Mi a böjt lényege?
Szentmiseszándékok
Székely János atya a hazánkat érő támadások okairól
Életige - Evangélium mindennap
Hétezer zarándok találkozója Rómában ... (befejező rész)
Tavaszi sugallatok
A tanúságtevő
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Mi a böjt lényege?

A böjt keresztény értelemben nem pusztán az ételtől, italtól való megtartóztatást jelenti. Azt is jelenti, hogy fegyelmezetten élünk, és sok kicsinek látszó dologban nem a könnyebbet választjuk, bár jobban esne, hanem a helyesebbet. Például nem késünk el, megbízhatóak vagyunk, s megtartjuk szavunkat. De klasszikus értelemben a böjt az ételről, italról való lemondás.

A Biblia szerint Krisztus 40 napig böjtölt a pusztában: ezzel példát mutatott nekünk, hogy le lehet mondani olyan dolgokról is, amelyek szükségesek, és amelyek egyébként helyesek és jók, egy magasabb cél érdekében. Hozzá kell szoknunk, hogy mindig a jót válasszuk, még ha azt nehezebb is megtennünk. Ha időnként a megengedettről nem mondunk le kisebb- nagyobb mértékben, nem lesz erőnk ahhoz, hogy parancsolni tudjunk magunknak, még ha ésszel fel is fogjuk, hogy ezt kívánná az igazi emberi magatartás.

A böjt olyan, mint amikor szabályozzák a folyót, gátakat építve annak mindkét partja mentén. Minden emberi cselekvésben fontos a helyes mérték megtalálása. Egyik irányban sem szabad túlzásba esni. Ha valaki soha sem enne, éhen halna. Ám ha valaki túl sokat eszik, a másik végletbe esve árt az egészségének. A böjtnek az az egyik rendeltetése, hogy szabályozza az embernek ezt az igényét, ami nagyon indokolt, hogy egészségesen tudjon táplálkozni.

Lehet szavakban is böjtölni. Ekkor az ember begyakorolja azt, kevesebbet se mondjon annál, ami az adott helyzetben szükséges, de többet sem beszéljen, mint ami helyes. Tágabb értelemben a böjt annyit jelent, hogy minden emberi megnyilatkozásunkban megkeressük a bölcs mértéket, s remélhetőleg meg is találjuk azt. Azért, hogy ne ártsunk például senkinek sem az össze- vissza beszédünkkel, hogy ne hibázzunk az időbeosztásunk terén, hogy mindig akkor tegyük a dolgunkat, amikor azt tennünk kell.

Krisztus 40 napig böjtölt, s ezzel példát adott nekünk az önfegyelemre. Önfegyelem – az étel, az ital, a szó, a nézés, a hírek meghallgatása- minden olyan emberi magatartás területén szükségen, amely az életünket kíséri. Egy szobrász úgy tud remekművet alkotni, ha kellő kitartással vési, kalapálja az előtte álló ormótlan márványtömböt. Önfegyelem útján mi is sokat alakíthatunk magunkon, kimunkálva általa egy sikeres életet, mint élő remekművet. Siker alatt most nem a földi karriert értjük, hanem az üdvösség útján való töretlen haladást. Az az ember a legsikeresebb, aki nagyon helyesen tud élni. Ehhez bizony sokat kell magunkon faragni, mert természetes módon, ösztönösen nem mindig találjuk el a helyes mértéket, hanem sokszor esünk helyette a túlzások rabságába.

A böjt nem sportverseny. Nem célja az, hogy az ember minél többet teljesítsen. Igazi cél, hogy mindenki testre szabottan megtalálja a saját helyzetének legmegfelelőbb magatartás formáját. Ennek megtalálásában nem hagyhat figyelmen kívül sem az életkor és élethelyzet, sem az egészségi állapot, sem pedig az, hogy mire vagyunk képesek.

A böjt fő célja nem az egészség megőrzése, megóvása, az csak annak velejárója annak, aki helyesen teszi, hanem az önfegyelemnek, az önuralomnak a kialakítása. Egyházunk ebben is igen bölcsen úgy irányítja az embereket, hogy vannak kicsit szigorúbb időszakok, mint például a nagyböjt, és az évközi önként, a jó kieszközléséért vállalt böjti napok, ahol szintén szerepet kap az imádság, a szükséges dolgok megismerése, megvalósítása mellett a valamiről való lemondás gyakorlása is.

A böjt tehát tágabb értelemben nem más, mint az uralkodás önmagunkon, eszköz kezünkben az Istenhez való közeledésre. A jó példát erre Jézus megadta számunkra. Szívesen viseljük hát azt a keveset, amit Anyaszentegyházunk kíván tőlünk a nagyböjt idején.

(Károly atya nyomán)

Székely János püspök a hazánkat érő támadások okairól

 Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik (Preambulum), amely azt állítja, hogy a magzat életét védelem illeti meg a fogantatástól kezdve (Szabadság és felelősség II), hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget (Alapvetés L). Az alkotmány azt is kijelenti, hogy a család a nemzet fennmaradásának alapja, és hogy az adó mértékét a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani (Szabadság és felelősség XXX). Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása. 

Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen.

A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez. Természetesen ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek. Az egyik ilyen vádpont az egyházakról szóló törvény. Ennek a törvénynek az a célja, hogy az úgynevezett business egyházaktól megvonja az egyházi státuszt. Magyarországon ugyanis, szemben nagyon sok európai állammal, az egyházi oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos állami finanszírozásban részesülnek, mint a hasonló állami intézmények, hiszen ugyanolyan adófizető polgárok számára nyújtják a nevelés, vagy a gyógyítás szolgálatát. Hazánkban ezért számos olyan ál-egyház jött létre, amelyeknek a legfőbb célja az állami támogatás megszerzése volt. Az új egyházi törvény ezen a helyzeten változtat. Pontosabban körülírja a feltételeket, amelyek alapján egy közösség elnyerheti az egyházi státuszt (legalább ezer tag; legalább 20 éves jelenlét az országban stb.). Azok a közösségek, amelyek nem kapják meg az egyházi státuszt, nyugodtan folytathatják a működésüket, csak az intézményeik állami finanszírozását nem fogják megkapni. 

Természetesen a magyar parlament és a kormány követett el hibákat is a munkája során. Ilyenek voltak a médiatörvény egyes – később meg is változtatott – pontjai, vagy a jegybanktörvény esetében néhány, talán szükségtelen módosítás, amely támadásokra adott alkalmat. Ugyanígy helyesebb lett volna a bankokkal való megállapodást a végtörlesztés rendelkezéseinek kibocsátása előtt megkötni.

A hazánkat érő támadás oka azonban nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a kétharmados többséggel, amellyel a választók a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, tettekre váltania. A külső támadásokat pedig higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka a jelen államadósságunk csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős ellenszélben is. 

Gyakran megtörténik a történelemben, hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy igazabb, emberibb világ építői.

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök 

Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Életige

(Evangélium mindennap)

Vissza az újság tetejére

Hétezer zarándok találkozója Rómában Adolf Kolping boldoggá avatásának 20. évfordulóján (befejező rész)

A Nemzetközi Kolping Szövetség által meghirdetett zarándoklat mottója volt: hogy a keresztények számára az egész világon ismertté váljon Adolf Kolping szentté avatásának óhaja, és hogy ezért imádkozzunk, ugyanakkor magunk is Isten parancsai szerint éljük.

Pénteken szentmisével kezdtük a napunkat és indultunk a San Pietro in Vincoli, vagyis Bilincses Szent Péter templomához.

A legenda szerint Eudoxia, III. Valentinus császár felesége, egy jeruzsálemi zarándoklata során, rálel a Péter apostol megkötözésére használt láncokra. A láncok egy része Konstantinápolyba marad, de néhány szemet elküldenek Eudoxiának Rómába, ő pedig a pápának ajándékozza azokat.

Rómában azután bekövetkezik a csoda Nagy Leó pápa kezében és szeme láttára a láncszemek összeforrnak a Rómában őrzött és nagy tisztelettel övezett többi darabbal.

A templomot annak a római törvényszéki épületnek a helyére építették, amelyben Szent Pétert a bíróság elé állították és elítélték. Szent Péter szenvedésének szimbólumát a főoltár alatt őrzik, bronz ereklyetartóban.

A legkiemelkedőbb művészeti alkotás e templomban Gyula pápa síremléke, Michelangelo remekműve. A síremlék közepén helyezkedik el a trónon ülő Mózes csodálatos szobra, mely oly tökéletes, megmozdul és szól hozzánk. Imáink elmondása után tovább indultunk.

Szent Kozma és Damján templomához mentünk, melyet Félix pápa építtetett a vértanúk tiszteletére 530- ban. Ikertestvérek voltak, Arábiában születtek és Szíriába mentek tanulni. Nagy érdeklődés élt bennük a tudomány, különösen az orvos tudomány iránt. Mikor elvégezték tanulmányaikat Kilikiában, Egé városában telepedtek le. Mivel azonban keresztények is voltak, nem csak orvosai, de apostolai is lettek a városnak. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy sem az orvoslásért, sem a gyógyszerekért nem fogadtak el pénzt. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. Diocletianus- féle üldözés elérte őket és mivel hitük megtagadására nem tudták őket rávenni, különféle módon próbálták őket megölni, de csoda folytán mindig megmenekültek, végül karddal oltották ki életüket.

Nagy Szent Gergely pápa idejárt imádkozni és 827-ben itt volt a pápaválasztás helyszíne.

Colosseum az ókori Róma hatalmas Amfiteátruma 188 méter hosszú, 156 méter széles, 48,5 méter magas. Mészkőből, tufából és téglából épült, bonyolult szerkezetű építmény. 55-73 ezer ember zavartalan elhelyezését biztosították. Hatalmas méretei és építészeti remekmű mivolta ma is nevezetessége a városnak, egyben kegyetlen látványosságok színhelye is ha a gladiátorok és vadállatok küzdelmeire gondolunk nem is beszélve az ezer vértanúhalált halt keresztényről. Mégis romjaiban is a római birodalom nagyságának és hatalmának legfenségesebb szimbóluma maradt.

Minden év nagypéntekén a Pápa itt végzi a keresztutat. 

Pénteki közös programunkat a Santa Maria degli Angeli („az angyalokról elnevezett Mária”) bazilikában folytattuk, ahol a nemzetközi zarándoklaton részt vevőkkel közösen imádkoztunk Adolf Kolping szentté avatásáért, a nemzetközi és a nemzeti szövetségeink megújulásáért.

Szombathoz érkeztünk, Kolping programzáró napja. Sajnos, a tervezett nagy zászlós felvonulást a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikától a Lateráni bazilikáig, a római rendőrség, biztonsági okok miatt nem engedélyezte (pontosabban visszavonta az eredetileg kiadott engedélyt, hivatkozva az október közepén lezajlott utcai tüntetések és atrocitások miatt). Pedig csodálatos lett volna a hétezer zarándok mintegy 350 Kolping zászlóval történő imádságos körmenete a Lateráni bazilikáig a záró szentmisére. A felvonulás helyett csoportunkkal elmentünk a Szent Lépcsőhöz.

Scala Santa –Szent Lépcső- Constatinus anyja, Heléna császárnő hozatta Rómába a hagyomány szerint azt a márvány lépcsőt, melyen Jézust Pilátus elé vezették.

845-ben állították csak a mai helyére. A lépcső 28 fokát faburkolat borítja, amelyen csak térdelve haladnak felfelé az emberek. Sokunk számára volt ez igazán, mélyen átérzett pillanat. Lélekben és néha testben is vittük fölfelé fájdalmunkat, könyörgéseinket, hálánkat, imáinkat mondva Jézus Krisztus elé. Nem lehet leírni azokat a szívszorító érzéseket, ami áthatotta szíveinket, de éreztük, hogy a lépcsőkön felérve szerető „kéz” ölel át.

 

Lateráni Keresztelő Szent János Bazilika, a legrégebbi római katedrális, Róma püspökének temploma, a pápai trón székhelye. A legmagasabb rangú Római négy pápai Bazilika közt, beleértve a jóval ismertebb Szent Péter Bazilikát is. Minden templom anyja és feje. Ebben a székesegyházban található a Magyar vonatkozású, második pilléren II. Szilveszter pápa sírja felett a szent korona küldéséről, 1909-ben készült dombormű (Dankó József műve.)

Hatalmas, öt hajós ókeresztény bazilika, 16 méterszéles és 87 méter hosszú a főhajó. 

Ebben a gyönyörű bazilikában fejeződött be záró szentmisével Adolf Kolpingra való megemlékezés. A szentmisét Schönborn bíboros úr (Bécs) mutatta be a prézes atyákkal együtt. Ezen a szentmisén köszönthettük Ottmar Dillenburg atyát, akit a Nemzetközi Kolping Szövetség vezetősége a római zarándoklat alkalmával tartott ülésén generálprézesnek, Adolf Kolping kilencedik utódjának választott meg.

A szentmisét követően búcsúztunk a sok ismerős zarándok testvérünktől és Rómától az örök várostól, ahová szeretnénk még újra visszatérni.

Szeretném megköszönni ezt a szép utat elsősorban Faternak, Szabó Jánosnak, aki számunkra megszervezte és azoknak is, akik neki ebben segítségére voltak, és minden utastársamnak az itthoni és a római Atyáknak.

Hornyák Endréné Érsekvadkert

Vissza az újság tetejére

Tavaszi sugallatok

Hideg van. Csupán a naptárból lehet igazán tudni, hogy közeledik a tavasz. Bár a naptár azt jól mutatja, milyen hónapban és évszakban vagyunk. Igaz ez az időjárásból nem mindig tudható, hisz nyáron sokszor didergünk, télen pedig olykor- olykor tavaszt érzünk. A nagyravágyó és telhetetlen ember beavatkozott a természetbe, amit ha nem is vesz tudomásul, büntetlenül nem tehet meg. Mire e sorok olvashatók lesznek a Harangokban, már kézzel fogható közelségben van a tavasz első napja. Hosszú volt ez a tél, hóval, fogcsikorgató hideggel, politikai csatározásokkal fűszerezve. De hát melyik tél nem hosszú? Hallhattuk a hírekben, hogy az első gólya már meg is érkezett a Mecsekbe. Talán Kele valamelyik kései utóda hozta már most Fekete István „odaáti” üzenetét, hogy vége télnek, ne féljetek, tavasz jön. Ezt üzenik a déli országrészben előbújó hóvirágok, a Polgármesteri hivatal előkertjében fehérben ránk mosolygó barkaágak is. A kertekben megjelent vakondtúrások szintén a közelgő tavaszt jelzik, noha ezek a föld alatt lakó élőlények nem nagyon élvezik a kikelet áldásait. Egy régi kis történet jut róluk eszembe. A kis vakond megkérdezi a mamájától: „Mama, hallom, odafönn süt a nap, meleg van és illatoznak a most nyíló virágok, mindenki jókedvű, hát akkor mi miért élünk itt, ahol állandó sötétség és hideg van? Azért kisfiam, mondja a mama, mert nekünk ez a hazánk.”

Nekünk pedig ez a hazánk, ahol kelepel a gólya, nyílik a hóvirág, pompázik a nyíló barkaág, talán még a vakondtúrás is nekünk púposodik. Újra kizöldül a fű, rügyek pattannak,, a hóvirágot az ibolya a gyöngyvirág és az aranyeső követi. Visszatérnek a vándormadaraink, az itt telelők pedig újult erővel vidáman zendítenek rég nem hallott dalaikra. Remélhetőleg a feketerigónk is, itt a kertvégében. A tél ugyan szedi áldozatait. A rigó is halandó, de a rigófütty örök. Az élet is, még akkor is, ha számtalan akadályt gördítünk is elébe.