Két európai püspöki szervezet is tanácskozott a Biblia évében Budapesten Erdő Péter bíboros meghívására. Megállapították (a Magyar Kurír részletesen le is hozta a megállapítást), hogy a kulturális-antropológiai krízis a legnagyobb kihívás az Egyház számára az európai kontinensen. Ehhez kapcsolódik az élet értelme és az erkölcsi felelősség iránti érzék gyengülése az élet, a család, az igazságosság és a környezetvédelem területén. Erre a helyzetre nem elegendő egy általános, Isten nélküli lelki dimenzió visszaadása, hanem magát Istent kell sürgősen visszaadni Európának. Kicsit eltűnődtem a hír olvasásán, mi is az a kulturális-antropológiai krízis? Szaknyelvi összefoglalása az összeurópai emberi válságnak, amely átjárja a gazdaságot, a kultúrát, a sajtót, a népesedést, a politikát, a társadalmat, vagyis mindent. Azon is elgondolkodtam, miként is lehet Istent visszaadni Európának. Alighanem sehogyan, mert mindössze ügyetlen fogalmazásról van szó. Hiszen Istent nem lehet sem elvenni, sem visszaadni, hanem inkább a keresztény tanítást és főleg a keresztény élet gyakorlata kell ennek az egyre öregebb, tanácstalanabb, lelki vezetés nélkül maradt, kiábrándult és eltömegesedett Európának, melyet az új népvándorlás ostromol (hatásai jól láthatók a Foci VB több csapatán, ha csak a franciákat, angolokat, németeket vesszük szemügyre) a maga új hitével, jelképeivel, hagyományival és bálványaival. Olvasom egy angol lapban, hogy egy húszezer lelket számláló brit városkában 65 nyelven beszélnek a lakosok, a befogadó ország nyelvét csak törve vagy egyáltalán nem beszélve. Európa – akárcsak a régi Róma – nagy, ijesztő változás előtt áll, méghozzá az az Európa, mely balliberális nyomásra eltekint alkotmányában Európa keresztény gyökereinek említésétől, sőt Istenre sem tett abban egyetlen utalást, mint afféle magánügyre, feudális csökevényre, a klerikális reakció találmányára, ahogyan azt a marxizmus tanította.

Istent nem kell és nem is lehet „visszaadni” Európának, mert Isten itt van velünk, inkább vissza kell hívni (ahogyan a jelenlegi parlamentünk el is kezdte), méghozzá együtt könyörögve bocsánatáért, hogy a világi állammal való küzdelemben, alkuban, ha tetszik együttműködésben lassan, fokozatosan magánüggyé tettük a legfontosabb közügyet, Istent és az isteni tanítást. Európa nagy része, döbbenetes módon, ma már valójában missziós terület, nem kell papjainkat messze földre küldeni, mert itt van a legnagyobb baj, itt, Európában, ahonnan szétterjedt a világban a kozmopolitizmus, internacionalizmus, globalizmus rokoneszméje, a silány tömegember kultusza az Istenember követése helyett.

A Biblia éve, a most véget érő papok éve, mint egy felhívásként jelenik meg életünkben. A kinyilatkoztatott igazság és bölcsesség továbbadása sürgető feladat, de még ennél is fontosabb, hogy az élő és minden tagjában jelenlévő Egyház képes legyen visszahívni Istent nemcsak a templomokba, hanem a családokba, iskolákba, munkahelyekre, az emberi létezés minden színterére. Ebben a hatalmas feladatban nem mutogathatunk a klérusra, nem mondhatjuk azt, hogy ők az Egyház. Nem, velük együtt mi, hívő emberek vagyunk az Egyház. Mindannyiunknak misszionáriusoknak kell lennünk, hogy visszatérítsük a „vén Európát” és visszahívjuk Istent, mint az igazság, az élet, a szeretet forrását, hiszen Ő meg van nélkülünk, de a mi életünk (katasztrófák sora itthon és a nagyvilágban) és halálunk merő értelmetlenség és bűnös tékozlás nélküle.

(szszp cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

Vissza az újság tetejére

Az ízlelőbimbók csatája, avagy várjátékok kulináris módra

Vissza az újság tetejére

Istent kijátszani!

(Változást segítő gondolatok)

„Ne vezessétek félre magatokat! Istent nem lehet kijátszani.”

(Gal 6,7)

Aki haragot tart, és azt hiszi, hogy emellett szentségi életet élhet; aki templomba jár és az urnáknál az Egyház ellenségeire szavaz; aki házasságon kívüli nemi életet él, és időnként meggyónja anélkül, hogy változtatni akarna rajta;  aki úgy gondolja, hogy keresztény hite jól megfér egy kis antiszemitizmussal; aki reinkarnációs tanokat hirdet, és közben Jézus követőjének vallja magát; aki azt hangoztatja, hogy a homoszexuális gyakorlat összefér az Evangéliummal; aki körmönfont hangzású teológiai szofizmákkal az Egyház hitének világos tagadását próbálja igazolni; aki egyszerűen félreteszi azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket nehéznek talál – Istent próbálja kijátszani, mintha lehetne. De nem lehet! Hazugsága fejére nő, és egyszer látványosan összeomlik az önáltatás épülete,

Ha vétkeztél, mondd azt, hogy vétkeztél. Ne csinálj elméletet arról, hogy miért nem bűn a bűn. A vámos, aki megvallja bűnét, megigazulva megy haza. A bűnbánó gonosztevő előtt megnyílik a paradicsom. A keresztre feszített Jézus meggyógyítja romlottságunkat. „Az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32).

Kovács Gábor

Vissza az újság tetejére

A jelenlét

A jelenlét titok, amelyet teljesebb üzenetében, különleges visszhangjával a múlt század első felének francia perszonalistái fedeztek föl az emberi kapcsolatok viszonylatában. Teológiailag az ősegyháztól napjainkig használták már a szót, legfőképpen az Eucharisztiával kapcsolatban. Tudjuk, hogy az egyház tanítása szerint Jézus Krisztus láthatatlanul is jelen van a kenyér és bor színe alatt. Nem csak a szentmisén, az átváltoztatás után, és nem csak akkor, amikor megáldozunk. Hitünk külön próbatétele, hogy az oltárszekrénybe zárt vagy a kitett Eucharisztia is hordozza a jelenlét misztériumát.

Mit tudhatunk meg minderről, legalább töredékesen?

 Első felismerésünk az, hogy a jelenlét személyes voltunkhoz kapcsolódik. Ezt ismerték fel a francia perszonalisták felfokozott érdeklődésükkel. Az egyik jellemző emberi tapasztalat, amikor valaki elveszíti azt, akit nagyon szeret. Egy apát, édesanyát, a férjet vagy feleséget, a gyermeket, a testvért, vagy egy jó barátot. Regények örökítik meg, hogy az életben maradt egy ideig egészen különös módon érzi maga közelében az elhunyt jelenlétét. Olykor még a szavait is hallani véli. Álmaiban pedig újra találkozik vele.

 Második felmérésként le kell vonnunk a következtetést: világunkban személyes létformája következtében csak az ember képes a jelenlétre. Ez pedig alkalmat ad, a más élőlényekkel való szembesítésre és létformánk kiváltságának evidenciájára. Amíg ugyanis az ember „jelen tud lenni” a térben, az állatok, a növények és az elemek csupán a térhez kötött „ottlétre” képesek.

Harmadikként elérhet bennünket a fölfedezés öröme, amikor rátalálunk a titok nyitjára: a személy ott van jelen, és úgy van jelen, ahol és ahogyan a hatásait kifejti. Ez érthetővé teszi az isteni jelenlét sokféleségét. Amikor Teilhard de Chardin Isten növekedéséről beszél a világban, az nem panteizmus. Az Abszolút Valót nem lehet fokozni. Isten azonban növekedhet a jelenlétében. Gondoljunk a világot fenntartó jelenlétre: „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”, meg a kegyelemben való jelenlétre. S az utóbbinak is lehetnek fokozatai.

Mindez talán közelebb visz az Eucharisztia titkához, s vele Jézus jelenlétéhez. Az Eucharisztia misztériuma az, hogy a kenyér és a bor az ő valóságos jelenlétének hordozója. A jelenlét anyag fölötti. Testi mivoltunkban csupán „ott vagyunk” a térben. Ha valaki nem képes többre, még életében magán viseli a klasszikussá vált sírfeliratot: „Csak a teste”. A lelki és a szellemi kisugárzás révén hordozzuk a jelenlét titkát.

Az Eucharisztia titka, hogy Jézus láthatatlanul is jelen van, a szentmisében, az átváltoztatás után: „Ez az én testem” és „Ez az én vérem kelyhe”. Jézus maga is ott van jelen, és úgy van jelen, ahol és ahogyan a hatásait kifejti. Lelki hatások ezek, amelyekről azok tudnak hitelesen tanúskodni, akik gyakrabban imádkoznak meditálva az örökmécses parányi fényénél. Mert ő rejtetten is jelen van a templomban, ahol őrizzük, és ahol szentségimádásra kihelyezzük.

 A jelenlét misztériuma az, hogy akár kétezer évvel ezelőtt írt mondat is képes gyökeresen megváltoztatni egy ember életformáját.

Ott lét vagy jelenlét? Vannak, akiknek csak a testek számítanak. Mindenütt és mindenben csak a testek. Az ateista kikapcsolta Isten jelenlétét. Materialista az, aki elveszítette érzékét a jelenlét iránt.

Az Eucharisztia látogatása – találkozás. Pár perces ünnep, amelynek ajándéka, hogy a Jelenlét beköltözik a hétköznapjainkba.

Boda László

Vissza az újság tetejére

Hittanórák

(Gondolatok az iskolakezdéshez)

Kezdődik az iskola, benne a hitoktatás is. A pap, a hitoktatók mindig tele vannak félelemmel e fontos ügy kapcsán. Tulajdonképpen nem is lenne ezzel gond, ha mi, hívek komolyan vennénk az ígéreteinket. Emlékezzünk csak vissza az esküvői szertartásra: Ígéred-e, hogy gyermekeidet Krisztusnak és az Ő Egyházának tanításai szerint neveled? Ígérem, hangzanak a válaszok akkor és ott. Igaz, ma egyre kevesebb az esküvő, így kevesebbszer hallhatóak ezek az ígéretek. Ám, ha nem is rendezett a párok viszonya, keresztelni elhozzák gyermekeiket. S ha az első eseménynél nem hangozhatott még el vállalásunk szava, megtesszük azt az alábbi szertartási szakaszban: Nektek, akik gyermeketek számára kéritek a keresztséget, kötelességetek lesz őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Vállaljátok ezt a kötelezettséget? Vállaljuk. Elsőáldozáskor is megfogadták a gyermekek és a szülők, hogy Jézus szeretetében élnek. Bérmáláskor pedig megígérték a püspöknek, hogy jó katolikusok lesznek.

Ha egyetlen gyermek is elmarad a hittanról, a vasárnapi szentmisékről (sajnos nagyon üresek helyeik a templomban még iskolai szezonban is, hát még nyáron!!) a papnak nincs nyugalma. Rágja a féltés. Ez sokszor egészségrontó izgalmat, szomorúságot okoz nekik. Vajon mi hogy vagyunk ezzel? Segítőtársak vagyunk-e léleképítésben, vagy nem törődömségünkkel a tehetetlenség érzését erősítjük?

Egy nőgyógyász, nyilatkozva a tizenévesek életéről, rettenetes dolgokat mondott. Végső következtetése: „Úgy tapasztalom, hogy a ma 16-18 éves leányok szeretik a gyerekeket, és idővel szülők szeretnének lenni. Ám nem közömbös, hogy a közben elmúló pár évben mi történik a leendő édesanyával, testileg, lelkileg. Legfőbb reményem, hogy a most felnövekvő nemzedék tanul majd saját rossz élményeiből, (Nyugodtan alvó szülők! Érdemes betekinteni a hétvégi éjszakai életbe, mert megdöbbenthet és elindíthat a mocsárból kifelé vezető úton falunkban is) és gyermekeit másképp fogja nevelni.”

Minden tiszteletem a nőgyógyászé, de nekünk is van orvosságunk és erőnk, hogy ne kelljen egy nemzedéknek elmerülni a bűnben: és ez a hit, amit a komolyan vett hittan ad meg. Itt gyermekeink életéről, haláláról van szó.

(KK 2007)

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Toborzás

Úgy tervezzük, hogy ősszel az iskolában toborzást tartunk, ennek apropóján egy kis ismertető a cserkészetről.

Cserkész akarsz lenni, de a cserkészetről nem sok mindent tudsz. Ideje, hogy megismerkedj közelebbről, alaposabban a cserkészmozgalommal, azzal, ami megalapítója, lord Robert Baden-Powell figyelmeztetése ellenére vált ezzé, bár Bi-Pi világosan megmondta: „Én egy egyszerű ötletet javasoltam. Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az elgondolás, s ha továbbra sem vigyáztok, még szervezet is válhat belőle. És ha lesz egy szervezet, akkor mindennek vége.”

A cserkészet mozgalom, szervezet, sőt, világszervezet, mindennek azonban nem lett vége, ellenkezőleg, ma a világ mintegy százötven országában mintegy 18 millió tagja van a Cserkész Világszervezetnek, a Cserkészlány Világszövetség pedig több mint száz ország mintegy 11 millió tagját egyesíti, miközben az 1997-ben épp 90 éves cserkészmozgalomnak ennyi idő alatt összesen körülbelül 250 millió tagja volt. Felnőttes, hivatalos meghatározás, a Cserkész Világszervezet alapszabályzata szerint a cserkészmozgalom „önkéntes, nem politikai, iskolán kívüli nevelő mozgalom fiatalok számára, mindenki előtt nyitott származásra, fajra és meggyőződésre való tekintet nélkül, összhangban az alapító által

megfogalmazott céllal, elvekkel és módszerrel.” Értelmezzük fontosabb gondolatonként ezt a meghatározást. A cserkészet önkéntes, a jelentkező, fogadalmat tevő cserkészt nem másvalaki kényszeríti bekapcsolódni a közös munkába és szórakozásba. A cserkészet a napi politikán kívül és azon felül álló szervezet, nem vesz részt a politikai hatalomért folytatott harcban, nem rendeli magát alá egy vagy több pártnak és különösen nem teszi ki ilyen alávetettségnek a fiatalokat. Az más kérdés, hogy a cserkésznek is van, lehet világnézete, felnőttként csatlakozhat valamilyen politikai meggyőződéshez, s 18. életévét betöltve, felelős, teljes jogú felnőtt emberként vallhatja, vállalhatja is politikai nézeteit. Ám ezt akkor sem cserkészként, hanem magánemberként, nem cserkészegyenruhában, nem a szervezet védőszárnyai alatt teszi!

A cserkészet iskolán kívüli nevelőmunkát folytató szervezet és mozgalom. A nevelés legtágabb értelmezésében valamely társadalom legfontosabb szellemi értékeinek átszármaztatása a felnövekvő nemzedék tagjaira.

Mint ilyen különbőzik az oktatástól, vagy a képzéstől több, mint valamely konkrét ismeret, tudás, képességelem elsajátíttatása, bizonyos magatartási formákat alakít ki.

„Ebben rejlik a cserkészet legfontosabb célja - mondja Bi-Pi - nevelni, nem oktatni, jól jegyezd meg, nevelni, vagyis rávezetni a fiút arra, hogy magától, saját vágyától hajtva tanulja meg azokat a dolgokat, amelyek a jellemét formálják.” A hétköznapi szóhasználatban a nevelés szót általában az iskolához kapcsolják, nem helytelen ez a megközelítés, az iskola az úgynevezett formális, tehát intézményes nevelés színhelye, de ez csak egyik formája a nevelésnek, hiszen az utca, a környezet szintén nevel, ez az úgynevezett informális nem intézményes nevelés. A cserkészet egy harmadik típusú nevelési rendszer egyik eleme, az iskolán kívüli, de szervezett, azaz nem formális, mégis intézményes nevelési eszköz, amely a fiatalság bizonyos, ezt vállaló csoportjához szól, meghatározott cél elérése érdekében, bizonyos módszerek felhasználásával. A cserkészet alapjában véve és mindenek előtt az önnevelés igényének a kialakítója.

A cserkészet - Bi-Pi figyelmeztetése ellenére mozgalom. Ez feltételezi egy elérendő cél, egy, az ezt a célt elérni kívánó személyeket tömörítő szervezet meglétét, azt, hogy az azonos célt követő szervezetek országos, Vagy akár nemzetközi szervezetekbe tömörüljenek. Ezeknek a közös célra irányuló szervezett tevékenykedése a mozgalom. A cserkészet mindenek előtt a fiatalok mozgalma, amelyben a felnőttek segíteni igyekeznek a fiataloknak a mozgalom céljainak elérésében.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

 Családi erdélyi körutazáson vette részt az egyesület sok tagja. Madarasi Hargita csúcsai, Gyimesek, Brassó és Békás szoros egyaránt szerepelt az Ivó-i táborban lakók programjában, melyről beszámolót a következő számban olvashatunk.

 Húsz éves a Magyar Kolping szövetség. A Jubileum központi ünnepségére 2010. szeptember

25-én kerül sor, Európa kulturális fővárosában, Pécsett. Három napos részvételt tervezünk péntek hajnali indulással. A hivatalos programon túl (Ünnepi szentmise, jubeleumi megemlékezés a Bazilikában, városnézés vezetéssel), Harkány. Villány és Máriagyűd megtekintésére is sor kerül. Jelentkezni Szabó Jánosnál lehet.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére