes Ilona

26. szombat   -

27. vasárnap - Pinke Istvánné Kovács Anna, szülei, apósa, anyósa, Varga József, felesége Babik Margit

28. hétfő        -

29. kedd         -

30. szerda      -

31. csütörtök - Szabó István – Pincze Katalin jegyesekért

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre