Tanmese a mának

Ha csurig berendezem a babaszobát bababútorral, nyolc nyelven beszélő babakocsit vásárolok és márkás rugikat, szeretet pedig nincsen bennem, csak árubeszerző vagyok. Ha minden reggel a biopiacról hozom a zöldségeket és a tejboltból a friss tejet, ha magam sütöm neki a kenyeret, de soha nincs időm beszélgetni a gyermekemmel, mert a konyhában áldozom fel magam érte, de nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szülői munkaközösség tagja vagyok, és képviselem a gyerekem érdekeit minden játszótéri vitában, de nem mutatom meg neki, hogyan viselkedjen társaságban, csak PR menedzser vagyok. Ha megveszek mindenféle fejlesztőnek hívott játékot és műanyag kütyüt, befizetem a drága táborokat és szakköröket, de nem szakítok esténként fél órát a közös játékra, hétvégenként egy-két órát sétára, kirándulásra, közös olvasásra, rajzolásra, csak bankár vagyok.

A szeretet a baba igényeire figyel és nem arra, mások szerint mit kellene csinálni. A szeretet nem aggódik azon, hogy a gyereke nem Adidasban kúszik a többiekkel, mert tudja, hogy a boldog gyerekkorhoz sok ölelésre, mesére és beszélgetésre van szükség, csupa olyasmire, amit ingyen adnak. A szeretet nem idegeskedik rajta, hogy évekig játékhegyek állnak a nappali közepén, hanem beül oda a gyerekekkel és együtt alkotnak. A szeretet elfogadja, hogy ha gyermek van egy családban, akkor minden dupla annyi ideig tart, és nem lehet csak úgy elrohanni otthonról - és nem is kell. A szeretet nem örül a rosszalkodásnak, de együtt örül a sikerekkel. A szeretet példát mutat, mielőtt fenyítene és sarokba állítana. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, a szeretet soha el nem múlik.

Az átalvatlan hónapok gyorsan elmúlnak, a dackorszak hamar véget ér, a hajnalban odabújó gyerek, a bepisilés, a cumizás és a többi apró-cseprő probléma hamar elillan, de az egymásba vetett bizalom és a szeretet megmarad!

(Netről)

„Kezünk kitárjuk feléd ó Urunk.

Álld meg ezt a földet!

Kezünk kitárjuk feléd, ó Urunk,

Szívünk ujjong előtted!”

Amikor Jézus a jerikói vaknak visszaadja látását, ezekkel a szavakkal bocsátja el: „Hited meggyógyított téged”. Van-e a hitnek gyógyító ereje? Hát nem Jézus az, aki visszaadja a vak látását? Igen, de a jerikói vak annyira hitt benne, hogy ez is kellett a gyógyuláshoz. Még a tabletta is hatásosabb, ha hiszünk gyógyító hatásában. Az esemény valóságának pecsétje, hogy a jerikói vaknak még a nevét is tudhatjuk: Bartimeusz.

Gyógyító hit? Van valami egészen elemi az emberben, ami megelőzi a kinyilatkoztatás hitét. A hit alapvető létbizalom. Amikor Szent Ágoston azt mondja a Mindenható felé fordulva: „Magadnak teremtettél”, mintha azt mondaná, hogy Isten napraforgói vagyunk. A hit annyira hozzátartozik emberi természetünkhöz, mármint a létbizalom is, hogy az egészen megdöbbentő. Ritka és különleges klinikai eset, hogy valaki, miközben testi mivoltában minden szerve és tagja ép, nem tud felkelni az ágyból. Az orvos-pszichiáter azt a magyarázatot adja nekünk, hogy a páciens lelki beteg. Tudat alatt, a lelke mélyén nem hisz abban, hogy ha fölkel, van értelme annak, amit csinál. Csodatételre volna szükség: „Kelj föl és járj”, „Kelj föl, fűzd be a cipődet, reggelizz meg, és láss a napi munkádhoz!” Mert ehhez is hit kell. Már úgy könyvelném el, hogy ez valami egészen kivételes eset. Aztán elér a megvilágosodás. Hiszen nap mint nap ott van előttem egy ötven körüli férfi, hajléktalan, aki egy bolt oldalánál ül egész nap, csak akkor kel föl, amikor enni, inni megy be, majd megint visszaül, hátát a bolt falának támasztva, reggeltől estig. Megrendítő. Hiszen valami olyan ez is, sajátos változatban, mint az előbbi. Vannak emberek, akik csak tengődnek. Semmihez sincs kedvük. Nincs bennük kellő hit a cselekvéshez. Pedig hit nélkül jó „művet” alkotni nem lehet, legyen az épület, regény vagy élet. Hittel viszont képes az ember hegyeket áthelyezni, mondja Jézus. Megcsodálhatjuk azt a technikát, amely révén épületeket, templomokat helyeznek át az eredetitől távolabbi helyre. A „tenni” alapja a „hinni”.

És hit nélkül nem lehet élni, betegségből meggyógyulni. Nem lehet gyermekeknek életet adni sem. Nem lehet egy jobb Magyarországért küzdeni. Az embernek nagy árat kell fizetnie a hitetlenségéért, már ebben az értelemben is.

A betegség a hit próbatétele. Egyeseket közelebb visz Istenhez, másokat eltávolít tőle. A hit nem azt jelenti, hogy választ kapunk a betegség és szenvedés okára. Ez talán mindig Isten titka marad. A hit azt jelenti, hogy a betegséget és a szenvedést is elfogadjuk Istentől abban a hitben, hogy minden betegben a szenvedő Krisztus él.

Van azonban hit, amely a kinyilatkoztatás sugárkörébe tartozik. Ilyen a már említett jerikói vaké, aki valójában a teljes valójában a gyógyító Jézus felé fordul. Szemeivel nem láthatja emberi alakját, ahogy mi kései utódok sem látjuk. Ezért kinyújtja felé két kezét. Mert a vak az, aki az ujjaival lát, még akkor is, ha levegőbe tapint. Ez is utalás arra mindannyiunk számára, hogy mit jelent a természetes létbizalom, és mit jelent a természetfölötti hit, amely eloszlatja a kételyekben jelentkező homályt, hogy meglássuk Őt, aki felé eddig talán csak tapogatóztunk.

Versrészlettel kezdődött e rövid írás. Egy Szentmihályi Szabó Péter verssel is fejezem be, amely bízom benne segítségünkre lesz az írás tartalmának megvalósításában.

„Én döntöm el, mi lesz jó neked,

Bár eljut hozzám minden imád,

Hidd el, előre megmondhatom,

Mi lesz hasznos, és mi csak dőre vágy.

Sokszor csalódtál, mint oly sokan,

Legtöbben pénzt kérnek, vagy hírnevet,

És gyógyulásért ostromol naponta

Minden hozzátartozó s beteg.

Csak képzeld el, mi történne akkor,

Ha teljesítenék minden hő imát-

Nem lenne többé változás,

Rögtön megmeredne a világ,

Az idő megállna, a tér ponttá szűkülne,

S minden a semmibe hullnék örökre.”

(Bélel cikke alapján emjé)

Evangélium mindennap

 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,13)
„… Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
Emlékszel, mikor mondta Jézus ezeket a szavakat? Egyszer, amikor asztalhoz ült, és néhány vámos és bűnös is mellé telepedett. Észrevették ezt a farizeusok, és így szóltak a tanítványokhoz: „Miért eszik együtt a Mesteretek a vámosokkal és a bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így felelt:
„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
Jézus itt Ozeás prófétától idéz egy mondatot, ami azt mutatja, hogy tetszik neki a benne foglalt gondolat: ez ugyanis az a norma, amelyhez Ő is tartja magát. A szeretet elsőbbségét fejezi ki minden más parancsolathoz, minden más törvényhez és szabályhoz képest.
Ez a kereszténység. Jézus azért jött, hogy elmondja: Isten mindenekelőtt a szeretetet várja tőled minden ember iránt, és hogy Istennek ezt az akaratát hírül adták már az Írások, ahogy ezt Ozeás próféta szavai is tanúsítják. A szeretet minden keresztény életprogramja, cselekvésének alaptörvénye, viselkedésének megkülönböztető jegye.
A szeretetet mindig előbbre való a többi törvénynél. Sőt, a keresztény számára a többiek iránti szeretetnek olyan szilárd alapnak kell lennie, amelyre építhet, hogy az összes többi normát hitelesen megélje.
„… Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
Jézus szeretetet akar, és az irgalmasság ennek egyik kifejeződése. Azt akarja, hogy a keresztény mindenekelőtt azért éljen így, mert Isten ilyen.
Jézus számára Isten mindenekfölött Irgalom, Atya, aki mindenkit szeret, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek.
Jézus, mivel mindenkit szeret, nem fél attól, hogy bűnösökkel legyen együtt, és így felfedi, hogy kicsoda Isten.
Ha tehát Isten ilyen, ha Jézus ilyen, akkor te is táplálj hasonló érzéseket magadban!
„… Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
„… nem áldozatot.”
Ha nincs benned szeretet a felebarátod iránt, akkor vallásosságod nem tetszik Jézusnak. Nem kedves előtte imádságod, részvételed a szentmisén, esetleges adományaid, ha mindez nem szívedből fakad, amely békében él mindenkivel, nagy szeretettel irántuk.
Emlékszel a hegyi beszéd szavaira? „Ha tehát áldozatodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, hagyd ajándékodat az oltár előtt, és menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza és ajánld föl ajándékodat.” (Mt 5,23-24)
Ez azt fejezi ki, hogy az Istennek leginkább tetsző vallásos cselekedet a felebaráti szeretet, és ez az alapja az Istennek járó tiszteletadásnak is.                                                                                Ha szeretnéd édesapádat megajándékozni és közben haragban vagy a testvéreddel (vagy éppen a testvéred haragszik rád), édesapád vajon mit szólna? „Előbb béküljetek ki, aztán hozd ide az ajándékodat!”
De még többről van szó. A szeretet nem csupán a keresztény élet alapja, hanem a legközvetlenebb út ahhoz, hogy közösségre lépjünk Istennel. Ezt mondják a szentek, akik előttünk járva tettek tanúságot az evangéliumról, ezt tapasztalják a hitük szerint élő keresztények: amikor segítenek testvéreiken, különösen a szűkölködőkön, növekszik Isten iránti szeretetük és vele való egységük; észreveszik, hogy kapcsolat van köztük és az Úr között. Ez egyre nagyobb örömmel tölti el életüket.
„… Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”
Hogyan élheted ezt az új igét?
Ne osztályozd azokat, akikkel kapcsolatban vagy, ne közösíts ki senkit, mindenkinek nyújtsd azt, amire képes vagy, ebben is utánozd az Atyaistent. Simítsd el a kisebb-nagyobb viszályokat, amelyek nem kedvesek a mennyben és a te életedet is megkeserítik. Ne nyugodjék le a nap haragod fölött – bárkiről legyen is szó – ahogy az Írás mondja (vö. Ef 4,26). Ha így teszel, minden cselekedeted kedves lesz Isten előtt, és megmarad az örökkévalóságra. Akár dolgozol, akár pihensz, akár játszol, akár tanulsz, akár a gyerekeiddel vagy együtt, akár a feleségeddel vagy a férjeddel sétálsz, akár imádkozol, akár odaszenteled magad, vagy más vallásos cselekedetet végzel, ami együtt jár keresztény hivatásoddal – ez mind-mind nyersanyag a Mennyek Országának építéséhez.
A mennyország olyan ház, amelyet idelent építünk föl, és majd odaát lakunk benne. De fölépíteni csak szeretettel lehet.

Chiara Lubich