Vadkerti harangok
2013. október

Odaát már nem
Szentmiseszándékok
Zarándokúti gondolatok
Minden pillanatban döntünk
Az ottfelejtett bot
Egy kis történet a boldogságról
Életige
Régi vasárnapok
Gondolatébresztő
Néhány gondolat a zsinatunkról
Liturgiáink szimbolizmusa
Bogács - utószó
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Vissza az előző menüre

Odaát már nem

(Temetőlátogatási gondolatok)

 Hogyan is lesz odaát? Mármint a kinyilatkoztatás fényében. Újra idézhetjük János apostol emlékezetes mondatát: „Még nem tudjuk, mivé leszünk”. Egyáltalán: mi az, ami földi életünk tapasztalatainak körében elérhető mindebből?

Az emberiség ősi és egyetemes hite, hogy van túlvilág. S ennek nyomai vannak a legrégebbi temetkezésekben és a világfákon. Ez a transzcendens hit az, amelyben az ember radikálisan különbözik az állatoktól. Az ószövetség hite csupán az alvilágot sejtette, de Istenben bízva fönntartotta az üdvözítő reményt, amely a zsoltárok üzenete. A pogány római költő, Vergílius a poklot, de még a tisztulás helyét megsejti, holott a Bibliát nem ismeri. A kinyilatkoztatás üzenete tehát a belénk oltott természetes hitre épül, arra az ősi és lényünkbe oltott természetes létbizalomra, hogy van túlvilág és túlvilági élet. Nem jött onnan még vissza senki, mondják egyesek. Már hogyne jött volna: Jézus Krisztus föltámadt, előtte Ő keltette életre Lázárt. Aztán a Mária jelenések. És vannak kivételes álmok is, amelyekben elhunytjainkkal találkozhatunk, de úgy, hogy ezt a találkozást nem felejtjük el.

Egyetemes emberi hit a fény végső győzelmei a sötétség felett. A múlt és a jövő a Teremtő kezében van. márpedig kiváló elmék jöttek rá, hogy ez a világ súlyosan igazságtalan állapotában maradna meg, a remélt válasz nélkül, ha nem volna végső igazságszolgáltatás, Ezt Kant is így vallotta, és vele sok más gondolkodó. Ez a remény mélyen él az emberben. De hát lehet-e élet a mi biológiai életformánkon túl? Amikor Jézus azt válaszolja az őt kérdésekkel ostromló szaddúceus megfigyelőknek, hogy odaát nem lesz házasság és nem lesznek biológiai kapcsolatok, sem születés, sem halál, egy magasabb létforma törvényeire utal, amely túl van a biológián. Mint ahogyan túl van az a szeretet is, mely földi létünkben az elérhetetlen felé sugárzik.

Már voltak, akik a halálon túli életlehetőségének bizonyítását abban látták, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. mivel lelkünk szellemi energia keretébe sorolható, rá miért ne vonatkozna az energia megmaradás törvénye? Jézus szava világos és egyértelmű, ami a biológián túli életformára utal: „E világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik azonban méltók lesznek azrra, hogy eljussanak az örök életre, és a halálból való feltámadásra, ott már nem nősülmek és nem mennek férjhez.” Ezzel kimondja a kinyilatkoztatás legkülönösebb , de cáfolhatatlan érvét a halál utáni életre vonatkozóan: Isten „nem a holtak Istene, hanem az élőké”.

béel

Vissza az újság tetejére

Zarándokúti gondolatok

Zárt bazilika kapu fogadta a Magyarok Nagyasszonya ünnepére, Mátraverebély Szentkútra érkező zarándokokat. A hírekből hallottuk, hogy nagy átalakulás veszi kezdetét Nemzeti Kegyhelyünkön, hisz néhány nappal ezelőtt köztársasági elnökünk is itt járt az ünnepélyes alapkőletétel alkalmából. A zárt kapura senki sem számított. Ez sokaknak nem kis fájdalmat jelentett, ám gondolkodásra is késztetett. Vajon nem egy lelkiismeret vizsgálatra hívó jelkép e zárt templomajtó? Mi nagy fájdalmat okozva vajon hányszor zárjuk be szívünk kapuját Isten és embertársaink előtt? Talán ennek felismerése hozta magával a gyóntatószékek előtt kígyózó a sorokat, hogy újra éledjen bűntudatot tartók szíveiben a remény.

Remény nélkül nem lehet élni, hangzott el a szentmisére felkészítő elmélkedés bevezető gondolata. Ha végig gondoljuk életünket, az a remények és teljesülésük sorozatából tevődik össze. Kis gyerekként reméltük és vártuk azt, hogy felnőttek legyünk. Iskolásként, hogy sikeresen elvégezzük azokat. Szerelmesként, hogy megtaláljuk az igazi párunkat. Felnőttként, hogy megmarad a megélhetést adó munkahelyünk. Szülőként, hogy nevelésünk hatására jó gyerekeket adunk az egyháznak és hazának. Nagyszülőként pedig abban reménykedünk, hogy még déd- vagy ükonokákkal is válthatunk értelmes szavakat. Ám ezek- a sort minden olvasónk folytathatja saját életét áttekintve- csak földi remények, ami a keresztény embernek kevés. Átfogóbb reményre szomjazik a lelkünk, ami a kilátástalannak tűnő helyzetekből is kiutat mutat. Ez nem más, mint a keresztény remény, ami Isten ígéretén alapszik, ráhagyatkozva azokra a szavakra,amit a Hiszekegy soraiban így imádkozunk:” Hiszem a test föltámadását és az örökéletet.

S a hitt örökélet már el is kezdődött, amikor megkereszteltek bennünket. Tudatosítsuk hát magunkban, hogy a legnagyobb remény (isteni ígéret) birtokosai vagyunk, s nem árt ha eszerint is alakítjuk életünket. E remény birtokosai nem válhatnak a panasz embereivé. A félig üres pohárban nekünk a félig telit kell észrevennünk azzal, hogy átlépve a rosszhatások felett az élet jó oldalának örülünk. E reménynek élő csillaga Mária, aki ma sem vette le kezét a közbenjárását kérő gyermekeiről.

Az ünnepi szentmise, amit több paptestvér közreműködésével a Kárpátaljáról érkezett Majnek Antal püspök atya celebrált, a Magyarok Nagyasszonyába kapaszkodva, Ferenc pápánk megnyilvánulásaira alapozva, szinte folytatta az előbbi gondolatsorokat. Felhívta a figyelmünket arra, hogy ebben az önmegvalósítást zászlajára tűző szabadosságot valló világban nekünk több szolidaritást vállaló, emberségesebb keresztényekké kell válnunk. Nem mehetünk el a kitaszítottak, üldözöttek éhezők, betegek és szegények mellett tétlenül. Erre tanít bennünket égi Édesanyánk is, aki mindig ott volt a fia mellett, még a kereszt alatt is, amikor Jézus szenvedett. Jelenlétével osztozott annak kínjaiban úgy, hogy a Jézus által véghezvitt csodákkal sosem kereste saját dicsőségét. Sokszor állít az élet bennünket nehéz helyzetbe. Tudjuk-e akkor Máriával kimondani azt, hogy legyem meg a te akaratod.

Jézus ma is szól hozzánk az elesetteken, szegényeken, a kényuralom kiszolgáltatottain keresztül. Vajon nyitva van-e a szívünk arra, hogy a taposómalmát hajtó világunkban a másik emberben is meglássuk az istenarcot.

Eljöttünk most Máriához, ide e nemzeti kegyhelyre. Ám valójában Mária jött közénk most e búcsúi közegben. Felismerjük-e ezt a tényt? Tanuljunk meg hálát adva örülni annak és egymásnak, hisz csak a hálaadás útján juthatunk, a megmaradásunkat jelentő, Isten közelébe. Ehhez adjon támpontot a szentmise végén elmondott ima, melyet zárszóként megosztok minden olvasónkkal:

Mint oly sok zarándokévszázadokon át, mi is letérdelünk előtted, ó Anyánk, és rádtekintünk Mária, Magyarok Nagyasszonya, aki egykor elfogadtad Szent István koronáját, és aki néped körében ma is a tiszta szeretet példája vagy! Hozzád könyörgünk Krisztusunk Szent Anyja! Segítő jobboddal támogasd korunk emberét, hogy képes legyen megtisztulni a történelem útjának porától: a gőgtől, a kicsinyességtől és gyűlölettől, amely minden szembenállás forrása. Anyai figyelmességeddel kormányozd szívünket, elménket és akaratunkat, hogy őszintén belássuk, mikor és hol vétettünk embertársunk ellen, hogy kimondhassuk a bocsánatkérés és a megbocsátás szavát! Esd ki a Lélek megújító erejét nemzetünknek, őrködj családjaink békéje, az ifjúságunk jövője, papjaink és szerzeteseink hűsége felett! Fájdalmas anyánk!  Szerető gondoskodásoddal gyógyítsd be sebeinket! Ölelj szívedre minden gyenge, kisemmizett, megalázott és jogtalanságot szenvedő embert! Az Egyház tagjaiban pedig őrizd meg azt a nyitottságot, amely képes megrendülni mások szenvedése láttán, és úgy tud szeretni, miként azt Fiad tette. Mátraverebély-Szentkúti Szűzanya, zarándok néped oltalmazója! Fakassz életünkben ma is új forrást, amely éltető kegyelme enyhíti a szegények nyomorát, valamint megtisztult és új utakat nyit a szomszédos népek és az egymás iránti szolidaritásban. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya fogadd el imánkat, felajánlásunkat, és mutasd meg nekünk Krisztust, reményünk egyetlen alapját, aki Utunk, Életünk és Igazságunk. Ámen.

(Szentkút, Évad, 2013 10.06. emjé-fater)

Vissza az újság tetejére

Minden pillanaban döntünk

Az emberek többségét annyira lefoglalják az élet egymást követő, azonnali választ igénylő eseményei, hogy nincsenek is annak tudatában, mikor hoznak nagyon fontos, vagy jelentéktelen döntéseket. Általában csak utólag döbbenünk rá, mikor voltak sorsunk fordulói, életutunk mely állomásánál késtünk le valamiről, mikor hagytuk elmenni, akit marasztalnunk kellett volna. Még az utólagos bölcsesség sem késő, ha önáltatás és önfelmentés nélkül képesek vagyunk szembenézni bűneinkkel, hibáinkkal, tévedéseinkkel, mulasztásainkkal, de a megbánásnak csak akkor van igazán értelme, ha okulunk belőle, és amit még lehet, azt helyrehozzuk, kijavítjuk.

A legfőbb nehézséget az jelenti, hogy többnyire kevésbé ismerjük önmagunkat, az iskolában a világról, a természetről, a társadalomról tanulunk, de az önmegismerés komoly és állandó stúdiumot jelent, és csak az élet ad osztályzatot, méghozzá úgy véljük kemény és igazságtalan értékelést. Belenézünk néha a tükörbe, és megértjük, elfogadjuk azt az embert, aki visszapillant ránk, hiszen mi vagyunk ott, a mi kicsiny világunk, mely számunkra a világegyetem középpontja és legfőbb mértéke, hiszen mi érzékeljük a felfoghatatlan módon végtelen mindenséget, melynek apró, mulandó részei vagyunk csupán. Életterünkre nem gondolunk úgy, mint egy általunk tervezett és készített műalkotásra, inkább a véletlenek hálójában vergődő áldozatra, akit a körülmények megfosztanak a cselekvéstől, vagy önmagunkat kárhoztatjuk, mert elhúzott mellettünk Fortuna szekere, és nem kapaszkodtunk fel rá.

A pogány gondolkodás mindent a véletlennek és a szerencsének tulajdonít, képtelen saját sorsát beilleszteni abba térbe és időbe, amit a Gondviselés számára kijelölt, s ezért mindig elégedetlen és boldogtalan. Az ostoba ember vagy rendkívül elégedett önmagával, vagy állandó elégedetlenség emészti. A valóban keresztény , hitét megélő ember korától és társadalmi helyzetétől függetlenül tisztába van azzal, hogy ő maga is az isteni terv része, s bár minden pillanatban szabadon dönt sorsáról, csak akkor lehet boldog, ha kutatja ezt a tervet, alkalmazkodik hozzá, sőt megpróbálja szándékaiban és cselekvésében egyengetni a terv következő lépését. Szent Pál egyik metaforájával élve olyan szőnyeget szövünk, melynek földi életünkben csak a visszáját látjuk, a valódi mintát, a szőnyeg színét majd Isten elé visszük. Ez a bizakodó, nyugodt, kitartó szőnyegszövés az, amit sehol sem tanítanak, pláne nem könnyen és gyorsan, , csak fáradságos munkával tökéletesíthetjük tudásunkat.

A történelem nagy világhódítói nem voltak képesek önmaguk legyőzősére, mérhetetlen szenvedést okoztak másoknak, és végül önmaguknak is. A döntés láncolatában mindennap megkísért bennünket a Gonosz, egyenesnek hazudva a görbe utat, karnyújtásnyira láttatja a sikert, mindössze egy- két apró szívességet kér tőlünk, és ránk köszönt a szerencse. A manapság oly gyakran hangoztatott „önmegvalósítás”szilárd önismeret és erkölcsi meggyőződés nélkül biztos pusztuláshoz vezet, maga a halhatatlan lélek húzódik vissza a testbe, mint ami feleslegessé vált, ahogyan maga az egyén is, mert saját tervet készített az isteni terv helyett. Az ideiglenes döntésekből így lesz végleges

(szszp 2013 10.06. KÉ)

Vissza az újság tetejére

Az ottfelejtett bot

Megtörtént eset: az egyik kisterenyei hívő több hónap után bot nélkül jött a legutóbbi szentmisére. Örültünk neki, de a dolog még ezen túl sem mindennapi. Ugyanis nem szándékosan tette le otthon, hanem kinnfelejtette a temetőben, amikor Halottak napján kiment. Nekitámasztotta a sírkeresztnek, otthagyta, nyugodtan hazaindult, és úgy vette észre a dolgot, hogy valaki utána vitte. Még hogy a halottak nem tudnak értünk tenni? Ha a semmibe hullanánk, aligha történne meg efféle eset. Persze, ráfoghatjuk, hogy a néni annyira elmélyült a szeretteiért való imádságban, hogy azért felejtette ott a botját. Egy emlék őrzésétől még nem gyógyulunk meg. Ott több történt. Nyilván nem az elhunyt szülő vagy rokon vette ki a kezéből, de valaki kivette, és járóképessé tette. Halottak napjának köszönheti, hogy nem kell támaszkodnia. Egymásra szorulunk, sőt néha támaszkodunk. Elhunytjaink elsősorban a szentekre támaszkodnak, de a mi imáinkra is. A mennyországba jutva pedig segíteni tudnak minket. Jó, hogy feltalálták a botot, de még jobb, ha el tudjuk felejteni, mert a szeretet és az imádság elfelejteti velünk saját gondjainkat.

(Sánta János)

Vissza az újság tetejére

Egy kis történet a boldogságról

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.

Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.
-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
"Az nem baj", közli.
"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól - az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
"Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom."

"Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom, hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek."
"Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze."

"Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."
Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára.
Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél:
Szabadulj meg a gyűlölettől!
Szabadulj meg az aggodalmaktól!
Élj egyszerűen! Adjál többet! Várj kevesebbet!

(ute küldemény)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.” (Róm 13,8)

A Rómaiakhoz írt levél ezt megelőző részében (Róm 13,1-7) Szent Pál a polgári hatóságok iránti kötelességeinkről beszélt (engedelmesség, tisztelet, adófizetés stb.), és aláhúzta, hogy ezek teljesítésének is szeretetből kell fakadnia.
Könnyen megérthetjük, hogy milyen kötelességeink vannak ezen a téren, mert ha elmulasztjuk teljesíteni őket, a törvény által előírt büntetésben részesülünk.
Ennek kapcsán beszéljünk most egy másik kötelességről, melyet már egy kicsit nehezebb megérteni, arról, amely Jézus ránk hagyott parancsának megfelelően minden felebarát iránti kötelességünk. Ez pedig a kölcsönös szeretet, amely különböző módokon nyilvánulhat meg: nagylelkűségben, szolgálatkészségben, bizalomban, kölcsönös megbecsülésben, őszinteségben stb. (vö. Róm 12,9-12).

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.”

Ez az ige két dolgot tesz világossá számunkra.
Először is úgy mutatja be a szeretetet, mint adósságot, mint olyan valamit, ami iránt nem maradhatunk közömbösek, amit nem lehet elodázni, ami ösztönöz, sürget bennünket és nem hagy békén mindaddig, amíg meg nem fizettük.
Azt mondja, hogy a kölcsönös szeretet nem valami ráadás, amely nagylelkűségünk gyümölcse, és teljesítése alól kibújhatunk anélkül, hogy a törvény előírásaiba ütköznénk. Ez az ige arra sürget minket, hogy minél hamarabb váltsuk életre, különben eláruljuk keresztény méltóságunkat, hiszen Jézus arra hívott meg bennünket, hogy szeretetének eszköze legyünk a világban.
Másodszor pedig azt üzeni ez az ige, hogy a kölcsönös szeretet minden más parancsolatnak is a kiindulópontja, lelke és végcélja.
Ebből az következik, hogy ha jól akarjuk teljesíteni Isten akaratát, akkor nem elég parancsolatainak rideg, jogi értelemben vett megtartása, hanem mindig szem előtt kell tartanunk azt a célt, amelyet parancsolatai által elénk tűz. Például, ha jól akarjuk élni a hetedik parancsolatot, nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy nem lopunk, hanem komolyan el kell köteleznünk magunkat a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért folytatott küzdelemben. Csak így mutathatjuk meg, hogy igazán szeretjük felebarátainkat.

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.”

Hogyan éljük tehát az e havi igét?
A felebaráti szeretetnek végtelenül sok árnyalata van. Most főleg egyet emelnénk ki, azt, amely úgy tűnik, leginkább előtérbe kerül ebben az evangéliumi mondatban.
Ha a kölcsönös szeretetet tartozásként értelmezzük – ahogy Szent Pál mondja –, akkor olyan szeretetnek kell lennie bennünk, mely elsőként szeret, ahogyan Jézus tette velünk. Ez a szeretet tehát kezdeményez, nem vár, nem halogat.
Éljünk így ebben a hónapban! Törekedjünk elsőként szeretni minden embert, akivel találkozunk, akivel telefonon beszélünk, akinek levelet írunk, vagy akivel együtt élünk! Szeretetünk legyen konkrét, megértő, előzékeny, türelmes, bizalommal teli, állhatatos és nagylelkű!
Azt fogjuk tapasztalni, hogy lelki életünkben minőségi ugrás következik be, nem is beszélve arról az örömről, amely betölti majd szívünket.

Chiara Lubich

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.

Régi vasárnapok

Gyermekkoromban nagyon szerettem az ünnepnapokat és a vasárnapokat. Emlékszem, egyik barátomnak azt mondtam,  szeretném , ha mindig vasárnap lenne. Szombaton édesanyánk megfürdetett minket a bátyámmal a tekenőben. Hetente egyszer fürödtünk, hétköznap lavórban, hideg vízben mosakodtunk, vagy a vályúban reggel. Nyáron a patakban. Vasárnap nem dolgoztunk, nem mentünk a mezőre, csupán az állatokat láttuk el. Olyankor ünnepi ebéd volt, legtöbbször töltött tyúk. Jobbára csak vasárnap és ünnepnapokon ettünk húst, hacsak egy kósza autó el nem gázolt egy libát vagy kacsát, netán egy tyúk kornyadozott a baromfiudvarban, és édesanyám, biztos, ami biztos el nem vágta a gyengélkedő szárnyas nyakát.  Vasárnap délután az öregek kíváncsian és kedvtelve nézegették az eladó sorban lévő lányokat, akik kart karba öltve , énekelve vonultak végig az utcán. Akkoriban sok ház előtt volt lóca, ahová bámészkodni, pipázgatni ültek ki az öregek.

Reggel felsepertük az utcát a házunk előtt. Amelyik gazda ezt elmulasztotta, azt bizony megszólták. Természetesen az udvart is felsepertük. Amikor már nagyobbacska voltam, ezt én végeztem, korábban a bátyám, előtte pedig édesapánk. Az ünnepi cipőinket is édesapám pucolta, amikor még kicsik voltunk. Nagyon kényes volt a cipőire, megkímélte őket. Volt egy gojzervarrott cipője, úgy harminc éve csináltatta egy cipésszel. Akkor még időtálló lábbelit készített egy magára valamit adó mester, mondogatta. Ilyen mester volt a falunkban Andris suszter, aki legendás alakként él az emlékezetemben.

Anyám közben odatette a sparheltre az ebédnek valót, tésztát gyúrt, kikericssárga tésztát. A vékonnyá sikált tésztát felgöngyölte, s metélni kezdte egy nagy késsel. Olyan gyorsan aprította a tésztát, hogy attól féltem levágja az ujjai végeit.

A nagymise tizenegy órakor kezdődött. A második harangszó után kényelmesen elindultunk a templomba, melyhez közel laktunk. Apám fejére tette a kalapot, s nyikorgó, fényesre suvikszolt cipőjében elvonult, és beült a hetedik vagy a nyolcadik sorba, a jobb oldalon. Bal oldalon az asszonyok ültek, nem emlékszem, hogy férfi ember egyszer is az asszonyok közé ült volna. Fordítva sem történt.  A fiatal nők a két padsor között álltak, a fiatal férfiak a kóruson foglaltak helyet. A gyerekek az oltár körül, vagy a sekrestyében. Ha nem ministráltam, akkor az orgona fujtatóját pedáloztam. A mise után az asszonyok siettek haza kifőzni a tésztát a levesbe, a férfiak kissé elidőztek a templom előtt, politizáltak, meghányták- vetették a világ dolgait. Volt szavuk egymáshoz. Voltunk egymásnak, nemcsak magunknak

Vissza az újság tetejére

Gondolatébresztő

  Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik… Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!

 (A „Mi canto es oración” című honlapról)

Vissza az újság tetejére

Néhány gondolat a zsinatunkról

Az egyház, mint a közösség otthona és iskolája címmel, október 10.-én Nagyorosziban volt az egyházmegyei zsinat soron következő szekcióülése, melyen a plébániánkat 4-5 személy képviselte. A vitaanyagot Szecsődi Péter atya, gödöllői plébános úr állította össze, kihangsúlyozva azt, az Egyház lényegi formája a közösség. Ennek hiányában sem hatékonyan működni sem a világ felé vonzóvá lenni nem tud. A plébánia mintegy „kisegyház” annál jobban működik, ha abban minél több közösség működik, segítve általa a plébános vagy plébániavezető munkáját. Ám a közösségek központi személye ne a pap legyen, hanem Krisztus!  A pap helyzete nem állandó a közösségben. Őt püspöke más helyre küldheti, vagy újabb feladatokkal bízhatja meg szűkítve az egy - egy közösségre fordítható időt, amely könnyen a közösség bomlásához vezethet. Ám ha a központba Krisztus áll, aki ugyanaz tegnap, ma és holnap, akkor a közösség növekedni fog, ugyanis ahol Krisztus van, ott növekedés is van. A közösség ereje az együttlétekben rejlik. Személyt formáló együttlétekben, melynek jelei vannak. A Krisztusi közösségekben ez abban mutatkozik meg, amit a Szentírás is kimond,  „szeretik egymást”. A közösségek a plébánia vezetővel egyeztetve célokat is tűznek ki maguk elé. Ilyen célok lehetnek, hogy legyünk jobb keresztények, jobb csalásanyák és apák, törekedjünk a munkahelyeinken legjobbá lenni, aktivitásoddal –beleértve a politikai aktivitást is- alakítsd környezetedet Isten dicsőségére

A zsinat során minden egyházközség, önmagát a működő közösségei szemszögéből bemutató teszt lapot is kitöltött, de nem maradtak el az általában rövid szóbeli kiegészítések sem. A zsinatot természetesen imával kezdtük és zártuk, gondolva abban a kórházban lévő Imre bácsira is A hivatalos részt püspöki áldás zárta le, ám a beszélgetések agapékeretében folytatódtak.

Vissza az újság tetejére

Liturgiánk szimbolizmusa

Az oltár

Néhány szó az oltárról. Nincs műve az emberi teremtő szellemnek, amelyik fönségesebb oldaláról mutatná meg emberi természetet, mint az a látszólag egyszerű tény, hogy az ember oltárt emel. Emel felhőkarcolókat, akár több száz emelettel,  mivel megmutatja, hogy ura az építésnek. Emel rádióállomást óriási antennarudakkal, megmutatva általuk, hogy ura az elektromosságnak is. Emel gyárkéményeket, repülőtereket, , pályaudvarokat, rámutatva ezzel, hogy a földön rajta kívül nincs hatalmasabb lény. De emel oltárokat is, melyek előtt a porba térdel s meghajlik, ezzel mutatja ki, hogy van fölötte is valaki: a fönséges Isten! Áldozatot mutat be a kőtemplomban a kőoltáron Istennek, de tudja, hogy ez nem elég, mert Istennek más áldozat is kell: áldozat, amely az emberi test eleven templomában, az emberi szív eleven oltárán mutatnak be. S ez: Az Isten akarata szerint töltött emberi élet(

Tihamér atya nyomán)

Vissza az újság tetejére

Bogács -  utószó

A közmondás úgy tartja, hogy három a magyar igazság és egy a ráadás. Ezt megfogadva csapatunkkal idén negyedszer is Bogácsot választottuk közös családi nyaralásunk helyszínéül. Nem is kerestünk más helyet, adta magát Batki Tibi szálláshelye, a Kristály vendégház. Bejáratott helyszín, megszokott menetrend, gyakorlatilag már szinte szavak nélkül is megértettük egymást. Bár szálláshelyünk – a csendes de látható amortizációt leszámítva – az évek alatt nem változott, megkezdték (és azóta már biztosan be is fejezték) a településközpont felújítását, Szilvásváradon – az előző évvel ellentétben - volt víz a Fátyol vízesésben, emellett szembetűnő volt a felújított gyalogút is. (A füstölt pisztráng csillagos ötös.) Egerben járva megnéztük a várjátékokat és a mutatványosokat (külön csodálat a gyerekjátékoknak) valamint eljutottunk a Tisza tóhoz is. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba – írta Hérakleitosz. Valóban, minden alkalom – az azonos helyszín és a hasonló programok ellenére – más és más volt, de gondoljunk is bármelyik évre (már akiben nem keveredik össze és külön tudja választani), Bogácsról ugyanaz az érzés jut eszünkbe. Közös nyaralásunk célja – a kikapcsolódás mellett – az együttlét, a személyes találkozások, a vicces és meghitt beszélgetések. Ennek kiváló színtere volt Bogács. Amikor a vasárnapi szentmise után elbúcsúztunk egymástól, éreztük, hogy jó volt idén is együtt lenni.

Találkozzunk újra.

Jövőre – veletek – bárhol.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2013. november 18. hétfő

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Csaba testvér: Halottak napja

 
"Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és a részegségben, az élet gondjai között és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen."

Lk 21 ,34

 
A halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette, hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: Az élet mu1andó, ahogy az ószövetség mondja, csupán: ''egy kurta őrségváltás éjszaka!''

Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt, mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság. Állsz a sírok között, pislákolnak a kis gyertyák, és te lelked mélyén érzed a nagy igazságot: mindaz miért az ember töri, hajtja magát ezer a földön, mulandó, a sok gürcöléssel, törtetésse1 elért legdrágább földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly megeszi. A hideg zimankós novemberi délután, lelkedben felszakadhat a csalóka, csillogó homály, és megvilágosodhatsz: Csak a jó Isten által felkínált maradandó, örök értékekért érdemes élni és dolgozni! Mert ''mit használ, ha az egész világot megnyered, de a lelkednek kárát vallod?"

Hány végtelennek hitt, hatalommal berendezkedett nagy úr bukott meg csúfosan csak ebben az évben? Hadseregekkel, mesés vagyonokkal rendelkező diktátorok, legyőzhetetlennek hitt fejedelmek tűntek el hetek, hónapok alatt mindenestől.

Hatalmuk, jól őrzött svájci bankokban lapuló vagyonuk, mérhetetlen arany kincseik, jól képzett, felfegyverzett katonaságuk, mind tavasszal a hó elolvadt, és elmúlik nyomtalanul. És itt nem csak a messzi arab országokra kell gondolni, hanem közvetlen környezetünkben élő, a televízióban sztárolt politikusokra, a kulturális, gazdasági élet felkapott "nagyjaira" is gondolhatunk.

Cserépedényben őrzött kincseink, egészségünk, életünk törékeny!

Állsz a sír mellett és érzed, hogy semmi sem biztos, csak Isten irántunk való végtelen szeretete:

"A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha!" - mondja neked is a szentírás által az élő Isten! Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen. Hidd el, a csillogó, villogó bevásárló központokon, a zajos elegáns partikon túl is van élet. Isten azt akarja, hogy fedezd fel Őt, és szeretteidét, testvéreidet. Szeretné, ha az Ő öröme a mi örömünk lenne: a |étezés, a tudás, a jóság, az alkotás, egyszóval a szeretet örömét kínálja fel nekünk. Az emberiség legértékesebb tanítása, az Isteni főparancs neked is szól - ''Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és felebarátaidat, mint önmagadat'' – és boldog leszel már itt ezen a földön, ráadásul megkapod az örök életet is!

Kedves gyerekek, kedves test véreim, ezekkel a gondolatokkal, és a magyar negyvennyolcas szabadságharc bátorítlak arra, hogy ti is menjetek ki imádkozni, eszmélődni a temetőbe, szó nélkül is tanulni drága halottainktól !

 

Szeretettel: Csaba testvér

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Október 9.-i ülésünkön döntöttünk abban, hogy a következő évben is benevezünk a BURSA ösztöndíj pályázatba, hogy támogatást szerezzünk a legrászorultabb továbbtanuló diákjainknak. Ugyan ekkor döntöttünk abban is, hogy a tavaly nagy vitát kiváltó szociális célú tűzifa támogatást, ebben az évben is igényelni fogjuk.

Október 23.-án az ünnepséget követő ünnepi ülés alkalmával került sor az Érsekvadkert Díszpolgár cím átadására, melyet Prof Dr. Kövér György egyetemi tanár úr kapott munkájának elismeréséül.

Nem mehetünk el az örömteli pillanataink mellett sem. Nagyon jól sikerült a pásti falunapunk is.  Tavalyhoz képest fafaragással is bővült a kézműves bemutatók száma, volt egészségügyi sátor, ugráló vár, vásárosok sokasága, főzőverseny, miközben a színpadon egymást váltották ez előadók. Ami nagyon fontos, hogy mindig sokan voltak. Így kimondható, hogy településünk legnagyobb rendezvénye a falunap, amit az „Elit Alakulat”kezdeményezésére focibajnokság is emlékezetessé tett  a sportolók közösségében.

Húsz év után ismét falun belüli focibajnokság volt az iskolai műfüves pályán. Igaz csak három csapat (42 személy) nevezett, ám lelkesedésükkel, folyamatos játékukkal nagy kavicsot dobtak a településünk „állóvizébe”, a kákán is csomót kereső ellendrukkerek lába elé. Játék napok után készült ugyan táblázat, de a győztesek (Elit Alakulat- Foci BT- Kolping) a csoportképen láthatók együtt voltak, megérezve azt, hogy közösségben lenni jó. Tavasszal folytatjuk a faluért!

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Október utolsó vasárnapján hajnalra kell az órákat visszaállítani!

Az Új síremlékek megáldása október utolsó vasárnapján nov.27-én du. 3 órakor valamint nov. 1-én. Du. 3 órakor LESZ.  - Kérjük előre bejelenteni a síremlék megáldás szándékát.  Az új síremlékek megáldása előtt ez évben a Koza féle alsó úti nagy keresztnél mondunk közös imát az összes megholtért. Ott gyülekezzünk, onnan indulunk az áldásra.

November 1-én, Mindenszentek napján pénteken de. fél 8-kor szentmise,  Minden szentek napja ebben az évben már parancsolt ünnep, a szentmisén részt venni lelkiismereti kötelesség. A temető látogatás miatt a szentmise ne maradjon el.

Az elsőpéntekes betegeket egy héttel későbbi pénteken keressük fel az ünnep miatt.

 Pusztaberkiben mindenszentek napján de. fél 10-kor lesz szentmise, amit felajánlunk a temetőben nyugvó összes megholtért.

A megholtakról nov. 2-án, szombaton emlékezünk meg reggel fél 8-kor, és este 6 órakor az összes meghalt hívőért.

November 12-én, kedden ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPRA hívjuk a K. Híveket. De. 10-kor ünnepi szentmisével kezdődik, majd óránként, a beosztás szerinti imaórák. Este fél 6 órakor rövid közös szentségimádás, szentmise zárja ünnepünket.

November 24-én, vasárnap  a Szent Erzsébet nappal kapcsolatos KARITÁSZ GYŰJTÉS lesz.

 December 1-e, Ádvent 1 vasárnapja, az első hajnali szentmise dec.2-án, hétfőn r. 6 órakor lesz

A templombúcsúnk napja november 30-án, szombaton, Szent András napján lesz.   A megújult templomunk megáldását és a szentmisét a Nógrádi Főesperesség fő-esperese: Dr. Stella Leontin kanonok-prépost, balassagyarmati plébános úr végzi du. 5 órakor.

KERESZTELÉSEK:

24. Pistyúr Levente Leontius (Pistyúr Ádám - Boda Viktória)

25. Medvik Hanna Liliána (Medvik Ferenc- Lakatos Edit)

26. Pusztaberkiben: Tamás Lili Ilona (Tamás Zoltán – Brindza Andrea)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

          -

HALOTTAINK:

37. Pribelszki Attila ( 1979)

38. Verebes Ignác (1951)

39. Szunyog Sándor (1948)

40. Szabó József (1936)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

November

 

1. péntek        -

2. szombat     - Összes megholtért

3. vasárnap   - Vitéz Ferenc 10. évforduló, felesége, szülők, nagyszülők, dr. Borsa Mihály atya, szülei, testvérei és nagyszülők és élő hozzátartozók

                        - Percsina Pál, felesége Csernák Margit 3. évforduló, szüleik, fiuk Pál

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, szüleik, testvéreik, násza Híves János, felesége Molnár Mária, szüleik, gyermekeik és hozzátartozók

4. hétfő           - Czinege János, felesége Pálinkás Rozália, szüleik, fiuk István, menyük Borbála és hozzátartozók (Alapítványi)

5. kedd           - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család halottaiért (Alapítványi)

6. szerda        - Fábián István, felesége Csillag Mária, szüleik és elhunyt hozzátartozók

7. csütörtök    - Kristók János, neje Híves Katalin és szülők

8. péntek        - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, veje, unokája, élő és elhunyt családtagok

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, Nagy Ignác, felesége Molnár Mária, szüleik és testvéreik

                        - Halaj Károly, szülei, nagyszülei

9. szombat     - Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk és vejük

                        - Urbán és Koza család halottaiért, valamint Szabó István és Záhorszki János

                        - Hálából és elhunyt szülőkért

10. vasárnap - Kovács Ignác, szülei, apósa Bozsonyík Sándor, felesége, Kovács és Bozsonyík család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Majer László, felesége Danázs Erzsébet, fiuk László, Majer és Danázs család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Valkó Ignác, 2 gyermeke, valamint Valkó és Péter család halottaiért

11. hétfő        -

12. kedd         - Hálából 60 éves házassági évforduló

                        - Csernák István és lánya Katalin

                        - Balogh István, felesége Kaba Ilona, Kaba János, felesége Kordics Mária és hozzátartozók

13. szerda      -

14. csütörtök - Kovács Lipót, felesége Kocsmáros Erzsébet és elhunyt hozzátartozók

                        - Neisz Józsefné Csabák Ilona 1. évforduló

                        - Holes Antal 10. évforduló, felesége Kónya Erzsébet, szülők és élő családtagok

15. péntek     - Kristóf Józsefné Tokodi Margit 2. évforduló, férje, lánya, menye

                        - Szabó István, felesége Kristók Margit, szüleik, gyermekeik, Fábián Ignác, felesége Kovács Erzsébet és szüleik

                        - Szabó Ignác, szülei, testvérei, nagyszülei, élő családtagokért, a Laczó család halottaiért, elhunyt Józsefért és szüleiért

16. szombat   - Hálából élő hozzátartozókért

                        - Boros Ernő, felesége Zsilkó Erzsébet

                        - Koza István, felesége Mészáros Borbála 1. évforduló, szülőkért, Dósa János, felesége Csillag Mária, szüleik és hozzátartozók

17. vasárnap - Konopás István, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje, Vitéz József, felesége Szabó Anna és hozzátartozók

                        - Valcz Ferenc, felesége Boda Margit, fiuk, 2 menye és a családok halottaiért, valamint Sors Károly és felesége

18. hétfő        -

19. kedd         -

20. szerda      -

21. csütörtök - Pataki András, Bimbó, Pataki és Korpás család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Pásztor István, felesége Pálinkás Mária és szüleik

22. péntek     - Kalmár József, apósa Jakubecz János, szülők és testvéreik

                        - Molnár és Urbán család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Macska Károly, felesége Czinege Erzsébet, szüleik, nászuk, nászasszonyuk és a család halottaiért

23. szombat   - Káplár Győző, Káplár és Jenei család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kristók Ignác, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szakács Ferenc 1. évforduló, szülei, testvérei, élő és elhunyt családtagok

24. vasárnap - Kiss András, élő és elhunyt hozzátartozók (Alapítványi)

                        - Szabó Istvánné Csillag Mária 10. évforduló, édesapja, anyósa, apósa és élő hozzátartozók

                        - Karitász munkatársakért és munkájukat segítő hívekért

25. hétfő        -

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök - Fábián József, felesége Mrekvicska Rozália és a család halottaiért

39. péntek     - Gál Géza, felesége Kovács Mária 1. évforduló, szüleik és hozzátartozók

                        - Elhunyt énekkari tagokért

                        - Molnár István, felesége Laczó Erzsébet, fiuk István, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

30. szombat   -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre