Vadkerti harangok
2012. augusztus

A felesleges ember
Szentmiseszándékok
Nehéz az iskolatáska
Életige
Bogácson jártunk
Örömteli pillanatok
Fogadalmaink
Katedrálist építeni
Biciklivel a Balaton körül
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

A felesleges ember

Gondolatok Kálvária búcsúnk előtt

A haszonra építő világ érzékelteti az emberekkel, hogy csak addig kellenek, amíg hasznosak. Vannak emberek, akik nem szeretetből, hanem érdekből születtek. De olyanok is, akik éppen érdekből nem születtek meg. (Miért csodálkozunk, hogy felborul az etnikai arány?!)

A szeretetből teremtett embert is kikezdi a kísértés, hogy pénzért becserélhető legyen. Fáj a normális ember szíve, pl. amikor azt hallja, hogy mennyi kelet-európai lány kerül nyugatra, ahol már nem is öröm-, hanem élő haszonszerzési eszköz lesz belőlük.

Könyörtelen próbatétel a feleslegesség érzése. De annak is előszobája, hogy felszabaduljunk mindenféle görcstől, amely azt sulykolja, hogy hasonlítsd magad a másikhoz.

Vegyük észre, hogy végül is Jézus volt a világ legfeleslegesebb embere. Csak addig kellett, amíg kenyeret szaporított, és azt hitték, a rómaiaktól szabadítja meg őket. De amikor kimondta, hogy az ő országa nem innét való, akkor keresztre küldték.

Most még olyan időket élhetünk, amikor ki-ki eldöntheti Jézusról, hogy felesleges-e vagy sem, de Jézus megmondta, hogy az idők végzetekor ő lesz az igazi emberi életünk biztosítéka, tehát egy szempillantás alatt elfelejti a felesleges szót az, aki addig csak önmagának hitt.

(Sánta János „MK”)

Vissza az újság tetejére

Nehéz az iskalotáska

De még milyen nehéz! Ahogy megemelem harmadikos unokám, Szabolcs táskáját, nagyot nyögök. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz. Hiszen annak idején az enyém is nehéz volt (mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb), de nem ennyire! Néhány könyv, pár füzet lapult meg a fából készült hátitáskámban, amit bátyámtól örököltem. Neki készítette édesapánk, amikor elsőbe ment. Szabolcs táskája viszont igazán mutatós.

Az idei iskolakezdést még az ég is megkönnyezte, reggel hideg volt és esett az eső. Becsöngettek a sok ezer diáknak, no meg a pedagógusoknak. Az új tanévben változások is lesznek. Újra lehet buktatni az alsó tagozatban is, mint régen. Azt hiszem, jobb idejekorán megtudni a szülőknek, hogy probléma van a gyerekkel. Aligha hozott eredményt a bukás eltörlése, vagy az iskolai korhatár magas szinten tartása. Inkább a problémák elmismásolását szolgálta. Újra lehet osztályozni, gondolom a tanítók és tanárok örömére, hiszen a szöveges értékelés igen nagy terhet rótt rájuk. Mini esszéket kellett kreálniuk, amit nem értett meg az érintett gyermek, s a szülő sem volt igazán tisztában vele. Gyakran elhangzó volt az a kérdés a szülőktől, hogy valójában milyen jegyet is takar az a szöveges értékelés? És a tanár lefordította a szöveget a számok nyelvére, amely oly egyszerű és érthető. Ami régi, nem biztos, hogy elavult, és ami új, nem biztos, hogy jó.

Nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy ne félanalfabéták kerüljenek ki az iskolákból. Kicsit lehet könnyíteni a diákok életén, lehet könnyebb az iskolatáska is, hogy ne meggörnyedve, szomorú képpel bandukoljon a kis lurkó az iskolába. Remegő gyomorral, mintha fogat húzatni menne. Találjon élvezetet a tudás birodalmának meghódításában. Tudnunk kell, mi a fontos, amit a gyermeknek mindenképpen meg kell tanulnia. És ne minden iskolában mást és másképpen tanítsanak, a kreativitást természetesen megőrizve.

Sok víz lefolyik a Dunán addig, amíg újra kicsöngetnek, mire megkezdődik az újabb vakáció. Sok minden változhat (a fenntartó is), rengeteg izgalmas dolog történhet az iskola falai között, de még az iskolaudvaron is. Fontos, hogy a pedagógusok szívében és a kisiskolások fejében a haza legyen a magasban.

Efcsé nyomán

Vissza az újság tetejére

Életige  

(Evangélium mindennap)

 „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32-33)

Olyan ige ez, amely nagy bátorítást és ösztönzést jelent minden kereszténynek.

Jézus arra buzdít bennünket, hogy következetesen éljük meg a belé vetett hitünket, mert örök életünk attól függ, hogy milyen magatartást tanúsítottunk iránta földi létünk idején. Ha megvalljuk őt az emberek előtt – mondja Jézus –, az elegendő lesz arra, hogy Ő is megvalljon bennünket Atyja előtt. Ha azonban megtagadjuk őt az emberek előtt, akkor Ő is meg fog minket tagadni az Atya előtt.

„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Jézus azért figyelmeztet a jutalomra vagy büntetésre, amely földi életünk után vár ránk, mert szeret minket. Ő tudja, amit az egyik egyházatya is mond, hogy a büntetéstől való félelem néha hatékonyabb egy szép ígéretnél. Ezért egyrészről táplálja bennünk a végtelen boldogság reményét, másrészről pedig, hogy megmentsen, felébreszti bennünk a félelmet a kárhozattól. Őt egyedül az érdekli, hogy célba érjünk, vagyis hogy örökké Istennel éljünk. Végül is ez az egyetlen dolog, ami számít, ez az a cél, amiért a világra születtünk: hiszen csak ővele tudjuk elérni önmagunk megvalósítását, minden vágyunk beteljesülését. Ezért buzdít Jézus, hogy „valljuk meg” őt itt a földön. Mert ha ebben az életben nem akarunk tudni róla, ha megtagadjuk őt, akkor ha majd átmentünk a másik életbe, örökre el leszünk tőle szakítva. Földi életünk végén tehát Jézus nem fog mást tenni, minthogy az Atya előtt megerősíti mindegyikünk választását, amit itt a földön meghoztunk, annak minden következményével együtt. Az utolsó ítéletre utalva ennek a döntésünknek az egész jelentőségét és komolyságát mutatja itt meg: az örök életünk forog ugyanis kockán.

„Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Hogyan kamatoztassuk Jézusnak ezt a figyelmeztetését? Hogyan éljük ezt az Igét?
Ő maga mondja ki: „Aki megvall engem…”

Határozzuk el tehát, hogy egyszerűen és őszintén megvalljuk őt az emberek előtt!
Lépjünk túl minden hamis tiszteleten! Hagyjunk fel a középszerűséggel és a megalkuvással, mely megfosztja keresztény életünket a hitelességtől!
Jusson eszünkbe: a mi hivatásunk az, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról. Ő éppen rajtunk keresztül akar békét, igazságot és szeretetet hirdetni minden embernek.
Tegyünk róla tanúságot mindenütt: a családban, a munkahelyünkön, barátaink között, az iskolában vagy bármilyen élethelyzetben!
Elsősorban a magatartásunk tanúskodjon: a becsületes életvitelünk, a tiszta szokásaink. Mutassuk meg, hogy nem ragaszkodunk a pénzhez, hogy részt veszünk mások örömeiben és szenvedéseiben! Különösen a kölcsönös szeretetünkkel és az egységünkkel tegyünk tanúságot, hogy az a béke és az a tiszta öröm, amit Jézus azoknak ígért, akik egységben élnek, már itt a földön eláraszthasson minket, és átáradjon a többiekre is!

És ha valaki megkérdezi, hogy miért így élünk, hogyan lehetünk vidámak egy ilyen próbára tevő világban, annak alázattal és egyszerűen tudunk válaszolni azokkal a szavakkal, amelyeket a Szentlélek sugall, és így tanúságot teszünk Krisztusról a szavainkkal, az eszmék szintjén is.

Sokan, akik keresik, így talán majd megtalálják őt.

Az is előfordulhat, hogy félreértenek, hogy ellentmondanak, hogy kinevetnek; elutasításban, sőt üldözésben lehet részünk. Jézus erre is figyelmeztetett: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”

Ez csupán annyit jelent, hogy helyes úton járunk. Tegyünk tanúságot továbbra is bátran, a megpróbáltatások közepette is, az életünk árán is! Mindent megér a ránk váró cél: a menny, ahol Jézus, akit szeretünk, örökre megvall bennünket az Atya előtt.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Bogácson jártunk

Fiataljainktól sok jót hallottunk a bogácsi nyaralás szépségeiről, melynek fotóiból a Kolping-házban jó néhány már évek óta látható is. Úgy gondoltuk, hogy az idén mi is meggyőződünk az információk valódiságáról. Elhatározásunk jó voltát az is jelezte, hogy gyermekeink és unokáink, előttünk egy héttel, több mint harmincan, szintén Bogácson nyaraltak. Így most elmondhatjuk családi nyaralásukról, hogy egy helyen, két csoportban.

Augustus 5., vasárnap van. Szülők, gyermekek, unokák több mint 50 fős csapata, a fél nyolcas szentmise után vágott neki a Bogácsra vezető útnak. A Mátra és a Bükk déli oldalán, festői táj képe tárult elénk 160 km-es utunk során, s már délután kettőkor, a közösen elfogyasztott ebédet követően birtokba vettük az erdei házat megközelítő szálláshelyeinket. Az első napok a strand medencéinek megismerésével teltek el, míg esténként szintén közösen köszöntöttük az épp most születésnapjukat ülőket.

Már megszületett az ötödik és hatodik olimpiai aranyérmünk, amikor már a táboron kívüli területek feltérképezésére is sor került. Megtudtuk, hogy Bogács kétezer lelket számláló település, ahol ezekben a napokban közel nyolcezer vendég is pihen, köztük rengeteg lengyel. A település Egertől 17 km-re fekszik a Hór és Szoros patak völgyében, de már Borsod megye része. Főbb látnivalói a vörös kőből készült Szent Márton templom, mely a II. János Pál téren található. Ezen a téren található a Nepomuki Szent János szobor is, míg a templomot is magán hordó domb lábánál az itt élők tevékenységét is megörökítő millenniumi emlékmű látható. A templomtól a temető érintésével a kilátó felé vitt utunk. Így láthattunk rakott kő homlokzatú, XIX. századi házat, és tájházat egyaránt. A kilátóból elénk tárult táj képe lenyűgöző, melyben jól kivehető a működő pincesor is.

Már csütörtök van. A közösen elfogyasztott reggeli után, elhagyva táborhelyünket, harci szekereinkkel Szilvásvárad meghódítását tűztük ki célul. Eger, Szarvaskő érintésével értük el hídfőállásunkat, a szilvásváradi kisvasút-állomást. Harci szereinket hátrahagyva, álcaként kisvasúttal folytattuk hegyi hódító utunkat a Szalajka völgyi fátyol vízesés felé, amit az ősember barlangjának fárasztó bevétele követett., ahol a hódításban résztvevőkről fotó is készült. Rövid pihenő után, a meghódított tájban gyönyörködve tértünk vissza járműveinkhez, hogy azokkal térünk vissza bogácsi alaptáborunkba. A siker nem lett volna igazi, ha este hétkor nem veszünk részt a hódításért hálát adó szentmisén. Két pap is misézett együtt ezen az estén. Az egyiknek feltűnt a hódítók csapata és a mise végén elénk sietett. A beszélgetést követően táborlátogatás következett, a látogató pedig nem más volt, mint a váci piarista gimnázium, többünk gyermekének új igazgatója, Futó Béla atya.

Hogy elrepült az idő. Már péntek van. Készülhetünk a szombati tábor elhagyásra, melynek határideje délelőtt tíz óra. Ám a péntek este sem maradt esemény nélkül. Összeismerkedtünk a mellettünk tábort bontó lengyel csoport nagyanyai ágon magyar vezetőjével, Jerzy Szpirával, aki felajánlotta számunkra Hedvig királynénk nyomán egy lengyel-litván zarándokút lehetőségét.

Szombat van. Letelt az együtt élést erősítő üdülésünk ideje. A hazaút, úgy mint az idejövet is a résztvevő családokra volt bízva. Sokan a Bükk és a Mátra északi oldalát választottuk útvonalul érintve abban Egert és Mátraverebély-Szenkútat. Eger belvárosában, a Páduai Szent Antal templom bejáratánál egy rövid versikébe botlottuk, ami jellemezte a közös együtt létet, de ajándékul szolgálhat olvasóink számára is, az alábbiak szerint:

Kezet csak megfogni szabad
Elereszteni vétek,
Ellökni átok.
Egymásba simuló kezek
Tartják össze
Az egész világot.
Érsekvadkert, 2012.08.12. emjé

Vissza az újság tetejére

Örömteli pillanatok


Mindig örömmel tölti el szívemet, ha helyi eseményekről olvashatok a sajtóban, az egyházmegyei honlapokon, s a Duna tévé is fel-felvillant képeket közösségeink összefogásának megvalósulásáról.

Több nyáron történt eseményről olvashatunk beszámolókat. Ebbe a sorba egy fotó erejéig illeszkedik Levente és Bernadett esküvője, ahol a Cserkészet és a Kolping találkozott az ifjú pár személyében. Zengtek a gitárok, lágyan szólt az orgona és a hegedű. Az énekek, az Ave Mária még mindig cseng a fülembe, épp úgy, mint András atya a megélt szeretet himnuszra történő biztatása.

Nemzeti ünnepünk sem múlt el nyomtalanul életünkben. A Kalászos-asszonyok kezdeményezésére virágokból ismét elkészült a Szent Korona mása, mely a reggeli ünnepi szentmisénken az oltár előtt trónolt, hogy onnan indulva Kolping-zászlók és népviseletbe öltözött fiúk, lányok és asszonyok kíséretében a Szent Jobb körmenet díszeként jelét adja a világnak hit- és hagyományhűségünket.


Vissza az újság tetejére

Fogadalmaink

„Zeng a harang hívó szóval, e szép ünnep estelén. Összegyűltünk oltárodnál, kél szívünkben új remény”, zengett a szentmise bevezető éneke, július másodikás este, Szent Ignác ünnepén. Már régóta ünnepe ez a nap egyházközségünknek, s bízom abban, hogy a jelenlévők nagy száma végett a jövőben is ünnep marad, melyre figyelem felkeltésül szolgál szentélyünk freskója is. Három középkorú férfi térdel a pap, Szent Ignác előtt. Az ablak alatt három tehén legel, mely már az életet jelenti a megszűnt dögvész után. A férfiak a nevünkben is fogadalmat tesznek, amit az oltár lépcsőre helyezett, „örök időkre megfogadjuk”felirat is jelez számunkra.

 Mit mond számunkra ma ez az ünnep? Merünk- e hűek lenni Istennek tett fogadalmainkhoz, melyek mindannyiunk számára testreszabottak, hivatásunkhoz igazodóak, még akkor is, ha való világunk meg is mosolyog érte? Tette fel a bevezető kérdéseket Kecskés Attila atya, pásztói plébános, aki 15 éve újmisés káplánként ezen a napon mondta első miséjét nálunk, amely a tizedik volt a szentelése óta.

 A fogadalom kötöttséget jelent, de az üdvösség forrása is egyben. Ezen az úton kell mennünk,  hitmegtartó módon vívott harcokkal tarkítva, tudatosítva azt, hogy mi ránk vár egy szép ország, ahol sokak számára van hely készítve.

 Sok fogadalom fordul elő életünk során.. Ezek közül a legfontosabb a keresztség szentsége, ami a legteljesebb elköteleződést jelenti Isten mellett. Szoktunk-e ebből erőt meríteni életünk nehéz pillanataiban?  Milyen gyakran gondolnak a szülők és keresztszülők  a kereszteléskor tett  gyermeknevelési ígéretükre?  A keresztény hit elültetésével előkészítk-e gyermekeiket az elsőáldozásra?

 Fogadalmainknak örömtelieknek kell lenni. Még akkor is, ha lemondással jár. Lemondani egyébként a jóról nehéz, a rosszról pedig keresztényi kötelesség. Ehhez ad erőt a gyakori szentáldozás, hisz azzal Isten növekszik bennünk. Isten pedig jó. S ha mi is törekszünk a jóra, akkor jobbak is leszünk, ami napjaink észrevétlenül is ható csodája.

 A csoda sohasem a semmiből születik, hanem abból, hogy van egy kicsi dolog, amit önzetlenül meg tudunk osztani másokkal, az evangéliumban hallott két halát és öt árpakenyerét megosztani tudó fiú példája alapján.

 Ezzel a szemlélettel kell fogadalmainkat nap mint nap teljesíteni, mert ezáltal Isten is működni tud bennünk, ebben az Istentől elfordult világban. Merjük hát odaadni magunkat másoknak, hogy Isten is megáldhassa általunk a világot, még akkor is, ha oly gyakran hibázunk, de hibáink ellenére sem adjuk fel Istent követő szándékunkat, ami egyben egy új világ és szebb jövő alapja.

2012.07.31. emjé

Vissza az újság tetejére

Katedrálist építeni

Mindig nagy örömmel tölt el, ha évek óta kiválóan működő keresztény magyar közösségekről kapok tudósítást. Az érsekvadkerti Kolping Család húszéves jubileumát ünnepli, szép, színes kiadványuk beszámol a két évtizedes, kitartó munkáról. Mivel rendszeresen megküldik már hosszú ideje a Vadkert Harangok című havilapjukat, benne egy-egy a Keresztény Életből átvett írásommal, különösen sokat tudok erről a közösségről. A Kolping-mozgalom a közösségépítő szeretetre és jóságra épül, a szilárd vallásos meggyőződésre, a hivatástudatra, a családi és társadalmi életben való cselekvő részvételre, méghozzá úgy, hogy a szülők és gyermekek mindig együtt vegyenek részt minden munkában. A mozgalom alapítója, Adolf Kolping már másfél évszázaddal ezelőtt észrevette, hogy Európa egyre inkább eltér a keresztény értékrendtől, és a keresztényellenes liberalizmus és ateizmus egyre nagyobb teret nyer. Napjainkban ez a tendencia már szinte befejezett tény, hiszen maga az Európai Unió is megtagadta keresztény gyökereit és alapelveit, üzleti vállalkozássá torzult, mely csupán egyéneket (alattvalókat) ismer el, közösségeket pedig csak akkor, ha azok liberálisok vagy deviánsok.

Sajnos hazánkban is jól érzékelhető ez a folyamat, amelyet számos tényező erősít, a globális „szubkultúra” a műveletlen és tudatlan átlagembert veszi célba és teszi ravaszul fogyasztói idiótává a televízió és internet segítségével, hogy létrehozza a könnyen befolyásolható, irányítható, és divatokkal megbolondítható „neoprimitív” embertípust. Ebben a közegben egy-egy jól működő, egymást segítő keresztény közösség oázist jelent a lelki, szellemi sivatagban, felüdülést nyújt és példát ad, hogy így is lehet élni, sőt csakis így érdemes harmóniában élni.

Székely János atya 1991-ben került első papi állomáshelyére, Érsekvadkertre. Az ő emlékezésében olvastam a következő, igen tanúságos példabeszédet: „Egy középkorban játszódó történet szerint egyszer egy vándor közeledett a város felé. Hatalmas kőfejtőn keresztül vitt az útja. Rengetegen dolgoztak ott, izzadtan, keserű, kőporral teli arccal. A vándor odament az egyikükhöz, és megkérdezte tőle: Mit csinálsz? Az mérgesen felelte: Nem látod? Követ török. A vándor tovább ment, és egy másikat is megkérdezett: Mit csinálsz? Az ezt mondta: Pénzt keresek, hogy eltartsam a családomat. Végre a vándor meglátott egy embert, aki sugárzó arccal, szemmel láthatóan örömmel dolgozott,. Őt is megkérdezte: Mit csinálsz? Az felegyenesedett, és csillogó szemekkel ezt felelte. Katedrálist építek.

Nos, ha ez a vándor most Magyarországra tévedne, valószínű az első két választ kapná érdeklődősére. A katedrálisépítő hit és buzgalom egyre ritkább világszerte. Ki is hinne abban, hogy nemzedékek szívós munkájával, több évtized vagy évszázad alatt valóban Istennek és embernek egyaránt tetsző templomot lehet és kell építeni? Milyen uniós pályázaton lehetne indulni ilyen tervvel? Miféle projekt nyerné el a piac, a beruházók, a befektetők bizalmát, hiszen minden vállalkozásnak ára és főleg kamata van, az pedig nem „nyereséges” terv, mely nem hoz rövid távon hasznot.

A keresztény közösségek a társadalom kovászai, önmagukból építenek székesegyházat. Tisztelet illeti őket, akár az őskeresztényeket, mert életük példájával térítenek.

(Szentmihályi Szabó Péter, Keresztény Élet 2012.07.29.)

Biciklivel a Balaton körül

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kicsiny falucska és abban 16 fiatal. Egy napon úgy döntöttek, hogy pár nap alatt körbe tekerik a magyar tengert. Szerda este fel is pakolták kerékpárjaikat a teherautóra és másnap autókkal indultak Balatonalmádiba. Mikor odaértek, táskáikat felszerelték, hasukat teletömték és kezdetét vette a nagy kaland. Útközben elkapta őket egy zivatar, de azért szerencsésen elérték pihenőhelyüket, Ábrahámhegyet, ahol sok finomság várta őket. Míg falatozgattak újabb eső érkezett, azonban főhőseink nem ijedtek meg, és 67 km után kissé ázottan elérték Badacsonylábdihegyet, ahol aznap megszálltak. Megvacsoráztak, beszélgettek, ám gyorsan elnyomta őket az álom.

Másnap reggel tovább indultak, hogy megtekintsék a szigligeti várat. Fel is mentek a várhoz ahonnan gyönyörű kilátás fogadta őket az egész Balatonra, majd egy kis pihenő után Keszthely felé vették az irányt. Odaérvén megnézték a Festetics kastélyt, illetve a város szebb részeit, majd ebédeltek és tovább indultak. A célállomás Balatonfenyves volt, ahová késő délután érkeztek. Itt elfoglalták szobáikat, kifújták magukat, majd közösen vacsorát készítettek.

Elérkezett a szombat, ami számukra a pihenést jelentette. Reggeli után biciklire pattantak és a közeli strandhoz tekertek. Itt mindenki kedve szerint pancsolhatott. Délután közösen visszamentek a házba, ahol ízlés szerint készíthették el saját hamburgereiket. Később együtt sétálgattak, megnézték a helyi templomot majd grilleztek. Mivel utolsó estéjük volt együtt, sokáig mulattak.

S jött az utolsó nap. Álmosan, mégis nagy lelkesedéssel várták, hogy teljesítsék az utolsó állomásokat. Korán megreggeliztek, összepakoltak, elmentek szentmisére és folytatták onnan ahol pénteken délután abbahagyták. Zamárdiba érve ebédeltek, pihentek majd tovább indultak. Illetve szerettek volna. Pár méter után ugyanis jöttek a problémák: defekt, meglazult pedál, beakadt lánc, és persze mindez vasárnap délben. Ám szakembereik gyorsan orvosolták a problémákat, így 77 km után sikeresen megérkeztek végállomásukra, Balatonkenesére.

Ott már várták őket az autók. Gyorsan felpakoltak, strandoltak még egyet, aztán hazaindultak.

Örömmel nézték a kilométeróráikat a biciklin, hisz bőven meghaladta a 210 km-t. Több résztvevő szájából elhangzott kifejezések - „Nah ugye megmondtam, hogy jó idő lesz!” és „Teljesítettük!” - tették igazán kerekké ezt az együttöltött hétvégét.

Mindannyiuktól azt lehetett hallani,hogy felejthetetlen négy napban volt részük és hagyománnyá szeretnék tenni.

Végül szeretnénk megköszönni Krisztiánéknak az ötletet és a szervezést, Holman Laci bácsinak és Beke Laci bácsinak, hogy elvitték, illetve hazahozták őket és biciklijüket, továbbá Győzőnek a finomabbnál-finomabb ételeket, remélve, hogy lesz folytatás.

(e, 2012. aug.)

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2012.szeptember 17. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Nyársalás a cserkészházban

Július elején egy kis sütögetésre és mókázásra voltunk hivatalosak a cserkészházba.

Mindenki kitűnő kedvvel érkezett és az alaphangulatot még jobbá tette a vacsi előtti kiütősdi. Kiemelt figyelemmel követte a nevetéseinket és a játékot is a kis Barák Matyi. A játék után Japán erdőztünk egyet, ez kellőképpen meghozta az étvágyunkat. Felszúrtuk a szalonnákat és a kolbászokat a nyársbotokra és elkezdtük a sütögetést.

Felelevenítettünk pár táboros élményt, sok vicces pillanatot és rengeteg bolondozást.  A történetek után bekebeleztük a szépen megsütött és a kevésbé sült étkeinket (mert valaki már olyan éhes volt, hogy nem volt  ereje teljesen megsütni a szalonnát). Vacsora után kezdődött a szokásos és mégis új dolgokat adó tábortűz. A tábortűz vezetők (Kakas Réka és Balla Fanni) most is kitettek magukért, mert igazán remek hangulatú tábortüzet csináltak!

A végén Jó munkát kívántunk egymásnak a tűz lobogása mellett „ hisz Isten tudja, mikor látunk megint ilyet."

Jó munkát!

Kovács Nikolett

 Cserkészpróba

Csapatunkból 4 fiú (Fábián Balázs, Hegedűs Áron, Szrenka Gergő, és Szrenka

Ágoston) cserkészpróba keretében számot adott tudásáról, hogy - végre - cserkészek

lehessenek. A próba egy írásbeli és gyakorlati részből állt. Illetve a záró feladat az volt, hogy küldjenek egy néhány sort a megmérettetésről, amit közzé tehetünk. Íme az első két levél:

"Kedves Roli!

Nekem a csomózás tetszett a legjobban. Az egyszerű kettős, és a csúszóhurok könnyen megcsinálható. Kicsit nehezebb az állóhurkot és a szorító nyolcast elkészíteni.

Jó lenne megtanulni az összes csomót.

Balázs"

 

"Szia RoIi, én ezt Írtam:

A cserkész vizsga fél kilenckor kezdődött a cserkész házban. A vizsga több részből állt. Nekem a legjobban az "alakizás" tetszett. Az "alakizást" Gálik Bálint vezette. Először tisztelegni kellett aztán vezényszavakat adott, pl.: Jobbra át!, Hátra arc!, és ezeket szabályosan kellett teljesítenem. Megkérdezte tőlem a 3. cserkész törvényt : A cserkész ahol tud segít! és a 4' cserkész törvényt : A cserkész minden cserkészt testvérének tekint!, majd utamra engedett. Szerencsére a kérdésekre és a vezényszavakra jól tudtam válaszolni.

Várom már az avatást.

Üdv.: Gergely"

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek



Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A legutolsó testületi ülésünk, a hatályos jogszabályokhoz igazodóan az alábbi témakörökben döntött.

Építési szabályzat módosítása.

Hulladékgazdálkodási rendelet módosítása.

Temetőrendelet módosítása.

Környezetvédelmi rendelet módosítása.

Állattartási rendelet módosítása.

Határozat született a „Rákóczi Emlékpark Projekt” támogatásáról.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Termény hálaadásunk augusztus 26-án, vasárnap a de. fél 10-kor kezdődő szentmisén, és az azt követő körmeneten lesz.

Pusztaberkiben a szentmise: vasárnap du. 5-kor lesz.

SZEPTEMBER 2-ÁN HŐSÖK ÜNNEPE, a fél 10-es szentmisét követően emlékezés a Hősök emlékművénél.

Szeptember 8-án, szombaton Kisboldogasszony ünnepe, Mária születésének napja. Reggel 7-kor, és este 7 órakor lesznek a szentmisék.

 A KÁLVÁRIA BÚCSÚ: SZEPTEMBER 15-16-ÁN LESZ. Szombaton fél 6-kor keresztúti ájtatosság, majd szentmise a Kálváriánál.
16-án, vasárnap a templomból fél 10-kor indul a körmenet a Kálváriához, majd ott szentmise, és körmenetileg jövünk vissza.   

Pusztaberki szentmise du. 5 órakor

Szeptember utolsó vasárnapja SZENTÍRÁS VASÁRNAP.

KERESZTELÉSEK:

15. Bizonarn Claire (Bizonarn Florent – Sági Orsolya)
16./ Bicskei Boglárka ( Bicskei Viktor – Járja Katalin)
17. Gyurkovics Fanni (Gyurkovics Attila – Romhányi Bernadett)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:       

3./ Szabó László – Spisák Mária
4./ Mácsik Levente – Valent Bernadett
5./ Pistyúr Attila – Magyaros Judit

HALOTTAINK:

31. Verebes Ignác (1934)
32. Orem Sándor (1955)
33. Kovács Károly (1922)
34. Molnár János (1942)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Szeptember

1. szombat     - Berta és Boda család halottaiért

                        - Szabó Ignác, felesége Bozsonyík Ilona, nászuk Szlúka János, felesége Dósa Anna és szüleik

                        - Konopás István, a Szlúka és a Konopás család élő és elhunyt tagjaiért

2. vasárnap   - Súth Antal, felesége Bicskei Anna, fiuk, szüleik és unokavejük

                        - Oroszlán Lajos, édesapja, apósa, anyósa és sógora

3. hétfő           -

4. kedd           - Laczó János, felesége Erdős Rozália, lányuk és vejük

5. szerda        -

6. csütörtök    - Papi hivatásokért

                        - Hálából szülőkért

7. péntek        - Sipos Ferenc 5. évforduló, Sipos és Pataki család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Bartók László, apósa, anyósa, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Boda János, 2 felesége, szülők, ifj. Gréczi István és suülei

8. szombat     - Szűzanya tiszteletére

                        - Hálából

9. vasárnap   - Urbán Ignác, beteg felesége, Urbán és Kaba család elhunyt tagjaiért (alapítványi)

                        - Pistyúr Ignác, felesége Szlúka Erzsébet, 2 gyermekük és szüleik

                        - Vitéz János, felesége Kopisz Rozália 1. évforduló és családtagok

10. hétfő        -

11. kedd         -

12. szerda      -

13. csütörtök -

14. péntek     - Kovács István, felesége Pálinkás Mária, Gál Géza, 2 unokája Tamás és Gábor

                        - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, gyermekeik, szüleik és hozzátartozóik, valamint Busai Kázmér és szülei

                        - Balogh János, felesége Pistyúr Emerencia, élő és elhunyt hozzátartozók

15. szombat   - Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet, szülők és hozzátartozók

                        - Néder Géza

                        - Molnár József, felesége Boda Anna, Molnár János, szüleik, élő és elhunyt családtagok

16. vasárnap -

17. hétfő        - Záhorszki Gergelyné Csillag Erzsébet

18. kedd         -

19. szerda      - Virág Ernő és fia Gyula

20. csütörtök -

21. péntek     - Kurfis Istvánné Kristók Margit, szülei, élő és elhunyt családtagokért

                        - Boda Gergely, hősihalott édesapja, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók

22. szombat   - Gálik István 2. évforduló, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - ifj. Valkó János és nagyszülők

                        - Csillag Ignác, felesége, unokájuk, vejük és testvéreik, valamint a Kovács család halottaiért

23. vasárnap - Mácsik Ferenc, szülei és Ilona testvére, valamint a Mácsik család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Konopás István, felesége Nagy Ilona, szüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Vitéz József, felesége Szabó Anna, szüleik, Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje és hozzátartozók

24. hétfő        -

25. kedd         -

26. szerda      -

27. csütörtök -

28. péntek     - Szabó János, szülei, apósa, anyósa és Czinege Ferenc

29. szombat   - Pálinkás Mihály, felesége Kristóf Margit, szüleik és gyermekeik

                        - Halaj Ignác, felesége Kosztrihán Mária 10. évforduló, fiuk, vejük és szüleik

                        - prof. Dr. Molnár Sándor, szülei, nővére Margit, sógora Kristók Sándor, szülei és hozzátartozók

30. vasárnap - Jakubecz Mihály, felesége Mrekvicska Mária, gyermekeik és szüleik

                        - Híves Mihály

                        - Záhorszki Ignác 25. évforduló, szülei, élő és elhunyt családtagokért

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre