Szent Ágoston püspök valamikor a IV-V. század fordulóján írta örök érvényű tapasztalatát: „Látom a jót, helyeslem is, mégis a rosszat cselekszem.”

Azt hiszem, ennél nagyobb bölcsességgel nem lehetne megragadni az ember egyik legjellemzőbb vonását, az akarat, a szabad akarat – újra meg újra megmutatkozó, megnyilvánuló- gyengeségét, az ember vívódásainak a természetét.

Tudjuk, hogy a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás árt az egészségnek, mégis dohányzunk, mégis felöntünk néha a garatra.

Tudjuk, hogy a közlekedési szabályok az életünket – és nemcsak ami életünket, másokét is- védik, mégis száguldozunk az országutakon, a városok utcáin.

Tudjuk azt is, hogy a tisztaság fél egészség, sőt több annál, embervoltunk egyik igen fontos jellemzője, mégis kidobjuk az autóból az égő cigarettacsikket, az erdőszélre meg az utak mellé hányjuk a hulladékot, a civilizációnak ezen bomló termékeit.

Temetőkben, fejfák előtt állva, sokszor elgondolkodunk azon, milyen kár, hogy a sírban porladónak nem mondtuk el akkor, amikor még élt, amit el kellett volna mondanunk, nem tettük meg érte azt, amit meg kellett volna tennünk. A lelkiismeretét olykor- olykor megvizsgáló ember, ha tud, és ha akar őszintés szembesülni gyengeségeivel, mulasztásaival, restségével, ráébredhet arra, hogy kevés a jó szándék, erő is kell a cselekvéshez, mindenekelőtt lelki erő.

Az emberséges élet a jó meglátásával kezdődik, de a lelki energiák hiánya gyakran vezet a rossz cselekvéshez, pótolhatatlan mulasztásokhoz. Szent Ágoston felismerése –„látom a jót, helyeslem is, mégis a rosszat cselekszem” – emberségre ösztönözzön mindnyájunkat, legalább egy csepp emberségre!

(Vígh Gábor 2004.)

Vissza az újság tetejére

Vissza az újság tetejére

Elfussak?

Vissza az újság tetejére

Az unalom

Az unalom nem bűn, bár némi kapcsolatban áll a jóra való restséggel és a mulasztással, de azt hiszem, mindenki unatkozott már életében elég sokat. Unatkozunk gyermekként a felnőttek között (és megfordítva), unatkozunk az iskolában, a férfiak nők között és viszont, unatkozunk a munkahelyen, ha nincs munka, vagy ha az unalmas, és borzasztóan unatkozunk, ha valakire vagy valamire várni kell. Erről nincsen statisztika, de alighanem életünk jelentős részét átunatkozzuk otthon is, a tévékészülékek előtt, vagy az újságokat lapozgatva. Vagyis „múlatjuk az időt.” Az unalom az élet minden területén jelen van. Agyunk unja a monotóniát vagy az ismétlődést, új ingerekre vágyik. Mert minden unalmas, ami nem hozzánk szól, vagy amit nem értünk. Ha valaki belecsöppen egy horgásztársaságba, de őt magát nem érdekli a horgászat, a kínok kínját állja ki, de minden szakmai beszélgetés ugyanilyen szenvedéssel jár a nem hozzáértő számára.

 Izgatott a kérdés, vajon mikor kezdett először unatkozni az ember. Valószínű ez a z időpont közel egybeesik a szabadidő megjelenésével. Amikor az embereknek nem volt szabadidejük, sőt nem ismerték a kikapcsolódás fogalmát sem, bizonyára nem unatkoztak. Örültek, ha munkájuk eredményes volt, elalvás előtt imádkoztak, aztán kezdték a munkát elölről. Napjaink emberét számtalan unaloműző iparág szolgálja ki, a televíziótól az Interneten át. Mégis az a tapasztalat, hogy a mostani gyermekek és felnőttek sokkal erősebben és gyakrabban unatkoznak, mint a mi időnkben, pedig akkor (60-70 éve) sokkal kevesebb szórakozásra volt lehetőség és a technika szintje is gyerek cipőben járt még.

XIII. Lajos francia királyról feljegyezte a krónika, hogy egész életében unatkozott. Nagyhatalmú minisztere volt Richelieu bíboros, aki naggyá tette Franciaországot. Talán ezért is szenvedett az unalomtól oly sokat az uralkodó. Végtére mit is tehetett a király, amikor minden lépését előírta az udvari ceremónia és az udvaroncok százai figyelték minden mozdulatát? Elmehetett vadászni, meghallgathatta az udvari zenészeket, megtekinthette az udvari csepűrágók előadásait, ásítozhatott az államtanács ülésein, ahol a költségvetést tárgyalták az éppen hatalmon lévő tolvajok.

A magyar „un, unalom, unatkozik, megunalkodik, unalmaztat” szavak eredetére az etimológia sem tud választ adni. Zrínyi és Pázmány már használta. Zrínyinél már a világ-unta kifejezés is megtalálható, vagyis a latin taedium vitae, az élet untság, melyet a magam részéről már hajlamos vagyok bűnnek tekinteni, hiszen Isten ajándékát utasítja el az, aki az életet megunja. A keresztény embernek mindenképpen el kell tűnődnie, hogy helyes úton jár-e, ha gyakran tör rá a társadalmi átverésekből is eredhető unalom érzése. Vajon imádkozik és dolgozik-e eleget, ha csak egyetlen ásítással tudja csak nyugtával dicsérni a napot, és nem hálaadással, hogy jó munkát végzett az Úr szőlőskertjében. Érjük tehát tetten az unalmat, leplezzük le abban az ördögi lustaságot. Tegyünk minden percünket értékessé magunk és felebarátaink szolgálatában! Mert képzeljük el, mi lenne, ha minket szemlélve az Isten is unatkoznék!?

(szszp átirat)

Vissza az újság tetejére

Kultúra határok nélkül a Kárpát-medencében

2010. január 29-31 a Szatmárnémeti Ifjúsági Kolping csapatnak egy élményekben gazdag hétvége marad, mert ezen a hétvégén, Érsekvadkerten egy Nemzetközi Ifjúsági Konferencián vettünk részt. Péntek hajnalban indultunk a Szentlélek Plébániától, a nem olyan hosszú utat egy autóval és egy kis busszal tettük meg, mivel szerettünk volna már ott lenni a még számunkra ismeretlenbe előkapva egy gitárt és egy szájharmonikát, énekléssel ütöttük el az időt. Célállomásunkat elérve egy házat pillantottunk meg festői környezetbe, melynek látványár a havas táj még jobban fokozta. Kiszálltunk a buszból a csomagjainkkal és ketten vártak minket a bejáratnál, Beke Krisztián és Szabó Gellért, nagyon barátságosan és kedvesen fogadtak, megmutatták szobánkat, ami nagyon szépen rendbe volt téve. Az étkezőben pont akkor fejezte be a reggelit a többi résztvevő. Egy kisebb csoportban Vajdaságiak voltak, mellettük pedig Kaposvári fiatalok ültek. Egy forró tea és gyors ismerkedés után elindultunk Balassagyarmatra a Palóc Múzeumba. Itt történeti betekintést nyertünk a palócföld múltjába, egy környéki ember életén keresztül, születésétől haláláig, ugyanakkor a babonák, szokások, ünnepek, és a föld művelésének és állat tenyésztésének módjai, és ezekhez tartozó kellékek is feltárultak előttünk. Ebédelni a Svejk vendéglőbe mentünk ahol egy hatalmas adag ételt kaptunk. Miután jól laktunk, visszautaztunk az Erdész házhoz, majd egész délután kártyáztunk, beszélgettünk. Szereztünk egy focilabdát, melyet megkapva fogtuk magunkat, átöltöztünk és lementünk a foci pályára játszani. Nem nagyon bírtuk, mert azért hideg volt. A játékot befejezve nagyon jól esett mindenkinek egy forró ital. Tibor atyával, aki velünk érkezett bementünk Érsekvadkertre a templomba misére. Egy gyönyörű falusi templomot láthattunk. Atyánk prédikációja nagyon tetszett mindenkinek, a közösségekről beszélt melyekhez jó tartozni és arról, hogy ne féljünk új embereket megismerni. Próbálta ezt a prédikációt a mi kis Ifjúsági táborunknak szánni, de minden kedves hívő magára ismerhetett ebben a pár perces monológban. Szentmise után megnéztük vendéglátóink Kolping házát, ahol egy kis beszámolót kaptunk az Ő közösségi életükről, programjaikról. Megtekintettük a fiatalok kupáit, melyet focibajnokságokon nyertek és megnéztük azt a sok fényképet melyek bemutatták nekünk közel 20 éves múltjukat. Visszaérve az Erdész házhoz megvacsorázunk és folytattuk az ismerkedést. Hoztunk ugye magunkkal hangszereket mellyel nagyon jó hangulatot varázsoltunk a fiatalok körében. Nagyon jót daloltunk, mivel ők is ugyan úgy tudják a magyar énekeket, mint mi. Ebben is szerencsére egymásra találtunk. Éjjel mikor mindenki kellően kiénekelte magát, nyugovóra tért. Szombat reggel a bőséges étkezés közben sajnos kaptunk egy szomorú hírt, aki jött volna előadó a Magyar Szent Koronáról, nem tudott eljönni a nagy hó miatt. De mivel itt az egész banda fiatal, és nem hagytuk, hogy a kisördög kifogjon rajtunk, különféle játékokat játszottunk, melyekkel jobban megismertük egymást. Ez a nap tele volt vidámsággal, örömmel, jókedvvel, élménybeszámolókkal, az új nevek megjegyzésével és még sorolhatnám nagyon sokáig azokat az élményeket, melyet ez a nap is okozott nekünk. Sajnos ezen a napon már a Kaposváriaknak haza kellett menniük, mert Ők zenélnek és cd felvételük volt. Egy kicsit szomorúak voltunk, de hamar visszajött a jókedv mindenki számára. Este folyamán bementünk Érsekvadkertre az esti szentmisére, mely után siettünk vissza a vacsorára. Az esti programm dalolás, éneklés, kártyázás, karaoke, egy kis tánc is belefért, igen és persze nem akartuk a havat sem szűzen hagyni, segítettünk a lányoknak megmosdani benne. Ezekkel a programokkal az este nagyon gyorsan eltelt. Mikor lefeküdtünk nem kellett sokat aludni és kelhettünk is, persze hóval a nyakunkba, mivel a lányok visszaadták az esti mosdatást. A felfrissülés és reggeli után magunkhoz vettük az útravalót és bepakoltuk az autókba a csomagokat. Krisztián és Gellért felkísért minket Vácig, ahol „könnyes” búcsút vettünk egymástól. Útnak eresztettek minket Budapestre, ahol le volt minden program szervezve nekünk. A Parlamentet és a Szent Koronát Kontúr Pál országgyűlési képviselő és Hudson Judit kíséretében tekintettük meg. Az épület nagyon tetszett, mondhatni minden zugát láthattuk, és nem kis élmény volt a korona megtekintése, mivel ezt a jelképet minden magyarnak látni kell. Hosszú történetet hallottunk a koronázási ékszerekről. Eme program után a Vajdasági fiataloktól is elköszöntünk és elindultunk hazafelé. Hazafelé az úton előjöttek az élmények, történetek, ismerős nevekkel és poénokkal tálalva. Ezzel a hétvégével nagy örömöt vihettünk haza Magyarországról, mely eltöltötte szívünket, lelkünket. Egy hatalmas élmény volt számunkra, hogy itt lehettünk ezen a találkozón és ennyi új emberrel ismerkedhettünk meg. A szervezők nagyon gondoskodóak voltak, bármilyen kérésünket, ahogy tudták teljesítették és törekedtek, hogy minél jobb programok és legyen mindenkinek egy élményben gazdag hétvégéje, köszönjük fáradozásaikat!

Magdás Gerhárt
Szatmárnémet

Vissza az újság tetejére

Barát

 Életed folyamán sok emberrel találkozol, de barátaid csak azok, akik mély nyomot hagynak a szívedben. Ezért saját magad megismeréséhez használd a fejed, másokat pedig a szíveddel ismerj meg! Ha valaki egyszer elárul téged, az az ő hibája, s ha mégegyszer elárul, az már a te hibád!
 A nagy emberek a gondolatokról elmélkednek, az átlag emberek a cselekedetekről diskurálnak, a kisemberek pedig mindig a másik emberről beszélnek!

 Aki elveszítette pénzét, az sokat vesztett. Aki a barátját veszítette el, az többet veszített, mint az előző társa. Aki viszont a hitét veszítette el, az mindent elvesztett.
A tegnap már történelem.
A holnap még titok.
A ma ajándék, melyből
Ajándékozva lelsz igazi barátokra!

(netről)

Vissza az újság tetejére

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Vissza az újság tetejére

Helyesbítés

Sajnálattal szembesült szerkesztőségünk, hogy a 2010. januári számunk „Ünnepek után” című írásában a jelenlévő aranylakodalmas házaspárok névsora hiányosan jelent meg. Köszönjük olvasóink jelzését, melynek alapján a névsor így teljes:

Berta József – Boda Erzsébet
Holman Sándor – Boda Erzsébet
Magyar István – Czinege Mária
Urbán István – Koza Erzsébet
Urbán József –Hustyava Ilona
Valkó József – Kristók Mária

Még egyszer köszönjük, hogy jelenlétükkel és egymás iránti hűségükkel követendő példát mutattak.

(szerkesztőség)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Nagyböjti elmélkedés

A titok, a csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább, mint máskor. Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd a lelkedben rejlő értékeket. Merülj el a csendben! Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt. A gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott bent, bensődben kezd körvonalazódni. Még csak dereng, de te érzed, hogy belőled kikívánkozik. S mint a bányász a föld mélyében, a sötétben egyedül dolgozol, megfogod, megfogalmazod, a felszínre hozod, hogy megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés az igazi érték, a szellemi kincs szülőjének lenni, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint a meghallgatott imáikra adott isteni válasz.

Persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár is elmerülnöd önmagadban, úgysem találsz ott semmit. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrő kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruzaheggyel írtak remekműveket!

Ismerd meg magadat, ne félj! Tiszta vágyaid vezetnek legszebb álmod felé, mely újból és újból visszatér, mint a téged teremtő Isten szava. Igaz, hogy sötét a tárna, az értékeket nehéz felszínre hozni, mégis ebbe az irányba indulj el! A bányászat után tüzes kohóban tisztítják az ércet. Ne félj, megéri! Bízzál alkotódban, a nagyböjti szent idő számodra is új világot nyithat!

Alkoss! Magadból adj csodát! Hegyeket mozgató őserő van benned. Merd megtenni azt, amiért világra születtél! Add át ajándékaidat, s így a világot tovább teremtő Istennek társa leszel!

Csapatunk a farsangi mulatságot február 13-án tartotta. Volt jelmezes felvonulás, sok-sok játék, ének (népdal és karaoke), teaház. Zsíros kenyeret és fánkot vacsoráztunk. A tombolának nagy sikere volt, ezúton is köszönöm a nyereményekhez való hozzájárulásokat. A napot a farsangi buli zárta A gyerekeket 9 óra után vittük haza.

Az idei Farkasordító éjszakai túra február 19-én került megrendezésre. Az útvonal: Nagyoroszi -Drégelyvár - Deszkás-puszta - Bernecebaráti volt (kb. 20 km). Csapatunkból hárman vettünk részt a túrán mely az eső, a hűvös szél és az olvadásból eredő rengeteg pocsolya miatt már-már az extrém kategóriát súrolta. Az elszenvedett kellemetlenségekért a célban forró levessel kárpótoltak.

Kuris R

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére