Gondolatok az Északi körzeti Kolping-napról

Baljós jelekkel vágtunk neki a készületnek, hisz még a pénteki sátorállítási időszakot is többször zavarta meg eső. De nem adtuk fel, hisz Csaba atyától hallhattuk a csíksomlyói búcsúban azt, hogy nincs nehéz helyzet, csak akaratgyenge ember. Hát már ezért sem adjuk fel és nem adta fel a Csepelről, Herminamezőről, Romhányból, Vácról, Városmajorból, valamint a rendező Érsekvadkertről jelenlévő száznál több testvérünk sem, köztük országgyűlésünk két képviselője, az elmúlt 20 év helybeli polgármesterei. A nap mondandójának vezérfonala a most munkához látott országgyűlésünk ünnepségéhez csatlakozott azzal, hogy a nap témakörei nem engedték a feledés homályába sodorni Trianon 90 éves diktátumát, annak napjainkban élő hatásaival együtt.

A 10 órakor kezdődő történelmi előadást a „Testvéreim, Atyafiak!” megszólítással kezdte Fábián Gyula erdélyi születésű történész és újságíró, a Trianoni Szemle főszerkesztője. Hazánk sorsfordító eseményeit vette számba, amikor az összeomlás és a megszűnés veszélye igencsak nyerő pozíciókat mutatott. A mögöttünk hagyott, megélhetési bűnözést zászlójára tűzőkkel most nem foglalkoznék, hisz arra megadta a választ a legutóbbi választás. Csak ne álljunk meg félúton. Ne várjuk a csodát. A csodát csináljuk meg együtt!

Visszatérve a történelmünkhöz: az 1526-os mohácsi vész került terítékre. Felmerült már akkor, hogy kibírjuk-e a török által ránk szabadított nyomást, hisz az itt eltöltött 150 évük a letűnt népek sorába sodorhatott volna bennünket. Ám Európát is védve nem lettünk törökké, hanem ha nehézségek árán is megmaradtunk magyarnak és kereszténynek. Sok kisebb csatározás és elbuktatott szabadságharc után, a kiegyezést követően az Osztrák - Magyar Monarchiában találjuk magunkat. Európa éléskamrája lett ez a terület, a sógorok által ma újjá építést szorgalmazó vasúthálózattal és annak logisztikájával. Valakik szemét szúrta ez. A szabadkőműves összeesküvés akaratunk ellenére belevitt az első világháborúba, melynek „hozama” az ország területének kétharmad részének elvesztése a bányák és az erdők nagy részével együtt. Ez egy ítélet nélküli ítélet volt a magyarok kollektív bűnösségének kinyilvánítása. Ezt hogyan lehet kibírni! És ki lehetett, mert most is itt vagyunk, Európa közepén, saját országrészeinkkel körbevéve. És van jövőnk a letűnt nyolc év után is. Sok mindenre megtanított bennünket ez a letűnt időszakok sora. Jelzés lehet erre a június 4-i parlamenti ülés is, ahol az ország házából, kis kivétellel az Isten házába vezetett választott képviselőink útja. Ilyenre már rég nem volt példa. És gyorsvonati sebességgel életre kelt a politikai nyomásra elbuktatott kettős állampolgárság intézménye, ami nem trianoni határ-revíziót, hanem határok nélküli nemzeti összetartozást jelent. Ez jelenti az első lépést ahhoz, hogy Isten segítségével, összefogással és kemény munkával újjá és emberközpontúvá építjük országunkat, testvérként és nemzetünk részének elismerve minden magyart, éljen az a világ legelrejtettebb zugában is.

Az előadást követően a romhányi férfikórus lépett színpadra, kiket egy fizikailag törékenynek tűnő, de akaraterős hölgy dirigált. Vetített képekkel illusztrált dalaikkal, mint egy keresztútként körbejártuk az 1920-ban elszakított országrészeket. Ugye emlékszünk még a nagyböjt keresztútjaira. Ott is az élet győzött a halál felett. Most sem lehet ez másként, gondolatban járva Pozsonyban és Kassán, Beregszászon és Munkácson, Székelyudvarhelyen és Csíksomlyón, Fiúméban és Zentán, Kismartonban és Klágenfurtban, kérve Isten segítségét, hogy embertársaink ott, ahol születtek, élhessenek szabadon akként, aminek születtek.

A délután is hűen csatlakozott a nap szellemiségéhez, amikor kilenc rimóci hölgy (egy vadkerti már évek óta) egy férfi társaságában tangóharmonikákkal felvértezve adott élmény-gazdag műsort. Egyházi énekekkel, nótákkal és a Székely himnusz együtténeklésével adták tanújelét annak, hogy Isten segítségével van jövőnk.

A tartalmas napra a záró koronát a szentmise tette fel, melyet Lukács András plébános, a helyi közösség prézese mutatott be. Ugye emlékszünk rá, Krisztus köntösét sem tépték darabokra. Arra sorsot vetettek, hogy ne egy értéktelen rongydarab birtokosai legyenek az osztozkodók. Ha végig nézzük az emberiség történetét, hányszor tapasztaljuk ennek ellenkezőjét. Amikor nincs konszenzus, hanem az önzés kerül hatalomra. Ez szétzilálta az Egyházat (felekezetek- szekták), de mint a nap folyamán hallhattuk, széttépte hazánkat is. Most Úrnapja előestéjén ismét az egységet kell magunk elé állítani. Erre a most bemutatott áldozat, a kenyér és bor legyen szemünk előtt, amely Krisztus Testévé forr össze nap - mint nap templomaink oltáránál. Így kell annak lenni az emberiség életében is, hogy méltóan zenghessen kérő énekünk: Forrassz egybe békességben, minden népet, nemzetet. Ámen!

Érsekvadkert, 2010.06.05.
emjé

Vissza az újság tetejére

Vissza az újság tetejére

Életige

Vissza az újság tetejére

"A feltalált macska"

Kínai tanmese pénzhajszolóknak

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.

 — Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgoznak, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adtunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang úréval, aki köztudottan a város egyik leggazdagabb embere.

 — Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? — kérdezte tőle Lin-csi.

 — A munkánk hasznából munkásokat toborzunk a környező falvakból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd ezeket is eladjuk a városban.

 — És a hasznából újabb fáklyát gyártotok és újabb hasznot termeltek? — kérdezett újból Lin-csi.

 — Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább — válaszolta a vendéglátó apát, akit a fáklyagyári büszkesége majd szétrepesztett.

 — Mondd, minek nektek ehhez kolostor? — tette fel a kérdést Lin csi apát. — Ezzel az erővel kinn is maradhattatok volna a városban, hisz ott mindenki ilyesmivel van elfoglalva.

 — Elárulom neked Lin-csi., már csak néhány év, s miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat a fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.

 — Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiálltatok pénzt keresni?

 — Mielőtt nekiálltunk pénzt keresni, — kezdte az apát - bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz, nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk, és a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor még szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények - sóhajtott a vendéglátó apát, és várta, hogy vendége sajnálja őt. De Lin-csi csak ennyit mondott:

 — Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! Bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott a helyszínről, ahová többé vissza sem tért.

Ingyenes jogi tanácsadás

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

A cserkész- (kalóz) kirándulás a Gyadai tanösvényen

1. A kincskeresés

Június 12-én kirándulást szerveztünk Katalinpusztára, a Gyadai tanösvényre.

A túránk kezdetén egy cserkész útjel alapján talátunk egy térképet, amelyen be volt jelölve két pont. Az egyik ponton egy titkosírás volt, a másikon pedig a titkosírás kulcsa. Megfejtettük az írást, ami elmondta nekünk, hogy a kincs az Óriások pihenőjében van elrejtve. Meg is találtuk a ládikát, melyet felnyitva némi édességet, egy Szentírás idézetet, a tengeri utazáshoz szükséges édesvizet és halkonzervet találtunk. A szentírási idézetből kiderült, hogy kincsünket cserépedényben őrizzük, nem pedig kincsesládában. Az első képen a ládika felnyitása látható, melyet nagy érdeklődés övez.

2. A játék

Megismerkedtünk néhány új játékkal is, többek között a 2. képen látható "Brit bulldogok" nevű játékkal is. A következő módon játszottuk: van 4 kiválasztott, ők a bulldogok, akik a játéktér felénél állnak. A többiek pedig a tér egyik feléről a másikra igyekeznek átérni, anélkül, hogy a elkapnák őket. Akit a bulldogok elfognak és 3 másodpercig a levegőben tartanak, az maga is "megbulldogul". A játék akkor érvéget, amikor mindenki bulldoggá vált.

3. A hazatérés

A szúnyogoktól kellően összecsipkedve kellemesen elfáradva álltunk össze egy csoportkép készítéséig.

A fotó elkészülte után lecsitítottuk önmagunkban a viháncoló jókedvet, elcsendesedtünk és hálát adtunk a szép időért, a társainkért, ezért a szép napért a Teremtőnek aki erősen közreműködött, hogy jól érezzük magunkat.

Kolping hírek

Köszönjük az előkésítő munkát és a megjelenést, mellyel ha kisebb részvétellel is, de tartalmas családi nap valósult meg az erdei háznál.

Június 26-án nemzetközi Kolping-focitornát szerveztek a fiataljaink, Részletekről a következő számban olvashatunk.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói