„Két
oszlopa igazságnak. Két
csillaga e világnak. Imádjátok Istent
értünk, Péter és Pál! Hadd
jöjjön el Ő
országa közibénk már!” - hangzik a
vasárnapi szentmisénk egyik szép éneke.
Aktuális is ez a mai napon, hisz most vasárnapra is esik
a két nagy tanítvány
ünnepe. Most idézzünk fel néhány
momentumot életükből. Ugye emlékszünk
Jézus
Péternek intézett szavaira: „Neked adom a
mennyország kulcsait. Amit megkötsz a
földön, megkötött lesz a mennyben is. Amit
feloldasz a földön, feloldott lesz a
mennyben is. A kulcsátadás mindig nagy ünnep.
Jelezheti, hogy elkészült a várva
várt lakásunk. Már birtokba is vehetjük.
Régen a háborúkban egy-egy város
kulcsát is átadták, ami szomorú jel volt a
város lakóinak. Jelezte azt, hogy a
város elesett a csatában, s innentől a hatalmat az
ellenség veszi át,
érvényesítve is a hatalmát az ottaniakon. Ő
enged be vagy ki, azt, akit akar.
Jézus
szavai is erre
utalnak. Mennybemenetele után átadja az egyházban
a hatalmat. Megkötni,
feloldani a törvényhozó hatalommal egyenlő,
mondhatjuk a törvényhozás joga.
Péter Jézus egyházában ezt a
törvényhozói hatalmat kapta meg
Jézustól.
Miattunk, érettünk adatott ez, hogy hitben
megerősítsen minket.
Kezdettől
fogva Péter
utódának a római püspököt
tartották, akit Pápának, Szentatyának
hívunk. Ám nem
uralom ez, hanem Jézus előtti nagy felelősség! Nem
véletlenül nevezik magukat a
pápák „Isten szolgájának”, és azon
munkálkodnak, hogy minden ember eljusson az
igazság ismeretére, és
üdvözüljön.
Szent
Péter apostollal
együtt főapostolnak nevezzük Szent Pált is. Igaz,
Pál kijelenti magáról nagy
alázattal azt, hogy „arra sem vagyok méltó, hogy
apostolnak hívjanak, hiszen
üldöztem Isten egyházát”. Mégis, amikor
felsorolja mi mindent szenvedett azért,
hogy minden pogány megismerje Jézus Krisztust, el kell
ismernünk, hogy Isten
kegyelmének nagy csodája az ő élete.
Példája
reményt ad:
mindenkiből lehet szent. Minden megtévedt, igazságot
kereső ember eltalálhat
Krisztushoz. Pál üldözte Krisztus híveit, de
amikor megismert Jézust,
versenyezve a többi apostollal mindent megtett azért, hogy
apostoli életével
jóvátegye bűnét, tévedését.
Életfelfogását jól jellemzi az a
kijelentése,
miszerint „Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok.”
Élete
nekünk is bátorítás.
Krisztus szeretete sürgessen, hogy mindenkit megnyerjünk
Krisztusnak és az örök
életnek. Ezen gondolatokkal köszönti a Vadkerti
Harangok minden főapostolok
nevét viselő olvasóját.
Az
ünnepi szentmisében különleges alkalmakkor a
hívek is elhozzák adományaikat.
Külön emlékezetes, amikor a szent II. János
Pál pápa hozzánk látogatott és a
népviseletbe öltözött kis csoportok vitték
neki a szebbnél szebb ajándékokat.
Úrnapján,
az Eukarisztia vasárnapján mi is
megkérdezhetjük: mit hozunk magunkkal lélekben
az ünnepre?
Hozzuk
a hitünket, amit mindig megerősít a szentmise és
külön is az Úrnapja. Megerősít
a közösség élményével, azzal a
többes számmal, amit az ókeresztény
atyák így
fogalmaztak: „Ez a mi hitünk”. A láthatatlan
jelenlét misztériuma ez a kenyér
és bor színében, az
átváltoztatás után, a
szentáldozásban, meg a
szentségimádásban. Ez az élő Egyház
hite. Ez a gyógyító hit, amely az ünneplő
közösségekben felfokozódik, mint a nézők
élménye, amikor az olimpia megnyitóján
felvonulnak a különböző népek sportolói.
Ez az a hit, ami körmeneteink hatását
még tovább fokozza, amikor Lourdes-ban, az eukarisztikus
körmenet soraiból
valaki felkiált: „Meggyógyultam”! És ez a
csodálatos gyógyulás megrázza a
világ
minden tájáról jötteket. Mert az
Eukarisztiában való hitünk
gyógyító hit, amely
kétezer év sokmilliós ünnepét
idézi - bár a mi körmeneteinken nem halljuk
egy-egy csodás gyógyulás
kiáltását, de utána csendben megyünk
haza. Ám a Te
üzeneted, Uram, akkor is hallható a lélekben: „Menj
békével, hited
meggyógyított”.
Hozzuk
olykor a kételyeinket is. Hiszen emberek vagyunk. Tamás
apostol testvérei, akik
a közvetlenül megtapasztalhatót tartjuk a
bizonyosság jelének. Benne élünk az
elvallástalanodó világban, amelynek embere azt
gondolja, hogy ő
hitevesztettként vált felnőtté,
nagykorúvá. Holott már az evidenciát
súrolja a
tapasztalat: minél inkább megfogyatkozik a hit az
emberekben, annál inkább
terjed a hiszékenység. A próféták
helyébe a kártyavetők lépnek és szaporodnak
az ufó-hívők is. Van, aki feladja az
Eukarisztiában való hitét, de elfogadja,
hogy lakása minden sarkát „méregteleníteni
kell az ártó szellemektől”. És még
fizet is érte. Van természettudós, aki azt
tanítja, hogy egy ősbogár maga
alakította át magát a repülésben
bűvésznek számító
ősszitakötővé, vagy a
vakszerencse hozta létre az életet és benne az
embert. Mit is tehetne mást
Isten nélkül? Minket pedig, ha magunkra maradunk,
megzavarhatnak hitünkben ezek
a szánalmas hiszékenyek. Ez az ünnep azonban
feloldja magányunkat.
De
hozzuk a bizalmunkat is. Olyan ez, mint a szerető asszony ősbizalma,
amikor
férje vállára hajtja a fejét. Mi a
térdhajtásunkban fejezzük ki az
Eukarisztiába vetett hitünk ősbizalmát. Mire
alapozzuk ezt a bizalmat? Van a
régi görögöknek egy mondása: „Autosz efa”,
vagyis „Ő mondta”, ami a feltétlen
tekintély iránti bizalmat fejezi ki. Azt meg maga
Jézus mondta az utolsó
vacsorán, hogy: „Ez az én testem”. S keresztény
hitünkben Ő a feltétlen
tekintély. „Kemény beszéd”, igaz, amikor ezt
mondja, de Tőle elfogadjuk. Mert Ő
mondta. Neki bizalmat szavazunk. Mert Ő a történelem első
számú és
legkiemelkedőbb személyisége, ami
hatásaiból is lemérhető, s amit a
gyakorlatilag nem vallásos emberek is kénytelenek
elismerni, ha nem elfogultak.
Senki nem mérhető hozzá.
Köszönjük,
Uram, a te világ végezetéig ígért
gyógyító, erősítő, bizalmat
sugárzó
eukarisztikus jelenlétedet. Bekapcsolódunk abba a
körmenetbe, amely jelenléted
ünnepén mozgásba hozza hívő népedet az
egész világon. Mert az eukarisztikus
körmenet is Krisztus-követés. Mert erre is vonatkozik,
amit az utolsó vacsorán
mondtál: „Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre”.
(béeltől)
Pünkösdig
hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben
szunnyadt a húsvéti hír.
Nem
mentek vele. Egyhelyben maradtak.
Aztán
pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült
a szó: Lélek volt és erő.
És
háromezren állottak elő
Egyetlen
prédikációra.
És
Egyház
született.
Ma
is megmozdul ezer és ezer szív,
hogyha
a szó Lélektől ihletett.
Lélektelenül
mennyit beszéltünk már mi.
Tanuljunk
csendben a Lélekre várni!
(TE)
Fontos,
hogy főleg életünk
legkényesebb pillanataiban számíthassunk olyan
bölcs személyek javaslataira,
akik szeretnek bennünket. A jó tanács
ajándéka révén maga Isten Szentlelke
világítja meg szívünket, hogy így
megértesse velünk a helyes beszéd
módját,
hogy miként viselkedjünk, és melyik utat
kövessük.
Amikor
befogadjuk és
vendégül látjuk szívünkben a
Szentlelket, azonnal fogékonnyá tesz bennünket
hangja iránt, és Isten szíve szerint
irányítja gondolatainkat, érzelmeinket és
szándékainkat. Ugyanakkor egyre afelé
irányít bennünket, hogy benső
tekintetünket egyre inkább Jézusra szegezzük,
legyen Ő a példaképünk
cselekedeteinkben, az Atyaistenhez és testvéreinkhez
fűződő kapcsolatainkban. A
jó tanács az az ajándék, amellyel a
Szentlélek képessé teszi lelkiismeretünket,
hogy az Istennel való szeretetközösséget tudjuk
választani, Jézus logikája
szerint. Így a Szentlélek révén bensőleg
pozitív módon növekszünk, a
közösségben is. A Szentlélek segít, hogy
ne váljunk az önzés, saját
látásmódunk
rabjává.
Ennek
az ajándéknak a
megőrzéséhez alapvetően fontos az ima. Mondjuk el azokat
az imákat, amelyeket
mindannyian ismerünk gyermekkorunk óta, de
imádkozzunk saját szavainkkal is:
Uram! Segíts nekem, adj tanácsot! Mondd, mit tegyek? Az
imával helyet készítünk
a Szentléleknek. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek
adományozza nekünk a jó tanács
ajándékát. Az Istennel való
bensőséges kapcsolatban, szava meghallgatásában
lassanként meghaladjuk személyes logikánkat,
amelyet leginkább a bezártságaink,
előítéleteink, ambícióink diktálnak.
Mint
a Szentlélek összes
többi ajándéka, a jó tanács is kincset
jelent az egész keresztény közösség
számára. Az Úr nemcsak a szívünk
belsejében szól hozzánk, hanem testvéreink
hangja és tanúságtétele által is.
Valóban nagy ajándék, ha találkozhatunk
olyan
hitvalló férfiakkal és nőkkel, akik
életünk legbonyolultabb és legfontosabb
szakaszaiban segítenek nekünk, hogy
megvilágosítsuk szívünket és
felismerjük az
Úr akaratát.
Egy
alkalommal, amikor az
egyik kegyhelyen gyóntattam, a várakozók
sorában ott állt egy fiatalember,
divatosan öltözve, kitetoválva,
fülbevalókkal. Azért jött, hogy elmondja mi
történt vele. Nagy problémával
küzdött. „És te mit tennél?” –kérdeztem.
„Elmondtam mindent az anyámnak, aki azt tanácsolta, menj
el a Szűzanyához, és ő
majd megmondja, hogy mit kell tenned” – válaszolta a fiú.
Íme, egy asszony, aki
rendelkezett a jó tanács
ajándékával. Nem tudta megmondani a fiának,
hogy
hogyan oldja meg a problémáját, de megjelölte
számára a helyes utat: menj el a
Szűzanyához, és ő majd megmondja neked. Ez a jó
tanács ajándéka. Az az
alázatos, egyszerű asszony a legigazabb, legszebb
tanácsot adta fiának, aki ezt
mondta nekem: „Rátekintettem a Szűzanyára, és
éreztem, hogy ezt és ezt kell
tennem.”
Nekem
már nem is kellet
beszélnem, fejezte be a történetet a pápa.
Mindent elintézett az anyuka, a
Szűzanya és a fiú.
(VR
május 7)
A
pünkösdkor lángnyelvekben
leszálló Szentlélek képe már
kisgyermekkoromban megragadta képzeletemet, s
különösen az, hogy az apostolok a világ
valamennyi nyelvén elkezdtek
prédikálni. Nemcsak a jelenet fensége ragadott
meg, de kényelmessége is, hiszen
Bábel óta a nyelvében különböző
emberiség mérhetetlen mennyiségű időt
fordít
arra, hogy egy-két nyelvet használhatóan
megtanuljon a saját anyanyelvén kívül
– és igen sokszor siralmas eredménnyel.
Ifjúkoromban
a nyelvtanulás
szerelmese voltam, különböző szinten tucatnyi nyelvvel
ismerkedtem meg, mert
olyan volt ez, mint térképen „utazni”. A diktatúra
nagy bezártságában minden
nyelv új távlatokat, történelmeket,
kultúrákat nyitott meg előttem, és mindig
azt hittem, éppen ez a nyelv nyitja meg a kaput a Titokhoz, a
tökéletességhez
és boldogsághoz. Nos, mindez persze illúzió
volt, s rá kellett ébrednem, Isten
minden fontos dolgot anyanyelvünkön közöl
velünk, ahogy a Szentlélek is tette
pünkösdkor. De azért sokat köszönhetek a
nyelveknek. Mind egy-egy ablak
ugyanarra a csodálatos világra, más-más
észjárással, megközelítéssel,
jelképrendszerrel, hiszen minden szónak más a
jelentéstartalma, kisugárzása a
különböző nyelveken. Vegyük például a
„forradalom” szót. Nekünk, magyaroknak hatalmas
és szent dolog, s 1956 révén még igen
közeli. Egy angol számára - hiszen
Angliában utoljára 1640-ben volt forradalom - ez szinte
érzelemmentes, hűvös,
távoli fogalom. Vagy mondjuk egészen mást jelent
az „éhség” Észak-Amerikában, s
megint mást jelent Afrikában. Az egyik helyen dupla
hamburgert, a másikon
lassú, kínos halált. A nyelvek tudása
nemcsak információt, közvetlen,
torzítatlan megértést jelent, de
együttérzést, belátást is. Akivel
saját
nyelvén beszélni tudsz, az többé nem idegen,
nem „néma”. (Német népnevünk
állítólag innen származik: eleink
úgy vélték, aki nem beszéli
nyelvünket, az
néma.)
Mindez
eszembe jut, amikor a
pápa vagy hetven nyelven köszönti nagy ünnepeken
a világ Rómába sereglett s
otthoni híveit. Az a néhány szó a
Szentlélek üzenetét újítja meg, s
annak
hitét, hogy gyönyörű
sokféleségünkben, Bábel után is egyek
vagyunk Istenben.
Most
úgy tetszik, az angol
nyelv vált és válik világnyelvvé,
melyet a leggazdagabb, legerősebb nemzetek
gyermekei beszélnek. Ez a nyelv a
számítástechnika és a
kommunikációs világháló
„anyanyelve”. Mint olyan ember, aki három évtizede
tanítom az angol irodalmat,
aligha vagyok elfogult, amikor féltem anyanyelvünket, a
gyönyörű sokféleséget,
a sok ablakot a világra, miközben megvalósul az
emberiség nagy álma. Lassan egy
nyelven (is) beszélünk. Csak az a kérdés, mi
történik majd a sokféle nyelvvel,
melyen Istenhez imádkozunk. Mert Isten minden földi nyelven
megérti
imádságunkat.
(szszp)
Április
25-én a bérmálást
követő vasárnapon ismét megtelt a virágokkal
kívül–belül feldíszített
templomunk. De nemcsak a templom volt díszes, hanem a
képen látható 28 gyermek
lelke is, hisz ők most, a nagymise keretében először
vehették magukhoz az Élet
Kenyerét.
Öröm
volt látni a mosolygó
arcukat, hallani a gitárral és hegedűvel
kísért éneküket. Imádkozzunk
értük,
hogy ez az öröm ne múló pillanat legyen
számukra.
Elsőáldozóink
névsora
Boda
Levente, Bozsó Máté, Bozsonyík
Boldizsár, Csejk Martin András, Cseri Gergő,
Halaj Szilárd, Holman Sebestyén, Kovács Bence,
Kovács Mónika, Kristóf
Krisztián, Lukács Levente, Orem Vanda, Sági
Medárd, Sági Veronika, Szrenka
Ádám, Villant Anna
a 3. á-ból
Csíkány
Izabella, Farkas András Márk, Magyar Attila,
Nagygál Attila, Schulcz Ágoston,
Szrenka Eszter, Tóth Kálmán Péter,
Varró Dóra Lili, Verebes Bálint Ignác,
Fésűs
Sára, Fekete Bálint, Zsiga Marcell
a 3. b-ből.
Ferenc
pápa üzenetében jól
kiviláglik az ima fontossága, életünkbe
történő beépítésének
gyümölcse. Ezzel
kapcsolatban néhány gondolat Az igazak
bölcsessége című könyvből:
Ha
annyira sok a dolgod,
hogy nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos
lehetsz, hogy jobban elfoglalod
magad, mint ahogy Isten jónak látja - írja
könyvében D. L. Moody.
Imádkozni
nem annyi, mint
Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, aki hozzád
szól - írja a helyes
imáról Louis Évely.
Isten
a szív imádságát
szereti, és nem a szavunkra figyelmez - olvashatjuk Mikes
Kelemen írásai
között.
Sose
hagyd el az imát! Ha
nincs időd, csak egy fohászt mondj, de gyakran. Egyetlen Istenre
gondolásunk is
imádság - tanítja XXIII. János pápa.
Négy
óra munka egy órás
előkészítő imádsággal többet
ér, mint öt óra munka imádság
nélkül. Amit a munka
mennyiségén nyerünk, elveszítjük a
minőségén - vallja Müller György.
Legjobban
akkor imádkozunk,
amikor Istenre való gondolással segítünk
embertársainkon - olvashatjuk Gárdonyi
Gézánál.
Hívom
a családokat,
házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a
családokat szerető szerzetes- és
paptestvéreket, és mindenkit, aki a család
és az élet mellett áll!
Ha
nem tudjuk a házban lakó családok
többségét rávenni, hogy
támogassák a ház
felújítását, akkor a ház
tönkremegy, a
mi lakásunk értéke is csökken – mondta a
férj feleségének a számára kudarcot
jelentő lakógyűlés után.
Szomszédjaik
között voltak olyanok, akik
semmivel nem törődtek, zajosak voltak, nem takarítottak,
udvariatlanok, sőt,
gorombák voltak a többiekkel. A házban
ellenséges hangulat uralkodott. Azt
látom már – folytatta a férj –, hogy ezeket
meggyőzni nem lehet, hát akkor le
kell győznünk őket. Zaklatni és fenyegetni fogom őket,
beperelem őket disznóságaikért,
rongálásaikért, pazarlásaikért.
Rá fognak kényszerülni az
együttműködésre!
Társadalmunkban sok szép és jó mellett
gyakori a békétlenség, az egymás mellett
élők közötti küzdelem. Ahol emberek
akarva-akaratlanul meg kell hogy osszák
egymással életterüket, óhatatlanul
adódnak vitás kérdések. Ha ezek
rendezése
nem kölcsönös jóakarattal, hanem erőszakkal
történik, ha a vita azzal ér véget,
hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet, nem lesz béke
és nyugalom, és senki nem
lesz elégedett.
Még
sokan emlékszünk az „osztályharcra”:
erőszakkal akarták az egyik társadalmi osztályt a
másik fölé emelni, az
eredmény pedig a társadalmi
békétlenség fokozódása volt.
Hányszor fogott az
igazság nevében az egyik ország fegyvert a
másik ellen, tömérdek szenvedést,
pusztulást, igazságtalanságot és
halált okozva! Sokszor támadnak egymásra a
magukat kereszténynek valló családok és
emberek is. „Mennyi háború zajlik Isten
népe körében és a különböző
közösségekben! Hány háború
dúl irigységből és
féltékenységből a lakóhelyen, a munkahelyen
– még a keresztények között is! A
világias lelkület néhány keresztényt
arra indít, hogy háborúzzon más
keresztényekkel, akik útjában állnak a
hatalom-, tekintély-, élvezet- vagy a
gazdasági biztonság utáni vágyuknak.” (EG
98)
Idézzétek fel olyan családi,
lakóhelyi, vagy munkahelyi „harcokat”,
amelyekben erőszakkal, a másik felet meg nem értve
próbálták egymást „jobb
belátásra” bírni!
A család életét döntően befolyásolja,
hogy milyen a kapcsolat a családtagok
között. A társadalom élete pedig olyan lesz,
amilyen a társadalmat alkotó
családok élete. Korunkban eddig soha nem látott
kommunikációs lehetőségek
jelentek meg, bárhol vagyunk, másodpercek alatt
kapcsolatba tudunk lépni
egymással, tájékozódhatunk és
tájékoztathatunk. De vajon elég bensőséges
kapcsolatban van-e gyermekével az édesanya, amikor
munkahelyéről gyors
szavakkal telefonon igyekszik őt iskolai problémáiban
eligazítani?
Kialakulhat-e őszinte, mély barátság a fiatalok
között, ha csak a képernyőn
látják egymást? Az éltető kapcsolathoz
találkozni kell, magunkból egyre többet
adni, a másikból egyre többet befogadni, hogy az
ismeretség barátsággá, a
barátság testvériséggé
válhasson.
„Jó,
ha kilépünk önmagunkból azért, hogy
másokkal egyesüljünk. Az önmagunkba
zárkózás azt jelenti, hogy megízleljük
az
immanencia (az önmaga határán belül
maradás) keserű mérgét, s minden önző
döntésünkkel az emberiség jár a
legrosszabbul. (…) Az evangélium mindig arra
hív, vállaljuk a másik arcával, minket
megszólító fizikai jelenlétével,
fájdalmával és kéréseivel,
magával ragadó örömével való
találkozás kockázatát,
szüntelen testi közelségben. Az Isten testté
lett Fiába vetett igazi hit
elválaszthatatlan az önátadástól, a
közösséghez tartozástól, a
szolgálattól, a
mások testével való kiengesztelődéstől.
Isten Fia a maga megtestesülésében a
gyöngédség forradalmára hívott meg
minket.” (EG 87, 88) Az egymással őszinte,
krisztusi kapcsolatban álló emberek és
közösségek között is lehetnek viták,
félreértések és
nézeteltérések. Ezek megoldásának
útja azonban nem lehet veszekedés,
erőszak, harc, egymás legyőzésének
szándéka.
Hogyan tudjátok gyerekeitek kapcsolatait jó
irányba terelni? Hogyan lehet
a barátokat, barátnőket úgy megválogatni,
hogy a gyerek ne érezze szülői
önkényeskedésnek vagy erőszaknak
intézkedéseiteket?
A
család csak akkor tudja Isten terve
szerinti küldetését betölteni, ha a
családban nyugalom és béke uralkodik, ha a
családtagok harmonikusan együtt munkálkodnak. Ennek
előfeltétele az egymással
való őszinte, mély szeretetkapcsolat. A kapcsolat nem a
véletlen műve, és ha
nem ápolják gondosan, nem is lesz tartós. A
keresztény család tudatosan
építi-ápolja kapcsolatait, konfliktusait nem
söpri a „szőnyeg alá”.
Kapcsolataik így válhatnak erőforrásokká.
Mindnyájunkhoz szól Ferenc pápa
buzdítása: „A világ minden
keresztényét szeretném kérni, tegyen
tanúságot vonzó
és fénylő testvéri
közösségéről, hogy mindenki
megcsodálhassa, hogyan törődtök
egymással, hogyan bátorítjátok és
támogatjátok kölcsönösen egymást:
»Arról
ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha
szeretettel vagytok egymás
iránt.« (Jn 13,35) Ez az, amit Jézus buzgó
imádsággal kért az Atyától:
»hogy
mindnyájan egyek legyenek (…) mibennünk, és
így elhiggye a világ, hogy te
küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem
szerettél.« (Jn 17,21)” (EG
99)
Korunk elvilágiasodott társadalmában eluralkodott
az önzés és a materialista
haszonelvűség. Ezekhez csatlakozik még az, hogy vannak,
akik áligazságokat
hirdetnek, és ezekre építve akarnak egy
újfajta társadalmat kialakítani. A
világban, a népek és nemzetek között, a
kisebb és nagyobb közösségek között,
sőt, a családok között, és nemritkán a
családon belül is állandó a versengés
a
pénzért, a hatalomért és a
jólétért. „A világot a
háborúk és az erőszak
szaggatja szét, vagy a széles körben elterjedt
individualizmus sebei gyötrik
megosztva az embereket és szembeállítva őket
egymással, hogy aztán a saját
jólétüket keressék. (…) Óvakodjunk az
irigység kísértésétől! Egy
hajóban
evezünk és egyazon kikötő felé tartunk!
Kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk örülni
mások gyümölcseinek, hiszen ezek
mindnyájunkéi.” (EG 99)
Mi segít megerősíteni a családi
összetartozást a bajok, nehézségek
idején? Milyen eszközök állnak
rendelkezésetekre alattomos, látszólag
jóakaratú
támadókkal, illetve a nyíltan fenyegető
agresszív ellenféllel szemben?
A békét sem a családokban, sem a
társadalomban nem lehet az ellenvélemények
erőszakos elhallgattatásával elérni. Ha az erősebb
és hatalmasabb a gyengébbre
rákényszeríti akaratát, ha a gazdag csak
akkor hajlandó biztosítani a szegény
életfeltételeit, ha a szegény neki mindenben
behódol, akkor a béke hamis lesz,
az igazság szenved csorbát. Az önző, csak a maga
javát kereső ember, a csak a
saját családja érdekeit szem előtt tartó
család feszültséget okoz szűkebb és
tágabb környezetében, ez pedig
békétlenséghez vezet. A keresztény ember a
közjó
érdekében tevékenykedik, mert így az
egész közösség javát, tehát a
saját javát
is, és a társadalmi békét is
szolgálja. Tiszteletben tartva az emberi
méltóságot minden embertársában az
Isten-képmást látja. Nem akarja senkire
saját akaratát rákényszeríteni, mert
tudja, hogy Isten minden embertestvérének
szabad akaratot adott, és mindenkitől azt várja, hogy
szabadon döntsön az
igazság mellett. Aki pedig bajba került, annak a
keresztények önzetlenül
segítenek, szolidárisak vele, de nem helyette
cselekszenek, hanem vele együtt.
A társadalmi szolidaritás és a
szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása a
béke záloga.
Sokszor úgy látszik, hogy a rossz, az igazságtalan
győzedelmeskedik, a jók
erőfeszítései eredménytelenek. A mi emberi
belátásunk véges, sok mindent nem
értünk, nem látjuk a dolgok
végkifejletét. Ilyenkor jusson eszünkbe Szent
Ágoston mondása: Semmi nem győzhet, csak az
igazság, semmi nem üdvözíthet, csak
a szeretet. Minden gond, nehézség,
nézeteltérés megoldásának kulcsa
Jézus
szava: „Az az én parancsom, hogy szeressétek
egymást, ahogy én szerettelek
titeket.” (Jn 15,12) Ezt a parancsot értelmezi Szent Pál
arra az esetre, ha
valaki igazságtalanul ellenünk támad: „Ne hagyd,
hogy a rossz legyőzzön téged,
te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,21)
Hogyan, milyen eszközökkel tudnánk
hatékonyabban megjeleníteni
társadalmunkban a házasság és család
értékét?
A feleség hosszan hallgatott, hagyta, hogy a csöndben
férje kissé megnyugodjon.
Holnap ebédet főzök a szomszédéknak –
szólalt meg –, tudod, hogy az asszony
kórházba került, a férfi
munkanélküli, a gyerekek meg éhesek.
Segítenünk kell
rajtuk, mert bajban vannak, kisebb gondjuk is nagyobb, mint a
felújítás ügye.
Hogyan várhatnánk, hogy megértsenek minket, ha mi
sem akarjuk őket megérteni?
Bíró László
az
MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Magyar
Kurír
Hol
kezdődik a mennyország?
Élt
valahol egy kicsi,
hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog
és megelégedett életet
folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket
mosta el a kolostor
konyhájában, egy angyal jött hozzá és
így szólt: Az Úr küldött, hogy mondjam
meg neked: itt az idő, hogy az
örökkévalóságba
költözzél. Hálásan
köszönöm az
Úristennek, hogy ennyire gondomat viseli, válaszolta a
szent. Ám látod, milyen
halom mosatlan edény vár még rám. Nem
szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen
örülnék, ha a mennyországba menetelt
kissé elhalaszthatnám, amíg mindennel kész
nem leszek itt a földön.
Az
angyal bólintott a szent
kérésére, majd csöndösen,
alázatosan eltűnt, előbb azonban még megjegyezte:
Jól
van, meglátom, mit akarsz tenni!
A
kis szent pedig folytatta
a mosogatást, mintha semmi sem történt volna.
Aztán még sok mindent tett-vett
heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra
megjelent nála az angyal. A szent
éppen a virágokat kapálta a kertben.
Mindjárt mondta is az angyalnak: Látod, mennyi
gaz van ebben a kertben! Az
örökkévalóság picikét biztosan
tud még várni rám!
Az
angyal mosolygott, és
ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a kerti
munkát, de aztán rengeteg
tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie. A
kórházba betegek ápolására
hívták. Éppen magas lázban szenvedő beteget
itatott meg, amikor újra
megpillantotta maga mellett az
örökkévalóság kis angyalát. A kis
szent kitárta
karját a betegek felé, mintha azt akarná mondani:
Látod, mit csináljak? Itt
hagyhatom ezeket a szegény betegeket?
Az
angyal ismét csak
bólintott a szent szabadkozására, és
szó és tiltakozás nélkül eltűnt.
Amikor
este a kis szent
végre a cellájába térhetett pihenni, s
végignyúlt a kemény deszkaágyán,
eszébe
jutott angyali barátja s az, hogy milyen hosszú ideje
halogatja már a
mennyországba való hazatérést. Egyszerre
ijesztően öregnek érezte magát.
Sajgott a teste a fáradtságtól, és
így imádkozott.
Ó,
Uram, most már igazán
elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a
mennyországban! Még be sem fejezte
a kérést, máris ott állt angyala az
ágya mellett. A kis szent így szólt
hozzá. Nagyon
örülnék, ha most magaddal
vinnél! Kész vagyok, hogy hazatérjek a
mennyországba!
Az
angyal erre is bólintott
egy nagyot, s csöndösen megszólalt. Mit gondolsz,
barátom, egész idő alatt hol
voltál?
(K.
Kalendárium, 1998.)
Május
31-én a benti
Kolping-ház adott otthont a Kolping Család és a
Tizenhárom Almafa Alapítvány
közös szervezésében megvalósult,
immár második családi napnak. A
célközösséget
a kisgyermekes családok képezték, köztük
sok olyan, aki itt tapasztalta meg
először, hogy közösségben lenni jó.
Öröm
volt látni a
trambulinon és ugrálóvárban
játszó arcfestett kicsiket, akik büszkén
viselték
Boda Bianka munkáját. Sok dolga volt neki, de nem
unatkozott Dósa Robi és
családja sem, akik a kézműves foglalkozást
vezették. Sugárzott az arca a
kicsiknek, amikor sikeresen elkészült művük.
Büszkén mutatták szüleiknek és
társaiknak alkotásaikat.
A
csúcs most is a
tűzoltóautó meghódítása volt,
Pásztor János és csapata most a tűzoltást
is
kipróbáltatta a nem kevés vállalkozó
gyerekkel. Megtelt az autó minden zuga
gyerekkel, amikor szirénázva körútra indultak
a templom körül. A látvány azt
mutatta, hogy életre kelt egy versrészlet, miszerint
tűzoltó leszel, vagy
katona.
Az
egész napos programon
sohasem volt üres járat. Alig lehetett lezárni a
játékos napot, ami azt
jelenti, hogy folytatni kell a családokat összekötő
programot.
Zárszóként
annyit, hogy
köszönet a szervezőknek, a támogatóknak, az
önkéntes segítőknek és minden
résztvevőnek, hogy közösen sikeres napot
éltünk meg, homokot dobva ezáltal a
faluban semmi sem történik-et harsogók
gépezetébe.
(2014.
05. 31. egy résztvevő)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2014. július 21.
hétfő
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
2014. május 27-én megtartott
képviselőtestületi ülés az
alábbi témakörökkel foglakozott:
Vissza
nem térítendő
támogatás keretében nyert mikrobusz
közbeszerzési pályázatának
eredményhirdetése. Temető-rendeletünk
módosítása, középpontban a
sírhelyek nem
megfelelő használata. Fontos, hogy minden síremlék
állítása előtt tisztázni
kell annak kivitelezhetőségét. Például nem
szabad körbe betonozni és a
fűnyírást gátló építő
anyagokkal körbevenni a sírhelyeket. Erről minden
temetőnkben
munkát végző sírköves
tájékoztatásra került. Ha valaki ennek
ellenére nem
tartja be az előírásokat, a vállalkozónak
saját költségén el kell bontania a
szabálytalan építményt, és
további munkavégzésre sem kap lehetőséget a
temetőnkben.
Továbbiakban
foglalkoztunk a
helyi adórendeletünkkel is, melybe az új
törvényi előírások kerültek
beépítésre. Döntés született a
folyamatban lévő TÁMOP-os
pályázatnál az akadozó
visszatérítések
áthidalásáról, és az
érvényben lévő beruházások
esetében a
változatlan tartalom melletti cégnév
változás átvezetéséről.
Biztató
tájékoztató hangzott
el a Hunyadi út felújításával
kapcsolatban a közmunkások által gyártott
viacolor központszépítő
felhasználásáról, az iskola
villámvédelméről és a volt
szeméttelepünk rekultiváció kezdetéről.
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./ Június
29-án vasárnap, Szent Péter és Szent
Pál apostolok főünnepe, szentmisék fél
8 és fél 10-kor lesznek. A
szentmisén
adott adományokat Péter fillér néven ismert
gyűjtésként a Szentatya
rendelkezésére küldjük.
5./
Szent Ignác fogadalmi napunkon, Július 31-én,
csütörtökön este 7 órás
szentmisén emlékezünk meg őseink
ígéretéről. Az
ünnepi szentmisét és szentbeszédet Győri
Csaba Nógrádi plébános atya vállalta.
13./ Tóth
Róza (Tóth Tibor- Zsiga Amália)
14./ Maka
Patrik (2005, Maka Barbara)
15./ Maka
Amanda (2007, Maka Barbara)
16./ Maka
Ramona (2009, Maka Barbara)
17./ Maka
Ábrahám (2012, Maka Barbara)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
HALOTTAINK:
22. Holman
Sándor (1939)
23. Antal
Ferenc (1927)
24. id.
Holman Kálmánné, szül. Kordics Anna (1931)
25./
Záhorszki János (1925)
26./ Takács
Zoltánné, szül. Tomis Mária (1948)
1. kedd
-
2. szerda
-
3. csütörtök - Valent István 1.
évforduló, szülők és nagyszülők
4. péntek - Varga
Ignác 2. évforduló, Varga és Hogál
család halottaiért
-
Konopás István és szülei
5. szombat
- Boda István, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála,
Pálinkás Ignác, felesége Paulicsek
Mária és
a család halottaiért
-
Boda István, szülei, apósa, anyósa és
nagyszülők
6. vasárnap - Szabó János,
felesége Urbán Ilona, szüleik, Schulcz Pál,
szülők,
testvére, élő és elhunyt
hozzátartozók
7. hétfő -
12. szombat
- Csernák József, felesége Záhorszki
Margit 4. évforduló, élő és
elhunyt hozzátartozók
-
Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa,
élő és elhunyt hozzátartozók
-
Valent József 3. évforduló, szülei,
testvérei és apósa
13. vasárnap - Záhorszki Jánosné
Kovács Borbála, szülei, testvérei, élő
és
elhunyt hozzátartozók
-
Pistyúr Gábor 8. évforduló, szülei,
testvére János és hozzátartozók
-
Konopás István, felesége Nagy Ilona 2.
évforduló, szüleik, testvéreik, a
család
élő és elhunyt tagjaiért
14. hétfő - Czinege
Jánosné Híves Borbála, szülei,
nagyszülők,
hozzátartozók, Molnár és Urbán
család elhunyt tagjaiért
18. péntek - Kristók
Ignác, felesége
19. szombat
- Koza, Urbán család elhunyt tagjaiért,
Záhorszki János és Szabó
István
-
Erdős, Pistyúr és Urbán család
halottaiért
-
Boda Sándor, felesége, a család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
20. vasárnap - Pistyúr János (1941), szülei,
testvérei, apósa, nagyszülei és
nászasszonya
-
Varga János, felesége Pálinkás Julianna 10.
évforduló, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Vitéz Sándor, édesapja, apósa,
anyósa, Czinege és szabó család élő
és elhunyt
hozzátartozók
21. hétfő -
22. kedd
-
23. szerda
-
24. csütörtök -
25. péntek - Urbán és
Molnár család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Jakubecz János, édesapja, Major János és
felesége Keresztes Ilona
26. szombat
-
27. vasárnap - Pinke Istvánné Kovács Anna,
szülei, apósa, anyósa, Varga József,
felesége Babik Margit
28. hétfő -
29. kedd
-
30. szerda
-
31. csütörtök - Szabó István – Pincze Katalin
jegyesekért