Vadkerti harangok
2012. április

Szentmiseszándékok
Édesanyámnak
A munka öröme
A gondviselés eszközei vagyunk
A magzat fohásza
Életige
Nem állítok a kutamhoz gémet
A család legyen az imádság első iskolája
Május
Szemlér Ferenc: Könyörgés szelídségért
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

Gondolatok az anyai hivatásról

A legnagyobb jótétemény, amit Isten embernek a földön adhat, kétségkívül az igaz keresztény édesanya. Amint a világ szellemétől telített anya lelki pusztulás, a keresztény édesanya az összes adományok közt a legnagyobb. Ajak nem tudja szóba önteni mélységes értelmét, de hallatára megdobban a szív, és az érző, dobbanó szív eléggé beszédes. Nagy szó, áldott név, amely ott van a szívben már akkor is, amikor még gagyogni sem tudunk. Ott van és ott is marad, amíg csak tart a szív élete. Áldott és kedves ez a név síron innen és túl, mert hirdetője, gyöngyfoglalata a leggyengédebb, legtisztább szeretetnek.

Csodás hivatás: részesedés Isten hatalmában akkor, amidőn a Teremtő társa lehet. Anyaság annyi, mint a gyermeket Isten kezéből átvenni. Anyának lenni azt is jelenti, vigasztaló és segítő lenni. Ők enyhítik és segítenek elviselni szenvedéseinket.

Vannak áldozatok, amelyeket csak az anya hozhat meg. A remények egész boldogságát, az aggodalmak minden kínjait Eötvös szerint csak az anyai szív ismeri egészen. Ez a szó csodás kitartást, megbocsátó jóságot, mélységes boldogságot, sok-sok keserűséget, kimondhatatlan szeretetet és nagy áldozatot jelent.

Az anyaságot még megközelítőleg sem tudta szavakba foglalni senki. Pillanatokra átvillanhat egy-egy motívum, és az érzéseit kifejezni akaró anyai szív elragadtatásában sejtethet valamit a misztériumból, de lényegében talán örök titok marad. Mágikus erő, amely mérhetetlen szenvedéseken keresztül is hív és vonz, hogy alanyait olyan különös lelki készségekkel jutalmazza, amely még az érző-értelmi világban is csak a nő kizárólagos jutalma lehet.

Az anyai szeretetnek nincs földi határa, le tud önzetlenül mondani, mosolyogva szenvedni azért, akit szeret. Mily nehéz nekünk a lemondás magas célokért, Istenért is! Ő mosolyogva mond le érettünk, ha kell, akár egész földi boldogságáról. A gyermek a második, de a szemében értékesebb énjévé válik. A gyermekéért önző, magának önzetlen.

Az édesanya hivatása gondos, kitartó, a legnagyobb áldozatokra éjjel-nappal kész szeretetet kíván. Ez a szeretet mindig jelen van az anyai szívben, mely élénk képzelő tehetségben, a közelfekvő vagy konkrét iránti érzékben, a kedély bensőségében, gyengédségben, a gyermekkorhoz igazodóan ölt testet. Jelen van az anyai szeretet a gyermek számos mindennapi szükségletében, a z érzéseinek gondolkodásának körében, örömeiben a szenvedéseiben, a legcsekélyebb a gyermek kis világa körül forgó kicsinységekben.

Istentől indult el az anyai méltóság. Isten szeme, törvénye őrködik felette a világ kezdetétől az idők befejezéséig. És azóta a titokzatos kerék végzi örök forgását a világ végezetéig a Teremtő kezében. A láncszemek, az anyák pedig követik egymást e végeláthatatlan, megújuló nemzedékek sorában

(Mindszenti József: Az édesanya c könyve alapján)

Vissza az újság tetejére

Édesanyámnak

Csendes alkonyat volt,
Ahogy hazaértem,
Ave Máriára
Harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt
A régi kispadon,
Könnyekkel szemedben,
Sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd,
Közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam
Jóságos két szemed.

Kerested a régi
Derült vonásokat,
Ragyogó szemeim,
Nevető arcomat.

Az arcom oly törött,
A szemem sem ragyog,
Miről is tudtad meg,
Hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám,
Beteg vagyok, lelkem,
Anyai szerelmed
Gyógyítson meg engem.

Taníts meg engemet
Még egyszer nevetni,
Taníts meg remélni,
Taníts meg szeretni.

Vígy el, ahogy régen
Az első misére-,
Mutasd meg még egyszer
Az utat az égre.

Ugye megvannak még
A glóriás szentek,
Akik énnálam is
Még többet szenvedtek?

Mutasd meg őrizőm
Az Isten Bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg
A feszület lábát.

A nagy kereszt alatt
Térdeljünk le ketten,
S mondjuk el, mint régen:
Hiszek egy Istenben…

(Móra István)

Vissza az újság tetejére

A munka öröme

A munka szent dolog, bibliai idézetek sokaságával lehetne igazolni, de épeszű ember alig akad, aki a munkátlanságot dicsérné, A bűnös lustaság, a henyélés minden nép közmondásaiban elítélendő, minden népmesében fellelhető a naphosszat tétlenkedő, csodaváró figura, aki várja a sült galambot vagy a jó szerencsét. A nem távoli politikai múlt követeléseinek egyik legfőbbike a „munkát, kenyeret” volt, és az Egyház is számtalanszor hitet tett a munka fontossága és megbecsülése mellett, az evangélium tanításának szellemében. A marxista antropológia szerint a munka emelte ki az embert az állatvilágból, a jelképes bibliai teremtéstörténet szerint azonban a munka az eredeti bűn következménye, hiszen a paradicsomi boldogságból kiszakadt embernek verejtékes munkával kellet keresnie kenyerét. Állítólag a magyar munka szó szláv eredetű és szenvedést jelentett és jelent ma is. Az értelmetlen, alávetett, rosszul fizetett munka tényleg ilyen. Magam is sokszor kínlódtam olyan munkakörökben és munkákkal, amelynek nem láttam célját, és ma is kellemetlen emlékekkel birkózom, ha azokra az elvesztegetett időszakokra gondolok, amikor nem a hasznos munkáért, hanem a puszta jelenlétért kaptam némi bért a szocializmus korában, vagyis a gyáron belüli munkanélküliség időszakában. Akkor minden felnőtt ember „dolgozó”volt. Még pártjuk is volt, az MDP, és akinek nem volt munkahelye, azt elvitte a rendőrség munkakerülésért. Ma Magyarországon hivatalosan 10 százalék körül van a munkanélküliek aránya, am ha a különböző segélyezési formákat is idesorolnánk, a 20% -ot is meghaladná a ténylegese munkanélküliek aránya.

Annak idején igencsak ódzkodtam attól, hogy nyugdíjba vonuljak, hiszen Magyarországon a nyugdíjas lét lenézett és kiszolgáltatott állapot. Az időskornak nem sok tisztelet jár, az aktív korúak többsége eltartott rétegnek érzi a nyugdíjast, aki már munkaképtelen,, vagyis nem hasznos tagja a társadalomnak, nem fizet adót, sőt 65 év felett még ingyen is utazhat az ország területén. De nemcsak országosan, de a környezetemben is tapasztalom azt, hogy ma fiatalnak és középkorúnak sem jó lenni. Alig ismerek valakit, akinek stabil munkája, állása, biztos jövedelme lenne, és ez sajnos teljesen független a képzettségtől és a szorgalomtól. Ez az országos bizonytalanság nemcsak a munka becsületét vette el, hanem a munka örömét is, mert a piaci folyamatoknak és a munkaadók szeszélyének kitett munkavállaló úgy érzi, vele kegyet gyakorolnak, ha alkalmazzák, függetlenül attól, hogy munkája mennyi hasznot hajt. Tehát aki dolgozik, az többnyire joggal feltételezi, őt kizsákmányolják, miközben a munkanélküliek attól szenvednek, hogy feleslegesek a társadalom számára.

A nagy országrombolás évtizedei után talán ez lesz az új, nemzeti kormány legnagyobb feladata: Visszaadni az értelmes munka örömét, a közjóért tenni akarók megbecsülését. Talán még Szent Benedek rendjének jelmondata is újra érvényes lesz hazánkban, miszerint „imádkozzál és dolgozzál”! Hiszen minden munka Istennek tetsző, amit embertársainkért, a közjóért végzünk. Reménykedünk abban is, hogy a tanult embernek, a műveltségnek is újra becsülete lesz, ha visszakapjuk a munka örömét,

szszp

Vissza az újság tetejére

A gondviselés eszközei vagyunk

Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig négy hete született a kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése, és a kismamák mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten egészségesek.

Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta, hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot. Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön haza, ő hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is gondoskodik ruhákról.

A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallottunk a mai evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a mezőn. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előregondoskodnak magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban, sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát, hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek. Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg az egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehézhelyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti saját életében.

Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem, hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a bajba jutottak megkapják a kellő segítséget, és érezzék, hogy nincsenek magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni gondviselés eszközei vagyunk!

Vissza az újság tetejére

A magzat fohásza

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem.
Nagy a világ, majd elférek, ne pusztuljak, mint a féreg!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Értem egyszer esküt mondtál, feljegyezték a mennyben már.
Ha esküdhöz hűtlen lennél, szomorkodom az Istennél!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Én is keresztvízre vágyom. Ne vedd el a mennyországom!
Ha irgalmas lennél hozzá, imáidat imádkoznám!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Édesanyád is várt Téged, ringatott, ölelt, védett.
Tőled én is ezt esengem, szeress engem, szülj meg engem!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Tarts meg örökké magadnál, ha szíved alá elfogadtál!
Érzem, mint dobog felettem, aminek a foglya lettem!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Ne szálljon, mint örök átok, foganásom perce rátok.
Érzem, én már élek benned, tedd meg, anyámmá kell lenned!

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Ha eldobnál, ki szeretne, ki borulna a szívedre?
Napot, órát nem számolva, betegségben ki ápolna?

Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg!
Várja jötted az őrangyal, Isten küldte szent paranccsal!
Kiterjesztve védőszárnya, jaj, ha rám, hiába várna!

Hívtál - jöttem, vártál - lettem, legyünk most már egyek ketten

Istennek már megköszöntem, hogy itt vagyok az öledben!
Szíved minden dobbanása közelebb hoz a világra!

Édesanyám ne öljél meg, had örüljek látva Téged,
Ajkadról vett imádságom, életemért szíved áldom.
Drága léted hadd kísérjen itt a földön, fent az égben!

Vissza az újság tetejére

Életige

(Evangélium mindennap)

„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15,3)

Azt hiszem, a tanítványok szíve megdobbant, amikor ennyire határozott, bátorító szavakat hallottak Jézustól. Milyen csodálatos lenne, ha Jézus hozzánk is szólhatna így! Hogy valamennyire méltóak lehessünk rá, próbáljuk megérteni, hogy mit jelent.
Jézus éppen elmondta ismert hasonlatát a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. Ő az igazi szőlőtő, az Atya a szőlőműves: a terméketlen szőlővesszőket levágja, mindazokat pedig, amelyek gyümölcsöt hoznak, megmetszi, hogy még többet teremjenek.
Miután ezt elmagyarázta, kijelentette:

„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”

„Már tiszták vagytok…” Miféle tisztaságról van itt szó?
Arról az állapotról, amely a lélek számára nélkülözhetetlen, hogy Isten elé álljon; az olyan akadályok (mint például a bűn) hiányáról, amelyek meggátolják, hogy kapcsolatba lépjünk a „szenttel”, hogy találkozzunk az istenivel.
Ahhoz, hogy meglegyen bennünk ez a tisztaság, mennyei segítségre van szükségünk. Az ember már az Ószövetségben is tudatában volt annak, hogy csupán saját erejéből képtelen Istenhez közeledni. Arra volt szüksége, hogy Isten megtisztítsa a szívét, hogy új szívet adjon neki. Egy gyönyörű zsoltárban olvashatjuk: „… tiszta szívet teremts bennem, Istenem” .

„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”

Jézus szerint van egy eszköz, hogy tiszták legyünk, és ez az Ő tanítása. A tanítványokat a tanítás tisztította meg, hallgatták, és csatlakoztak hozzá.
Hiszen Jézus szava nem olyan, mint az emberi szó. Benne Krisztus van jelen, ahogy – ha más módon is – jelen van az Eucharisztiában. Általa Krisztus hatol belénk. Ha befogadjuk és valóra váltjuk szavait, Krisztus születik meg és növekszik a szívünkben.
Erről beszél VI. Pál: „Hogyan válik jelenvalóvá Jézus a lelkekben? Az ige hirdetése által, amely az isteni gondolatot, magát az Igét, Isten emberré lett Fiát közvetíti számunkra. Azt mondhatnánk, hogy az Úr testesül meg bennünk, amikor elfogadjuk, hogy a tanítás a szívünkbe jöjjön és ott éljen.”

„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”

Jézus igéjét a hívő szívébe vetett maghoz is hasonlítják. Ha befogadjuk, belénk hatol, és magként fejlődik, növekszik, termést hoz és „átkrisztusít”, azaz hasonlóvá tesz Krisztushoz. Ha az ige a Lélek által ennyire átalakítja a keresztény embert, akkor valóban rendelkezik azzal a képességgel és erővel, hogy távol tartsa a rossztól: amíg hagyja, hogy az ige működjék benne, addig szabad a bűntől, tehát tiszta. Bűnt csak akkor fog elkövetni, ha megszűnik engedelmeskedni az igazságnak.

„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”

Hogyan éljünk, hogy mi is kiérdemeljük Jézus dicséretét?
Úgy, hogy váltsuk életre Isten minden szavát, hogy táplálkozzunk belőle pillanatról pillanatra, állandóan újraevangelizálva egész létünket! S mindezt azért, hogy ilyen módon ugyanazok a gondolataink és érzéseink legyenek, mint Jézusnak. Ő élhessen általunk a világban, hogy így a társadalomnak, amely gyakran beleragad a rosszba és a bűnbe, megmutassuk azt az isteni tisztaságot és átlátszóságot, amelyet az evangélium felkínál.

Ezen felül a hónap során, ha csak lehet (ha mások is osztoznak szándékunkban), igyekezzünk különösképp azt az igét megvalósítani, amely a kölcsönös szeretet parancsáról szól! János evangélista, aki Jézus most kiválasztott mondatát idézi, csakugyan összefüggést lát Krisztus igéje és az új parancs között. Szerinte csak a kölcsönös szeretetben élhetjük úgy az igét, hogy megnyilvánuljanak hatásai: a megtisztulás, a megszentelődés, a bűntelenség, a bő termés, a közellét Istenhez. Az elszigetelt egyén képtelen sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretetben azonban megtalálja azt az egészséges környezetet, amely képes megvédeni hiteles keresztény életét.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Nem állítok a kutamhoz gémet

(kínai tanmese a mának)

Kolostorában egy reggel így fordult szerzeteseihez Lin-csi apát. Hívek! Ma elmesélem nektek, mit mondott régi mesterünknek a bölcs paraszt. Amikor a mester még vándorfilozófusként, lent járt délen, találkozott egy parasztemberrel, aki kutat ásott a földje végére. Ennek a kútnak a vizével öntözte rizsföldjét. Egyszerű csöbörben kézzel húzta fel a vizet a mélyből. Amikor a mester odaért és meglátta mit csinál, elámult, majd megkérdeztem tőle.

Te paraszt! Miért nem használsz gémet? Sok felesleges munkát takarítaná meg azzal és háromszor akkora területet is meg tudnál locsolni az eszköz segítségével. A paraszt sem késlekedett a válasszal. Tudom, hogy a gémmel munkát takarítanék meg. De hát éppen ezért nem használom! Mert mit kezdenék a megtakarított munkával, Újabb földdarabot művelnék meg, ahol ujabb kutat ásnék, s ha oda is gémet tennék, azzal megint munkát spórolnék. Azzal a munkával megint újabb földet művelnék, s a sok megművelt földön annyi rizst termelnék, amennyit már eladni sem tudnék. Akkor több bivalyt és kocsit vennék, s messzi városokba járnék velük piacra. A piacokon hosszú napokat töltenék rizsemmel, alkudnék, veszekednék, de aztán megint csak egy kicsikét gyarapodnék. Akkor megint újabb földet vennék, megművelném, kutat ásnék, gémet állítanék, , s végül a gémnek köszönhetően még többet dolgoznék, mint valaha.. A megtakarított munka csak is munkát termelne nekem, s egyre keservesebb lenne életem. Ezt tenné velem a gém. Ezért nem állítok a kutamhoz gémet, mondta régi mesterünknek a paraszt, ő pedig lejegyezte szavait, s az írás a mai napig fennmaradt.

Hívek! Bár kolostorunkban elvetjük az írott hagyományt, ezt a tanítást azonban jegyezzétek fel, s idézzétek, ahol csak lehet. Nehogy egyszer a földet ellepjék azok az otromba fullánkos gémek, mondta egykor Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Gondoljuk át e rövid történetet. Vajon mi hol tartunk a gémek állításában? Tudunk-e megállni, csendben lenni vagy csak a gémek sokaságának mókuskerekében érezzük jól magunkat?

Vissza az újság tetejére

A család legyen az imádság első iskolája

December 28-án, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál teremben tartotta meg a szokásos általános kihallgatást, amely a 45. és egyben az utolsó volt ebben az évben. A Szentatya katekézisét a názáreti Szent Családról tartotta.

„A családegyház legyen az ima első iskolája. A családban a gyermekek már a legkisebb kortól kezdve érzékelhetik Istent a szülők tanításának és példaadásának köszönhetően.”

Az igazi keresztény nevelésből nem maradhat ki az imádság. Ha a gyermekek nem tanulnak meg a családban imádkozni, később nehéz lesz betölteni ezt az űrt – mondta a pápa. Arra buzdította a családokat, hogy fedezzék fel ismét a közös ima szépségét, kövessék a názáreti Szent Család példáját. Így egy szívvé és egy lélekké, valódi családdá válnak.

Éppen az ima révén válunk képessé arra, hogy mély kapcsolatba lépjünk Istennel. A názáreti Szent Család az ima iskolája, ahol megtanuljuk, hogy meghallgassunk másokat, elmélkedjünk, behatoljunk Isten Fia megnyilvánulása legmélyebb értelmébe, példát veszünk Máriáról, Józsefről és Jézusról.

Emlékezetes marad Isten szolgája, VI. Pál pápa názáreti beszéde, amelyben kifejtette: a Szent Család iskolájában mindenekelőtt megtanuljuk a csöndet – idézte elődjét XVI. Benedek. VI. Pál pápa 1964. január 5-én mondott názáreti beszédében többek között így fohászkodott: „Óh, Názáret csöndje, taníts meg bennünket, hogy szilárdak maradjunk jó elhatározásainkban, készen álljunk arra, hogy meghalljuk Isten titokzatos sugallatait és az igazi mesterek buzdításait”.

Mária felülmúlhatatlan példaképe annak, hogyan szemléljük Krisztust. A Fiú arca az ő méhében formálódott, emberi vonásait tőle kapta. Mária szívének tekintete már az angyali üdvözlet pillanatában Jézusra összpontosul. A következő hónapokban egyre jobban érzi Jézus jelenlétét egészen a születés napjáig, amikor anyai gyöngédséggel szegezheti tekintetét Fiára. Mária egész létét meghatározzák a Jézushoz fűződő emlékek. „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,29) – olvassuk Lukács evangéliumában arról, hogyan fogadta Mária a megtestesülés misztériumát. Ez a magatartása végigkíséri egész életén át. Lukács evangélista megismerteti velünk Mária hitét, reményét és engedelmességét, imaéletét, Krisztushoz való szabad csatlakozását. Mindez a Szentlélek ajándéka, aki leszáll rá, mint ahogy leszáll majd az apostolokra Jézus ígéretének megfelelően.

Az a kép, amelyet Szent Lukács rajzol Máriáról, példa minden hívő számára, aki megőrzi szívében Jézus szavait, összehasonlítja tetteivel és előrehalad Jézus megismerésében. Boldog II. János Pál nyomán mondhatjuk, hogy a rózsafüzér imában Mária a példakép: Krisztus misztériumait szemléli, spirituális egységben az Úr anyjával.

Az evangélium, mint tudjuk, nem őrizte meg Szent József egyetlen szavát sem: jelenléte csöndes, de hűséges, állandó és tevékeny. Tökéletesen eleget tett atyai szerepének minden szempontból. Jézust Máriával együtt az imára nevelte. Elvitte magával a zsinagógába, a szombati szertartásokra, Jeruzsálembe, az izraeli nép nagy ünnepeire. A zsidó hagyománynak megfelelően József vezette az otthoni imákat reggel és este, valamint az étkezések alkalmával. Így Jézus megtanulta az egyszerű názáreti házban az ima és a munka váltakozását, és hogy Istennek ajánlja fel fáradozását, amivel megszerzi a családnak a mindennapi kenyeret.

A názáreti Szent Család az egyház első példaképe: Jézus jelenlétének és közvetítő szerepének köszönhetően mindnyájan gyermeki kapcsolatban élnek Istennel, aki átalakítja az emberek közötti kapcsolatokat is – fejtette ki az év utolsó általános kihallgatásán tartott katekézisében XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Május

„Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt…”, szüremlik be szobámba az édesbús melódia a szomszédos iskolából. A juharfák frisszöld lombján át nem látom ugyan, de elképzelem őket ünneplőbe öltözve, megbicsakló mosollyal és bepárásodott szemel. Összeszorul a szívem. Eszembe jut utolsó osztályfőnöki óránk, amikor sötét öltönyben, fehér ingben, ádámcsutkát szorító nyakkendőben ott szorongtunk a padokban, s utoljára hallgatjuk Szíjjártó tanár úr el-elcsukló hangját. Elmondja, hogy milyen rosszak voltunk, eleven csibészek, de szívesen viselné még legalább négy évig a rosszalkodásainkat. Amúgy meg jó eszű, kedves gyerekek vagyunk. Ő pedig- Isten nyugosztalja!- igazán jó tanár volt, szelíd, béketűrő és megbocsátó.

Felnőttesdit játszó kamaszok könnyeinket nyeldesve vonultunk ki az addig börtöncellának tekintett osztályteremből. „ A mi időnk lejárt.” Minden május elhozza a maga elérzékenyülését, a maga titkolt könnyeit.

Május. Virágoktól habos fák, újzöld fű, lombok dús kontya, aranymíves köszörűjeként felzúgó darazsak, legyek. Orgona- és gyöngyvirágillat. Emlékeket ébreszt. Gyerekkoromban kiszaladtam az erdőbe, gyöngyvirágot szedni édesanyámnak anyák napjára. A gyöngyvirágot messziről elárulja átható illata, ezért könnyű rátalálni, hiába rejtőzködik el dús levelei alá. Most orgonát vittem édesanyámnak anyák napjára. A lányomék kertjében szedtem, de már sajnos a temetőbe vittem. Ő már nem érezheti illatát, a virág most már csak nekem fontos, nekem számít. Tavaszi napfényben szikrázik a sírkő, a közeli fán feketerigó fújja önfeledten dallamát. Közhely: minden tél után tavasz jön. Szívszakadva várjuk mindig. Nézem, sőt megsimogatom a sírkövön a feliratot, s arra gondolok, a két kopár évszám közé szorult élet nem volt hiábavaló, s édesanyám talán nem méltatlankodott,amikor magához szólította a Teremtő. „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt…”

(F Csaba)

Vissza az újság tetejére

Szemlér Ferenc: Könyörgés szelídségért

Ami hiányzik még belőlem.
Taníts igédhez igazodni,
Bölcsességedben bizakodni.

Én Istenem! Pótold erőben,

Nehéz utam néhol egyengesd,
Kenyeret adj- kicsit, de rendest!
Szemem, szájam óvjad a szennytől
S szívemet védd meg az eszemtől.

Ne sújts szörnyű rettenetekkel,
Korbácsodat későbbre tedd el,
Ha majd szárnyaim kinőttek
És nem reszketek már előtted.

Költőd most még kicsi! Csak ember…
Tele ezer ijedelemmel.
Ne légy bírája!...légy csak apja,
Ki rossz fiát is simogatja.

(Szemlér Ferenc)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2012.május 21. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Emlékezzünk Marcel Callora!

25 évvel ezelőtt avatták boldoggá cserkésztestvérünket, a francia Callo Marcellt

Rómában a II. Vatikáni Zsinat ,,Világiak hivatása és küldetése az egyházban és a világban" határozata szellemében II. János Pál pápa 1987. október 4-én boldoggá avatott három világi vértanút. Köztük Marcel Callo (l92l -1945) nyomdászt, az Észak_franciaországi Rennesből aki tizenkét éves korától minden szabadidejét a cserkészetben élte heg, majd felnőve nagykorúan a Keresztény Ifjúmunkás Mozgalom (JOC, ejtsd zsok) közösségi vezetője lett.

A boldoggá- és szentté avatottak hosszú sorában a világiak csak szerény számban szerepelnek. Ezért volt nagy jelentőségű, hogy II. János Pál pápa egyszerre három korunkbeli, világit avatott boldoggá. olyanokat, akik elkötelezett, mély hitükért Európában szenvedtek vértanúságot.

Ki volt Boldog Callo Marcell?

1921. december 6-án - Szent Miklós ünnepén született a kilenc gyermekes breton Callo munkáscsalád fiaként. Bátyja – aki pap lett - jelen volt öccse boldoggá avatásán.

Marcell felnövekedve, szülővárosában 1934-től kezdve megtanulta a betűszedő nyomdász mesterséget. Munkája során minden helyzetben tanúságot tett élő hitéről. Imádságos, mélyen hívő magatartása édesanyja példája nyomán alakult ki benne, akit életrajzi írásában Bosco Szent János anyjával hasonlított össze.

Papnak készülő bátyja hazulról történt korai eltávozása miatt szülei mellett Marcellra is már egész fiatalon hárult a nagycsalád számos gondja és felelőssége.

Kitűnt élénk, .jó felfogású szellemiségével, ám kezdetben a következetes szorgalom nem volt erőssége. 1933-ban .jelentkezett a Francia Katolikus Cserkész Szövetségbe (Les Scouts de France. SdF). Nagy nap volt számára 1934. június 18-a, amikor a rennesi 5. sz. csapatban letette a cserkészfogadalmát. Vezetői eredményesen fejlesztették képességeit, és a csapatban való alkalmazkodó magatartását.

Rövid időn belül érvényesíthette vezetői képességét.

Felnövekedve - jó munkája és elkötelezett lelkisége miatt cserkészvezetői a Keresztény Ifjúmunkás Mozgalomba (JOC) ajánlották. Marcell, cserkészfogadalmának beteljesülését látta ebben, és tudatosan vállalta a munkája mellett kapott új evangelizációs feladatot.

Callo Marcell mint tanuló, testben és lélekben cserkész volt. Ezért - cserkészélete eredményeként - szívvel-lélekkel belevetette magát az ifjúmunkások keresztény közösségéért dolgozó apostoli mozgalomba. Küldetésnek tartotta új megbízatását, amelyet, mint,,militáns'' (,,élő harcos'') akart teljesíteni a fiatal munkások érdekében. Közöttük a ,,katolikus" Marcell hamarosan közismertté vált. Becsülték benne, hogy jellemes élete, szolidaritása, segítőkészsége, a másokért való felelősségvállalása nem üres szavak. Mindezt alátámasztotta szorgalmas és kitűnő szakmai munkájával. Mindig józanul és reálisan tekintett a többi fiatal munkatársára, de még a munkanélküliek hétköznapi életére is. Szabadidejében törekedett behozni őket az utcáról, színházat játszott velük és sportrendezvényeket szervezett számukra. Cserkésztapasztalatai és az ott elsajátított ismeretei alapján sokukat beszervezte a JOC csoportjaiba. Ezen új körülmények között mély lelkiségét és gyakorlati készségét jól fel tudta használni. Callo Marcell gyakran emlékezett a JOC alapítójára, a francia Joseph Cardijn bíborosra, aki szintén cserkészvezetőként nőtt fel, majd - bizonyos polgári elemeket elhagyva a cserkésznevelés alapismeretére és módszerére támaszkodva hívta életre 1925. április 18-án a Keresztény Ifjúmunkás Mozgalmat. Marcell az említett képességein túl figyelemre méltó gyújtó humorral is rendelkezett, és ezzel sok ifjúmunkás szimpátiáját elnyerte.

folyt.köv.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Mint már hallottátok, 2012. junius 2-án szombaton ünnepli Egyesületünk a 20. születésnapját

A program 10 órakor kezdődik ünnepi szentmisével, melyet Püspök atyánk mutat be a z életünkhöz kapcsolódó papjainkkal közösségben. A mise énekeit Sillye Jenő és barátai (régi barátaink) kísérik hangszereikkel. A hivatalos ünnepséget követően kulturális programokat szervezünk, melyen a helyi fellépőkön túl a Kaposvári rézfúvósok (Ők is jártak már templomunkban), a Pázmány táncegyüttes is fellép. A helybelieken és a társ kolping családok képviselőin túl Németországból, Felvidékről, Erdélyből lesznek vendégek, hogy a program határokon átnyúlóan is hirdesse Jenőék egyik énekének mondanivalóját, miszerint a világnak Krisztus kell.

Itt ragadnám meg a felhívást, hogy az ünnep méltósága megköveteli a helyszín rendezettségét. Ezért már e héttől kezdődően délutánonként elkezdjük a környezet csinosítását, melyhez dolgos kezek közreműködését várjuk. Az időpontok a vasárnapi nagymisék után kerülnek rögzítésre. Ott és hétközben Beke Lacinál lehet jelentkezni erre a feladatra

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Két rendkívüli ülést tartott képviselő testületünk az elmúlt időszakban. Ezek megtartását a megjelent pályázatokon történő részvételünk tette szükségessé. Így foglalkoztunk a katolikus iskola óvodává alakításának lehetőségével, amit a pályázatban kiírt újabb 3 csoport indítási feltétele tett lehetetlenné. Ugye látható a Harangokból is, ha nem keresztelnek, akkor óvodás sem lesz.. Döntés született a térfigyelő kamerák, az iskolánk tornatermi felújításának pályázati részvételében is. Ehhez módosítottuk a közbeszerzési tervünket is Határozatot hoztunk a gazdálkodásunkat kontroláló könyvvizsgálói tevékenység lefolytatásáról (egyébként ez évenként eddig is megtörtént) és aktualizáltuk a Hulladékgazdálkodási társulási megállapodásunkat

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1./ Április 29-én Dr. Beer Miklós püspök atya részesíti a bérmálás szentségében az arra 2 éve készülő fiataljainkat. (fél 12-kor)

2./ Május 1-től a szerda kivételével mindennap este 7 – kor lesz a szentmise, utána Májusi ájtatosság a BARLANGNÁL. – Szerdán a szentmise reggel, a májusi ájtatosság este 7-kor a Kálváriánál.

3./ Május 13-án lesz a fél 10-es szentmisén az elsőáldozás. Előtte szombaton du. 5 órától lesz gyóntatás nekik, szüleiknek, hozzátartozóknak.

4./ Május 27-én Pünkösd vasárnapja, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. 2 napos ünnep, Pünkösdhétfőn reggel 7-kor és este 7 órakor lesz szentmise.

KERESZTELÉSEK:

4. Lukács Lejla (Lukács Attila- Sallai Krisztina)
5./ Lukács Levente (Lukács Attila- Sallai Krisztina)
6./ Szabó Ádám (Szabó László Levente- Bernhardt Zsanett)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

HALOTTAINK:

17./ Virág Ernő (1958)
18./ Konopás Jánosné, sz. Csillag Margit (1927)
19./ Szabó Ignácné, sz. Kosztrihán Emerencia (1925)
20. Mák Józsefné, sz. Orem Margit (1922)
21. Laczó Andrásné, sz. Kácsor Erzsébet (1940)
22./ Dósa Sándor (1941)
23. Nagy Ferencné, sz. Kovács Mária (1928)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Május

1. kedd -

2. szerda - Zsiros Lajos, felesége Zsiros Erzsébet, szüleik és elhunyt hozzátartozók

- Fábián Jánosné Dósa Erzsébet és elhunyt hozzátartozók

3. csütörtök - Papi hivatásokért és Lukács József atyáért

4. péntek - Hálából élő családért

5. szombat - Holes Antal, felesége Kónya Erzsébet 1. évforduló és szüleikért

6. vasárnap - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család elhunyt tagjaiért

- Bulejka Pál, édesapja, apósa, anyósa és sógorai

- Erdős János, felesége Halaj Mária 1. évforduló, szüleik, testvéreik, valamint Kristók és Horváth nagyszülőkért

7. hétfő -

8. kedd -

9. szerda -

10. csütörtök - Papi hivatásokért

11. péntek - Jakubecz Mihály, felesége Mrekvicska Mária, gyermekeik, Németh és Varga család élő és elhunyt tagjaiért

12. szombat - Halaj Sándor, Boda Valkó és Bujnyik család halottaiért

13. vasárnap - Pénzes Ilona 5. évforduló, nagyszülei és hozzátartozók

- Vitéz Ferenc, szülei, nagyszülők, dr. Borsa Mihály atya, szülei, testvérei és nagyszülők

14. hétfő -

15. kedd -

16. szerda -

17. csütörtök -

18. péntek -

19. szombat - Szabóné Erdős Ilona, szülei és nagyszülei

- Boda Sándorné Nagy Mária, édesanyja és nagyszülei

20. vasárnap -

21. hétfő -

22. kedd -

23. szerda -

24. csütörtök - Jakubecz János, veje Kalmár József és a Zöllei család halottaiért

- Szabó Ferencné Czinege Piroska 15. évforduló, férje, szüleik, testvéreik és vejeik

25. péntek - Verebes és Szabóki család élő és elhunyt tagjaiért

26. szombat - Jakubecz János, veje Viczián József

- Valkó Vince, felesége Halaj Erzsébet, szüleik, gyermekeik és unokájuk János

- Záhorszki Erzsébet 2. évforduló, veje, a család élő és elhunyt tagjaiért

27. vasárnap - Szabó Ignác, felesége Vitéz Mária 11. évforduló, szüleik, nászuk Vitéz Sándor és Záhorszki Jánosné

28. hétfő - Hálából 50. házassági évfordulón

29. kedd -

30. szerda -

31. csütörtök -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre