Az
emberiség ősi és egyetemes hite, hogy van
túlvilág. S ennek nyomai vannak a
legrégebbi temetkezésekben és a
világfákon. Ez a transzcendens hit az, amelyben
az ember radikálisan különbözik az
állatoktól. Az ószövetség hite
csupán az alvilágot
sejtette, de Istenben bízva fönntartotta az
üdvözítő reményt, amely a zsoltárok
üzenete. A pogány római költő, Vergílius
a poklot, de még a tisztulás helyét
megsejti, holott a Bibliát nem ismeri. A kinyilatkoztatás
üzenete tehát a belénk
oltott természetes hitre épül, arra az ősi és
lényünkbe oltott természetes
létbizalomra, hogy van túlvilág és
túlvilági élet. Nem jött onnan még
vissza
senki, mondják egyesek. Már hogyne jött volna:
Jézus Krisztus föltámadt, előtte
Ő keltette életre Lázárt. Aztán a
Mária jelenések. És vannak kivételes
álmok
is, amelyekben elhunytjainkkal találkozhatunk, de úgy,
hogy ezt a találkozást
nem felejtjük el.
Egyetemes
emberi hit a fény végső győzelmei a
sötétség felett. A múlt és a jövő
a Teremtő
kezében van. márpedig kiváló elmék
jöttek rá, hogy ez a világ súlyosan
igazságtalan állapotában maradna meg, a
remélt válasz nélkül, ha nem volna
végső igazságszolgáltatás, Ezt Kant is
így vallotta, és vele sok más
gondolkodó. Ez a remény mélyen él az
emberben. De hát lehet-e élet a mi
biológiai életformánkon túl? Amikor
Jézus azt válaszolja az őt kérdésekkel
ostromló szaddúceus megfigyelőknek, hogy odaát nem
lesz házasság és nem lesznek
biológiai kapcsolatok, sem születés, sem
halál, egy magasabb létforma
törvényeire utal, amely túl van a
biológián. Mint ahogyan túl van az a szeretet
is, mely földi létünkben az elérhetetlen
felé sugárzik.
Már
voltak, akik a halálon túli
életlehetőségének
bizonyítását abban látták, hogy
az energia nem vész el, csak átalakul. mivel lelkünk
szellemi energia keretébe
sorolható, rá miért ne vonatkozna az energia
megmaradás törvénye? Jézus szava
világos és egyértelmű, ami a
biológián túli életformára utal: „E
világ fiai
nősülnek és férjhez mennek. Akik azonban
méltók lesznek azrra, hogy eljussanak
az örök életre, és a halálból
való feltámadásra, ott már nem
nősülmek és nem
mennek férjhez.” Ezzel kimondja a kinyilatkoztatás
legkülönösebb , de
cáfolhatatlan érvét a halál utáni
életre vonatkozóan: Isten „nem a holtak
Istene, hanem az élőké”.
béel
Zárt
bazilika kapu fogadta a
Magyarok Nagyasszonya ünnepére, Mátraverebély
Szentkútra érkező zarándokokat. A
hírekből hallottuk, hogy nagy átalakulás veszi
kezdetét Nemzeti Kegyhelyünkön,
hisz néhány nappal ezelőtt
köztársasági elnökünk is itt járt
az ünnepélyes
alapkőletétel alkalmából. A zárt kapura
senki sem számított. Ez sokaknak nem
kis fájdalmat jelentett, ám gondolkodásra is
késztetett. Vajon nem egy
lelkiismeret vizsgálatra hívó jelkép e
zárt templomajtó? Mi nagy fájdalmat
okozva vajon hányszor zárjuk be szívünk
kapuját Isten és embertársaink előtt?
Talán ennek felismerése hozta magával a
gyóntatószékek előtt kígyózó
a sorokat,
hogy újra éledjen bűntudatot tartók
szíveiben a remény.
Remény
nélkül nem lehet
élni, hangzott el a szentmisére felkészítő
elmélkedés bevezető gondolata. Ha
végig gondoljuk életünket, az a remények
és teljesülésük sorozatából
tevődik
össze. Kis gyerekként reméltük és
vártuk azt, hogy felnőttek legyünk.
Iskolásként, hogy sikeresen elvégezzük
azokat. Szerelmesként, hogy megtaláljuk
az igazi párunkat. Felnőttként, hogy megmarad a
megélhetést adó munkahelyünk.
Szülőként, hogy nevelésünk
hatására jó gyerekeket adunk az egyháznak
és
hazának. Nagyszülőként pedig abban
reménykedünk, hogy még déd- vagy
ükonokákkal
is válthatunk értelmes szavakat. Ám ezek- a sort
minden olvasónk folytathatja
saját életét áttekintve- csak földi
remények, ami a keresztény embernek kevés.
Átfogóbb reményre szomjazik a lelkünk, ami a
kilátástalannak tűnő helyzetekből
is kiutat mutat. Ez nem más, mint a keresztény
remény, ami Isten ígéretén
alapszik, ráhagyatkozva azokra a szavakra,amit a Hiszekegy
soraiban így
imádkozunk:” Hiszem a test
föltámadását és az
örökéletet.
S
a hitt örökélet már el is
kezdődött, amikor megkereszteltek bennünket.
Tudatosítsuk hát magunkban, hogy a
legnagyobb remény (isteni ígéret) birtokosai
vagyunk, s nem árt ha eszerint is
alakítjuk életünket. E remény birtokosai nem
válhatnak a panasz embereivé. A
félig üres pohárban nekünk a félig telit
kell észrevennünk azzal, hogy átlépve
a rosszhatások felett az élet jó oldalának
örülünk. E reménynek élő csillaga
Mária, aki ma sem vette le kezét a
közbenjárását kérő gyermekeiről.
Az
ünnepi szentmise, amit
több paptestvér közreműködésével a
Kárpátaljáról érkezett Majnek Antal
püspök
atya celebrált, a Magyarok Nagyasszonyába kapaszkodva,
Ferenc pápánk
megnyilvánulásaira alapozva, szinte folytatta az előbbi
gondolatsorokat.
Felhívta a figyelmünket arra, hogy ebben az
önmegvalósítást zászlajára tűző
szabadosságot valló világban nekünk több
szolidaritást vállaló, emberségesebb
keresztényekké kell válnunk. Nem mehetünk el
a kitaszítottak, üldözöttek
éhezők, betegek és szegények mellett
tétlenül. Erre tanít bennünket égi
Édesanyánk is, aki mindig ott volt a fia mellett,
még a kereszt alatt is,
amikor Jézus szenvedett. Jelenlétével osztozott
annak kínjaiban úgy, hogy a
Jézus által véghezvitt csodákkal sosem
kereste saját dicsőségét. Sokszor
állít
az élet bennünket nehéz helyzetbe. Tudjuk-e akkor
Máriával kimondani azt, hogy
legyem meg a te akaratod.
Jézus
ma is szól hozzánk az
elesetteken, szegényeken, a kényuralom
kiszolgáltatottain keresztül. Vajon
nyitva van-e a szívünk arra, hogy a
taposómalmát hajtó világunkban a
másik
emberben is meglássuk az istenarcot.
Eljöttünk
most Máriához, ide
e nemzeti kegyhelyre. Ám valójában Mária
jött közénk most e búcsúi közegben.
Felismerjük-e ezt a tényt? Tanuljunk meg
hálát adva örülni annak és
egymásnak,
hisz csak a hálaadás útján juthatunk, a
megmaradásunkat jelentő, Isten
közelébe. Ehhez adjon támpontot a szentmise
végén elmondott ima, melyet
zárszóként megosztok minden olvasónkkal:
Mint
oly sok zarándokévszázadokon át, mi is
letérdelünk előtted, ó Anyánk, és
rádtekintünk Mária, Magyarok Nagyasszonya, aki
egykor elfogadtad Szent István
koronáját, és aki néped körében
ma is a tiszta szeretet példája vagy! Hozzád
könyörgünk Krisztusunk Szent Anyja! Segítő
jobboddal támogasd korunk emberét,
hogy képes legyen megtisztulni a történelem
útjának porától: a gőgtől, a
kicsinyességtől és gyűlölettől, amely minden
szembenállás forrása. Anyai
figyelmességeddel kormányozd szívünket,
elménket és akaratunkat, hogy őszintén
belássuk, mikor és hol vétettünk
embertársunk ellen, hogy kimondhassuk a
bocsánatkérés és a
megbocsátás szavát! Esd ki a Lélek
megújító erejét
nemzetünknek, őrködj családjaink békéje,
az ifjúságunk jövője, papjaink és
szerzeteseink hűsége felett! Fájdalmas anyánk!
Szerető gondoskodásoddal gyógyítsd be
sebeinket! Ölelj szívedre minden
gyenge, kisemmizett, megalázott és jogtalanságot
szenvedő embert! Az Egyház
tagjaiban pedig őrizd meg azt a nyitottságot, amely képes
megrendülni mások
szenvedése láttán, és úgy tud
szeretni, miként azt Fiad tette.
Mátraverebély-Szentkúti Szűzanya, zarándok
néped oltalmazója! Fakassz
életünkben ma is új forrást, amely
éltető kegyelme enyhíti a szegények
nyomorát, valamint megtisztult és új utakat nyit a
szomszédos népek és az
egymás iránti szolidaritásban. Szűz Mária,
Magyarok Nagyasszonya fogadd el
imánkat, felajánlásunkat, és mutasd meg
nekünk Krisztust, reményünk egyetlen
alapját, aki Utunk, Életünk és
Igazságunk. Ámen.
(Szentkút,
Évad, 2013 10.06.
emjé-fater)
Az
emberek többségét annyira
lefoglalják az élet egymást követő, azonnali
választ igénylő eseményei, hogy
nincsenek is annak tudatában, mikor hoznak nagyon fontos, vagy
jelentéktelen
döntéseket. Általában csak utólag
döbbenünk rá, mikor voltak sorsunk fordulói,
életutunk mely állomásánál
késtünk le valamiről, mikor hagytuk elmenni, akit
marasztalnunk kellett volna. Még az utólagos
bölcsesség sem késő, ha önáltatás
és önfelmentés nélkül képesek
vagyunk szembenézni bűneinkkel, hibáinkkal,
tévedéseinkkel, mulasztásainkkal, de a
megbánásnak csak akkor van igazán
értelme, ha okulunk belőle, és amit még lehet, azt
helyrehozzuk, kijavítjuk.
A
legfőbb nehézséget az
jelenti, hogy többnyire kevésbé ismerjük
önmagunkat, az iskolában a világról, a
természetről, a társadalomról tanulunk, de az
önmegismerés komoly és állandó
stúdiumot jelent, és csak az élet ad
osztályzatot, méghozzá úgy
véljük kemény
és igazságtalan értékelést.
Belenézünk néha a tükörbe, és
megértjük, elfogadjuk
azt az embert, aki visszapillant ránk, hiszen mi vagyunk ott, a
mi kicsiny
világunk, mely számunkra a világegyetem
középpontja és legfőbb mértéke, hiszen
mi érzékeljük a felfoghatatlan módon
végtelen mindenséget, melynek apró,
mulandó részei vagyunk csupán.
Életterünkre nem gondolunk úgy, mint egy
általunk tervezett és készített
műalkotásra, inkább a véletlenek
hálójában
vergődő áldozatra, akit a körülmények
megfosztanak a cselekvéstől, vagy
önmagunkat kárhoztatjuk, mert elhúzott
mellettünk Fortuna szekere, és nem
kapaszkodtunk fel rá.
A
pogány gondolkodás mindent
a véletlennek és a szerencsének tulajdonít,
képtelen saját sorsát beilleszteni
abba térbe és időbe, amit a Gondviselés
számára kijelölt, s ezért mindig
elégedetlen és boldogtalan. Az ostoba ember vagy
rendkívül elégedett önmagával,
vagy állandó elégedetlenség emészti.
A valóban keresztény , hitét megélő ember
korától és társadalmi helyzetétől
függetlenül tisztába van azzal, hogy ő maga
is az isteni terv része, s bár minden pillanatban
szabadon dönt sorsáról, csak
akkor lehet boldog, ha kutatja ezt a tervet, alkalmazkodik
hozzá, sőt
megpróbálja szándékaiban és
cselekvésében egyengetni a terv következő
lépését.
Szent Pál egyik metaforájával élve olyan
szőnyeget szövünk, melynek földi
életünkben csak a visszáját látjuk, a
valódi mintát, a szőnyeg színét majd
Isten elé visszük. Ez a bizakodó, nyugodt,
kitartó szőnyegszövés az, amit sehol
sem tanítanak, pláne nem könnyen és gyorsan,
, csak fáradságos munkával
tökéletesíthetjük tudásunkat.
A
történelem nagy
világhódítói nem voltak képesek
önmaguk legyőzősére, mérhetetlen szenvedést
okoztak másoknak, és végül önmaguknak
is. A döntés láncolatában mindennap
megkísért bennünket a Gonosz, egyenesnek hazudva a
görbe utat, karnyújtásnyira
láttatja a sikert, mindössze egy- két apró
szívességet kér tőlünk, és ránk
köszönt a szerencse. A manapság oly gyakran
hangoztatott „önmegvalósítás”szilárd
önismeret és erkölcsi meggyőződés
nélkül biztos pusztuláshoz vezet, maga a
halhatatlan lélek húzódik vissza a testbe, mint
ami feleslegessé vált, ahogyan
maga az egyén is, mert saját tervet
készített az isteni terv helyett. Az
ideiglenes döntésekből így lesz végleges
(szszp
2013 10.06. KÉ)
Megtörtént
eset: az egyik
kisterenyei hívő több hónap után bot
nélkül jött a legutóbbi szentmisére.
Örültünk neki, de a dolog még ezen túl sem
mindennapi. Ugyanis nem szándékosan
tette le otthon, hanem kinnfelejtette a temetőben, amikor Halottak
napján
kiment. Nekitámasztotta a sírkeresztnek, otthagyta,
nyugodtan hazaindult, és
úgy vette észre a dolgot, hogy valaki utána vitte.
Még hogy a halottak nem
tudnak értünk tenni? Ha a semmibe hullanánk, aligha
történne meg efféle eset. Persze,
ráfoghatjuk, hogy a néni annyira elmélyült a
szeretteiért való imádságban, hogy
azért felejtette ott a botját. Egy emlék
őrzésétől még nem gyógyulunk meg. Ott
több történt. Nyilván nem az elhunyt szülő
vagy rokon vette ki a kezéből, de
valaki kivette, és járóképessé
tette. Halottak napjának köszönheti, hogy nem
kell támaszkodnia. Egymásra szorulunk, sőt néha
támaszkodunk. Elhunytjaink
elsősorban a szentekre támaszkodnak, de a mi imáinkra is.
A mennyországba jutva
pedig segíteni tudnak minket. Jó, hogy
feltalálták a botot, de még jobb, ha el
tudjuk felejteni, mert a szeretet és az imádság
elfelejteti velünk saját
gondjainkat.
(Sánta
János)
Egy
92 éves kicsi, idős ember, szépen
megfésülködött,
megborotválkozott, felöltözött, és reggel
8 órakor elindult az idősek
otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt
el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni
házát. Az idősek otthona előterében
várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt
mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben
a lift felé tartunk, röviden elmondom neki
milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen
színű a függöny és az
ágytakaró.
-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki
most
kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát,
várjon egy kicsit. "
"Az nem baj", közli.
"A boldogság az mindentől független dolog. A
boldogságot függetlenül
választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a
bútoroktól függ vagy a
dekorációtól - az attól függ, ahogy
én azt látni akarom.
"Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba
tetszeni fog. A döntésemet
minden reggel az ébredésemnél hozom."
"Dönthetek
úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és
számolom, hány testrészem nem működik, mely
részeim fájnak vagy köszönetet
mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek
jól működnek."
"Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az
új napra
koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az
életem során gyűjtöttem
össze."
"Az
öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt
veszed
le, amit összegyűjtöttél."
Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok
boldogságot és szépet rakjál félre
emlékeid
bankszámlájára.
Emlékezz ezekre az egyszerű gondolatokra ahhoz, hogy boldog
legyél:
Szabadulj meg a gyűlölettől!
Szabadulj meg az aggodalmaktól!
Élj egyszerűen! Adjál többet! Várj kevesebbet!
(ute
küldemény)
A
Rómaiakhoz írt levél ezt megelőző
részében (Róm 13,1-7) Szent Pál a
polgári hatóságok iránti
kötelességeinkről
beszélt (engedelmesség, tisztelet,
adófizetés stb.), és aláhúzta, hogy
ezek
teljesítésének is szeretetből kell fakadnia.
Könnyen megérthetjük, hogy milyen
kötelességeink vannak ezen a téren, mert ha
elmulasztjuk teljesíteni őket, a törvény
által előírt büntetésben
részesülünk.
Ennek kapcsán beszéljünk most egy másik
kötelességről, melyet már egy kicsit
nehezebb megérteni, arról, amely Jézus ránk
hagyott parancsának megfelelően
minden felebarát iránti kötelességünk.
Ez pedig a kölcsönös szeretet, amely
különböző módokon nyilvánulhat meg:
nagylelkűségben, szolgálatkészségben,
bizalomban, kölcsönös megbecsülésben,
őszinteségben stb. (vö. Róm 12,9-12).
„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös
szeretettel, mert aki
felebarátját szereti, teljesíti a
törvényt.”
Ez az ige két dolgot tesz világossá
számunkra.
Először is úgy mutatja be a szeretetet, mint
adósságot, mint olyan valamit, ami
iránt nem maradhatunk közömbösek, amit nem lehet
elodázni, ami ösztönöz, sürget
bennünket és nem hagy békén mindaddig,
amíg meg nem fizettük.
Azt mondja, hogy a kölcsönös szeretet nem valami
ráadás, amely nagylelkűségünk
gyümölcse, és teljesítése alól
kibújhatunk anélkül, hogy a törvény
előírásaiba
ütköznénk. Ez az ige arra sürget minket, hogy
minél hamarabb váltsuk életre,
különben eláruljuk keresztény
méltóságunkat, hiszen Jézus arra
hívott meg
bennünket, hogy szeretetének eszköze legyünk a
világban.
Másodszor pedig azt üzeni ez az ige, hogy a
kölcsönös szeretet minden más
parancsolatnak is a kiindulópontja, lelke és
végcélja.
Ebből az következik, hogy ha jól akarjuk teljesíteni
Isten akaratát, akkor nem
elég parancsolatainak rideg, jogi értelemben vett
megtartása, hanem mindig szem
előtt kell tartanunk azt a célt, amelyet parancsolatai
által elénk tűz. Például,
ha jól akarjuk élni a hetedik parancsolatot, nem
szűkíthetjük le csupán arra,
hogy nem lopunk, hanem komolyan el kell köteleznünk magunkat
a társadalmi
igazságtalanságok
megszüntetéséért folytatott küzdelemben.
Csak így mutathatjuk
meg, hogy igazán szeretjük felebarátainkat.
„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös
szeretettel, mert aki
felebarátját szereti, teljesíti a
törvényt.”
Hogyan éljük tehát az e havi igét?
A felebaráti szeretetnek végtelenül sok
árnyalata van. Most főleg egyet emelnénk
ki, azt, amely úgy tűnik, leginkább előtérbe
kerül ebben az evangéliumi
mondatban.
Ha a kölcsönös szeretetet tartozásként
értelmezzük – ahogy Szent Pál mondja –,
akkor olyan szeretetnek kell lennie bennünk, mely elsőként
szeret, ahogyan
Jézus tette velünk. Ez a szeretet tehát
kezdeményez, nem vár, nem halogat.
Éljünk így ebben a hónapban!
Törekedjünk elsőként szeretni minden embert,
akivel találkozunk, akivel telefonon beszélünk,
akinek levelet írunk, vagy
akivel együtt élünk! Szeretetünk legyen
konkrét, megértő, előzékeny, türelmes,
bizalommal teli, állhatatos és nagylelkű!
Azt fogjuk tapasztalni, hogy lelki életünkben
minőségi ugrás következik be, nem
is beszélve arról az örömről, amely
betölti majd szívünket.
Chiara Lubich
©
Híreink „Magyar Kurír”
forrásmegjelöléssel szabadon
felhasználhatók.
Gyermekkoromban
nagyon
szerettem az ünnepnapokat és a vasárnapokat.
Emlékszem, egyik barátomnak azt
mondtam, szeretném , ha mindig
vasárnap
lenne. Szombaton édesanyánk megfürdetett minket a
bátyámmal a tekenőben.
Hetente egyszer fürödtünk, hétköznap
lavórban, hideg vízben mosakodtunk, vagy a
vályúban reggel. Nyáron a patakban.
Vasárnap nem dolgoztunk, nem mentünk a mezőre,
csupán az állatokat láttuk el. Olyankor
ünnepi ebéd volt, legtöbbször töltött
tyúk. Jobbára csak vasárnap és
ünnepnapokon ettünk húst, hacsak egy kósza
autó el nem gázolt egy libát vagy kacsát,
netán egy tyúk kornyadozott a
baromfiudvarban, és édesanyám, biztos, ami biztos
el nem vágta a gyengélkedő
szárnyas nyakát. Vasárnap
délután az
öregek kíváncsian és kedvtelve
nézegették az eladó sorban lévő
lányokat, akik
kart karba öltve , énekelve vonultak végig az
utcán. Akkoriban sok ház előtt
volt lóca, ahová bámészkodni,
pipázgatni ültek ki az öregek.
Reggel
felsepertük az utcát
a házunk előtt. Amelyik gazda ezt elmulasztotta, azt bizony
megszólták.
Természetesen az udvart is felsepertük. Amikor már
nagyobbacska voltam, ezt én
végeztem, korábban a bátyám, előtte pedig
édesapánk. Az ünnepi cipőinket is
édesapám pucolta, amikor még kicsik voltunk.
Nagyon kényes volt a cipőire,
megkímélte őket. Volt egy gojzervarrott cipője,
úgy harminc éve csináltatta egy
cipésszel. Akkor még időtálló
lábbelit készített egy magára valamit
adó mester,
mondogatta. Ilyen mester volt a falunkban Andris suszter, aki
legendás alakként
él az emlékezetemben.
Anyám
közben odatette a
sparheltre az ebédnek valót, tésztát
gyúrt, kikericssárga tésztát. A
vékonnyá
sikált tésztát felgöngyölte, s
metélni kezdte egy nagy késsel. Olyan gyorsan
aprította a tésztát, hogy attól
féltem levágja az ujjai végeit.
A
nagymise tizenegy órakor
kezdődött. A második harangszó után
kényelmesen elindultunk a templomba,
melyhez közel laktunk. Apám fejére tette a kalapot,
s nyikorgó, fényesre
suvikszolt cipőjében elvonult, és beült a hetedik
vagy a nyolcadik sorba, a
jobb oldalon. Bal oldalon az asszonyok ültek, nem
emlékszem, hogy férfi ember
egyszer is az asszonyok közé ült volna.
Fordítva sem történt. A
fiatal nők a két padsor között álltak, a
fiatal férfiak a kóruson foglaltak helyet. A gyerekek az
oltár körül, vagy a
sekrestyében. Ha nem ministráltam, akkor az orgona
fujtatóját pedáloztam. A
mise után az asszonyok siettek haza kifőzni a
tésztát a levesbe, a férfiak
kissé elidőztek a templom előtt, politizáltak,
meghányták- vetették a világ
dolgait. Volt szavuk egymáshoz. Voltunk egymásnak,
nemcsak magunknak
Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony
bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a
fiát. És az, aki éppen
ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem
házas. Figyeljük meg,
hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani
és megszülni gyermekét
mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így
folytatjuk, nem teszünk semmi jót az
emberekkel, Isten népével. Jézus hét
szentséget alapított, de mi ilyen
magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a
„lelkipásztori vám”
szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz
nyitott ajtót kell, hogy találjon, és
nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda
és fátyol nélkül szentekre.
Szükségünk van farmeros és tornacipős
szentekre. Szükségünk van szentekre, akik
moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival
sétálnak. Szükségünk van
szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a
mindennapi imára, és képesek a
tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű
szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra
alkotják meg a
lelkiségüket. Szükségünk van olyan
szentekre, akik el vannak kötelezve a
szegények iránt és a szükséges
szociális változások iránt.
Szükségünk a
világban élő szentekre, a világban megszentelődő
szentekre, akik nem félnek a
világban élni. Szükségünk van
kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező
és
Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk
van olyan szentekre, akik szeretik az
Eucharisztiát, és nem szégyellnek a
hétvégén sört inni vagy pizzát enni
barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre,
akik szeretik a mozit, a
színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő
szentekre, akik nyitottak, normálisak,
barátságosak, vidámak és jó
barátok.
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban
élnek, és meg tudják ízlelni a
világ jó és tiszta dolgait, de mégsem
világiasodnak el… Legyünk hát ilyenek!
(A „Mi canto es oración” című
honlapról)
Az
egyház, mint a közösség
otthona és iskolája címmel, október
10.-én Nagyorosziban volt az egyházmegyei
zsinat soron következő szekcióülése, melyen a
plébániánkat 4-5 személy
képviselte. A vitaanyagot Szecsődi Péter atya,
gödöllői plébános úr
állította össze,
kihangsúlyozva azt, az Egyház lényegi
formája a közösség. Ennek
hiányában sem
hatékonyan működni sem a világ felé
vonzóvá lenni nem tud. A plébánia mintegy
„kisegyház” annál jobban működik, ha abban
minél több közösség működik,
segítve
általa a plébános vagy
plébániavezető munkáját. Ám a
közösségek központi
személye ne a pap legyen, hanem Krisztus! A
pap helyzete nem állandó a közösségben.
Őt
püspöke más helyre küldheti, vagy újabb
feladatokkal bízhatja meg szűkítve az
egy - egy közösségre fordítható időt,
amely könnyen a közösség bomlásához
vezethet. Ám ha a központba Krisztus áll, aki
ugyanaz tegnap, ma és holnap,
akkor a közösség növekedni fog, ugyanis ahol
Krisztus van, ott növekedés is
van. A közösség ereje az együttlétekben
rejlik. Személyt formáló
együttlétekben, melynek jelei vannak. A Krisztusi
közösségekben ez abban
mutatkozik meg, amit a Szentírás is kimond,
„szeretik egymást”. A közösségek a
plébánia vezetővel egyeztetve célokat
is tűznek ki maguk elé. Ilyen célok lehetnek, hogy
legyünk jobb keresztények,
jobb csalásanyák és apák,
törekedjünk a munkahelyeinken legjobbá lenni,
aktivitásoddal –beleértve a politikai aktivitást
is- alakítsd környezetedet
Isten dicsőségére
A
zsinat során minden
egyházközség, önmagát a működő
közösségei szemszögéből bemutató
teszt lapot is
kitöltött, de nem maradtak el az általában
rövid szóbeli kiegészítések sem. A
zsinatot természetesen imával kezdtük és
zártuk, gondolva abban a kórházban
lévő Imre bácsira is A hivatalos részt
püspöki áldás zárta le, ám a
beszélgetések
agapékeretében folytatódtak.
Az
oltár
Néhány
szó az oltárról.
Nincs műve az emberi teremtő szellemnek, amelyik
fönségesebb oldaláról mutatná
meg emberi természetet, mint az a látszólag
egyszerű tény, hogy az ember oltárt
emel. Emel felhőkarcolókat, akár több száz
emelettel, mivel megmutatja, hogy ura az
építésnek. Emel
rádióállomást óriási
antennarudakkal, megmutatva általuk, hogy ura az
elektromosságnak is. Emel gyárkéményeket,
repülőtereket, , pályaudvarokat, rámutatva
ezzel, hogy a földön rajta kívül nincs
hatalmasabb lény. De emel oltárokat is,
melyek előtt a porba térdel s meghajlik, ezzel mutatja ki, hogy
van fölötte is
valaki: a fönséges Isten! Áldozatot mutat be a
kőtemplomban a kőoltáron
Istennek, de tudja, hogy ez nem elég, mert Istennek más
áldozat is kell:
áldozat, amely az emberi test eleven templomában, az
emberi szív eleven oltárán
mutatnak be. S ez: Az Isten akarata szerint töltött emberi
élet(
Tihamér
atya nyomán)
A
közmondás úgy tartja, hogy
három a magyar igazság és egy a
ráadás. Ezt megfogadva csapatunkkal idén
negyedszer is Bogácsot választottuk közös
családi nyaralásunk helyszínéül. Nem
is kerestünk más helyet, adta magát Batki Tibi
szálláshelye, a Kristály
vendégház. Bejáratott helyszín, megszokott
menetrend, gyakorlatilag már szinte
szavak nélkül is megértettük egymást.
Bár szálláshelyünk – a csendes de
látható
amortizációt leszámítva – az évek
alatt nem változott, megkezdték (és azóta
már
biztosan be is fejezték) a településközpont
felújítását, Szilvásváradon –
az
előző évvel ellentétben - volt víz a Fátyol
vízesésben, emellett szembetűnő
volt a felújított gyalogút is. (A
füstölt pisztráng csillagos ötös.) Egerben
járva megnéztük a várjátékokat
és a mutatványosokat (külön csodálat a
gyerekjátékoknak) valamint eljutottunk a Tisza
tóhoz is. Nem léphetsz kétszer
ugyanabba a folyóba – írta Hérakleitosz.
Valóban, minden alkalom – az azonos
helyszín és a hasonló programok ellenére –
más és más volt, de gondoljunk is
bármelyik évre (már akiben nem keveredik
össze és külön tudja választani),
Bogácsról ugyanaz az érzés jut
eszünkbe. Közös nyaralásunk célja – a
kikapcsolódás mellett – az együttlét, a
személyes találkozások, a vicces és meghitt
beszélgetések. Ennek kiváló színtere
volt Bogács. Amikor a vasárnapi szentmise
után elbúcsúztunk egymástól,
éreztük, hogy jó volt idén is együtt
lenni.
Találkozzunk
újra.
Jövőre
– veletek – bárhol.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2013. november 18.
hétfő
Lk
21 ,34
A
halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a
temetőbe, hanem saját
magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai
közepette, hajlamosak vagyunk
megfeledkezni e világ kérlelhetetlen
igazságáról: Az élet mu1andó, ahogy
az ószövetség
mondja, csupán: ''egy kurta őrségváltás
éjszaka!''
Kimenni
a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni,
döbbenten megállni a megmásíthatatlan
igazság előtt, mindannyiunknak hatalmas lecke,
megrázó tanulság. Állsz a sírok
között, pislákolnak a kis gyertyák, és
te lelked mélyén érzed a nagy igazságot:
mindaz miért az ember töri, hajtja magát ezer a
földön, mulandó, a sok gürcöléssel,
törtetésse1 elért legdrágább
földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly
megeszi. A hideg zimankós novemberi délután,
lelkedben felszakadhat a csalóka,
csillogó homály, és megvilágosodhatsz: Csak
a jó Isten által felkínált
maradandó,
örök értékekért érdemes
élni és dolgozni! Mert ''mit használ, ha az
egész
világot megnyered, de a lelkednek kárát vallod?"
Hány
végtelennek hitt, hatalommal berendezkedett nagy úr
bukott meg csúfosan csak
ebben az évben? Hadseregekkel, mesés vagyonokkal
rendelkező diktátorok,
legyőzhetetlennek hitt fejedelmek tűntek el hetek, hónapok alatt
mindenestől.
Hatalmuk,
jól őrzött svájci bankokban lapuló vagyonuk,
mérhetetlen arany kincseik, jól képzett,
felfegyverzett katonaságuk, mind tavasszal a hó elolvadt,
és elmúlik nyomtalanul.
És itt nem csak a messzi arab országokra kell gondolni,
hanem közvetlen környezetünkben
élő, a televízióban sztárolt politikusokra,
a kulturális, gazdasági élet
felkapott "nagyjaira" is gondolhatunk.
Cserépedényben
őrzött kincseink, egészségünk,
életünk törékeny!
Állsz
a sír mellett és érzed, hogy semmi sem biztos,
csak Isten irántunk való
végtelen szeretete:
"A
hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az
én szeretetem nem
hagy el soha!" - mondja neked is a szentírás által
az élő Isten! Merj belekapaszkodni
e végtelen jósággal hozzád hajló
szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét,
és hagyd, hogy vezessen. Hidd el, a csillogó,
villogó bevásárló központokon, a
zajos elegáns partikon túl is van élet. Isten azt
akarja, hogy fedezd fel Őt,
és szeretteidét, testvéreidet. Szeretné, ha
az Ő öröme a mi örömünk lenne: a
|étezés,
a tudás, a jóság, az alkotás,
egyszóval a szeretet örömét
kínálja fel nekünk.
Az emberiség legértékesebb tanítása,
az Isteni főparancs neked is szól -
''Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és
felebarátaidat, mint
önmagadat'' – és boldog leszel már itt ezen a
földön, ráadásul megkapod az örök
életet is!
Kedves
gyerekek, kedves test véreim, ezekkel a gondolatokkal, és
a magyar negyvennyolcas
szabadságharc bátorítlak arra, hogy ti is menjetek
ki imádkozni, eszmélődni a temetőbe,
szó nélkül is tanulni drága
halottainktól !
Szeretettel:
Csaba testvér
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Október
9.-i ülésünkön
döntöttünk abban, hogy a következő évben is
benevezünk a BURSA ösztöndíj
pályázatba, hogy támogatást szerezzünk
a legrászorultabb továbbtanuló
diákjainknak. Ugyan ekkor döntöttünk abban is,
hogy a tavaly nagy vitát kiváltó
szociális célú tűzifa támogatást,
ebben az évben is igényelni fogjuk.
Október
23.-án az ünnepséget
követő ünnepi ülés alkalmával került
sor az Érsekvadkert Díszpolgár cím
átadására, melyet Prof Dr. Kövér
György egyetemi tanár úr kapott
munkájának
elismeréséül.
Nem
mehetünk el az örömteli
pillanataink mellett sem. Nagyon jól sikerült a
pásti falunapunk is. Tavalyhoz
képest fafaragással is bővült a
kézműves bemutatók száma, volt
egészségügyi sátor, ugráló
vár, vásárosok
sokasága, főzőverseny, miközben a színpadon
egymást váltották ez előadók. Ami
nagyon fontos, hogy mindig sokan voltak. Így kimondható,
hogy településünk
legnagyobb rendezvénye a falunap, amit az „Elit
Alakulat”kezdeményezésére
focibajnokság is emlékezetessé tett a
sportolók közösségében.
Húsz
év után ismét falun
belüli focibajnokság volt az iskolai műfüves
pályán. Igaz csak három csapat (42
személy) nevezett, ám lelkesedésükkel,
folyamatos játékukkal nagy kavicsot dobtak
a településünk „állóvizébe”, a
kákán is csomót kereső ellendrukkerek lába
elé.
Játék napok után készült ugyan
táblázat, de a győztesek (Elit Alakulat- Foci
BT- Kolping) a csoportképen láthatók együtt
voltak, megérezve azt, hogy
közösségben lenni jó. Tavasszal folytatjuk a
faluért!
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Október
utolsó vasárnapján hajnalra kell az
órákat visszaállítani!
Az
Új
síremlékek megáldása október
utolsó vasárnapján nov.27-én du. 3
órakor valamint
nov. 1-én. Du. 3 órakor LESZ. -
Kérjük
előre bejelenteni a síremlék megáldás
szándékát. Az
új síremlékek megáldása előtt ez
évben a
Koza féle alsó úti nagy keresztnél mondunk
közös imát az összes megholtért. Ott
gyülekezzünk, onnan indulunk az áldásra.
November
1-én, Mindenszentek napján pénteken de. fél
8-kor szentmise, Minden szentek napja
ebben az évben már parancsolt
ünnep, a szentmisén részt venni lelkiismereti
kötelesség. A temető látogatás
miatt a szentmise ne maradjon el.
Az
elsőpéntekes betegeket egy héttel későbbi
pénteken keressük fel az ünnep miatt.
Pusztaberkiben mindenszentek napján de.
fél
10-kor lesz szentmise, amit felajánlunk a temetőben
nyugvó összes megholtért.
A
megholtakról nov. 2-án, szombaton emlékezünk
meg reggel fél 8-kor, és este 6
órakor az összes meghalt hívőért.
November
12-én, kedden ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI
NAPRA hívjuk a K. Híveket. De. 10-kor ünnepi
szentmisével kezdődik, majd óránként, a
beosztás szerinti imaórák. Este fél 6
órakor rövid közös
szentségimádás, szentmise zárja
ünnepünket.
November
24-én, vasárnap a Szent
Erzsébet nappal
kapcsolatos KARITÁSZ GYŰJTÉS lesz.
December 1-e, Ádvent 1 vasárnapja,
az első
hajnali szentmise dec.2-án, hétfőn r. 6 órakor lesz
A
templombúcsúnk napja november 30-án, szombaton,
Szent András napján lesz. A megújult
templomunk megáldását és a
szentmisét a Nógrádi Főesperesség
fő-esperese: Dr.
Stella Leontin kanonok-prépost, balassagyarmati
plébános úr végzi du. 5 órakor.
24. Pistyúr
Levente Leontius (Pistyúr Ádám - Boda
Viktória)
25. Medvik
Hanna Liliána (Medvik Ferenc- Lakatos Edit)
26.
Pusztaberkiben: Tamás Lili Ilona (Tamás Zoltán –
Brindza Andrea)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
-
HALOTTAINK:
38. Verebes
Ignác (1951)
39. Szunyog
Sándor (1948)
40. Szabó
József (1936)
1. péntek -
2. szombat
- Összes megholtért
3. vasárnap - Vitéz Ferenc 10.
évforduló, felesége, szülők, nagyszülők,
dr.
Borsa Mihály atya, szülei, testvérei és
nagyszülők és élő hozzátartozók
-
Percsina Pál, felesége Csernák Margit 3.
évforduló, szüleik, fiuk Pál
-
4. hétfő -
Czinege János, felesége Pálinkás
Rozália, szüleik, fiuk
István, menyük Borbála és
hozzátartozók (Alapítványi)
5. kedd
- Urbán Ignác, Urbán és Kaba
család halottaiért
(Alapítványi)
6. szerda
-
7. csütörtök - Kristók János,
neje Híves Katalin és szülők
8. péntek - Erdős
István, felesége Boda Erzsébet, veje,
unokája, élő és
elhunyt családtagok
-
-
Halaj Károly, szülei, nagyszülei
9. szombat
- Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk
és vejük
-
Urbán és Koza család halottaiért, valamint
Szabó István és Záhorszki János
-
Hálából és elhunyt szülőkért
10. vasárnap - Kovács Ignác, szülei,
apósa Bozsonyík Sándor, felesége,
Kovács és
Bozsonyík család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Majer László, felesége Danázs
Erzsébet, fiuk László, Majer és
Danázs család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
-
Valkó Ignác, 2 gyermeke, valamint Valkó és
Péter család halottaiért
11. hétfő -
12. kedd
- Hálából 60 éves
házassági évforduló
-
Csernák István és lánya Katalin
-
Balogh István, felesége Kaba Ilona, Kaba János,
felesége Kordics Mária és
hozzátartozók
13. szerda
-
14. csütörtök - Kovács Lipót, felesége
Kocsmáros Erzsébet és elhunyt
hozzátartozók
-
Neisz Józsefné Csabák Ilona 1.
évforduló
-
Holes Antal 10. évforduló, felesége Kónya
Erzsébet, szülők és élő családtagok
15. péntek - Kristóf
Józsefné Tokodi Margit 2. évforduló,
férje, lánya,
menye
-
Szabó István, felesége Kristók Margit,
szüleik, gyermekeik, Fábián Ignác,
felesége Kovács Erzsébet és szüleik
-
Szabó Ignác, szülei, testvérei,
nagyszülei, élő családtagokért, a
Laczó család
halottaiért, elhunyt Józsefért és
szüleiért
16. szombat
- Hálából élő
hozzátartozókért
-
Boros Ernő, felesége Zsilkó Erzsébet
-
Koza István, felesége Mészáros
Borbála 1. évforduló, szülőkért,
Dósa János,
felesége Csillag Mária, szüleik és
hozzátartozók
17. vasárnap - Konopás István, élő és
elhunyt hozzátartozókért
-
Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje, Vitéz
József, felesége Szabó Anna és
hozzátartozók
-
Valcz Ferenc, felesége Boda Margit, fiuk, 2 menye és a
családok halottaiért,
valamint Sors Károly és felesége
18. hétfő -
19. kedd
-
20. szerda
-
21. csütörtök - Pataki András, Bimbó, Pataki
és Korpás család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Pásztor István, felesége Pálinkás
Mária és szüleik
22. péntek - Kalmár
József, apósa Jakubecz János, szülők
és testvéreik
-
Molnár és Urbán család élő és
elhunyt tagjaiért
-
Macska Károly, felesége Czinege Erzsébet,
szüleik, nászuk, nászasszonyuk és a
család halottaiért
23. szombat
- Káplár Győző, Káplár és
Jenei család élő és elhunyt tagjaiért
-
Kristók Ignác, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Szakács Ferenc 1. évforduló, szülei,
testvérei, élő és elhunyt családtagok
24. vasárnap - Kiss András, élő és elhunyt
hozzátartozók (Alapítványi)
-
Szabó Istvánné Csillag Mária 10.
évforduló, édesapja, anyósa, apósa
és élő
hozzátartozók
-
Karitász munkatársakért és
munkájukat segítő hívekért
25. hétfő -
26. kedd
-
27. szerda
-
28. csütörtök -
39. péntek - Gál Géza,
felesége Kovács Mária 1. évforduló,
szüleik és
hozzátartozók
-
Elhunyt énekkari tagokért
-
30. szombat
-