Isten
létének misztériumát a görög
filozófusok már fölfedték. Elsősorban az
Ősegy az,
akiben fölismerték az „Első mozgatót”, minden
teremtett lét kezdetét. De hogy
az Ősegy három személyben léteznék, azt
csak a kinyilatkoztatásból tudhatjuk
meg. Nincs olyan zseniális gondolkodó, aki erre
önmagától rájöhetett volna. Ez
a Háromságos Egy, a titkok titka.
Kieshet-e
Isten titka az ember érdeklődési köréből?
Semmiképpen. Hiszen az embert nem az
eszközhasználat tette emberré – azt az
állatok is művelik-, hanem tekintetének
transzcendenciája. Az a tudat, az az ősi hit, hogy
létezésünk nem zárulhat le a
halállal. A legősibb emberi sírok éppúgy
erről vallanak, mint az életfa
ábrázolások, amelyek a földből az égig
érnek. A nyelvek tanulmányozása is sokat
sejtet a transzcendentális, vagyis az érzékelhető
világunk fölé hatoló
tekintetünkről. Ezt igazolja, amikor azt kérdezzük,
hogy egy ismeretlen nyelven
hogyan mondják a szót: „ember, és hogyan
mondják a szót: „Isten”. De az emberi
minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyul,
hogy behatoljon az Örökkévaló
létének titkába.
Pedig
az ember egész lénye arra mutat, hogy el vagyunk jegyezve
a titokkal. A titok a
mi sorsfordító motivációnk. Ennek
tanúi a tudományos kutatások. Bonyolult dolog
az anyagi világ, amit fürkésznek tudósaink.
Ám az anyagi titkait ezerszeresen
felülmúlja alélek és vele a szellemi
lét titka, azt pedig még százezerszeresen,
Isten titka.
Érdeklődésünk
mozgató rugója a titok. Ezt
használják
ki a tévéadások és a regények. Ha
keresztrejtvényt fejtünk, átmenetileg
átéljük
a talány izgalmát. De ha megfejtettük, a
rejtvény elveszíti jelentőségét. Mona
Lisa mosolya azért olyan mágikus erejű, mert még
mindig rejti titkát.
De
mi ez az egész Isten titkához képest! Hol van a
világban egyáltalán olyan
titok, ami a Háromságos Egy misztériumához
mérhető volna? Mi a tízes számérték
a tízmilliárdhoz képest? Ha Isten titkát
kimerítettük volna azzal, hogy egy az
Isten, erejét veszítené az
Örökkévaló misztériumának
vonzása. Amikor azonban a
görög filozófia már csak egy helyben tudott
járni, megkaptuk a
kinyilatkoztatást, benne pedig a Háromszemélyű Egy
Isten titkát.
Sokan
és sok könyvben próbálkoztak választ
adni e titok megértéséhez. Meggyőződésem,
hogy elvont fogalmak helyett abban kell
megközelítenünk titkok titkát, amiben
Isten megadta nekünk a hittételeken túli
kinyilatkoztatást, azzal, hogy
beleírta a Szentháromság nyomait a
történelembe. Az Atya teremt, és mi a
teremtés
csodáiból sejthetünk rá a Teremtőre. A
Fiú megvált, és mi tanúk általi
tanúi
lehetünk a földi életének és
föltámadásának.
A Szentlélek műve pedig nemcsak a szentekben ragyog fel,
de minket is
éltet a mindennapjainkban nyomot hagyó
pünkösddel. Schütz Antal könyve már a
címében elmondja a lényeget: „Isten a
történelemben”.
Lelkipásztorként
versíró képességeimet latba vetve
fogalmaztam meg gyerekeknek a Szentháromság
titkának hasonlatát. Ma sem tudok jobbat:
„Mint egy fának három
ága, három más
gyümölccsel:
Atya teremt, Fiú megvált, Szentlélek
megszentel.
Ésszel a legnagyobb titkot nem
meríthetem ki.
Hiszek benned Szentháromság, s ajkam
neved zengi.”
/béel
cikke alapján/
“Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
Jézus
erős és mélyreható
búcsúbeszédet intéz az apostolokhoz,
és többek között arról
biztosítja őket, hogy újra látni fogják
egymást. Jézus ugyanis kinyilatkoztatja
magát azoknak, akik szeretik Őt.
Ekkor
Júdás, nem a karióti, megkérdezte tőle,
hogy miért nekik nyilatkoztatja majd ki
magát, és miért nem a tömeg előtt. A
tanítvány arra vágyott, hogy Jézus
nagyszabású, külsődleges módon nyilatkoztassa
ki magát, ami — szerinte —
megváltoztathatta volna a történelem menetét,
és alkalmasabb lett volna a világ
megváltására. Az apostolok ugyanis azt
gondolták, hogy Jézus az idők
végezetének várva-várt
prófétája, aki azért jött el, hogy
mindenki előtt Izrael
királyának nyilatkoztassa ki magát, és
Isten népének élére állva
véglegesen
helyreállítsa Isten Országát.
Jézus
ellenben azt válaszolja, hogy nem látványos
és külsődleges módon fogja magát
kinyilatkoztatni, hanem oly módon, hogy ahol hit és
szeretet van, ott a
Szentháromság egyszerűen és
rendkívülien a hívek szívébe
költözik.
Jézus
ezzel a válaszával pontosítja, hogy halála
után milyen módon marad övéi
között,
és azt is elmagyarázza, hogyan lesz majd
lehetséges kapcsolatban maradni vele.
“Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
Jézus
jelenléte a keresztény emberben és a
közösségben tehát már mostantól
fogva
megvalósulhat, nem csak a halál után, ezért
nem kell a jövőre várni.
Jézus jelenlétét elsősorban nem a kőből
épült templom fogadja be, hanem a
keresztények szíve, és így ez a szív
új tabernákulummá, a Szentháromság
élő
hajlékává válik.
“Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
De
hogyan érheti el a keresztény ezt a szintet? Hogyan
hordozhatja bensőjében
magát Istent? Melyik az az út, amely ehhez a mély,
vele való közösséghez vezet?
A
Jézus iránti szeretet.
Olyan
szeretet ez, amely nem pusztán a szentimentalizmusban, hanem a
konkrét életben
nyilvánul meg, elsősorban abban, hogy éljük az
Igét.
Erre
a tettekben megnyilvánuló szeretetre válaszol
Isten saját szeretetével: a Szentháromság
a keresztény ember szívébe költözik.
“Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
“…
megtartja tanításomat.”
Melyik
az a tanítás, aminek a megtartására a
keresztény meghívást kapott?
János
Evangéliumában a “tanításom” és a
“parancsaim” kifejezések gyakran ugyanazt
jelentik. A keresztény tehát arra kapott
meghívást, hogy megtartsa Jézus
parancsolatait, de ezeket ugyanakkor nem tekinthetjük egyfajta
törvénykönyvnek.
Azt kell inkább észrevennünk, hogy mindegyik
parancsolat a kölcsönös szeretet
parancsában foglalható össze, amelyről Jézus
adott példát, amikor megmosta
tanítványai lábát. Isten azt parancsolja
minden kereszténynek, hogy a másikat
egészen önmaga teljes
odaajándékozásáig szeresse, úgy,
ahogyan azt Jézus
tanította és tette.
“Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
Hogyan
éljük tehát jól ezt az Igét? Hogyan
juthatunk el arra a szintre, ahol maga az
Atya szeret minket, és a Szentháromság vesz
hajlékot bennünk?
Úgy,
hogy teljes szívünkből, radikálisan és
kitartással éljük a kölcsönös
szeretetet.
Ebben
találja meg a hívő alapjában véve azt a
mély keresztény aszkézist, amelyet a
Keresztrefeszített vár el tőle. A
kölcsönös szeretet által virágoznak ki
ugyanis szívében a különböző
erények; és általa tud megfelelni
hivatásának,
annak, hogy szentté váljon.
Chiara
Lubich
Elmondhatom, hogy a többség
örömmel fogadta a
meghívót, amely osztálytalálkozóra
invitálta a régi iskolatársakat. Az 1970-ben
végzett két osztályt és tanáraikat
vártuk egy kötetlen beszélgetésre a falu
Közösségi Házába 2010. április
17-én, az általános iskolából
való kikerülés
negyvenedik évfordulóján.
A két szervező, Záhorszki
Anna (Csura) és Pálinkás
Rozália remek munkát végeztek. Hónapokba
telt, míg mindenkit tudtak értesíteni,
de végül munkájukat
siker koronázta.
Délután három órára szólt a
meghívás és mindenki igyekezett is ezt betartani.
A
többség helyből érkezett, de voltak akik nagyon
távolról, sőt külföldről
utaztak haza szülőfalujukba. A bejáratnál
elég nagy volt a tumultus, mert akik
érkeztek, azonnal felfedeztek egy régen látott
arcot és a meglepetéstől az
ajtóban rekedtek. Üdvözölte egymást
tanár és diák, persze akadtak olyanok is,
akik némi segítségre szorultak az
azonosítás terén. Azért mégis eltelt
negyven
év fölöttünk, „egy kicsit” megváltoztunk.
Egykori tanárainkat: Hotzi Jánost, Pálinkás
Józsefnét, Pálinkás Józsefet, Antal
Gusztávot, Réti
Lajost és Réti Lajosnét virággal
köszöntöttük. Ezek után Konopás
István
kinevezett ceremónia mester az asztalokhoz invitált
tanárt és diákot egyaránt.
A két szervező felolvasta az osztálynévsort.
Sajnos a két osztályból már elég
sokan meghaltak, többek között a b) osztály
osztályfőnöke Szabó József is. Róluk
egyperces néma felállással és mécses
gyújtással emlékeztünk meg.
Pálinkás tanárnő,
Kati néni üdvözölte a diákokat és
azt javasolta, hogy sorban mindenki mondja el röviden, mi
történt vele az
elmúlt negyven évben. Erre mindenki egy kicsit
megszeppent, - na itt van a
feleltetés -, de a végén már mindenki
belejött a mondandójába, ami el
is tartott majdnem két óra hosszáig. Közel
ötven egykori diák volt jelen. Ebből a többség
még most is itt él
Érsekvadkerten, volt aki ugyan
közben
elhagyta a falut, de azóta újra visszatért. Szinte
mindenki továbbtanult a két
osztályból. Sikeres üzletemberek, tanárok,
köztisztviselők, banki szakemberek. Az
élet több területén tevékenykedő hasznos
emberekké váltak ezek az egykori
diákok, akik hálás szívvel
emlékeznek egykori tanáraikra. Bár lehet, hogy
gyermekszemmel úgy tűnt, túl szigorúak voltak, de az évek múltán egy kicsit
másképp látják ezt. Meleg szívvel
emlékeztek Hotzi tanár úr legendás
szigorára, emlékezetes demarkációs
vonalára!
S, hogy soha ne felejtse el az osztályt, emlékül
megkapta a régi mogyoróvessző
másolatát, a „keresztapát” Hamula és a
jómadarak felirattal. Mindenki
jót nevetett. Sokan felidézték Antal
tanár úr felejthetetlen kirándulásait,
Réti tanár úr fotószakkörét,
ahol
megtanulhatták a fényképezés alapjait.
Hotzi tanár úr méhész szakkörét
is sokan
látogatták a két osztályból. Nagyon
jó hangulatban telt a régi emlékek
felidézése, a vége felé már egyre
több sztori született. Végül a tanárokra
is
sor került, ők is elmondták mi történt
velük az elmúlt években. Már mindenki
nyugdíjas. A Réti házaspár idős koruk
ellenére még most is serényen dolgozik a
Helytörténeti Emlékház
szépítésén, lelkesen gyűjtik a
faluról szóló iratokat,
népviseletet és egyéb hagyományőrző
ereklyéket. Hotzi tanár úr lelkes
méhész. A
Pálinkás házaspár a Vadkerti Harangok
kiadásában segédkezik. Tehát
elmondhatjuk, hogy a tanári kar még igencsak
aktív.
Az emlékek felidézése
után került sor a vacsorára,
ami szintén jó hangulatban telt el. Nagyon finom volt az
étel, köszönet érte a
szervezőknek és a szakácsoknak. A vacsorát
mindenki kedve szerint leöblíthette
finom borral, sörrel, üdítővel vagy vízzel,
kinek mi tetszett. Természetesen
volt még torta is, amit cukrászokat
megszégyenítve, Csura sütött és az
osztálynaplót formázta. Köszönet
érte!
A vacsora után kollektíven
átvonultunk megnézni a
Helytörténeti Emlékházat. A Réti
házaspár volt az idegenvezetőnk. Részletesen
elmagyaráztak mindent, mit mire használtak szüleink,
nagyszüleink a múltban. Nagyon
sok szép dolgot láttunk. Volt, aki
nagymamáját fedezte fel a régi
fényképeken, volt aki anyukáját
csecsemőként.
Újabb élményekkel
gazdagodva visszatértünk a
Közösségi Házba, ahol még sokáig
tartott a beszélgetés az egykori diákok
között.
A későesti órákban zárult e tartalmas, szinte mindenki számára örömet okozó találkozó. A társaság egyetértett abban, hogy öt év múlva meg kell ismételni. Úgy legyen!
Aki a meghívás
ellenére sem jött el, bánhatja, hogy
kimaradt ebből a csodálatos
napból, de
reméljük öt év múlva talán Ők is
eljönnek.
-bné-
1823.
január 22-én, immár 187 éve írta le
Kölcsei Ferenc Himnuszunk szövegét
szatmárcsekei magányában. A Nemzeti
Múzeumban őrzött kéziratban csak egy- egy
parányi javítás látható,
tehát szinte ömlött tolla alól e
felséges 64 sor. Igaz
addig is volt a magyarságnak himnusza, a nép ajkán
őrzött énekekben, mint
például a Boldog-asszony anyánk, a Székely
Himnusz, az Erős vár a mi Istenünk,
vagy a Te benned bíztunk eleitől fogva evangélikus
és református ének. A Tudós
történészek nem igen emlegetik azt, hogy a
Kölcsei mű egészen más, mint sok
európai ország himnusza. A németek mai himnusza
csak 1991-ben született. Az
előtte énekelt himnuszuk, az Über
alles, Németország mindenek felettiségét
hirdeti. A néhai Szovjetunió himnusza
a soha nem létező szabadságot, az emberiség
legnagyobb pusztítóit, Lenint és
Sztálint éltette évtizedeken keresztül. Az
utód Oroszország himnusza is csak
alig múlt 10 éves. Ha a franciák himnuszát
nézzük, az vérben álló harcról
szól
és fegyverbe hív.
A
mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem
himnusza még a honszerző
Árpádnak sem, az ország építő IV.
Bélának úgyszintén nem, de még a
diadalt
diadalra halmozó Mátyás királyt sem
dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon
át szorongatott, kétségbe esett nép
IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az
irodalom tudós művelői gyakran felejtik el e gyönyörű
64 sort közben járó
imádságként is nevezni: Isten áldd meg a
magyart! Pedig mindig az Isten
segítségét, áldását
kértük harcaink, elcsüggedésünk,
elnyomatásaink nehéz
éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink
alatt,és kérhetjük napjainkban is, hisz
a kérés szavai ma sem vesztettek
aktualitásukból.
Miért
fontos ma, mit hagyott ránk a betegségekkel küzdő
Kölcsei e nemzeti imában?
Azért
fontos, mert a Himnusz megírásának napját
1989 óta a kultúra napjaként tartjuk
számon, ám a magyar művészetek, kultúra
szemünk előtt silányul el vagy hever
romokban.
Ez
az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell
kiáltásra kell, hogy kényszerítsen
minden jóérzésű, gondolkodó embert, a
magyar értelmiséget pedig kötelezően.
Mert látható módon megszűnt a tudás, a
kultúra, az ifjúság oktatása és az
Istenhit közötti sok évszázados,
megbonthatatlan egység. Ez nem vallási, még
csak nem is vallásossági és még
kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az
iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének
oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi
feladat, vagy egyszerűen csak munka vagy
pénzkérdés, ott az elsődleges nemzeti
feladatot elárulták! Ott, ahol nem a magyar nyelv
és történelem a legfontosabb
tárgy, ott a jövő sírját ássák
a nemzetoktatást eláruló politikusok.
(Tranon
90)
Ott,
ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel
politikai parancsra,
mindegy, hogy milyen indokkal, ott, azokon a helyeken temetők lesznek.
Természetesen, ha ezt hagyjuk, hogy megcsinálják.
Ott,
ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést
látunk a képernyőn, ott, a
kisebbség törvénytelensége tobzódik a
többség felett egy – állítólag
jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a
Kárpát –medencében az elmúlt 6
évszázadban nemhogy egy templomot vagy iskolát, de
még egy önsegélyző
alapítványt sem tudott létrehozni magának,
a legjobb szándékú vezetőinek
erőfeszítésével sem.
Ott,
ahol a tovább tanuló gyermekek miatt a
családoktól elvesznek és nem adnak
nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak
közöttünk és a társadalom legfontosabb
sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt,
sátáni támadást.
Ott,
ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a
pedagógust az éppen uralkodó
hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett, ott a
nemzetet a
tekintélynélküliség barbár
útjára akarják lökni. Nem más ez, mint
a 21. századi
cseléd- és rabszolgasors! Vass Albert ezt írja
soraiban: „aki bántja a magyart,
Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát
védeni kötelességed. Csak úgy lesztek
erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik
magyar vesztesége, a Te
veszteséged is.”
Magyarország
bajban van! Nem lehetünk némák és
bénák, hisz ezzel hitelessé teszünk minden
ellenünk irányuló galád mozdulatot. Nem
feledhető el az a tény, hogy nincs a
világon rajtunk kívül még egy ország,
amely saját országával van
körülvéve. Nem
feledhetjük sem őket, sem a viharos, de mégis
gyönyörű történelmünket, mert
Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán
tovább adó megőrzésre kaptuk elődeinktől.
Ehhez adjanak erőt számunkra Himnuszunk utolsó verssorai:
Szánd
meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts
feléje védőkart tengerén kínjának,
Balsors,
akit régen tép, hozz reá víg esztendőt,
Megbűnhődte
már e nép
A
múltat s jövendőt.
(Murányi
László nyomán)
Egyszerű,
de lelket melengető, további cselekvésre
ösztönző tud lenni e címként szereplő
szép magyar szó, főként akkor, ha az tettek
előzték meg, illetve követik minden
napi életünkben. Nincs ez másképp, ha a
cselekmények célpontját újságunk, a
VADKERTI
HARANGOK képezik. A szerkesztőség nevében
köszönöm az újságunk perselyében
elhelyezett 5000Ft támogatást, de legalább annyira
fontosak a hozzánk
eljuttatott írások is, melyek a már megadott
elektronikus út mellett a harangok
perselyén keresztül érkeznek. Minden
írást a megjelenésig megőrzünk. Most MT
nének köszönjük az új kormányzat
felállásával aktuálissá lett
BÍZUNK címmel
küldött írását:
Megingok ott, hol léptem
szilárd volt,
s gondjaim terhe mellett elbukom. A nagyvilág
oltárának lépcsőin, melyek a
sötétben állnak, Isten felé
magasodván. Béna kezem hittel kinyújtom. Csak
port,
pelyvát markolok, tapogatok. Kiáltok hozzá, ki
érzem mindennek Ura, s a nagyobb
reményben halványan bizakodom.
(szerkesztőség)
A
XXV. ifjúsági világtalálkozó
előkészületeként mintegy hetvenezer fiatal
érkezett Olaszországból, főként
Rómából és környékéről a
Szentatyával való
közös virrasztásra március 25-én este.
XVI. Benedek a virrasztás során három
római fiatal kérdéseire válaszolt.
Második kérdés:
Szentatya, mit jelent az, hogy Jézus szeretettel tekint
ránk? Ma is megtapasztalhatjuk ezt?
Úgy
gondolom, igen, mert az Úr mindig jelen van, és
mindannyiunkra szeretettel néz,
csak észre kell vennünk a tekintetét. Ahhoz, hogy
találkozni tudjunk Jézussal,
először is meg kell tapasztalnunk, hogy szeret, és meg kell
ismernünk őt. Ennek
különféle útjai vannak. Az első: meg kell
ismernünk Jézus személyét, ahogyan az
evangéliumok bemutatják. A nagy
példabeszédek – pl. a tékozló fiú
vagy az irgalmas
szamaritánus története – nagyon gazdag képet
adnak róla. Minden példabeszédben,
ahogy a hegyi beszédben is – világított rá
a Szentatya – valóban megismerjük
Jézus arcát, aki irántunk való szeretetből
teljesen odaadta önmagát, egészen a
kereszthalálig.
Elmélkednünk kell tehát
Jézus személyéről, de nem
elég pusztán elvont vagy elméleti síkon
megismerni őt. Fontos, hogy a
szívünkkel is megismerjük, azaz
beszélgessünk vele az imádságban. Egy embert
nem lehet ugyanúgy megismerni, mint ahogy a matematikát
tanulmányozzuk, vagyis
kizárólag az értelmünkkel. A személy
megismeréséhez, különösen ha
Jézusról van
szó, az értelemre és a szívre
egyaránt szükség van. Csak akkor tudjuk őt egyre
jobban megismerni és szeretetét megtapasztalni, ha
szeretettel, vagyis nyitott
szívvel fogadjuk mindazt, amit mondott és tett. Fontos
hát, hogy az Egyház
közösségében figyelmesen hallgassuk
Jézus igéjét, és válaszoljunk
rá
imádságunkkal, a vele való
beszélgetéssel, amiben elmondjuk neki
kéréseinket és
kérdéseinket. Az igazi beszélgetés
során egyre inkább rájövünk, hogyan
ismerhetjük meg, s a megismerésből születik a
szeretet.
Természetesen
nem elég csak elmélkedni, imádkozni: tennünk
is kell. A cselekvés – jót
tenni, törődni felebarátainkkal – a Jézus
felé vezető út lényeges része.
Számos
lehetőség kínálkozik; mindenki tudja, mit tehet a
plébánián vagy a
közösségében, hogy Krisztussal együtt
odaadóan tevékenykedjen másokért, hogy
élőbb legyen az egyház, hogy a hit valóban
hatékony erő legyen a mai
társadalomban. A lényeg: tudjunk meghallgatni,
válaszolni, merjünk belépni a
hívők közösségébe, őrizzük a
Krisztussal való közösséget a
szentségekben (az
Eucharisztiában és a szentgyónásban),
váltsuk tettekre hitünk szavait, amelyek
erőt adnak, és megmutatják Jézus igazi
arcát. Az ő szeretete segít és
átformál
minket – hangsúlyozta a pápa.
-
Örültem,
hogy áldozó lettem.
Örültem, hogy tiszta lett a lelkem, jó hogy
végre nincs most bűnöm. (Vígh
Evelin, Szátok)
-
Nekem a
gyónás nagyon
tetszett, hogy a lelkem megtisztult a bűnöktől. Az
áldozáskor öröm töltötte el
a lelkemet, hogy Krisztus testét magamhoz vehettem. (Kordics
Máté)
-
A
szentgyónás előtt izgultam.
De amikor bementem és meggyóntam utána
könnyebbnek éreztem magam. Az első
áldozás nagyon jó volt. (Lukács Attila)
-
Az
elsőáldozásban az tetszett
a legjobban, hogy mindenki egyformán fehérbe
öltözött és hogy végre magunkhoz
vehettük Jézust. (Kovács Melinda)
-
A
szentgyónás után örültem,
hogy megtisztult a lelkem. Azon a napon próbáltam bűnt
nem elkövetni. Így hát
tudtam áldozni. Nagyon izgultam, az volt a legjobb, hogy
magamhoz vehettem
Jézus testét. (Bozsonyik Dávid)
-
Az
elsőáldozás előtt nagyon
izgultam, de utána nagyon megkönnyebbültem. A
szentgyónás után próbáltam nem
elkövetni bűnöket. Nagyon remélem, hogy ez
sikerülni fog. (Balga Krisztián)
Imádkozzunk az alábbi
névsorban szereplő gyerekekért,
hogy sokszor találkozzanak még az Úr
Jézussal a szentmiséken:
Balatoni Zsolt, Boda Eszter, Halaj Liza,
Jelen
Katalin, Körtvélyesi Lili, Lukács Attila, Tuza
Bernadett, Vitéz Mónika,
Zsadányi Rebeka, Balga Krisztián, Bozsonyik Dávid,
Kordics Máté,
Kovács Gábor, Kovács
Melinda, Kónya Dávid, Kőkúti
Bence, Kristóf Anna, Markó Bence, Szabó Dorottya,
Vígh Evelin, Virág Alexandra,
Virág Réka
2010.május 9.
Az
elsőáldozás csoportképe itt letölthető nagy
méretben
A képújságunk mellett
ezúton is tájékoztatjuk
tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal,
délután öt órától ingyenes
jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2010.június
21. hétfő 17-18 óra között
Rendkívüli
díszelgéseken engedélyezett
a széles
karimájú búr
kalap, a
"cserkészkalap" viselete,
de a cserkészalakulat egyazon alkalommal, ugyanabban az időben
megegyezés szerint
csak az egyik fajta fejfedőt
viselheti
A
cserkészöv 3,5 cm széles, barna színű
bőröv, amelyet elől cserkész
bronzcsat köthet össze.
Az
övön legtöbb
két bujtató és ugyanannyi
karabinerfül lehet.
A cserkész
egyenruhájához díszelgéskor kerek
orrú barna
félcipőt hord. Túrán, portyán, utazáskor
magas szárú barna vagy fekete
bakancsot viselünk. A nyakkendőgyűrű
készülhet fonott
szíjból, rajzunk
szerint, de faragható fából, csontból, lehet
fémből stb.
Őrsvezetőtől
fölfelé a cserkészvezető
szolgálatban sípot hord.
A cserkészsíp 3 mm vastag, barna,
sodrott zsinórra
van akasztva. A sípzsinórt bal vállapunkra
erősítjük svábhurokkal, majd a
bal mellzsebbe tesszük, hogy
szükség esetén könnyen
előhúzhassuk. Esős időben
ajánljuk a cserkészeknek
a
keki színű, puha
műanyagból készült
esőköpeny viselését.
Viharkabát
dolgában a csapat megegyezése
dönt a modellt illetőleg,
hasonlóképpen a téli meleg holmi
anyaga, szabása, formája
sincs szabályozva.
Tudni illik, hogy
a cserkészinget,
pólót, cserkészsapkát csak
egyenruhaként viselhetjük,
a
többi
ruhadarabot alkalmi viseletként
is szabad hordani. A cserkésznyakkendő
viselése csak
cserkész-foglakozásokon és
táborban kötelező, cserkészvoltunkat
cserkészjelvénnyel, de
méginkább magatartásunkkal
bizonyítjuk.
Május
22-én igen szép számmal
gyűltünk össze, hogy a cserkészházat
kitakarítsuk. A
lányok a belső-, a
fiúk a külső körletet tették rendbe. Füvet
nyírtunk, port töröltünk, bozótot
irtottunk, mosogattunk, söpörtünk
sátrat szellőztettünk. A sok
(kisebb-nagyobb) cserkész
csak úgy
sürgölődött a ház körül. Jó
volt
látni ezt az összefogást,
melyben
kevés idő alatt
(10 órától délig)
olyan sok dolog a hely
éré került.
Ebéd előtt
játszottunk egy kicsit,
hogy megfelelő étvággyal láthassunk
neki az étkezésnek. Az ebéd
zsíroskenyér volt újhagymával,
melyet mindenki nagy
örömmel
(étvággyal) fogadott..
Akkor, ott,
elmulasztottam megköszönni
az ott lévőknek az aktív
részvételt, ezt most pótolom:
Köszönöm szépen!
roli
Idei
cserkésztáborunkat július 7-től 11-ig tervezzük.
A helyszín
még nem konkrét, minden valószínűség
szerint a Börzsönyben
lesz.
A már
megszokott tábori körülmények között,
de sok meglepetéssel,
újdonsággal fogunk
találkozni és reményeink szerint sok
élménnyel megrakodva
térünk haza.
Akiket a
táborba várunk, hamarosan egy
titokzatos meghívó
levelet fognak kapni.
(roli)
Az
időjárás miatt meghiúsult tavaszi kirándulásunk
pótlására kirándulást
szervezünk június 12-ére. Délután
indulunk, hogy az évzárókról mindenki
hazaérjen.
Uticélunk a Gyadai tanösvény
(Katalinpusztán). Terveink szerint
számháborúzunk,
játszunk, túrázunk. Este hat
óra körül indulunk haza
autókkal.
Május
minden hívő ember életében egyet jelent a
Szűzanyával, minden ember életében az
édesanyákkal, a ballagókkal, a gyerekekkel.
Összejövetelünk
ezért égi édesanyánk
köszöntésével kezdődött. Először
meghallgattunk egy
elmélkedést a Szűzanyáról, majd
imával és énekekkel tettük teljessé a
Rá
gondolást. Égi édesanyánk után a
földi édesanyákra emlékeztünk.
Május első
vasárnapján minden ember – legyen idős vagy fiatal – az
édesanyját köszönti,
aki még teheti személyesen, de sokan vagyunk, akik csak a
temetőben, sírjánál
állva mondhatjuk el a hála szavait. Olyan ünnep ez,
melyet nem lehet elsöpörni,
hisz értéke túlnő rendszereken, politikán.
Csak arra vigyázzunk, hogy ne csupán
erre a napra korlátozódjon a látogatás, a
köszöntés, hanem életünk minden perce
sugározza a szeretetet felé.
Az
emlékezés percei után vezetőnk beszámolt a
Tisztújító Közgyűlés
határozatairól,
majd ismertette Kalász csoportunk 2010. évi
programját.
Amint
a nap kisüt, kicsit melegszik a levegő, a falusi ember
rögtön kimegy a kertbe,
udvarra, alig várja, hogy megkezdhesse azt a munkát,
aminek gyümölcsét,
termését majd ősszel learathatja. Mi is rendbetettük
a kalász-ház udvarát,
kitakarítottuk a termeket, beengedve a friss, tiszta tavaszi
illatot. Az idén
is a Kalász-ház termében láttuk
vendégül elsőáldozóinkat, hogy kis
agapé
keretében oldjuk izgalmukat, mellyel ezt a szép napot
várták. Igyekeztünk a
templom körüli díszítéssel is
szebbé tenni számukra ezt az ünnepet.
Május
16-án a Segítő Szűzanya körmeneten mindig
részt vesznek kalászosaink közül is
néhányan, az idén is készülünk
erre. Majd várjuk Úrnapját, hogy
segíthessünk a
sátrak készítésében és
imádkozva, énekelve köszönthessük az
Oltáriszentséget.
Májusi
összejövetelünket kis ünnepléssel
zártuk, hisz nem csak a munkában, hanem az
ünneplésben is kell tudnunk közösen,
örömmel osztoznunk.
Május
elsejét a benti házunknál
munkával ünnepeltük. Rönkökből
asztal
és padok készültek az ugyanekkor
épített nyársaló köré. Az
egész napos
munkálatok részét képezte a virágos
kertek, az udvar, a homokozó, a gyümölcsös
rendbetétele is. Köszönjük a közel negyven
személy építeni akaró
közreműködését.
2010. június
5-én szombaton 9 órai kezdettel rendezzük az érsekvadkerti erdei házban
körzeti juniálisunkat.
A juniális programja megemlékezés a Trianoni
Diktátum 90. évfodulóján.
A tervezett program a
következő:
09-10 óra
között Kolping Családok
és érdeklődők érkezése az Erdei Házba
10-tól
vendégünk Fábián Gyula
történész, a „Trianon
Szemle” c. folyóirat főszerkesztője (előadás +
kötetlen beszégetés a tiranoni
gyalázatról)
Az előadás
után a Romhányi Kolping
Család emlékműsora
13 órakor
közös ebéd
15.30-tól a
Rimóci tangóharmonika
zenekar hangversenye
17 órakor
szentmise, melyet
plébánosunk és prézesünk, Lukács
András
atya mutat be. Hozsanna imakönyv legyen mindenkinél, mert a
szentmise énekei
abból kerülnek ki.
Aki a közös
ebéden részt kíván
venni, az alapanyagok beszerzése végett legkésőbb
június 2-ig jelezze Beke
Lászlónak.
Étkezési
hozzájárulás (reggeli +
ebéd) : 800 Ft. Büfét
is működtetünk a
rendezvény ideje alatt.
Örömmel
fogadunk családonként egy
tálca süteményt.
A program
egyébként nyitott és
ingyenes, melyre mindenkit szeretettel hívunk és
várunk
Ne feledjétek!
Június 6, vasárnap Úrnapja van.
Reggel 6 órától készítjük
a körmeneti sátrakat. Úgy szervezzétek
életeteket, hogy a kolping mellett az
egyházközség is számít tevékeny
közreműködésetekre!
Szent
Borbála Vendégház Nonprofit Közhasznú
Kft. (Érsekvadkert,
Rákóczi út 150.) Közhasznúsági
jelentése:
A Szt.
Borbála Közhasznú Nonprofit Kft.
2009. március 31-én alakult. Fő
tevékenysége: Egyéb szociális
ellátás bentlakás
nélkül. A társaság a 2009. évben
gazdasági tevékenységet nem folytatott. Az
Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő
Egyesületének LEADER csoportjához „Minőségi
ifjúsági szálláshely
kialakítása „témában benyújtott
pályázatának még nincs
eredménye.
Záradék:
E közhasznúsági jelentést a
közgyűlés 2010. május 12-én elfogadta
Érsekvadkert,
2010. május 13.
Dr.
Szrenkáné Nagy Erzsébet ügyvezető
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
1./ jún. 5-én a
Kolping erdei háznál juniális. Szeretettel
várnak mindenkit. Du. 5 órakor záró
szentmise
2./ Június 6-ÁN VAN AZ
Oltáriszentség nagy ünnepe.
Úrnapja, a fél 10-es szentmise körmenettel.
3./ A szentmisék
rendje júniusban: hétfő-kedd-szerda r. 7 órakor
(utána 8-9 irodai ügyelet)
csütörtök-péntek-szombat este 7
órakor előtte 5-6 között
irodai ügyelet.
Egyházi hozzájárulást,
szentmisét rendezni a szentmisék
után a sekrestyében is lehet.
4./
Csütörtök esténként az esti szentmise
után 8-ig csendes szentségimádás.
5./ Júniusban jún.
12-én szombaton este fél 6-kor lesz keresztelés.
Előtte csütörtök esti mise
után fél 8-kor megbeszélés.
6./ Június 29, Szent Péter és Szent
Pál apostolok
főünnepe, szentmisék r. 7 és este 7 órakor
lesznek.
7./ A Papszentelés a Váci
Székesegyházban június 19-én,
10 órakor lesz.
8. A Váci
Egyházmegyei Találkozó jún. 25-26-án
lesz GALGAHÉVÍZEN.
EZ
TÖRTÉNT:
KERESZTTELTÜNK
11. ESTELLE BIZONARN (Florent
Bizonarn-Sági Orsolya)
12. Szilágyi Gyula Máté (Szilágyi
Gyula – Párizs Judit)
13. VARGA NOÉMI (Varga
Iván – Papp Georgina)
Elsőáldozó
volt 22
gyermek május 9-én.
Április 18-án
bérmálás szentségében
részesült 43 fiatal.
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
1. Erdőssy Csaba – Csabák Enikő
2./ Hébel Ferenc – Urbán Anna
3./ Nagy Gábor – Kosik Mónika
Halottaink:
17. Vidák Boldizsár (1936)
18. Őszi József (1923)
19. Varga Jánosné, Dombai Erzsébet
(1919)
1. kedd
-
2. szerda
-
3.
csütörtök
-
4. péntek
- Urbán István, felesége Csernák
Mária és szülők, Temela Ignác,
felesége Záhorszki Margit, fiuk és elhunyt
hozzátartozók
- Csabák Csaba, Csabák és Gubík
család elhunyt tagjai
- Laczó András, felesége, Szabó
András, felesége,
gyermekeik, szüleik és testvéreik
5. szombat
- Kaba János, Balogh István,
felesége Kaba Ilona, Kaba és Kordics család
élő és elhunyt tagjaiért
- Vitéz István, felesége Kosztrihán
Mária, Ferencsik és
Pinke család elhunyt tagjaiért
- Kristók János, veje, szülei, apósa
Mrekvicska József,
felesége Csillag Mária és elhunyt
családtagok
6.
vasárnap
- Konopás Jánosné szül. Csernák
Margit 2. évforduló, édesapja Csernák
József, apósa Konopás János és
nagyszülők
- ifj. Lencsés László, édesapja
és hozzátartozók
- Kristóf Józsefné szül. Antal
Mária, testvérei,
édesapja, apósa és nagyszülők
7. hétfő
- Fábián József, felesége,
Vitéz
Mária, szüleik, testvéreik és Nagy
Ignác
8. kedd
-
9. szerda
-
10.
csütörtök
- Szrenka József, felesége Laczó
Margit, fiuk, szüleik és Laczó Mihály
és hozzátartozók
- Raffai János 1. évforduló, anyósa
és apósa
11. péntek
- Halaj Gyuláné szül. Antal Margit
és szülei
- Boda György, szülei és nagyszülei
12. szombat
- Molnár János, szülei, Molnár
József, felesége Boda Anna, élő és elhunyt
hozzátartozók
- Kovács Ignác és
hozzátartozók
- Deszpót Mihály, szülei, apósa,
anyósa, testvére és
sógorai
13.
vasárnap
- Szarvas Józsefné szül. Kocsis
Margit 1. évforduló, szülei és veje
Vitéz János
- Boda Holmann és Deszpót család elhunyt
tagjaiért
- Pincze András (10. évforduló)
felesége Nagy Anna,
szüleik, fiuk Ferenc, Busai Kázmér és
szülei
14. hétfő
-
15. kedd
-
16. szerda
-
17.
csütörtök
-
18. péntek
- Csillik és Záhorszki család élő
és
elhunyt tagjaiért
- Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária,
szüleik, gyermekeik,
unokáik és Ignác testvérük
19. szombat
- Holman József, Holman és Molnár
család elhunyt tagjai
- Záhorszki Ignác, felesége, 2 gyermeke,
Záhorszki és
Kosztrihán család elhunyt tagjai
20.
vasárnap
- Szabó János, szülei, testvére
és a
Kaba család halottaiért (alapítványi)
21. hétfő
-
22. kedd
-
23. szerda
-
24.
csütörtök
- Fábián Ferenc, szülei, testvérei,
apósa, anyósa
25. péntek
- Fábián János, felesége Jakubecz
Mária és szüleik
- Jakubecz István 2. évforduló, élő
és elhunyt
hozzátartozói
- Szabó Péter Pál, Erdélyi
Béla, felesége, 2 gyermeke és
nagyszülők
26. szombat
- Molnár János és
hozzátartozók és
Pásztor Ignác, dr. Mészáros Ede,
felesége Margit (alapítványi)
- Pálinkás Józsefné szül.
Híves Erzsébet 1. évforduló,
férje és szüleik
- Varga Gergely, felesége Péter Anna, gyermekeik,
hozzátartozók, unokájuk János és
Ferenc
27.
vasárnap
- Csűri István, 15. évforduló, neje
Mocsaran Margit és szüleik
- Koza János, szülei, apósa, anyósa
- Szarvas Imre, felesége Sági Mária
halálának 10.
évfordulója, gyermekeik, szüleik
28. hétfő
-
29. kedd
- Kristók János, felesége Híves
Katalin, szüleik és vejük
- Paulicsek Péter, nagyszülők és
hozzátartozók
- Pásztor János 1. évforduló,
szülei, apósa, anyósa
30. szerda
-