Negyven
nappal Jézus születésének karácsonyi
ünnepe után Urunk a jeruzsálemi templomban
történő bemutatására emlékezünk.
A zsidótörvények és hagyomány szerint
Mária és
József ekkor viszi először a gyermek Jézust a
templomba, hogy mint az elsőszülött
fiúgyermeket az Istennek szenteljék. E helyen mindig is
otthon érzi magát:
édesanyjával és nevelő apjával minden
esztendőben elzarándokolnak ide. Tizenkét
évesen már Jézus ki is jelenti, hogy ez a templom
az ő Atyjának háza. Nyilvános
működése idején többször tanít
és tesz csodákat itt, de magabiztosan kergeti el
onnét a kereskedőket is
A
Szentírásból tudjuk, hogy mi történt e
bemutatás alkalmával. Két idős
személynek, Simeonnak és Annának
megjelenése hívja fel a figyelmet, hogy e
gyermek érkezésére vártak
évszázadok óta, nemzedékeken
keresztül. Nem más ő,
mint a Megváltó.
Az
ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk
mindenekelőtt Jézus titokzatos útjára az
Atyától az Atya felé. A mennyei
Atyától jött emberi világunkba, s
életének
minden pillanata közelebb viszi az Atyához. A
bemutatás ennek az útnak jelzése
a külvilág felé. Most a szülők adják
Istennek Jézust, később már önmagát
adja
az Atyának, mígnem legvégül,
szeretetének és engedelmességének
jeleként
visszavonhatatlanul az Atyának ajánlja lelkét
és önmagát a kereszten. Az Atya
pedig minden pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja
Fiát, s a kereszten
örökre magához öleli. Vajon az én
életem hasonlít-e Jézus életéhez?
Vajon
közeledem-e állandóan az Atya, az én mennyei
Atyám felé? Erre a kérdésre csak akkor
tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk kapcsolatunkat
Jézussal. Ő úgy segít nekem,
hogy nem csak megmutatja az oda vezető utat, hanem
útitársamként velem is jár
ezen az úton. Vajon kész vagyok-e szeretetben neki
szentelni önmagamat, s
életemet?
Urunk
bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő
Boldogasszony napjának is szoktuk
nevezni. Érdemes tehát Jézus
édesanyjára is odafigyelni, akinek az élete
valóban az Istennek szentelt élet. Talán senkiről
sem mondhatjuk el az emberek
közül, hogy Máriánál
tökéletesebben szentelte magát Istennek.
Mária ezért lehet
első példaképünk. Ő tökéletesen
módon átadta magát Isten tervének és
akaratának. Égi édesanyánk
életpéldája segítsen abban, hogy
életünket mi is
egészen Istennek ajánljuk, s Jézus hűséges
követőjeként, aq Szentlélek
vezetésével megérkezzünk mennyei
Atyánkhoz!
(his-től)
Egy sikeres üzletember már
idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy
kiválassza az örökösét, aki
továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik
igazgatót vagy az egyik gyermekét
választotta, hanem valami egészen mást tett.
Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
"Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam
a következő
vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy
közületek fogok választani valakit." A
fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így
folytatta:
"Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges
MAGOT. Szeretném,
ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek
és jöjjetek vissza mához egy évre
azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a
növényeiteket és
kiválasztom, ki lesz a következő
vezérigazgató."
Volt a fiatalok közt egy Jim
nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan,
szintén kapott egy magot. Nagyon
izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is
a történteket. A felesége
segített cserepet, földet és komposztot
keríteni és Jim elültette a magot.
Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a
növénye. Körülbelül három hét
elteltével a többi alkalmazott már a kikelt
növényekről beszélgetett.
Jim mindig megvizsgálta az ő
magját, de semmi nem kelt ki belőle.
Eltelt három, négy,
végül öt
hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a
növényéről mesélt, de Jimnek nem
volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap
és még
mindig nem volt semmi Jim cserepében.
Tudta, hogy biztosan
elpusztította a magját. Mindenkinek fái és
magas növényei voltak, de neki
semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a
kollégáinak. Tovább locsolta és
trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a
mag.
Amikor végre letelt az egy
év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a
növényét, hogy a
vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a
feleségének, hogy ő nem fog
bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy
őszintén el kell mondania,
ami történt.
Jimnek kavargott a gyomra,
úgy érezte, ez lesz életének
legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a
feleségének igaza van. Elvitte az üres
cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim
megérkezett, csodálattal nézte a sokféle
növényt, amit a többi alkalmazott
nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú
és méretű növények. Jim letette a
földre az üres cserepét, sok kollégája
kinevette, páran sajnálták őt.
Amikor a vezérigazgató
belépett, körülnézett és
köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált
meghúzódni
valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörű
növényeket, fákat és
virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató.
"Ma az egyikőtöket
kinevezem vezérigazgatónak."
Hirtelen a vezérigazgató
megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem
végében. A pénzügyi igazgatót
arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim
megrémült. Azt gondolta: "A
vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam!
Talán kirúg!"
Amikor Jim előrement, a
vezérigazgató megkérdezte, hogy mi
történt a magjával. Jim elmondta a
történetét.
A vezérigazgató mindenkit
arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet.
Ránézett Jimre és mindenki
előtt bejelentette: "Íme az új
vezérigazgatótok!"
"Jimnek hívják." Jim
nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
"Hogyan lehetne ő az új
vezérigazgató?" - mormogták a többiek.
A vezérigazgató akkor azt
mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül
mindenkinek adtam egy magot.
Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el,
öntözzétek és hozzátok vissza nekem
e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak -
lehetetlen volt,
hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve,
fákat, növényeket és virágokat hozott
nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok
nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy
másikra. Jim volt az
egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és
őszinteség, hogy egy olyan edényt
hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a
következő
vezérigazgató!"
Ha őszinteséget vettek el, bizalmat
arattok.
Ha jóságot vettek el,
barátokat arattok.
Ha alázatot vettek el,
nagyszerűséget arattok.
Ha kitartást vettek el,
elégedettséget arattok.
Ha megfontoltságot vettek
el, reményteli kilátást arattok.
Ha kemény munkát vettek el,
sikert arattok.
Ha megbocsátást vettek el,
megbékélést arattok.
Tehát, vigyázzatok, mit
vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később
learatni.
"Bármit adtok az
életnek, az élet visszaadja azt nektek.
A
bűnbánatra figyelmeztető két lila gyertya után
immár az örömre hívó harmadik, a
rózsaszín lángja is fellobbant adventi
koszorúnkon. Délelőtt a nagymise
keretében 12 jubiláns házaspár,
élükön a 70. évfordulót ünneplő
Chíkán Józsi bácsi
és felesége Erdélyi Margit Együtt adtak
hálát Istennek, hogy ennyi időt „jóban,
rosszban” ki tudtak tartani egymást segítve,
egymás mellett. Hálaadásuk
követendő példa való világunk
számára, ugyanis érezhetővé vált
most is a
holtomiglan holtáiglanhoz történő
ragaszkodásból fakadó hit- és nemzet
megtartó
erő.
Amíg
délelőtt a látásútján melengette
szíveinket az imént leírt közös
ünneplés, úgy
délután, a Karácsonyi hangverseny
keretében, a betlehemi jászol zenben történő
körbejárásával
készíthettünk helyet szíveinkben a
születendő gyermek számára.
Általános iskolánk énekkara,
Pedagógus kórusunk, Népdalkörünk, a
balassagyarmati Dalegylet, a Dobai-Perneczki duó, Baráth
Attila, Szarvas Anna,
Fábián Annamária által
megszólaltatott zeneművek közé jól
illeszkedtek a Csábi
István által elszavalt,
Krisztusvárásról, a jászol melletti
tartózkodásról
szóló Túrmezei Erzsébet versek.
A
hangverseny a kántorúr orgona kiséretében
közös énekléssel zárult azzal a
gondolattal, hogy megköszönve minden szereplő,
közreműködő munkáját, már most
megkezdjük a 2011-es hangverseny
előkészítését, melyhez az alábbi
támogatók
mellé örömmel fogadunk újakat is.
Berta
József, Bozsonyík János, Csabák Margit
és András (szeszfőzde), Érsekvadkert
Jövőjéért Alapítvány,
Egyházközség, F.L., Fater BT, FIDESZ,
Halaj Tüzép, Horváth Szikvíz, Holman
László,
Kovács és Tsa BT, Kolping Család, Kolping
Ifjúság,, Kristók János, Kristók
József, Major család, MEDE Szerszámszaküzlet,
NN, Nyugat –Nógrád COOP ZRT,
Önkormányzat, SZAMOVIL Kft (Kisáruház),
Takarékszövetkezet, Záhorszki Ignác.
(Köszönjük)
2010.
december 26. A szervezők
Az
esztendő utolsó napján mindenekelőtt a
hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg
szívünkben Isten iránt, majd a
bocsánatkérés hibáink miatt. Tőle kaptuk az
elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most
minden tettünk és mulasztásunk.
Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért.
Mire használtuk fel ezt az évet?
Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben?
Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban az
Isten? Vele éltem-e?
Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain
jártam-e? Az esztendő vége a földi élet
végességére figyelmeztet bennünket. Új
évet lehet kezdeni. Lehet új
elhatározásokat is tenni, új lehetőséget
kapunk Istentől. De még egy új életet
egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
számára nem következhet még egy
földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
Istennel élünk, vele fogunk feltámadni
és örökké élni.
2011.01.01.
Elsőként
azt, hogy a labdarúgásban és minden sportban
vannak szabályok, amelyek
meghatározzák az egyéni portolók vagy a
csapatok küzdelmét, s amely szabályokat
be kell tartania mindenkinek. A szabályellenes vagy
sportszerűtlen játék hiába
eredményezne győzelmet, az nem jelente igazi
örömöt és nem váltana ki
elismerést a nézőkből.
Másodszor
említsük meg azt, hogy a foci egy
csapatjáték. Hiába vannak nagy tehetségek,
kiváló játékosok vagy gólerős
csatárok, és hiába nyújtanak a
játékosok a
mérkőzés során egyénileg nagyszerű
teljesítményt, mindez nem elegendő a
győzelemhez. A csapattársak csak együtt győzhetnek.
Támogatniuk, erősíteniük
kell egymást, főként azt a társukat, aki nincs
éppen a legjobb formájában.
Együtt kell küzdeniük, együtt örülnek a
sikernek és együtt viselik el a vereség
kudarcát.
Evangélium
minden nap
„Az én békémet adom nektek.” (Jn 14,27)
Földünkön kb. harminc helyen dúl ma háború. Némelyik a szemünk előtt zajlik, a többiről viszont megfeledkeztünk, bár azok sem kevésbé kegyetlenek. Erőszak, gyűlölet és széthúzás pedig olyan országokban is előfordul, ahol „béke” uralkodik.
Minden nép, minden ember érzi, hogy szíve mélyén békére, összhangra, egységre vágyik. Mégis látjuk, hogy minden erőfeszítés és jó szándék ellenére több ezer éves próbálkozás után sem vagyunk képesek szilárd és tartós békét teremteni.
Jézus azért jött, hogy elhozza nekünk a békét, melyről azt mondta, hogy nem olyan, mint amit a „világ ad”[1], mert nemcsak a háború, a civakodás, a megosztottság vagy a sérelmek megszűntét jelenti. Az „Ő” békéje mindezt magába foglalja, de ennél sokkal több: az élet és az öröm teljessége, az ember menedéke minden téren, a népek közötti szeretetben megvalósuló szabadság és testvériség. Ő maga a mi békénk[2], ezért mondhatja nekünk:
„Az én békémet adom nektek.”
Mit tett Jézus azért, hogy nekünk adja az „Ő” békéjét?
Személyesen fizetett meg érte. Akkor ígérte meg nekünk ezt a békét, amikor egyik barátja elárulta Őt, ellenségei kezére adták, kegyetlen és gyalázatos halálra ítélték. A két ellenséges fél közé állt, magára vette a gyűlöletet és a széthúzást, ledöntötte a népeket elválasztó falakat.[3] Miután irántunk való szeretetből megtapasztalta az Atyától való elhagyatottság érzését, kereszthalálával újra egyesítette az embereket Istennel és egymással, s ezzel elhozta a földre az egyetemes testvériséget.
A béke építése tőlünk is olyan szeretetet kér, mely képes szeretni azt is, aki nem viszonozza azt, képes megbocsátani, túllátni az „ellenség” kategórián, képes úgy szeretni a másik hazáját, mint a sajátját. Azt kéri tőlünk, hogy a csak saját érdekeikre és dolgaikra koncentráló félszeg emberekből a hétköznapok kis hőseivé váljunk, akik napról napra testvéreiket szolgálva még életüket is készek odaadni értük. Ez a szeretet új szívet és új szemet is kér tőlünk, hogy mindenkiben az egyetemes testvériségre hivatott embert szeressük és lássuk.
„Még a veszekedős szomszédokban is?” – kérdezhetnénk. –„Abban a kollégámban is, aki karrierem útjában áll? Azokban is, akik másik párthoz tartoznak, vagy a kedvenc focicsapatom ellen drukkolnak? A más vallású vagy más nemzetiségű emberekben is?”
Igen. Mindannyian fivéreim és nővéreim ők. A béke pontosan itt kezdődik, abban a kapcsolatban, amelyet felebarátaimmal építek. „A rossz az emberek szívében születik” – írta Igino Giordani. – „Tudatára kell ébrednünk: ahhoz, hogy elhárítsuk a háborús veszélyt, ki kell vetnünk magunkból azt az agresszív, mások kihasználására és az önzésre épülő lelkületet, amelyből a háború fakad.”[4]
„Az én békémet adom nektek.”
Ma hogyan adhatja nekünk Jézus az Ő békéjét?
Jelen lehet közöttünk kölcsönös szeretetünk és egységünk által[5]. Így megtapasztalhatjuk az Ő fényét, az Ő erejét és az Ő Lelkét, melynek gyümölcsei: szeretet, öröm és béke[6]. A béke és az egység egymással párhuzamosan halad.
Ebben a hónapban, amikor még inkább imádkozunk azért, hogy eljussunk az egyházak közötti teljes és látható közösségre, jobban észrevesszük az egység és a béke közötti kapcsolatot is. Az utóbbi években láttuk, hogy az egyházak és az egyes keresztények milyen sokat tettek együtt a békéért.
Hogyan is tehetnénk tanúságot a Jézus által hozott igazi békéről, ha közöttünk, keresztények között nincs meg a szeretet teljessége, nem vagyunk egy szív egy lélek, mint az első jeruzsálemi közösség[7]?
Ha mi megváltozunk, a világ is meg fog változni. Természetesen, ha van rá lehetőségünk, foglalkoznunk kell azzal is, hogy megoldjuk a konfliktusokat, hogy olyan törvényeket dolgozzunk ki, melyek elősegítik az egyének és a népek együttélését. De mindenekelőtt helyezzük fénybe azt, ami összeköt bennünket! Így hozzájárulhatunk a béke kultúrájának megteremtéséhez, és együtt dolgozhatunk az emberiség boldogulásáért.
Ha megvédjük és terjesztjük az igazi értékeket, mint pl. a tolerancia, a tisztelet, a türelem, a megbocsátás, a megértés, akkor a békével ellentétes magatartásformák maguktól szertefoszlanak.
Ezt tapasztaltuk a második világháború alatt is, amikor néhányan lányok elhatároztuk, hogy csak azért akarunk élni, hogy szeressünk. Fiatalok voltunk és félénkek, mégis minden megváltozott, amikor elkezdtünk egymásért élni, másokat segíteni a nélkülözőkön kezdve, és őket szolgálni életünk árán is. Új erő töltötte el szívünket, és láttuk, hogy a társadalom kezd megváltozni, mert megújulásnak indult egy kis keresztény közösség, a „szeretet civilizációjának” magja. Végül mindig a szeretet győz, mert erősebb mindennél.
Próbáljunk meg így élni ebben a hónapban, hogy a béke és az igazságosság kultúrájának kovásza lehessünk! Így megszületik bennünk és körülöttünk az új emberiség.
Chiara
Lubich
[2] v.ö.: Ef 2,14
[3] v.ö.: Ef 2,14-18
[4] L'inutilità della guerra /A háború nem megoldás/ Róma, 2003, 2. kiadás, 111. o.
[5] v.ö.: Mt 18,20
[6] v.ö.: Gal 5,22
[7] v.ö.: ApCsel 4,32
Valami
nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni
mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna
forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami
nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a
tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. nov.
12.
Bár
Ágnesről a nevén kívül alig tudunk valamit, a
hit és a nép tisztelete nagy
szentté tette. Neve bekerült a misekánonba is.
Egyházatyák és egyházi szónokok
fáradhatatlanul hirdették a fiatalsága
virágában hősi állhatatosságot
tanúsító
szűz és vértanú dicséretét.
Több
legenda is részletesen elmeséli
vértanúságának
történetét. Az egyik szerint
rövid raboskodás után több nő
társával együtt akarták kivégezni.
Amikor a
kínzóhelyre vitték őket, a kapitánynak
feltűnt a fiatal Ágnes, akinek a
szemében semmi félelem sem látszott.
Segíteni akart rajta, de mivel Ágnes
bátran megvallotta hitét, a kapitány vele akarta
kezdeni a kínzásokat. Egy
többszörösen kitüntetett katona lépett ekkor
elő és kérte a kapitányt, hogy ezt
a bátor lányt adja neki feleségül. Az volt
akkor a szokás, hogy az a nő, akit
egy katona feleségül kíván, megszabadul
minden büntetéstől, még attól is amit
ebben a korban a kereszténység megvallása
váltott ki a pogány birodalomban.
Ágnes azonban hallgatott. Ekkor másik két katona
lépett ki a sorból, hogy ha
Ágnesnek nem teszik az első zsoldos, akkor ők szeretnék
elnyerni a lányt. A
kapitány így szólt Ágneshez: „No,
válassz, melyiké akarsz lenni? Pompás
választási lehetőség áll előtted. Ilyen
még egy asszonnyal sem történt e falak
között!” Ágnes így válaszolt:
„Azé akarok lenni, aki engem először választott:
Istené!”
Erre
a parancsnok azonnal elrendelte lefejezését, de egyetlen
katona sem mozdult.
Így kijelölte azt a három katonát az
ítélet végrehajtására, akik
feleségül
kérték Ágnest. Ők vitték ki a Via
Nomentanára és könnyes szemmel
teljesítették
a parancsot.
Ágnes
holttestét szülei a kivégző hely
közelében lévő nyári lakukhoz vitték
és ott
lett eltemetve. A keresztények kijártak a
sírjához imádkozni. Emiatt a pogányok
gyakran köveket dobáltak rájuk. Egyik alkalommal,
Ágnes ott tartózkodó fogadott
testvére, Emerencia is, egy ilyen kövezés
áldozata lett. Később őt is szentként
tisztelték és Ágnes mellé temették.
Egy
alkalommal Ágnes szülei égi jelet láttak:
Lányuk más szüzek társaságában
jelent
meg a sír felett, vigasztalva őket. Híre ment ennek
Konstantin császár lánya,
Konstantína, felé, akinek egész testét
sebek borították. Gyógyulást keresve
kiment Ágnes sírjához. Hosszasan
imádkozott, közben elaludt. Amikor felébredt,
teljesen gyógyult volt. Hálából templomot
építetett Ágnes sírja fölé, s
több
más szűz társaságában, örök
szüzességet fogadva ő is ott élt tovább.
(K.É.)
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
Mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet!
Messze mentél!
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet!
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved.
Az ész azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet!
Ó, ha harmadik
Egyszer első lehetne,
És diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolva,
S míg elveszítenéd,
Bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad a harmadikra!
Mert az a szeretet!
(T.E.)
Vác
déli szélén, Vác-Alsóváros
határán, közel
a Duna-parthoz áll a kegytemplom, Pest megyében és
a Váci egyházmegyében.
A kegyhely keletkezése
összefüggésben
van Vác városának legendás
eredetével. A Salamon királlyal
háborúzó Géza és
László hercegek a mogyoródi csata (1074) előtt
ezen a tájon tartózkodtak.
Lászlónak, a későbbi szent királynak
látomása volt: egy angyal szállt le az
égből, s a királyi koronát Géza
fejére tette - ezzel jelezte, hogy az uralkodás
joga őt illeti meg. Géza fogadalmat tett: ha győz, templomot
építtet a
Boldogságos Szűznek. A győztes csata után a
felépítendő templom helyét
keresték, amikor egy szarvas jelent meg nekik, agancsain
égő gyertyákkal. Ezt a
jelenetet Kálti Márk Képes krónikába
is megörökíti, s innen származott a
kegyhely középkori neve: Maria de Cervo (Szarvasról
elnevezett Boldogasszony).
Megépült a Mária-templom, az angyaljelenés
helyén pedig egy kápolna Szent Péter
apostol tiszteletére.
A török hódoltság
idején azonban
mindkét szent hely elpusztult, s feledésbe merült a
kegytemplom pontos fekvése
is. Esterházy Pál 1696-ban megjelent könyve „valahol
Magyar Országban"
helyezi el a Szarvasról elnevezett Boldogasszony
kegyhelyét. A Szent Péter-kápolnára
is csupán egy közeli forrás emlékeztetett.
Egy váci asztalosmester és
családja
súlyos betegségből felépülve, s
fogadalmát beváltva a Pozsonyhoz közeli
Máriavölgy kegyszobrának
képmását állíttatta fel a
forrás közelében. Így lett a
képnek egyidőben Kúti Kép neve. A hamarosan
meginduló búcsújárások
hatására a
képet az itt emelt templom főoltárára
helyezték. (A templomot a Vác
történetében oly nevezetes szerepet
játszó Migazzi Kristóf püspök
építtette.)
1769-ben a kápolnához vezető
út mellett
Wirth Ferenc váci kanonok, kisprépost
felállíttatta a Mária hét
örömét és hét
fájdalmát megörökítő
képoszlopokat. Innen kapta a hely máig élő
nevét:
Vác-Hétkápolna. A templomot Mária
nevére szentelték fel.
A kegykápolnán
kívül, a szentély
mögötti fülkében a híres bajor
búcsújáró hely, Wies barokk
kegyszobrának a mása
látható: az oszlophoz kötözött Krisztus
börtönében. A kápolna alatt a kövekkel
kirakott ősi forrás van, benne a Szeplőtelen Szűz fehér
szobrával.
(Forrás:
Barna Gábor: Búcsújáró és
kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990.
163-165.old.)
Szeretettel
köszöntelek kedves olvasónk, aki a Vadkerti Harangok
XX. Évfolyamának első
számát tartod a kezedben olvasva a tavalyi év
mérlegét. Mint azt mindannyian
megtapasztalhattuk a tavalyi év során sem szakadt meg a
folyamat, hisz minden
hónapban olvasható volt egyházközségi
újságunk. Olvasható volt, hisz ha olykor
–olykor nem kis harcok árán teltek meg tartalommal az
oldalak. Pedig téma és
esemény bőven akadt az elmúlt évben is, de
sokakban a lustaság legyőzte az öröm
megosztó tenni vágyat. Biztatva őket a tettekre,
köszönöm mindenkinek, aki egy
pár soros írással, fotókkal,
megvalósított ötletekkel, tartalmi és
nyelvtani
ellenőrzéssel, nyomdai előkészítéssel
és nyomtatással, a honlapunkon
visszamenőleg is olvashatósággal
hozzájárult ahhoz, hogy így is hírt adjunk
a
világnak Érsekvadkertről.
Természetesen
a megjelenésnek ára van. Ezért
köszönök minden adományt és
külön köszönöm
mindazoknak, akik egy-egy esetben 5000Ft-tal támogatták
lapunkat. Bár már a
költség emelkedés (postai költségek)
kezdetét vette áremelést továbbra sem
tervezünk (marad a 100Ft /újság), mert a 19
év alatt képződött tartalékalap (
68470Ft. 9000Ft-tal növekedett a tavalyi évhez
képest) kéthavi szám
megjelenését lefedi.
Emlékeztetőül
jelzem, hogy a megjelenésre szánt írások
beérkezési határideje a tárgy hónap
15. Az írásokat az emje52mail.com címen fogadom
elektronikus úton, de kézzel
írott cikkeket is fogadunk a sekrestyében,
vasárnaponként a kolping
házban, és az
adománygyűjtő perselyen
keresztül is. A meg nem jelent írásokat
tartalék írásként megőrzöm és
aktuális
időpontban megjelentetem, hisz a helyi írás mindig is
elsőbbséget élvez.
(szerkesztőség)
Mullti modii
salis simul
edendi sunt, ut amicitiae munus expletum sit.
Sok véka sót kell együtt
elfogyasztani ahhoz, hogy a barátság
kiteljesedjen.
= Sok időt kell együtt eltölteni
ahhoz, hogy a barátságot igazinak
nevezhessünk.
Ira odium
generat, concordia
nutrit amorem.
A harag gyűlöletet, a
megértés szeretetet terem.
Fortio, est, qui
cupiditatem
vincit, quam qui hostem subicit. (Seneca)
Erősebb az, aki vágyait győzi
le,mint az, aki ellenfelét.
Gutta cavat
lapidem, non vi,
sed saepe cadendo.
A vízcsepp kivájja a
követ, nem az erejével, hanem azzal, hogy
gyakran esik rá.
Ira pessimus
consultor.
A harag a legrosszabb
tanácsadó.
Csepp a tengerből c. latin
gyűjteményből idéztünk
December
16-án tartott testületi ülés
megalkotta a hulladékrendeletet és aktualizálta a
költségvetési rendeletét.
Állásfoglalt a víz és csatornadíj
változatlanul hagyásáról, nem mondva le
annak
csökkentési lehetőségéről sem.
Módosításra került a GAMESZ
alapító okirata, a
műfüves pálya megépíthetősége
érdekében pedig megállapodás
kötésre került sor
az Érsekvadkert Jövőjéért
Alapítvánnyal.
S
hogy ne ez legyen az utolsó testületi ülés,
arról a 12.21-re virradóan a
Hősök terén felállított Betlehem
szétverői
gondoskodtak. Az eset kivizsgálása rendőrségi
fázisban van.
Megjegyezni
kívánom, hogy a vizsgálatot segíti a
testületi ülésen megjelent két elkövető
jegyzőkönyvezett vallomása, az általuk megnevezett,
az eseményt kiváltó okok
megszüntetésére törekvő
önkormányzati intézkedések
kezdeményezése, ami
elősegíti következmény nélküliség
trendi fordulását.
ap
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2011.február 21.
hétfő 17-18 óra között
December
19-én tartottuk évzáró
kalászgyűlésünket, amit rövid imával
és egyesületi
himnuszunk eléneklésével kezdtünk. Ezt
követően vezetőnk, dr Kovácsné Nagy
Mária beszámolt a 2010.-es év eseményeiről,
köztük arról is, hogy többen vagy
csak kevesebben merre is jártunk, s ahol csak lehetett a
népviseletünket is
magunkra öltve, tettük szebbé az ottani ünnepet.
Majd a jövőnkről
beszélgettünk, amit videó nézés
követett. Ezt követően a beszélgetésé
lett a fő
szerep, melyet versekkel tettünk változatosabbá.
Külön tiszteletet érdemelnek
idős testvéreink, akik a rossz idő ellenére is
örömmel jöttek el ünnepi
ülésünkre és bölcsen beszéltek a
kalász koruk béli tevékenységéről,
az őket ért
egyesületi örömökről. Ezután
felváltva mondtunk verseket Pálinkás
tanárnő
vezetésével. Reményik Sándor, Ady Endre,
Túrmezei Erzsébet szép karácsonyi
versei élesztették fel a közelgő karácsony
lelki élményét. Ezt követően egy
másik testvérünk vezetésével a
névnaposaink köszöntése következett
szép
versével., majd karácsonyi
ajándékozás következett az egymásra
figyelés
jegyében..
A hivatalos
részt süteményeik
körbekínálásával,
teázással folytattuk, mely alatt nem hiányzott a
jó kedvet
fokozó tréfa, örömeink és
bánataink egymással történő megosztása
sem, ami erőt
ad a nehézségeinkben történő
helytálláshoz.
Kedves
Kalász tagok! Kedves olvasók! Minden
élethelyzetben merjünk mosolyogni,
merjünk derűsek is lenni, mert a szívből jövő mosoly,
az egészséges humor,
gyógyító erővel hat az egyre embertelenebb
világunkra.
(egy
kalásztag)
A megfelelő
időbeosztás érdekében már most
jelezzük, hogy szerveződik a körzetünkben már
hagyományossá vált nagyböjti
lelkigyakorlat. Tervezett időpontja nagyböjt első szombatja
(március 12.) 10
óra és 19 óra között
várható benti kolping házi helyszínnel.
Március
15. Nemzeti ünnep. Kérjük tagságunk
nagyszámú részvételét a
községi ünnepségen. Az ünnepség
után a középkorosztályunk
hívja az időseket és a fiatalokat a benti ház
tavaszi munkálatainak
elvégzésére. A gyümölcsös és
sövény ápolása, utcai
parkosítás, az épület belső
nagytakarítása ablaktisztítás és
függönyök mosása egyaránt szerepel a
programban.
Január
végével lejár az őszi római útra
történő jelentkezés. Eddig a végső időpontig
20 eFt előleg befizetésével
foglalhatók le a még szabad helyek.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Január 30-án
kérem az ebben az évben házasságra
készülő fiatalok jelentkezését a
plébánián du. 3 órakor.
Febr. 2-a, szerda: Gyertyaszentelő
Boldogasszony
ünnepe. R. 7 órakor ünnepi szent¬mise
GYERTYASZENTELÉSSEL - ESTE 6 órai szentmise
elején is megáldjuk a hozott gyertyákat.
Február 3. Szent Balázs
püspök ünnepe, az esti
szentmise után külön Balázs
áldásban részesülnek, akik ezen a napon
megtisztelik a szent Vértanút. A rákövetkező
vasárnap közös áldással,
könyörgéssel kérjük, bajainkban
segítségét.
Csütörtökön az 1.
körzet, pénteken a
többi beteget
keressük fel.
Febr.11-e a Szűzanya Lourdes-i
megjelenésének napja.
Előtte szokásos módon végezzük a Lourdes-i
kilencedet. 11-én a szentmisét a
Szűzanya tiszteletére, betegeinkért ajánljuk fel
A
katolikus Iskolák támogatására a
szokásos gyűjtés
febr. 27-én lesz.
1./
Szabadkai Jázmin (Szabadkai László – Virág Zsanett)
2./ Marosán Bálint
(Marosán Gergely – Kovács Beáta)
HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:
-
HALOTTAINK:
62./ Bozsonyík
János (1950)
63./
1./ Lakatos
Józsefné, Kutka Ilona (1932)
2./ Halaj Mihály
(1924)
1. kedd
-
Záhorszki József, szülei, testvérei,
apósa, anyósa, a Szuhánszki család
élő és
elhunyt tagjaiért
2. szerda
-
Nógrádi Gyula, felesége Szabó Anna,
élő és elhunyt hozzátartozókért
3. csütörtök
-
4. péntek
-
5. szombat
-
Hustyava, Urbán és Jakubecz család
halottaiért
-
Halaj Ferenc, 2 testvére, szülők, apósa és
anyósa
-
Murányi István, felesége, fia, menye és
hozzátartozók
6. vasárnap
-
Barák Imre, szülei és élő családtagok
7. hétfő
-
8. kedd
-
9. szerda
-
10. csütörtök
-
11. péntek
-
A Pataki és Sípos család élő és
elhunyt tagjaiért
12. szombat -
Kristóf Sándor, szülei, Murányi
István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, vejük
és hozzátartozók
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz
János és elhunyt hozzátartozók
-
Hálából
13. vasárnap -
Hálából, Molnár János,
édesapja, Kaba és Kristók család élő
és elhunyt
tagjaiért
-
Kiss András, élő és elhunyt családtagok
(alapítványi)
-
Buzás Ildikó (4. évforduló)
nagyszülei, Kovács József, felesége Zsiga
Ilona
14. hétfő
-
15. kedd
-
16. szerda
-
Kovács János 1. évforduló és elhunyt
hozzátartozók
17. csütörtök
-
18. péntek
-
Urbán Ignác, Urbán és Kaba család
elhunyt tagjaiért (alapítványi)
-
Pásztor István, szülei, apósa, anyósa
-
Verebes József, felesége Kosztrihán
Erzsébet, élő és elhunyt családtagok
19. szombat -
Szabó
Ignác, 10. écforduló, felesége Vitéz
Mária, szüleik, valamint a család élő
és
elhunyt tagjaiért
-
Boda István, Kovács, Boda és Dósa
család halottaiért
-
Hrapan Pál 3. évforduló, szülei és a
család halottai, Kovács János, felesége
Halaj Mária és a család élő és
elhunyt tagjaiért
20. vasárnap -
Pinke
Kálmán, felesége Szabóki Rozália,
élő és elhunyt családtagokért
-
Kovács János, felesége Pálinkás
Anna, vejük és hozzátartozók
21. hétfő
-
22. kedd
-
23. szerda
-
24. csütörtök
-
Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet,
szüleik, testvéreik
25. péntek
-
Molnár István, felesége Laczó
Erzsébet, fiuk István és elhunyt
hozzátartozókért
-
Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska, szüleik,
testvéreik és a Záhorszki
család halottaiért
26. szombat -
Boda
és Gréczi család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Őszi István, élő és elhunyt
hozzátartozókért
-
Péter István, Boda Gergely hősihalott, szüleik,
hozzátartozók, Kovács Gergely
27. vasárnap -
28. hétfő
-