Vadkerti harangok
2012. október


Legyetek készen
Szentmiseszándékok
Fájdalom méze
Sorselágazások
Halottak napja
Szegény, de boldog lelkek
Egyházmegyei zsinat
Zsinat ima
Zarándokúti pillanatképek
Beszéljünk többet a másik jóságáról!
Örömteli pillanatok
Életige
Osztálytalálkozó
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

Legyetek készen!

(Temetői gondolatok)

Néhány évvel ezelőtt történt Párizsban, hogy egy autóvezető a Szajna hídján áthaladva, váratlanul elhagyta a közlekedési sávját, átszakította a híd korlátját, a folyó vizébe zuhant és elsüllyedt a hullámokban. A hídon közlekedő gyalogosok rémülten néztek utánam majd 2-3 perc elteltével a fiatal gépkocsivezető felbukkant a víz felszínén, és kiúszott a partra. Később azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy megmenekülését egy indiai-japán eredetű edzésnek köszönheti, amit hetente gyakorol. Ennek tudja be, hogy a baleset nyomán nem esett kétségbe, és a lélekjelenlétét megőrizve tudott cselekedni: zuhanáskor mély levegőt vett, majd várt, amíg az autó megtelik vízzel, aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és a felszínre úszott..

A fiatalember tehát annak köszönhette megmenekülését, hogy tudatos rendszerességgel készült a lehetséges veszélyhelyzetre.

Nos, életünk legkomolyabb veszélyhelyzete halálunk órája, melyre tudatosan fel kell készülnünk. Sajnos erre nagyon kevés ember gondol. (Ezt mutatja a szentségek nélkül távozók növekvő száma is, melyben az itt maradók is ludasak.) Az emberek többsége egyáltalán nem foglalkozik a halállal. Felelőtlenül él, terveket sző, célokat tűz maga elé, miközben az élet elkerülhetetlen végéről, ami bármelyik pillanatban meglepheti őt, tudomást sem akar venni.

Pedig Krisztus nagyon komolyan figyelmeztet bennünket, hogy készüljünk fel erre az órára: „Virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” Ez nem azt jelenti, hogy e világ javait és örömeit meg kell vetnünk, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy életünkben mindent a maga valódi értéke szerint kell megítélnünk. Sőt azt is vallhatjuk, hogy az viszonyul helyesen az élethez, aki helyesen tud viszonyulni a halálhoz.

Mozart négy évvel a halála előtt, 1787. április 4.-én, 31 éves korában ezeket írta édesapjának: „Mivel a halál életünk végső célja, néhány éve olyan meghitt kapcsolatba kerültem az ember e legjobb barátjával, hogy már semmi ijesztőt nem találok benne, hanem inkább megnyugtat és megvigasztal engem. És megköszönöm Istennek, hogy megadta nekem ezt az örömöt, hogy a halált a valódi boldogság kulcsának tekintsem. Sohasem térek nyugovóra anélkül, hogy ne gondolnék arra, hogy fiatal korom ellenére már holnap meghalhatok. És egyetlen ember sincs az ismerőseim között, aki azt mondhatná, hogy a halál közelsége mogorvává vagy szomorúvá tett volna. Ezért a boldogságért, amit szívből kívánok minden embertársamnak mindennap köszönetet mondok a Teremtőmnek.”

Minden aggódás ellenére, melyet a halál gondolata okoz, megéri, hogy komolyan készüljünk erre a valóságra, mert ahogyan Heinrich Jung-Stilling mondta két legszebb dolog van az életünkben:„az otthon ahonnan elindulunk, és az otthon, ahová tartunk”.

(Ilk A)

Vissza az újság tetejére

Fájdalom méze

Álltunk a behantolt sír mellett,
Szemünk könnyesen a keresztre nézett,
S a koszorúk és csokrok virágáról
Méhek gyűjtötték szorgosan a mézet.

 

„Halálból élet”- döngicsélték halkan.
„Valami van a szenvedésbe rejtve.
Belül a mélyén mindig édes mézet
Takargat a szenvedés kelyhe.”

(TE)

Vissza az újság tetejére

Sorselágazások 

Az ember idős korban egyre gyakrabban fordul a múltba, régvolt dolgokról álmodik, ébren pedig néha rátör a lelkiismeret-furdalás, vajon helyesen döntött-e valamikor régen. Az ember élete gyermekkortól fogva a folyamatos döntéskényszerben folyik, s minél idősebb, annál súlyosabb következményei lesznek minden elhatározásának. Ez az Isten által nekünk adott szabad akarat édes terhe. Édes, mert szabadon választhatunk a lehetőségek között, de teher is, mert minden döntésünknek komoly következménye van – földi és túlvilági életünkre nézve egyaránt. Az ember szabadon dönthet jó és rossz dolgok között, sőt az is szabadságában áll, hogy a jót rossznak, a rosszat pedig jónak tartsa. A gyermek arról dönt, hogy jól akar-e tanulni, vagy rosszul, aztán arról, milyen iskolába szeretne járni és milyenhivatást választ. Majd jön a munkahely és a párválasztás, és ezernyi fontos sorselágazás: hol akarok élni, akarok-e gyermeket, járok-e templomba, kiket választok barátaimnak, milyen pártra szavazok – és így tovább.

A”modern embert általában nem érinti meg a döntés felelőssége, mert igyekszik racionálisan választani, vagyis a saját érdekének megfelelően. Haszonelvű, azaz a pillanatnyi anyagi bevétel irányítja: önmagát árucikknek tekinti, és keresi a rá többet ígérő vevőt. Ennek az új embertípusnak nincs lelkiismeret-furdalása, mert valójában lelkiismerete, sőt önismerete sincs. Sodródik az árral, és téves vagy bűnös döntéseiért környezetét vagy a társadalmat, politikát, vagy egyenesen Istent hibáztatja. Ez a tömegember minden igazi demokrácia és minden vallási közösség rémálma, mert fogalma sincs arról, milyen sorselágazásoknál tévesztett utat. Szerinte mindenki más hibázott, csak ő nem. Rengeteg ilyen emberrel találkoztunk már valamennyien – az önigazolás bajnokaival, akinek ajkát egyszer sem hagyta el a bocsánatkérés. Mi magunk is hajlamosak vagyunk az önfelmentésre, az elhallgatásra, a jótékony feledésre. Fontosabb nekünk az embereknek rólunk alkotott véleménye, mint Krisztusé, pedig sejtjük, az előtte fekvő könyvbe minden tévedésünk és bűnünk pontosan be van írva.

Gyermekkoromban szerettem volna sok minden lenni: hős, hazafi, világutazó, cowboy, pilóta, orvos régész. Aztán mégis tanár, író, szerkesztő, újságíró lettem sok-sok sorsválasztás, döntés után. Csak odaát fogom pontosan megérteni, mikor és hol hibáztam vagy döntöttem helyesen. A Gondviselés gyönyörű gondolat, magam is gyakran nyugtatgatom háborgó lelkiismeretemet, hogy Isten akarta így.. De ez legfeljebb úgy igaz, hogy együtt akartuk, és mindenkor én hibáztam, amikor rossz útra léptem egy-egy sorselágazásnál. Nem Isten, nem a sors, nem a végzet, hanem én voltam a bűnös vagy az ostoba. Amikor a nyomorult ember Istent káromolja saját szerencsétlensége miatt, valójában el akarja felejteni saját felelősségét. Meg akar bocsátani önmagának. Csak ez lehetetlen. Önmagunknak sohasem bocsáthatunk meg. Mindenki másnak megbocsáthatunk, csak önmagunknak nem.

A végső számonkérésnél minden sorselágazásunk úgy áll előttünk, akár egy térkép útjai. Látni fogjuk, merre mehettünk volna. Nem az őrangyalunkon múlt, hanem a lelkiismeretünkön.. És ha túl sokszor tévedtünk el, akkor jön a végtelen idejű lelkiismeret-furdalás. Köznapi néven a pokol.

(Szszp)

Vissza az újság tetejére

Halottak napja

Fehér virágok, síri gyertyalángok,
Sárga levél hull, eső szemereg.
Élet-halál titka közt bolyongnak
Halkan lépkedő, halvány emberek.

November sárga szőnyegén
Megyünk: az ősz meg én.
Az ősz azt súgja: „Vége! Vége! Vége!”
De a tavaszfényben Krisztus jön felém.

Vissza az újság tetejére

Szegény, de boldog lelkek

(Halottak napi gondolatok)

Egy amerikai fiatalember a New Jersey állami börtönben raboskodott. Két társával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték egy hírhedt bandita meggyilkolásáért. Ez a büntetlen előéletű fogoly példamutatóan viselkedett a börtönben. Életét teljesen a fogolytársai és az emberiség szolgálatára szentelte. Mindent elkövetett, hogy rabtársai munkalehetőséghez jussanak, és emberibb életük legyen. Ugyanakkor önként jelentkezett, hogy új gyógyszereket próbáljanak ki rajta. Egy ilyen próba alkalmával súlyosan megbetegedett. Amikor a börtönigazgató meglátogatta betegszobájában, és hogyléte felől érdeklődött, a fogoly így válaszolt:”Külsőleg rosszul érzem magam, de lelkem mélyén boldog vagyok!”

A tisztítóhelyen szenvedő lelkek is ugyanezt mondhatják el magukról. Ők ugyanis az isteni igazságosság kórházában gyógyulnak, ahol komolyan szenvednek, és ezért érzik külsőleg rosszul magukat, de lelkük mélyén örülnek, hogy szenvedésük lejártakor az örök boldogság lesz az osztályrészük.

Valahogy így képzelhetjük el a tisztítóhelyet. Enyhíti a gyászolók fájdalmát, hogy az elköltözött személy (akinek a sírjánál éppen állunk) szenvedése nem tart örökké, mert amikor megtisztult, Isten színe látására fog jutni.

Az említett rab olyan példásan viselkedett, hogy kiengedték a börtönből. Állást kapott, családot alapított,és minden igyekezetével azoknak megsegítésén fáradozott, akik a börtönből szabadultak, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba.

Bízunk benne, hogy elköltözött szeretteink is a mennyei boldogságra jutva viszonozni fogják azokat az imákat, jó cselekedeteket és az értük felajánlott szentmiséket, s így a velünk való szeretetteljes kapcsolatunk a jövőben sem szűnik meg.

(Aradi L A)

Vissza az újság tetejére

Egyházmegyei zsinat

Most, amikor Rómában a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóját ünneplik, egyben XVI. Benedek pápánk megnyitja a Hit évét, mi egyházmegyei zsinatunk megnyitására jöttünk szentmisére főtemplomunkba, a váci bazilikába. Zsinatot nyit egyházmegyénk, bevonva annak munkájába a híveket is. Bevonja, hogy együtt keressük Isten szándékát abban, amit elvár tőlünk a hitetlenség felé sodródó napjainkban. A zsinat alakalmával jövőbeni útmutatóul keresnünk kell a választ, hangsúlyozta ki püspök atyánk, dr Beer Miklós, hogy a jelen körülmények között hogyan tudunk hitünk szerint élni. Keresnünk kell, mert Jézus Krisztus minden keresztény embert meghívott munkatársának, hogy általunk is jelen legyen „való” világunkban, még akkor is, ha ezért sokan ellenségnek is néznek bennünket. Nézőpontjuk hamis, hisz a keresztények sohasem voltak ellenségei másoknak és az éppen fennálló társadalmaknak. Erre már a IV.században rájöttek az uralkodók, s ért véget az első keresztény üldözés.

Ma hogy is van ez, amikor 50 év alatt többet változott a világ, mint akkor 500 alatt? Vegyük észre, hogy a ma önmegvalósító én központúsága a szeretettel szemben dolgozik. Eltávolít egymástól és Istentől egyaránt. Sorsunkon pedig csodálkozunk. Ez a folyamat csak a hit erősödésével törik meg. Ezért fontos feladat az, hogy nyíltan hitünk szerint éljünk, mely tükrözi a feltámadásba vetett hitet is. Ennek megéléséhez elengedhetetlen az Élő Krisztussal való szoros kapcsolat.

A megélt hit kincs, amit vétek véka alá rejteni. Fényként kell hitünket az emberek közé vinni, hogy a remény jelét kapják általunk a gondjaikkal birkózó embertársaink, erőt nyerve a megújulásra, megtisztulásra és megerősödésre, így válva újabb építőkövekké a másik emberben is istenarcot látó új világ, szebb jövő megteremtésében.

Vác, 2012.10.11. emjé-cspeter

Vissza az újság tetejére

Zsinati ima

Mindenható mennyei Atyánk! Bizalommal fordulunk hozzád és kérünk, küldd el nekünk a Szentlelket, hogy zsinati munkánk folyamán jó gazdaként felismerjük az újban és a régiekben rejlő értékeket, és ezeket az idők jeleire tekintve adjuk tovább a jövendő nemzedékeknek.

Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjére tekintve akarunk járni az Evangélium útján. A keresztről forrásozó kegyelem tisztítson meg minket. Szentlelked adjon bátorságot nekünk a megújulásra.

Add, hogy észrevegyük a szükséget és segítsünk, ebben legyen közbenjárónk a mennybe felvett Boldogasszony.

Küldd el nekünk Szent Mihály főangyalt, hogy legyen bátorságunk védelmezni a szegényeket, Egyházunk igazi kincseit.

Erre kérünk Téged, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen


Zarándokúti pillanatképek

„Hozzád repül ma hő fohászunk, Nagyasszonyunk Szűz Mária.
Tekints az égből szánakozva, szegény hazánk bús tájaira.
Te voltál az, ki védted óvtad, mindenkor híven nemzetünk.
Mutasd meg anyai szerelmed, mikor most búban könnyezünk.”

 

 Már hagyománnyá vált, hogy Magyarok Nagyasszonya ünnepén útra kelünk nemzeti kegyhelyünkre, Szentkútra, hogy nagyobb közösségben is kérve égi édesanyánkat, adjunk hálát Istennek azért, hogy megannyi vétkünk ellenére is fiainak tekint bennünket. Két nagy busszal és legalább annyi testvérünket ideszállító személykocsival indultunk zarándoklatunk célja felé. Lógott az eső lába, de ez senkit sem riasztott vissza az úttól. Az utazás is gyorsan eltelt, hisz útközben imádkoztunk élő és elhunyt családtagjainkért, az otthon maradt testvérekért és papi hivatásokért, de az éneklés sem maradt ki az imaláncunkból. Mire befejeztük imáinkat a kegyhely parkolójában is voltunk, ahonnan keresztaljába szerveződve énekelve mentünk a kegytemplomhoz. Itt a bazilika plébánosa fogadott bennünket

Van remény. Ez volt az első benyomásom, hisz csak másfél óra múlva kezdődik az ünnepi szentmise, mégis hosszú sorok kígyóznak a 12 gyóntatószék előtt. Ők búcsúra és nem kirándulni jöttek e szent helyre

 A mise kezdetéig lévő idő is tartalmasan telt el. Aki nem a gyóntatószékek előtt, vagy a kegytemplomban tartózkodott értékes előadást hallhatott a szerzetesi hivatásról. Az előadó Varga Kapisztrán, a szécsényi Ferences Kolostor novicius mestere volt. Gondolatai alapjául II. János Pál pápa tanítása szolgált, miszerint a szerzetesség Isten ajándéka ma a világnak is. Istennek szentelt élet, amely Krisztus tanításán alapul. Nem az számít, mit nem tehet meg egy szerzetes, hanem az, hogy milyen színes a lehetőségek sokasága. Mindent a jó oldaláról közelít meg, ami számunkra is követendő példa, mivel kitörli életünkből az ez sem jó, úgy sem jó pesszimizmusát.

 Kapisztrán testvértől a kegyhely kántora vette át a szót. Sorban és egyre nagyobb hangerő mellett szólaltak meg a Szentkút csillagai énekeskönyv énekei, hogy általuk még jobban ráhangolódjunk a 11 órakor kezdődő szentmisére, amit az erdélyi Gyulafehérvár érseke, dr. Jakubínyi György celebrált. Ekkora, mintegy a Szűzanya mosolyaként, már a nap is kisütött.

 Hazajöttünk e szent helyen édesanyánkhoz, a Magyarok Nagyasszonyához. Hazajöttünk, mert ahol az édesanyánk van, ott vagyunk igazán otthon, éljünk akár Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, vagy a világ bármely pontján.

 Mária édesanyakénti tisztelete a kereszt tövéig nyúlik vissza, amikor elhangzik az asszony, íme a te fiad, fiú, íme a te anyád. Ez a kijelentés egy folyamat kezdete volt és a világ végezetég tart, így reánk is vonatkozik, még akkor is, ha olykor- olykor nem veszünk tudomást róla.

 A magyarság mindig is tisztelte a Szűzanyát. Ez ölt testet Szent István király anya fiúi kapcsolatra épülő ország felajánlásában is. Tudta, hogy népe jó kezekbe kerül Mária esetében. Tudta azt, hogy óvni fogja gyermekeit még akkor is, ha „sokszor bérmálkozott barátunk” szerint, már rég levette kezét rólunk.

Búcsúra jöttünk e szenthelyre és tanulni édesanyánktól, a Magyarok Nagyasszonyától, amit hazaviszünk és megosztunk testvéreinkkel. Nem könnyű senkinek sem az élete. Panaszkodunk az életkörülményekre, betegségeink miatt, állástalanságunk végett. Vigyük hát haza és éljük meg nap mint nap Mária mondatát: „Legyen nekem a Te igéd szerint.”

emje

Vissza az újság tetejére

Beszéljünk többet a másik jóságáról!

Érdemes volna megszámlálni, hogy reggeltől estig hányszor mondunk jót és rosszat a másikról. És azt is, hogy a jónál vagy a rossznál időzünk el többet. Ne feledjük, hogy a rossz nem egy új dolog, hanem a jó egy selejtes, vagy visszafogott változata. Ezért ennél elidőzni annyit tesz, mint magunkat is apránként visszafejleszteni egy alacsonyabb szintre. Persze, hogy ennek örülnek csak igazán a bukott angyalok, akik nem akarják Krisztus győzelmét sem bennünk, sem a világban.

Nemcsak elkövetni tilos a bűnt, hanem fenntartani sem szabad. S idetartozik az is, ha túl sokat beszélünk róla. Például magukat kereszténynek tekintő emberek is, akiknek lételeme, hogy mindig rágják valaki gyengeségeit. Akik abból éknek, hogy mások szerintük mennyire nem élnek. Jobb lenne a világ, ha többet beszélnénk a másik jóságáról és kevesebbet bűneiről.

SJ-MK

Vissza az újság tetejére

Örömteli pillanatok

Az eddigiektől eltérően egy héttel korábban, szeptember 22.-én került megrendezésre a már hagyománnyá vált, sok embert megmozgató falunapunk A pásti helyszínen minden korosztály megtalálhatta a hozzá szóló programot. Több sátorban főtt a nagygönc, ami felvette a versenyt a vanyarciak haluskájával. Ehhez az ágyat a babgulyás vetette meg.

A vásári forgatag rengeteg élménnyel gazdagodhatott, melyre a koronát számomra a képen is látható kovácsműhely tette fel, de nagy sikere volt a lovaglásnak, a környező települések folklór műsorainak, a gumivárnak, az eü sátornak, s az éjfélig tartó koncerteknek is. Úgy érzem, hogy a községünk legjobb rendezvénye volt ez a nap, ami 2013.-ban szeptember utolsó szombatján lesz. Ide várjuk azokat az embereket is (akár rendezőnek is), akiknek „minden szőlő savanyú” és semmi nem történik Érsekvadkerten.

Magyarok Nagyasszonya van. Most ismét kiléptünk községünkből, hogy Mátraverebély - Szentkúton, egy nagyobb közösségben köszöntsük a Szűzanyát. Köszönteni, megköszönni és hálát adni azért, hogy megannyi viszontagság után sem vette le kezét arról az országról, melyet első királyunk, Szent István ajánlott fel neki. Öröm volt látni, ahogyan megtelt a barlang előtti tér imádkozó emberekkel, köztük nem kevés felvidéki és ukrajnai katolikus magyarral. Azzal, hogy mi jelenlévők Erdély érsekével, Jakubínyi Györggyel együtt imádkoztunk édes hazánkért, szinte felülírtuk a politikát, melyet még ma is nyomaszt Trianon átka.

Október 13., szombat van. Megint megmozdult a falu, hiszen délután szüreti felvonulás, majd este bál van a közösségi házban. Öröm volt látni, hogy van igény a hagyományokat felelevenítő programokra. A népviseletbe öltözött fiatalok, akik lovasokkal az élen hintó lovas kocsi igénybevételével járták községünk utcáit. Egy-egy megállónál nagy tömeg várta a kisbíró bejelentéseit és jó kívánságait, amit helyszíni tánc és nótázás követett. Elfigyeltem a nézők örömteli mosolyát, a kisgyermekek szárnyalást a hintó, a lovas kocsik és huszárok láttán, ami a nyíló értelmüket közelebb hozza a falusi élethez.

Még egy eseményt meg kell említeni, mellyel egy újabb, hagyományteremtő ünneplés veheti kezdetét. Az 1962.-ben végzett általános iskolásaink osztálytalálkozót tartottak.A találkozó része volt az esti szentmisén való közös hálaadás (hasonlóval Erdélyben, a Székelyföldön találkoztam), tájház látogatás (nagy élmény volt az életvitel szerűen máshol élők számára), a fehér asztal melletti kötetlen beszélgetés. Ezerkilencszárhatvanhármasok, rajtatok a sor!


 

Vissza az újság tetejére

Életige

(Evangélium mindennap)

„A te szavadra kivetem a hálót” (Lk 5,5)

Amikor Jézus befejezte tanítását Simon bárkájában ülve, azt mondta neki és társainak, hogy vessék ki hálójukat a tengerbe. Simon, bár megjegyezte, hogy egész éjjel hiába fáradoztak, mégis így szólt: „a te szavadra kivetem a hálót”. Az pedig annyira megtelt halakkal, hogy szakadozni kezdett. Erre társai odasiettek, hogy segítsenek, és úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy csaknem elsüllyedtek. Ennek láttára Simon, társaival, Jakabbal és Jánossal együtt annyira megdöbbent, hogy Jézus lábaihoz vetette magát, kérve, hogy távozzon tőle, bűnös embertől. Jézus viszont azt felelte, hogy ne féljen: ezentúl az emberek halásza lesz. Attól a pillanattól fogva Simon, Jakab és János Jézus tanítványai lettek.
Ez a csodálatos halfogás története, az apostolok küldetésének jelképe. Péter magatartása viszont példa nemcsak a többi apostol és utódai, hanem minden keresztény számára.
„A te szavadra kivetem a hálót”
Péter, aki értett a halászathoz, egy eredménytelen éjszaka után mosolyoghatott volna Jézuson, visszautasíthatta volna a felszólítást, hogy nappal, vagyis kevésbé alkalmas időszakban vesse ki a hálót. De túllépett saját gondolkodásmódján, és bízott Jézusban.
Olyan helyzet ez, amelyet minden hívőnek át kell élnie – éppen azért, mert hívő. Hitünknek ugyanis százféle próbatételen kell átmennie.
Jézus követése határozottságot, eltökéltséget és kitartást kíván, míg a világban, ahol élünk, minden a lazaságról, a középszerűségről szól, az „ugyan, hagyd már” szemléletről. Ezért tűnik óriásinak, szinte elérhetetlennek, és mintha eleve kudarcra lenne ítélve.
Erő kell ahhoz, hogy előre menjünk, hogy ellenálljunk a környezetünknek, a társadalmi körülményeknek, a barátoknak, a tömegtájékoztatási eszközöknek. Kemény próbatétel ez, amellyel napról napra, sőt, óráról órára meg kell harcolnunk.Ha viszont szembenézünk vele és elfogadjuk, akkor arra fog szolgálni, hogy kereszténységünkben megérlelődjünk, hogy megtapasztaljuk Jézus rendkívüli szavainak igazságát, azt, hogy ígéretei valóra válnak; hogy életünk isteni kalanddá lehet, ami ezerszer vonzóbb, mint amit csak el tudunk képzelni. Tanúságot tehetünk például arról, hogy míg a világban az élet sokszor nehézkes, lapos és terméketlen, addig Isten minden jóval elárasztja azokat, akik követik Őt: megadja a százszor annyit már ebben az életben, és ráadásul az örök életet. A csodálatos halfogás ismétlődik így meg újra és újra.
„A te szavadra kivetem a hálót”
Hogyan váltsuk tehát életre ezt az igét?
Úgy, hogy mi is csatlakozunk Péter választásához: „A te szavadra…”. Bízzunk Jézus szavaiban, ne kételkedjünk abban, amit kér! Sőt: viselkedésünket, tevékenységünket, egész életünket alapozzuk az igére!
Így a legszilárdabb, legbiztosabb alapra építjük létünket, és csodálkozva fogjuk látni, hogy pontosan ott, ahol minden emberi erőforrás csődöt mond, Jézus közbelép, és ahol emberileg lehetetlennek tűnik, ott élet születik.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Osztálytalálkozó

2012. október 6-án 2 órakor kipirult arcokkal, csillogó szemekkel, örömteli hangokkal zsibongó társaság gyülekezett a felső iskola bejárata előtt. Ők az 1962-ben végzett nyolcadik osztály tagjai, akik az érsekvadkerti általános iskolai 50 éves osztálytalálkozójára igyekeztek. Egy részük a községben lakik ballagásuk óta is, más részük elkerült, ki közelebbre, ki távolabbra, még külföldre is. Izgalommal vizsgálgatták egymást a távolra kerültek, felismerik-e régi társukat, padtársukat, barátjukat. Egy kis segítség, emlékeztető után örömmel ölelték át egymást. A régi tanteremben tanár és diák röviden beszámolt életéről. Valóra váltak-e vágyaink, elképzeléseink; vannak-e gyerekek, unokák, akik megszépítik életünket. Megemlékeztünk az eltávozottakról is. Előző napon, október 5-én ugyanis valamennyi 1962-ben végzett tanulóért, élőkért és holtakért, tanárainkért bemutatott szentmisén vettünk részt. Ezek után elsétáltunk a számukra új iskolába. Benéztek néhány tanterembe. Tapasztalhatták a megváltozott szebb körülményeket Az emlékházban csodálkozva nézték az összegyűlt hatalmas anyagot, s örömmel fedezték fel magukat az ő diákságuk idején készült fényképeken. A közösségi házban terített asztal várt minket, s folytatódott a derűs, meghitt beszélgetés az iskolai életről, saját életünkről, örömeinkről, bánatainkról. Ügyes kezek gondoskodtak finom ételekről, hogy testileg is élvezetessé tegyék találkozónkat. Emléklap készült mindenki számára, összegyűjtve a jelenlevők aláírását és az ez alkalomra készült verset, osztálytársuk, a Pásztón élő Zsiga Lajos költő Osztálytalálkozó című költeményét. Mint volt osztályfőnöknek jó volt látni az egymásra figyelő mosolygós arcokat, boldog tekinteteket, felhangzó nevetéseket. Ők voltak az első osztályközösségem tagjai. Nagyon szerettem őket. Hogy mindezt átélhettük, élvezhettük, néhány lelkes, fáradságot nem ismerő társ munkájának, szervezésének volt köszönhető. Ők: Híves Margit, Varga Mária, Nagy József, Zsiga Lajos, Kovács Ágnes és Szabó Erzsébet Isten áldását kérve jó egészséget, sok örömet kíván a következő 50 évre is volt osztályfőnökötök

Pálinkás Józsefné

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2012.november 19. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Cserkészmúzeum

A gyűjtemény története A Magyar Cserkészszövetség könyvtárát, múzeumát és annak szakgyűjteményeit, valamint a cserkészcsapatok otthonait és emlékeit 1948-ban, az Úttörők Szövetségével történt egyesítéssel - tehát a magyar cserkészet beolvasztásával- egyidőben szüntették meg. Az anyag egy részét máglyára dobták, más részét azonban sikerült múzeumokban, gyűjteményekben, egyházi szerveknél vagy magánosoknál megőrzésre elhelyezni, megmenteni. Az 1988/89-es rendszerváltás után, a cserkészet újraindulásával egyidőben igen sok cserkész relikvia került elő: elsősorban a csapatok öregcserkészei által megőrzött, eldugott értékek; illetve a korábban őrzésre vállalkozott más magánszemélyek, egyházak, múzeumok visszaadták a letétbe helyezett cserkésztárgyakat. Lelkes muzeológusok és cserkészvezetők közreműködésével ezekből a tárgyakból született meg 1988' májusában a szegedi Feketeházban az első cserkészkiállítás, amit megannyi új kiállítás követett az ország számos pontján, különböző múzeumok rendezésében. 1992 tavaszán született meg a gondolat a Testnevelési és Sportmúzeumban, hogy rendszeresen gyűjtsék a cserkész emlékeket. A felhívás eredményre vezetett, és sok száz könyvet, folyóiratot és cserkész tárgyat tudtunk begyűjteni. Ekkor a Sportmúzeum és a Magyar Cserkészszövetség olyan megállapodást kötött, hogy amint a Szövetségben megteremtődik a lehetőség állandó kiállítás rendezésére, a Sportmúzeum átadja a gyűjtött anyagot a Szövetségnek. Az átadás az új székházunk átvételével, 1994 augusztus 1-vel megtörtént: így alakulhatott meg a Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye. Az eredeti elgondolás szerint a földszinti nagyterem és helyiségek a Gyűjtemény és egy állandó cserkészkiállítás céljait szolgálta volna.

Nagy problémánk, hogy ezt a részt a Szövetség kénytelen volt bérbe adni, hogy a rezsiköltséget pótolni tudja, így csak időszakos kamara-kiállításokat áll módunkban bemutatni. Első emeleti nagytermünk vitrinjeinek felhasználásával több mint ötven időszakos (3-4 hónapos) kamara-kiállítást mutattunk be. Emellett számos nagyszabású, komplex kiállítást rendeztünk: a legutóbbi 2000 augusztusában nyílt az esztergomi Szent István gimnáziumban a ''Magyar cserkészet múltja és jelene'' címmel. Ez az anyag nemrég országos körútra indult: volt már Cegléden, Kecskeméten, és Szegeden is. Ezen kívül cserkészkiállítást rendeztünk Csongrádon, Tiszaújvárosban, Pásztón, Leányfalun, Szigethalmon, Dunaszerdahelyen és az USA-ban is. Munkánk során segítséget nyújtunk a csapatoknak történetük megírásához, kutatóknak Vagy a sajtó, TV, rádió képviselőinek cserkész témájú anyagok összeállításához. Nagyobb cserkész események alkalmából emléklapot, emlékborítékot adunk ki és alkalmi postahivatalt működtetünk. Közreműködésünkkel az 1997. évi Szent Gyöngynapra, az „Ifjúság-sorozatban”' a Magyar Posta egy 20,- Ft címletű cserkészbélyeget adott ki.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Októberben ismét elkezdjük az első pénteki hittanokat. A program este 6-kor szentmisével veszi kezdetét, majd a Kolping házban folytatódik beszélgetős formában. Témakörökként szerepel az előző vasárnapi evangélium és prédikáció, a Hívom a családokat sorozat egy-egy részének felolvasása, megbeszélése. Mindig lesz egy tized rózsafüzér valamilyen célra felajánlva, de gitáros énekeink felelevenítését is napirendre tűztük.

Magyarok Nagyasszonya lesz októberben. Hagyományainkhoz hűen, október 7-én vasárnap szentkúti zarándoklatot szervezünk. Kellő számú jelentkezés esetén buszokat is indítunk. Jelentkezni lehet Bekénénél a butikban és a templomi hirdetésben megjelölt személyeknél.

Akik személykocsikkal jönnek, azoknak jelezzük, hogy a nagyparkolóból körmenetben megyünk a kegytemplomhoz. Megjegyezni kívánom, hogy az ünnepi szentmisét Jakubínyi György gyulafehérvári (Erdély) érsek úr celebrálja.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A szeptember 27.-én megtartott testületi ülésen szándéknyilatkozat született a Petőfi Sándor Általános Iskola további működtetésével kapcsolatban. Elfogadásra került az ÖNO SZMSZ-ének módosítása valamint szakmai programja. Döntés született az óvoda-tej program folytatásáról és határozatot fogadtunk el a 458 hrsz-ú ingatlan ügyében. Egyebek között két központon álló ingóság törvény szerinti megvásárlásának módját is elemeztük.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Az utolsó októberi rózsafüzér okt. 31-én, szerdán a Kálvária kápolnánál lesz a szentmisével együtt.

November 1-én, Mindenszentek napján, csütörtökön de. fél 8-kor szentmise. du. 2 órakor a temetőben A Drágffy kápolna fölötti keresztnél rövid közös ima a halottakért.

November 2-án, Halottak napján, pénteken reggel 7-kor és este 6 órakor lesz ünnepi szentmise az összes meghalt hívőért.

Az elsőpéntekes betegekhez egy héttel később, 9-én megyünk.

November 12-én hétfőn ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPRA hívjuk a K. Híveket. De. 10-kor ünnepi szentmisével kezdődik, majd óránként, a beosztás szerinti imaórák. Este fél 6 órakor rövid közös szentségimádás, szentmise zárja ünnepünket.

November 25-én, vasárnap a Szent Erzsébet nappal kapcsolatos KARITÁSZ GYŰJTÉS lesz.

December 2: Ádvent 1 vasárnapja, az első hajnali szentmise  dec. 3-án, hétfőn r. 6 órakor lesz

A templombúcsúnk napja november 30-án, pénteken, Szent András napján lesz. –   A szokás szerint esze 6 órakor ünnepi szentmisét, az ígéret szerint Dr. Osztie Zoltán, Bp-Belvárosi Plébánossal, egykori Érsekvadkerti káplán atyával együtt ünneplünk. (Érsekvadkerten működött 1982-1983)

Templomunk külső felújítása, és majd a környezetének rendbetétele folyik. Minden Vadkerti érezze magáénak Isten házát, és anyagi segítségével tegye lehetővé a  jövőre 270 éves templomunk megújítását. – Sajnos nemcsak a külső, de egyre sürgetőbb lesz a belső javítás is. – Adományokat a plébánián, a templomi „adományos” perselybe, vagy a Takarékszövetkezetnél a Plébánia folyószámlájára adhatják. Köszönjük a legkisebb anyagi segítséget is.

KERESZTELÉSEK:

-

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

-

HALOTTAINK:

41.Gulya József (1939)
42. Péter Jánosné, sz. Kopisz Katalin (1916)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

November

1. csütörtök    -

2. péntek reggel 7   - Vadkerti elhunyt papokért, Egyházközség munkatársaiért

este                 - Minden megholt hívőért

3. szombat     - Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk János, vejük és hozzátartozók

                        - Híves Ferenc, felesége és szülők

                        - Urbán István, felesége, Koza József, felesége és szüleik, vejük

4. vasárnap   - Czinege János, felesége Pálinkás Rozália, szüleik, fiuk István, menyük Borbála és hozzátartozók (Alapítványi)

                        - Urbán Ignác, beteg felesége, Urbán és Kaba család elhunyt tagjaiért (Alapítványi)

                        - Vitéz Ferenc, szülei, nagyszülők, dr. Borsa Mihály atya, szülei, testvérei és nagyszülők

5. hétfő           -

6. kedd           -

7. szerda        - Fábián István, felesége Csillag Mária és elhunyt hozzátartozók

8. csütörtök    - Papi hivatásokért

9. péntek        - Szabó István, felesége Kristók Margit, szüleik, gyermekeik, Fábián Ignác, felesége Kovács Erzsébet és szüleik

                        - Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska, szüleik, testvéreik, a Záhorszki család halottaiért

                        - Kovács Lajos, felesége Bugyi Mária, vejei és Gyurkovics Sándor

10. szombat   - id. Valcz Ferenc felesége, fiuk, szüleik, Sors Károly, felesége és hozzátartozók

                        - Hálából

                        - Holes Antal (9. évforduló) és felesége, szüleik, elhunyt hozzátartozók és élő családtagok

11. vasárnap - Pistyur Károly és családja, Pistyur Ignác és családja

                        - Kristóf József, felesége Tokodi Margit 1. évforduló, gyermekük és menyük

                        - Keresztes József, szülei, a Molnár család élő és elhunyt tagjai

12. hétfő        - Balogh István, felesége Kaba Ilona, szüleik, nagyszüleik és a családok halottaiért

                        - Hálából

                        - Csernák István 10. évforduló

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök - Kristók János, felesége Híves Katalin, szüleik és vejük

                        - Kovács Lipót, felesége Kocsmáros Erzsébet és elhunyt hozzátartozók

                        - Nagy István, felesége Kristók Emerencia, fiuk Ignác, szüleik és hozzátartozóik, Kovács János, felesége Paulicsek Erzsébet

16. péntek     - Macska Károly, felesége Czinege Erzsébet, násza, nászasszonya és a család halottaiért

                        - Valkó Ignác, 2 gyermeke, a Valkó és a Péter család halottaiért

                        - Kovács István, felesége Mrekvicska Erzsébet, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

17. szombat   - Kalmár József, apósa Jakubecz János és élő hozzátartozókért

                        - Boros Ernőné Zsilkó Erzsébet

                        - Hálából élő családért és élő hozzátartozókért

18. vasárnap - Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje és hozzátartozók, Vitéz József, felesége Szabó Anna, szüleik és hozzátartozókért

                        - Pinke Istvánné Kovács Anna, élő férje és elhunyt hozzátartozókért

                        - Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária, gyermekeik, unokáik és hozzátartozók

19. hétfő        -

20. kedd         -

21. szerda      -

22. csütörtök - Péter Jánosné Kopisz Katalin és gyermekei

                        - Szabó Istvánné Csillag Mária, édesapja, apósa, anyósa és élő hozzátartozók

                        - Huszár Pál, felesége Rados Mária 2. évforduló, unokája, élő és elhunyt családtagok

23. péntek     - Molnár és Urbán család halottaiért

                        - Pásztor István, felesége Pálinkás Mária 1. évforduló és szüleik

                        - Mrekvicska János, felesége Krizsan Rozália, gyermekeik, szüleik, vejük Kovács István, testvéreik és hozzátartozók

24. szombat   - Karitasz tagokért és a Karitasz munkáját segítőkért

                        - Kristók Ignác, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Káplár Győző 1. évforduló, szülei, apósa, anyósa, a család élő és elhunyt tagjaiért

25. vasárnap - Kiss András, élő és elhunyt hozzátartozókért (Alapítványi)

                        - Mohai Sándorné Dombai Mária, szülei, nagyszülei, apósa, anyósa

                        - Kakas Ferenc, felesége Boda Mária 1. évforduló, szüleik

26. hétfő        - Fábián József, felesége Mrekvicska Rozália és a család halottai

27. kedd         -

28. szerda      -

29. csütörtök -

30. péntek     -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre