A végső diadal
Szentmiseszándékok
Életige
"Hol vagy István király?"
Lavinaszerűen mozdulnak meg a fiatalok
Testvéri figyelmeztetés
Igazság és hazugság
Íme a népszámlálás eredménye
Ismét "leányfaluztunk"
"Elröppen, mint egy szépséges madár"
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

A végső diadal

Nagyboldogasszony napján ünnepeljük azt a tényt, hogy a Szent Szűz teste, amely az Üdvözítőt a világnak adta, visszatért Istenhez a mennybe. Szűz Mária elszenderülése után a szent hagyomány szerint lelke rövid ideig tartó elválás után ismét egyesült testével. A temetése után harmadnapra Isten csodás intézkedése folytán lelke ismét egyesült testével, és dicsőségesen felvétetett a mennybe. Ezt a tényt, mint katolikus hitigazságot (dogmát) XII. Piusz pápa ünnepélyesen kinyilvánította 1950-ben. A vatikáni múzeum gyönyörű képei között is kiemelkedik Raffaello csodás alkotása: Mária mennybemenetele. Szinte látja az ember, hogy a Szűzanya virágokkal telihintett sírjából kiszáll, és repül az ég felé. Az apostolok sóvárogva tekintenek utána. Boldog nap: az Édesanya szent Fiával találkozik. Örökre! Elválaszthatatlanul.

Mire tanít minket Nagyboldogasszony napja?

1. Egyházszeretetre.

Ezen a napon nagyon sokan keresik fel a Mária-kegyhelyeket, és szinte érezni az erőt, ami a templomokból árad: Az erősek még erősebbek lesznek. A lanyhák, az alvók felébrednek. A Mária-tiszteletnek, a buzgó templomlátogatásnak, a búcsújárásnak eredménye, hogy forróbban ragaszkodunk Szent Fiához, és Fia tovább élő Misztikus Testéhez, az Anyaszentegyházhoz, amely elkísér a bölcsőtől a sírig, és minden nehezebb életszakaszban és minden nehéz órában ott van mellettünk szentségeivel ( keresztség, bérmálás, házasság, szent kenet, szentgyónás, Oltáriszentség).

Igaz, az Egyháznak, mint hajdan Krisztusnak, sok ellensége van.

Igaz, hogy az Anyaszentegyház 2000 éves, de sziklán áll! Dogmatikai elvei nem változnak az emberek ízlése, kívánsága szerint. Ezért örökké fiatal! Nem öregedik el a hanyatló eszmékkel! Nem hányódik az áramlatokkal. Mégis rugalmas, mert minden kornak megvan a maga mondanivalója. A történelem viharai sokszor porral és vérrel lepték be. Nem egyszer földi, emberi külső vonásai megváltoztak. Lényege azonban változatlan, mert az isteni igazságok letéteményese.

2. Nagyboldogasszony napjának tanítása növeli hazaszeretetünket.

Két tökéletes társaság van a földön. Az egyik Jézus Krisztustól alapított Szentegyház. A másik is Istentől van a földi, szociális gondjaink megoldására? Az állam, a haza. A két társaság egymás mellett halad, hogy közösen segítsék az embereket céljuk elérésében. Ki-ki a maga területén! Az állam jogi struktúra. A haza ellenben erkölcsi fogalom: a család kibontakozása. A haza az a hely, ahol születtünk, ahol imádkozni tanultunk, ahol őseink porladnak és porladunk majd mi is. Haza csak egy van! Lehet tucat számra ruhánk, cipőnk, könyvünk! Lehet, hogy külföldön több pénzt, vagyont vagy állást szereznénk; hazánk azonban csak egy van! Nem vallhatjuk be a latin mondást: „Ubi bene, ibi patria.” Mi a halhatatlan katolikus költővel mondjuk: „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell!” (Vörösmarty)

3. Nem kell félnünk attól, hogy aki katolikus, hátat fordít hazájának.

Mi a hazaszeretetet magától Krisztustól tanultuk! Az Írás tanúsága szerint Krisztus kétszer is sírt hazája pusztulása miatt. Tanította: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.” (Mt 22,21). És: „Nincs hatalom, csak Istentől!” (Róm 13,1).

Azt sem vetheti senki jogosan szemünkre, hogy a katolikusok idegen hatalomtól, Rómától függnek. A pápa nem imperátor, nem akarja a népeket leigázni! Minden népnek egyaránt a hit és erkölcs örök értékeit közvetíti.

A pápa, Szentatyánk, Krisztus földi helytartója!

O’Connel testamentuma lebegjen szemünk előtt: Lelkemet hagyom Istennek, Szívemet Rómának, Testemet hazámnak. A mai ünnep Mária égbe való felvételének ünnepe.

Örülj, vigadj, tisztaságban
Kivirágzott anyaság,
Kit körülvesz mennyországban
Az angyali sokaság.

Mária, mi Anyánk,
Mennyei pátrónánk,
Bűnösökre nézz le ránk!

Örvendezzél, Isten anyja,
boldogságos Asszonyság,
Mert tégedet megkoronáz
A teljes Szentháromság.
Atyaisten koszorúzza
Leányának szent fejét,
Fiúisten édesanyját,
a Szentlélek jegyesét;
Mária, mi anyánk,
Mennyei pátrónánk
Bűnösökre nézz le ránk.

Amen.

(Bánk József nyomán)

Életige

(Evangélium mindennap)

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45)

Ez az ige egy nagyon egyszerű, ugyanakkor fennkölt eseményhez kapcsolódik:

két áldott állapotban levő asszony találkozásakor hangzik el, miközben anya és magzata között a legszorosabb lelki és fizikai kapcsolat valósul meg. A gyermek gondolatait, érzéseit az anya mondja ki. Amikor Mária beszél, Erzsébet méhében örömében megmozdul a gyermek, Erzsébetnek pedig mintha az Előhírnök adná ajkára a szavakat. A Máriát dicsérő ének első része személyesen az Úr édesanyjához szól, utolsó mondata azonban harmadik személyű: ,,Boldog, aki hitt.''

,,Megállapítása ezzel egyetemes érvényű igazsággá lesz: boldognak nevez minden hívőt; mindazokat, akik befogadják és életre váltják Isten igéjét, s Máriát tekintik legfőbb példaképüknek?"

 
,,Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.''

Ez az első boldogság, amelyet az evangélium említ. Máriára vonatkozik, de mindazokra is, akik követni és utánozni akarják őt. Máriában az Ige befogadásának gyümölcseként szoros egységet alkot a hit és az anyaság. De Lukács itt megsejtet valami olyat is, ami ránk vonatkozik. Evangéliumának egy későbbi szakaszában Jézus ezt mondja: ,,Azok az anyám és a rokonaim, akik hallgatják, és tetté is váltják az Isten szavát.''

Erzsébet a Szentlélek indíttatására szinte ugyanezt adja hírül: minden tanítvány az Úr édesanyjává' válhat, feltéve, ha hisz Isten Igéjében, és életre is váltja.

,,Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.''

 Jézus után Mária mondta ki a legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelőtt ebben áll életszentsége és nagysága. Jézus az Ige, a megtestesült lge, Máriáról pedig elmondhatjuk, hogy az Igébe vetett hite által ő a megélt Ige, de teremtmény, mint mi, ugyanolyan, mint mi.

Mária istenanyasága hatalmas, egyedülálló kiváltság. Isten mégsem csak a Szüzet hívja arra, hogy Krisztust magába fogadja. Ha más módon is, de Krisztusnak minden keresztényben meg kell testesülnie, hogy Pállal együtt ismételhesse:

„Étet, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.''

Hogyan valósítsuk ezt meg?

Máriához hasonlóan legyünk készségesek, és fogadjuk be teljességgel Isten igéjét! Higgyük vele együtt, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni! S ha egy-egy ige képtelenséget kívánna, ha kell, vállaljuk a kockázatát, mint Mária!

Azzal, aki hisz az igében, mindig rend kívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb-nagyobb csodákról, amelyek mind ezt tanúsítják.

Ki tudná elfelejteni, amikor a háború alatt hittünk Jézus e szavaiban: ,,Kérjetek és kaptok!''

Kértük tehát mindazt, amire a város szegényeinek szükségük volt, és láttuk, hogy zsákszámra érkezik a liszt, ládákban a tejkonzerv és a lekvár, a tüzifa és mindenféle ruhanemű.

Ma is ugyanez történik. „Adjatok és adnak majd nektek is": a ,,szeretet-butikok'' mindig újra megtelnek, mivel rendszeresen kiürülnek.

Ám leginkább az döbbenti meg az embert, hogy Jézus szavai mindig és mindenhol igazak. Isten segítsége mindig pontosan érkezik a lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekben, a világ legelszigeteltebb zugába is. Nemrégiben ez történt egy édesanyával, aki hihetetlenül szegény volt. Egyik nap úgy érezte, az utolsó fillérét is oda kell adnia egy nála szegényebbnek. Hitt az evangélium ígéretében - ,,adjatok és adnak majd nektek is'' -, és nagy béke töltötte be a lelkét. Kicsit később megérkezett legkisebb lánya. Már mutatta is az ajándékot, amit egyik idős rokonuktól kapott, aki véletlenül arra járt: kis kezében ott volt a megígért százszoros. Az ehhez hasonló ,,kicsiny'' tapasztalatok arra bátorítanak, hogy higgyünk az evangéliumban. Bármelyikünk átélheti azt az örömöt, azt a boldogságot, amely abból fakad, hogy beteljesülnek Jézus ígéretei.

Amikor a hétköznapok folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten igéjével, nyissuk ki a szívünket és fogadjuk be! Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az megvalósul! Hamarosan felfedezzük majd, mint Mária, vagy mint az említett édesanya, hogy ő megtartja ígéreteit.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

"Hol vagy, István király?"

Vissza az újság tetejére

Lavinaszerűen mozdulnak meg a fiatalok

Új magyar zarándokhely keletkezett a semmiből ingyen, önként, szórakoztatóipar nélkül. Arra született, hogy összefogja, elmélyítse, jó irányban tartsa a magyar Egyház valamennyi irányzatát - írja Balás Béla kaposvári püspök, egykori nagymarosi káplán a negyven éves jubileumát ünneplő nagymarosi találkozó egyháztörténeti jelentőségéről.

A hetvenes évek végén kegyelmi tavasz érintette hazánkat. Akkor szabadult számos bebörtönzött pap. Áldozatuk nyomán felszökött a papi hivatások száma, az újonnan szenteltek többsége összetartott és folytatta az addig tiltott ifjúsági munkát. A II. Vatikáni Zsinat után új lelkiségi mozgalmak alakultak, megindult a világiak teológiai képzése, megismerkedtünk a taizéi imamódokkal, megszülettek az ifjúság saját dalai. Ezeknek zömét képzett zenészekkel ellenőriztettük, a kottákat másoltuk. Ki-ki saját neveltjeit többnapos lelkigyakorlatra vitte. Mivel a spirituális ébredés, a világegyház hírei, a megújuló teológia, liturgia, a kisközösségek problémái számunkra szokatlanok voltak, tanácsot pedig a hagyományos vezetőktől nem mertünk kérni, tucatnyi,,házi'' zsinatot tartottunk, összerakva, megbírálva saját tudományunkat.

Bíztunk az Egyház hitérzékében és az ima erejében. A titkos országos zsinatok fedőneve ,,Borókás'' volt. Így nevezték azt a Salgótarján környéki tanyát, ahol az első összejövetelt tartottuk. A szakadatlan megfigyelések, zaklatások miatt ezekkel állandóan máshová költözködtünk, kicsinyke falvakba, félreeső plébániákra.

Köztünk voltak Bíró László püspök, Blanckenstein Miklós rektor, Gesztesy András plébános, Várszegi Asztrik főapát, Kállay Emil piarista, Tomka Ferenc és Kemenes Gábor atyák és még sokan mások. Közben Rómában II. János Pál meghirdette az új evangelizációt. Megjelent a hitoktatás támogatására a Chatechézi Tradendae. Elkezdődtek a pápa által támogatott ifjúsági találkozók, itthon pedig puhult a diktatúra.

Ebben az összefüggésben lavinaszerűen mozdultak meg a fiatalok. Szinte egyidőben a Duna-kanyarban Kismaroson, aztán Nagymaroson, a budapesti templomokban, a rejtőzködő kisközösségekben igen sok érdeklődő jelent meg. Nagymaroson 1966-ban kezdődtek a legelső ifjúsági foglalkozások. Ezek körülbelül húsz résztvevővel indultak, majd néhány év alatt a Duna bal partjáról, majd a jobb partról is áradni kezdtek. Tíz év múlva a legnagyobb fővárosi templomokban a heti összejövetel estéin az átlaglétszám 120 volt, öt évvel később az egésznapos találkozókon tavasszal és ősszel már ezrek érkeztek. Párhuzamosan elkezdődtek a máriagyűdi, hajósi, egerszalóki találkozók is.

A hatalom már csak lélektani fegyverekkel próbálta lassítani ezt a folyamatot. Lékai bíboros úr, miután meggyőződött a találkozó katolikus-jellegéről, sajátos humorával támogatta ezt. Amikor még kezdetleges volt a telefonálás technikája, a helyi postára hívatta a plébánost, akit az alig hangszigetelt nyilvános telefonon figyelmeztetett: ,,a Pest Megyei Rendőrkapitányságnak kifogása van az engedély nélküli hangerősítés miatt. Kérem, a hangfalak ne látszódjanak, de a hang hallatszódjék!'' Értettük, megoldottuk. Az önkéntes műszakiak a templomtoronyba tették a hangszórókat. A visegrádi vár is beleremegett!

A nyolcvanas évektől már minden irányból, Soprontól Miskolcig jöttek külön buszokkal, zsúfolt vonatokon. A templomban, a kertben állandóan gyóntak, az előadásokat magnóra vették, de a nap végére elkészültek a helyi felvételek is, amelyeket szakadatlan másoltak a távol maradtak számára.

Az ország valamennyi püspöke vállalta valamelyik közös szentmise celebrálást. Igyekeztünk az ország legjobb előadóit meghívni. A gyülekezés, a napirend és a befejezés legapróbb részleteit is sokszorosan megbeszéltük, azután kiértékeltük.

Érkeztek messziről is megfigyelők. A holland újságíró döbbenten figyelt, egy amerikai pap végigsírta. A tömegben felbukkant nem egy közismert arc. Tolcsvay Laci összepréselődve rosszul lett, Szörényi Levente élvezte a prédikációt. Aztán amint múltak az évek bővült minden: lett Diákmaros, Gyerekmaros, Babamaros...

Új magyar zarándokhely keletkezett a semmiből ingyen, önként, szórakoztatóipar nélkül. Arra született, hogy összefogja, elmélyítse, jó irányba tartsa a magyar Egyház valamennyi irányzatát, azokat is, akiknek nem jutott pap, vagy akik még ,,keresők''. Remélem a találkozók ezután is egyre jobban közelítik e célt.

(BaIás Béla kaposvári püspök,

egykori nagymarosi Káplán.

Forrás: Magyar Kurir)

Vissza az újság tetejére

Testvéri figyelmeztetés

Az egyik legnehezebb krisztusi szabály a testvéri figyelmeztetés, legalább olyan nehéz, mint az ellenségszeretet. Szokták mondani, hogy egy gyermek még alakítható, de a felnőttet már nem lehet megváltoztatni.

Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy bizonyos helyzetekben igenis szólnunk kell embertársainknak, hogy magatartásán változtasson. Természetesen nem lehet ajtóstul törnünk a másik ember lelkivilágába. Mindannyian érzékenyek vagyunk, s ezért is tisztelni kell a másik lelkének mélységét. Kialakulhatnak azonban olyan szokásaink, amelyek károsak, s magunktól nem vesszük észre.

Jól jön ilyenkor, ha valaki őszintén mer szólni. Ha abból indulunk ki, hogy egy gyermek még alakítható, akkor még Krisztus tanítása logikus is, hiszen Isten gyermekei vagyunk, még felnőtt korban is, tehát alakíthatóak is vagyunk. Az az ember válik öreggé, aki már nem tud és nem is akar változni. És ez nem is annyira életkor függvénye.

A fiatalok között is vannak öregek, de az idősek között is vannak igen fiatalos lelkületűek. A lényeg, hogy sohase adjuk fel a változás reményét, se magunkban, se másokban. Akit figyelmeztetnek, ott még van esélye a változásnak, akit pedig nem érdemes figyelmeztetni sem, az nagyon veszélyes helyzetbe kerül. Éljünk úgy, hogy merjenek figyelmeztetni bennünket gyengeségeinkre, és mi is merjünk másokat figyelmeztetni

Sánta János