Emberhalász leszel

Hónapokkal ezelőtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb, mint 10 évre volt szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot, halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000 féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idő múlásával egyre nagyobbra nőnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi munka. Péter, az ő testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János számára, akikről a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás. Nekik ez volt a mesterségük, s ebből tartották el magukat és családjukat. A halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja őket mesterségüktől: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s feleletük nem tűr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tűnődni, hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követői lesznek. Bizonyára nem értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg, hanem egyszerűen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma is irántuk, hiszen előzetesen ő sem kérdezett tőlük semmit, nem kérdezte őket képességeikről és szándékaikról, nem vizsgálódott családi körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerűen meglátta és meghívta őket. A bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus tanítványaivá fogadja őket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek őt. Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyűjt maga köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen ő maga is emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyűjtése és megmentése. Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és később a többi tanítványt is. Péterről, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését. Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus egy új, nagyszerű feladattal bízta meg, kiemelte őt a hétköznapi szintről. Napjainkban is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok középszerűségéből. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az életüket egy nagyszerű célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük élő nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerűbb feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a Jézus követésére hívó szót és az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.

Horváth István Sándor

Körzeti családi nap

  Családok éve van. Ezért is fokozottabb készület előzte meg a már hagyományos erdei házi találkozót, hogy a jelenlévő családok  kovászként vigyék való világunkba az egymásért élés szépségét.

Lukács András, az érsekvadkertiek prézese imával nyitotta meg a napi programunkat, majd felolvasta Kövesi Ferenc atya, országos prézes levelét, melyben megírta, hogy lélekben velünk van, amit a Pécsett értünk, jelenlévő családokért felajánlott szentmisével pecsételt meg.

Június negyedike van. 91. évfordulója Trianonnak. Nem mehettünk el szó nélkül az országunkat feldaraboló esemény mellett. Erről a romhányiak elnöke, Lacsny Péter adott rövid áttekintést, felidézve abban a nemzetünket megsemmisíteni akaró törekvések tömkelegét. Az előadás túl mutatott önmagán, hisz arra irányította figyelmünket, hogy ez a nap az emlékezés mellett ma már a nemzeti összetartozás napjává nőtte ki magát

A kis ünnepséget a Boldog Asszony Anyánk énekkel zártuk, megköszönve neki azt, hogy ennyi vész és vihar után vagyunk, élünk és élni akarunk palástja alatt.

A Via Margaritarium Zarándok Egyesület vette át a szót és „Zarándokolni jó” címmel vetített képes bemutatót tartott életükről. A képek kisugárzása, melléjük fűzött ismertetők egyértelművé tették számunkra mi a különbség a zarándoklat és a gyalogtúra között. Nem kis elhatározás kell ahhoz, hogy valaki gyalogosan, neki vágjon a Mátraverebélyt Máriacellel összekötő, 30 napra tervezett 754 km-es útnak. Anna és négy társa sugárzó arccal mesélte a megpróbáltatásokat, a z útközben feléjük irányuló szeretetet, a minden napra meghatározott elmélkedések és Szentírási szakaszok, csendek, erőt adó hatását. Testüket ugyan megviselte a nehéz terep, viszont lélekben teljesen felüdültek e hosszú út alatt. Távlati terveikről is ejtettek egy pár szót, mintegy kapcsolódva a trianoni bevezetőhöz. A békediktátum 100. évfordulóján 1920 fővel Franciaországi zarándokút szervezésébe kezdtek. Az egyen pólójuk terve kész is van. Mellrészét az öt darabra szakított Franciaország térképe díszíti majd az Igazságot Franciaországnak felirat kíséretében. Kellő előkészítés mellett biztos figyelemfelkeltő lesz e nemes ügyben zarándokúton lévő népes csapat. S ha leveszik hátizsákukat, elégtételként a feldarabolt Nagymagyarország lesz látható Igazságot Magyarországnak szövegkörnyezetben.

Amíg a sátrakban a helyiek előkészítették az ebédet, a Pázmány néptánc együttes rövid bemutatója hívta fel a figyelmet, hogy innen nem kell hazasietni, hisz a bemutató mellett tánctanításra is vállalkoznak a délután folyamán.

Az ebédet rövid erdei séták, a gyermekek játszóházi és lovaglási élménybeszámolói követték, mintegy ráhangolódva ezzel dr Beer Miklós püspök atya családok évéhez igazodó előadására. Sok érdeke dolgot hallottunk a közel másfél óra alatt a családok és a kolping családok kapcsán, amit a gyermekek háttér zsivaja tett még élőbbé, hisz gyermekek nélkül nincs család sem. Ők itt zsibongva szívták magukba a légkör illatát, a családi gazdaságok életkorhoz igazodó házi feladatai, háttérbe szorítva ezáltal az önzés előtérbe kerülését. Ne rázzuk hát le kényelmi szempont végett gyermekeinket Adjunk nekik lehetőséget, hogy a szeretet alapján általunk átadott tapasztalatokkal felvértezve vigyék tovább örökségüket.

Volt szó aktuális napi politikai kérdésekről is, melyek közül a „talicskával ás lapáttal is lehet autópályát, gátat építeni” volt a legmegnyerőbb, hisz az értelmes munka által érték és önbecsülés egyaránt születik, amire nagy szükség is van értékválságban szenvedő világunkban.

Az előadás alatt megérkeztek régi barátaink, Sillye Jenőék is, akik a püspök atyánkat követték a színpadon pünkösdre hangoló dalaikkal, a dalokat összekötő elmélkedésekkel, közös énekléssel.

Csak úgy rohant az idő. Máris délután 5 óra van. Kezdődik a szentmise, melyen közel kétszázan vagyunk. Jenőék kíséretében szállnak a dalok Isten felé erről az erdei tisztásról, jelét adva annak, hogy a keresztény közösségek olyan erő birtokosai, amely kiutat mutat az önzés végett az IMF hitelnél is jobban ránk nehezedő korlátok közül.

A  szentmisével nem ért véget a program. Igaz a csepeli, dányi, váci, romhányi, újpesti, józsefvárosi, esztergomi, balassagyarmati vendégeink folyamatosan elindultak hazafelé. Ám a tánceggyüttes és zenei kísérete maradt kicsik és nagyok örömére, hisz e szép nyári estén a néptánc és népdal számos fortéjával bővült ismeretanyagunk.

A rendezvény ugyan véget ért.. Ám az emlékek tovább élnek a jövő évi találkozó reményében, ahová téged is várlak kedves olvasónk, aki most nem tudtál, vagy nem akartál kiszállni a mindennapok egyhangú mókuskerekéből.

Évad, 2011.06.04  emjé

Vissza az újság tetejére

Lelkinap a Karitászban

Vissza az újság tetejére

Tiszteljétek a tekintélyt

Tekintélytisztelet nélkül nincs közös emberi élet! Ez olyan igazság, melyet tulajdonképpen bizonyítani sem kell. Csak nézzünk szét a világban: ahol már hárman is élnek együtt, már kell, hogy egyik parancsoljon s irányítsa az életet.

Kell a tekintély, kell az engedelmesség, ami napjainkban nagyon megcsappant s mindenkinek nehezére esik. Mint tiltakoznak, mint érvelnek és okoskodnak az emberek az engedelmesség ellen! Mióta az égben fellázadt az angyalok egy része az Isten ellen és vezérük ajkát elhagyta a sátáni gőg szava: „Ne szolgáljatok!”, azóta sokszor ismétlődnek e szavak az emberi ajkakon. Napjainkban talán még fel is erősödött és vált tömegessé, mert a sátán mai földi segítőtársai tervszerűen ingatják meg az emberek tekintélytiszteletét. Van-e ma gyermek, aki nem akar minden jobban tudni, mint az apja? Van- e tanuló, aki nem okosabb mesterénél?  Van-e polgár, aki nem tudná jobban vezetni az országot, mint a kormányzó férfiak?

Ez a „mindig mindent jobban tudás” valóságos járványos betegség, amelynek forrása a nem régmúlt idők álbölcsessége is. Annyit beszéltek az emberek fülébe szabadságról, önrendelkezési jogról, az egyén szuverinitásáról, hogy az ember végül is elhitte, hogy aki szótfogad és elismer maga fölött tekintélyt, az rabszolga, s az a hős, aki minden tekintély ellen lázong.

Ma is sokan vannak, akik az embereket így lázítják: „Akik fönt vannak, azok ingyenélők. Könnyű dolguk van. Alig tesznek valamit. Nem dolgoznak. Csak eltartatják magukat.”

Milyen könnyű az embereket ilyen izgatással megszédíteni! Nem veszik észre, hogy egészen úgy ítélnek, mint az a kisgyermek, akit édesapja először vitt el hosszú hajóútra.. A kisfiú nagyon élvezte az utazást, a matrózok sürgését-forgását. Csak a kormányossal nem volt kibékülve, amit meg is jegyzett édesapjának. Itt mindenki dolgozik, csak az az egy bácsi ott az üvegablak mögött, az áll tétlenül. Igaz néha mozdít egyet a karján, ennyi az egész ténykedése. Tudod kisfiam, felelte az édesapa, a látszat ellenére mégis ő végzi a legnehezebb munkát. Az ő éber szeme és irányítása nélkül hiába való lenne a többiek munkája, hisz soha sem érnénk el igazi célunkat.

Persze a kisgyermek nem tudhatta ezt, míg a lázítással megszédített ember nem is akarja tudni. Pedig a Teremtője, az Úr Isten, több ízben és egész határozottsággal kel védelmére a tekintély megbecsülésének a Szentírás szavai által. Ugye közismertek az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” jézusi jó tanács. És mi hogyan váltjuk ezt valóra?  Nem vagyunk e hajón lévő kisfiú értékszintjén? Bizalmat adva megválasztunk vezetőket minden szinten, hogy aztán véka alá rejtve tekintélytiszteletünket, lázítással nehezítsük mindannyiunk előbbre jutását? Ellenszegülünk, ahelyett, hogy közreműködnénk. Pedig, ha figyelmesen elolvassuk a római levél 13 versét, Szent Pál egyértelművé teszi azt, hogy az ellenszegülők önmaguknak szereznek elitéltetést. Hogy elkerülhessük az elítélést, lebegjenek szemünk előtt Szent Péter apostol intő szavai: „Az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek!”

(T.Thamér 1929)

Vissza az újság tetejére

"Tényleg van menyország!"

egy négyéves gyermek halál közeli élménye

Colton Burpo műtétje után megdöbbentő halál közeli élményekről számolt be, többek közt arról, hogy van a mennyországban egy nővére – akinek létezéséről nem tudhatott. A most tizenegy éves fiún 2003-ban egy későn felismert vakbélgyulladást követően életmentő műtétet kellett végrehajtani. Válságos állapotban 17 napot töltött kórházban.

Négy hónappal később, amikor egy alkalommal a kórház mellett hajtottak el, apja tréfásan megkérdezte, van-e kedve visszamenni. A gyerek így felelt: „Itt volt az, hogy énekeltek nekem az angyalok.” – „Belenéztem a tükörbe: halálosan komolyan beszélt” – emlékezett vissza az apa. Colton ezután elmondta, hogy a túlvilágon járt, ahol találkozott Sámsonnal, Keresztelő Jánossal és Jézussal, aki „hatalmas nagy volt, ragyogó, tengerkék szemekkel.”

A szülők hitetlenkedve hallgatták; úgy vélték, ezek a képzetek a gyerek által ismert bibliai történetekből származhattak. Ám amikor Colton elmondta, látta, hogy hol voltak a szülei, miközben ő a műtőasztalon feküdt, megdöbbentek. Anyja – mint mondta – egy másik szobában telefonált, apja pedig egy kis szobában imádkozott, miközben ő végig Jézus ölében ült. „Megdöbbentett, hogy tudja, hol voltam a műtét alatt – mondta az apa. – Mert ezt sem az orvos, sem a nővérek, sem a feleségem nem tudta. De a gyerek igen.”

Ugyancsak meglepte őket, amikor Colton elmondta, hogy apai dédnagyapjával is találkozott, akit részletesen le is írt, noha nem ismerte.

Az igazi megdöbbenés azonban az volt, amikor azzal állt anyja elé, hogy neki két nővére van. Anyja azt felelte, hogy bizonyára a nővérére és az unokanővérére gondol, de Colton így válaszolt: „Nem. Két nővérem van. Volt egy kisbaba, aki meghalt a hasadban, nem?” Az anya egy interjúban elmondta: a család soha egyetlen szóval sem említette a vetélést Coltonnak, sőt ők maguk sem tudták, hogy az elvetélt magzat kislány volt. „Olyan belső fájdalom volt ez, amiről még a barátainknak sem beszéltünk. Amit Coltontól hallottunk, először nagyon mellbevágott, de utána megkönnyebbültünk, hogy a kislányunk – akiről nem is tudtuk, hogy lány – jól van. Colton elmondta, milyen, és hogy úgy ölelgette, mintha sohasem akarná elengedni.”

„A mennyországban levő nővérét, akiről nem tudhatott, nem találhatta ki; semmiféle emléke nem lehetett vele kapcsolatban. De micsoda béke töltött el bennünket, micsoda gyógyulás! Olyasmi, hogy hurrá, van egy kislányom, aki a mennyben vár rám – azt hiszem, sok embernek van szüksége erre a reményre és gyógyulásra” – mondta az apa.

Colton elbeszélése szerint a mennyországban rengeteg a szín. Nagyon sok ember és angyal van, mindenki huszonévesnek látszik, nincsenek öregek, senki sem visel szemüveget, és mindenkinek szárnyai vannak.

Todd Burpo nemrég közre is adta fia tanúságtételét. „Tényleg van mennyország!” című könyve novemberi megjelenése óta másfél millió példányban kelt el az Egyesült Államokban – írja az msnbc.com. A Burpo családdal készült (angol nyelvű) stúdióbeszélgetés videofelvétele itt tekinthető meg.

http://nemenyi.net/default.asp?AID=17&SID=3&Location=_arc&offlo=0

Forrás: Magyar Kurir

VIII.Nemzetközi Kolping Labdarúgó Torna

Idén nyolcadik alkalommal rendezte meg az Érsekvadkerti Kolping Család a már hagyományosnak számító sportrendezvényét, a Nemzetközi Kolping Labdarúgó Tornát Balassagyarmaton. A nemzetek közöttiség érdekes módon képviseltette magát az eseményen, hiszen minden határon túlról érkezett csapat Nagy-Magyarország területéről, Felvidékről és Erdélyből érkezett – így száz évvel ezelőtt ez „csak” egy magyarországi torna lett volna. Az Ipolyszakálosról, Csíkszeredából és Székelykeresztúrról érkezett csapatokhoz Kőbánya és a házigazda érsekvadkerti csapat csatlakozott, hogy összemérjék labdarúgótudásukat. A torna mérkőzései körmérkőzéses rendszerben folytak, így mindegyik csapat megküzdhetett egymással a végső győzelemért. A meccsek mindegyike barátságos és a Kolping szellemiséghez méltó hangulatban zajlott, s így alakult ki a végeredmény, ami az alábbiakban olvasható:

1. Ipolyszakálos  2. Érsekvadkert 3. Kőbánya 4. Csíkszereda 5. Székelykeresztúr

Jövőre Veletek – és még talán több csapattal – ugyanitt!

Szabó Gellért

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!” (Róm 12,2)

Szent Pál rómaiakhoz írt levelének második felében olvashatjuk ezt, ahol az apostol úgy mutatja be a keresztény életét, mint az igazi életet, amelyben a Krisztustól kapott igazi öröm és igazi szabadság nyilvánul meg. A keresztény új módon, a Szentlélek fényével és erejével közelít a feladatokhoz és a problémákhoz, amelyekkel élete során találkozik.

Ebben a szakaszban, amely szoros egységet alkot az előzővel, az apostol megfogalmazza azt az alapvető célt és hozzáállást, amelynek egész viselkedésünket jellemeznie kell: dicsőítsük Istent az életünkkel, és alakítsuk át egyetlen szeretet-tetté azzal, hogy mindig az ő akaratát keressük, mindig azt, ami leginkább kedves előtte.

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”

Egyértelmű, hogy Isten akaratának teljesítéséhez arra van szükség, hogy előbb megismerjük. Ám, ahogy az apostol érzékelteti, ez nem könnyű. Lehetetlen jól felismerni Isten akaratát, ha nincs egy különleges fény, amely a különböző helyzetekben segít elkerülni a tévedéseket és a hibákat, amelyekbe könnyen belecsúszhatunk, ugyanakkor segít felfedezni, hogy Isten mit is akar tőlünk.

A Szentlélek adományáról van szó, amelyet a megkülönböztetés ajándékának nevezünk. E nélkül elképzelhetetlen, hogy hiteles keresztény gondolkodásmód alakuljon ki bennünk. 

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”

De hogyan nyerhető el, és hogyan növekedhet bennünk ez az annyira fontos ajándék? Mindenekelőtt kétségtelenül jól meg kell ismernünk a kereszténység tanítását. Ám ez még nem minden. Ahogy az apostol sugallja, elsősorban az életünkről van szó: éljük nagylelkűen Jézus igéit, vessük bele magunkat félretéve minden félelmet, bizonytalanságot és középszerűséget. Mindig késznek kell lennünk arra, hogy teljesítsük Isten akaratát. Ezen az úton nyerjük majd el a Szentlélek fényét, és alakítjuk magunkban azt az új gondolkodásmódot, amelyet ő kér tőlünk. 

„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!”
 

Hogyan éljük tehát az e havi igét?

Úgy, hogy igyekezzünk kiérdemelni azt a fényt, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk Isten akaratát.

Határozzuk el, hogy egyre jobban meg akarjuk ismerni akaratát, ami az igéiben, az egyház tanításában és az állapotbeli kötelességeinkben nyilvánul meg.

Főleg pedig éljünk, mert – amint láttuk – az életből és a szeretetből születik a fény. Jézus kinyilatkoztatja magát annak, aki szereti őt azáltal, hogy életre váltja parancsait (vö. Jn 14,21).

Ha így cselekszünk, sikerülni fog Isten akaratát megtenni: ez a legszebb ajándék, amellyel megajándékozhatjuk őt. És nemcsak azért lesz kedves előtte, mert iránta érzett szeretetünket fejezzük ki általa, hanem mert elhozza majd a megújult kereszténység fényét és gyümölcseit környezetünkbe.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Pünkösd után

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallhattak.

Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.

Nem mentek vele. Egyhelyben maradtak.

Aztán pünkösd lett, ütött az óra.

Zendült a szó: Lélek volt és erő.

És háromezren állottak elő

Egyetlen prédikációra.

És egyház született.

Ma is megmozdul ezer és ezer szív

Hogyha a szó Lélektől ihletett.

Lélektelenül mennyi beszéltünk már mi.

Tanuljunk csendben a Lélekre várni!

(TE)

Vissza az újság tetejére

Szülőhazám

Trianont túlélő gondolatok

A magyarság nem test, nem vér, hanem lélek kérdése.

A nemzet egysége az igazi erő és nem a hadsereg.

A hazafiság a hited, hogy ez az ország különb mindegyiknél,

Mert te ide születtél.

Az ember hű kell maradjon önmagához és múltjához akkor,

Amikor a hűség csak a múzeumokban található meg.

Jegyezzük meg jól azt, hogy minden magyar minden magyarért felelős!

Tud szeretni a magyar szív igazán. Kit szeressen,

Ha nem téged, szép hazám!

Ez az ország az én országom. Ha akarja, ha nem.

Medencém sem úszó, csak úgy egyszerűen Kárpát.

Nekem áldott az a bölcső, amely magyarrá ringatott.

A múlt erős gyökér. Jelen, jövő belőle él

Tiszteld hát a múltat, hogy érthesd a jelent, munkálkodhass a jövőn.

Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk.

Ráébreszteni a magyarokat is arra, hogy nekünk kötelességünk van.

Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.

Minden becsületes szívnek legszebb a hon.

A mi szavunkat senki sem érti a világban.

Titkunk van, mert kevesen vagyunk.

Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindkettőt

Őseink hagyták rénk, s a hűség kötelez.

Megtörni nem fogok. Itt éltem, itt halok.

Áldom az Istent, hogy magyar vagyok!

(netről)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Az elmúlt hónap során két alkalommal ülésezett képviselő testületünk. Május 26-án a Családsegítő Szolgálat, a Gyámhatóság 2010 évi tevékenységét értékelte ki. Ugyanekkor került elfogadásra az általános iskolánk pedagógiai programja, valamint áttekintettük Önkormányzatunk első negyedévi gazdasági helyzetét.

Junis 14-i rendkívüli ülés tárgyát a megnyert TIOP pályázat kivitelezésére kiírt közbeszerzési pályázat nyertesének kiválasztására került sor, szem előtt tartva a saját munkaerő befektetés lehetőségét is.

Vissza az újság tetejére

---

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2011.július 18. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Cserkésztábor

Bevezetőül Reményik Sándor verse : 

Nyomkereső 

Istenem, - erdők zörgő avatán,

Vagy az utca kövén,

Eltávozottak, vagy régen halottak

Lábnyomába hányszor léptem én!

És nem gondoltam meg:

Légiók, seregek Mentek előttem már,

Amerre én megyek.

Ez itt egy leány lépte volt talán,

Könnyű, de nem vidám,

Törékenynek, karcsúnak képzelem,

Akinek jóbarátja a magány.

Ez a meggondolt lépés öreg úré,

Az ott könnyelmű úrfi lépte volt.

Itten, úgy látszik, megállt valaki,

S egy virágszálért mélyen meghajolt.

 

Erre anyóka törte át magát

Az őszi erdőn, - batyujába rőzse.

Arra harcos lépése kopogott,

Döngött, szilrázott a kövön előre.

De ma mindnyájok lábnyomába lépve,

Csendben gondoltam meg,

Hogy hadak, seregek

Mentek előttem már,

Amerre én megyek.

Fantáziám felfedte a nyomot,

Mit hó temetett, zápor elmosott.

Isten kegyelméből ma délután

Én bujdosók és halottak nyomán

Cserkészek őse, nyomkereső voltam:

Utolsó mohikán.

Kolozsvár 1925. október

 

Idei cserkésztáborunk Parádsasvár közelében, a Gilice réten kerül megrendezésre, augusztus 15-20-ig. Keretmesénk indiános lesz, körülbelül 30 cserkész éli majd a rézbőrűek harcos mindennapjait a fehér emberektől elszigetelten a Mátra „vadonjában”.

Az cserkész őrsök erre a néhány napra indián törzsekké válnak, akiket a törzsfőnökök vezetnek tűzön-vízen át. A tábor felépítése a szokásos vázra épül. Ami minden táborban, úgy most is lesz:

Egy nagy kirándulásos, mely során gyalog 15-20 km-t teszünk meg és késő délután érünk csak haza.

Strand nap, amikor egy közeli strandra látogatunk és kötetlenül lubickolva egészítjük ki az előző napok elégtelen tisztálkodását.

Portya: ez az igazi indiánná válás programja. A nagyobbak egy éjszakát a táboron kívül töltenek sátor nélkül, hálózsákban.

Az egyes napok is szigorúan kötött vázra épülnek,.az alábbiak szerint:

7:00 Ébresztő

7:15 Reggeli torna

7:30 Reggeli ima, zászlófelvonás, napiparancs ismertetés

7:45 Reggeli

8:00 Sátorszemle

8:15-től az adott napi program

12:00 körül Ebéd

13:00-tól az adott napi program további része

kb.: 18:00Vacsora

19:00 Tisztálkodás, előkészület a tábortűzhöz,

szabadprogram

20:00Tábortűz

21:00 Esti ima, takarodó

Lelkesen várjuk, hogy jó harcosok lehessünk!

Kuris Roland

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Május 27-én az esti szentmise é litánia tartotta egyesületünk éves közgyűlését, melye Apát úr  közreműködésével imával kezdtünk. Prézesünk a Szentírásból idézett rövid bevezetője örömre hívta fel figyelmünket. Örüljünk, mert közel van az Úr. Ennek kell tudatosodnia tevékenységünk során úgy, hogy a buzgóságban csüggedni nem szabad. Nem kell foglalkozni a bekiabálókkal, magyarázkodni sem kell, hanem a dolgunkat kell tenni becsülettel. Tenni a dolgunkat az Úrnak, nem foglalkozva azzal, hogy való világunk furcsán tekint ránk.

Ezt követően rövid összefoglaló hangzott el a tavalyi év megvalósult programjairól, melyet nem részletezek, hisz arról újságunk rendszeresen beszámolt. Részét képezte a közgyűlésnek az anyagi helyzetünk értékelése, melynek további javításához folyamatosan pályáznunk kell

Sok program szerepel az idei évben is, melyek időpontjait fokozottan egyeztetni szükséges az egyházközségi eseményekkel, mert az egybeesések megosztó erővel rendelkeznek

Ez évi rendezvényeinket az eddigi gyakorlatnak megfelelően szintén előre lehozzuk a Harangokban, hogy azokon a nem tag testvéreink is részt tudjanak venni. Egy 2012 évi eseményt azonban már most jelzünk. Jövőre 20 évesek leszünk, amit a juniális keretében a templomban és a közösségi házban tervezünk megünnepelni több testvéregyesület, köztük a Günzburgiak jelenlétével.

írekH

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1./ Június 26-ÁN VAN AZ Oltáriszentség nagy ünnepe: Úrnapja, a fél 10-es szentmise körmenettel. (Pusztaberkiben du. 5 órakor) – Az úrnapi sátrak elkészítésében, virágokkal, munkával vegyenek részt minél többen. Mint Péter apostol mondta, mondjuk: „Hadd csináljunk 3 sátrat, Neked egyet… (Hát mi 4-et!)

2./ Június 29, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe, szentmisék r. 7 és este 7 órakor lesznek. A rá következő vasárnap, júl. I. vasárnapján a Péter fillér néven ismert gyűjtés a Szentatya rendelkezésére küldjük.

3./ Egyébkén Jún. 29-én lesz 60 esztendeje, hogy Szentatyánkat pappá szentelték, tehát gyémántmisés.  Kérése az, hogy a 60 évért hálából, 60 órás szentségimádást ajánljanak fel a részegyházak a papság megszentelődéséért és új papi hivatásokért.

4./ Jún. 30-án, a szentmise előtti szentségimádással könyörgünk Szentatyánként, és a kért szándékra imádkozunk. Majd Július 1-én, Jézus Szentséges Szívének ünnepén a Jézus Szíve litániát ajánljuk fel Érette és Jézus Szíve szerinti papokért.

5./ ELŐRE JELEZZÜK: JÚLIUS 2- ÁN, Sarlósboldogasszony napján külön áldásban részesítjük a szentmise után a CSALÁDOKAT. Előre úgy tervezzék, hogy együtt tudjanak részt venni a család tagjai, szülők és gyermekek, Isten áldását kérve további életükre. Ez a szombati szentmise 1 órával korábban, 6 órakor kezdődik.

6./ Július 30-án, Szent Anna ünnepét követő szombaton este szokás szerint a Temetői Szent Anna kápolnánál lesz a szentmise, utána az unokákkal együtt résztvevő nagyszülőket megáldjuk, kérve, hogy Isten áldása sok örömet adjon nekik általuk.

7./ Szent Ignác fogadalmi napunk ebben az évben vasárnapra esik, akkor emlékezünk meg őseink ígéretéről.

KERESZTELÉSEK:

 9. VIRÁG ZSOMBOR JÓZSEF (Virág József- Virág Izabella
10. SZAKÁCS JÁZMIN ANNA (Szakács Ferenc – Oláh Natália)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

- 

HALOTTAINK:

 22./ Molnár Lajosné, Kovács Borbála (1915)
 23./ Lakatos József (1951)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Július

1. péntek        - Boda István és hozzátartozók

                        - Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála, Pálinkás Ignác, felesége Paulicsek Mária és a család halottai

                        - Szabóné Erdős Ilona, szülei és nagyszülei

2. szombat     -

3. vasárnap   - Tomis András, veje Takács Zoltán, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Sulcz Pál, szülei, 2 testvére, Szabó János, szülei és családtagok

4. hétfő           -

8. péntek        - Pinke Istvánné Offner Etelka, szülei, testvére, a család élő és elhunyt tagjaiért

9. szombat     - Záhorszki Gergely 2 felesége Varga Erzsébet, Csillag Erzsébet, szüleik, apósuk, anyósuk

                        - Szabó József, felesége Csizmadia Ilona 1 évforduló, szüleik, testvéreik

                        - Kocsis Ferenc, felesége Pinke Anna, szüleik, testvéreik

10. vasárnap - Pistyúr Gábor 5. évforduló, szülei, testvére, élő és elhunyt családtagok

                        - Czinege Jánosné, sz. Híves Borbála, szülei, nagyszülők, hozzátartozók, Molnár és Urbán család elhunyt tagjaiért (alapítványi)

                        - Csernák Józsefné Záhorszki Margit 1. évforduló gyermekei, szülei, testvérei és násza

11. hétfő        - Csillag István, szülei, Csillag István és Erdős Margit és nagyszülők

15. péntek     - Varga János, felesége Paulicsek Erzsébet, Boda István, felesége Szabó Margit és szüleik

                        - Kristók Ignác, felesége Molnár Katalin, szüleik és gyermekeik

                        - Holman István, szülei, testvére és anyósa, a család élő és elhunyt tagjaiért

16. szombat   - Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Urbán Andrásné, 2 férje, Pistyúr és Erdős család halottaiért

                        - Hanzsel család halottaiért

17. vasárnap - Záhorszki János, felesége Berta Mária, kislányuk, szüleik, nagyszüleik, Dósa István és Dósa Margit

                        - Kosztrihán József, fia István, élő és elhunyt hozzátartozókért

18. hétfő        -

22. péntek     - Urbán Ignác, felesége, szüleik, testvére Anna, Molnár család elhunyt tagjai, ifj. Valkó János

23. szombat   - Koza József 20. évforduló, felesége Nagy Erzsébet, vejük, Urbán István, felesége Csernák Mária és szüleik

                        - Varga János, felesége Pálinkás Julianna, Kaba János, felesége Kordics Mária, Balogh István, felesége Kaba Ilona és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Vitéz Sándor 1. évforduló, édesapja, apósa, anyósa

24. vasárnap - Pinke Istvánné Kovács Anna, nővére, sógorai, sógornői, Pinke és Kovács család halottaiért

                        - Boda Sándor, felesége, élő és elhunyt családtagok

25. hétfő        -

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök -

29. péntek     - Záhorszki Ignác, felesége Kosztrihán Ilona, 2 gyermekük és hozzátartozók

30. szombat   - Kovács Ferenc, szülei, bátyja János, Tóth József és hozzátartozók

                        - Pistyúr Gergely, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Pistyúr jános, szülei, testvére, apósa, nagyszülei, nászasszonya

31- vasárnap -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre