Vadkerti harangok
2010. Július

Havas Boldogasszony
Szentmiseszándékok
Felhívás
Zarándokút
Fülön keresztül a szívhez
Búcsújáró helyek Magyarországon: Egerszalók
Az örökség
Egy mai tékozló fiú
Könyörgés papokért
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink


Vissza az előző menüre

Havas Boldogasszony

Az augusztus 5-i ünnep Róma négy fő temploma közül a Santa Maria Maggioore-bazilika keletkezésére utal. Ennek a legendája a következőképp maradt fenn.

Élt Rómában a 350-es évek körül egy jámbor idős házaspár. Nagy gazdagság mellett jámbor lelki tulajdonságokkal is megáldotta őket az Isten, gyermekük azonban nem született. Idős korukban elhatározták, hogy Szűz Máriát teszik meg örökösükké. Imájukban, arra kérték Szűz Máriát, mutassa meg, miként fordíthatnák vagyonukat neki tetsző módon, az ő dicsőségére.

A 352. év augusztus 5-re virradó éjszakán külön-külön mindkettőjüknek megjelent Szűz Mária. Kijelentette, hogy a neki felajánlott örökséget szívesen fogadja, s abból templomot kíván építeni azon a helyen, ahol a következő napon hó fog esni. A látomást közönséges álomnak tekintette a házaspár. Már hogyan eshetne Rómában hó augusztus 5-én, amikor a nap heve olyankor mindent felperzsel? Mivel azonban mindketten ugyanazt álmodták, mégis elmentek Liberiusz pápához, a templom építésének tervével. Nagy volt a kölcsönös csodálkozás, amikor kiderült: magának a pápának is ugyanúgy megjelent álmában a Szentszűz és ugyanazt az üzenetet kapta ő is. Hát még mekkora volt a csodálkozás, amikor aznap a legnagyobb döbbenetre, az Esquilinus-dombot csakugyan hó borított6a be. A pápa körmenetben vonult a magaslatra, és saját kezével jelölte ki az építendő templom helyét.

Ez a templom lett Mária Istenanyaságának címtemploma, minden Szűz Mária-templom anyja. A többször átépített, bővített templomnak még két különlegessége van. Benne őrzik Krisztus állítólagos jászolának több darabját, valamint az egyik kápolnában található az a Mária-kép, melyet, a hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festett a Szűzanyáról.

Havas boldogasszony ünnepén tehát Mária Istenanyaságára tekintünk áhítattal, és minden Mária–templom ősét tiszteljük.

(KÉ)

Vissza az újság tetejére

Felhívás

Vigyétek el erre a megzavarodott világra a szabadság tanúságtételét. Annak a szabadságnak, melyre Krisztus szabadított fel bennünket. A különleges kölcsönhatás az istenszeretet és a felebarát szeretete között megszépíti az életet és a sivatagot – melyet olyan sokszor megélünk életünk folyamán – virágzó rétté varázsolja.

XVI. Benedek pápa, 2006.június 3.

Vissza az újság tetejére

Zarándokút

„Nincs rossz idő, csak gyenge zarándok” – kezdte Böjte Csaba a szentbeszédet a szentmisén, Csíksomlyón.

Én személy szerint nem éltem még át igazi zarándoklatot. Ez volt az első olyan, amikor gyalogszerrel, több napon keresztül tartott számomra a búcsú. Eddig a buszba beültünk, elmentünk a búcsú színhelyére, ott a buszparkolótól elsétáltunk a szentmise helyszínére, és ebből állt a zarándoklat. Ez azért kicsit más volt.

Nagyon készültem az idei zarándoklatra, Csíksomlyóra. A tavalyi évben már voltam, az említett buszos variációval. Az volt az első csíksomlyói zarándoklatom. Nagyon felemelő volt, testileg-lelkileg nagyon feltöltődtem, már régóta szerettem volna elmenni Erdélybe és Csíksomlyóra a búcsúba. Amikor a buszunk hazafelé tartott, már akkor éreztem, hogy nem ez lesz az utolsó, amikor Erdélyben jártam, a Csíksomlyói Szűzanya kegyhelyén.

Elhatároztam, ha lehet, akkor gyalogosan is ellátogatok a „NYEREGBE”. Az idei évben megadatott számomra ez a lehetőség. Gyakorlott zarándok testvéreim bevettek a csapatba, és elindultunk 2010. május 20-án hajnalban Erdélybe személyautóval. Nagyon jó hangulatban telt az Erdélybe vezető út, és estére megérkeztünk zarándokutunk induló állomására Zetelakára. Az ott élő magyar testvéreink nagy szeretettel fogadtak bennünket. Miután megkóstoltunk minden ottani nevezetességet, szívünket megerősítettük szíverősítővel, lepakoltunk, és jól megvacsoráztunk, majd a helyi plébániára vittük a holminkat, amit kisbusszal szállítottak Csíktaplocára. Ide fogunk mi érkezni másnap gyalogszerrel, egész napos gyaloglás után. Még aznap este találkoztunk az ottani fiatalsággal, egy nagyon jól összeszokott bandával, akik nagyon barátságosan fogadtak, úgy éreztem magam, mintha régi ismerősök lennénk. A zarándokút során nagyon sok segítséget nyújtottak sokat köszönhetek nekik. De ne szaladjunk ennyire előre.

Másnap, május 21-én 5 órakor kezdődő szentmisével indult a zarándokút. A testem kicsit megérezte az egy óra eltolódást, nálunk még csak 4 óra volt ekkor. Belül viszont már nagyon vártam az út kezdetét, és nem törődtem az álmossággal. Nagyon felemelő volt a megtelt templomot látni, és tudni azt, hogy ők mind vállalkoztak erre az útra, és én köztük lehetek. A szentmise után elindultunk tehát Csíktaplocára, ami körülbelül 50 km-re van Zetelakáról. Ezt az utat kellett teljesíteni egy nap alatt. Estére oda kellett érnünk. A falu többsége a kapuban állt és búcsúztatta a zarándokokat, minden ember arcán azt láttam, hogy szeretet és büszkeség tölti el őket a zarándokokat látva. Egy óra sétálás után felértünk a Lázra, ami egy hegytető, innen lenézve Zetelakát láttuk, ahonnan elindultunk. Reggeli imánkkal kértük a Jóisten és a Szűzanya segítségét, hogy utunk során segítsenek bennünket. Mint később kiderült, nagyon kellett a segítségük. Legalábbis nekem.

Gyönyörű és felemelő érzés volt a csodaszép hegyeken, erdőkön, a legelésző tehéncsordákon átmenni, a szívemet öröm töltötte el, hogy itt lehetek. A hegycsúcsról leérve egy igen széles patakon keltünk át, amit a sok esőzés nagyon megduzzasztott. Ami a nehézséget jelentette, hogy nem volt rajta híd. Ekkor még ez izgalmas kihívásnak tűnt és sikerült is könnyedén megoldani az átkelést. Amint már említettem nagyon szép tájakon mentünk keresztül, hegyről le, hegyre fel, a távolból láttuk a Hargita csúcsait is, nagy öröm töltötte el a szívemet, hogy itt lehetek. A fennsíkon szintén találkoztunk egy legelésző tehéncsordával, ami meglepő nyugalommal vette tudomásul, hogy kb. 250 zarándok végigsétál benne. Bámészkodni azonban nem nagyon lehetett, mert ez a fennsík egy lápos terület volt, amin át kellett mennünk, és ha nem figyeltél, hogy hová lépsz, bokáig süllyedtél a vízbe. Rá kellett jönnünk, hogy az eső nem csak azt az egy patakot duzzasztotta meg, amin már átjöttünk, hanem bizony a többit is, sőt olyan helyeken is keletkeztek patakok, ahol ezelőtt nem voltak. Azt mondani sem kell, hogy híd nem volt, és meg kellett próbálnunk száraz lábbal átkelni, mert nem lett volna jó utunk háromnegyedét vizes lábbal teljesíteni. Nagy odafigyeléssel sikerült teljesíteni aránylag szárazon ezt a távot és elérkeztünk végre egy olyan patakhoz, amin híd is volt. Itt megreggeliztünk és folytattuk tovább utunkat.

Amikor utunk feléhez értünk, egy strandhoz, úgy éreztem, hogy minden rendben van, nagyon örültem, hogy a távot különösebb erőfeszítés nélkül tudtam eddig teljesíteni. Viszont, hogy ne örüljek annyira, az egyik kedves zarándoktársam, aki már tapasztaltabb volt nálam és amúgy szakállas, felhívta a figyelmemet, hogy szerinte most jön a legnehezebb rész. Sajnos igaza volt. Nagyon szép környéken mentünk szintén, de tényleg nehéz terep volt és az eső is eleredt, a megáradt patakokról nem is beszélve. Így tehát az eddig aránylag szárazon tartott cipőm beázott, és jöttek a vízhólyagok, ami az út végső szakaszán kifejezetten jól esett, mivel aszfalton mentünk. Bevallom férfiasan, hogy elérkeztem a holtponthoz, ami kisebb megszakításokkal az utunk végéig ki is tartott. Na ekkor éreztem igazán, hogy „Van egy Égi Anyám nékem, ki el nem hagy soha engem, neve Mária, aki az én életemnek vezércsillaga!” És a Vezércsillag vezetésével, kicsit nagyon elfáradva, bebicegtem a többiekkel együtt a Csíktaplocán lévő közösségi ház udvarába, ahol a kisbuszból már kipakoltak, és a száraz ruhákat magunkhoz vehettük.

Az itteni szálláshelyünkön is nagy szeretettel fogadtak, jól esett leülni és megpihenni a hosszú és fáradságos, ugyanakkor felemelően szép és csodálatos út után. Nem mondhatnám, hogy egyből lefeküdtünk pihenni, de amikor megtettük, az nagyon jól esett. Másnap reggel kicsit megpihenve indultunk a „NYEREGBE”, a búcsú színhelyére. Kifelé menet rengeteg zarándokkal találkoztunk, fantasztikus látvány volt, hogy minden irányból mennek a zarándokok a szentmise színhelyére, hogy tiszteletüket tegyék a Csíksomlyói Szűzanyának. Én úgy éreztem, hogy a testem nagyon fáradt, de a lelkem folyamatosan töltődik fel az imádságok, énekek és a látottak hatására. Amikor elfoglaltuk a helyünket a szentmise előtt a gyönyörű környezetben, felemelő érzés volt látni a minden irányból közeledő zarándokokat, a szélben lobogó magyar zászlókat.

A szentmise kezdetére több mint félmillió magyar anyanyelvű ember, zarándok sereglett össze, hogy a Csíksomlyói Szűz Máriának tiszteletet, hálát adjon és segítségét kérje, oltalmáért esedezzen. A szentmise elején köszöntötte az összegyűlteket a Szentatya követe, a ferences rend világi generálisa, valamint a nagyváradi püspök. A szentbeszédet Böjte Csaba ferences rendi szerzetes mondta. „Nincs rossz idő, csak gyenge zarándok. Ahogy végig nézek, az itt összegyűlteken örül a szívem, hogy nem vagyunk táposak.” Az újrakezdés, az Istenbe vetett hit, és bizalom fontossága, a benne való bizalom volt a fő mondanivalója. Ne csüggedjünk, hanem mindig kérjük a Jóisten segítségét, hogy talpra tudjunk állni, ahogyan az Ő Szent Fia háromszor is talpra állt a Golgotára vezető úton. Legyen Jézus Krisztus a fő példaképünk, aki feltétel nélkül megbízott a Mennyei Atyában, nekünk is életünk minden percében bíznunk kell benne, és segítségét kérnünk! Ő mindig megsegít minket, mert végtelenül szeret minket, hiszen Ő a Végtelen Szeretet. Amikor hallgattam Csaba atya biztató szavait, úgy éreztem, mintha nekem mondaná, négyszemközt beszélgetnénk, hiszen én is elgondolkodtam, hogy vajon be tudom-e fejezni a zarándokutat, vállalni tudom-e a visszautat. A válasz ezekre a kérdésekre, a szentbeszéd végére egyértelmű lett, IGEN! Mindenképpen el kell indulnom az úton, hiszen velem van az én Mennyei Atyám, és az én Égi Édesanyám, akik soha cserben nem hagynak.

Így hát elindultam a visszaúton is. Az út nagy részén imádkoztunk, énekeltünk, és végigmentem, végigmentünk, megcsináltuk! Igaz, hogy az utolsó szakaszon, már nagyon elfáradtam, de ott éltek bennem Csaba atya szavai, hogy nem szabad soha feladni, és bízni kell Mennyei Atyánkban. Zetelekán úgy fogadtak bennünket, mintha olimpiai bajnokok lennénk, de mi a Csíksomlyói Szűzanya, a mi Égi Édesanyánk küldöttei voltunk. Étellel, itallal, virágokkal, áldással, nagyon sok szeretettel fogadtak bennünket.

Hálát adok ezért a zarándokútért a Jóistennek, a mi Égi Szűzanyánknak! Köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy részt vehessek ezen a zarándokúton. Egy évre való lelki feltöltődést kaptam ezen a csodálatos helyen, a Csíksomlyói Szűzanyánál!

„Nincs rossz idő, csak gyenge zarándok!” Aki bízik a Mennyei Atya végtelen szeretetében, az nem lehet gyenge. Mindenkinek ajánlom ezt a zarándokutat, aki szeretne hitben és lélekben megújulni!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Eger, Érsekvadkert, 2010. május 31.

Egy zarándok

Vissza az újság tetejére

Fülön keresztül a szívhez

Forró nyári délután ez a július 11. Nem kívánkozik ki az ember a hűvös helyekről. A hangverseny híre, ugyanúgy mint a karácsony közeli hideg napokban, legyőzi a környezeti hatásokat, amit az is bizonyít, hogy megtelt a templomunk. Pedig most csak két „csapat” adja a hangverseny műsorát, ami egyben az olaszországi szereplésük főpróbája is. Az egyik a 2000. évi megalakulásuk óta stabil és várt karácsonyi hangversenyi szereplő, zömmel amatőrökből szerveződött, helyi pedagógus kórus, míg a másik a képzett zenészekből álló, évtizedes hangversenyi szereplésük által már érsekvadkertinek számító Balassagyarmati Rézfúvós Kvintett.

A 32 számból álló műsort a fúvósok kezdték. A megszólaltatott művek rögtön a királyi udvarokba repítettek bennünket. Közben figyeltem a kórusról is hatalmasnak látszó tubát, a megtermett klarinétot és baritont, és a két kicsinek nem nevezhető trombitát, amelyek lágy dallamokkal töltötték be az Isten házát, amikor többek között megszólalt a Te Deum, a Reneszánsz tánc és a Yesterday.

Pedagógusaink is kitettek magukért. Az elénekelt dalok színvonala rengeteg munkát tükrözött, de nem volt „izzadság szagú” (már-már profi). Ezzel a műsor összeállítással ajándékoztak meg most bennünket és viszik elegy hét múlva Olaszországba is Érsekvadkert nevével egyetemben. Biztos, hogy ott is sikerük lesz ezzel az összeállítással, mert a számok tartalma az egyházi és profán mondandót egyaránt magán viseli. Az utóbbi végett bennem is megfogalmazódott (nótázni a templomban?) az Apát Úr zárószavában elhangzott gondolat: Miért nem a Közösségi ház lett a helyszíne ennek a programnak? Apát Úr sokszínű virágcsokornak nevezte a hangversenyt ebben az összeállításban. Minden virágot Isten teremtett. Életünk részei ők épp úgy, mint a templomi énekek és a nóták. Hát most ezzel díszítették fel a szereplők az Isten házát. És ha művészi szinten előadott Ave Mária-k (Wolf, Ramiro Real), a Stabat Mater (Kodály) és a Muzsika hangja c. filmzene átdolgozás már Istendicsőítés, még akkor is, ha az nem tudatos.

A hangverseny véget ért. A „csapat” az írás megjelenésekor már túl van az első külföldön is nyomot hagyó szereplésen. Mert bennünk sem múlt el nyomtalanul a hosszúra sikeredett hangverseny. Az általatok megszólaltatott dallamok még halkan csengenek a fülekben, de erősen élnek az emberi szívekben. Maradandót alkottatok!

Megköszönve a szép, közösségben töltött délutánt, kívánom, hogy Isten áldása kísérjen benneteket további utatokon.

(V. Harangok, 2010. július 12.)

Vissza az újság tetejére

Búcsújáró helyek Magyarországon

Egerszalók

Fájdalmas Anya palócföldi kegyhelye

Egerszalók a tisztaság és egyszerűség felejthetetlen képeivel, valami a paraszti klasszicizmus nemes ízeivel, egy artisztikus világ igézetével fogad bennünket.

Először a XIII. században említik a települést, amelyet a török csapatok többször feldúltak, de végleg csak a Rákóczi-szabadságharc 1706-os hadi eseményei miatt néptelenedett el. A birtokos egri káptalan 1731-1734 között a Rajna vidékéről és Bajorországból származó jobbágyokkal telepítette újra.

A legendás hagyomány szerint még a német betelepülés előtt a Verpelétet Egerrel összekötő erdei út mellett egy remete lakott, aki gyakran egy tölgyfára függesztett Mária-kép előtt ájtatoskodott. Halála után a képet elfelejtették. Egy alkalommal egy verpeléti asszony vak leányával Egerbe menvén megpihent a tölgyfa alatt. A kislány a gallyak közé mutatva egyszer csak megkérdezte: Mi az ott a gallyak között? Visszanyerte látását. Ettől kezdve sok csoda történt a kép előtt.

A képet előbb egy fakápolnában, majd az 1738-ban felépült kőtemplomban helyezték el, melyet az egri káptalan építtetett. A sok csodás gyógyulás hitelességének megállapítására Barkóczy Ferenc egri püspök vizsgálatot rendelt el. Az összegyűlt ezüst fogadalmi tárgyakból Esterházy Károly püspök a kegykép számára díszes ezüstkeretet készíttetett, ezáltal megmentve a kincseket a lefoglalástól, amely II. József intézkedései miatt sok kegyhelyet sújtott. A múlt század elején a Habsburg-ház Egerben tartózkodó tagjai is felkeresték a kegyképet.

Bár Fuchs Ferenc egri érsek 1810-ben a képet már kegyelmi képnek nevezte, mégis csak 1953-ban nyilvánították kegyhellyé a templomot, amelyet a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szenteltek.

A múlt század eleji egyházi vizsgálatok a középkori eredetű, de a barokkban ismét felújított aszketikus gyakorlat, a flagellálás (önostorozás) szokását jegyezték fel Egerszalókról. A vezeklő körmenetet a szeptemberi búcsú idején végezték.

A helybeli, gyorsan magyarrá (és palóccá) vált lakosok mellett Eger városa és a távolabbi Jászság is sok zarándokot bocsátott útnak Egerszalókra.

Fő búcsúja a templom titulusünnepe, Kármelhegyi Boldogasszony (július 16).

(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990.
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944)

 
Ezzel a rövid írással kezdetét veszi újságunkban egy újabb sorozat, mely felhívja figyelmünket eleink Mária tiszteletére. Mária tisztelete elvezet bennünket Jézushoz. Minél többen kerülünk közelükbe, annál közelebb kerül Hazánk és vele Európa Istenhez. A közelség pedig tettekre sarkall, ami a válságból kivezet bennünket. Olvassuk szeretettel az olvasóink által összeállított sorozatot. (A szerkesztőség)

Vissza az újság tetejére

Az örökség

Gondolatébresztő Szent István király ünnepén

A középkori uralkodók, amikor kiadtak egy-egy rendeletet, előbb felsorolták jelzőiket. Szent István sógora például így mutatkozott be oklevelein: „a legdicsőbb és legyőzhetetlen II. Henrik német császár”. Nyilván az volt a célja, hogy így értékeljék őt. Sőt, nemcsak őt személy szerint, hanem népét is. Ezek a jelzők egyfajta identitást fogalmaztak meg: önmagunkat is így tekintsük, s aki idegen ránk gondol, az is úgy vélekedjen rólunk, hogy a „legdicsőbbek és legyőzhetetlenek” vagyunk.

Ezen szokás ismeretében igen elgondolkodtató, hogy Szent István (akinek európai léptékkel mérve is jelentős birodalma volt, s egész élete állandó hadviselésben telt el a belső lázadások és a külső betörések miatt, és egyetlen csatát sem veszített el) nem a szokásos jelzőket, az erő és rettenthetetlenség formuláit írta okleveleire. Ő így mutatkozott be rendeletein: „a magyarok jámbor és kegyes királya”. Ezek szerint ő jámbor és kegyes akart lenni, ilyennek akart látszódni. S azt akarta, hogy népének tagjai, a magyarok is a jámborságra és kegyességre törekedjenek, mint olyan értékekre, melyek meghatározzák arculatukat a népek családjában.

Érdemes e két, manapság igen ritkán használt és ódonnak vélt jelző eredeti tartalmát megvizsgálni. A „jámborságot” így fejti ki A keresztény szellemiség lexikona: „Olyan erény, amelyhez hozzátartozik az eleven vallásgyakorlat, a napi imádság, a lelkiismeret vizsgálat, a felebaráti szeretet, az egyházias lelkület gyakorlása éppúgy, mint a lelkivezető iránti nyíltság. A jámbor ismeri Isten és a felebarát iránti szeretet egységét, összeköti az erényt és az ügyességet, az Isten tiszteletéért végzett fáradozást az emberi méltóságért és békéért folytatott harccal.” A kegyes szó tartalmát megismerhetjük a Magyar értelmező szótárból is az alábbiként: kegyet osztogató, nagylelkű, szíves, kedves, kegyelmes, irgalmas.

Megállapíthatjuk, hogy mindkét szó nemcsak hogy vállalható a XXI. század elején, hanem kifejezetten irányt mutató. Egyik a vallásgyakorlatra teszi a hangsúlyt, a másik pedig az embertárs iránti nemeslelkűségre. Mindkettőben benne van az önmagunkhoz való szigorúság és következetesség, de a felebarát felé megnyilatkozó megbocsátás és könyörület is. A jámbor és kegyes ember így egyszerre a folytonos önnevelés, a lelki edzés és erőgyűjtés bajnoka, s ugyanakkor az erejét a többiek javára szolgálattá kovácsoló, másokon segíteni tudó, létével utat mutató, a közösség számára fontos értékeket birtokló létező.

Ilyen akart lenni Szent István. Ilyennek akarta láttatni és látni magyar népét: jámbornak és kegyesnek. Tudta, hogy személyes és mélyen elkötelezett vallásossága a krisztusi hitre, a péteri sziklaalapra és a Mária iránti különleges tiszteletre építkezvén nemzetét is nélkülözhetetlen értékekkel ruházza fel. Ezért írja fiához, Imre herceghez szóló Intelmeiben a zárófejezet gondolatai közé, mintegy az eddigi kulcsszavainkat kifejtve a következőket: „Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Ennek okából kérlek, megparancsolom, hogy légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz. Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos és mértékletes. Légy szelíd, hogy soha se harcolj az igazság ellen Légy mértékletes, becsületes és szemérmes. Mindez alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen!”

E néhány mondat azt jelzi, hogy valami nagyon fontosra jött rá Szent István király. Arra, hogy az igazi – földi és vallásos értelemben lévő – dicsőséget és legyőzhetetlenséget éppen a jámborság és a kegyesség értékvilágába belenövéssel lehet kiküzdeni és kiérdemelni. Ezen felismerés a mindenkori magyarság Szent István-i öröksége. Tessék hát élni vele minden szinten!

(Tarjányi Z. írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Egy mai tékozló fiú

Ha megkérdezik, hogy egy színjáték mikor igazán hatásos és maradandó, a válasz alighanem az lehetne, hogy akkor, ha az egyediben az egyetemes emberit tudja hitelesen ábrázolni. Ez jellemző Shakespeare sokat játszott drámáira, csak őt említve. Ez a jellemző Jézus példabeszédének is, amely talán a legismertebb, és olyan nagy a visszhangja, hogy a különböző korok embere mellett az irodalom sem vonhatja ki magát hatása alól. Még a zenerajongó fiatalok is dalukba foglalták. Hiszen elsősorban róluk szól.

Hogy megtörtént-e, és valóban így történt? Nem számít. Ez példabeszéd. Az a lényeges benne, hogy az egyedi eset mérhetetlenül sok hasonlót foglal magába. Térben és időben és érvényességében egyetemesen emberi, miközben a történelemben sajátos élethelyzetekhez kapcsolódva ismétlődik meg.

Már annyiszor elmondtuk, hogy az Atya az irgalmas Istent jelképezi, az idősebb fiú pedig a hűséges, de szokáson alapuló, rutinszerű vallásosság megjelenítője, aki lenézi a bűnös utakat megjáró öccsét, és csak botránkozni tud rajta. Mintha még azt is nehezményezné, hogy hazajött. Lehetne még elemezni, az Ó- és Újszövetség vonatkozásában is a példabeszédet, de inkább egy mai megfelelőjét mutatom be, ami valóban megtörtént.

Amerikai fiatalember. Lengyel katolikus családból származik. Szülei és testvérei vallásosak. Ő elszakadt az atyai háztól és keresztény hitétől. New Yorkban bekerült a pénzvilág forgatagába. Értékrendje aztán ehhez mérten alakult át. Szüleit tiszteli, de a katolikus vallást már lenézi. Elmaradottnak tartja. Jó szakember a pénzügyi vonalon, a maga szintjén. Szimpatikus is. De a lelki kultúra hiányzik belőle. Törekvéseinek a pénz a legfőbb mozgatója: „Money, money, money”, ahogy a sláger megfogalmazta. Sőt a jó fizetésén kívül még külön életcélja is van: a bónusz. Az a plusz összeg, amit kb. háromhavi megbízható munkája jutalmául kap. Választottjával évekig él együtt próbaházasságban. Nincsenek látványos mellékútjai. Nem hűtlenkedik. Nem jut el a „sertések vályújáig”. Dolgozik reggeltől estig, hogy minél több pénzt keressen. Erre biztatja választottját is. A hétvégi kirándulás jelenti a változatosságot. S egy-egy nagy vacsora. Az évek pedig múlnak, egyre csak múlnak. A próbaházasságban vele élő tára aztán megsokallja a dolgot: vagy házasság, vagy végleges szakítás. Végül beleegyezik a házasságba. Cége váratlanul azonban a csőd szélére kerül. Mert a szerencse a pénzügyekben is forgandó. Egy nagy befektető kivette az összes pénzét a cég kasszájából. Ez pedig végzetes. Elbocsátották őt is. Nincs fizetés, nincs bónusz. S ha nincs bónusz, akkor úgy érzi, vége a világnak.

Választottja révén a nehéz helyzetben váratlanul új munkát kap, Londonban. Rendeződni látszik élete. Már minden készen áll az esküvőre, még a jegyesoktatás is megvolt, mikor bekövetkezett a baj. A „fiú”, már túl a harmincötön, váratlanul olyan depressziós állapotba került, hogy pszichiáterhez irányították. Holott a lelkiatya hiányzott. Kiderült, hogy elveszítette élete értelmét. Mintha kicserélték volna. Nem lehetett ráismerni. Komoly forduló lelki válságának egyik oka az volt, hogy jól keresett ugyan Londonban, de nem kapott bónuszt, vagyis időnkénti külön pénzjutalmat. De hiszen jó állása van, és tálcán kínálják föl neki a házasságával mindazt, ami szükséges. A lakást is. De ő mindennek ellenére lelki beteg lett, pontosan úgy, ahogy az a híres lélekgyógyász, Viktor Erwin Frankl könyveiben van megírva. Frankl Bécsben a katolikus teológusokkal is jó kapcsolatban volt. Hiszen a mi nevelésünkben, az élet értelmének tisztázása kiemelt fontosságot kap. A katekizmus első kérdése is ez: „Mi végett vagyunk a világon?”. A menyasszonya arra bíztatja, hogy menjen el egy pszichiáterhez, és válasszon lelkiatyát. Hiszen még Frankl is ezt tette volna a kezelés végén: „Találj vissza a hitedhez, amelytől elszakadtál!”.

Lassú a lelki gyógyulás, de már megvan a remény arra, hogy kimondhatatlanul is elhatározza: „Fölkelek és visszamegyek Atyámhoz”.

Adja Isten, hogy sikerüljön!

Boda László

Vissza az újság tetejére

Könyörgés a papokért

Gondolatok a papok éve után

A Szentatyánknak, a pápának,

Add meg Urunk, hogy hozzád hasonlóan Jó Pásztora legyen nyájának.

A püspököknek, az apostolok utódainak,

Add meg Urunk, hogy a te atyai gondoskodásoddal törődjenek papjainkkal.

A plébánosokat,

Tanítsd meg Urunk úgy szolgálni, ahogyan te szolgáltál, hogy az életüket adják.

A gyóntatoknak és lelkivezetőknek,

Add meg Urunk, hogy a Szentlélek engedelmes eszközei legyenek.

A papoknak, akik Igédet hirdetik,

Add meg Urunk, hogy a Lelket és az Életet közvetítsék.

Azoknak, akik a fiatalokkal foglalkoznak,

Add meg Urunk, hogy csak neked köteleződjenek el.

Azoknak, akik a szegényekért dolgoznak,

Add meg Urunk, hogy bennük Téged fedezzenek fel.

A misszionárius papoknak,

Add meg Urunk apostoli buzgalmad!

Akik betegekkel foglalkoznak,

Add meg Urunk, hogy a szenvedés értékét mutassák meg nekik!

A szegény papokat,

Segítsd meg Urunk!

A beteg papokat,

Gyógyítsd meg Urunk!

Az idős papoknak,

Adj örömet és reményt Urunk!

A szomorú papokat,

Vigasztald meg Urunk!

A megkísértett papoknak,

Add a te erődet Urunk!

Az üldözött és megrágalmazott papokat,

Védd meg Urunk!

Azoknak, akik papi hivatást éreznek,

Add meg Urunk az állhatatosságot.

Minden papnak,

Add meg Urunk a hűséget irántad és Egyházad iránt.

Minden papnak,

Add meg Urunk az engedelmességet és a pápa iránti szeretetet.

Minden papnak,

Add meg Urunk, hogy közösségben éljen püspökével.

Minden papnak,

Add meg Urunk Szentlelked teljességét, hogy benned alakuljon át!

Add meg Urunk, hogy minden pap egy legyen Benned, és az Atyában!

Add meg Urunk, hogy minden pap, betelve Veled, örömmel éljen a cölibátusban.

Ámen.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2010.augusztus 16. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Cserkésztábor 2010.

Idei cserkésztáborunk július 7-től 11-ig tartott. A Drégely-vártól nem messze, egy tisztáson táboroztunk.

A tábor néhány napjára félelmetes külsejű (de jókedvű és békés) kalózokká váltunk, akiket egy hajótörés nomád életre kényszerített.

A tábor napjain a következő programok voltak (hajónapló):

0.          nap - kedd (este): A helyszínre szállítottuk a tábori felszereléseket. (Új tapasztalattal gazdagodtunk, megtudtuk, hogy milyen éjszaka teljes sötétségben, szemerkélő eső mellett sátrat verni.)

1.          nap - szerda: A hajótörés napja.  Hajónk ugyan használhatatlanná vált, de ez cseppet sem csüggesz-tett, birtokba vettük a "lakatlan szigetet", sátrat vertünk, berendezkedtünk. Sőt még arra is volt erőnk hogy a környéket felderítsük és kitűzzük a Drégely várra a "halálfejes zászlót".

2.         nap - csütörtök: A tágabb környezetünk felderítése.  Egy nagy túrát tettünk a Kámor hegyre.

3.          nap - péntek : Menekülési kísérlet. Lakatlan szigetünket úszva próbáltunk elhagyni, sajnos nem sikerült. (Ez volt a strand napja, Diósjenőn). Este nem hagyatkoztunk a konyhás nénik gondoskodására, magunknak sütöttünk, főztünk. Senki sem maradt éhes (nem úgy, mint tavaly).

4.         nap - szombat: Lelki nap. Délelőtt belső kincseinket kutattuk, este szentmise volt.

5.         nap - vasárnap: Megmenekülésünk napja. Lebontottuk sátrainkat, összepakoltunk. Sánta kutya, minden kalózok fejedelme hajót küldött értünk, a néhány napos hányattatásaink után megmenekültünk...

Vázlatosan ennyi a tábor története, élménybeszámolók, képek a Vadkerti Harangok következő számaiban lesznek olvashatók, láthatók.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


A labdarúgó világbajnokság küzdelmei mellett egy napra Balassagyarmatra összpontosult a kolpingos fociszeretők és játékosok figyelme, ugyanis idén hetedik alkalommal szervezték meg az érsekvadkertiek a Nemzetközi Kolping Labdarúgó Tornát.

Nyolc csapat küzdött meg egymással a trófeákért, az első körben két 4-4 csapatos csoportban. A második körbe továbbjutó csoportelső és második csapatok egymás ellen játszottak a döntőbe jutásért, ahol végül a Cseh Köztársaságból érkezett Jihlava és a hazai színekben induló Érsekvadkert II. feszült egymásnak. A győztes az erejét jobban beosztó és ezzel fölénybe kerülő cseh alakulat lett, akik első külföldi csapatként hódították el a balassagyarmati Nemzetközi Kolping Torna serlegét.

A végső sorrend az alábbiakban olvasható:

  1. Jihlava (Cseh Köztársaság)
  2. Érsekvadkert II.
  3. Ipolyszakálos (Felvidék)
  4. Gyergyószentmiklós (Erdély)
  5. Zdár nad Sázavou (Cseh Köztársaság)
  6. Érsekvadkert I.
  7. Kőbánya
  8. Székelykeresztúr (Erdély)

Ezúton köszönjük támogatóinknak, hogy hozzájárulásukkal ismét megszervezhettük a Nemzetközi Kolping Tornát, s reméljük, hogy az elkövetkezendő években is hasonló színvonalú, és lelkületű rendezvényeket szervezhetünk Adolf Kolping szellemiségében.

Kolping Ifjúság Érsekvadkert

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

 1./ Ebben az évben a Szűzanya legnagyobb ünnepe, Nagyboldogasszony Vasárnapra  esik, rendes vasárnapi miserend lesz.

 2./ Augusztus 20-a, Szent István első királyunk ünnepe. Reggel 8 órakor lesz szentmise.

3./    A szokásos, évi terményhálaadó ünnepünk, augusztus utolsó vasárnapján, Aug. 29-én lesz a nagymise keretében.

EZ TÖRTÉNT:

KERESZTTELTÜNK   

18./ Villant Lilla, Julianna (Villant Norbert – Szabó Dorottya

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:    

4./ Szabó András – Szabó Bernadett
5./ Pistyúr András – Parnó Anett, Kitti

HALOTTAINK:
26./ Dobrocsi Istvánné, Tokodi Julianna (1942)
27./ Csernák Józsefné, Záhorszki Margit (1920)
28./ Szabó Józsefné, Csizmadia Ilona (1924)
29. Csernik  Zoltán Pusztaberki, (1955)


Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Augusztus

1. vasárnap    - Pinke Kálmán, felesége Szabóki Rozália, Urbán Ignác és feleségei, élő és elhunyt családtagokért

                        - Pistyúr Gergely, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozókért

                        - Tomis Józsefné 2. évforduló, szülei, apósa, anyósa, Holman István, felesége és fiuk

2. hétfő           - Élő és elhunyt családtagokért

3. kedd           -

4. szerda        -

5. csütörtök    -

6. péntek        - Kristók Sándor 1. évforduló

7. szombat     - Élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Kovács István, felesége Pálinkás Mária, Gál Géza és 2 unokája

                        - Őszi István, szülei, testvére és apósa

8. vasárnap    - Murányi János, felesége Boda Katalin, fiuk János, élő és elhunyt családtagok

                        - Kácsor Dezső, felesége Kordics Veronika, szüleik, vejük és unokájuk

                        - Kristóf Imre és hozzátartozók

9. hétfő           -

10. kedd         -

11. szerda      -

12. csütörtök  -

13. péntek      - Szabó Károly, felesége Híves Margit, 2 gyermekük, vejük és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Szakács János, felesége Kovács Rozália, Halaj József, felesége Kőnőpás Mária és a család élő és elhunyt tagjaiért

14. szombat   - Boros Ernőné született Zsilkó Erzsébet

                        - Szabó János, felesége Boda Ilona és elhunyt családtagok, Vitéz János és elhunyt hozzátartozók

                        - Kovács Lajosné Boda Erzsébet 10. évforduló, Kovács, Boda és Bódi család élő és elhunyt hozzátartozóiért

15. vasárnap  - Kaba András, felesége Kovács Ilona, vejük, édesapja, Kristóf József, felesége Varga Piroska és hozzátartozók

                        - Szabó Ferenc, felesége Czinege Piroska, Szabó és Czinege család halottaiért

                        - Urbán Sándor, szülei, veje és násza, nagyszülők, Szabó Andrásné, 2 férje és szüleik

16. hétfő         -

17. kedd         -

18. szerda      - Szabó János, szülei, testvére és a Kaba család halottaiért (alapítványi)

                        - Fábián Istvánné szül. Laczó Ilona

                        - Pénzes Ilona és nagyszülei

19. csütörtök  - Bozsonyik József, felesége Mák Ilona, a család élő és elhunyt tagjaiért

20. péntek      -

21. szombat   - Hálából élő és elhunyt családtagokért

                        - Bozsonyik István 5. évforduló, élő és elhunyt családtagokért

                        - Pálinkás János 2. évforduló, fia János 2. évforduló, felesége Benyó Erzsébet, élő és elhunyt családtagok

22. vasárnap  - Szlúka András, felesége Szabó Margit, vejük és hozzátartozók

                        - Dósa János, felesége Csillag Ilona, Vitéz József, felesége Szabó Anna, Fábián János és Nagy János, felesége Boda Margit és hozzátartozók

                        - Záhorszki József, édesapja József 2, évforduló, Záhorszki és Hrapan család elhunyt tagjai

23. hétfő         -

24. kedd         -

25. szerda      -

26. csütörtök  - Csabák János, szülei, apósa, anyósa és sógorai

27. péntek      - Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik és testvéreik

                        - Molnár család és Urbán család elhunytjaiért

                        - Bimbó Ferenc 1. évforduló, Bimbó, Pataki és Kapás család halottaiért

28. szombat   - Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, szüleik, Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska Ignác, szülei

                        - Laczó, Szabó és Surman család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kökény és Kovács család halottaiért és élő családtagokért

29. vasárnap  - Kordics Jánosné szül. Kovács Piroska, férje, fia és szülei

30. hétfő         -

31. kedd         -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre