Vadkerti harangok
2012. szeptember


Szentírás vasárnapra
Szentmiseszándékok
Október 6.
Életige
Jézus és az emberi keretek
Nekünk Bogács kell
A Hit éve
Örömteli pillanatok
Ne sok pénzed legyen, hanem elég
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

Szentírás vasárnapra

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” (Mt 21,28-32)

Éljetek méltón az evangéliumhoz!

A mai ünnephez, a Szentírás vasárnapjához kapcsolódóan azt a feladatot kapták a hittanórán a nagyobb gyerekek, hogy keressenek érdekes híreket a Bibliával kapcsolatban. Találtak például olyat, hogy a tudósok különleges számítástechnikai eszközökkel tanulmányozzák a legrégebbi Bibliákat. Olyan cikkre is akadtak, hogy bár a Biblia az a könyv, amelyet a legtöbb nyelvre lefordítottak a világon, mégis még kb. 2200 nyelvre nincs lefordítva. Mindenki elcsodálkozott azon, amikor az egyik gyerek egy olyan hírt ismertetett, amely szerint egy ázsiai, nem keresztény országban a polgári hatóságok komoly büntetést szabnak ki azokra a keresztény emberekre, akiknek Biblia van a tulajdonában. Több érdekességet is felsoroltak még a diákok, de most csak egyet szeretnék még utolsóként megemlíteni. Egészen friss hír, hogy magyar nyelven jelenik meg a Bécsi Arany Biblia. A gyönyörű képekkel díszített, bőrkötésű, aranyozott csatokkal megerősített és csak néhány száz példányban megjelenő Biblia igazi könyvművészeti ritkaság. Az ilyen remekműnek persze magas ára van, félmillió forintba kerül egyetlen könyv. A hírrel kapcsolatban megütötte a fülemet a kijelentés: „e könyvritkaság páratlan élményt nyújt olvasójának”. Mindjárt mondtam is a gyerekeknek, hogy aki ilyen drága Bibliát vesz, az nem fog abból naponta olvasni, hanem páncélszekrényben tartja, jól elzárja, nehogy ellopják tőle. Ha valaki olvasni szeretné minden nap a szentírást, ahhoz elég egy ezer forintos egyszerű Biblia is. Emlékszem rá, hogy sok évvel ezelőtt egy idős nénihez hívtak gyóntatni, aki már alig látott. A gyónás után óvatos mozdulatokkal megkereste az ágya melletti kis szekrényen a Bibliáját, amelyen meglátszott a rendszeres használat. A néni a kezembe adta, és azt mondta, hogy számára ez a legértékesebb könyv, mert az unokája minden nap ebből felolvas neki egy részt, amióta alig lát a szemével. Utólag csak megerősíteni tudom állítását. Még a félmilliós Bibliánál is értékesebb bármelyik szentírás, amelyet minden nap olvasnak.

Miért szükséges, hogy naponta olvassuk a szentírást? Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében fogalmazza meg a következő buzdítást: „Éljetek méltón Krisztus evangéliumához!” (Fil  1,27). Keresztény életünknek, krisztusi életünknek, az evangélium szerinti életünknek az alapja csak az lehet, hogy naponta olvassuk a Bibliát, olvassuk az evangéliumot. E nélkül valójában elképzelhetetlen a keresztény élet. Mennyire csodálatos megtapasztalni, hogy miközben azzal a szándékkal olvassuk a szentírást, hogy Istenre figyeljünk és őt hallgassuk, felfedezhetjük, hogy Isten is meghallgat bennünket és éppen a szentírás üzenete által  válaszol kérdéseinkre.

Annak érdekében, hogy a hívek meghallják a szentírás által megszólaló Istent, bátorítok mindenkit, hogy mindenki vegye kézbe és olvassa az evangéliumot! Senki ne elégedjen meg azzal, hogy a vasárnapi szentmise keretében hall néhány részletet, hanem olvassa odahaza minden nap lehetőleg a liturgia rendjének megfelelő evangéliumi szakaszt. A családokat külön is bíztatom arra, hogy hetente legalább egy alkalommal, de ha időbeosztásuk és lehetőségük megengedi, akkor naponta közösen olvassanak a szentírásból. Isten üzenete, Krisztus evangéliuma legyen a család lelkiségének alapja! A házastársak számára a családi élet nehézségei során támogatást jelent Isten üzenete. A házastársak mindig tartsák szem előtt, hogy az ő felelősségteljes feladatuk, hogy gyermekeiket megismertessék Isten szavával, s ezáltal a szentírást olvasó szülők Isten üzenetének hirdetőivé válnak. Minden édesanyának legyen példaképe Szűz Mária, aki engedelmes lélekkel hallgatta fiát, Jézust!

Vissza az újság tetejére

Október 6.

Ez az a nap, fakó és szürke, amikor tizenhárom ember életét vette a gyáva idegen zsarnoki önkény. Ez az a nap, ragyogó, fényes, amikor a tizenhárom ember adta életét Magyarország függetlenségéért és szabadságáért. Ez az a nap, amely nekünk magyaroknak a legmélyebb bánat és dicsőség, a hősi elbukás dicsősége.

Az aradi tizenhármat ősi magyar földön érte egykor a halál, de kivégzésük színhelye ma határainkon túl esik, s gyászunk így év év után – mint magyar emlékezés és magyar ünnep-nemcsak kegyeletünk lerovására ad alkalmat, hanem egyben figyelmeztetés is számunkra: a szabadságot nem adják ingyen, a magyarságot és a hitet sem,s eszményeinkben nem mindenki osztozik velünk.

Arad az elmúlt esztendőkben, mintegy eredeti jelentésében elmélyülve, mementóvá vált, agyász tetté lett, amely kifejezi határon innen és határon túl a különbözőképpen gondolkodó és vélekedő emberek igazi érzéseit. Arad zarándok helye lett a magyaroknak. Nemzeti érzelmű fiataljaink ezrei érezték, érzik úgy, hogy ezen a napon ott a helyük. Különös módon ez a gyász – mivel a magyarság jussa- nemegyszer ellenséges érzületeket is ébreszt itt és odaát. Ez a nap átragyog (átsötétlik) a hamis barátság pragmatikusnak tetsző jelszavain, bár ennek a gyásznak nincs köze semmiféle kedvezményhez.

Ennek a tizenháromszoros halálnak a nagyszerűségét azok nem érezhetik át, akik életük során soha egy pillanatra sem szegültek szembe a zsarnoksággal, akik „a jólét langy habjaiban” soha nem vállaltak kockázatot magyarságukért (hitükért sem), akik mindig készen voltak behódolni idegen érdekeknek, s nem csupán behódolni, hanem önérdekké konvertálni azt.

Az igazi gyász nem az értékek konvertálására szolgál. Nem váltható át politikai haszonra. Az igazi gyász lényege ugyanis az őszinteség, a csinnadatta nélküli kegyelet lerovás.

Ez a nap közel esik egy másik naphoz, október 23.-hoz, amelyet később –már nem idegen kezektől származó- megtorlás követett. Az 1956 után arccal a földbe temetett, jeltelen sírokba nyugvók halála épp ennyiben különbözik az aradi tizenhármakétól: őket nem a zsarnoki hatalom, hanem a zsarnokság honi szolgái ölték meg. Ki ne érezné át, melyik tett az iszonyúbb?

Ez a nap a csend napja, a halál napja, a némaságé. De az ellenállásra való emlékezésé is, egy olyan időre, amikor nem volt a magyar magyarnak árulója. Akkor a vereségben sem szakadt ketté a nemzet. Az aradi tizenhármak a Deáki bölcsességnek nyitottak utat.

A tisztelet, amelyet hőseink iránt érzünk, a reménység forrása is. Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. A hőstett sohasem pragmatikus ugyan, a mártírhalálnak nincs célszerűsége és logikája, mégis ott fénylik mögötte egy távoli cél.

Miközben fejet hajtunk az aradi vértanúk előtt, gondoljunk arra, hogy a zsarnokság előtt, legyen az bármily kifinomult, leplezett, jóindulatával kecsegtető, soha nem hajthatunk fejet. Hinnünk kell abban, hogy a régmúlt áldozata közelebb hozza azt a jövőt, amelyben a nép,a nemzet, a magyarság szabadsága és jóléte határainkon innen és túl nem csupán szlogen lesz, hanem megélt valóság.

(Kristóf Attila)

Vissza az újság tetejére

Életige  

(Evangélium mindennap)

„Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,13-14)
Az evangélium egyik gyöngyszeme ez a beszélgetés a szamariai asszonnyal. Jákob kútjánál Jézus az egyik leghétköznapibb dologról, a vízről beszél, amely mégis a legkívánatosabb és a leginkább életbevágó elem mindazok számára, akik a sivataghoz szoktak. Nekik nem sokat kellett magyaráznia, hogy mit jelent a víz.
A forrásvíz a mi természetes életünket szolgálja, míg az élő víz, amelyről Jézus beszél, az örök életet.
Ahogy a sivatag is csak egy bőséges esőzés után virágzik ki, ugyanígy a keresztségben elvetett mag is csak akkor sarjadhat ki, ha Isten igéi táplálják bennünk. És akkor a növény növekedni kezd, új hajtásokat hoz: fává fejlődik vagy gyönyörű virággá, mert az ige élő vizéből táplálkozik. Ez adja neki az életet, és tartja is fenn mindörökre.
„Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Jézusnak ezek a szavai mindnyájunkhoz szólnak, akik szomjazunk ezen a világon: azokhoz, akik tudatában vannak lelki szárazságuknak, és érzik a mardosó szomjúságot; és azokhoz is, akik nem látják szükségét, hogy merítsenek az igazi élet és az emberiség nagy értékeinek a forrásából.
Jézus lényegében a mai kor minden emberét hívja, amikor megmutatja, hol találhatunk választ a kérdéseinkre és beteljesülést a vágyainkra.
A mi dolgunk tehát az, hogy merítsünk az Ő szavaiból, és hagyjuk, hogy átitasson minket üzenetével. Mégis hogyan? Úgy, hogy újraevangelizáljuk az életünket megvizsgálva azt szavai tükrében, keresve a módot, hogy úgy gondolkozzunk, mint Jézus, az Ő szívével szeressünk. Minden pillanat, amikor az evangéliumot próbáljuk élni, egy csepp az élő vízből, amelyből Jézus ad inni. A szeretet minden megnyilvánulása felebarátaink iránt egy-egy korty ebből a vízből. Igen, mert ennek az élő és oly értékes víznek az a sajátossága, hogy minden alkalommal feltör szívünkben, valahányszor megnyitjuk a többiek szeretetére. Ez a forrás – Isten forrása – annyira lesz bővizű, amennyire mások szomját oltjuk vele kicsi vagy nagy szeretet-tetteinkkel.
„Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Megértettük tehát, hogy szomjunk csillapításához azt az élő vizet kell ajándékoznunk, amelyet Jézusból merítünk önmagunkban.
Néha elég egy szó vagy mosoly, az együttérzés egy egyszerű jele, hogy ismét eltöltsön minket a teljesség, a mély megelégedettség, a kitörő öröm érzése. És ha folytonosan adunk, akkor a békének és az életnek ez a forrása egyre bővebb vizet fog adni, és nem apad el soha.
Van egy másik titok is, amelyet Jézus nyilatkoztatott ki nekünk, egy másik kiapadhatatlan forrás. Amikor ketten vagy hárman egyesülnek az Ő nevében, szeretetével szeretve egymást, Ő közöttük van. Ilyenkor szabadnak, egynek, fénnyel telinek érezzük magunkat, és élő víz forrásai fakadnak szívünkben. Jézus ígérete válik így valóra, mert a víz, amely szomjunkat örökre eloltja, tőle ered, aki itt van közöttünk.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Jézus és az emberi keretek

Jézus végül is azért szenvedett erőszakos halált, mert kényelmetlenné vált a szűklátókörű ember számára. Aktája készen volt, csak ki kellett tölteni tartalommal.

Ráfogták, hogy káromkodik, tehát Istenné teszi magát. S ezt annyira komolyan vették, hogy következményszerű esemény volt a kivégzése, mert szerintük Isten nem jöhet közel az emberekhez, s végképp nem ugyanolyan emberi formában, mint a miénk.

Ha valaki túllép az emberi kereteken, akkor két megoldás lehetséges. Vagy kiiktatjuk az emberi keretekből, vagy beépítjük, de ehhez az emberi kereteket kell kitágítani.

Jézus szétfeszíti az emberi kereteket, de nem teszi tönkre. A krisztusi ember is ember, sőt igazán csak ő az ember, mert szétfeszíti a régi kereteit, hogy szélesebb látókörrel, Istenre nyíljon ki. Most már nem vagyunk keretekbe zárva, egyetlen életkeretünk van, a szeretet, az pedig végtelen lehetőségeket ad, mert maga Isten a szeretet.

A szeretet szellemében tehát tehetünk, amit csak akarunk. Szent Ágoston is megmondta, ha valaki szeret, úgyse tesz rosszat. De amíg erre szintre eljutunk, mi sem tehetünk mást, mint feszegetjük és tágítjuk a szűklátókörű emberek horizontját, azokét, azokét, akik nekünk még jót is akarnak, de a magunkét is.

Sánta János

Vissza az újság tetejére

Nekünk Bogács kell

Bogács Téged vár- hirdeti a falu szlogenje. Valóban, hiszen a környező táj szépsége mellett a termálfürdő, az egyedi hangulatú pincesor és a békés horgásztó évről évre csalogatja a pihenni és kikapcsolódni vágyókat.

A Bükk alján, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál fekvő települést harmadik alkalommal választottuk nyaralásunk helyszínéül. A vendégház, amelyre rátaláltunk „paramétereinknek” tökéletesen megfelelt. Komfortos kis szobái mellett fedett udvari kiülő rész és hatalmas füves kert – benne nyársaló sarok, pingpong-asztal, kosárlabda palánkok, kis foci kapuk, hinta, homokozó és csúszda – állt rendelkezésünkre, biztosítva ez által a pihenést és a lazítást nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeink részére is.

A nyaralás alatt egyszerre voltunk egymás szolgái és vendégei, mivel minden nap felváltva készítettük el a reggelit és a vacsorát. Reggeli előtt pedig a „naposok” olvasták fel az evangéliumot a hozzáfűzött elmélkedéssel és imádsággal együtt, melynek során Jézus példabeszédei adták az iránymutatást.

Érkezésünk napján, július 29-én az evangélium a csodálatos kenyérszaporításról szólt, annak megnyilvánulásáról, hogy mennyire bőkezű az Isten. És mi mit adunk Istennek? Mit adunk egymásnak? Mint azt a napi elmélkedésben is olvastuk: a fiú kezében az öt kenyér csak öt kenyér és nem több. Jézus kezében az öt kenyér többé válik és sok ezer ember jóllakik belőle. Soha ne azt nézzük ezért, hogy mi hiányzik, hanem mi áll rendelkezésünkre.

A legfontosabb, amit adhattunk egymásnak: az idő. Talán sikerült is.

A hét során a strandolás természetesen napi program volt. Szalajka-völgy, Fátyol-vízesés, kisvasút, pisztrángok: Szilvásváradot tipikus kirándulóidőben látogattuk meg, ahol – bár a vízesésnek a szárazság miatt csak a helyét láthattuk – a „saját” vasúti kocsi és a az erdei múzeum mellett kanyargós út mentén ebédre elfogyasztott füstölt pisztráng maradandó élmény volt. De egy fakultatív egri kirándulás, benne körpanoráma a minaretből és pecázás a békés tóparton is maradandó emlék. Esténként pedig beszélgetés, póker és egyéb társasjátékok, valamint a pincesor adta lehetőségek közül válogathattunk (és éltünk is valamennyivel).

Az egy hét elszaladt, minden visszatért a megszokott mederbe, de a Piramis együttest idézve annyit kérünk néha-néha, adjátok nekünk csak az időt. Jövőre is.

Molnár Arnold

Vissza az újság tetejére

A Hit éve

(2012.10.11. – 2013.11.24.)

A XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit éve két fontos célt jelöl meg a katolikus hívek számára.

Az első önmagunk felé mutat: mélyedjünk el jobban hitünk lényegében. Térjünk meg újból és hitelesen, s teljes szívből keressük a Krisztussal való élő kapcsolatot, elsősorban az imádság, az Oltáriszentség és a Szentírás által.

A második cél embertársaink felé fordítja a figyelmünket, hogy a megtalált kincset, Jézus Krisztust, minél több testvérünkkel megoszthassuk. Ennek legfontosabb eszközei: hitünk reménységgel való megvallása és a karitatív szeretettel való tanúságtétel.

A hit évében még inkább érezzük személy szerint nekünk szóló felhívásnak Jézus szavait: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet!”

(KK 2013.)

Vissza az újság tetejére

Örömteli pillanatok


A nagy szárazság ellenére sem maradt el augusztus utolsó vasárnapján a terményekért hálát adó szentmisénk, körmenetünk. Most is volt mit megköszönnünk, amit az oltár elé helyezett, majd a körmenetben végigvitt termények sokasága is bizonyít a mellékelt fotó szerint. Központban a kenyér állt (Marton pékség ajándéka), amit a szentmise végén elszavalt, Iványi Mária által írt, A legédesebb kenyér című vers is tanúsít:

 

A kenyér nálunk még ma is kenyérke.
Így becézzük, mert istenadta étek.
Földre dobni, vagy (jaj ne!) a szemétbe,
Megbocsáthatatlan, főben járó vétek.
Keresztet vetünk rá, amikor megvágjuk,
S hogy megadta nekünk, Istenünket áldjuk.

Életemben már sokfélét ismertem,
Bevallom, nem minden kenyérkét szerettem.
Volt elfogyott kenyér, volt jóvolna kenyér,
Volt olyan is, ami kibújt a héjából,
És volt mindennapi a legszebb imából.
Mi korpából készült, könnyekre fakasztott.
A legjobb az volt, amit nagyanyám dagasztott.
Majdnem szűk lett annak a kemence szája!
És az íze! Színe! No meg a durcája!
Ez lesz örökké a nemfelejtem kenyér.
Aztán volt fekete, volt foszlós és fehér.
Vászontarisznyából került elő a madárlátta.
Ezt a gyereksereg mindig nagyon várta
Volt háborús kenyér, és volt békességes
Bolti fényes mázas, mely címkével ékes,
Volt alszik kenyér, holnap majd felébred,
Keserves íze volt annak a kenyérnek.

Adja a jó Isten, hogy minden időben
Jusson friss kenyérből asztalunkra bőven!
De mikor felvágjuk, hittel keresztelve,
Higgyük, hogy bár íze édességgel telve,
A legédesebb, mely egy világgal felér,
Krisztus testét rejtő titokzatos kenyér!
Tiszta lélekkel, ki Azt magához veszi
Isten kegyelmét el nem veszítheti.
Áldott lesz egykor majd, és örök az élet,
Ha készen találja a végső ítélet.
Ostyában rejtőző, édes Istenünk,
Te légy mindörökké legszentebb kenyerünk!


Mint ahogyan nemzeti ünnepünkön, augusztus 20.-án, úgy szeptember első vasárnapi hőseinkre történő emlékezés is ünnepi szentmisével kezdődött. A szentmiséket követően a Hősök terén folytatódott az ünnep, ahol dr. Kovácsné Nagy Mária polgármester asszony, rövid műsorok között, szólt az emlékező vadkertiekhez. Útravalóul most megosztom Kedves Olvasóinkkal a Hősök napi beszéd záró gondolatait, hogy tudatosodjon bennünk, idősben és fiatalban egyaránt az a tény, hogy a múltunk ismerete nélkül nem építhetünk magyar jövőt: „A magyarságnak sohasem volt szüksége történelem hamisításra, hogy hősökre leljen. Nekünk, vadkertieknek, elég, ha rátekintünk a község központjába álló emlékműre, s percekig olvashatjuk hőseink nevét. S akkor teszünk a legtöbbet, ha nemcsak szeptember első vasárnapján emlékezünk rájuk, hanem az emlékmű életünk szerves részét képezi mindennapi életünknek, s ha gyermekeinkkel, unokáinkkal sétálgatva, vagy épp a buszra várva eljövünk ide, és fejet hajtunk az emlékmű előtt. Olvassuk el ilyenkor hőseink kőbe vésett nevét, s ha személyesen nem is ismerhettük őket, mondjuk értük fohászt”.

 

Magyar hősök, akiket már hiába várunk haza,
Rólatok is megemlékezünk, nem felejtünk soha.
Akiket oly messze távol választott el a halál,
Aki többé nem láthatják e gyönyörű hazát.
Imádkozunk, tiértetek nyugalmat nyerjetek
Az idegen földnek rögje ne nyomja szívetek.
Kérjük a szép Szűz Máriát, ő vigyázzon reátok,
Ő ápolja sírotokon a mezei virágot.

 

A következő hétvége sem maradt ünnep nélkül. Szeptember 16-án, a Mindszenty zarándoklattal és a Váci Hétkápolna búcsújával egy időben Kálvária kápolnánk búcsúját ünnepeltük. Most is körmenetben énekelve lobogóink alatt mentünk a plébánia templomtól a Kálvária kápolnáig. Magunkkal vittük a kereszt alá Szűzanyánk szobrát is, hogy együtt lehessünk vele és a kereszten függő Szent Fiával, mintegy tudatosítva magunkban azt a tényt, hogy a halál nem végállomása életünknek, csak egy állomás, ahonnét több út vezet tovább. Még életünkben készülni kell arra, hogy e pillanat elérkezése az üdvösséget jelentő út felé vezessen.

Ne sok pénzed legyen, hanem elég

Lin-csi mester egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei. Láthatod Lin-csi, hogy szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak. Már nem is a kolostor fenntartására dolgozunk, hisz már hatalmas vagyont gyűjtöttünk össze mára. A környék nagyura, Vang is megirigyelhetné. Igaz éjjel- nappal gürcölünk ma is.

- Na és miért gürcöltök ennyire, jó apát?- kérdezte Lin-csi a vendéglátóját.

- Elárulom neked, barátom - kezdte válaszát az apát. - Azért kell ennyi fáklyát gyártanunk, mert jó pénzt kapunk érte a városban. A pénz pedig azért kell, hogy meggazdagodjunk, és többé ne kelljen dolgoznunk. Alig kell még néhány év, és már nem gyötörjük magunkat munkával. Csak magunkra figyelünk, teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét - dicsekedett tervével az apát, s máris a gondatlan jövőben álmodta magát.

De Lin-csi haragja felébresztette.

- Sok munkával sok pénzt keresni a bolond is tud, apát! Nem kell hozzá tudomány! Ráadásul a sok pénz nem gondatlanságot jelent, hanem sok gondot inkább. Ne sok pénzed legyen, hanem elég. Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget. De te ezt ésszel fel sem éred, jó apát! – kiabálta Lin-csi dühösen, majd csendesen hozzátette: Sajnállak téged, de még inkább szerzeteseidet. Ha arra biztatod őket, hogy szakítsák ketté életüket, először szegény rabszolgák legyenek, majd bölcselkedő gazdagok, lehetetlent kívánsz tőlük. A semmibe nem lehet faszeget verni, kedves apát! Őrültség a terved. Állítsd le a munkát!

De Lin-csi sohasem tudta meg, elvetették-e az esztelen tervet a szomszéd kolostorban, abbahagyták-e az értelmetlen gürcölést. Haragjában feléjük sem nézett többé. Effélékről az emberek, minden korban, így napjainkban is, úgy is csak maguk dönthetnek.


Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2012.október 15. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Cserkészpróba - 2.rész

A múlt hónapban a négy próbázó fiúból kettőnek a beszámolóját olvashattuk a megmérettetésről, álljon itt a másik kettő levél is:

Elérkezett az a bizonyos várva várt pillanat, amit évek Óta vártam. 2012. augusztus 25-én reggel nagy izgalommal indultam a cserkészházfelé.8 órától került sor a nagy megmérettetésre. A nagycserkészek szigorú tekintette fogadta az oroszlán őrs tagjait. Öt helyszínen kellett számot adnunk a cserkész törvényekről és a cserkészéletről' Nekem a Dóri feladata tetszet a legjobban mivel az a legegyszerűbb és az életben is gyakran használjuk a gombfelvarrás tudományát. Az első állomás, ahol Zsófi volt, jókedvre derített és izgalmunkat elfeledtette a népdal énekléssel. Remélem a sikeres vizsga után mihamarabb nagycserkészeké leszünk avatva.

Régóta vártunk erre a napra, amikor az évek során szerzett tudást végre meg mutathattuk feletteseinknek. Kora reggel a Cserkész házban voltunk ,hogy átismételjük a tananyagot,hogy azt pontosan visszaadjuk. A vizsga írásbeli részből és egy gyakorlatokból állt A gyakorlatok pedig állomásokból Az állomások közül a Petié (Hegedűs Péter) tetszett ,aki a cserkész tisztelgést és a jelentését kérdezte. A választ pontosan elmondtam,amivel tovább mehettem a következő állomásra. A tisztelgésre emelt 3 ujj: Kötelesség teljesítés, Segítő készség, Törvény tartás. A tenyér közepén a hüvelyk ujjat a kisujjra teszik ez azt jelenti:hogy a nagy védi a kicsit. A vizsgán átmentem és megdicsértek. Várom az avatást.

Üdv:Ágoston

 Cserkészavatás - kirándulás

Szia Áron

Egy börzsönyi kirándulás keretében cserkésszé avattuk a négy jelöltet. A kirándulás célja a Csóványos volt, de mielőtt meghódítottuk volna a Börzsöny legmagasabb csúcsát, egy kis kitérőt tettünk a Csehvár felé ahol megtörtént a fogadalomtétel és a cserkészavatás.

Sok-sok élménnyel, - a négy fiú egy-egy nyakkendővel - gazdagabban értünk haza.

Ezúton köszönöm Margó néninek és Erika néninek a fuvarozást.

 Roli

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Októberben ismét elkezdjük az első pénteki hittanokat. A program este 6-kor szentmisével veszi kezdetét, majd a Kolping házban folytatódik beszélgetős formában. Témakörökként szerepel az előző vasárnapi evangélium és prédikáció, a Hívom a családokat sorozat egy-egy részének felolvasása, megbeszélése. Mindig lesz egy tized rózsafüzér valamilyen célra felajánlva, de gitáros énekeink felelevenítését is napirendre tűztük.

Magyarok Nagyasszonya lesz októberben. Hagyományainkhoz hűen, október 7-én vasárnap szentkúti zarándoklatot szervezünk. Kellő számú jelentkezés esetén buszokat is indítunk. Jelentkezni lehet Bekénénél a butikban és a templomi hirdetésben megjelölt személyeknél.

Akik személykocsikkal jönnek, azoknak jelezzük, hogy a nagyparkolóból körmenetben megyünk a kegytemplomhoz. Megjegyezni kívánom, hogy az ünnepi szentmisét Jakubínyi György gyulafehérvári (Erdély) érsek úr celebrálja.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A 2012. szeptember 3-i testületi ülés az alábbi témaköröket tárgyalta: A 2012. évi költségvetési rendelet módosítása, beszámoló az önkormányzat I. félévi gazdálkodásáról. ÖNHIKI-támogatás igénylés és az iskolatej program folytatása a megváltozott háttérben is. Napirenden szerepelt Herceg Endre és Vitéz István kérelmének tárgyalása is. Foglalkoztunk a Rákóczi emlékpark megvalósulásával és új több száz személyt foglalkoztató beruházás lehetőségével is.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Az esti szentmisék szept.16-tól 6 órakor kezdődnek.

  • Szept.30-a, szent Jeromos emléknapja, a Szentírás vasárnapja. Ő fordította le a Pápa megbízásából a teljes Szentírást az akkori „világnyelvre” latinra.
  • Az első rózsafüzér ájtatosság okt. 1-én, hétfőn este fél 6-kor lesz. Ezt az első szentolvasót a Kálvária kápolnánál végezzük, a szentmisével együtt.
  • A rózsafüzér: Hétfő-kedd-szerda a Kálvária kápolnánál, csütörtök-péntek-szombat este az esti szentmise előtt fél 6-kor a templomban.
  • Október 7-én Mátraverebély - Szentkúti Magyarok Nagyasszonya búcsú.
  • Okt. 23-án,  NEMZETI ÜNNEP: este fél 6-kor a  szentmise előtti SZENTOLVASÓT ÉS A SZENTMISÉT MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.

             Az Új síremlékek megáldása október utolsó vasárnapján nov.28-án d.u. 3 órakor lesz (Mindenszentek napján nem lesz Ecsegi búcsúban eszek.)

KERESZTELÉSEK:

18. Jardek Sára (Jardek Krisztián – Varga Krisztina, Pusztaberki)
19. Nagy Anna (Nagy Gábor – Halaj Éva)
20. Kuris Ajnácska, Erzsébet (Kuris Roland – Zsiga Judit)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

6./ Szept.1: Tenczer Róbert – Balla Gabriella
7./ Vitéz Zoltán – Tóth Szilvia

HALOTTAINK:
35. Péter Andrásné, sz. Kácsor Ilona (1937)
36. Jakus István (1919)
37. Kristók Sándorné, sz. Molnár Ilona (1924)
38. Paczolai Istvánné, sz. Balog Mária (1921)
39. Székházi Kálmánné, sz. Árpás Veronika (Pusztaberki, 1919)
40. Cseh Lajosné, sz. Szrenka Mária (1928)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Október

1. hétfő           -

2. kedd           -

3. szerda        -

4. csütörtök    - Papi hivatásokért

5. péntek        - Hálából 1962-ben az általános iskolában végzett tanulók és tanáraikért

                        - Csordás István, felesége Gubik Julianna 15. évforduló, a Csordás és Gubik család halottaiért

                        - Kaba János, felesége Kordics Mária, a Kaba és Kordics család élő és elhunyt tagjaiért

6. szombat     - Antal Ferencné Pálinkás Borbála, 3 gyermeke, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt családtagokért

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, szüleik, testvéreik, nászuk Híves János, felesége Molnár Mária, szüleik, gyermekeik

                        - Hálából jótevőkért, Pinke, Kristók és Urbán család élő és elhunyt tagjaiért

7. vasárnap   - Záhorszki József, édesapja József 4. évforduló, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Záhorszki János és szülei

                        - Szrenka János, felesége Szabó Ilona, Szrenka ás lukács család élő és elhunyt tagjaiért

8. hétfő           - Szabó János 10. évforduló, szülei, Kaba család elhunyt tagjaiért (Alapítványi)

9. kedd           - Jakubecz Lajos, neje Kaba Piroska, szüleik, Csillag István, neje Erdős Margit, szüleik és fiuk

10. szerda      - Fábián Ferencné, szülei és hozzátartozók

11. csütörtök -

12. péntek     - Hálából élő családért 30. házassági évfordulón

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, testvéreik, szüleik, Nagy Ignác, felesége Molnár Mária, testvéreik, szüleik

                        - Boda János, 2 felesége, szüleik, Csabák István, szülei, apósa, anyósa

13. szombat   - Erdős János 3. évforduló

                        - Súth János, szülei, veje és a Varga család elhunyt tagjaiért

                        - Szabó János 12. évforduló, szülei, anyósa és nagyszülők

14. vasárnap - Kristók János, veje, szülei, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária és a család halottaiért

                        - Pálinkás István, élő beteg felesége, Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

                        - Jakubecz Gergely, szülei, unokája, Czinege és Varga család halottaiért

15. hétfő        - Fábián Jánosné Dósa Erzsébet, édesanyja és elhunyt hozzátartozók

                        - Laczó János, felesége Erdős Rozália, lányuk, vejük, szüleik, testvéreik és a Szabó család halottaiért

16. kedd         -

17. szerda      -

18. csütörtök - Papi hivatásokért

19. péntek     - Fábián István, felesége Csillag Mária és szüleik

                        - Csillag Ferenc, felesége Jakubecz Margit, szüleik, élő és elhunyt családtagok, Molnár József, felesége Boda Anna, szüleik és hozzátartozóik

                        - Makó Tibor 1. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

20. szombat   - Zöllei és Horváth család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kalmár István, felesége, fiuk, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Hoszpodár józsefné Szabó Julianna és szülei

21. vasárnap - Molnár János

                        - Jakubecz János, Jakubecz és Varga család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Tóth Józsefné Száz Mária, férje, Száz István és a Boda család halottaiért és nagyszülőkért

22. hétfő        -

23. kedd         - Magyar Hazánkért

24. szerda      -

25. csütörtök - Puzsár László 1. évforduló, szülei, testvére

                        - Csillag János hősi halott, felesége, szüleik és lányuk Erzsébet

                        - Záhorszki József, szülei, testvérei, apósa, anyósa, Boda és Szuhánszki család halottaiért

26. péntek     - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, gyermekeik, szüleik, testvéreik és elhunyt családtagok

                        - Záhorszki István, felesége Holman Ilona 25. évforduló, élő és elhunyt családtagok

                        - Szabó Ignác, felesége Kosztrihán Emerencia, szüleik és menyük Szabó Józsefné

27. szombat   - Murányi István, felesége, fiuk, menyük Kristóf Sándor, szülei és hozzátartozók

                        - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, veje József, unokája István, élő és elhunyt családtagok

                        - Dósa János, fia, a család élő és elhunyt tagjaiért

28. vasárnap - Kovács Ignác, Kovács és Bozsonyik család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Majer László, felesége Danázs Erzsébet, fiuk László, Majer és Danázs család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Percsina Pál, felesége Csernák Margit 2. évforduló, szüleik, fiuk Pál

29. hétfő        -

30. kedd         -

31. szerda      -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre