„Ne félj,
csak higgy, hisz az élet vár tereád.
Nem vagy
egymagad, az ösvény rád talál.
Ne félj, csak
higgy, és lépj bátran reá.
Nem
tévedhetsz el Jézus oldalán.”
Jobb
hinni, mint megijedni vagy megijedni, súgja a
Pásztón megrendezett IX. Váci
Egyházmegyei Találkozó himnuszának fenti
refrénje. A félelem ugyan
szerencsésebb az ijedtségnél. Egy olyan
állapot, amikor érzem, előre látom,
hogy valamire felkészületlenségem miatt kevés
leszek. Aki megijed, az
váratlanul kerül nehéz vagy veszélyes
helyzetbe, hirtelen kényszerül az óriási
hibalehetőséget magában rejtő, gyors
döntésre. Jézus Jairushoz intézett szavai,
melyek Márk evangéliumának 5.36 versében
olvasható, ma, a háborgó és
hitetlenség felé sodródó
világunkban, hozzánk is szól: „Ne félj,
csak higgy!”
Nem kell hát félnünk, és megijednünk sem
kell, hisz Jézus szavaiban hinni a
legbiztonságosabb és a legjobb.
Igaz,
életünk során számtalan félelem
gyötör bennünket, hallhattuk Gulyás Zsolt atya
előadásának bevezető gondolataiban. Félünk a
haláltól, a ránk leselkedő
betegségektől, a reménytelennek tűnő
élethelyzetektől, életfeltételeink
romlásától és sok mindentől, amivel
folytathatnánk a felsorolást.
A
félelem, amely a testre és lélekre egyaránt
kihat, egyébként nem más, mint
testünk belső csengője, amelynek működése
szükséges is az életünk során, hisz
mobilizáló hatást fejt ki mindennapi
tevékenységünkben. Tudnunk kell, hogy
Isten akaratából képezi az életünk
részét. Ám a félelem
átalakítható, ha szembe
merünk vele nézni és tudomásul vesszük,
hogy azokat legyőzni is csak mi tudjuk.
Ám lehet, hogy ehhez éppen kicsinek vagy
kiszolgáltatottnak kell lennünk. Itt
van rá a példa, Jézus, aki kiszolgáltatva,
a betlehemi istállóban jött közénk,
hogy majd a kereszten szerezzen nekünk életet, ha
elfogadjuk azt tőle. Ő
mindenkit szeret, amit nem kiérdemelni, hanem elfogadni kell.
Jézus nem
tolakodó a problémáink megoldásában
sem. Csak annyira jön be hozzánk
bajainkban, amennyire beengedjük. Ám minél jobban
beengedjük őt a bajaink
kapcsán is a szívünkbe, annál jobban
változik meg az életünk és válunk
egyre
jobban Krisztus testévé, hogy a bajba jutottak
számára segítő keze, az
elhagyatottakat felkeresni tudó lába, a másokhoz
mindig kedvesen szóló hangja
és másokat önzetlenül szertő szíve
leszünk
Ezt
a gondolatsort folytatta a 2003-tól Magyarországon
élő, indiai születésű
misszionárius, Sebastian atya is azzal, hogy Isten mindent a
helyére teremtett,
még a mindinkább evangelizációra
szoruló Európában is. Az ember test és
lélek,
még akkor is, ha a liberizálódó
gondolkodásmód megpróbálja elfeledtetni ezt
velünk. Ha nem éljük meg a lélek
világát, a szavakon tettekben
realizálódó
hitet, a mechanikussá (Istent nélkülöző)
élet (a test) is előbb-utóbb
összeomlik. Ennek jelei jól láthatók, hisz az
öreg kontinens lakossága erősen
fogy, míg Afrikáé, Ázsiáé
erőteljes növekedést mutat.
Népvándorlás
(honfoglalás) indul Európa felé, és az
új betelepedők magukkal hozzák
hagyományaikat, kultúrájukat, vallásukat
egyaránt, ami látva a francia és német
helyzetet, lassanként átformálja a hitehagyott
Európát. Féljünk!? Nem kell
félni a ránk leselkedő problémáktól,
mert aki fél, annak kicsi a hite (lásd a
tanítványok viselkedését a tengeri viharban
és a jézusi korholó szavakat). Adva
van hát a lecke. Krisztus keze, lába, szeme,
szájaként kell tovább adni a
„Szentistváni hagyatékot”, ami már oly sokszor
túlvitte hazánkat a rárontó
veszélyeken. Nincs pardon. Hűeknek kell lenni eleink
hagyatékához.
A
hűség azt jelenti, hogy változni és
megújulni is tudunk, mondta a záró
szentmise keretében a 70. születésnapját most
ünneplő püspök atyánk, Beer
Miklós, mintegy utalva Ferenc pápánk
legutóbbi Keresztény Életben olvasható
gondolataira. Ha mindent úgy akarunk, mint eddig volt, nagy bűnt
követünk el.
Hasonló a helyzet akkor is, ha mindent meg akarunk
változtatni, ami eddig volt.
Keresni kell hát a jó megoldásokat, ami a hitben
és a hűségben lát napvilágot.
Nem kell félni a kihívásoktól, hisz a
keresztény élet nem sétagalopp, hanem a
ránk törő kihívások megoldása
Jézus bevonásával, a hit által. Hinni kell
hát,
mert a hit nem más, mint a félelem nélküli
szabadság.
A
lelki programok mellett minden korosztály számára
gazdag programot kínált a
pásztói találkozó. Népzene,
néptánc, kézműves foglalkozások,
táncház és
kiállítások, az ízek utcája
mind-mind lehetőséget adott újabb ismerősök
szerzésére, a vélemények
cseréjére. Egy Érsekvadkertet is érintő
dolog mellet
nem mehetek el szó nélkül. A találkozó
kapcsán meghirdetett rajz- és
fotópályázatra tíz fiatalunk
küldött be rajzokat és fotókat. (Közel 300
pályamű
érkezett Pásztóra). Két első helyet hoztak
haza pályázóink, név szerint
Fábián
Flóra a Szent Lőrinc kincsei című festménye
és Nagy Nándor Ne nyugodjon le a
nap haragotok felett című fotója nyerte el legjobban a
zsűri tetszését, amihez
a Vadkerti Harangok Szerkesztősége is gratulál nekik.
A
záró szentmise végén került sor a
találkozó zászlójának
átadására, ami azt
jelenti, hogy a X. találkozó színhelye 2014.
június utolsó hétvégéjén lesz
Dunavarsányban, ahová szeretettel várnak mindenkit.
Pásztó-Érsekvadkert,
2013.06.30. emjé
„Az egész törvény ebben a
mondatban teljesedik
be: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Gal 5,14)
Ez Pál
apostol tanítása:
rövid, csodálatos, tömör,
megvilágosító.
Azt mondja el, hogy a keresztény magatartás alapja
és ösztönzője a felebarát
iránti szeretet.
Ennek a parancsnak a megvalósításában
látja az apostol a törvény tökéletes
beteljesítését. A törvény ugyanis azt
mondja, hogy ne kövess el
házasságtörést,
ne ölj, ne lopj, ne kívánd másét…
és tudjuk, hogy aki szeret, az mindezt nem
csinálja: aki szeret, nem öl, nem lop…
„Az
egész törvény ebben
a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint
önmagadat.”
Ám aki szeret, az nemcsak egyszerűen kerüli a rosszat. Aki
szeret, megnyílik
mások felé, akarja és teszi a jót,
odaajándékozza magát: oda tudja adni
életét
azért, akit szeret.
Ezért írja Pál, hogy a felebarát
iránti szeretet által nemcsak megtartjuk a
törvényt, hanem „be is teljesítjük”.
„Az
egész törvény ebben
a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint
önmagadat.”
Ha az egész törvény a felebarát iránti
szeretetben áll, akkor a többi parancsot
olyan eszköznek kell tekintenünk, mely
megvilágosít és vezet bennünket, hogy az
élet szövevényes helyzeteiben meg tudjuk
találni az utat a mások iránti
szeretethez. A többi parancsból ki kell tudnunk olvasni
Isten szándékát,
akaratát. Azt akarja, hogy azért legyünk
engedelmesek, tiszták, önmegtagadóak,
szelídek, irgalmasok, szegények, hogy jobban
megvalósítsuk a szeretet
parancsát.
„Az
egész törvény ebben
a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint
önmagadat.”
Itt feltehetnénk a kérdést: hogy lehet az, hogy az
apostol nem beszél az Isten
iránti szeretetről?
Tény, hogy az Isten és a felebarát iránti
szeretet nem versengenek egymással.
Sőt az egyik – a felebarát iránti szeretet –
kifejeződése a másiknak, az Isten
iránti szeretetnek.
Hiszen Istent szeretni annyit jelent, mint tenni az akaratát. S
az akarata az,
hogy szeressük felebarátunkat.
„Az
egész törvény ebben
a mondatban teljesedik be: szeresd felebarátodat, mint
önmagadat.”
Hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Világos: úgy, hogy szeressük felebarátunkat,
igazán szeressük. Ez azt jelenti,
hogy odaadjuk magunkat neki, de érdek nélkül.
Nem szeret az, aki eszközként használja
felebarátját saját céljai
érdekében,
legyen az akár a legmagasztosabb lelki cél, amilyen
például a saját szentté
válása. Felebarátunkat kell szeretnünk, nem
saját magunkat.
Biztos, hogy aki így szeret, az tényleg szent lesz,
„tökéletes, mint az Atya”,
mert a lehető legjobbat vitte végbe: rátalált az
Isten akaratára,
megvalósította, s így tökéletesen
beteljesítette a törvényt.
Életünk végén talán nem
kizárólag erről a szeretetről fognak bennünket
megítélni?
Chiara Lubich
Csaba testvértől
sokan kérdezgetik,
hogy a nyomasztó demográfiai adatokról mi a
véleménye. Levelében megfogalmazza:
az örömnek, a bizakodásnak teremtő ereje van, a
félelem, a pánik viszont
összemorzsolja szívünket.
Én is olvasom az
okos, precíz
kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott
is mennyivel fogyott a mi
drága népünk, és hogy a statisztikák
fényében mire számíthatunk.
Természetesen
én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10
cserép a házamról, akkor
mikor fog elfogyni az összes cserép és rám
roskadni a ház. Az is logikus, és ki
is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről
az autó ötvenessel, akkor
hány másodperc múlva fog elütni... csak az
nem logikus, hogy miért nem ugrok
félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az
otthonomon, miért várjuk némán,
passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan
gondolkodó világban
élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy
ilyen a világ, ez van, ezt kell
elfogadni. Mostanában újból és
újból felcsendül bennem egy régi,
Kájoni János
által gyűjtött csíksomlyói dal
refrénje: „ha nincs, kenyér keresünk!” Igen, mi
keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk:
„Keressetek és találtok,
zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, „bármit
kértek az én nevemben, azt
megkapjátok”... Igen, egy változó, növekvő,
kibontakozó világot teremtett az
Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak
vagyunk a gyermekei. Nem
statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen
bennünket, hanem egy dinamikus,
bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk
Istenünk szelleme. Isten ránk
bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel,
reménnyel? Szépnek látom
Isten adta drága szülőföldemet? Az, ami
érték nekem, azt örömmel meg merem-e
osztani gyermekeimmel?
Egy kedves
vállalkozó itt
Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett, van neki panziója,
sípályája és főleg sok-sok vendége.
Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra
nőtt fia összepakolt és elment Amerikába...
Leültünk beszélgetni és én
megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt, amit itt 15
év alatt megálmodtál,
felépítettél, más országban ezt el
tudtad volna érni? Saját szájával mondta
ki,
hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani,
hogy itt Erdélyben nem
lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert
úgyis minden hiába, meg
stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy
nehéz, hogy nem
éri meg, akkor miért ne mennének el a mi „rossz”
világunkból? Barátom némán
hallgatott, láttam, hogy érti azt, amiről
beszélünk. Végül is ő űzte el, a
problémák folyamatos felemlegetésével
magától, szépen fejlődő
vállalkozásától a
gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs -
mondtam neki - most te kell
vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha
írsz neki, mindig mondd el, hogy
mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és
hogy mennyi állatot tudtál
értékesíteni a saját
tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni,
valótlan dolgokkal
hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és
újból örömmel mondd el, mert
a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!
Használt a
gyógymód - a fiatalember,
mint szakács hazajött és vezeti apja
konyháját.
Igen, folyamatos
félrevert harangok
mellett nem lehet családot alapítani, munkát
vállalni, gyereket szülni. Abba
kellene hagyjuk az állandó pánikolást,
nyafogást, siránkozást és merjük
kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk,
ruhánk soha nem
volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év
alatt, és azt is mondjuk el, hogy
ilyen mennyiségű élelmiszer, információ,
luxuscikk soha nem volt még a
Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember
sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval
átlagban valóban nehezebb a kelleténél,
és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi
kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen
almafa, megkapálatlan szőlőtőke
soha nem volt itt a Kárpát-medencében!
Miért sírunk? Miért űzzük el
gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból,
városainkból?
A
félelem, a szorongás, ha csak irreális, még
akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító
hatását. Hogy mennyire így van, elmondok
egy kísérletet: a tudósok vettek száz
egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti
terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe
zárták. Arra voltak kíváncsiak,
hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog
eredményezni az egereknél. Éppen
ezért az egyik megfigyelés alatt álló
terembe beraktak egy ketrecbe zárt
macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta
az egereket, de a szaga érződött,
közben nyávogott, morgott félelmetesen és a
kis parányi állatokra ez az
irreális félelem is hatással volt. Abban a
teremben, hol nem volt cica, az élet
szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke
született, a párok gondoskodtak
a parányi utódokról, vígan fejlődött
az egérpopuláció. A másik teremben, hol a
cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet,
hiába, hogy egyetlen
egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő
mennyiségű utódot, sőt
sokszor a megszületett utódokat is megették
és azok a kis egerek, amelyek
életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek,
betegesebbek voltak, sőt
mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl.
több volt itt a saját
neme iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a
szorongás, még az irreális,
alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az
áldozatát! Ezt a gonosz lélek is
jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas
nyugtalanság, félelem! A
Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol,
ócsárolja a jó Isten által
szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de
mindig vigasztal,
biztat, bátorít! Azt kéri újból
és újból, hogy ne féljünk, hanem
bízzunk benne!
Végezetül
szeretnék elmondani egy jó hírt!
Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy
héttel meghosszabbították a téli
vakációt és mi szépen csendben
pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a
kollégáim
családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban
született a legtöbb kisbaba.
Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga
gyümölcsét. Szerintem ebben a
mai gazdasági, társadalmi hullámverésben
is, ha magunkban, környezetünkben
békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten
áldása kiáradna ránk és
megmaradnánk.
Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a
félelem, a szorongás, a
legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz
összemorzsolja a szívünket is,
de a népünket is.
Csaba testvér
Csíkszereda, 2012.
október 16.
Sokszor
idézett, kedvenc könyvem Artur C. Clarke 1962-ben (magyarul
1968-ban) megjelent
műve, afféle tudományos- fantasztikus
jóslatgyűjtemény. A legtöbb előrejelzés
szinte évre pontos, leginkább az űrutazás, az
űrtechnológia terén bizonyult
túlságosan optimistának. Ennek akkor még
előre nem látható oka az volt, hogy a
Szovjetunió szétesésével már
Amerikának sem állt érdekében a rettentően
költséges, inkább haditechnikai célokat
szolgáló „űrverseny”, és az is nyilván
való lett, hogy a kémiai hajtóanyagokkal
működtetett eszközök legfeljebb a
Marsig juttatnak el biztonságosan hasznos terhet vagy valamikor
embert is.
Bizonyos értelemben ki lehet mondani, hogy az 1950-es és
60- as évek
derűlátását felváltotta annak
beismerése, hogy az ember és tudománya még
hosszú
ideig nem tudja „leigázni” a természetet, sőt
talán jobb is, ha nem próbálkozik
vele.
A
különböző természeti katasztrófák
(cunami- árvíz- földrengés) sora és a
környezet elképesztő károsítása
inkább óvatosságra és
szerénységre intette a
politikusokat és tudósokat, akik az utóbbi
évtizedekben már csak a fenntartható
fejlődést szorgalmaztak, bár meglehetősen
kétséges, ténylegesen milyen módon
és
irányban kellene „fejlődnünk”.Az emberiség egyre
növekvő létszámát táplálni
és
ruházni kell, munkát is kellene számukra
biztosítani, ugyanakkor a gépek jóval
költséghatékonyabbak, nem kérnek
béremelést, nem is sztrájkolnak. Recesszió
mutatkozik minden téren. A világ választott
és örökös vezetői egyaránt
tanácstalanok: valami gyökeresen mást, újat
kellene kitalálniuk, de semmi sem
jut az eszükbe. Ilyen esetekben és korábbi korokban
jól jött egy háború,
melynek végén újra felosztották a
világ erőforrásait a győztesek maguk között,
de ma a gyors hírközlés, az internet minden
készülődést azonnal jelez, a
globális közvélemény tudomást szerez a
tervekről, nehezebb becsapni és háborúba
lovalni az államokat és embereket.
Az
emberi természet önzése, gyöngesége
tükröződik abban is, hogy az emberiség
mindmáig képtelennek bizonyult önmaga
ésszerű, jövőépítő
kormányzására. A
nemzetközi szervezetek nem tudnak érvényt szerezni
döntéseiknek, a helyi vagy
nagyhatalmi érdekek a jó szándékú
kezdeményezéseket is elfojtják,
felülírják,
halogatják. Ez a patthelyzet egyre több embert
ébreszt rá arra, hogy Isten és
az isteni igazságok nélkül nem lehet élni,
és arra is, hogy az anyagi valóság
feletti spirituális létezés nemcsak
tartósabb, , hanem „kifizetőbb” is, mert
egy jó cselekedet jobban kamatozik, mint egy bankban elhelyezett
pénzösszeg.
Időről
időre bekövetkezik a csalódás önmagunkban
és eredményeinkben. Ez a csalódás nem
csak szükségszerű, hanem jó is,
mert
amikor a jövő körvonalait fürkésszük, nem
gyarló önmagunkat keressük, hanem a
krisztusi tanítást, melyben még sohasem
csalódtunk. A jólétben vagy éppen az
elnyomatásban meggyengült kereszténység
megerősödésének korszaka jön el, a
nemzetek egymás után fognak ráébredni arra,
hogy Isten áldása nélkül nincs
semmiféle igazi fejlődés, növekedés,
gyarapodás. Meg kell köszönni a Történelem
Urának, hogy figyelmeztet: elbizakodottak lettünk,
nélküle akarunk a teremtés
uraivá válni, miközben csaknem
tönkretettük a teremtett világot.
A
jövő körvonalai azt a szelíd Jézus-képet
adják ki, amelyet a torinói lepel
őrzött meg számunkra, mely mellett tétlenül
elmenni felelőtlenség.
(szszp
cikke alapján)
Szent Ignácé
ma énekünk:
Hatalmas tábor lelke
ő,
Beszédben tettben
ragyogó,
Fáradhatatlan
hadvezér.
Páratlan égő
szeretet
Az ég Urához
fűzi őt,
„Isten dicsérje
minden itt”:
Ez volt egyetlen
öröme.
Magát és
elszánt seregét
Nagy feladatnak szenteli:
Krisztusnak óvni
jogait,
Gyomlálni minden
tévedést.
Ihlette Isten Lelke őt,
A lángelmét,
a bölcs oktatót,
S az
üdvösségnek útjait
Késő koroknak mondta
el.
Elküldte bátor
társait
Távol
földrészekre szerteszét:
Az Egyház
éljen és virulón,
Friss hajtásokkal
gazdagon.
Szentháromságnak
tisztelet:
Ő rendelt
nékünk ily vezért,
Hogy
példájára szüntelen
Krisztust dicsérje
életünk.
Ámen.
(Loyolai Szent Ignác
officiumából)
Most
nézzük meg a fényt. Itt vannak a gyertyák, az
örökmécsesek, a tűz, a láng
szimbóluma, az egyik legkedvesebb jelkép a katolikus
szertartásoknak. Égő
gyertyák a misés oltáron!
Örökmécses az Oltáriszentség előtt!
Égő gyertya a
keresztelés alatt! Égő gyertya az
elsőáldozásnál! Égő gyertya a
haldokló
ágyánál! Égő gyertya a
temetésnél!
A
tűz! A világosság! A fény! A láng! Az
élet egyik legszebb szimbóluma. Ezek közül
a láng. Melegít, világít s nyugtalan
lobogással mindig a magasba tör. Kisebb
nagyobb fuvallatok ugyan eltérítik őt a magasba
töréstől, de a szélcsend beálltával
ismét a magasba tör. Ugye hasonlít ez a lelkünk
viselkedésére. Egy-egy bűn
eltérít a magasba töréstől, de a lelki
béke megszerzésével visszaáll az
alaprend.
(Tihamér atya
nyomán)
Egy
okos Amerikai közgazdasági professzor
egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy
hallgatót sem, de a
közel múltban megbuktatott egy egész osztályt.
Miért?
Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az
"Obama care"
szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz
tovább szegény, sem gazdag, sőt
mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni
majd magát. A professzor azt
mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd
meglátjuk kinek lesz igaza. Mától
fogva mindenkinek az osztályzatát csak
összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog
kapni mindenki a végén. Jó?
Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a
végén. Mindenki az osztályban bele egyezett. A
legjobb az 5-ös és a legrosszabb
az 1-es osztályzat lesz.
Az
első teszt után mindenki 4-est kapott. Így
azok, akik tudtak, mert sokat tanultak,
reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg
örült az osztályzatnak.
A
második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első
esetben keveset tanultak,
még kevesebbet tanultak, és akik először sokat
tanultak, úgy gondolták, hogy
akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt
eredménye csak egy
elégséges 2-es lett.
A
harmadik teszt után mindenki elégedetlen
volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a
másikakat okolta az
alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt
megelégedve és mindenki megbukott.
Ekkor
a professzor azt mondta nekik, hogy a
szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért
fog az is megbukni. Mert ha a
jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres
legyen. De ha
egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is
jól járjon,
senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet
kap.
Itt
van még 5 nagyon tanulságos mondat:
1.
Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a
gazdagabbakat kifosztod.
2.Ha
kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért
egész biztos valaki
másnak kellett megdolgozni.
4.
Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először
elosztod.
5.
Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell
dolgozni, mert a másik fele
úgyis eltartja. És mikor a másik fél
rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a
kormány a fizetésük felét arra költi
állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a
kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.
(Lassú
Árpád fordítása)
A
keresztény embernek mernie kell ráhagyatkozni Istenre.
Ahogyan Jézus tette. A
kereszténységen kívüli vallásokban
mindig jelen van egyfajta erőlködés, amely
arról tanúskodik, hogy szerintük Isten messze van,
ezért csak kemény aszketikus
gyakorlatokkal, vagy súlyos áldozatok árán
lehet hozzá eljutni. Ezzel nem
értékeljük le a Krisztus eljövetele előtti
vallásos gyakorlatokat, mert lehet,
hogy az ő aszkézisük időnként őszintébb, mint
a mi böjtünk.
A
krisztusi ráhagyatkozás kezdetei már
látszanak az ószövetségi
népnél, aki nem
könnyen, de engedték, hogy Jahve vezesse őket a
pusztában. Krisztustól tanuljuk
meg a ráhagyatkozás igazi gyakorlatát.
Egyrészt önerőből úgy sem
üdvözülnénk.
Ám itt többről van szó. Arról, hogy a
Szentlélekben Isten belénk költözik. Amit
ő sugall, azt kell tenni. Persze amíg ez tudatunk
felszínére jut, addig a
gonosz is elveti a konkolyt, és nem merjük egészen
rábízni életünket Istenre.
A
jótetteinket se könnyű Istenre bízni, de bűneinket
még ennél is nehezebb. Pedig
e kettő jelenti egész embervalónkat. Jótetteinket
ezért halogatjuk Istenre
bízni, mert külső elismerést várunk. A
külvilág elismerő bólogatását.
Emlékezzünk csak Jézus szavaira:
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok.
A
bűneinket pedig azért nehéz rábízni, mert
nagyon nehezen megyünk el gyónni.
Nehezen tárjuk fel selejtes döntéseinket, mert
félünk az igazság gyógyító
erejétől.
Emberi
döntéseinket a szeretet jegyében merjük
meghozni, és hogy az mire lesz jó,
hagyjuk Istenre.
(Sánta János
cikke alapján)
Csak
akkor elviselhető a világ, ha szolgáljuk egymást,
lehajolunk egymás
gyöngeségéhez, poros lábához,
nyűgös gondjaihoz, bűneihez, rútságaihoz. Már
értem parancsodat, Uram. Értem és tudom: Te
kellesz nekünk, nem a boldogság, a
halhatatlanság, nem valami emberi őrültség, hanem
Te, aki nem e világból való
szeretettel hajolsz hozzánk, kenyerünkké leszel
és sírsz érettünk. Uram, hogy
elviselhető legyen ez a világ, segíts minket, hogy mi is
szeressük egymást.
(A. Camus)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2013. július 26.
hétfő
Az
1028. számú Néri Szent
Fülöp Cserkész csapat lapja
Rio
de Janeiro felé vezető
útján Ferenc pápa üdvözölte az
újságírókat, akik a pápai
kísérettel egy gépen
utaztak. Személyesen köszöntötte
mindegyiküket.
Emlékeztette
őket, hogy első
nemzetközi útján a fiatalokkal akar
találkozni abban a konkrét társadalmi
szövetben, ahol élnek. Olyan fiatalokkal találkozik,
akik nem szigetelődnek el
saját életüktől. Ha mi azonban elszigeteljük
őket, igazságtalanságot követünk
el. A fiatalok egy családhoz, egy hazához, egy
kultúrához, egy hithez
tartoznak, nem szabad elszigetelni őket, hiszen ők jelentik egy
nép jövőjét.
A
Szentatya az idősekről is
megemlékezett. Hozzá vagyunk szokva a
,,leselejtezés kultúrájához'', ami
gyakran megtörténik az idősekkel. Ez
igazságtalanság, mert mellőzzük őket, ha
nincs mit adniuk nekünk, pedig ők közvetítik
nekünk az élet bölcsességét és
értékeit, a haza és a család iránti
szeretetet, mind-azt, amire szükségünk van.
Ma a fiatalokat is kiselejtezzük - állapította meg
Ferenc pápa.
A
világválság a mai
fiatalokat bünteti. Magas a munkanélküliek
aránya és fennáll az a veszély, hogy
egy munka nélkül élő nemzedék nő fel, pedig a
munka méltóságot ad.
Véget
kell vetni annak a
megszokásnak, hogy,,leselejtezzük'' az embereket. Elő kell
mozdítania befogadás,
a találkozás kultúráját és az
erőfeszítést, hogy mindenkit bevonjunk a
társadalomba.
Egy
népnek akkor van jövője,
ha a fiatalok és az idősek erejével halad előre.
Majd
a Szentatya az újságírókhoz
fordult: azt kérem tőletek, hogy segítsetek nekem a
fiatalok és az idősek társadalma
érdekében folytatott tevékenységemben.
A
Rio de Janeiróba tartó pápai
gépen egy csoport olasz, 10 brazil, 10 amerikai, 9 francia, 6
spanyol, több angol,
mexikói, népet, japán, argentin, lengyel,
portugál és orosz újság író
utazott, összesen
közel 70-en.
Mindannyijuk
nevében egy mexikói
újságírónő megajándékozta a
Szentatyát a Guadalupei Szűz Máriát
ábrázoló
ikonnal, aki nem csak Mexikó királynője, de az amerikai
kontinens védőszentje
is. A pápa viccesen megjegyezte az
újságíróknak, hogy azt hitte
oroszlánok közé
került, akikről aztán kiderült, hogy mégsem
olyan félelmetesek. Elmondta, hogy
azért nem ad interjút, mert az nagyon
fárasztó számára.
Vatikáni
Rádió/Magyar Kurír
-
Fogyatkozó, elöregedő kis csoportunk a
havonkénti összejövetelek helyett igyekezett az
egyházközség által szervezett
eseményeken részt venni. Tavasszal öten
kérték felvételüket Kalász
csoportunkba,
fogadalomtételükre Vácott került sor, dr. Beer
Miklós püspök atya által a
bazilikában. Ugyanitt lelkigyakorlaton is részt
vettünk, melyet Vértesaljai
László jezsuita atya tartott, témája:
Erkölcs és haza.
-
A Kalász éves közgyűlésére
március 2-án
került sor, többen is képviseltük
érsekvadkerti csoportunkat.
-
Kalász házunkban vendégeltük meg a kis
elsőáldozókat május 12-én.
-
Május 22-én érkezett Balassagyarmatra Don
Boscó ereklyéje, ennek fogadására
népviseletbe öltözve jelentünk meg.
Ugyanekkor volt a Segítő Szűzanya körmenet is.
-
Örömmel gyűjtöttük a virágot,
segítettünk a
sátrak díszítésében és az
előkészületekben, és vettünk részt az
úrnapi
körmeneten.
-
A pásztói egyházmegyei találkozón is
megjelentünk, többekkel együtt képviselve az
érsekvadkerti híveket.
-
Július 2-án, Sarlós Boldogasszony
ünnepén
énekelve vonultunk át a templomba szentmisére,
majd a Kalász-házban gyűltünk
össze kis beszélgetésre, sütizésre.
Igaz, az esti földrengés kissé ránk
ijesztett, de nem szegte kedvünket.
A
második félév hasonlóan
eseménydúsnak ígérkezik, de tudjuk, mi
így tehetjük
széppé egyházközségünk
életét.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
június 25-én megtartott testületi ülés
az alábbi témakörökkel foglalkozva
hozott döntést, amelyek jegyzőkönyvei a
részletesebb információk igénye
esetén
- választó polgári jogon - a hivatalban
elolvashatók:
A
talajterhelési díjra vonatkozó
szabályzatunk aktualizálása a hatályos
törvény
értelmében.
A
működésünk feltételeit nem
szabályzó, okafogyott rendeletek hatályon
kívül
helyezése.
A
képviselő testület II. félévi
üléstervének és témaköreinek
meghatározása.
Csatlakozás
a Mobilitás hete országos felhíváshoz,
melynek keretében szeptember22-én
autómentes napot hirdetünk meg
településünkön.
Zárt
ülés keretében került sor az
Intézmények konyhája és a Mikszáth
Művelődési Ház
vezetői állásra beérkezett
pályázatok elbírálására,
melynek keretében ismét
Pobori Lászlóné és Csabák
István lett az intézmények vezetője.
Egyebek
között foglalkoztunk a szociális törvény
módosításával is, ahol a cél az,
hogy
az kapjon segítséget, aki élni (rendezett porta,
művelt kert) és nem élősködni
akar a közösségben.
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
„Falubajnokság
Újratöltve” címszó
alatt 2013.szeptember 6. kezdettel, szombatonként 18
órától, 2x 20 perces játék
idő mellett falubajnokság szerveződik, a fenti
pályán. Az 5+1 fős csapatokba
maximum 15 fő nevezhető augusztus 20-ig. Nevezési díj a
csapatokkal történő
egyeztetés után kerül rögzítésre.
Bővebb információ és nevezési lap a benti
címen és telefonszámon, vagy az emje52@gmail.com
email címen szerezhető be.
1./ Június
29, Szent Péter és Szent Pál apostolok
főünnepe, szentmisék r. 7 és este 7
órakor lesznek. A rá
következő vasárnap,
jún. 30-án a Péter fillér néven
ismert gyűjtés a Szentatya rendelkezésére
küldjük.
2./
JÚLIUS 2- ÁN, kedden
Sarlósboldogasszony napján, hogy minél többen
részt vehessenek a szentmise,
este 7 órakor lesz. Legyen ez ne csak a KALÁSZOSOK,
de a többi közösségek
együttes ünneplése is.
3./
Július 26-án, Szent Anna ünnepén, pénteken
este 7 órakor szokás szerint a Temetői Szent Anna
kápolnánál lesz a
szentmise, utána az unokákkal együtt
résztvevő nagyszülőket megáldjuk, kérve,
hogy Isten áldása sok örömet adjon nekik
általuk.
4./
Szent Kristóf ünnepét követő vasárnap,
július 28-án a szentmisék után
imádkozunk az utazók védőszentjéhez,
és
megáldjuk a templom körül az autókat,
járműveket.
5./
Szent Ignác fogadalmi napunkon, Július
31-én, szerdán este 7 órás
szentmisén emlékezünk meg őseink
ígéretéről. Vendégünk,
az egykori Vadkerti Káplán, ma
Salgótarjáni esperes plébános: Varga
András lesz.
14. Dósa
Botond
(Dósa
Árpád-Sári Zsófia)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
7./
jún. 15:
Tóth Tamás- Vajzer Mónika
HALOTTAINK:
21.
Dombai
István (1958)
22.
Valent
István (1967)
1. csütörtök -
2. péntek -
3. szombat
-
-
Pistyúr Gergely, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
-
Paulicsek János, szülei és a család
halottaiért
4. vasárnap - Tomis Józsefné
Szabó Erzsébet 5. évforduló, szülei,
apósa,
anyósa, testvére Emerencia és veje Holman
István
-
Pinke Kálmán, felesége Szabóki
Rozália, nászai és nászasszonyai
5. hétfő -
6. kedd
-
7. szerda
-
8. csütörtök -
9. péntek -
10. szombat
- Hálából
-
Boros Ernő és felesége Zsilkó Erzsébet
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz
János, felesége Kopisz Rozália és
hozzátartozók
11. vasárnap - Kaba András, felesége Kovács
Ilona,
-
Jakubecz János, felesége Szabó Ilona,
szüleik, testvéreik, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Urbán Sándor, ifj. Bozsonyík István,
násza, édesapja, valamint Urbán,
Bozsonyík, Hébel és Kristók család
halottaiért
12. hétfő -
13. kedd
-
14. szerda
-
15. csütörtök - Szakács János, felesége
Kovács Rozália és Halaj József,
felesége
Konopás Mária, élő és elhunyt
családtagokért
-
Percsina, Berta és Babinszki család élő és
elhunyt tagjaiért
16. péntek -
17. szombat
- Pénzes István, Pénzas Ilona,
nagyszülők és hozzátartozók
-
Vitéz Istvánné Csillag Mária, 2 fia, veje,
valamint Mrekvicska József és
szüleik
-
Szabó Károly, felesége Híves Margit, 2
gyermekük, vejük és a család halottai
18. vasárnap - Szabó János, szülei, Kaba
család elhunyt tagjai (Alapítványi)
-
Szabó Vince, felesége és szüleik, Mrekvicska
Ignác és szülei, Csillag Gyula és
szülei
-
Péter Andrásné Kácsor Ilona és
hozzátartozói
19. hétfő -
20. kedd
-
21. szerda
-
22. csütörtök - Fábián Istvánné
Laczó Ilona
23. péntek - Csabák
János, szülei, sógorai, apósa, anyósa
és hozzátartozók
-
Virág Emil
24. szombat
- Tomis Jánosné Pistyúr Margit és
elhunyt hozzátartozók
-
Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska, szüleik,
testvéreik és a Záhorszki
család halottaiért
25. vasárnap - Kovács Lajos, fia, szülei és
elhunyt hozzátartozók
-
Vitéz Sándor, a Vitéz és Halászi
család halottaiért
26. hétfő -
27. kedd
-
28. szerda
-
29. csütörtök -
30. péntek - Molnár és
Urbán család élő és elhunyt tagjaiért
-
Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet,
szüleik és hozzátartozók
31. szombat
- Kovács és Kökény család
halottaiért
-
Híves Ferenc, felesége, gyermekeik, Kordics János,
felesége Pálinkás Anna és
szüleik