Virrasztás
Szentmiseszándékok
Múltunkkal a jövőnkkért
Egyetlen királyunk
Gyújtsunk isteni fényeket!
Zsinati hírek
Borest 2013.október
Meghívó
Szentatya üzenetei I.
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Hirdetés
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Virrasztás

Múlttunkkal a jövőnkért

A címként szereplő gondolat jegyében, október 26.-án 10 órakor a belvárosi plébániatemplomban kezdődő szentmisével vette kezdetét a boldog Kolping Adolf 200. születésnapjára emlékező ünnepség. Hogy a távollévők se maradjanak ki az eseményen hallottakból, röviden összefoglalom a nap eseményeit.

A romhányiakkal közös csapatunk már negyed 10-re a helyszínre érkezett. Már messziről hallottuk az Érsekvadkerten is fellépett kaposvári diákok rézfúvós együttesének térzenéjét. A súlyos hangszerekből áradó lágy dallamok mindannyiunkat ráhangoltak e jubileum méltó megünneplésére. Alig fél óra alatt megtelt a templom előtti tér ünneplő emberekkel, a felsorakozott 35 zászló pedig jelezte a világ felé hovatartozásunkat.

A szentmise elején, amit Alberto Bottari de Castello nuncius úr celebrált több püspök és prézes atya közreműködésével, Kövesi Ferenc atya, országos prézesünk szólt az ünneplőkhöz. Szavaiból kicsengett II. János Pál pápa 1991 X.27.-i Kolping atyánk boldoggá avatási beszéde, miszerint a bicentenáriumát ünneplő Kolping atya az égből tájékozódott, miközben mindkét lábbal a földön állt. A világban volt ugyan, de nem a világból való volt, aki imádkozva dolgozott és dolgozva imádkozott. A tettek misztikusa lett, ezért emelte őt egyházunk az oltár tiszteletére. Nehéz időben közösségeket alkotott, melynek alapjai ma is aktuálisak. Ezt a közösséget nekünk is ápolni és felelősséggel vállalni kell ma is, hisz a mások szolgálatát, a szolidaritást, a mindenben jobbá válást tűzte zászlajára, ami ma is felemelkedésünk záloga.

A boldogok és a szentek viszonyítási pontok életünkben, mondta a nuncius úr szentbeszédének bevezető mondataként. Ilyen a napokban Budapesten boldoggá avatott Sándor István, de ilyen a 200 éve született Kolping atya is. Más korban, ám mindketten az ifjúságnak szentelték életüket. Kolping atya csak 52 évet élt, ám a másfél évszázada történt magvetése sikerült, hisz szinte a világ minden táján családegyesületként működnek közösségei, melyre nagy szüksége van világunknak.

A szentmise végén a papság koszorút helyezett el a templom belső falán található emléktáblán, amely Kolping atya 1856. .májusi itt jártáról és az első magyarországi legényegylet megalakulásáról tanúskodik. Míg a koszorú a helyére került, zengett a templom a Boldogasszony anyánk énektől.

A szentmisét követően a zászlók sorfala között a fúvósok zenéje mellet, a délutáni programok színhelyére, a szomszédos Piarista központba mentünk, ahol elsőként Lachegyi László elnökúr köszöntötte az ünneplőket, fölelevenítve az utolsó 20 év főbb eseményeit.

Másodikként dr Bánhidi Vajk, aki Kolping Adolf életét kutatja munkássága kapcsán, rövid előadásában kiemelte azt, hogy ez a mozgalom az ipari forradalom idején indult. Ugyanazon a májusi napon indult el, mint a marxi szocializmus. Hogy melyik lett életképesebb, döntse el mindenki a tények alapján. Kolping vallotta, hogy az elkötelezett keresztények, akik szolidárisan érzékenyek és nem mentesek a modern polgári gondolkodástól és vallásosságukat a gyakorlati életben élik meg, a valódi jólét letéteményesei. A valódi jólét pedig csak az igazságra épülhet, ahol az etika és jog ikertestvér!

Seregély érsek űr következett a felszólalók sorában. Így, koránál fogva már hazafelé tartva, bátran jelezte azt, hogy ő sosem volt a mozgalom tagja, de a most ünnepelt paptestvérünk szellemisége nagyon megérintette őt. „Isten áldja a tisztes ipart!” Sokat mond ez a mondat számára, s kell, hogy mondjon számunkra is annak tisztes „keresztényi” volta végett. Hiszen láthatjuk hogyan tették tönkre a magyar munka becsületét a látszateredmények követelésével, elismerésével. Ne csodálkozzunk hát, hogy ide süllyedtünk! Vissza kell hát térni gyökereinkhez, a hithez, a hittel végzett építő tevékenységhez, ha jövőt akarunk. Munka – család- közélet Isten nélkül nem létezik. Itt az idő a cselekvésre!

Az érsek atyát Hölvényi György államtitkár úr követte a szólásra emelkedők között. Mondandójában kiemelte azt, hogy a hitből táplálkozó közösségeknek- bár azok hagyományainak ívét a letűnt korok megtörték- nagy feladata van a társadalom megújításában. Kolping szellemiségéből a hitelesség sugárzik, ahol a család a legfontosabb egység. A családból építkezik Egyház és társadalom. Ha a családok nem működnek jól, nem lesz előre lépés sem itthon, sem a nagyvilágban. Ezt ismerték fel egyre többen a közéletben, ennek szellemében próbálnak politikai döntéseket hozni, átlépve holmi szobordöntögetők pótcselekvései felett.

Az emlékülés záró szavait a nemzetközi Kolping Szövetség és az Augsburgi Egyházmegye képviselőitől hallhattuk. Igaz barátokká lettünk mi németek és magyarok Jóban, rosszban egymás mellett kitartunk, amit jól tükröz a MKSZ és az Augsburgi Egyházmegye több mint 20 éves kapcsolata is. Az idők jelei mindig megmutatták azt, hogy mit kell tennünk. Ma azt mutatják, hogy evangéliumi alapú, szociálisan érzékenyebb társadalmat kell építenünk úgy, hogy ne hagyjuk elfoglalni magunkat az EU által, megmaradva továbbra is büszke magyarnak.

A kulturális programot a szekszárdi Katolikus Kolping Szakiskola diákjainak az ünnepelt életét bemutató elődadása nyitotta meg, míg zárszóként Sillye Jenő és barátaival közösen énekeltünk, búcsúztunk, eljöttünk azzal a szándékkal, hogy egy új világot, szebb jövőt építünk azzal, hogy Kolping művén dolgozunk és összetartozunk.

Bp-Évad, 2013.10.26. emjé-kájé

Egyetlen királyunk

Vissza az újság tetejére

Gyújtsunk isteni fényeket!

Nagyon nagy bajok vannak nemcsak hazánkban, de a világon is igen sok helyen. Én kis szentjánosbogárként hivatásomnak érzem, hogy azon fórumokon, ahová az Úr állított, isteni fényeket gyújtsak.

Nem szabad, hogy elvesszenek legjobbjaink e gyilkos harc alatt! Egy titkos hangot idézek a romhalmazzá lett fiataloknak, egyéneknek, az öngyilkos jelölteknek: Te szegény áldozat! Kaptál képességeket. Dolgozhattál volna, tanulhattál volna, jót, szépet beszélhettél volna, írhattál volna. Lehettél volna pap, kedvesnővér, szentségi házasságban é1ő sok drága gyermekkel - és te utcalány, utcafiú, drogos, csavargó lettél.

Nem adták meg neked az istenismeretet, az erkölcs KRESZ-szabályait, a Tízparancsot, sőt gúny tárgyává tették és teszik előtted. Aztán életunt, depressziós lettél és leszel.

Sajnos ez az irány hazánkban is. Hetente látom, találkozom az áldozatokkal.

Mit tegyünk?

Válasszunk jól és jókat!

Nem lehet egyetlen szempont, hogy hány kilométer utat épít valaki: hetet vagy négyszázhetet, ha közben összedönti a Messiás házát! A belső értékrendet is kell figyelni!

Egy ember mindig úgy vett könyveket, hogy lemérte a polc magasságát, külön figyelte a borító színeit. A belső tartalom szinte nem is érdekelte.

Ébredj végre, magyar!

Azt számolgatod, hogy ki ad több pénzt? Az is szükséges. De nem veszed észre, hogy egyre inkább kiölődik magyarságod és kereszténységed önazonossága?

Már nem igényeled Jézust, Aki a lelkiismereti szabadság egyetlen biztosítéka?

Neked elég az olyan személy és vezetőség, amely felcseréli a magyarságot a kozmopolitizmussal? Szállj síkra, hogy az erkölcsök ne zülljenek, ne zuhanjanak a szabadelvűségbe!

Eszmélj már fel, te szegény magyar! Igényeld, hogy hiteles ember legyen férjed, feleséged! Igényeld, hogy erkölcsi és világnézeti példakép legyen, aki majd irányít! Nem pedig házasságot nem kötő, összevissza szédelgő, gyermekeket felelőtlenül nemző vagy foganó némber.

Magyar testvérem! Ó mondd, te kit választanál?

Kerényi Lajos: Mondom néktek... III.

Vissza az újság tetejére

Zsinat hírek

2013.november 14.-én újabb témakört tárgyalt az esperesi kerületünk az egyházmegyei zsinat keretében. Most a házasság, család témakörre került megvitatásra Nagyorosziban. A Szentlélek segítségül hívását követően a témakör rövid felvezetésére került sor, majd 8 csoport megalakítása következett, akik az alábbi témakörökben fejtették ki véleményüket. Egyébként a téma fontosságát az is jelzi, hogy jövő tavasszal a Ferenc pápánk által összehívott szinódus is ezt tárgyalja Rómában. Témakörök címszavakban:

1. Az élet védelme a fogantatástól a halálig, érintve benne a gyermekvállalást és az eutanáziát is.

2. Családi életre nevelés a szülők, a családi közösségek, az iskola és a plébánia szemszögéből.

3. Felkészítés a szentségi házasságra a jegyes oktatástól a már együtt élők házasság rendezéséig.

4. Házasság ápolás, a házaspárokkal történő foglalkozás, különösen a krízis helyzetbe jutottakkal.

5. Érték áramlása a generációk között a családban és a közösségekben.

6. Család és Egyház, családos közösségek, belefoglalva a rászoruló nehézségekkel küszködő családok segítését is.

7. Különleges élet állapotban lévők, özvegyek, elváltak, együtt élők, csonka családok közösségben otthonra találásának elősegítése.

8. Család, nemzet, társadalom, benne a családok mai általános helyzete, közgondolkodás a családról, lakáshoz való jog, a médiák befolyásoló szerepe és a más népcsoportokhoz tartozó viszonyunk.

A csoportok alkalmi vezetők koordinálásával több mint egy órát beszélgettek, vitatkoztak saját csoportjuk témájáról, amiről a csoport vezető jegyzetet készített. A kiscsoportos foglalkozás után ismét a nagyterem lett a zsinatunk színhelye, ahol minden csoportvezető elmondta a náluk elhangzott véleményeket, megfogalmazott gondolatokat. Ezek közül közölnék most néhányat, felhívva a figyelmet arra, hogy az elhangzottak teljes terjedelemben olvashatók lesznek a zsinat után megjelenő dokumentumban.

Ha „betegek” a társadalmat építő családok, beteggé lesz maga a társadalom is. Ezért nem mondhatunk le a családok neveléséről,amit nem másoktól kell várni, hanem első sorban nekünk kell ebben lépni. Sosem az én, hanem a TE boldogsága a fontos. Ez csak a Jézus által mutatott önzetlen szeretet megélésével tud valóvá válni..

A gyermekek nevelését már a fogantatástól kezdve végeznünk kell egy életen át. Ez szülői feladat. Csak is erre tud építeni iskola és Egyház. Nagyon fontos a szülői életpélda. Nem elküldöm a gyermeket templomba vagy rokonlátogatásra, hanem együtt megyünk el oda.

Sok házasság meg sem köttetik, csak úgy összebútoroznak. Minek a papír, mondják egyre többen és egyre hangosabban. Ők a „kútba ugrók csapata”,akik szírén hangon kiabálják azt, hogy milyen jó a kúti állapot. Maradjunk inkább a felszínen, ahol változik az időjárás. Van hideg és meleg, vihar és napsütés, melyben erőforrás a tanúk előtt kimondott holtomiglan- holtáiglan.

Kevés a gyermek. Fogy nemzetünk és fogy egyházunk A meg nem született gyermekekből nem lesz orvos, ápoló, munkás és pap sem. A gyermek vállalása keresztényi kötelesség. Az elfogadod- e a gyermekeket, amivel Isten megajándékozza házasságotokat, minden házasságra lépő igennel felet. Ám az életben szerepcsere történik. A családokon belüli kevés gyerek, mintha azt mutatná, hogy örüljön az Isten, hogy egy gyerekkel is megajándékoztuk őt. Mi szülők, nagy szülők, nézzünk magunkba, a sok miből tartod el őket, hol fogtok laknival, nem vagyunk-e okai ennek a trendnek? S ha a gyerek ezt megérzi a családban, tovább is viszi, hiszen amit éveken át megtapasztalnak gyermekeink, azt tovább viszik felnőtté válásuk során is.

A család egy kis sziget az élet tengerén, melyet könnyen elsodorhat a rázúduló vihar. Közösséget alkotva (Házas hétvége, Kolping, Schönstadt, stb) ezek a szigetek összekapcsolódnak és nagyobb erőt képviselnek az egoista törekvések legyőzésében. Kell hogy legyen egy olyan hely életünkben, ahol őszinték lehetünk. Ez a hely mindig legyen összhangban a plébániát vezető személlyel, aki mindig sít tekintetünket a valami helyett a Valaki (Isten) felé fordítani.

A gyermekekre mindig kell időt szakítanunk. Nem árt meg nekik, olykor – olykor elvisszük őket közösségeinkbe, hogy megérezzék az együtt lenni jó ízét És az sem árt meg, minden híresztelés ellenére riadalmat sem okoz kis lelkeikben, ha a nagymama halálos ágyánál imádkozva együtt vagyunk, hisz jóval nagyobb az esélyünk nekünk is arra, hogy nem a legnagyobb magányban léjük át a másik világ kapuját.

Nem mehetünk el szó nélkül a különleges élethelyzetek mellet sem. Így elő kell mozdítani a csak úgy együtt élők házasságra lépését (házasság rendezés) is főként ha az egyházilag rendezhető. Nem kell megijedni attól sem, ha gyermekét férj nélkül világra hozó anyuka keresi a keresztelés által a helyét egyházunkban. Ezen a területen a világiak közreműködése mellett nagy szerep jut a plébános atyáknak.

Nagyoroszi- Érsekvadkert, 2013.november 15. emjé