Vadkerti harangok
2010. Március


Indulnom kell
Szentmiseszándékok
Kövess engem
Ellesett gondolatok
Húsvét a remény ünnepe
Evangélium mindennap
A papunk és mi
Tisztelet
Most tehát elmegyek
Imádság
Életképek
Intelmek
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

Indulnom kell

(Virágvasárnapi gondolatok)

Virágvasárnappal elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus Jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét Jézus szenvedése és keresztútja. Érdemes elgondolkodnunk, hogy milyen volna, ha mi is részt vennénk a cselekményben. A közelgő ünnepekre mi is elzarándokolunk a fővárosba, Jeruzsálembe. Mindenhonnan érkeznek emberek, igen nagy tömeg az idén is, mint minden esztendőben. Talán nem tör ki lázadás a rómaiak ellen, s zavargások sem lesznek (csak választások 2000 év távlatában). Talán nyugodtan eltelnek ezek a napok, s az ünnep után békével hazatérhetek. Elfárasztott az út, a hőség szinte elviselhetetlen, leülök, pihenek egy kicsit a kapu árnyékában. De mi ez a hangos kiáltozás? Honnan jön ez a hullámzó tömeg? Jön a názáreti Jézus – kiáltja valaki, s talpra ugrok, mert még a végén eltaposnak. Igen, ő a Próféta, a Messiás- kiáltja egy másik ember. Egyre csak közeledik a hangos tömeg, s már érthetően hallom, hogy mit kiáltoznak: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Ilyen éljenzés, ilyen ujjongó öröm még sohasem volt az ünnepeken. Mindenki Jézust élteti. Igen, mindjárt itt vonul el előttem. Hallottam, milyen csodákat tett, mily nagyszerűen tanít, de sohasem láttam őt. De melyik lehet Jézus a hatalmas tömegben? Biztosan ő lesz, aki annak a szamárnak a hátán ül. Sokan lombos faágakat tesznek elé az útra, egyesek pedig ruháikat is elé terítik az út porába. Nem egészen ilyennek képzeltem el egy királyi bevonulást, de biztosan ő lesz az. A tömeg egy pillanatra sem áll meg, gyorsan sodródik befelé a városba. Milyen hangosan éltetik őt! S milyen barátságosak hozzá! Milyen szelíden mosolyog mindenkire! Egy pillanatra most találkozik tekintetünk. Csak egyetlen pillanatra, hiszen nem akar megállni a megkezdett úton. S nem is tudná megállítani senki. Továbbmegy, s vele a hatalmas embertömeg. Lassan elhalkul a távolodó nép kiáltozása, magamra maradok az út mentén, végre pihenhetek egy kicsit.

Talán nem haszontalan ily módon felidéznünk az egykor történteket, s a nagyhét kezdetén érdemes elgondolkodnunk azon, hogy Jézus értem is végigjárta a szenvedés keresztútját. Nem dicsőséges királyként vonult be a városba, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudja, hogy a most megkezdett úton nem fordulhat meg, mert akkor nem teljesítené az Atya akaratát. Nem fordulhat vissza, de egyszer visszafelé jön majd ugyanezen az úton. Azon az úton, amelyen most bemegy a városba, néhány nap múlva kifelé fog jönni. Akkor is nagy tömeg kíséri őt. Akkor is lesz kiáltozás, de nem éljenzés. Akkor már senki sem terít elé az útra ruhákat, miközben a kereszt alatta porba roskad. És én akkor is ott leszek az út szélén, s tekintetünk ismét találkozik. De akkor már nem fog előttem elhaladni a tömeg közepén. Akkor már nem szemlélhetem kívülállóként útját. Akkor már nekem is indulnom kell nyomában. Hiszen meghív, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Az Úr meghív, hogy részesedjek szenvedésében, mert részesíteni akar engem a feltámadás örömében is.

(his)

Vissza az újság tetejére

Kövess engem

Jézus sokszor és sokaknak mondja, hogy „kövess engem.” Micsoda két szó! Ki merné ma kimondani? Régebben a királyok és a vezérek kiáltottak ilyesmit csata előtt, és elöl jártak a harcban, életük kockáztatásával példát mutattak, leginkább lovagiasságból, vitézségből és bátorságból. A mai uralkodók bunkerokból és erősen őrzött kastélyokból irányítják a világ elleni katonai-, pénzügyi-, embertelenítő és egyéb műveleteiket. A leghatalmasabb uraknak még a nevét sem tudjuk. Újabban politikusok és reklámemberek vastagon harsognak hívó szavakat, de nem önmagukról, hanem pártjukról, cégükről, amelynek zászlaja alá toboroznak zsoldosokat és palimadarakat. Jól is néznénk ki, ha egy hiszékeny komolyan venné felszólításukat és nyomukba eredne. A „kövess engem” ugyanis se többet, se kevesebbet nem jelent, minthogy a meghívott éljen úgy, mint a Hívó, legyen egy vele,és hozzá hasonló, vagyis tökéletes. Nem a kampány alatt, hanem örökké.

Világunk persze ilyesmit is eljátszat szilíciumkeblű, tápszerizmú, műhangú mozicsillagaival és izmusipari művészeivel, de az épeszű halászok ma sem gondolják, hogy ezek a fönnforgók azt élik, amit játszanak, írnak vagy festenek.

Máté evangéliumában így szól a Mester a gazdag ifjúhoz: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem.”

Jézus idején és utána végig, az egész keresztény korban erősen élt a benső tökéletesség vágya, versenyben persze a javakhoz való ragaszkodással, általuk ahhoz az életformához, mely a dolgokhoz köti birtokosukat. Világosan szólva. akik a hírnév, a holmik és érdekek gazdáinak tartják magukat, azok nem uraik sorsuknak, hanem cuccaik rabjai. A szó legszorosabb értelmében: lelkileg. „Ahol a kincsed, ott a szíved is”, mondja Máté evangélista. Jézus tanácsa éppen ennek a köteléknek elszakítására vonatkozik. Szabadulj meg mindattól, ami elválaszt tőlem, az élő Istentől! Ezért mondja Nikodémusnak is azt, hogy szülessen ujjá. Meg kell halni a mulandóságnak úgy, hogy az Örökkévalónak áldozzuk sorsunkat. Bízd rám magad. Lásd, nekem sincs semmim, ami sikerhez, haszonhoz, romláshoz kötne, mégis ebben a világban élek, ahogy a mezei liliom és az égi madár.

A tökéletesség vágya olyasféle, mint az üdvszomj, de nem azonos vele. Némely vallások nem ismerik az üdvösséget, a mennyet, mint például a régi görögök hite vagy a buddhizmus, stb, de a tökéletességre ott is törekedett minden komoly ember. Hozzá képest minden életcél alacsony, s távolodva tőle egyre alantasabb.

Márk evangéliumában az Úr még izgalmasabbat mond: „Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: Valami még hiányzik neked: menj el, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.”

Megszerette őt! Tudjuk, hogy mennyire szerette Jézus a világot és mindenkit, de senki emberfiával kapcsolatban ilyent nem jegyeztek föl róla az evangélisták. Pedig ez a gazdag ifjú akkor, ott meghátrált a tökéletességhez vezető út követelménye előtt: a kereszthalál borzalmának lehetősége előtt. Mert a kereszthordozás nemcsak holmi „életnehézség”, hanem a szeretetnek az a kockázata is, melyet a mi Urunk vállalt értünk a Golgotán.

Hogy pontosan mi a kereszt, nem tudhatjuk, nem is érdekli azt, aki a Megváltó nyomába ered, s föltétel nélkül követi. Lehetséges, hogy később a gazdag ifjú is megtette ezt, megérett Jézus Krisztus szeretetére, s hagyta, hogy az elragadja.

(czakó)

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

A bátorság és a szeretet a két legnagyobb ajándék. Mindannyian elszenvedünk vereségeket, ám ha ezt jókedvvel fogadjuk, okulunk belőle, és legközelebb másként próbálkozunk, meg fogjuk találni a beteljesedést, mondta Rosanne Brown.

A dicsőség nem kopik meg, sőt mindig fényesebb lesz, valahányszor vereséget szenvedünk, tartja az ősi kínai közmondás.

Vissza az újság tetejére

Húsvét a remény ünnepe

Azt hiszem, húsvét szent ünnepe kiváló alkalom arra, hogy elmélkedjünk egy kicsit arról a reményről, amely a feltámadásba vetett keresztény hitből fakad.

Először is reménnyel tölti el a húsvét a bűnös embert. Arra az emberre kell itt gondolni, aki nem tagadja saját bűneit, nem tartja az emberi személy elidegeníthetetlen jogának azt, hogy szembeszálljon Isten akaratával, akár a Tízparancsolattal is. Olyan emberekről van szó, akik nem egy hazug világban élnek, a bűnök megideologizálásának világában (hazudtunk éjjel nappal, nyíltan hangzik el az öszödi beszédben), hanem a realitások talaján állva elismerik, hogy sokban vétettünk mindnyájan. A saját bűnösségét megtapasztaló keresztény ember viszont sohasem mondhatja azt József Attilával: „tudod, hogy nincs bocsánat”, mert a húsvéti misztérium egyik alaptanítása éppen arról a Krisztusról szól, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkra feltámadott. A bűntől való szabadulás reményét erősítik Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavai, amelyek szerint drága vérét a bűneink bocsánatára ontja ki. Ezt erősíti meg a kereszten is, ahol feloldozza jobb latort és bocsánatért esedezik keresztre feszítői javára, de erről beszél feltámadása után is, amikor ezt mondja: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Húsvét ünnepe tehát arra bíztat, hogy sohasem alkudjunk meg vétkeinkkel, mindig remélni kell bűneink bocsánatát, és bíznunk kell a bűn felett aratott győzelem lehetőségében.

A húsvét remény forrása is a szenvedő ember számára. A remény nem abban áll, hogy Jézus leveszi vállainkról minden keresztünket. Ő nem ad fájdalomcsillapító morfium injekciót, és nem is nevel fakírrá bennünket. Jézus erőt ad nekünk a szenvedések elviseléséhez, és megadja értelmét kereszthordozásainknak. A krisztussal egyesült kereszthordozó szenvedése által vezekel saját bűneiért és engesztelhet másokért, akiket szeret, akikért különösen felelősséggel tartozik, akiknek üdvösségét különösen is szívügyének tekinti. A kereszt a szeretet kifejezésének és növelésének olyan eszközévé válik, amely semmi mással nem pótolható. A türelmes szenvedő egyre inkább hasonlóvá válhat a kereszthordozó és keresztre feszített Krisztushoz. A szenvedés által a sivatagos emberi lélek virágoskertté változhat. Biztosan remélheti, ha a szenvedésben egyesült Krisztussal, egy lesz vele a dicsőséges feltámadásban is.

Mindannyian küzdelmes életet élünk. Szólni kell hát a küszködő ember húsvéti reményéről is, ami ép oly fontos, mint a bűnös és szenvedő ember reménye. Amikor azt látjuk, hogy minden, amit alkottunk, ki van téve a pusztulásnak, könnyen megérint bennünket a hiábavalóság érzésének a kísértése. Ezt a kísértést az ószövetségi bölcs így fogalmazta meg: „Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?” Érdemes-e szép templomokat építeni, gyönyörű festményeket festeni, szobrokat faragni, zeneműveket komponálni, a földet művelni, ha mindezek elmúlnak egyszer? Nos a feltámadás ünnepe reményt gyújt lelkünkben arra vonatkozóan is, hogy az ember látszólag örökre elveszett alkotásai számára is lesz feltámadás. Ha tetteik elkísérhetik az üdvözülteket a mennyországba, talán elkísérhetik műveik is. Ha a trónon ülő mindent újjáalkot, miért ne alkotná újjá kisgyermekének, az embernek apró teremtményeit is. Nem azért, mert azok versenyre kelhetnének Isten alkotásaival, hanem azért, mert mi alkottuk azokat, mi, akiket szeret az Isten.

Itt Magyarországon és általában a mai Európában, néha megkísért bennünket az az érzés is, hogy az Egyház jövőjéért végzett fáradozásunk reménytelen. A nagypénteket felváltó húsvét azt sugallja, hogy mégis érdemes fáradoznunk. Nekünk hinni kell a csodálatos halfogásban akkor is, ha előző éjjel (netán a mögöttünk hagyott 8-10 évben) semmit sem fogtunk. Lebegjen szemünk előtt annak a Jézusnak a példája, aki közvetlenül megaláztatása előtt is az eljövendő dicsőségről beszélt. aki előre látta saját elhagyatottságát a kereszten, mégis arról szólt, hogy mindenkit magához vonz és a közvetlenül teljes kudarcnak látszó kereszthalál előtt is azt merte mondani, hogy beteljesedett.

Húsvét ünnepe mindannyiunknak azt üzeni: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, aztán bízzuk magunkat, testvéreinket és dolgainkat az Úr irgalmas és mindenható szeretetére. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk minden olvasónknak kegyelmekben gazdag, feltámadás hitét erősítő ünnepeket.

(M Gy 2006KÉ alapján)

Vissza az újság tetejére

Evangélium mindennap

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagébe értek, Jézus elküldte tanítványait ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt t6alálni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, egy teherhordó állat csikóján.

A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott:

Hozsanna Dávid fiának!

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Hozsanna a magasságban!

Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „ő A Próféta, Jézus, a galileai Názáretből”, olvashatjuk a virágvasárnapi tudósítást Máté evangéliumának 21, 1-11 sorai alatt.

Vissza az újság tetejére

A papunk és mi

(Kolping lelkigyakorlat gondolataiból)

 Krisztus hűsége a pap hűség, kezdte mondandóját Kocsis István atya, Istenhegy plébánosa, az északi- körzeti lelki napon. A napfolyamán elhangzott gondolatok átszőtték a papság éve, a papsághoz való kapcsolódás szálai. Ez az idő alkalmassá lett arra, hogy átgondoljuk a papságra vonatkozó elképzeléseinket úgy, hogy segítségükre vagyunk az Úr szőlőjében végzett munkájuk során, mivel az általános papság keretében nekünk is keresztényi küldetésünk a munkálkodás. A pap az oltár után még két székben szolgál, a szószéken és a gyóntatószékben. Ugye, azt mindannyian tudjuk, a szentmise, a gyóntatás csak papi feladat lehet, ám hitünk terjesztése a szó és azzal összhangban lévő tettek által mindenkinek lehetőséget ad a tevékenységre. Beletartozik ebbe a hivatásokért végzett állhatatos ima is, hisz meghívások ma is érkeznek, ám a hallásunkkal gond van. A meghívás olyan, mint a nap sütése. Hiába látómezőnkbe a felhők sokasága, a napot legyőzni nem, csak eltakarni tudja. Borongós időben élünk és él Európa nyugati része. Panaszkodunk, hogy nincsenek hivatások, s nincsenek papok! De vajon merünk-e imádkozni azért, hogy családjainkból szülessenek hivatások, Vagy csak másoktól várjuk ezt?

 A papi élet alapvető eleme az Istennel való együttlét, nem vetve el ez által a rábízottakkal való, a családok látogatásáig is elérő kapcsolattartást sem. Ezen a területen egyre nagyobb szükség van a szolgálatot erősítő együttműködésünkre. Szakítsunk hát időt a papjainkkal közösségben végzett imára, munkálkodásra, ünneplésre egyaránt. Ezzel a plébánia a szeretet helyévé is válik, ahol a papi és a papokat körülvevő közösségek tanúságot tehetnek a való világunknak Krisztus szükséges voltáról.  Egyébként ugye látható az, hogy minél távolabb vagyunk az Istentől, annál embertelenebb a bennünket körül vevő világ. Tevékenységünk középpontja sosem az embereknek történő megfelelés álljon. Nekünk Krisztusnak kell megfelelni, ami nem könnyű feladat, hisz ahhoz igen is fel kell venni keresztjeinket. Látni kell azt, hogy ebben a helyzetben is Istent képviseli a papunk, még ha képviselete fájó is számunkra. Természetesen ő is ember. Neki is vannak hibái, gyengeségei és rossz pillanatai. Ez sem szolgálhat támadási alapot senki számára sem, hisz már oly sokszor beigazolódott egy régi mondás: „Megbánod azt a napot, amikor megbántod a papot!” Sokszor hallani magyarázkodásként, hogy nincs összhang köztünk és a pap között. Ez sem lehet támadási alap és nem mentesít az egyházi tevékenységek alól.  Tenni és nem elmenni kell!!! A helyes megoldást mindig a közösségek helytálló, örömöt és bánatot megosztani tudó életpéldája adja meg. Az én, a mi pozitív változásunk, ahol a szó és a tett egységet képez, jobbá tesz másokat is. Bele kell mosolyogni világunkba Krisztus örömhírét! Ehhez a rendszeres imádságból fakadó kegyelem szükséges, és akkor szabadon, örömmel, szeretettel (szösz) tudjuk szolgálni embertársainkat

A világ is szabadságot kínál számunkra a tömérdek pótcselekvésre buzdítással. Mindent szabad nekem harsogják a médiák, de hogy használ-e az nekem arról nagy a csend. Ez az út az önkontrol elvesztésének útja, ami a tekintélyvesztést is magával hozza. Lásd, verik a pedagógusokat, nem mer intézkedni a rendőr. Színlelt ez a szabadság, hisz az általunk birtokolt dolgok rabjaivá leszünk így. Igazi szabadság csak a kegyelem által lehet osztályrészünk. Természetesen ehhez, szabadon és hittel el kell tudni fogadni, az élet által felkínált korlátokat és kereszteket egyaránt. S ha vállaljuk, megvalljuk hitünk, az magával hozza a hűséget is életünkbe. Igaz a hűségért dolgozni kell. Az áldozatokkal is jár. S ha az áldozatokat őszinte szívvel tudjuk vállalni, csökkeni fog a hivatások, a családok és az identitás válsága életünk minden területén, s már is egy új világ és szebb jövő kapujába kerülünk.

 Sok, hasonló összefüggésről hallottunk és beszélgettünk a nap folyamán. A 10 órakor kezdődő lelki napon, melyen a kisszámú helybeli testvér mellett képviseltette magát a budaőrsi, Bosnyák téri,  Herminamezei, csepeli, istenhegyi, dunavarsányi, tóalmási, romhányi és váci kolping család is, az előadásokon túl, volt szentségimádás, rózsafűzér, gyónási lehetőség és ismerkedéssel egybekötött kötetlen beszélgetés is. A nap szellemiségére a pontot az esti szentmise tette fel azzal, hogy az közös mise volt az Érsekvadkerti egyházközség szombat esti miséjével, mintegy alátámasztva ezzel is a nap mondanivalóját: A kis közösségek Krisztus örömhírét sugárzó, szoros egységet képezzenek egyházközségükkel!

Érsekvadkert, 2010. február 20. emjé

Vissza az újság tetejére

Tisztelet

Amikor e sorokat írom, még március 15-e előestéjén vagyunk, és nem tudhatom, miként ünnepel az ország. Az ünnepek terén amúgy is sok a baj, nemcsak nálunk, hanem világszerte is. Nehéz lenne pontosan meghatározni az okokat, legfeljebb egy egész könyvben tudnám elsorolni valamennyit. Minden hagyomány és tekintély megrendült, a család, a nemzet és az Egyház tekintélye is, és ezzel együtt a sokak által emlegetett emberi méltóság és az emberi lény tisztelete is. A rosszul értelmezett demokrácia kiüresedett és globális anarchiává torzult, az erőszak pedig az államok és egyének között felülírta a különböző nemzetközi alapokmányok és szerződések paragrafusait. Amint egy aforizmában a minap keserűen lejegyeztem:  „A demokrácia egyetlen előnye, hogy hamarabb tudjuk meg, milyen gazemberek ülnek a kormányban, mint egy diktatúrában.” Sovány vigasz ez, ráadásul ez csak akkor van így, ha a gazemberek nem némítják el az általuk pénzelt sajtót.

Az egymás iránti tisztelet nem feltétlenül szívből jövő, azt a hatalmi helyzet, az alá-és fölérendeltségi állapot, a félelem és a számítás is befolyásolhatja. A szülő tisztelete sem az erősebb jogából ered, nem a nadrágszíj vagy az egyéb büntetés kiszabójának kellene, hogy szóljon, hanem a követendő példának. A kormányfő iránti tiszteletet sem segíti, ha rendőr kordon vigyázza lépteit. A valódi, lélekből jövő tisztelet nehezen kivívható, sokszor csak posztumusz megszerzett ajándék, mert az emberek többsége gyarló és irigy, csak (esetleg) csak a halottaktól nem sajnálja a koszorút.

Csaknem negyven éve, Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban, a Kádári kor véres megtorlás éveiben, bennünk, diákokban a maradéktalan tisztelet élt. Tiszteltük az Egyházat, tiszteltük paptanárainkat, akik közül sokan börtönből kiszabadulva tanítottak minket, és tiszteltük szüleinket, aki elég bátrak voltak ahhoz, hogy éppen Pannonhalmára írattak minket azokban a vészterhes időkben. És tiszteltük egymást, akik az ország minden részéből érkeztünk az ezeréves Szent Hegyre, mindenféle társadalmi osztályból és sorsból. És néhány röpke év elég volt arra a legfogékonyabb serdülőkorban, hogy egész életre szóló útmutatót adjon tiszteletből és tisztességből.

Nem tudom, mi lesz márciusban, mit hoz az április, mi lesz egész évben, de azt tudom, hogy a magyar társadalom összeomlik, ha itt nem lesz gyökeres változás. Ha a demokrácia észrevétlenül és megakadályozhatatlanul diktatúrába fordul, ismét elnémul az őszinte szó, és tilos lesz az Istent nagy i-vel írni. Annak a kritikus pontján vagyunk, hogy ez ismét megtörténjék. Hogy megtörténhetik.

Egész életemben kíváncsi voltam arra, miként gondolkodnak azok, akik nem keresztények és nem magyarok. Még azt is mondhatnám, gondolkodóik közül sokat nemcsak olvastam, de elfogadtam részigazságaikat is. Tiszteltem őket. De most az a kérdés (válasszatok!), megilleti-e legalább ugyanez a tisztelet a nagy keresztény magyarokat, mondjuk Széchenyitől Prohászkáig? Vagy csak azoknak jár tisztelet,akik párbeszédet sürgetnek a Gonosszal, és a másság nevében a kölcsönös megértést sürgetik angyalok és ördögök között? Mi, keresztények, magyarok is békét akarunk. Békét, de nem feledést. És tiszteletet. Megköveteljük, kiköveteljük.

(SzSzP 2007)

Vissza az újság tetejére

Most tehát elmegyek

Egy kínai kolostorban az egyik reggel így szólt az apáthoz ifjú tanítványa, Jen-csao szerzetes. Mester! Éppen egy kerek évet töltöttem kolostorodban. Részt vettem a foglalkozásokon, szorgalmasan dolgoztam, számos alkalommal vonultam vissza meditációra. Lelkem nyugalmát mégsem lelem. Most tehát elmegyek!

Járj szerencsével, Jen csao! – válaszolta hűvösen az apát, s otthagyta a szerzetest. A szerzetes megsértődött és mestere után szólt: Várj mester! Meg sem kérdezed hová megyek?

Mindegy neked testvérem, hogy merre mész, lelked békéjét úgysem leled.

Azt mondtad egy éve, hogy itt nálad meglelem, mondja a távozási szándékát bejelentő szerzetes. Egy éven át nem kíméltem magam, minden percemet ezért áldoztam. Ennyi erőfeszítés nem lehet hiábavaló! Rossz mester voltál, Lin-csi, panaszolta az ifjú, majd végtelen szomorúsággal hozzátette. Lelkem békéje távolabb van tőlem, mint valaha. Félek, ezután már valóban sehol nem lelem.

Egyszer, még ifjú szerzetesként, lent délen, a hegyek között többször is találkoztam egy öreg paraszttal, fogott példázatba a mester, hogy megvigasztalja tanítványát. Ez az öreg paraszt mindig azon az úton járt meglátogatni gyermekeit, akik a hegy túlsó oldalán laktak. És akárhányszor találkoztam vele, mindig egy marék földet vitt a zsebkendőjében. Egyszer aztán megkérdeztem tőle, hová viszi a földet. A családom egyik fele a hegy túl oldalán él, a másik fele pedig ideát. Nehéz átmásznunk a meredek hegyen, amikor meglátogatjuk egymást. Ezért odébb hordjuk innen a hegyet. Azt mondom erre neki. Öreg, ez a hegy nagyon nagy. Nem tudjátok elhordani. Hogy képzelitek?

Minden út alkalmával mindegyikünk elvisz a hegyből egy marékkal. Az itteniek is, meg az ottaniak is, majd később az unokáink is így tesznek. A hegy egyre kisebb lesz, mi pedig egyre közelebb kerülünk egymáshoz, felelte az öreg.

Jen-csao- emelte a tekintetét az ifjúra mestere. Te is kerülhetsz közelebb lelked békéjéhez, da csakis így. Ne legyen a munkád erőfeszítés. Ne siess! Ne kapkodj! S meglásd elhordjuk a hegyet, észre sem veszed, zárta a beszélgetést a kínai apát.

Vissza az újság tetejére

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, hogy általuk teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosa viseled az emberi élet terheit, mint kereszthalálod és szenvedésed kínjait.

Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőséget fogadjuk, s általuk egyre hasonlóbbakká váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te akkor is támogatsz. Amen.

Vissza az újság tetejére

Életképek

Időközönként az ember megáll és átgondolja a vele vagy az őt körül vevő környezetben történt. Átgondolja és elemzi azt, hogy elemzései alapján eltervezze jövőbeli feladatait. Így történt ez a mi közösségünkben is.

Többször hallottuk a templomi hirdetések során, hogy ülésezett a képviselő testületünk, ahol a mögöttünk hagyott időszak és a jövőbeni feladatok egyaránt az ülés témái voltak. Fontos, hogy a tavalyi plébánia tető adományokra alapuló felújítását adóság nélkül megoldottuk úgy, hogy tartalékalapunk nem csökkent. A nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel nagy beruházást nem tervezünk. Az állagmegőrző javítások, ilyen a templomkert sövénymentesített kőfal javítás, mellett a működésünk megtartása mellett más nem szerepel a közeljövő gazdálkodási feladatai között, bár mindannyian látjuk templomunk vakolatának romlását. Ám ez most csak a „jövő zenéje”.

Fontos információ az is, hogy püspök atyánk jóváhagyta testületünk előterjesztését iskolánk épületének ügyében. Így az iskola épülete szerződésben rögzített feltételek mellett óvoda kialakítási céllal Önkormányzatunk tulajdona lesz az Arany János utcai volt rendőri lakás fejében, amit szeptember 1-ig felújítanak számunkra a gázfűtés bevezetésével.

Időnként számba vesszük azt is, hogy hányan is vagyunk. A február 28 –i számolás eredménye ismét csökkenést mutat. Csak 831 testvérünk érezte úgy, hogy a vasárnap szentmise nélkül nem vasárnap. Két éve ez szám 890 volt a stagnáló lakóhelyi létszámunk mellett. A jövő szempontjából  figyelmeztető jel az, hogy kevésnek tűnt az iskolás korosztály jelenléte.

Zárszóként pár gondolat a március 6-i szentkúti zarándoklatról. Az időjárás szeszélyességétől félve nehezen készültünk a kerületi egyházközségeink hagyományteremtésként először meghirdetett zarándoklatára. Az égiek is segítségünkre siettek, hisz nem esett sem hó, sem eső és a nap is mosolygott ránk, jelenlévőkre, akik majdnem megtöltöttük a kegytemplomot. A szentmise fő celebránsa, mint az a templomi hirdetésből is tudhattuk, plébánosunk, András atya volt. Tanítása úgy hívta fel figyelmünket a zarándoklat lelki ajándékaira, hogy közben figyelmeztetett az előttünk álló döntések helyes irányára, ahol nem rúghatna labdába a mentelmi jog mögé búvó hazugságok sora .Az Isten nem korlátozza szabad akaratunkat. Döntéseinkkel magunkban hordjuk az ítéletet is. Tehát a végtelen szeretet, az Isten, nem büntet soha. Mi büntetjük magunkat helytelen gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel. A szentmisén a kántor úr vezetésével énekkarunk is szerepelt, még jobban a miénkké téve általa e búcsúi kezdeményezést. A nagymisét követően a ferences testvérek melegedő helyként, a keresztút kezdetéig, megnyitották számunkra az egyik ebédlőjüket, ahol meleg tea várt minden betérő zarándokot, hogy testileg felmelegedve tudjuk végig járni a felújított keresztút állomásait, átélve azzal Megváltónk értünk vállalt szenvedését. Tartalmas nap volt az ott eltöltött idő. Bízom benne, hogy e kezdet után, a nagyböjti hideg idő ellenére is több kerületi egyházközség is jelenlétével ráérez az együvé tartozás jelen időbeni fontosságára.

(egy jelenlévőtől)

Vissza az újság tetejére

Intelmek

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,

Szeretet nélkül az igazság keménnyé tesz,

Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!


Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2010.április 19. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Hivatástisztázó hétvége Verőcén

Csapatunkból idén öten vágtak neki a cserkészkerületünk által szervezett őrsvezető képzésnek. Remélhetőleg mindannyijuknak sikerül elvégezni ezt a két éves kurzust, hogy élményeiket, tudásukat megosztva velünk jobbá tegyék a csapatunk működését, kicsit felpezsdítsék az itthoni cserkészéletet.
A cserkész vezetőképzések általában meglehetősen embert próbáló képzési alkalmak, illetve a beadandó feladatok összessége. Teljes hétvégés elfoglaltságokat jelentenek, ahol a jelöltek tudásukról adnak számot, meglévő tudásukat bővítik, megismerik önmagukat, kapcsolatokat építenek. A hétvégi alkalmak sikeres "túlélése" esetén, a két év lezárásaként következik a nagy megmérettetés, egy tíz napos nyári tábor. A tábor után avathatok cserkész őrsvezetővé az addigi jelöltek.

Hármuk lelkes élménybeszámolóját olvashatjuk az alábbi sorokban:
„Végre ideértünk" gondoltam, mikor megláttam az iskola épületét, ami 3 napos szállásunk lett. Az első feladatunk a regisztráció volt. Itt le kellett adni a feladatokat, utána egy hittan tesztben felmérték a tudásunkat, és kezdetét vette a képzés. Az egész hétvége lelkigyakorlattal telt. Nagyon nagy élmény volt ez a pár nap számomra. Sok jó embert megismerhettem, új ismeretekre tettem szert.
Zsófi
Az első képzési hétvégénk helyszíne egy kedves Duna parti kisváros, Verőce volt. A három napot magába foglaló hétvége célja a hivatásra való felkészítés volt. Ezalatt elmélyülhettünk hitéletünkben, és jobban megismerhettük önmagunkat. Sokat tanultunk Isten és az emberek kapcsolatáról és embertársaink önzetlen szolgálatáról. Bár az étkeztetés kicsit alulmaradt a megszokottakhoz képest, ez sem okozott problémát egyikünk számára sem. Mindent összevetve jól indult a képzés, sok hasznos tudnivalóval és néhány új baráttal gazdagodva (fáradtan) érkeztünk haza vasárnap délután.
Eszti
Február egy esős napján neki vágtunk az első vezető képzésünknek. Sokféle érzelem kavargóit bennem. Az új kihívástól féltem, de mégis vártam. Végül megkönnyebbültem, amikor megláttam a sok kedves arcot, mind a vezetők, mind a jelöltek között. Személy szerint sokat kaptam már ettől az képzéstől is. Mivel nagy hangsúlyt fektettek az önismeretre, jobban megismerhettem magam belülről. Mindemellett több pozitív élményt is szereztem. Várom már a következő alkalmat, most már kevesebb félelemmel, mint először.
Fanni

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Az előző lapzártakor tartotta éves egyben tisztújító közgyűlését egyesületünk, ahol beszámoló hangzott el a tavalyi év tevékenységeiről, a tárgy évi feladatokról, beleértve a beosztás szerinti benti ház felügyeletet, a ház körül végzendő munkákat is. A részvétel tervezhetősége érdekében elhatározás született, hogy Tóalmás mellett Erdélyben (július 30-augusztus 8, a Hargita lábánál fekvő ivói tárborban lesz lehetőség a családi üdülésre. (Kedvezményes részvétel feltétele a tagdíj rendezettség).  A tisztújítás során megerősítést nyert az előző vezetőség. Aktivitásunkkal legyünk segítőik!

A tavasz folyamán megújul az országos vezetés is. póttagokkal együtt megválasztásra kerültek küldötteink és jelölteket is küldünk az országos vezetésbe.

Vasárnaponként a nagymisék után továbbra is lehetőség van az aktuális feladatok megoldásra törekvő megbeszélésekre.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek


Márc. 28: VIRÁGVASÁRNAP

Reggelre kell az órákat a NYÁRI IDŐRE átállítani, egy órával előbbre igazítani.
A Barkaszentelés fél 10-kor a Lurdi Barlangnál, majd szentmise, Passióval.

NAGYCSÜTÖRTÖK - NAGYPÉNTEK - NAGYSZOMBAT este 7-kor kezdődnek a szertartások.

Nagypénteken este 10 órakor a Kálváriánál a fiatalok végeznek közös keresztutat. Főként a fiatalokat várjuk.

Nagypénteken szigorú böjt van, vegyük egészen komolyan Jézus halálának napján. Ő életét áldozta értünk, legalább a böjt áldozatát hozzuk meg mindnyájan iránta való szeretettel.húsvét vigiliáján )szombat) este 7 órakor kezdjük a szertartások

A Szentsírnál nagyszombaton du. 2 órától fél 7-ig lesz szentségimádásra, szentsír látogatásra alkalom.

HÚSVÉTVASÁRNAP és Húsvéthétfőn a szentmisék: fél 8 és fél 10 ÓRA

Pusztaberkiben mindkét nap fél 12-kor.

Ápr. 16-án, pénteken éves szentségimádási napunk lesz.

De. 10:  Ünnepi szentmise, szentségkitétel, rövid szentség­imádás.

Este fél 7 órakor közös félórás szentségimádást tartunk, majd a  napot 7 - kor szentmisével zárjuk.

Előreláthatólag április 18-án du. 4 órakor jön Dr. Beer Miklós a bérmálás szentségét kiszolgáltatni Érsekvadkertre.

Ehhez igazodva az elsőáldozás időpontja május 9-e lesz.*

Ápr. 25-én, a nagymise a Búzaszenteléssel kezdődik. Közösen imádkozzunk mindannyiunk mindennapi kenyeréért, jó termésért.


Vadkertről és a Szentekről szóló egyházi
könyv kapható!

Keresztelt(ek):

1. Tóth Dóra (Tóth László-Kulcsár Katalin)
2. Fábián Noel Tamás (Fábián Tamás- Kulcsár Katalin)
3. Balga Dominik (Balga Norbert-Halászi Bernadett)
4. Balga Panna, Anna (Balga Norbert- Halászi Bernadett)
5. Szabó Máté (Szabó Adrián- Szinovszki Helga)
6. Gubik Maja Mária (Gubik Ákos- Kordics Melinda)

Házasságot kötöttek: 
-

Halottaink:

8. Hustyava Sándorné, Hamula Matild (1925)
9. Kovács János (1934)
10. Kruzslik Jánosné, Medve Erzsébet (1950)
11. Híves István (1929)
12. Boda Jánosné, Kakas Margit

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Április

1. csütörtök    -

2. péntek        -

3. szombat     -

4. vasárnap    -

5. hétfő           - ifj. Bozsonyík István halálának 10. évfordulója, édesapja, apósa, nagyszülők és Szabó Andrásné, 2 férje és szüleik

6. kedd           -

7. szerda        -

8. csütörtök    -

9. péntek        - Fábián Istvánné sz. Laczó Ilona és szülei

10. szombat   - Antal Ferencné 2. évforduló, 3 gyermeke, szülei, apósa, anyósa

                        - Vitéz János, Vitéz, Kopisz és Csillag család halottaiért

                        - Szabó János, felesége Boda Ilona és elhunyt családtagok

11. vasárnap  - Csillag Gyula, szülei, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, szüleik, Mrekvicska Ignác és szülei

                        - Buzás István 1. évforduló és unokája Ildikó

12. hétfő         -

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök  - Boda Gyula, felesége, fia, szüleik, testvérük Ignác

16. péntek      -

17. szombat   - Jamrik Antal, felesége, fia és a család elhunyt tagjaiért

                        - Szabóné Erdős Ilona, szülei és nagyszülei

                        - Csordás Kálmán és a család halottaiért, Boda János és szülei

18. vasárnap  - Holman Imre, felesége, lánya, unokája, Hegyi és Csillik család elhunyt tagjaiért

                        - Vitál Ida tanítónő, Ari Erzsébet és édesanyja, dr. Légrádi László és családja, Bauer Kálmánné és férje, Mácsik László és Rith Veronika

                        - Szrenka József 10. évforduló, szülei, apósa Kristók János és hozzátartozók

19. hétfő         -

20. kedd         - Záhorszki Gábor, felesége Kaba Mária, gyermekeik, szüleik és a Boda család halottaiért

21. szerda      - Erdős Ignác, felesége Híves Mária, szüleik, lányaik, vejeik és hozzátartozók

                        - Varga János, felesége Paulicsek Erzsébet, Boda István, felesége Szabó Margit és szüleik

22. csütörtök  - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, szüleik, fiuk, a Záhorszki és Bozsonyik család halottaiért

23. péntek      -

24. szombat   - Pataki András, Pataki és Bimbó család elhunyt tagjaiért

                        - Szakács János, felesége Kovács Rozália (15. évforduló), Halaj József, felesége Konopás Mária, élő és elhunyt családtagok

                        - Valent József, szülei, nagyszülők, apósa, sógoraiért

25. vasárnap  - Lipcsei Ferenc, Lipcsei és Kajtor család halottaiért

                        - Koza János, Jakubecz és Koza család halottaiért

26. hétfő         -

27. kedd         -

28. szerda      -

29. csütörtök  -

30. péntek      -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre