Így
pünkösd tájékán, a
búzaszenteléskor és a hivatások
világnapján el-elgondolkodom
a magyar ember, egyáltalán az ember
állhatatlanságán,
állóképességének
hiányán,
elvtelen magatartásán. Mégis csak van sikere az
elmúlt ötven év sátáni
törekvéseinek.
A cél akkor és most is az, hogy ki kell hagyni az Istent,
az erkölcstant az
emberi életből. Iskoláink 70-80%-ban nincs is róla
szó. Igaz, Európának sincs
szüksége Istenre, hisz mint mindannyian tudjuk kihagyta
uniós alkotmányából a
keresztényi gyökerekre történő utalást.
Ez az egész olyan ellentmondásos
idétlenség, mintha azt mondanánk az autónak
nincs szüksége konstruktőrre, a
zenekarnak karmesterre. Hányszor bukott már meg az
anyagelvűség eszmeileg és a
gyakorlati életben egyaránt. Ugyanígy a
szélsőséges liberalizmus is. És a mai
napig nem térnek észre sem a megrögzött
követők, sem pedig a kiutat keresők. El
sem tudnak már mást képzelni, csak az anyag
és az ösztönösség lélek és
szellemiség nélküli variánsait.
Képtelenek felfogni, hogy magasabb,
magasztosabb eszméket is be kéne szőni az
egészséges egyéniség
kialakításához,
családalapításhoz és a társadalom
dinamikus bontakoztatásához. Szomorú kép
édes
hazánkban a közvélemény kutatások
eredményeinek változása. Kikhez sodródnak
az
eszmény nélküli, anyagba beledöngölt
embertömegek? Szegény, lelkileg
hajléktalan, nemes érzésektől megfosztott
tömeg, mi kell neked, ki kell neked?
Vég nélkül sorakozik fel a kínálat. A
szabadelvűek szabadosságot és élvezeteket
kínálnak, csábító, vonzó
külsőbe öltöztetve. Mételyes ártó
vírusokkal teli
portékák ezek. Amikor szabadon dönthetek az
élet kérdéseiben abortusz,
eutanázia, házasság rangjára emelt
házasság nélküli élet, házas
élet, a másság
fokozott tisztelete (teljesen kificamított személyi
méltóság), öntörvényűség
értékesítés, nem más, mint a
tízparancsolat semmibe vétele. Ha azonban a
tízparancsolat feledésbe megy, hisz ennek tisztelet a
kivételnek, nincs
reklámja a médiákban, gyászos
szellemiség alakul ki körülöttünk. Magyar
ifjúság,
élj tiszta életet, ne hazudj, ne lopj, tiszteld az
időseket, tegyél minél több
jót és ne a mammont, hanem az egy és igaz Istent
imádd, helyébe az
önmegvalósító, pillanatnyi hasznot és
élvezetet kereső felfogás lesz a trendi.
Hogy ebbe az irányba haladj, ne félj,
segítünk, hittant, erkölcstant nem
engedünk tanulni. Ha mellettünk döntesz, senkinek sem
tartozol elszámolni,
Isten, papok, család, megszületett, megölt kis
és nagy gyermek nem számítanak.
Ez ám a való világ!
Van-e
erő, ami a sok rosszat jóra tudja fordítani? Igen, de
tisztában kell lennünk,
hogy hatalmas szellemi erők feszültségében
élünk. Vannak pozitív és negatív
motiváló
szellemek. Pál apostol így tanít: „nem a test
és vér ellen kell küzdenünk,
hanem a gonoszságnak égi magasságokban lakó
fejedelemségei ellen.” Az elromlott
jó szellemről szól ez az intés, aki
kilépett, magát kiszakította, Istennek a jó
gondolkodást és helyes cselekvést
irányító
koreográfiájából. Ő a sátán.
Görögül
Diábolosz, azaz megosztó,
szétdobáló, a mardosó, az üvöltő
oroszlán, aki öl,
hazudik, ígérget és becsap, a végén
pedig kétségbe ejt. Telve van a világ (ez
alól a mi környezetünk sem kivétel) az ő
áldozataival és hogy tisztában legyünk
az igazi való világgal, tudnunk kell a jó
lélekről is.
Ő
Isten szent lelke, akiről szintén sokat tudhatunk. Amíg a
gonosz lélek megoszt
személyiségeket, innen a sok skrizofén, addig a
Szentlélek felelősséget kér, az
erkölcsi nevelés fórumait kínálja,
istenismeretet ihlet. Amíg az ellenlélek
szétzilálja a házasságokat – már
nagyon sokan le is szoktak róla -, Isten lelke
a szentségi házasságot sürgeti, ahol igazi
egyéniségek, jellemek teremnek. Az
önmagában is megosztott, boldogtalan ellenlélek,
jellem nélküli, szánalomra
méltó törpéket bérel fel, mintegy
kiszolgáló balekokat, hogy lopjanak,
hazudjanak, ígérjenek fűt-fát, addig a
Szentlélek Teréz anyákkal, János Pál
pápákkal, szerény, tiszta életű papokkal,
sok gyermeket vállaló családokkal,
egyházukért tenni akaró újonnan
bérmáltakkal, a magyar népet igazán szerető
vezetőkkel kínál kiutat, kínálja egy
új világ és szebb jövő
felépítését, a sok
bennünket körülvevő rossznak jóra
fordítását. Éljünk hát vele.
(Kerényi atya
írása alapján)
Húsz
éve folyamatosan vesszük fel minden évben a
kölcsönöket, mert jobban,
kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a
munkavégzésünk feljogosít.
Összevegyültünk egy uzsorás kufár
társasággal, és most csodálkozunk?
Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3
százalék?! Aki korpa közé keveredik, azt
megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kellett
volna felvenni a
kölcsönöket! Keseregni fölösleges! Eső
után köpönyeg!? Mi a megoldás? -
kérdezik itt is, ott is. Nem az a kérdés, hogy a
múltban mit kellett volna
tenni, hanem itt és most mit kell tennünk?
A
cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai
között vergődött, ezért a fényűző
életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy
októberi forradalomban elhajtotta, és
nagyrészt, mint halálos ellenségét
kiirtotta. Milliók és milliók haltak meg és
nyomorodtak meg, és nem csak Oroszországban.
Németország
a fojtogató pénzügyi örvényből
próbált kitörni, és végül Hitler
vezetésével egy
világégés szörnyű
kataklizmájába rántotta az emberiséget. Nem
csak a
politikusok és a katonák, de a pénzvilág
bűne is volt a második világháború!
A
valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk,
éltetjük a kapzsiság ördögét, mi
hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket,
így pénzedből nem földet,
otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra bízod,
hanem bankot keresel,
olyan emberekre bízod pénzedet, kik a legnagyobb kamatot
ígérik. Persze őket is
viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel mint
cápák vetik magukat bele a pénz
világába. Nincs kegyelem, ha nem sikeres
ragadozók, és te pénzedet veszélyben
érzed, hát te is könyörtelenül
visszaveszed utolsó vasig, és más bankra
bízod.
Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a
pénzvilág modern kártyajátékai,
és ha
játszol, munka nélkül is gazdag lehetsz..., de
valóban az lehetsz? A
fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz
lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a
vesztedbe.
Az
Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs
elosztása hatalmas
feladat! A múltban ott vannak a félelmetes kudarcok! A
kapzsiság, az önzés, a
pénz, mint pusztító fenevad szedi az
áldozatait. Van más megoldás?
Egyetlen
elfogadható válasz a mai világ
haláltáncára, Jézus Krisztus
válasza. Kétezer
évvel ezelőtt közénk jött, és nem
állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem
szülőföldjén, Názáretben megélte
szeretteivel a maga csendes, becsületes
munkáséletét. Fenntartható vágyakat
állított elénk, egy olyan
életformát, mely
elérhető, s mely boldoggá is tesz. Szent Ferenc
már nyolcszáz évvel ezelőtt az
ördög ganajának nevezte a pénzt, egyszerű,
vidám életútja ma is járható.
Fenntartható,
tiszta örömök után kell kinyújtsuk a
kezünket. Olyan örömök után, melyet nem
esz meg a rozsda, melyet nem rág szét a moly, melyek
után másnap nem keserű a
szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő,
ropogó világunk kérdéseire. Jézus,
ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint
kétezer évvel ezelőtt, szépen
megélné
a csendes, egyszerű názáreti életét
szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács
vagy földműves, vagy tanár, vagy orvos becsületesen,
szorgalmasan, ott a szép
szülőföldjén, ahol született.
Meg
kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a
kapzsiságot, hajtsuk el magunktól a
fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni
vágyat. Autónkban nem maximalizálni
akarjuk a fogyasztást. A cél egy optimális,
takarékos motor, mely kevés
üzemanyaggal célba visz. Miért nem ugyanez a
cél életed minden területén?
Sokszor a kevés is elég, a szerény, egyszerű
megoldás is célravezető. Egy angol
polgármester névnapi ünnepségén
voltam, szerény, egyszerű vacsora volt a 170
vendégnek: svédasztal kétfajta hússal,
háromféle körítéssel, előétel
nem volt,
a végén mindenki vehetett egyféle
süteményből, az italokat mindenki saját
kontójára kérhette. Néztem a kedves 70
éves vendéglátónk egyszerű,
természetes,
vidám ünneplését, magamban azokra a
rendezvényekre gondoltam, melyeket itt a
Kárpát-medencében rendeznek - és
elszégyelltem magam. Igen, a soktornyos,
bádogtetejű házak lakóit lenézzük, de
újgazdag rongyrázásban az egész
társadalmunk ott liheg a nyomukba. Fölösleges
költekezéssel akarjuk bizonyítani
kiválóságunkat, és balgán, magunkat
és egész társadalmunkat belerántjuk az
adósság szörnyű szakadékába. Egyke,
végzős gyerekeink tanévzárójára
vagyonokat
költünk, csak a fényképésznek egy
egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk
gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi
vetettünk ágyat a gonosznak, miért
csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a
fiataljaink? Miért vállalnák
az általunk felhalmozott adóssághegyeket?
Nézzétek
az ég madarait, a mezők virágait! Van megoldás,
adjátok oda a császárnak, ami a
császáré, és ti keressetek olyan kincseket,
mik megmaradnak az örök életre,
mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti csendes, egyszerű
életével
bizonyította, hogy szeretteink körében,
szülőföldünkön, becsületes, egyszerű
munkás életet élve, a szép
természetben boldog lehet az ember. Ez az az út,
melyet ő is járt, és melyet mi is járva egy
fenntartható életet élhetnénk és
boldogok lehetnénk.
Induljunk
el Krisztus nyomában!
Csaba testvér
(Forrás: magnificat.ro)
E
kettőt sűrűn összemossák, főleg azok, akik azt
akarják, hogy az Egyház ne
szóljon bele a közélet dolgaiba. Az Egyház,
amely az üdvösség házát jelenti a
magyarban, már eleve nem lehet politikamentes, mert
egyáltalán nem mindegy,
hogyan alakítjuk emberi kapcsolatainkat.
A
politika szó görög eredetű, és annyit jelent,
mint közös ügyeink. Persze, sok
embertársunk egyháztól és
politikától egyaránt idegenkedik, ami nagyon
helytelen. Nem lesz boldogabb, ha begubózik, és nem
érdekli őt a közélet.
Lehet, hogy magas körökbe került vezetőket nem tud
lecserélni, de személyes
környezetéért felel, és ez is politika
kicsiben. Az is politika, közös ügy,
hogy egy családban ki mit csinál. És ha
Jézus az emberiséget feltámadásával
egy
családdá alakítja, akkor nagyon is fontos, kik
és milyenek az emberi vezetőink.
Ha nem jók, le kell váltani őket, ha jók, meg kell
tartani. Erre valók a
választások. Állandó téma, de most
nem árt újra aláhúzni: az Egyház
egyetlen
pártnak sem elkötelezettje, vagy szövetségese.
A dolog fordítva működik: a
pártok szabadon eldönthetik, mennyit merítenek az
Egyház által adott
ajánlásokból, amelyeket Krisztustól
tanulunk, hogy boldogabb legyen az életünk.
(Sánta
János, Magyar Kurír)
Az
újjá alakult érsekvadkerti
egyházközség képviselőtestülete
és az általa
képviselt testvérek nevében szeretettel
köszöntöm abból az alkalomból, hogy
húsvétot
követő 4. vasárnap, pünkösd felé haladva
az időben, 45 felkészült fiatal
testvérünket, név szerint Bakó
Norbertet,
Barák Barnát, Bihari Bencét, Boda
Líviát, Bozsonyík Kristófot, Czinege
Bálintot, Csalár Barnabást, Csernák
Dánielt, Dombai Bálintot, Dósa Katalint,
Erdélyi Dánielt, Erdős Gabriellát, Gulya Tibort,
Gúth Mártont, Halaj Lénát,
Halaj Zsófiát, Hegedűs Dórát, Híves
Balázst, Híves Barbarát, Holman Andrást,
Holman Borbálát, Jánossy Lászlót,
Kiss Krisztiánt, Kovács Krisztofert, Kovács
Nikolettet, Kökény Krisztiánt, Laczó
Pétert, Lakatos Ramónát, Márton
Hildát,
Molnár Ádámot, Nagy Máriát, Papp
Dórát, Pap Nikolettet, Péter Ádámot,
Pistyúr
Zsófiát, Richter Jenifert, Soós
Ádámot, Szinovszki Ákost, Temela
Sárát, Valusz
Martint, Varró Pétert, Viczián Bencét,
Viczián Klementínát, Vitéz Dorinát
és
Záhorszki Viktóriát a
bérmálás
szentségében részesítette.
Egy
régi énekünk sorai jutnak most eszembe, miszerint
„múlnak az évek, s mi egyet
újra lépünk már. Lehull a hó, de
tudjuk, újra eljön majd a nyár. Utazunk,
érkezünk, találkozunk és
búcsúzunk, s egy új világról
álmodunk.”
Püspök
atyánk közreműködésével most a
nyár jött közénk a pünkösd
szellemét megvalló
fiatalok által, akik tudják, közel 2000 éve
pünkösd az a nap, hogy a gyenge és
félénk apostolok az életüket
kockáztatva váltak a világ felé
tanúságot tévő és
tanító hősökké, mert
megértették azt, hogy a világnak Krisztus kell! Ma
sincs
ez másképp.
Az
eredmény nem maradt el akkor sem, és ma is hozza
hozamát, hisz megannyi vihar
után él egyházunk és élni fog minden
globalista törekvés ellenére is, főként ha
komolyan vesszük szentélyünk freskójának
„örök időkre megfogadjuk” feliratát.
Nagy
ünnepe a mai nap egyházközségünknek is,
hisz az itt megjelent fiatalok tanúk
előtt kérték püspök atyánk
közvetítő közreműködését, a jelen
lévő testvérek
imáját és példamutatását,
hogy a keresztény nagykorúság
szentségének vételével
követni tudják az apostolok életútját
és a tudati sötétséggel küszködő,
való
világunkban fénypontként tündöklő
Péterek, Pálok, Jánosok, Tamások,
Máriák és
Magdolnák lehessenek.
Tisztelt
Püspök Atya! Köszönjük, hogy vállalta
ezt az érsekvadkerti szolgálatot. Isten
hozta hozzánk bérmaútján, és Ö
kísérje élete végéig
egyházunk szolgálatában, benne
a közelgő zsinat sikeres lebonyolításában.
Érsekvadkert,
2012.04.29.
Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend.
Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van
Mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyóan megvonaglik
és felzúg Istenéhez.
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az
élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent
igédet
Legyen világosság!…
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…
És nagy szavát az Úr- kimondja!
Gondolatébresztő
Napnál
is világosabb, hogy korszakváltás előtt
állunk. Hogy lássuk és értsük,
kerüljük
a nagypolitikát, a gazdaság látványos
világ-válság eseményeit, az iszlám
világba helyezett puskaporos hordókat, inkább
menjünk el egy iskolai
jelmezbálba. A gyerekek ugyanolyan vidáman
ugrándoznak, mint régen, a szülők
szeme pedig ragyog: ugye az én Hermioném, Darth Vanderem,
Hegylakóm a
legaranyosabb? Az én anyukám szeme is csillogott, amikor
(40-50 éve) török
basaként pompáztam előtte a Tündér
Ilonák, Vasorrú Bábák, kurucok meg a
labancok között.
Mi
a különbség napjainkban?
Alapvetően
semmi. Mivel mindenki onnan táplálkozik, ahonnan etetik.
A virtuális/képzetes
világ szülői és gyermekei a nekik kitalált
szórakoztatóiparból, nagy- és
dédszüleink pedig őseik végtelen sora a
hagyományokból.
Itt
valahol szakadt a lét.
A
hagyomány a Létből ered, az emberiség
történelmi, szellemi tapasztalataiból és
az ezekből leszűrt sok évezredes következtetésekből.
A hagyomány tehát valóság.
Legmagasabb megnyilvánulása a vallás, és
azon belül Isten személyes belépése a
történelembe: kereszténység. Ha jól
megnézzük magunk körül a pillanatnyi
világot, akkor látjuk, hogy továbbra is hemzsegnek
benne a kurucok meg a
labancok, a török basák, a vasorrú
bábák és a Tündér Ilonák.
Mindössze annyi a
különbség, hogy ma másképp hívjuk
őket. Tehát a hagyományban élőnek
gondolkodnia kell: azonosítani az újonnan
felbukkanó figurákat, és figyelni
változásaikat, vegyüléseiket. Ha éber,
fölismeri őket és szándékaikat, ám
hogy
pontosan miképpen fognak vélekedni és cselekedni,
az nem tudható előre, hiszen
az ördög mindig a részletekben virgonckodik.
Egy
biztos, Hegylakóék nem a hagyományból,
hanem máshonnan jönnek. A képzetes világ
kutatói szerint a semmiből, vagy pontosabban a Semmiből, a
Valótlanból,
finomabban szólva a képzeletből. Egyszerűen
kitalálták őket a bevétel
reményében. Híveiket, azaz a fogyasztóikat
a semmibe rántják ugyan, de ez csak
mellékhatás.
Más
kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Semmi
nincsen. Ha nem is testesül
meg, mégis megnyilvánul. Mondják ezt a
Szétszóróra, az Antiktisztusra, aki a
Jelenések könyvében hol ilyen sárkány,
hol olyan vadállat, máskor hamis próféta
vagy Nagy Parázna. Saját valósága nincsen,
azokon keresztül cselekszik, akik
homlokukon (gondolataikban, kezükön) az ő jelét
viselik, útmutatásait követek.
Ismét
mások azt írják, hogy a kultúra nem
más, mint maga a kultusz: Isten szeretete
és dicsérete. A kultúra fejlődése
során a sötét erőket az ember tudata alá
űzte, a tudattalanjába és ott fogságban tartotta.
A modern kultúra viszont
éppen a démonok elszabadításán
fáradozik: szabaddá akarja tenni az embert a
hagyomány kötelékeitől, s minden
előítélettől mentesíteni igyekszik, melyek
közül a Rossz elítélése áll az
első helyen. Mondják, hogy korunk nagy
migrációja nem a szegény népek
nyomulás a világ gazdagabb fertályaiba, hanem
benső, lélekben zajló folyamat. A tudattalanból
kiszabadított démonok
elárasztják, elfoglalják és
megsemmisítik a történelmi tudatot, a
műveltséget,
az ember értékvilágát,
egyenlőségjelet tesznek szép és rút,
erény és bűn, nemes
és nemtelen között
Eltörlik
a múltat.
Akár
így van, akár úgy, az is lehet, hogy e
három vélemény lényegében egy: az
eredmények azonos irányba mutatnak. A
világtörténelemben páratlan ütemben
bővülő és dráguló oktatási és
tájékoztatási (?) rendszerekből újabb
és újabb
nemzedékek, emberek milliárdjai (!) vetődnek a
társadalomba anélkül, hogy
halvány fogalmuk lenne népük és az
emberiség múltjáról,
értékeiről, saját
gyökereikről, az élet mélyebb
értelméről.
A
tudatlanságnak ez az üres lapja kell az Antikrisztusnak
átmeneti uralmához. Nem
kétséges, hogy (ha hagyjuk) tele fogja írni
parancsaival.
(Czakó Gábor
cikke alapján)
„Azért jöttem,
hogy
tüzet gyújtsak a földön. Mi mást
akarnék, minthogy lángra lobbanjon!” (Lk
12,49)
Az
Ószövetségben a tűz Isten igéjét
jelképezi, amelyet a próféták
közvetítettek;
de utal az isteni ítéletre is, amely megtisztítja
népét, miközben áthalad
rajta.
Jézus szava is ilyen: építő, ugyanakkor lerombol
mindent, ami értéktelen, ami
esendő, ami hiábavaló, és csak az igazságot
hagyja meg.
Keresztelő Szent János mondta Jézusról: „Ő majd
Szentlélekben és tűzben fog
benneteket megkeresztelni.” Azt a keresztséget adta ezzel
hírül, amely
pünkösdkor valósult meg először a
Szentlélek kiáradásával és a
lángnyelvek
megjelenésével.
Jézus küldetése tehát: tűzbe borítani
a földet, nekünk adni a megújító
és
megtisztító erejű Szentlelket.
„Azért
jöttem, hogy
tüzet gyújtsak a földön. Mi mást
akarnék, minthogy lángra lobbanjon!”
Jézus nekünk ajándékozza a Szentlelket. De
hogyan működik Ő?
Úgy, hogy kiárasztja bennünk a szeretetet. Azt a
szeretetet, amelynek –
kívánsága szerint – mindig lángolnia kell a
szívünkben.
És mi jellemző erre a szeretetre?
Az, hogy nem behatárolt és földi, hanem
evangéliumi szeretet. Egyetemes, mint a
Mennyei Atya szeretete, aki esőt és napot ad mindenkinek,
jóknak és gonoszoknak
egyaránt, az ellenséget is beleértve.
Ez a szeretet semmit sem vár el másoktól, hanem
kezdeményez, elsőként szeret
mindig.
Ez a szeretet eggyé válik mindenkivel: együtt
szenved, együtt örül, együtt
aggódik, együtt remél a többiekkel. És
ha kell, konkrét tettekben jut
kifejezésre. Nem érzelgősség, nem csak szavakban
nyilvánul meg.
Olyan szeretet, ami Krisztust szereti a testvérben, szavaira
emlékezve: „nekem
tetted” .
Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, a
kölcsönös szeretetet akarja
megvalósítani a többiekkel.
Ez a szeretet – mint evangéliumi életünk
látható és fogható kifejeződése –
kiemeli és hitelessé teszi mondanivalónkat, hogy
evangelizálni tudjunk, hogy
valóban evangelizáljunk.
„Azért
jöttem, hogy
tüzet gyújtsak a földön. Mi mást
akarnék, minthogy lángra lobbanjon!”
A szeretet olyan, mint a tűz, tehát mindig égnie kell.
Hogy így legyen, valamit
mindig el kell égetnie. Elsősorban önző
énünket, mégpedig úgy, hogy teljes
mértékben a másik felé fordulunk: vagy
Isten felé, úgy, hogy megtesszük
akaratát, vagy a felebarátunk felé, akinek
segítünk.
A lángoló tűz, bármennyire kicsiny, ha van ami
táplálja, hatalmas tűzvésszé
válhat. A szeretet, a béke, az egyetemes
testvériség tűzvészévé, amelyet
Jézus
hozott a földre.
Chiara Lubich
Ezzel
a címmel közölt hosszú cikket egy
szakjogász akkor, amikor hatályba lépett az
új alaptörvényünk. Szerinte
választói igény nem mutatkozott az új
alkotmányra,
inkább arról van szó, hogy a politikai hatalom
kénytelen saját érvelését
vallási
alapra helyezni, hogy erkölcsi tekintélyt
kölcsönözzön neki. Ily módon válik a
vallás a politikai hatalom
tanítómesterévé. Aztán jön a
sok, jól ismert
liberális szólam a trón és oltár
szövetségéről, melynek jelképe a korona,
valamint Szent Istvánról, aki „kötelezővé
tette a katolicizmust”, és mily
szörnyű, hogy hiányzik a világnézeti
semlegesség. A Nemzeti Hitvallás a
„keresztény hitet jelöli meg kiindulópontnak,
jóllehet a történeti alkotmányra
való hivatkozással csak a katolikus hitnormáinak
felel meg”. A nemzeti
együttműködés, mint ideológia az embereket egy
fantáziavilágba zárja, sőt „az
új alkotmány valódi célja, hogy megteremtse
egy olyan keresztény-nemzeti állam
alkotmányos kereteit, amelyre hivatkozik, és akit
megidéz, hogy szóljon általa.
Nem meglepő tehát, hogy egyetlen európai ország
államfője gratulált gyorsan az
új magyar alkotmányhoz, Vatikán állam
uralkodója”.
Sok
hasonló „szakértői” véleményt
idézhetnék, mindben szerepel az untig megismételt
„fékek és ellensúlyok hiánya” és a
leplezetlen gyűlölet és felháborodás: mi az,
hogy „keresztény Magyarország?”, milyen
középkori és kirekesztő ez a jelzős
szerkezet, végveszélybe kerül a demokrácia
és a szabad gondolat (ebből is
kicseng a Czakó Gábor által leírt
létszakadás).
Mi,
keresztények mindezt másképp látjuk, sőt
hozzátesszük, hogy Magyarország
hagyományaiban és kultúrájában
még akkor is keresztény ország lenne, ha
valamilyen sorscsapás folytán az egész
lakosság balliberális ateistává
„modernizálódna”. Nehezményezte is a „ballib”
sajtó, mondván hogy Egyházunk a
történelmi egyházakkal karöltve a jelenlegi
kormányunk szája íze szerint
nyilvánult meg alkotmányról, politikai és
gazdasági világválságról, vagyis az
egyházak politizáltak. Ha valaminek
örülhetünk, akkor az éppen az, hogy az
alaptörvény keresztény erkölcsi alapokra
épül, vagyis magát a politikát akarja
erkölcsi alapra állítani. Ezért is
érthetetlen (vagy nagyon is érthető) a
felháborodás, hogy az új oktatási
törvény be akarja vezetni a hittant, illetve
a nem hívők számára az erkölcstant. A
szabadelvűek szerint egyiknek sincs helye
az iskolákban, ami persze teljes képtelenség,
hiszen gyermeket nevelni csak
szilárd etikai normák szerint lehet vagy inkább
szabad.
Az
idézett íráshoz hasonló cikkek
tucatszám jelennek meg magyarul és idegen
nyelveken. Nyilvánvaló céljuk (politikai
jelmezbál - Létszakadás) pedig annak
bizonyítása, hogy a magyar kormány „vissza akarja
forgatni az idő kerekét”,
ásatag nacionalizmust és konzervativizmust
képvisel, sőt az Aranybulla olyan
passzusait is érvényesítenék, miszerint
„fekvő birtok az országon kívülieknek
ne adományoztassék”, hol marad akkor az Európai
Unió legfőbb célja, az emberek,
eszmék és áruk szabad áramlása?
Ne
hagyjuk magunkat eltéríteni az igazságtól
és letéríteni a helyes útról, mert
hazánk keresztény ország volt és az is
lesz, a nemtelen támadások pedig csak
erősítenek bennünket abban, hogy emelt fővel
vállaljuk nemzeti hitvallásunkat.
(szszp
cikke
alapján)
(Elsőáldozási
gondolatok)
Isten
szeretetének megtapasztalása örömöt
ébreszt szívünkben. Ez csengett ki az
elsőáldozási szentmisén felolvasott
evangéliumi részletéből és sugárzott
a 22
elsőáldozónk, névszerint Balla Boglárka,
Benyó Bence, Csabák Dániel, Híves
Fanni, Kecskeméthy László, Lakatos Karolina, Nagy
Alexandra, Orem Roland,
Pizinger Henrik,Trubin János, Vidák Renáta,
Virág Richárd, Csizmadia Gergely,
Fábián Flóra, Kónya Ádám,
Lukács Leila, Magyar Afrodité, Mikle
László, Rácz Anna
Luca, Szrenka Franciska, Tuza Gyula és Virág Marina
arcáról.
Az
öröm abból fakad, hogy érzem: Isten
találkozni akar velem. A találkozás pedig
nemcsak érzelmet, szeretet érzést ébreszt
bennem, hanem megmozgatja az értelmet
és az akaratot egyaránt. Értelemmel ugyanis
belátható, hogy az ember szerető
jót akar nekem, sőt a legfőbb jót, az
üdvösséget, az Ővele való
örökké tartó
együttlétet. Ennek első lépcsője a
Szentáldozás, hiszen az Oltáriszentség
magunkhoz vételekor Jézus jön hozzánk, hogy
bennünk meghalva váljék eggyé
velünk.
2012.05.13
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
Franciaország
német megszállása, és annak kihatása
Callo Marcell életére
l939-ben
a hitleri német hadsereg betört Franciaországba,
és nagyobb részét megszállta.
1943-ban a hazai német munkaerő pótlására
francia kényszermunkásokat
alkalmaztak a németországi gyárakban,
kiváltképp a hadiiparban. Callonak meg
volt a lehetősége arra, hogy kivonja magát a
deportálásból. Ő azonban el akarta
kísérni fiatal munkatársait, hogy
jelenlétével Krisztust tartsa közöttük.
Egyik
nagynénjének ezt így fogalmazta meg:,,Én
(velük) megyek, mint misszionárius.''
Marcell
1943. március 19-én - Szent József
ünnepén – szívében mély
gyásszal búcsúzott
el jegyesétől. Ugyanis legkedvesebb leánytestvére,
Madeleine néhány nappal
korábbi bombatámadás alkalmával halt meg.
Németországba utazva egy thüringiai
fegyvergyárban
dolgozott, ahol pisztolyokat kellett szerelni neki.
Ennek
során egy hibás gépnél megégette a
kezét. Ugyanakkor a nyomorúságos
ennivalótól
gyomormérgezést kapott. E
megpróbáltatások miatt naponta erőt kellett venni
magán,
hogy el tudja fogadni nehézzé vált sorsát.
Szüleinek ezt írta: ,'Krisztus
nélkül nem tudom, mi lenne belőlem. itt nem találok
vigaszt. Egyedül vagyok,
hiányzik egy pap vigasztaló megerősítése,
hogy a léleknek békét hozzon...! Sok
lelki nyomorúságot kellene enyhítenie, és
számos vigasztaló szót kellene mondania.
Esténként, mikor a barakkomba érkezem úgy
találom. jól megy nekem, hiszen miközben
én másokkal jót tettem, magamnak is jót
okoztam. Az esti nyugalom lehetővé
teszi, hogy bizonyos dolgokat megtegyek, amelyeket napközben nem
tudtam
elvégezni; ima, rózsafüzér, lelkiismeret
vizsgálat, beszélgetés Veletek. Milyen
szerencsés vagyok, hogy Krisztus hírnöke lehetek!
Krisztust állandóan a telkemben
érzem, Ő az én támaszom és vigaszom.''
Callo
Marcell apostoli munkája és annak
következménye
Callo
Németországban is apostolkodott
kényszermunkatársai között. Más JOC
tagokkal és
egykori cserkészekkel titkos kis csoportokat alapított,
amelyekben -
legtöbbször színházi- vagy
sportközösségekként - a JOC apostoli
szellemében
tevékenykedtek. Ezekben Marcell hitéleti programokat
vezetett, vallásos témájú
előadásokat tartott, és gyakran
közreműködött színészként, vagy
mint döntőbíró.
Kórust is vezetett, és esetenként
betegápolói feladatokat is ellátott.
Mindezeken
túlmenően Marcell felvette a kapcsolatot német katolikus
fiatalokkal is,
akiktől megtudta, hogy ők szintén a náci rezsim belső
ellenállói. Továbbá
összeköttetést
hozott létre olyan francia cserkészekkel is, akik
szintén Németországban végeztek
kényszermunkát. Velük időnként titokban
találkozott, és közéjük új
tagokat is
felvett.
Ez
a széleskörű tevékenység nem maradt titokban
a nácik előtt. 1944 áprilisában a német
politikai rendőrség, a Gestapó felderítette a
francia JOC tagok egyik titkos, erdei
összejövetelét. Az egyik résztvevőnél
találtak egy listát tizenkét névvel,
köztük Callo Marcellét is.
Nyomban
beindult az üldöző gépezet, április
19-én Callot letartóztatták. A vád ellene:
,,Náci ellenes propaganda''. Büntetése először
féléves fogság volt a gothai
fogházban. Itt naponta tizenkét és
félóra mezei munkát kellett végeznie. Ő
azonban itt is folytatta apostoli tevékenységét, s
ezen magatartása miatt
koncentrációs táborba vitték,
szigorú őrizetbe. Ítélete így hangzott:
,,Amiatt,
hogy a munkaszolgálata folyamán a francia
bajtársai között katolikus akciót
folytatott, a német népközösséggel
szemben ártalmasnak bizonyul.''
Ezt
követően Marcellt marhavagonban a flossenburgi bajor
koncentrációs táborba
szállították.
Itt gránit kőbányában - mínusz 25 fokos
hidegben, harisnya és kesztyű nélkül _
kellett rabtársával együtt dol goznia.
folyt.köv.
Mindenkinek,
aki részt vett a benti Kolping Ház és
környezetének rendbetételében,
köszönjük
a munkáját. Van még feladat a telepített
gyümölcsösünkben és a 20 éves
jubileumi ünnepség kapcsán. Új arcokat is
várunk!
Idén
kilencedik alkalommal gyűlt össze a focit szerető kolpingos
társaság, hogy
összemérjék tudásukat a Nemzetközi
Kolping Labdarúgó Torna keretében.
Rendhagyó
módon nem Balassagyarmaton, hanem az újonnan
épült érsekvadkerti műfüves
labdarúgó pályán feszült
egymásnak a megjelent 11 csapat. Érkeztek csapatok
Gyergyószentmiklósról, Segesvárról,
Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából,
Romhányból, Budapestről és – természetesen
- Érsekvadkertről. Az időjósokra
némileg rácáfolt a verőfényes
napsütés és a beígért vihar is csak a
torna
végeztével érte el falunkat. Így
zavartalanul folyhattak a küzdelmek, melynek
végén Erdélyből érkezett barátaink,
a segesváriak hódították el a győztesnek
járó serleget. Őket követte a képzeletbeli
dobogón a romhányi csapat, míg a
harmadik helyen Érsekvadkert második csapata
végzett. Külön öröm volt számunkra
– az eddigi rekordnak számító 11 csapat mellett -,
hogy a hazaiak három
csapattal is képviseltették magukat. Az idősebbek
nyomdokaiba lépve a
legfiatalabb, még középiskolás korú
ifjak is felhúzták a labdarúgó cipőt, hogy
jelezzék: van utánpótlása a nagy
hagyományokkal és kiemelkedő eredményekkel
(csehországi
és itthoni tornagyőzelmek) rendelkező Érsekvadkerti
Kolping Ifjúságnak. Ezúton
is gratulálunk Nekik, és kívánjuk, hogy a
mostani kezdet után, hasonló
sikerekben legyen részük, mint amit idősebb társaik
megéltek, ezzel is
folyamatossá téve a generációk
közötti hazai és nemzetközi kapcsolatot.
(nyolcvannyolcas)
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Április
23-án képviselő testületünk az alábbi
tárgyköröket tárgyalta. 2011 évi
költségvetési előirányzat
módosítások rendeletbe foglalása, 2011.
évi
zárszámadás, valamint a lezárt évről
szóló könyvvizsgálói jelentés
tárgyalása.
Rendeletalkotás a közterületek ünnepi
fellobogózásáról. A már nem
aktuális
rendeletek hatályon kívül helyezése.
Sportkoncepció módosítás, mely a
műfüves
pálya használatát is szabályozza.
1./ Május 27-én: PÜNKÖSD ÜNNEPE. Vasárnap fél 8, fél 10, Pusztaberkiben fél 12 – Pünkösdhétfőn r. 7 és este 7 órakor lesz szentmise
7./ Kis Lara, Katalin (Kis Sándor-Csabák Edit)
Elsőáldozó
volt 22 gyermek május 13-án.
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
HALOTTAINK:
1. péntek -
2. szombat
- Hálából élő családért
-
Hálából élő családért
-
Temela és Kaba család halottaiért
3. vasárnap -
-
Vitéz István, felesége Kosztrihán
Mária, szüleik, Ferencsik és Pinke család
élő
és elhunyt tagjaiért
4. hétfő -
5. kedd
- Urbán és Temela család élő
és elhunyt tagjaiért
6. szerda
- Papi hivatásokért
7. csütörtök - Szrenka József,
felesége Laczó Margit, fiuk, szüleik, Laczó
Mihály és nagyszülők
8. péntek -
Palánki és Hotzi család halottaiért
-
-
Halaj Gyuláné Antal Margit, szülei, Antal és
Halaj család elhunyt tagjaiért
9. szombat
- Csabák Csaba (20. évforduló),
nagyszülei, Csabák és Gubik
család halottaiért
-
Híves András 10. évforduló, szülei
és hozzátartozók
-
ifj. Nagy József, veje, szülei, Murányi Lajos,
felesége és a családok
megholtjai
10. vasárnap -
11. hétfő -
12. kedd
-
13. szerda
- Virág Gyula és édesapja Gyula
14. csütörtök - Szabóki András, felesége
Molnár Margit, szülők, élő és elhunyt
családtagok
15. péntek - Jézus Szíve
tiszteletére
16. szombat
- Szarvas Józsefné Kocsis Margit, veje
Vitéz János, Szarvas és
Kocsis család halottaiért
-
Zsiga Gyula, felesége Szabó Mária 2.
évforduló, vejük, lányuk és
hozzátartozók
-
Konopás Jánosné Csernák Margit 4.
évforduló, élő és elhunyt
hozzátartozók
17. vasárnap - Rith József, felesége
Sztrecskó Sarolta, lányuk Veronika, Rith és
Sztrecskó család elhunyt tagjai
-
Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk
Ferenc, Busai Kázmér és szülei
18. hétfő -
19. kedd
-
20. szerda
-
21. csütörtök - Szabó János, szülei,
testvére és a Kaba család halottaiért
(Alapítványi)
22. péntek -
-
Jakubecz István 4. évforduló, nagyszülők,
élő és elhunyt hozzátartozók
23. szombat
-
-
Holman József, élő és elhunyt családtagok
-
Jenei János 1. évforduló, élő és
elhunyt családtagok
24. vasárnap - Koza János, szülei, élő
és elhunyt családtagok
-
id. Lencsés László, fia László
és a család élő és elhunyt tagjaiért
25. hétfő -
26. kedd
-
27. szerda
-
28. csütörtök -
29. péntek - Pásztor
János 3. évforduló, szülei, anyósa,
apósa, Antal és
Pásztor család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Kristók János, felesége Híves Katalin
és nagyszülők
30. szombat
- Valent József 1. évforduló, szülei,
testvérei, apósa
-
Varga Gergely, felesége Péter Anna, szüleik,
gyermekeik, unokáik János és
Ferenc
-
Macska András, a család élő és elhunyt
tagjaiért