Szentírás vasárnapra
Szentmiseszándékok
Október 6.
Életige
Jézus és az emberi keretek
Nekünk Bogács kell
A Hit éve
Örömteli pillanatok
Ne sok pénzed legyen, hanem elég
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Szentírás vasárnapra

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” (Mt 21,28-32)

Éljetek méltón az evangéliumhoz!

A mai ünnephez, a Szentírás vasárnapjához kapcsolódóan azt a feladatot kapták a hittanórán a nagyobb gyerekek, hogy keressenek érdekes híreket a Bibliával kapcsolatban. Találtak például olyat, hogy a tudósok különleges számítástechnikai eszközökkel tanulmányozzák a legrégebbi Bibliákat. Olyan cikkre is akadtak, hogy bár a Biblia az a könyv, amelyet a legtöbb nyelvre lefordítottak a világon, mégis még kb. 2200 nyelvre nincs lefordítva. Mindenki elcsodálkozott azon, amikor az egyik gyerek egy olyan hírt ismertetett, amely szerint egy ázsiai, nem keresztény országban a polgári hatóságok komoly büntetést szabnak ki azokra a keresztény emberekre, akiknek Biblia van a tulajdonában. Több érdekességet is felsoroltak még a diákok, de most csak egyet szeretnék még utolsóként megemlíteni. Egészen friss hír, hogy magyar nyelven jelenik meg a Bécsi Arany Biblia. A gyönyörű képekkel díszített, bőrkötésű, aranyozott csatokkal megerősített és csak néhány száz példányban megjelenő Biblia igazi könyvművészeti ritkaság. Az ilyen remekműnek persze magas ára van, félmillió forintba kerül egyetlen könyv. A hírrel kapcsolatban megütötte a fülemet a kijelentés: „e könyvritkaság páratlan élményt nyújt olvasójának”. Mindjárt mondtam is a gyerekeknek, hogy aki ilyen drága Bibliát vesz, az nem fog abból naponta olvasni, hanem páncélszekrényben tartja, jól elzárja, nehogy ellopják tőle. Ha valaki olvasni szeretné minden nap a szentírást, ahhoz elég egy ezer forintos egyszerű Biblia is. Emlékszem rá, hogy sok évvel ezelőtt egy idős nénihez hívtak gyóntatni, aki már alig látott. A gyónás után óvatos mozdulatokkal megkereste az ágya melletti kis szekrényen a Bibliáját, amelyen meglátszott a rendszeres használat. A néni a kezembe adta, és azt mondta, hogy számára ez a legértékesebb könyv, mert az unokája minden nap ebből felolvas neki egy részt, amióta alig lát a szemével. Utólag csak megerősíteni tudom állítását. Még a félmilliós Bibliánál is értékesebb bármelyik szentírás, amelyet minden nap olvasnak.

Miért szükséges, hogy naponta olvassuk a szentírást? Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében fogalmazza meg a következő buzdítást: „Éljetek méltón Krisztus evangéliumához!” (Fil  1,27). Keresztény életünknek, krisztusi életünknek, az evangélium szerinti életünknek az alapja csak az lehet, hogy naponta olvassuk a Bibliát, olvassuk az evangéliumot. E nélkül valójában elképzelhetetlen a keresztény élet. Mennyire csodálatos megtapasztalni, hogy miközben azzal a szándékkal olvassuk a szentírást, hogy Istenre figyeljünk és őt hallgassuk, felfedezhetjük, hogy Isten is meghallgat bennünket és éppen a szentírás üzenete által  válaszol kérdéseinkre.

Annak érdekében, hogy a hívek meghallják a szentírás által megszólaló Istent, bátorítok mindenkit, hogy mindenki vegye kézbe és olvassa az evangéliumot! Senki ne elégedjen meg azzal, hogy a vasárnapi szentmise keretében hall néhány részletet, hanem olvassa odahaza minden nap lehetőleg a liturgia rendjének megfelelő evangéliumi szakaszt. A családokat külön is bíztatom arra, hogy hetente legalább egy alkalommal, de ha időbeosztásuk és lehetőségük megengedi, akkor naponta közösen olvassanak a szentírásból. Isten üzenete, Krisztus evangéliuma legyen a család lelkiségének alapja! A házastársak számára a családi élet nehézségei során támogatást jelent Isten üzenete. A házastársak mindig tartsák szem előtt, hogy az ő felelősségteljes feladatuk, hogy gyermekeiket megismertessék Isten szavával, s ezáltal a szentírást olvasó szülők Isten üzenetének hirdetőivé válnak. Minden édesanyának legyen példaképe Szűz Mária, aki engedelmes lélekkel hallgatta fiát, Jézust!

Október 6.

Ez az a nap, fakó és szürke, amikor tizenhárom ember életét vette a gyáva idegen zsarnoki önkény. Ez az a nap, ragyogó, fényes, amikor a tizenhárom ember adta életét Magyarország függetlenségéért és szabadságáért. Ez az a nap, amely nekünk magyaroknak a legmélyebb bánat és dicsőség, a hősi elbukás dicsősége.

Az aradi tizenhármat ősi magyar földön érte egykor a halál, de kivégzésük színhelye ma határainkon túl esik, s gyászunk így év év után – mint magyar emlékezés és magyar ünnep-nemcsak kegyeletünk lerovására ad alkalmat, hanem egyben figyelmeztetés is számunkra: a szabadságot nem adják ingyen, a magyarságot és a hitet sem,s eszményeinkben nem mindenki osztozik velünk.

Arad az elmúlt esztendőkben, mintegy eredeti jelentésében elmélyülve, mementóvá vált, agyász tetté lett, amely kifejezi határon innen és határon túl a különbözőképpen gondolkodó és vélekedő emberek igazi érzéseit. Arad zarándok helye lett a magyaroknak. Nemzeti érzelmű fiataljaink ezrei érezték, érzik úgy, hogy ezen a napon ott a helyük. Különös módon ez a gyász – mivel a magyarság jussa- nemegyszer ellenséges érzületeket is ébreszt itt és odaát. Ez a nap átragyog (átsötétlik) a hamis barátság pragmatikusnak tetsző jelszavain, bár ennek a gyásznak nincs köze semmiféle kedvezményhez.

Ennek a tizenháromszoros halálnak a nagyszerűségét azok nem érezhetik át, akik életük során soha egy pillanatra sem szegültek szembe a zsarnoksággal, akik „a jólét langy habjaiban” soha nem vállaltak kockázatot magyarságukért (hitükért sem), akik mindig készen voltak behódolni idegen érdekeknek, s nem csupán behódolni, hanem önérdekké konvertálni azt.

Az igazi gyász nem az értékek konvertálására szolgál. Nem váltható át politikai haszonra. Az igazi gyász lényege ugyanis az őszinteség, a csinnadatta nélküli kegyelet lerovás.

Ez a nap közel esik egy másik naphoz, október 23.-hoz, amelyet később –már nem idegen kezektől származó- megtorlás követett. Az 1956 után arccal a földbe temetett, jeltelen sírokba nyugvók halála épp ennyiben különbözik az aradi tizenhármakétól: őket nem a zsarnoki hatalom, hanem a zsarnokság honi szolgái ölték meg. Ki ne érezné át, melyik tett az iszonyúbb?

Ez a nap a csend napja, a halál napja, a némaságé. De az ellenállásra való emlékezésé is, egy olyan időre, amikor nem volt a magyar magyarnak árulója. Akkor a vereségben sem szakadt ketté a nemzet. Az aradi tizenhármak a Deáki bölcsességnek nyitottak utat.

A tisztelet, amelyet hőseink iránt érzünk, a reménység forrása is. Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. A hőstett sohasem pragmatikus ugyan, a mártírhalálnak nincs célszerűsége és logikája, mégis ott fénylik mögötte egy távoli cél.

Miközben fejet hajtunk az aradi vértanúk előtt, gondoljunk arra, hogy a zsarnokság előtt, legyen az bármily kifinomult, leplezett, jóindulatával kecsegtető, soha nem hajthatunk fejet. Hinnünk kell abban, hogy a régmúlt áldozata közelebb hozza azt a jövőt, amelyben a nép,a nemzet, a magyarság szabadsága és jóléte határainkon innen és túl nem csupán szlogen lesz, hanem megélt valóság.

(Kristóf Attila)

Vissza az újság tetejére

Életige  

Vissza az újság tetejére

Jézus és az emberi keretek

Jézus végül is azért szenvedett erőszakos halált, mert kényelmetlenné vált a szűklátókörű ember számára. Aktája készen volt, csak ki kellett tölteni tartalommal.

Ráfogták, hogy káromkodik, tehát Istenné teszi magát. S ezt annyira komolyan vették, hogy következményszerű esemény volt a kivégzése, mert szerintük Isten nem jöhet közel az emberekhez, s végképp nem ugyanolyan emberi formában, mint a miénk.

Ha valaki túllép az emberi kereteken, akkor két megoldás lehetséges. Vagy kiiktatjuk az emberi keretekből, vagy beépítjük, de ehhez az emberi kereteket kell kitágítani.

Jézus szétfeszíti az emberi kereteket, de nem teszi tönkre. A krisztusi ember is ember, sőt igazán csak ő az ember, mert szétfeszíti a régi kereteit, hogy szélesebb látókörrel, Istenre nyíljon ki. Most már nem vagyunk keretekbe zárva, egyetlen életkeretünk van, a szeretet, az pedig végtelen lehetőségeket ad, mert maga Isten a szeretet.

A szeretet szellemében tehát tehetünk, amit csak akarunk. Szent Ágoston is megmondta, ha valaki szeret, úgyse tesz rosszat. De amíg erre szintre eljutunk, mi sem tehetünk mást, mint feszegetjük és tágítjuk a szűklátókörű emberek horizontját, azokét, azokét, akik nekünk még jót is akarnak, de a magunkét is.

Sánta János

Vissza az újság tetejére

Nekünk Bogács kell

Bogács Téged vár- hirdeti a falu szlogenje. Valóban, hiszen a környező táj szépsége mellett a termálfürdő, az egyedi hangulatú pincesor és a békés horgásztó évről évre csalogatja a pihenni és kikapcsolódni vágyókat.

A Bükk alján, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál fekvő települést harmadik alkalommal választottuk nyaralásunk helyszínéül. A vendégház, amelyre rátaláltunk „paramétereinknek” tökéletesen megfelelt. Komfortos kis szobái mellett fedett udvari kiülő rész és hatalmas füves kert – benne nyársaló sarok, pingpong-asztal, kosárlabda palánkok, kis foci kapuk, hinta, homokozó és csúszda – állt rendelkezésünkre, biztosítva ez által a pihenést és a lazítást nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeink részére is.

A nyaralás alatt egyszerre voltunk egymás szolgái és vendégei, mivel minden nap felváltva készítettük el a reggelit és a vacsorát. Reggeli előtt pedig a „naposok” olvasták fel az evangéliumot a hozzáfűzött elmélkedéssel és imádsággal együtt, melynek során Jézus példabeszédei adták az iránymutatást.

Érkezésünk napján, július 29-én az evangélium a csodálatos kenyérszaporításról szólt, annak megnyilvánulásáról, hogy mennyire bőkezű az Isten. És mi mit adunk Istennek? Mit adunk egymásnak? Mint azt a napi elmélkedésben is olvastuk: a fiú kezében az öt kenyér csak öt kenyér és nem több. Jézus kezében az öt kenyér többé válik és sok ezer ember jóllakik belőle. Soha ne azt nézzük ezért, hogy mi hiányzik, hanem mi áll rendelkezésünkre.

A legfontosabb, amit adhattunk egymásnak: az idő. Talán sikerült is.

A hét során a strandolás természetesen napi program volt. Szalajka-völgy, Fátyol-vízesés, kisvasút, pisztrángok: Szilvásváradot tipikus kirándulóidőben látogattuk meg, ahol – bár a vízesésnek a szárazság miatt csak a helyét láthattuk – a „saját” vasúti kocsi és a az erdei múzeum mellett kanyargós út mentén ebédre elfogyasztott füstölt pisztráng maradandó élmény volt. De egy fakultatív egri kirándulás, benne körpanoráma a minaretből és pecázás a békés tóparton is maradandó emlék. Esténként pedig beszélgetés, póker és egyéb társasjátékok, valamint a pincesor adta lehetőségek közül válogathattunk (és éltünk is valamennyivel).

Az egy hét elszaladt, minden visszatért a megszokott mederbe, de a Piramis együttest idézve annyit kérünk néha-néha, adjátok nekünk csak az időt. Jövőre is.