Ember,
emlékezzél: porból
vagy és porrá leszel. Ezeket a szavakat mondja a pap,
mikor hüvelykujját
belenyomja a tálcán lévő hamuba, majd keresztet
rajzol a homlokomra. Az
elmúlásra emlékeztet, de legyek pontos, engem az
én elmúlásomra. Bölcsen teszi,
köszönetet is mondok érte, mert hajlamos vagyok
elfeledkezni róla. Pedig annyi
jelet kapok erről a múlásról nap mint nap.
És most nem kezdem sorolni gyarapodó
számú nyavalyáimat, az állandó
derékfájástól a mélyebben
lappangó bajokig,
amelyek időzített bombaként ketyegnek bennem,
tehát mivel nem ismerem az
időzítésüket, késznek kell lennem rá,
hogy bármikor felrobbanhatnak. Ugyanis
miért ne? Egy kedves barátom hólyagrákkal
küszködik. Kettővel korábbi levelében
arról írt, hogy hosszú hónapok
gyötrelmes terápiájának
köszönhetően legyőzte a
kórt. A következő értesítés már
úgy szólt, hogy azt közölte vele az orvosa: a
terápiák beláthatatlan ideig folytatódnak,
mert legyőzni nem, csak
feltartóztatni sikerült az alattomos kórt. Mielőtt
ezeket a sorokat írni
kezdtem volna, a facebookon ráakadtam egy régóta
keresett ismerősömre. A
főiskolán volt csoporttársam. A fényképről
az a kedves, fiatal női arc nézett
vissza rám azzal a régi mosollyal, amelyet annak
idején annyira szerettem.
Végre megtaláltalak, Annácska! Aztán azt
olvasom, hogy ezt az oldalt felnőtt
lánya hozta létre édesanyja
emlékére, hogy így értesíthesse
nemrég
bekövetkezett hirtelen haláláról a
régmúltba veszett ismerőseit.
Ember,
emlékezzél…
emlékeztetnek ezek a történések a
világ rendjére, amely gyakran elfelejtődik
rendetlen gondolkodásunk káoszában. A világ
rendje, hogy minden ember halandó.
Laci barátom, a matematikus ugyan azt mondta a múltkor,
hogy ez az állítás nem
tekinthető bizonyítottnak –legalábbis a
matéták különösen szigorú
logikájával
-, de az elmondható, hogy minden ember, aki megszületett,
és már nem él, az
halandó volt. Nos, ennyi azért elég lehet ahhoz,
hogy a felszólítás szellemében
emlékezzünk: legalábbis nagyon erősen
valószínű, hogy mi is –vagyis hát én
magam is – porrá leszek.
Némi
bölcs belátással persze
rábólinthatunk: rendjén van ez így.
Elgondolni is borzasztó, milyen volna
örökké élni gyarapodó
nyűgökkel-bajokkal, képtelenségekkel és
hiányokkal.
Rémképek sorát idézhetnénk magunk
elé, milyen is volna, ha egy emberéletnyi idő
után az adott méretű Földön nem adnánk
át helyünket az utánunk érkezetteknek…
Előbb-utóbb át kell mennünk azon a
forgóajtón, amely az ismeretlen tartományba
nyílik, amely felé születésünk,
pontosabban fogantatásunk pillanatától
haladunk. Talán azért is van fájdalom és a
szenvedés, hogy lassan
megbarátkozzunk ezzel a gondolattal, hogy végül
kedvet kapjunk a meghaláshoz.
Ezt
azért jó végig gondolni,
és nem elfelejteni, nem pánikolva elűzni, hanem
inkább újra meg újra
emlékezetünkbe idézni, hogy a porrá
létig tartó, még hátra lévő időt az
élettel
tölthessük. A dalai láma írja valahol: „az
ember feláldozza egészségét, hogy
pénzt keressen. Aztán feláldozza a
pénzét, hogy visszaszerezze az
egészségét.
És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban,
hogy elfelejti élvezni a
jelent. A z eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem
a jövőben. Úgy él,
mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg,
hogy sohasem élt igazán”.
Ebből
a szörnyű és
nevetséges csapdából segít kikecmeregni, ha
tudomásul vesszük a végességet. Ez
a határait elfogadó ember józansága, a hamu
sapiens bölcsessége. És még egy
további távlat is nyílik a por és hamu
gondolatából. Aki arra emlékeztet, hogy
porból vagyok él porrá leszek, akinek
köszönhetem, hogy porból lettem, az abból
a porból is életre támaszthat, amivé
leszek. Isa por es homu vogymunk -
ahogy a Halotti beszéd szavai mondják - és ez
nemcsak intés, hanem bátorítás
is.
(Kipke
Tamás KÉ)
Az
emberi agy is csak egy kivitelező szerv igaz, a
legmagasabb szinten differenciált. Olyan, mint az autó
kormánykereke. Ahogy a
kormányos is a kormánykerék mögött
ül, az emberi személy lényege is az agy
mögött van. Tehát szabad akaratunk nem az agyunkban
van, de azt az agyunk
segítségével közöljük.
Tehát, az emberi személy lényege nem csak az
agyban van.
A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet a
megbocsátás nem az agyban van,
ahogy az Isten-kapcsolatunk sem. Ezt Szentágothai professzor el
is mondta a
70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok
átmentek a bölcsészkarra és
elmondták Lukács György marxista esztéta
professzornak. Lukács azt mondta:
igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák.
Így szól a legenda.
Az,
hogy nem valamik vagyunk, hanem valakik, nem csak az
agyunktól függ. Hát akkor mitől?
Erre
eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni,
a megfeszített majd feltámadt Krisztus.
Vagy
elfogadjuk, vagy nem; ez már a szabad akaratunktól
függ. Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a
saját magunk által gyártott jégen.
Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az
emberiség történetének legveszélyesebb
vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az
Isten, és a tágabb értelemben
vett tudományon (amibe a politika tudománya is
beletartozik) keresztül uralni
tudja a problémákat. Kimaradt az EU
alkotmányból a kereszténységre való
hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római
kultúrára való hivatkozás, sőt a
felvilágosodásra is.
Jó
példát hallottam egy templomi
prédikációban a Mária
rádióban, kicsit kiegészítve
közvetítem a gondolatot.
Ha
idejönne egy marslakó és körbenézne,
nyilván
megkérdezné, hogy miért írtok ti 2013-at.
Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk
Krisztus után és ehhez igazítjuk az
időszámítást.
Aztán
megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő
ünnepetek.
Megmondanánk
neki, hogy akkor volt a feltámadás és ezt
ünnepeljük. Ezt az orosz nyelv szépen megőrizte, mert
a vasárnap voszkreszenyie
szó feltámadást jelent. Tehát amikor
Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap találkozunk
a Vörös Téren a díszszemlén, akkor azt
mondta, hogy a feltámadás napján
találkozunk ott.
Aztán
megkérdezné a marslakó, hogy mutassátok a
szép
épületeiteket Európában, és mi
elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni,
firenzei, milánói és természetesen a
római bazilikát, a párizsi Notre Dame-ot.
Kérdezné
tovább a kultúrát: festészet,
szobrászat - és mi
mutatnánk Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano
és a mi Munkácsynk
trilógiáját; mindegyik keresztény
ihletésű mű.
Aztán
kérdezné: a fantasztikus tudományos
eredményeitek
hogyan lettek - és mi idéznénk Einsteint;a
tudomány vallás nélkül sánta, a
vallás tudomány nélkül vak.
Max
Planckot és Heisenberget; amikor az első kortyot
kiiszod a tudás poharából, könnyen
ateistává válsz, de a végén mindig
ott vár
Isten, vagy Pascalt, de a mi Neumann Jánosunkat is, akit a
tudósok az emberiség
eddig élt legnagyobb géniuszának tartanak,
nagyobbnak, mint Einsteint. Ő igazi matematikus
módon közelítette meg a hitét, de logikus
és helytálló: ha úgy élek, mint
Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha
nem igaz a
feltámadás, de ha igaz és nem úgy
élek, ahogy az evangélium tanítja, abból
óriási nagy bajom lehet.
Szóval
mindezek után a marslakó azt kérdezné:
szerencsétlen európaiak nektek teljesen elment az eszetek?
És
ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai
jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra
épülve született meg, végképp
csodálkozna.
Arra
már csak megdöbbenten legyintene, hogy egyetlen
vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti
szeretetet: és ez a
kereszténység.
Az
iszlám a feltétlen engedelmességet, a buddhizmus a
belső kiüresítést; a hinduizmus a
szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő
szeretetre képtelen. Ehhez Teréz anyának kellett
elmenni Indiába, hogy
megmutassa.
Ezzel
szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy
olyan alkotmányt, amiben Istent meg meri említeni, a
családot védi, a
kereszténységre utalva. Ez az, ami nem tetszik
bennünk a fejlett nyugatnak.
Az
EU még nem tért le a fogyasztásban való
tobzódás bűvöletéből
az élvezetek halmozásáról. Súlyos
dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós vagy
alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot.
Igaz ez nagyobb
léptékekben is. Tehát a súlyos
szenvedélybeteg nyugat, a fogyasztási
mániájában
kénytelen minket is, és akit lehet,
kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani
valója.
Az
elmúlt három évben óriási dolog
történt: ezzel az
árral szembe fordult a népünk, országunk. Ha
csak ennyi történt volna, az már
az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on
kívül, folytatnunk kell,
hogy rajtunk keresztül térjen meg Európa újra
a gyökereihez, a
kereszténységhez. Ne hallgassunk azokra a
hazudozókra, akik újra csatlóssá
akarnak tenni minket.
Istennek
jó a humora. 1955. december 8-án szavazták meg
egyhangúan az EU zászlót: a Szeplőtelen
fogantatás napján, a 101 beérkezett
pályázatból. Kikötés volt, hogy nem
lehet sem politikai, sem vallási utalás a
zászlóban. - A kék a Szűzanya színe, a 12
csillag a Jelenések könyvéből a napba
öltözött asszony fejét díszíti. A
szavazók egyike sem gondolt erre. - Isten
szerencsére nem fáradt bele a
megbocsátásba, sajnos mi fáradunk bele sokszor a
bocsánatkérésbe mondta Ferenc pápa
nemrégiben.
Ne
adjuk hát fel (főként a közelgő
választások idején),
ne fáradjunk és a jó úton haladó
hazánk tovább fog emelkedni!
(Csókay
András idegsebész)
Senki
sem szeret beteg
lenni, örökös problémánk
világszerte az egészségügy állapota,
ugyanakkor
kétségtelen, hogy a nyugati civilizációkban
egyre magasabb az átlagos életkor.
Az orvostudomány és a gyógyszerészet
hatalmasat fejlődött az utóbbi száz évben.
Jómagam, hála Istennek, a szokásos gyermekkori
betegségeken kívül legfeljebb a
fogaimmal bajlódtam, munkás éveim alatt
betegszabadságon nem voltam, ha nagy
ritkán valami bajom volt, azt hétvégére
„időzítettem”.
Tudom,
hogy a betegségre
való hajlam örökletes, részben genetikai
adottság, de mindig úgy véltem,
legfontosabb a betegségtudat elutasítása, amit egy
baráti társaságban így
fogalmaztam meg: a betegséget jellemhibának tekintem.
Ezen kissé meglepődtek,
tréfának vették, pedig az élni
akarás együtt jár a Gondviselésbe vetett,
erős
hittel. Megteszem, amit lehet, hogy elkerüljem a bajt, de ha
beköszönt, tiszta
lelkiismerettel viselem Isten akaratát. Ez vonatkozik a
mindenkire egyformán
váró földi halálra is, amelyre a
különböző betegségek mintegy előleget,
ízelítőt adnak, sőt vizsgáztatnak is emberi
méltóságból, alázatból.
Persze
vannak, nem is kevesen, akik megoldatlan problémáik miatt
a betegségbe
menekülnek, és valószínűleg igazuk van
azoknak, akik szerint a legtöbb testi
betegségnek lelki okai vannak. Mindenki ismeri a régi
mondást: „ép testben ép
lélek”, de megfordítva is igaz; az ép lélek
kordában képes tartani a testet,
parancsolni tud neki, miként ezt szentek,
mártírok, remeték sokasága
bizonyította. A betegekért imádkozunk a
szentmisén és magányunkban. Szinte
mindenkinek vannak betegei, hozzátartozók,
barátok, rokonok, ismerősök, és
valahányszor kórházban vagy temetőben
járunk, mindig megcsap minket az elmúlás
és a halál fuvallata.
A
„régi” ember a
természethez és a nagycsaládhoz közelebb
élt, a Nagy Körforgás szinte
mindennapos volt számára. A modern ember riadtan
áll a mindenség végső
titkaival szemben, félelmének oka a belső
bizonytalanság, a kétely mindenben,
ami túlmutat ezen az egyetlen anyagi létezésen.
Hiányzik belőlünk az elfogadás
és a megbékélés nyugalma, mert a
világ arra tanít, hogy minden rajtunk múlik,
mi vagyunk saját szerencsénk kovácsai, mi
irányítjuk sorsunkat. Minden betegség
jótékony figyelmeztetést jelent, gyengéd
meghívást a felkészülésre, a nagy
útra, „honnan még nem tért meg utazó” -
Krisztus kivételével. A nagy
Vigasztaló, a Szentlélek ott őrködik minden
betegágy mellett, és pontosan
tudja, mikor kell megfogni a szenvedő kezét, hogy elvezesse abba
a világba,
ahol örök világosság fényeskedik.
Csak
a sötétség gyermekei
ragaszkodnak rögeszmésen az általuk megismert anyagi
világhoz, mert lelkük
mélyén sejtik, nem méltóak belépni
az Úr házába, hiszen kitagadták az Urat
hajlékukból. A betegségben ráismerünk
valódi önmagunkra, megszűnik a
pótolhatatlanságunk tudata, kiszállunk a
javakért folytatott, véget nem érő
földi versenyből. Jézus köré mindig a betegek
tömege gyűlt, akik könyörögtek
hozzá, szabadítsa meg őket betegségüktől.
Jézus sokakat meggyógyított, de a
végső, örökké tartó
gyógyulást csak az Ítélet után
nyerhetjük el, amikor
romolhatatlan testben találkozunk szeretteinkkel, és
egymás után felismerjük
őket, mielőtt Isten színe elé jutunk.
(szszp)
Kövér
varjú hintázik a
juharfán ablakunk alatt, közben hangosan károg.
Bizonyára nem fázik, mert
pluszt mutat a hőmérő, s talán éhezni sem igen
éhezik, hiszen elolvadt a hó és
a jég, könnyen eleséghez tud jutni. A minap volt
Mátyás, a jégtörő, de nem volt
mit törnie, napok óta enyhe az idő. A néphit
szerint, ha Mátyás nem talál
jeget, hát csinál. Remélem, meggondolja
magát, s lassan véget ér a tél,
kitehetjük a végére a pontot, mint egy rosszul
sikerült mondat után. Nem tudom
Zsuzsanna napján megszólalt-e a pacsirta – a
környékünkön nem élnek pacsirták,
a mezők szép hangú énekesei –, mert ha igen, akkor
hosszú hallgatásukra lehet
számítani, ami köztudottan nem sok jót
jelent. Azt, hogy még sokáig tart a tél.
Ahogy öregszik az ember, egyre sürgetőbben várja a
tavaszt. Nem akar hóembert
építeni, legfeljebb unokái
unszolására fog bele, nem botorkál fel a
domboldalra, hogy szánkóval lecsusszanjon a völgybe.
A hógolyózás sem tartozik
kedvenc időtöltései közé. De azért egy
befagyott tócsa incselkedni kezd vele.
Testi épségét kockáztatva nekifut és
végig csúszik rajta.
Ha
szerencséje van, megússza
csonttörés nélkül. Eszébe jutnak
gyermekkora telei, a nagy havazások, a
szánkózások, amikor kipirult arccal,
vöröslő fülekkel, átnedvesedett
gúnyában
édesanyja a tüzes kályha mellé parancsolta
szárítkozni, s forró teával itatja
meg. Szájában érzi a sült alma
ízét, a héjában sült krumpliét,
amiket úgy
szeretett. Volt úgy, hogy a nagymamámmal
megbeszéltem, mielőtt iskolába mentem,
hogy süssön nekünk héjában krumplit,
jó sokat, szünetben majd hazaszaladok
érte. Közel laktunk az iskolához. Nagymamám
unokái közül akkor négyen voltunk
iskolások. A megadott időre kész volt a sült
krumpli, dagadt a „keblem” a még
forró csemegétől, amiből néhány perc
múlva már egy morzsányi sem volt. Szánkat
összeégetve gyorsan befalatoztuk. A héjában
sült krumplit egyébként vajjal,
szalonnával fogyasztottuk, de nem egyszer csak úgy
magában. Szegényes idők
voltak, mégis oly szívmelengető visszaidézni.
Szeretném,
ha minél előbb
vége lenne a télnek, ha már nem esne a hó,
nem pengetné dallamtalan citeráját a
fagy, ha minél előbb kitavaszodna, kidugná fejét a
haraszt alól a hóvirág,
visszatérnének itthoni fészkeikre a
gólyák és a fecskék.
Az
erkélyre madáretetőt
raktunk ki. Járnak is szorgalmasan magokat csipegetni a
kenderikék, cinkék,
feketerigók és néha egy-egy fakopács.
Velünk együtt ők is nagyon várják, hogy
véget érjen a tél. Hogy vidám füttyel
hímezzék ki a lakótelep kopár
csöndjét.
Az ablak alatt hangoskodó varjúval mormolom én is,
kár, kár. Kár, hogy tél van,
és nem tavasz. De ami késik, nem múlik, ahogy a
népi rigmus mondja: január,
február, itt a nyár!
(Fecske
Csaba KÉ)
A
Kolping Borest
rendezvénysorozat 2014. január 25-i
állomásán hét borvidék
különböző újborát - 3
fehér, 2 rozé és 2 vörös fajtát -
kóstolhatta meg a mintegy 40 borbarát.
Az
újborok kóstolása azért
érdekes, mert ebben a stádiumban áll a bor a
legközelebb a szőlőhöz, az
elsődleges szőlőillatok és -ízek ilyenkor még
dominánsak, ami friss, üde és
gyümölcsös jelleget biztosít a bornak.
Az
est során történelmi
kitekintést kapva megtudtuk, hogy Mezopotámiában
Gilgames az élet fájaként
talál a szőlőre. Míg a bor Egyiptomban csak az
uralkodóréteg és a gazdag
kereskedők élvezeti cikke volt, ugyanakkor
Görögországban több helyen törvények
által próbálták megakadályozni a
borfogyasztás terjesztését,
megkötözött
részegeket mutogattak a piactéren
elrettentésül. A Római Birodalom idején az
arisztokrácia szemében a földbirtok
számított a legelőkelőbb befektetésnek.
Emellett a bor gyógyhatásait ismerték és
alkalmazták is, a katonáknak és a
rabszolgáknak is napi fejadagjuk volt, így ugyanis
kevesebben betegedtek meg.
Érdekes, hogy a Korán szerint a Paradicsomban
nem-poshadó vizű, tejjel, mézzel
és borral folyó patakok vannak.
Az
Ószövetségben 212
alkalommal esik szó a borról, jelképként is
többször megjelenik. Izraelben - a
kóser szabályok szerint - a három
évnél fiatalabb szőlő termését nem szabad
felhasználni, valamint minden 7. évben (szombatév)
szedetlenül és metszetlenül
kell hagyni az ültetvényt.
Jézus
Krisztusnak életében a
bor különösen kitüntető szerephez jut.
Példabeszédeiben szívesen használ szőlővel
és borral kapcsolatos képeket. A bor a Bibliában
szimbolikusan mindig az örömöt
jelenti. Ha nincsen bor, nincsen öröm. Jézus
azért jött, hogy örömöt hozzon,
hogy igazi életet hozzon, hogy igazi ital legyen: az élet
itala.
A
bor és az ismeretek
megemésztését kis falatkák és a
háttérben szóló koncertzene tette
könnyebbé.
A
borkóstolás búcsúpohárral
és a Szent János áldással zárult,
valamint azzal, hogy folytatás következik.
A
szó veszélyes fegyver,
mondja egy régi sláger szövege. Ez
tükröződik a pletykáról szóló
pápai
üzenetből is. Nézzünk most néhány
beszéddel kapcsolatos mondást az igazak
bölcsessége könyvből:
A
beszéd képessége emberi
kiváltság, a hallgatni tudás emberi
kiválóság. A kimondott szavak mögött
szándékok rejlenek, a hallgatásba bölcs
megértés, türelem, tisztelet vegyül.
Egy embert inkább hallgatásából, semmit a
beszédéből ismerhetünk meg, vagyis
abból, hogy a kellő pillanatban hallgatni tud - írja
Akhilleusz Tatiuosz.
A
kedves szavak rövidek és
könnyen kiejthetők, de visszhangjuk valóban
végtelen, vallotta Kalkuttai Boldog
Teréz anya.
Két
ember között a
legrövidebb út az egyenes beszéd, tanítja
velünk Szilágyi Domokos.
Ha
észreveszed, hogy
rosszakarók vagy tudatlanok rágalmakkal halmoznak el,
kérd Istent, mentsen meg
attól, hogy amikor rosszat mondanak rólad, egyszersmind
igazat is mondjanak,
hívja fel figyelmünket Loyolai Szent Ignác.
Nagy
elmék ötletekről
beszélnek, átlagos elmék eseményekről, kis
elmék más emberekről, jegyzi meg a
beszéddel kapcsolatban Rickover.
Hét
tulajdonságáról ismerni
meg a bölcset: nem beszél az előtt, aki tudásra
és korra megelőzi őt; nem
szakítja félbe más beszédét; nem
válaszol elhamarkodva; kérdez s felel, amint
illik; rendet tart a beszédben; megmondja, ha nem érti; s
helyesli az igazat -
tanítja a beszédről a Talmud.
Hívom
a családokat,
házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a
családokat szerető szerzetes- és
paptestvéreket, és mindenkit, aki a család
és az élet mellett áll!
Ha
régi iskolatársak az
utcán összetalálkoznak, szinte meg se
várják „hogy vagy” kérdésükre a
választ,
rögtön panaszkodásba kezdenek: az újabb
rendeletek nem kedveznek az üzleti vállalkozásnak.
Két ismeretlen asszony a piacon nem győzi egymást
túllicitálni az árukínálat és
az árak, de legfőképpen az árusok
szidásában. A szülők elégedetlenek gyerekeik
iskolájával: nem azt tanítják és nem
úgy, ami és ahogy az – szerintük – a
gyerek mihamarabbi érvényesülését
szolgálná. Az idős asszony felháborodottan
meséli, hogy az orvosi rendelőben órákat kellett
várnia, mire ahelyett, hogy
gyógyítani kezdték volna, a szakrendelőbe
küldték vizsgálatokra. Akárhova
nézünk, úgy tűnik, semmi nem működik
jól, minden lehetne jobb, igényeinknek,
elvárásainknak megfelelőbb. Úgy
érezzük, hogy a társadalom, amelyben
élünk nem
figyel ránk, nem törődik velünk. Ha gondjaink,
nehézségeink vannak, nincs kihez
fordulnunk, jó, ha egyáltalán valaki meghallgat.
Vannak mindenféle hivatalos és
magán intézmények, amelyek feladata a bajba
jutottakon való segítés, ezekre
azonban nehéz rátalálni, és nehéz
bennük megbízni.
Mondjatok
olyan
területeket, ahol minden jól működik, ahol mindig
jól érzitek magatokat! Mi
lehet ezeknek a területeknek a titka?
Szerencsés
ember, aki
olyan családban élhet, ahol nyugalom és
béke van, ahol a családtagok egymás
javát akarják, tudva, hogy a család java a
családtagok javának összességéből
adódik. Az ilyen családban mindenkinek van kire
támaszkodnia, ha tanácsra,
segítségre van szüksége, mindenki figyel a
másikra anélkül, hogy megfosztaná
önállóságától. Itt mindenki
fontosnak érzi a maga szolgálatát, és
hálás a
többiek szolgálatáért. A családi
összetartozás önmagában
biztonságérzetet ad,
segíti a családtagok kiteljesedését. A
családtagok nem azon versengenek, hogy
kinek jut valamiből több, hanem azon, hogy ki tud többet adni
magából,
szolgálatkészségéből. Nem legyőzni
akarják egymást, hanem közös erővel
akarják
a család előrehaladását szolgálni. Az ilyen
családban élni jó és öröm,
még
akkor is, ha gondok, nehézségek szakadnak a
családra, mert újra és újra
megtapasztalják, hogy mindig számíthatnak
egymásra, hogy egymáshoz fűződő
kapcsolatuk nem attól függ, hogy az éppen most
előnyös vagy hátrányos számukra.
Milyen
összefüggés van a
családon belüli kapcsolatok és a családtagok
istenkapcsolata között? Hogyan
tudsz segíteni a valamilyen okból
kilátástalan helyzetbe került családnak, hogy
túljusson a krízisen?
Még
ha társadalmunkat
sok jó család alkotja is, messze vagyunk attól,
hogy a társadalomban béke és
nyugalom uralkodjon. Mai posztmodern társadalmunkat egyre
inkább a piaci
érdekek vezérlik, az embert akkor tekintik
értéknek, ha van piacképes tudása,
munkaereje,
befektetni való vagyona. Egyre nagyobb a szakadék a
tehetősek és a szerény
lehetőségekkel rendelkezők között, egyre nehezebben
tud kitörni nehéz
körülményei közül az, aki nem
„piacképes”. Ez pedig a társadalom
egészének
fejlődését akadályozza, a társadalmi
igazságtalanság növeli a társadalmi
feszültséget. „Hamis az a társadalmi béke,
amely csak arra szolgál, hogy
igazoljon egy, a gyengéket hallgatásra
kényszerítő társadalmi berendezkedést. …
Az emberi méltóság és a közjó
sokkal nagyobb érték, mint az előjogaikról
lemondani nem tudó kevesek jóléte”. (Evangelii
Gaudium 218).
A
társadalom és a család
kölcsönhatásban állnak egymással.
Jó családok nélkül nem képzelhető el
jó
társadalom, ugyanakkor a társadalom is rányomja
bélyegét az őt alkotó családokra.
Békétlen, igazságtalan társadalomban
nehéz a családoknak kiteljesedni. Az
emberi történelem folyamán a társadalom sokat
változott, és napjainkban is
változik. Megváltozott a család helyzete a
társadalomban és az egyén és a
társadalom viszonya is. Másképp tekintenek a
családra, mint a társadalom
alapegységére a föld különböző
részein, mások a családon belüli szerepek
és
hierarchikus kapcsolatok a posztmodern korban, mint a
világháborúk előtti
világban. Az ember azonban állandó, a
változó felszín alatt a történelem
során
változatlanul keresi önmagát, élete
értelmét és célját,
boldogságát. Vágyik
arra, hogy hódolattal boruljon le az előtt, aki belehelyezte
ebbe a csodálatos
világba, amelynek jobbítására
meghívást kapott. „A te indításod az
bennünk,
hogy gyönyörűség dicsérnünk téged,
mert magadnak teremtettél minket, s
nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned.”
(Szt. Ágoston: Vallomások
I/1)
Az
útját kereső és
boldogulni akaró ember egyedül nem juthat célba,
szüksége van kapcsolatokra.
Amíg pedig a maga közvetlen környezetében
igyekszik jobbítani a világot,
tisztelnie kell mások érdekeit és
törekvéseit is, még akkor is, ha ezekkel a
másokkal nincs szoros és állandó
kapcsolatban. Sőt, ahhoz hogy a kapcsolatok
valóban az emberek kölcsönös
boldogulását szolgálják,
szükséges, hogy
kölcsönösen tiszteljék egymás személyi
méltóságát. Fontos ez a
családban épp úgy, mint a táradalomban, a
közéletben, a politikában, a
gazdasági életben, a kultúrában, de
még a népek és nemzetek közötti
kapcsolatokban
is. A világ jobbításán fáradozni is
csak úgy érdemes, ha a szűkebb és tágabb
közösség javát, a közjót tartjuk
szem előtt. A családban sem
vezet jóra, ha olyan megoldásokat alkalmazunk, amelyek
egy-egy családtagnak
kedveznek, az egész családnak pedig
hátrányosak. Az sem vezet jóra, ha a
családoknak, vagy a családok egy csoportjának az
érdekeit az egész közösség,
falu, vagy város érdeke fölé helyezik.
Ilyenkor békétlenség keletkezik, a
társadalom sodródik a szétesés felé.
Fontos tehát, hogy mind a családok, mind
pedig az egyes társadalmi csoportok figyelembe vegyék
egymás érdekeit,
intézkedéseikben legyenek egymással
szolidárisak. A szolidaritáshoz hozzá
tartozik a bármilyen okból bajba jutottak önzetlen
megsegítése is, nem csupán
anyagi téren, hanem minden vonatkozásban. Az idősebb
testvér szolidáris a
kisebbel, ha segít neki a nehéz matematika házi
feladat megoldásában; az
egészséges vizű kúttal rendelkező szomszéd
szolidáris azzal a szomszédjával,
akinek engedi, hogy az ő kútjából hordja a vizet;
a népek közötti szolidaritás
szép példáit látjuk akkor, amikor
katasztrófák idején segélyekkel,
mentőcsapatokkal sietnek a bajba jutottak
segítségére. A másik személyi
méltóságát sértjük azonban, ha
segítség címén elvégezzük
helyette a feladatot,
vagy ráerőltetünk olyasmit, amit maga is meg tud szerezni,
vagy oldani. Károkat
okoz, rombolja a családi, társadalmi
kohéziót, ha figyelmen kívül hagyják
a szubszidiaritás elvét. Régi
igazság, hogy az élelemmel
rosszul ellátott közösségen nem az segít
igazán, aki élelmiszercsomagokat küld,
hanem az, aki megtanítja halászni, búzát
termelni, vagy kecskéket tartani.
Az emberi személy
méltóságának elve a közjó, a
szolidaritás és a
szubszidiaritás elve az emberről szóló,
az értelem és a hit által
megismert teljes igazság kifejeződései, amelyek az
evangéliumi üzenetnek és a
belőle eredő követelményeknek – melyeket a főparancs, az
Isten és az embertárs
iránti szeretet parancsa és az igazságosság
foglal össze – felelnek meg. (vö.
Az egyház társadalmi tanításának
kompendiuma, 160-161.)
Mondjatok
példát családi, baráti, ismerősi
körben megtörtént esetre,
melyben nem az anyagi segítség, hanem a
szolidaritás, a másik igaza melletti
kiállás segített a békét
helyreállítani! Hogyan
érvényesíthető a személyi
méltóság tisztelete a munkahelyen, pl. a
főnök – beosztott viszonyban?
Ha
a társadalomban
érvényesülnének ezek az elvek, olyan
rendeletek születhetnének, amelyek nem az
egymást kiszorítani akaró konkurens
vállalkozók korlátozására, hanem
együttműködésük
elősegítésére irányulnának. A piaci
árusok azon mesterkednének,
hogy a vevőknek kedvében járjanak, olcsó és
jó árut kínálnának, a vevők pedig
ezt hűségükkel hálálnák meg. A
szülők és tanárok együtt működnének
azon, hogy a
gyerekek élete kiteljesedhessen. Az orvos úgy
fogadná a hozzá fordulót, hogy az
már a fogadtatás hatására is
megkönnyebbülne. Mindennek következtében a
családokban és a társadalomban béke
és nyugalom lenne, mindenki megérezhetné,
hogy „az Isten országa köztetek van.”(Lk 17, 21)
Bíró
László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
A
pletykáról
„Miért
látod meg a szálkát
testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te
szemedben van, nem veszed
észre” - indult ki válaszadásában, az
evangéliumot idézve Szentatyánk. Jézus
kérdése felrázza minden idők emberének
lelkiismeretét. Jézus miután az
alázatról szólt, most az ellenkezőjére
mutat rá, arra a gyűlöletes
magatartásra, amellyel ítélkezünk
testvéreink felett. Jézus erőteljes szót
használ ennek megjelölésére: hipokrita,
vagyis álszent, képmutató.
Azok,
akik ítélkeznek mások
felett, akik rosszat mondanak másokról, azok
hipokriták, álszentek, mert nincs
erejük, bátorságuk ahhoz, hogy saját
hibáikat észrevegyék. Az Úr nem sokat
beszél erről, de később azt mondja, hogy akinek a
szívében egy kis gyűlölet lakozik
testvére iránt, az gyilkos. János apostol első
levelében világosan
megfogalmazza ezt. Aki gyűlöli testvérét, az
sötétségben van; aki ítélkezik
testvéréről, az a sötétségben halad
előre. Minden alkalommal, amikor szívünkben
elítéljük testvérünket, sőt, ami
még ennél rosszabb, amikor erről másokkal is
beszélünk, gyilkos kereszténnyé
válunk, mondta Ferenc pápa a Szent Márta
házban
tartott szentmise homíliájában.
Gyilkos
keresztény! Nem én
mondom, hanem az Úr. És ebben az esetben nincs helye
árnyalatoknak. Ha rosszat
mondasz testvéredről, megölöd őt. Minden alkalommal,
amikor ezt tesszük, Káin
tettét utánozzuk, aki a történelem első
gyilkosa volt.
A
pápa hozzátette: ezekben a
napokba sok szó esik a háborúkról,
felkelésekről és annyira fohászkodunk a
békéért.
Szükség
van a megtérésünk
gesztusára. A pletykák mindig a bűntett dimenziója
felé haladnak. Nincsenek
ártatlan pletykák. A nyelvünk, ahogy Jakab apostol
mondta, arra szolgál, hogy
dicsőítsük Istent, de amikor arra használjuk, hogy
rosszat mondunk fivérünkről
vagy nővérünkről, akkor megöljük Istent,
megöljük Isten képmását
testvérünkben.
Valaki
azt mondhatná:
vannak, akik megérdemlik, hogy pletykáljanak
róluk. Azonban ez nem lehetséges.
„Menj és imádkozz érte”! És ha
szükséges, beszélj azzal a személlyel, aki
megoldhatja a problémát. De ne mondd el mindenkinek!
Pál nagy bűnös volt, és
saját magáról ezt mondta: „azelőtt
káromkodó, üldöző és erőszakos ember
voltam”. Ám Isten mégis megkönyörült
rajtam.
Talán
senki sem káromkodik
közülünk – talán. De ha valaki
közülünk pletykál, akkor minden bizonnyal
üldöző
és erőszakos. Kérjük magunknak és az
egész Egyháznak a kegyelmet, hogy a
pletyka bűntettéből megtérjünk a szeretetnek, az
alázatnak, a szelídségnek, a
türelemnek, a másik iránti szeretet
nagylelkűségének, fohásszal zárta
üzenetét
mindannyiunk számára Ferenc pápa.
(VR/MK)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2014. március 17.
hétfő
Felhívjuk
tagságunk
figyelmét, hogy március 8-án körzeti
lelkigyakorlat lesz az erdei házban. A 10
órakor kezdődő lelki program vezetője Petkó Tamás,
dunaföldvári plébános atya.
A program délután 5-kor kezdődő szentmisével. Ezen
a napon ünnepli 20.
születésnapját a TÓALMÁSI Kolping
család is, amit a lelkigyakorlattal is
köszöntünk. Bővebb infók köremailban
és vasárnaponként a nagymise után
szerezhetők.
Ugyancsak
március 8-án 9
órától, Velünk élő múlt
címmel a Helytörténeti Emlékház
és a benti Kolping ház
ad otthont a hagyományok napja színes
programsorának. A Tizenhárom Almafa
Alapítvány szervezésében a Kalász
Egyesület, a Kolping ifjúság, a Múltidőző
Hagyományőrző Egyesület, az Önkormányzat
és a Petőfi Sándor Általános Iskola
diákjai biztosítják a résztvevők
számára a tartalmas és
közösségépítő
együttlétet.
Március
15. Nemzeti Ünnep.
Vegyünk részt minél többen a
Hazánkért felajánlott szentmisén, az azt
követő
Szentmisén és a Velünk élő múlt
képkiállítás megnyitóján,
felvállalva ezzel a
jövőnk alapját képező múltunkat.
Még
a nagyböjtben megtartjuk
éves közgyűlésünket is, melyről
értesítés megy köremailon. Ekkor lehet
megrendelni
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Január
28-án a testületi ülés keretében az
alábbi
témakörökbe született döntés
A
képviselőtestület 2014.
évi első félévi munkaterve. A szociális
rendelet módosítása. A gyermekvédelmi
rendelet módosítása. Kistérségi
Társulási Megállapodás
módosítása. Módosításra
került a Közterület használatáról
szóló rendeletünk is Így bekerült abba a
közterületeken történő Italfogyasztás tiltása, mely alapján
a
rendőr bármikor bírságolhatja a szabály
ellen vétőket!
Határozat
született KIA
gépkocsink értékesítéséről,
az Óvodatej-programban történő
részvételről, az
Utánpótlás SE és az Érsekvadkerti
labdarúgócsapat TAO-s pályázatának
támogatásában.
Támogatásunkról biztosítottuk a
Sportpálya úton megvalósítandó
élelmiszer-feldolgozó üzemet és a
tűzoltó egyesületünk működésével
kapcsolatos
kérelmet.
Február
4-én maratoni
értekezlet keretében került sor a 2014. évi
önkormányzati költségvetés első
fordulós tárgyalására. Az itt
született módosító javaslatok
figyelembevételével
kerül átdolgozásra a tárgyalt anyag, mely
vázában a február 24-i falugyűlésen
is hallható lesz.
Február
26-án a költségvetés
második fordulós tárgyalása, majd a
költségvetési rendeletünk megalkotása
szerepel a főbb feladatok között.
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Hamvazószerdával
(márc.5-én) megkezdődik a nagyböjt, Nagyböjti
péntekeken katolikus ember hústól
tartózkodik. (Kivétel a betegek, és az idegen
konyhán étkezők. Ők másfajta
lemondással, önmegtagadással vállaljanak
engesztelést vétkeikért.)
KERESZTÚTI
ÁJTATOSSÁGOT a nagyböjti vasárnapokon du.
3-kor, pénteken pedig esti szentmise
előtt fél 6-kor végezünk a templomban.
Márc.
15-én, szombaton, nemzeti ünnepünkön r. 8
órakor közös szentmisével
könyörgünk
Magyar Hazánkért. Este
szokásos vasárnap
előesti szentmise lesz.
A lelkigyakorlat 3 estéjén 5 órától
lesz alkalom a szentgyónás
elvégzésére. Használják
ki a lehetőséget,
ne halasszák utolsó napokra szentgyónásuk
elvégzését. Az ünnepnapokon
nagycsütörtöktől húsvéthétfőig nem
lesz gyóntatás.
(Azt
követő hét első napjaiban keresem föl az idős
testvéreket otthonukban, hogy el tudják végezni ők
is húsvéti szentgyónásukat,
jelentsék be őket időben.)
A Katolikus
egyház technikai száma (0011)
megjelölésével.
Akinek munkáltatója
számolja
el adóját, az zárt borítékban, a
borítékra írt Név,
Lakcím,
adóazonosító
felirattal, rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról,
és valamely Alapítvány javára
a másik 1%-ról.
(Pl.
Érsekvadkerten: Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg
gyermekekért közhasznú
alapítvány javára (A kedvezményezett
adószáma: 18641107-1-12)
1./ Szabó Bálint
(Szabó Tamás-
Kovácsovics Éva)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
-
HALOTTAINK:
1. szombat
- Percsina Pál, szülei, nagyszülei, Berta
és Babinszki család
élő és elhunyt tagjaiért
-
Pinke Kálmán, felesége Szabóki
Rozália, szüleik, testvéreik, élő és
elhunyt
családtagok
2. vasárnap -
3. hétfő -
4. kedd
- Havasréti Mária
5. szerda
-
6. csütörtök -
7. péntek -
8. szombat
- Barák Imre, élő és elhunyt
családtagokért
-
Szabó István, felesége Bozsonyík
Borbála, menyük, nászuk, szüleik,
testvéreik
és élő hozzátartozók
-
Elhunyt édesanyáért 1. évforduló,
édesapáért, fiukéer, vejükért
és élő
gyermekeikért
9. vasárnap - Gálik János 2.
évforduló és hozzátartozókért
-
Kovács Lajos, felesége Bugyi Mária, vejeik,
Gyurkovics Sándor és szülei
-
Vitéz István, felesége Kosztrihán
Mária, szüleik, Ferencsik és Pinke család
élő
és elhunyt hozzátartozókért
10. hétfő -
11. kedd
-
12. szerda
-
13. csütörtök -
14. péntek - Holman István 3.
évforduló, szülei, testvére, apósa,
anyósa,
élő és elhunyt hozzátartozók
-
Szabó Ignác, szülei, nagyszülei, a Laczó
család halottaiért
15. szombat
-
16. vasárnap - Híves István, felesége
Molnár Emerencia, lányuk Borbála és
szüleik
(Alapítványi)
-
Boda, Holman és a Deszpót család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
-
Pistyúr Gábor, szülei, testvére János,
élő és elhunyt családtagok
17. hétfő -
18. kedd
- Záhorszki Gábor, felesége Kaba
Mária, gyermekeik, szüleik,
Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska és szüleik
19. szerda
- Szt. József tiszteletére
-
Kosztrihán József, fia István, Kosztrihán
és Erdős család halottaiért
20. csütörtök - Nagy Ignác, felesége Vitéz
Anna, szülők, nagyszülők és családtagok
-
21. péntek - Zöllei és
Horváth család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Kalmár István, felesége, fiuk és a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna és
szülei
22. szombat
- Murányi István, felesége Komlós
Ilona, szüleik, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Holman József, élő és elhunyt családtagok
-
Hálából 2 család élő és
elhunyt hozzátartozóiért
23. vasárnap - Konopás János, felesége
Csillag Margit 2. évforduló, szüleik,
testvéreik, vejük és hozzátartozók
24. hétfő -
25. kedd
-
26. szerda
-
27. csütörtök -
28. péntek -
29. szombat
- Hálából, valamint Temela Ignác,
felesége Záhorszki Margit, fiuk
Ignác, a család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Fébián Ignác, felesége, vejük
Dósa József, szülők, nagyszülők, valamint a
Boda
és Trombitás család halottaiért
-
30. vasárnap - Szabó Ignác, felesége
Kosztrihán Emerencia, szüleik és testvéreik
-
Nagy László, felesége Nagy Mária, Varga
Ignác, felesége Pistyúr Margit és
vejük
János
31. hétfő -