Vadkerti harangok
2011. december

Szentmiseszándékok
Hétezer zarándok találkozója. Rómában Adolf Kolping boldoggá avatásának 20. évfordulóján (1.rész)
Szent Margit ma is közbenjárónk
Életige - Evangélium mindennap
Templombúcsúnk üzenete
Karácsonyi gondolatok
Gondolatok egy új év hajnalán
Mikulás a Támogató szolgálatnál
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

Krisztus előtt, Krisztus után

Feleségem mindig felszisszen, amikor még jóravaló, becsületes emberek is hajlamosak azt mondani: „időszámításunk előtt, időszámításunk után”. Vagy negyven évig csak így lehetett mondani, írni, sokaknak ma is rájár a nyelve és a tolla. Mások persze a kereszténység iránti gyűlöletüket fejezik ki ezzel a semleges, kikerülő formulával. Ők azok, akik még az összeadás jeleként is kerülik a keresztet, hiszen az a pluszjel a kereszténység jele is számukra. Nekünk azonban, Krisztus után 2011 szent karácsonyán nem lehet nagyobb boldogságunk, mint éppen ez. Jézus nyájaként életben maradtunk, és minden történelmi rettenet és üldöztetés ellenére egyre többen vagyunk.

Gondoljuk csak meg, milyen félelmetes és üres volt a pogány világ Krisztus előtt! Milyen sötét és reménytelen évezredek múltak el Ádám óta, micsoda kínzó szomjúság gyötörhette az emberiséget, hogy beteljesüljön végre a próféták jóslata, az első Eljövetel!

És milyen végtelen üresség lehet azok lelkében, akik ma is úgy érzik, nekik nem jött el a Megváltó! Akik abban a meggyőződésben élnek, hogy egyetlen életük nem különbözik az állatokétól, amelyeket csak a létfenntartás ösztöne vezérel. De a karácsony szelleme- Dickenstől tudjuk- még ezekhez a mogorva, kapzsi lelkekhez is ellátogat. Valamit ők is megsejtenek a Gyermek titkából, még azok is meggyújtják a gyertyát a fán, és elhelyezik alatta ajándékaikat, akik kirekesztik önmagukat az emberiség történetének legnagyobb eseményéből. A bibliai történet még azokhoz is eljut, akik még saját születésnapjukat sem ünneplik meg. A Mindenség leggyönyörűbb története kezdődik újra minden karácsonykor, amikor az Ige testté lőn, és miköztünk lakozik.

2000 év alatt mennyi mindent összeírtak már erről az ünnepről, amely persze mindig leginkább a gyermekeké. Csupa irtózatos közhely, szeretetről, családról, a békéről, a betlehemi jászolról, a szegénységről és gazdagságról, a háromkirályokról, mindez nyakon öntve a globális reklámpiac szirupos ajánlataival és mohó vásáriasságának minden giccsével. A szeretet ünnepe? Télapó? Fenyőünnep? A gyötrelmeibe gabalyodott, tanácstalan emberiség tolong a vásári sokadalomban, megpróbál úgy tenni, mint a többiek. A nyáj nagy része elvadult, farkasok vezetgetik nyájasan és vigyorogva a pénztárhoz- vagy a mészárszékre.

Krisztus után, Krisztus gyermekeinek azonban nincs okuk aggodalomra. Új szövetség született meg, a szeretet szövetsége. A halál kultúrája eljátssza érzelmes dalait, a kereskedelmi tévék is egy–két napig „családi” amerikai filmeket vetítenek, de már készülnek a szilveszteri bulira. A világ nagy része még úgy él, mint Krisztus előtt. Hitehagyottként vagy pogányként, telve zavaros érzésekkel, bűnbánattal, melynek nem leli magyarázatát. A Gyermek hiányzik nekik, a Megváltó, akárcsak a bölcseknek, a királyoknak, a politikusoknak, a jó helyre született kis sztároknak, aki nem tudják és nem is akarják elfogadni a csodát, a lélek halhatatlanságát és az örök életet.

Most egy pillanatra nekik is megnyílik az ég. Imádkozzunk értük, hogy a pásztorok módján ők is meghallják az angyalok dalát.

(szszp nyomán)

Vissza az újság tetejére

Hétezer zarándok találkozója Rómában Adolf Kolping boldoggá avatásának 20. évfordulóján (1.rész)

A Nemzetközi Kolping Szövetség által meghirdetett zarándoklat mottója volt: hogy a keresztények számára az egész világon ismertté váljon Adolf Kolping szentté avatásának óhaja, és hogy ezért imádkozzunk, ugyanakkor magunk is Isten parancsai szerint éljük.

Október 23-án 48 fő várakozással teli érsekvadkerti kolpingos elindult a Zetelakáról (Erdély), Budapestről és Balatonföldvárról társult zarándoktársakkal, Köves Ferenc országos prézes atya lelki vezetésével római zarándok útjára Boldog Kolping Adolf tiszteletére.

A gazdag programokat végigjárva megéljük és elraktározzuk majd a szép élményeket, amik megérintenek.

Az első nap hosszú utazását követően érkeztünk Bolognába, ahol a San Domenico templomban a domonkos rend alapítójának, Szent Domonkosnak a sírjánál mondtunk hálaadó imát a szerencsés utazásért, majd a vöröstéglás, árkádos épületek között sétálva csodáltuk meg a belvárost. A szálláshelyek elfoglalása után a szálloda különtermében esti szentmisén vettünk részt, amelyben nemzeti ünnepünkről is megemlékezve megköszöntük a szerencsés megérkezést, kértük a gondviselés jelenlétét zarándokutunk egészére.

Másnap reggeli után már 8 óra 30 perckor indultunk Firenzébe rövid városnéző sétára, mely után az úti cél Róma volt. Kicsit megfáradva, de időben megérkeztünk és elfoglaltuk a Szalézi Szerzetes rendhez tartozó szálláshelyeket a Rómában tanuló Hartai Gábor szalézi atya segítségével és jó tanácsaival.

Kedd reggelén Subiácót vettük célba Gábor atya irányításával, ahol egykoron Szent Benedek élte remete, majd szerzetesi életét. Ide vonult el, hogy bűneiért vezekeljen, és létrehozza azt a szerzetesi rendet, melyben szigorú reguláit kialakította.

Már a hegyre haladva szemünk elé tárult az égbe szökő hegy tetején épült kolostor. Szív, lélek békességgel töltődött ebben a csendben, amit mindenünnen a természet ölel körül.

Szent Benedek Nursiában született 480 körül. Miután kitanulta a hét szabad művészetet, Rómában jogot tanult, majd a városból visszavonult és remeteéletet kezdett Subiaco erdejében egy barlangban, ahová egy remetetársa, kötélen engedte le a magasból mindennapi kosárka élelmét. Három év teljes magány után mind többen zarándokoltak hozzá lelki tanácsokért. Ekkor döbben rá, hogy szerzetes közösségben, közösen elfogadott életszabályzat alapján kell működnie. Ez a szabályzat lett Szent Benedek regulája.

Először több kudarc érte, mert szerzetestársai a rendeleteket nagyon szigorúaknak tartották és elhagyták őt. „Imádkozz és dolgozz” volt a jelmondata, melyet később többen követtek és így monostort alapíthattak. Ők a kereszténység egyik legősibb szerzetesközössége.

Ferenc és Gábor atyák déli, gitáros–énekes szentmiséjével zárult ez a szép délelőtt. Visszafelé azon az úton bandukoltunk, amin ő és társai járhattak, és ez mélyen megérintette elköszönő szívünket.

Visszaindultunk Rómába a Priscilla Katakombákba ez a korai keresztények földalatti temetkezési és Isten tiszteleti helye. Három szintből áll ez a gondosan megtervezett földalatti temető, kápolna és folyosórendszer. Itt látható egy Mária kép, az angyali üdvözlet, amit az első ábrázolásaként tartják számon, mintahogyan a Szűz Mária a kisdeddel való művészeti alkotást is. A katakomba egyik legrégebbi része a görög kápolna (görög feliratokról kapta a nevét), ahol a legkorábbi freskóciklus képei vannak. Noé, Ábrahám áldozata, vízfakasztás a pusztában, a három ifjú, Zsuzsanna, Dániel az oroszlánok barlangjában, a napkeleti bölcsek, a béna meggyógyítása és Lázár feltámasztása.

Elérkezett szerda, audiencia a Szentatyával a Szent Péter téren.

Idáig ragyogó időnk volt, borús, esős reggel köszöntött ránk, de kedvünket nem szegte.

Metróval mentünk szálláshelyünkről a Szent Péter térre, ahová közeledve mindenünnen Kolping zászlókkal érkező csoportokkal találkoztunk. Az időjárásra való tekintettel a Szentatyát csak kivetítőkön láthattuk, mivel ennyi ember a biztonsági kapukon nem juthatott be időben a bazilikába.

Hosszú, türelmes sorállást követően érkeztünk a Szent Péter-bazilikába, ahol Feri atya vezetésével megismerhettük egyházunk legnagyobb templomának szépségeit, imádkoztunk Boldog II. János Pál pápa sírjánál, majd Szent Péter sírjánál lelkesen énekeltük a pápai himnuszt.

A nemzetközi zarándoklat megnyitó ünnepsége délután 4 órakor kezdődött a VI. Pál Audiencia Teremben. A különböző országok sok színes és hangulatos előadással készültek.

A magyarokat Fábián Marcsi és Bíró Zsófi képviselte. Marcsi gitármuzsikája és Zsófi csodálatos fuvolajátéka elkápráztatta a hétezer fős publikumot. Nem az elfogultság szavával, de oly boldogan tapsoltuk és tapsolták meg őket, magas színvonalú előadásukért, amit igazán megérdemeltek, büszkék voltunk „lányainkra”!

(Folytatás a következő számban)

Hornyák Endréné Érsekvadkert

Vissza az újság tetejére

Szent Margit ma is közbenjárónk

Ne szűnjünk meg imádságunkkal engesztelni Istent nemzetünkért, mondta Erdő Péter bíboros január 17-én, a margitszigeti kolostor romjainál az Árpádházi Szent Margit tiszteletére bemutatott szentmisén.

Miben is kérjük szentünk imáját és közbenjárását mi, mai magyar katolikusok, amikor körülöttünk sok kiábrándulást és reménytelenséget látunk?- tette fel a kérdést főpásztorunk a szentbeszédében. Utalt rá, hogy a kor, amelyben Árpádházi Szent Margit élt, igen viharos és reménytelennek tűnő korszaka volt történelmünknek. A tatár sereg feldúlta az országot, Béla király menekülni kényszerült, Magyarország mégis talpra tudott állni a tatárok után, pedig erre emberileg kevés volt a remény.

Ezt az újjászületést nemcsak a bátor és szorgalmas embereknek köszönhetjük, hanem annak is, hogy voltak, akik imádkoztak, s voltak, akik az életüket ajánlották fel engesztelésül ezért a népért. Szent Margit tudatosan adta életét Istennek. Tudta és vállalta, hogy az ő élete ajándék és felajánlás az egész népért.

Sokszor megmutatkozott már a történelemben, hogy az isteni gondviselés a legkilátástalanabb helyzetekben is tudott hozni gyógyulást, szabadulást, megmenekülést, megújulást. Feladatunk ma, hogy újuljunk meg lélekben, különös szeretettel forduljunk egymás felé, különösen a betegek, az idősek, a munkanélküliek, a gondokkal küszködő családok felé. Ne szűnjünk meg imádsággal engesztelni Istent nemzetünkért. Ehhez kérjük a Magyarok Nagyasszonyának, minden magyar szentnek, különösen pedig Szent Margit közbenjárását, hogy a ránk telepedett morális válságból kijutva ismét virágzó kert legyen hazánk, az oly sokszor megénekelt „Híres Pannónia”.

Vissza az újság tetejére

Életige

(Evangélium mindennap)

„Készítsétek útját, egyengessétek ösvényeit!” elő az Úr (Lk 3,4)[1]

Az adventi időszakban ennek az igének a megélésére kapunk meghívást. Lukács evangélista Izajást, a vigasztalás prófétáját idézi. Az első keresztények szerint ez az idézet Keresztelő Szent Jánosra vonatkozik, aki Jézus eljövetelét készítette elő.

Az egyház a karácsonyt megelőző időszakban, az előfutárra irányítva figyelmünket, az örömre hív meg bennünket, hiszen Keresztelő Szent János azt adja hírül, hogy a király hamarosan megérkezik. Elközelgett az idő, amikor Isten beváltja ígéretét, megbocsátja bűneinket és megajándékoz az üdvösséggel.

„Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Ez az ige – amellett, hogy az örömről beszél – egyben arra ösztönöz, hogy egész létünk új irányt vegyen, hogy gyökeresen változtassuk meg az életünket.

Keresztelő János azt hirdeti, hogy elő kell készítenünk az Úr útját. De milyen útról van szó?

Jézus, akinek érkezését Keresztelő Szent János adta hírül, mielőtt kilépett volna a nyilvános életbe, hogy megkezdje működését, kiment a pusztába. Ez volt az ő útja. S ott a pusztában – túl azon, hogy bensőséges, mély kapcsolatra talált Atyjával – különböző kísértéseket is átélt, közösséget vállalva így minden emberrel. Azután győztesen került ki belőlük.

Ugyanezt az utat fedezhetjük fel a halálában és feltámadásában is. Mivel a maga útján mindvégig kitartott, Jézus „úttá” lett számunkra, akik még úton vagyunk.

Ő maga az út, amelyen el kell indulnunk, ha tökéletesen be akarjuk tölteni emberi hivatásunkat, ami nem más, mint teljes közösség Istennel.

Mindannyian meghívást kaptunk, hogy előkészítsük Jézus útját, aki be akar lépni az életünkbe. Egyengetnünk kell tehát létünk ösvényeit, hogy lakást vehessen bennünk.

Elő kell készíteni számára az utat, egymás után hárítva el azokat az akadályokat, amelyek abból fakadnak, hogy szűk a látókörünk és gyenge az akaratunk.

Bátorságra van szükségünk, hogy eldöntsük: a saját utunkat járjuk vagy azt, amit ő képzelt el számunkra; a saját akaratunkat tesszük vagy az övét; a saját programunkat követjük vagy a mindenható szeretetében elgondolt tervét.

S ha egyszer döntöttünk, akkor azon kell fáradoznunk, hogy berzenkedő akaratunkat az övéhez igazítsuk.

Hogyan? Az igazán megvalósult keresztények egy gyakorlatban jól követhető, ésszerű módszert ajánlanak: azt, hogy éljük a jelen pillanatot.

Pillanatról pillanatra távolítsuk el az utunkba kerülő akadályokat, hogy ne a saját akaratunk éljen bennünk, hanem az övé.

Így váltjuk majd életre ezt az igét:

„Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Chiara Lubich

[1] Az Élet igéje, 1997. december. Megjelent: Új Város 1997/12

Vissza az újság tetejére

Templombúcsúnk üzenete

Rendet rakni az életünkben lehetősége érkezett el most, Szent András ünnepén, kezdte az ünnepi szentmise bevezetőjében volt káplánunk, Gyönyör László atya, a felvidéki magyarok plébánosa. Igaz, hétköznap van, mégis megtelt templomunk, hogy búcsúnk napján együtt imádkozzon Laci atyával és a vele oltárközösséget alkotó Szalai András (Felvidék), Lukács József (Kartal), Lukács András (Érsekvadkert), Horváth József (Dejtár) atyákkal, eleink iránti elkötelezettségként megvalósítva a szentélyünk Örök időkre megfogadjuk gondolatát.

Az evangélium is az elkötelezettséget állította szemünk elé. Jézus követésre hívja a hálójukat kivetni készülő Pétert és Andrást. Nem mérlegelnek ők, hanem az első hívó szóra követik Jézust. A hívó szó ma is elhangzik. Jézus ma sem néma. Mindannyiunkat hív, hogy vállalt hivatásainkon keresztül az apostolok példáját követve, életünkkel tegyünk tanúságot róla „nagyot halló” világunkban.

Nem kell megijedni a feladatoktól, amit saját életéből vett példákkal is bemutatott Gyönyör atya, hisz aki a hívó szót követi, az sohasem marad magára, s az igazság útján járva Jézus válik életünk részévé. Ezen az úton járni nem könnyű feladat. Nem is ígérte ezt a Mester a kortárs tanítványainak és nekünk kései utódaiknak sem. Nem kell megijedni az útjainkat tarkító keresztektől, hanem erősen beléjük kell kapaszkodnunk. A keresztbe a hittel történő kapaszkodás bő termést adó cselekmény, mely szívek boldogságában lát napvilágot. Az igazi boldogság ebben rejlik, nem a korszellem szerezz többet, mert lemaradsz, mókuskerekének vonzásában. Lemaradás akkor áll elő igazán, ha nem vesszük észre a környezetünkben élőket, mert a számunkra fontosabb világ zajával elnyomatjuk szíveink belső hangját. Tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy hol állunk most, és hová akarunk eljutni. Adventban, a karácsony közeledtével ez különösen igaz. Ne engedjük ellopni a karácsonyunkat az ABC-kel, CBA-kal ebben a feje tetejére állt világban. Az advent - és benne a templombúcsúnk - segítse elő szíveinkben a kis Jézus megszületését, mert ha Ő bennünk is megszületik, életünk az imádság útjára lép, és leszünk apostolai való világunkban.

(Érsekvadkert, 2011.11.30. emjé)

Vissza az újság tetejére

Karácsonyi gondolotak

Uram, hol a szeretet, amit oly bőkezűen szórtál közénk? Hol a fül, mely megértené szavadat? Az üstben, amelyben egykor vizet melegítettünk, hogy megtisztítsuk magunkat a mocsoktól, most ólom fortyog. Egymás fülébe öntjük, hogy saját jajunkat se halljuk meg.

Uram, itt süketek kiabálnak süketek fülébe, és nem értik, miért tátognak mások hangtalanul. Vakok kiáltják a köd lepte éjbe: „gyertek utánam, látom a fényt!” És elhiszik magukról, hogy látnak.

Vizeink méreggé váltak, ételünk marja a szánk. Búzamezőink ocsút teremnek, és savas esők pusztítják az erdőt. No meg a láng. A láng, amely egykor a kandallóban égett, s felmelegített havas téli éjszakán, most harci zajjal az égre szökött, sebet üt és halált okád. Karácsony napján kattog a fegyver. Ember az embernek ezzel üzen.

Uram, a Bábel csak főpróba volt. Sok értetlen ember a torony alatt. Lám, mi tudjuk már a titkot. Egymás nyelvén szólva mondjuk ki kevélyen a nemet. Tudjuk az igent is, a talánt és mindent, ami fontos, hisz nemcsak az almát loptuk el, hanem tövestül az egész almafát. Csak az a baj Uram, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Az édes gyümölcs megkeseredik a kezünkben, és tápláló talaj nélkül nem terem újabbat a fánk.

Nézz le ránk, Uram, és nyisd fel a szemünket! Látni szeretnénk, van-e jövőnk. Ember az emberben lelhet-e társra, vagy gyilkosa lesz, min megannyi fajnak? Vedd ki fülünkből az ólomdugót, mely szívünket is megmérgezi! Halljuk a hangot, és értsük a szót, féljük a rosszat és higgyük a jót. Ezekkel a gondolatokkal kíván kegyelmekben gazdag karácsonyt és boldogabb új évet a Harangok szerkesztősége.

Vissza az újság tetejére

Gondolatok egy újév hajnalán

Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön. és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ö fáradt cinizmussal, a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését.

Ő közénk jött és szembemegy az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel. Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya - vágyaink által szívünkbe irt - álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen felvállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy–egy kudarc, nem bénítja le, duzzogva nem ül félre, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre. Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.

Olyan döbbenetes látni, hogy sok-sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak immel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helybe tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat? Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait. Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni, és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mind egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad, csüggedten logó vitorlájába, és elindítja öt a reális létezés hatalmas óceánján. Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kisgyermek ki sem mondott panaszát, és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni, a kibontakozás utáni néma vágyra. Jó dolog mind egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt-ott csendesen megállva az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét.

Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog jónak lenni, alkotni, a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.

Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed, magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem te magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az ö útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni. Te ástad a kutat, de annak, életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben erdővé válsz.

Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan kocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül, vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeli őré. Mi vagy te? Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért, mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt, amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.

A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek. Krisztus, Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? Hiszem, hogy a világ megannyi kérdésére a válasz benned van, te magad vagy a válasz, melyeket a benned feszülő tiszta vágyakban, álmokban találhatsz meg. A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt, miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat és társaidat? Mersz a holnapban nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre Isten simogató válasza lenni?

Karácsony van! Mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?

Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani!

Szeretettel, Csaba t.

Déva, 2010. dec. 30.

Vissza az újság tetejére

Mikulás a Támogató szolgálatnál

Köszöntök mindenkit ezen a szép mikulás-váró ünnepségen. December van, több ünnep is vár ilyenkor ránk,de egyik legkedvesebb a Támogató Szolgálat mikulás ünnepe melyet gyermekeink annyira várnak.
Kérlek azonban benneteket, hogy előbb gondolatban repüljünk vissza az időben néhány évet, csak legalább ötöt! Ez az év volt ugyanis a Kolping Támogató Szolgálat kis csapatának megalakuló éve: anno Domini 2006.-ot írtunk akkor.
Szrenkáné Erzsike, mint gondoskodó anyánk,úgy hívtad magad köré azokat a gyermekeket és szüleiket,akik egyfajta terhet hordoznak,hogy itt felüdüléshez jussanak,és nagyon sokszor őszinte, jó szóhoz is.
Öt gyönyörű évet tudhatunk magunk mögött Veletek, rengeteg családias program: kirándulások, színház, erdei házi összejövetelek, születésnapok színesítették az amúgy szürke és fárasztó hétköznapokat. Ezeket, a szép emlékeket vagyunk most hivatottak megköszönni, nem emelkedett hangon de annál őszintébben és szívből jövően.
Hálásak vagyunk neked Erzsébet asszony!-Utalok itt most Árpádházi Erzsébetünk jó példájára, akihez hűen te is szárnyaid alá vetted a magad "betegeit, árváit". Köszönünk neked mindent és kérjük rád, valamint családodra a Jó Isten gazdag áldását! És bár utad most másfelé visz téged, mindig hálával fogunk gondolni rád.
Vandácska, Zsuzsika, Laci és Józsi bácsi! Nektek is sok-sok, és még annál is több köszönet jár, mint amit mondani képesek vagyunk: köszönjük két kezetek fáradságát, amivel mindent megtesztek gyermekeinkért és értünk. Életetekre kérjük az áldást, legyetek mindig nagyon boldogok!
Pár szó erejéig tegyünk említést a már elment dolgozókról is: Tündiről, Magdikáról, Iguskáról és Laciról. Nekik is ezer hála és köszönet a szolgálatukért. Nem tudunk mással fizetni, csak gyermekeink mosolyával, ezért a sok jóért.
Szeretem a karácsonyt,no nem az ajándékért,hanem valami megfoghatatlan "valamiért”, amitől és amiért van az ünnep. Kívánom a többi anyuka nevében is ezt a megfoghatatlan és tiszta érzést, hogy mindannyian szívből és lélekben ünnepelhessetek, nem csak így decemberben, de az egész esztendő folyamán!!!!
Mondandóm végén hadd idézzem Bródy János szavait:

"A szeretetnél nincs nagyobb erő, ez minden évben egyszer érthető.
Ha ez az igazság. Legyen hát világosság!

Miért nem, ó, miért nem- én csak azt nem értem-
Miért nincs minden áldott nap karácsony?"

(B E,szné)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2011.január 16. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Piros pajzs próba

December 17-én elkezdjük a táborban részt vett kiscserkészek próbáztatását, ami azt jelenti, hogy a kiscserkészek játékos keretek között számot adnak a tudósukról.
A próba három részből áll, a három rész teljesítése után válik alkalmassá a kiscserkész, hogy cserkész újonccá váljon.
Az egyes részek három teljesítése után egy kis pajzsot kapnak a gyerekek, amit a cserkészingükre varrhatnak.
Az első a piros pajzs, majd erre kerül a fehér végül a zöld. A piros pajzs próba tudásanyaga a következő:
I. Isten és ember kapcsolata: egyházi ünnepeken részt vesz
Napi jótett
Ima: Miatyánk, foglalkozás előtti-utáni ima, viselkedés a templomban
II. Ember és kapcsolata:
Közlekedés, telefon használat
Posta
Illemszabályok; köszönés, bemutatkozás, megköszönés
Kézügyesség fejlesztése bábok, állarcok készítése egyszerűbb állatfigurák rajzolása, festése, hajtogatása
Higiénia: mosakodás, fogmosás, cipőfűzés, étkezés
Családom: tudja a saját adatait
Kiscserkésztörvények, kézfogás, tisztelgés, jelszó, köszönés, ígéret szövege
Cserkészfiizet vezetése, ha lehet sok rajzzal
Csapatunk nevét, számát, csapatvezető nevét ismerj e
Vezényszavak: vigyázz, pihenj, oszlopba, vonalba sorakozó (ugyanezek karjeleit is tudják)
Népmesék
Népdal
Magyar zászló ismerete, a színek jelentése
Játék (kinti, benti, népi)
III. Ember és környezete
Magáról: név, cím, születés-, névnap
Pontosság, óra ismerete
Természet megfigyelése ismerje az évszakok váltakozásának jellemzőit
Áldott,békés karácsonyt!

Karácsony

Szent karácsony
ünnepén csillogó
mezején fut az éj

Hópehely a fákon.
Szent Karácsonyt
várom.
Ablakomon megül a dér
fehérbe öltözött a tér.

A Karácsonyfa betölti
a teret s a gyertyafény
vidáman pislog integet.

Jászolban ring a kis Jézus
őrzi álmát a nagy világ
S rád hinti oltalmát

Egy néma perc közeleg
Hajtsd le most fejed.

Angyalka száll a válladra
s füledbe súgja a
legszebb szót, szeretet.

Dér Ildikó

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

„Első pénteki Kolping esték” elnevezéssel szeretnénk rendszeres összejövetelt szervezni. Minden első pénteken közösen részt veszünk a szentmisén, majd a szentmise után a Kolping házban folytatjuk az estét. Közösen elmondjuk a rózsafüzért, ezt követően egy előre meghatározott témáról közösen beszélgetünk, amelyről mindenki elmondhatja véleményét. A végén megbeszéljük aktuális Kolping feladatainkat.

Az első alkalom december 2-án az alábbiak szerint zajlott le. Egy tized rózsafüzér elimádkozásával hangolódtunk rá Bíró püspök úr családokkal kapcsolatban megjelent írására. Több érdekes kérdésről, úgy mint nehéz pillanatok az életünkben vagy a ránk nagy hatással lévő személyek és események fejtettük ki véleményünket.

A folytatást is hasonlóan képzeljük el. Folytatjuk a püspök atya írásának átbeszélését, de a hó utolsó vasárnapján elhangzó evangélium elemzése a templomunkban hallottak és a médián keresztül (HIS) olvasottak tükrében.

Az összejövetelek részét képezi a következő hónapban megvalósítandó rögzítése. Most a „Szállást keres a Szent Család” adventi megvalósítása mellett döntöttünk.

Az estét mindig a Kolping családok imájával és egy mindannyink által ismert énekkel zárjuk.

A következő imaest 2012. január 6., az esti mise után, Kolping házi helyszínnel.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy az önkormányzat képviselő testülete 2011. november 28-án az alábbi napirendi pontokat tárgyalta.

Helyi építési szabályzat módosítása az előírt parkolóhelyek számánál.

Helyi adó- és hulladékgazdálkodási rendelet módosítása.

Beszámoló a III. negyedév gazdálkodásáról és a 2012. évi költségvetési koncepció.

BURSA HUNGARICA és az Arany János tehetséggondoz program pályázatainak elbírálása.

Belső ellenőri jelentés jóváhagyása, kérelmek – köztük a karácsony hangversenyhez érkezett- elbírálása, Hunyadi út, Erdősor út felújításához pályázatíró cég kiválasztása.

Egyebek során foglalkoztunk a műfüves pálya december 17-re tervezett átadásával, a Vadkert-patak medrének mélyítésével, az óvoda (volt katolikus iskola) megvalósulásával.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1.Emlékeztetőül:

            KARÁCSONYI MISERENDÜNK: dec. 25 éjféli szentmise 0 óra
            Dec. 25-én r. fél 8 de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)
            Dec.26-án r. fél 8 de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

Ez évben a liturgia a Szentcsalád ünnepét dec.30-án, pénteken ünnepli. Esti szentmisén imádkozunk családjainkért.

Dec. 31-én, szombaton: Szilveszter napján, Hálaadás szentmisével este 6 órakor.

Éjfélkor rövid szentségimádással kérjük Isten áldását az újesztendőre.

- Január 1-, vasárnap, Újév napja, fél 8, fél 10 a szentmisék időpontja.

Január 8-a vízkereszt ünnepe, szentmisék végén szenteltvíz megáldással.

A keresztények egységéért tartandó imanapról a templomi hirdetésben adunk értesítést.

KERESZTELÉSEK:

26. Pistyúr Lilien, Erzsébet (Pistyúr Ádám, Boda Viktória)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

HALOTTAINK:

            44. Kakas Ferencné, sz. Boda Mária (1940)
            45. Pásztor Istvánné, sz. Pálinkás Mária (1948)
            46. Káplár Győző (1941)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Január

1. vasárnap -

2. hétfő -

3. kedd -

4. szerda -

5. csütörtök -

6. péntek - Kovácspál János, felesége Tomis Erzsébet, szülei, fia és vejük, Bartók László és elhunyt családtagok

- Boda János, 2 felesége, szüleik, nászuk Csabák István és elhunyt hozzátartozók

7. szombat - Murányi István, felesége Komlós Ilona, szüleik és hozzátartozók

- Péter István, Boda Gergely hősi halott, szüleik, hozzátartozók és Kovács Gergely

- Nagy János és 2 felesége, gyermekei, szülők, nagyszülők, és Nagy Ignác, Vitéz István felesége Erdős Mária, szülők, nagyszülők, Csernák István, Káposzta József, szülők, nagyszülők

8. vasárnap - Majer István, szülei, Majer és Szabó család elhunyt tagjaiért

- Mrekvicska János, szülei és hozzátartozók, valamint apósa Fábián József, felesége Czinege Margit és hozzátartozók

9. hétfő -

13. péntek - Boda Kálmán, szülei, testvérei, a család élő és elhunyt tagjaiért

14. szombat - Halaj Mihály, 1. évforduló, unokája, élő és elhunyt családtagok

- Varga Szilárd, felesége Erdős Margit, vejük Bakó László (2. évforduló) élő és elhunyt családtagok

- dr. Boda János, testvérei, elhunyt hozzátartozók

15. vasárnap - Vincze János, szülei és hozzátartozók

- Fábián János, 2 felesége, gyermekeik és nagyszülők

- Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk és hozzátartozók

16. hétfő -

17. kedd - Bozsonyik Józsefné Mák Ilona 5. évforduló

18. szerda -

19. csütörtök -

20. péntek - Szabó Károly, felesége Híves Margit, 2 gyermekük, vejük és a család élő és elhunyt tagjaiért

21. szombat - Hustyava, Urbán és Jakubecz család halottaiért

- Halaj Ferenc, testvérei, szüleik, apósa, anyósa

- Murányi István, felesége, fiuk, menyük és hozzátartozók

22. vasárnap - Molnár Lajos, felesége Kovács Borbála, menye Erzsébet, testvére János, szülők, nagyszülők, a család élő és elhunyt tagjai

- Hornyák Kálmán, felesége Berze Margit, szüleik és testvéreik

- Kristók István, Kopcsák János Tamás, a család élő és elhunyt tagjaiért

23. hétfő -

24. kedd -

25. szerda -

26. csütörtök - Balla János, felesége, fia János és veje Pásztor János és nagyszülők

27. péntek - Szabó János, szülei, Kaba család elhunyt tagjaiért (alapítványi)

28. szombat - Dósa János, édesanyja, anyósa, apósa, sógorai, élő és elhunyt hozzátartozói

- Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz János, felesége Kopisz Rozália és elhunyt hozzátartozók

- Kristóf Józsefné Antal Mária, édesapja, apósa, anyósa

29. vasárnap - Balogh János, felesége Pistyúr Emerencia, élő és elhunyt családtagok

- id. Csillag Gyula, felesége Kordics Borbála, unokájuk János és elhunyt családtagok, Dombai Gergely, felesége Mrekvicska Borbála, szüleik, nagyszüleik

30. hétfő -

31. kedd -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre