Az
ünnepet a görög liturgia a találkozás
ünnepének nevezi. Mária és József
találkozik az öreg Simeonnal és Anna
prófétaasszonnyal. E két öreg pedig
találkozik hosszú életük
reményével, az emberré lett megváltó
Istennel. Itt találkozik
az ószövetség az újszövetséggel,
a várakozó vágy a boldog
beteljesüléssel.
Amikor Simeon a Gyermeket a kezébe vette, így
szólt: „… mert látták szemeim a
Te megváltásodat, amelyet
készítettél minden népek színe
előtt: világosságul a
pogányok megvilágítására és
dicsőségére népednek, Izraelnek”. E szavak az
öröm
szavai, melyen Mária és József
elcsodálkozik. Tudták ugyan az
Írásokból, de
ilyen közvetlenül nem hallottak még beszélni
Gyermekük világraszóló
megváltói
küldetéséről.
Micsoda
öröm Máriának! Ezt legjobban az
édesanyák értik meg; micsoda öröm
hallani, hogy
gyermekük sokaknak javára,
üdvösségéra válik.
Vajon
mi lesz e gyermekből?... Hány édesanya szorongó
reménye összpontosul ebben a
kérdésben… ? Napjainkban is!
Simeonnak
örömtől repdes a szíve, midőn látja az
Üdvösséget, a Megváltót, aki
kiszakítja
a bűnből az embereket és visszavezeti az Atyához. A
fény, amely e gyermekből
árad, minden népet, minden éjszakát
átvilágít. Olyan napot hoz, amelyre nem jön
éjszaka.
Egyházunk
ezen a napon gyertyát szentel. A
gyertya, amely ég, a lelki életet, a megszentelő
kegyelmet jelképezi bennünk. A
gyertya megvilágítja a környezetét. Ilyen
hatást váltanak ki a jó
cselekedeteink. A gyertya melegít is, mely jelképe a
jótékonyságnak, a szeretetnek
is. A gyertya lángja felfelé tör. Kövessük
azt úgy, hogy mindenben Isten
dicsőségét tűzzük ki
tevékenységünk zászlójára.
A gyertya
végig követi életünket, még akkor
is, ha nem vesszük észre. Egyházunk először a
keresztelésünk alkalmával nyújtja
át számunkra, hisz ekkor a lelkünk teljesen
bűntelenné vált. Másodszor az első
áldozásunk alkalmával jelentkezik a gyertya
életünkben. Milyen ártatlan is volt
akkor a lelkünk! Harmadszor pedig akkor adja kezünkbe, amikor
haldoklunk.
Legalább is ez az egyház kívánsága…
Sokszor imádkozzunk tehát
azért a kegyelemért, hogy halálunk
pillanatában éppoly tiszta legyen a lelkünk, mint
volt az keresztelésünk és
első áldozásunk idején! Ezzel a tudattal is
vigyük otthonainkba a szentmisék
keretében megszentelt gyertyáinkat !!!
(Bánk
püspökúr írása alapján)
Nem
fogadtam meg mindezt, de gyanítom, sőt tudom, hogy így
lesz. Nem önként és dalolva,
hanem a körülmények kényszerítő
erejének engedelmeskedve. Aszketikusabb életet
fogok élni, s úgy hiszem polgártársaim
többsége is hasonlóan fog cselekedni.
Szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Van
már ebbe némi gyakorlatunk.
Nehéz
helyzetben van az ország, áldozatokat kell hoznunk.
Rendbe kell tenni az ország
szénáját, kihúzni a
kátyúból az ország szekerét. Amit
elrontottunk, helyre kell
hozni. Minél előbb. Tudom én, hogy hibás vagyok
tízmillió társammal együtt, mi
építettük olyan lelkesen, s mert úgy
kívántatott, önként és dalolva a
szocializmust. Szerencsére a cementet kispórolták
belőle, így könnyebb volt az
elvtársaknak a bontás. Ami anyag pedig kikerült a
bontásból, jól jött a kapitalizmusnak
nevezett új épület falaihoz. Mi kevertük,
keverjük a habarcsot, a mi kezünk
nyomán kerül a helyére a tégla, tehát
mi vagyunk az oka, hogy lakhatatlanná
vált az a ház, amit most építünk. Az
valahogy senkinek sem jut eszébe, hogy a
tervezőt vagy a művezetőt, ne adj Isten az
építésvezetőt hibáztassa, pedig a
taligával kitolt, általunk és rajtunk
megspórolt pénzek útja is arra utal.
Bátorkodom
megjegyezni, nem azt esszük, ami főzünk. Nem a mi
szánk íze szerint főztük azt,
amit most enni kényszerülünk. Ám az árat
nekünk kell megfizetni, mert közös
ügyünk az ország sorsa, mondják a
felettünk lévők. Ha a kátyúból kell
kihúzni a
szekeret, igen, az közös ügy, közös
felelősség, de a szekérre felülni csak a
kiváltságosak lehetősége. A széna
rendbetételéhez adnak a kezünkbe villát,
gereblyét, de a széna sajnálatos módon nem
lesz a miénk. De nem ám! Uraságok
fényes szőrű paripái eszik azt meg rendszeresen.
(F.CS. K
élet cikke alapján)
Az egyház
február 11-én emlékezik
a Boldogságos Szűz 1858 –as Lurdes-i jelenéseire. Mint
tudjuk, a
dél-franciaországi Lurdes a világ egyik legnagyobb
zarándokhelyévé vált, ahová
évente mintegy négymillió hívő, főleg testi
– lelki betegségekben szenvedők
zarándokolnak el. Számos csodás
gyógyulás történt ott, de annál
több azoknak a
száma, akik hitükben megerősödve tudják
elfogadni sorsukat, betegségüket.
A
Szentatya nem találhatott alkalmasabb napot arra, hogy
figyelmünket beteg testvéreinkre irányítsa.
II. János Pál pápa, aki az 1981-es
merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a
betegek keresztjét, különös
együttérzéssel fordult a betegekhez. 1992- ben
elrendelte, hogy február 11-e
legyen a Betegek Világnapja. Ilyenkor nemcsak a betegekhez,
hanem
mindnyájunkhoz szól, hisz szinte mindenki
környezetében találhatók betegek.
„Scalvifici doloris”
kezdetű , 1984-ben
megjelent enciklikájában az emberi szenvedés
keresztény értelméről tanított:
„Ahhoz, hogy a szenvedés miértjére adott igazi
választ megérthessük,
tekintetünket az isteni szeretet kinyilatkoztatása
felé kell fordítanunk. Ez
minden létező végső forrása. S egyben leggazdagabb
forrása a szenvedés
értelmének is, mely mindig titok marad.
Krisztus önként és ártatlanul
szenvedett. Az emberi szenvedés Krisztus
szenvedésében érte el tetőpontját. S ezzel
egészen új dimenzióba, új rendbe
lépett át: egybenőtt a szeretettel, azzal a szeretettel,
amelyről Nikodémusnak
beszélt Krisztus, azzal a szeretettel, amely úgy teremti
a jót, hogy még a
rosszból is képes megteremteni, épp a
szenvedés útján, miként a legfőbb
jót, a
világ megváltását is Krisztus keresztje
hozta meg. Amilyen mértékben részt vesz
az ember Krisztus szenvedéseiben, olyan mértékben
egészíti ki a maga módján azt
a szenvedést, amelynek módján Krisztus
megváltotta a világot. A megváltás
ugyanis, amely az engesztelő szeretet erejében valósul,
szüntelenül nyitva áll
minden, az emberi szenvedésben kifejeződő szeretet előtt.
(rosdy K:É.)
Beteljesedett
- sóhajt fel az Úr. Az új és örök
szövetség legfőbb papja
bemutatta véres, engesztelő és az egész
világ üdvéért felajánlott
áldozatát. A
szentmisében ez az áldozat valóságosan
és lényegileg megjelenik az oltáron
Krisztus rendeléséből és a papság
szolgálata által. Örök időkre
szóló áldozatot
vitt véghez és rendelt az Úr.
Mindannyiunkért.
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki
saját vére által hatolt át az
egeken!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha a papjaid vezetésével
ünnepelt szentmisét
elmulasztottam vagy semmibe vettem azt, hogy tevékeny
részvételre hívtál meg.
Bocsásd meg mulasztásaimat, ha nem adtam meg neked a
szentmisében az illő
hódolatot, ha nem erősítettem meg
tanúságtételem által testvéreimet,
vagy ha
nem fordítottam elég figyelmet a személyesen nekem
szóló ajándékaid
elfogadására és befogadására.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki
kiengeszteltél az Atyával és
békét szereztél nekünk!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha szavainkkal és cselekedeteinkkel a papi
hivatás
kibontakozásának akadályozói voltunk!
Bocsáss meg, ha önző, az evilági harsány
felszínességre építő
gondolkodásmódunkkal elbizonytalanítottuk, vagy
eltávolítottuk tőled azokat, akiket szolgálatodra
hívtál!
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XIV. állomás -
Jézus holttestét
sírba teszik
A
várakozás csendje itt sem az üres semmittevés
idejét jelenti. A jelentős
események a történelemben mindig csendben
történtek és történnek meg. A titok a rejtettségből
majd hatalmas erővel tör elő. Mindent meg fog változtatni,
mindent felül fog írni. A
megígért feltámadás biztos, csalhatatlan
valóság lesz életünkben.
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki az
örökkévalóság Főpapja és
örökkön élő áldozat vagy!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha idős, a szolgálat terhét
már hordozni nem tudó
lelkipásztorainkról nem gondoskodunk. Bocsásd meg,
ha azokról az elhunyt
szolgáidról elmulasztunk megemlékezni
imáinkban, akik a papi hivatás
ajándékát
és áldozathozatali lehetőségeit értünk
is vállalva hozzád vezettek minket!
Jutalmazd meg örök barátságoddal a
hosszú szolgálatban megfáradt, és
hozzád
hazatért szolgáidat!
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Hogy
az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd!
- Kérünk
téged hallgass meg minket!
Hogy a
lelkipásztorok szíved szerint vezessék a
rájuk bízottakat!
- Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy
aratásodban sok hűséges munkás ténykedjen!
- Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy
megsokszorozódjanak misztériumod
kiszolgáltatói
- Kérünk téged hallgass meg minket!
Hogy a
papok szolgálatukban szelídek,
működésükben jártasak,
imádságukban
kitartóak legyenek!
- Kérünk téged hallgass meg minket!
Egy
nap híján egy éve, hogy szentmise keretében
jubiláns házaspárok adtak hálát az
együtt megélt évekért, délután
pedig a karácsonyi hangverseny adta tanújelét,
hogy ma az öröm vasárnapja van.
A tavalyi
események óta hosszú idő telt el.
Az idő múlása olyan, mint egy hosszú,
kacskaringós úton történő utazás, ahol
megjártunk magasságokat és
mélységeket, ért bennünket
ezalatt sok öröm és megannyi bánat. Aki
a szerpentines úton
halad, várja azt a pillanatot, hogy pihenőhelyet találjon
és visszatekintsen
arra az útra, amit maga mögött hagyott.
Érsekvadkerten ilyen megállónak
számít
rohanó világunkban advent harmadik vasárnapja,
mert a elénk tártéletek, a
felcsendülő dallamok felhívják figyelmünket
arra, hogy adni jó. A jubiláns
házaspárok ( Erdős
János - Jakubecz Judit, Gyurcsek Gyula – Kovács
Mária, Majoros
Tibor - Markó Gabriella, Nagy
József –
Murányi Mária, Szabó János –Kovács
Erzsébet,
dr Szrenka János –Nagy Erzsébet, Záhorszki
István – Kakas Mária,
Záhorszki Jánoos – Urbán Magdolna, Berta
József – Boda Erzsébet, Holman Sándor
– Boda Erzsébet, Magyar István – Czinege Mária,
Urbán István – Koza Erzsébet,
Valkó József – Kristók Mária, Kovács
János – Paulicsek Erzsébet, Fábián
Ignác –
Szabó Ilona, Laczkó István – Nagy
Margit, Chíkán József – Erdélyi Margit),
akik eljöttek, hogy közösségben is
hálát adjanak az együtt töltött
évekért, kérve a születendő gyermek
áldását
ahhoz, hogy a még előttük álló utat is
egymásnak ajándékozva járják
végig,
példát adva arra, hogy a korszellemmel ellentétben
házasságban lehet igazán
boldogan, Isten teremtő társaként élni.
A délutáni hangverseny, ami
ebben a formában
immár a tizedik volt a sorban, sok testvérünket
szakított ki a hétköznapok
taposó malmából. A
rézfúvósok, az általános
iskolánk énekkara, a pedagógus
kórus és a népdalkör, a Fuvallat
együttes, a Gyimesiné által vezetett
furulyások, a gyarmati Dalegylet, Csábi
István, Dobai Szabolcs, Gyimesi László, Perneczki
Zsolt és Szarvas Anna által
megszólaltatott, a karácsonyra hangoló dallamok az
előadók hosszú ideig tartó
felkészüléséről tettek
tanúságot. Szabadidejüket áldozták a
templomhoz méltó
előadásra, amit mint egy csokrot, ajándékul
nyújtották át a jelenlévőknek. A
sok szép emberi hang, a hangszerek játéka
sokáig visszacseng a fülekben, a
szívekben.
A
hangverseny ugyan véget ért. Bízom benne, hogy
varázslatos élménye hosszú úton
elkísér és hatással lesz más
ünnepeinkre is, melynek nyomait láthattuk a
kántorúr által szervezett
dalárdánál , a pásztorjáték
szereplői és az azt
betanítók személyében. Köszönet
ezért a lehetőségért minden szereplőnek, a
velük egységet képező hallgatóságnak.
Köszönet jár minden szervezőnek, minden
névtelen és itt is megnevezett
támogatóknak, hogy ismét megteremtették a
hangverseny és a nemsokára megvalósuló
ökumenikus imaóra feltételeit.
Támogatók voltak: Érsekvadkert
és Vidéke Takarékszövetkezet,
Nyugat-Nógrád COOP ZRT, Egyházközség,
Önkormányzat, Balla Mihály
országgyűlési
képviselő, Csabák Margit és András
(szeszfőzde), Fater BT, Szamovil KFT (kisáruház),
FIDESZ Területi vezetése (PN), Kristók
József, Jamrik József, Kristók János,
MEDE Szerszámszaküzlet,Érsekvadkert
Jövőjéért Alapítvány,
Fábián István, Halaj
Tüzép, Horváth Szikvíz, Záhorszki
Ignác, Barák család, Kolping Család, Major
Család, V.I-né.
(szervezők)
Decemberben még kicsit a
mikulás ünnepély
emlékei között élve mindennapjainkat egy nem
mindennapi esemény várta az
érdeklődőket.11-én a miskolci Fényi Gyula Jezsuita
Gimnázium diákjai egy zenés
darabot adtak elő. Kaszap István életét
dolgozták fel és felejthetetlen
előadásukat nagy rutinnal adták elő. A rutinmunka persze
csak látszólagos, nem
könnyű feladat a
közönségszórakoztatás. Úgy kell
szórakoztatónak lenni, sok és
sokféle ízlésű, műveltségű emberhez
szólni,hogy közben a színházi
minőségen sem
essék csorba. A diákok ezt remekül
megoldották.
A környezet minimalista, az egyszerű
és mégis
nagyszerű díszletek segítségével mindig
tudtuk,hogy az életút melyik
állomásán
járunk. A fény-és hangtechnika kezelőjét
külön dícséret illeti.50 diák
összehangolt, fegyelmezett munkájának
eredménye lett ez a lélekemelő előadás. A
két részes darab lenyűgöző
empátiával és hitelességgel mutatja be
Kaszap
István novícius jezsuita életét.
Noha nem hivatásos
színészek játszottak, az előadás
egy pillanatra sem vesztette el lendületét. A szereplők
maximális átéléssel, szenvedéllyel,
lélektannal és főleg emberi
hitelességgel töltötték meg a
darabot..
A remek, fáradhatatlan
munkát a közönség hosszú
percekig tartó vastapssal jutalmazta.
Részemről csak gratulálni
tudok az alkotóknak, én jól
éreztem magam a darab alatt.
Értékközvetítéshez és
lélekemeléshez hibátlan, színvonalas
produkció, emlékezetes előadás kell.
Köszönet ezeknek a diákoknak, hogy ezt
megadták nekünk!
Pár évvel halála után egy napilap
hasábjain olvassuk az egyik ifjúsági
lelkipásztor elismerő sorait: “Egy magyar
diákcserkész győzelmes élete. Drága
magyar ifjúságunk Kaszap István
személyében új, életerős
eszményképet kapott...
Társai, cserkésztársai még frissen
emlékeznek rá, és íme, máris az
életszentség
vonzó káprázatában lép elénk
ez a felmagasztosult ifjú... Milyen boldogság ezt
tudnunk, hogy nem apadnak el mifelénk a szenteket nevelő
források. Abban az
eszménykép sorozatban, melynek tagjait most egymás
után oltárra emeli a népek
tisztelete és az egyház elismerése, mily
üdén, csengő hangon és mily
határozottsággal jelentkezik ez a 19 éves
szeretetreméltó ifjú. “ (Győri
Nemzeti Hírlap, 1939. november 20.)
A
székesfehérvári Prohászka
emléktemplom oldalában van egy sír. Aki itt
nyugszik,
Isten Szolgája Kaszap István, mindössze tizenkilenc
évet élt és 1935. december
17-én halt meg, szentség hírében.
Sírjáról sohasem fogynak el a hála
és
köszönet virágai, sírja körül pedig
mindegyre több a hálatábla a
közbenjárására
történt, nem egyszer csodálatos
imameghallgatásokért. Kaszap István a szeretet
- a szinte tökéletes krisztusi szeretet - tanúja a
mi korunkban és a jövendő
nemzedékek előtt. Boldoggá avatási ügye
Rómában reményteljesen halad előre.
(Támogató
szolgálattól)
Először
Téged köszöntelek kedves olvasónk, aki a
Vadkerti Harangok XIX. Évfolyam első
számának ezen sorait olvasod. Köszönöm,
hogy nem sajnáltad az egy gömbnyi
fagylalt árát arra, hogy ezzel is támogasd
megjelenésünk anyagi lehetőségeit. A
mögöttünk hagyott évben minden hónapban
600 példányban jelentünk meg, ami a
karácsonyi énekekkel együtt 7800
példányt jelent, mellyel a fogyás alapján
vélhetően visszább kell lépnünk, hogy
megállítsuk a tartalékalapunk
csökkenését, ami jelen pillanatban szűk
kéthavi megjelenést takar.
Az anyagi
oldal megléte azonban kevés az
újságunk megjelenéséhez. Annak
rólunk szólva és általunk az
utókornak kell
üzenetet hordoznia, melynek alapját a helyi
írások képeznék. Több kis
közösség
jól működik egyházközségünkben.
Ám ha nem írnak magukról belterjessé
válnak és
a véka alá rejtett világosság
hibáját hordozzák. Pedig a való
világunk igényli
a fényt. Mutassuk meg hát a világnak, hogy vagyunk
és küldjünk írásokat. Ez
megtehető úgy is, hogy bedobjuk a Harangok perselyébe,
leadjuk a sekrestyébe
Marikának, vagy Tibornak, netán informatikai úton
elküldik az emjé52@gmail.com
címre. Azok az írások,
amelyek a tárgyhó 15-ig beérkeznek a soron
következő szám anyagát képezik, ám
előfordulhat egy későbbi és akkor is aktuális
időpontú megjelenés is.
Hála
Istennek, tavaly sem kellett üres oldalt megjelentetni, bár
olykor – olykor
remegett a léc ezen a területen. Ezért is
köszönöm mindenkinek, aki akár a
nagymamától hallott kis versikével is hozzá
járult újságunk tartalmához.
Külön
köszönet Kuris Rolandnak, aki három pici gyermek
mellett is minden hónapban
szerkesztve és nyomdakészen szállította a
cserkészoldalt, Csatári Tibor
kántorúrnak a 8. oldal anyagát az
egyházközségünk híreit, a
Pálinkás családnak
a nyelvtani ellenőrzéseket, Kristók Jánosnak a
fotókat, a Barák család fotóit
és az internetes megjelenést, Fábián
Istvánnak a kezdettől tartó nyomdai
előkészítést és nem utolsó sorban
Horváth Zoltánnak az időre történő nyomdai
munkát.
(emjé)
(Helyzetelemzés a mában)
Sok rossz
dolog van ezen a világon, ezek
közül az egyik legrosszabb a
kiszolgáltatottság, amikor tehetetlenül tűrnünk
kell sorsunk alakulását mások (politikusok
és ígérgetők) kegyelméből.
Kiszolgáltatott minden lény, mely nem tudja magát
megvédeni. Kiszolgáltatott a
növény az állatnak, az állat az embernek, a
gyönge az erősnek, a tudatlan az
okosnak, a lassú a gyorsnak, a kicsi a nagynak, a gyermek a
felnőttnek, az idős
a fiatalnak. Ez az alá- fölérendeltség minden
létezési módban és
viszonyrendszerben jelen van az emberi társadalmakban is, sőt
azok alapját is
képezi. A jogok és kötelességek bonyolult
hálójában hol mi döntünk mások
sorsáról, hol pedig mások döntenek a
miénkről. Szolgálunk és kiszolgálnak
bennünket, ám a kiszolgáltatottság
mégsem azt jelenti, hogy sokan lesik
vágyainkat és kegyeinket. Az élet során
egyre több emberrel kerülünk
kapcsolatba, s egyre kiszolgáltatottabbá válunk.
Minél magasabbra jutunk a
ranglétrán, minél hatalmasabbak, gazdagabbak,
népszerűbbek vagyunk, annál több
embertől függünk, annál többen akarják
tőlünk elvenni azt, amit oly nehezen
szereztünk meg. Minél több ember függ
tőlünk, annál több irigyünk is támad, s
annál görcsösebben védelmezzük
elért (netán hazugság árán
megszerzett) hatalmunkat.
A leírtakból, a médiák belénk
tuszkolt híreiből egyaránt látható az, hogy
a
kiszolgáltatottság megrontja és gúzsba
köti az embert. Egyetlen kivétel ez
alól: ISTEN.
Egyedül
ő az, aki végtelen hatalmával és
bölcsességével nem tart bennünket
kiszolgáltatottságban
Törvényei világosak, egyértelműek,
tanításai közérthetőek. A Teremtőtől
való
teljes függés tényét nem érezzük,
mert Isten számunka, keresztény emberek
számára nem szigorú és félelmetes
Atya és Bíró, hanem Jézus Krisztus
megváltó
és megbocsátó szeretete képében
jelenik meg. Ez az, amiért, aki egyszer
megismeri a krisztusi tanítást, nem tud szabadulni tőle,
akkor is ott munkál
gondolataiban, ha korábban csak hazugságokat és
szidalmakat hallott róla Jézus
mai ellenségeitől. A szeretet vallása az egyetlen eszme
és eszmény, mely
megtöri az emberiség erőszakos
történelmének rettentő
körforgását, s a
kiszolgáltatottság ördögi körét.
Persze rossz nyomon jár, aki a szeretetet
valami érzelgős kispolgári
összeborulásként képzeli el, a
„szeressük egymást
gyerekek” kapatos és nevetséges
filozófiájaként.. Nem, a krisztusi szeretet
kemény, következetes, tisztességre és
felelősségre épül, cselekvő és követelő,
ahogyan a jó tanár és a jó szülő sem
azért jó, mert teljesen szabadjára engedi
a rábízott gyermekeket, hanem mert korlátozza őket
mindabban, ami számukra
korai vagy veszélyes lenne, és segíti őket abban,
ami a javukra válik. Így
szeret minket az Isten is, ezért szolgáljuk őt
önként, anélkül, hogy
kiszolgáltatottak lennénk.
Jó
lenn, ha ezt mindazok megértenék végre,
akik az emberiség és az egyes népek, kisebb
nagyobb közösségek sorsát intézik,
s azért felelősek.
(SzSzP)
Szent
Balázs örmény születésű volt. Olyan
példamutató életet élt, hogy Szebaszte
város püspöke lett. Egy barlangból
irányította híveit, melyet vadállatok
őriztek, amelyek háziállat módjára
engedelmeskednek neki. A város helytartója,
Agricola még 316-ban is folytatta az üldözést,
melyet Licinus császár rendelt
el. A helytartó először vízbefojtás
általi halálra ítélte. Abba a tóba
kellett
volna őt vetni, amelybe korábban azokat a keresztény
asszonyokat fojtották,
akik oda szórták a helytartó házi isteneit.
A bölcs csodatevő püspök, amikor a
tóhoz vitték, a következőt tette: a partra
érve rövid áldást adott a
számára
halált jelentő tóra, aztán a vízen
járva a tó közepéig sétált. Ott
megfordult
és barátságosan felszólította
bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük
bizonyságául kövessék őt a vízen
járva. A legenda szerint a megrémült
törvényszéki hivatalnokok közül 68 nyomban
megtapasztalta, mennyit ér az
államilag elrendelt istenek segítsége, mivel
ennyien fulladtak a tóba közülük.
Szent Balázs püspököt ezek után,
újabb kínzásokat követően lefejezték.
(KE)
A
hegyi beszédben Jézus így szólt
tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, mint
ahogyan a mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok
ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne
ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem
ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is
megbocsátanak. Adjatok és akkor ti is
kaptok. Jó, tömött, megrázott és
túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert
amilyen mértékkel ti mértek, olyannal
mérnek majd nektek is”, figyelmeztet
Lukács evangélista a 6 vers 36-38 soraiban.
Mikor tanuljuk meg végre, hogy valamennyien összetartozunk,
(H. Keller)
A képújságunk mellett
ezúton is tájékoztatjuk
tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal,
délután öt órától ingyenes
jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2010.február
15. hétfő 17-18 óra között
2009-ben
elérkezettnek láttuk az
időt arra, hogy őrsvezetőképzésen vegyünk
részt. A Nefelejcs őrs 5 tagja: Balla
Fanni, Barák Zsófia, Holman Eszter, Kakas Réka,
Surman Cecília.
Nagy lelkesedéssel
vágtunk bele az
új feladatba, de már a jelentkezés alatt
megpróbáltatásokba ütköztünk,
szerencsére Betti és Roli mindig a
segítségünkre siettek.
A képzés 3
teljes hétvégéből
(péntektől vasárnapig), egy akadályversenyből
és egy 10napos táborból áll.
Ezalatt felkészítenek őrsünk
vezetésére, hogy a gyerekeket Isten, Hazánk
és
embertársaink felé tereljük. Majd október
második hétvégéjén számot
kell adnunk
tudásunkról, hogy elnyerhessük az őrsvezetői
tisztséget.
Már nagyon
várjuk, gyűléseken
átismételjük az eddig tanultakat és új
ismereteket szerzünk.
Az első alkalomra
(február 26-28),
előzetes feladatokkal kell készülnünk.
Szüleinknek, hittan tanárunknak és a
csapatunk egyik tagjának fogalmazást kell írnia
rólunk, hogy milyen a
hitéletünk, emberi kapcsolataink, szorgalmunk,
megbízhatóságunk,
segítőkészségünk és karakterünk.
Önálló
alkotásként „Miért szeretnék őrsvezető
lenni” című
fogalmazást kell beadnunk és egyéni
alkotást készítenünk. Hittan
tudásunkról is
számot kell adni, előzetes felkészüléssel.
A lányokkal
sokat beszélgetünk róla, hogy milyen is lesz,
már nagyon várjuk és reméljük, hogy
méltón helyt tudunk majd állni az előttünk
álló feladatokban.
(A jelöltek)
Az
elmúlt évet értékelő, az idei év
programját meghatározó éves közgyűlésünk
időpontja 2010. február 19., péntek, az
esti
szentmise után. Érezze kötelességének
a megjelenést minden kolping tag! E
gyűlés keretben kerül sor a vezetőség
(Prézes ,elnök, titkár, pénztáros,
ifjúsági vezető) megújítására
is, mivel a
mandátumuk lejár. A
jelölt állítással
kapcsolatos javaslatokat örömmel fogad a
jelölőbizottság nevében Molnár János.
Az
időbeosztásunk megtervezése érdekében
jelezzük, hogy a hagyománnyá vált
körzeti
lelkigyakorlatunk 2010. február 20-án,
szombaton lesz az
erdei háznál, Kocsis István tábori esperes,
az Istenhegyi Szent László templom
plébánosának vezetésével. A lelki nap délelőtt 10 órakor
kezdődik és
az este 5-kor kezdődő szentmisével ér véget.
Jelentkezni lehet Beke Lászlónál
február 15-ig lehet a téli időszak korlátozott
férőhelye végett. A
lelkigyakorlat témája: Az ima ( benne a
közösségünk imája is) és a papok
éve kapcsolódása mindennapjainkban
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Vadkertről
és a Szentekről szóló egyházi
könyv kapható!
Keresztelt(ek):
-
Halottaink:
59. Ecsegi
János 1935
60. Berta Mária 1927
1. Molnár Istvánné
Valacsik Mária 1939
2. Nógrádi Gyuláné Szabó
Anna 1923
1. hétfő
-
2. kedd
-
3. szerda
-
Záhorszki József, 10. évforduló,
szülei, testvérei, veje és a Boda család
összes halottaiért
4. csütörtök
-
5. péntek
-
Híves Mihály, felesége Mrekvicska Julianna 5.
évforduló, szüleik, nagyszüleik
és a család élő és elhunyt tagjaiért
6. szombat
-
Boda Jánosné született Pobori Mária (2.
évforduló), fia János és elhunyt
családtagok
-
Kovács és Kökény család
halottaiért
-
Molnár János 1. évforduló, felesége
és a család elhunyt tagjaiért
7. vasárnap
-
Barák Imre és szülei és testvére
-
Kovács József, felesége Zsiga Ilona
8. hétfő
-
9. kedd
-
10. szerda
-
11. csütörtök
-
12. péntek
-
Kristóf István, felesége Pálinkás
Mária és a család halottaiért
-
Murányi Lajosné született Szabó Mária
és elhunyt családtagok, Pelle András és
felesége
13. szombat -
Hrapan Pál 2. évforduló, szülei és
elhunyt családtagok, Kovács János, Halaj
Mária és a család elhunyt tagjai
-
Kristóf Sándor, szülei, Murányi
István, felesége, fiuk, menyük és
hozzátartozók
-
Pataki János, felesége Antal Mária, fiuk és
menyük
14. vasárnap -
Kiss András, élő és elhunyt családtagok
(alapítványi)
-
Szabó Ignác, felesége Vitéz Mária,
szüleik, nagyszülők, valamint a család élő
és elhunyt tagjaiért
-
Búzás Ildikó és nagyszülei
15. hétfő
-
16. kedd
-
17. szerda
-
18. csütörtök
-
Urbán Ignác, Urbán és Kaba család
elhunyt tagjaiért (alapítványi)
19. péntek
-
Szabó Ignác
-
Boda István, Kovács, Boda és a Dósa
család halottaiért
-
Pásztor István (5. évforduló), szülei,
apósa és anyósa
20. szombat -
Molnár János, édesapja, Molnár, Kaba
és a Kristók család halottaiért
-
Kiss András, a család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Gréczi István, felesége Boda Mária 1.
évforduló, fiuk István és
nászasszonyuk
és hozzátartozók
21. vasárnap -
Pinke Kálmán, felesége Szabóki
Rozália és szülők
-
Szarvas Imre, felesége Ondrusek Margit, gyermekeik,
unokáik, Szarvas Józsefné
született Kocsis Margit
22. hétfő
-
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök
-
Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet,
szüleik és testvéreik
-
Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska 15.
évforduló, szüleik, testvéreik és a
Záhorszki család halottaiért
26. péntek
-
Molnár István, felesége Laczó
Erzsébet, fiuk István, Laczó és
Molnár család
elhunyt tagjaiért
-
Urbán és Molnár család elhunyt
tagjaiért, Fábián Ferencné és Pinke
Istvánné
-
Őszi István 1. évforduló
27. szombat -
özv. Fábián Ferencné 1.
évforduló és hozzátartozók
-
Dr. Boda János, testvérei és elhunyt
hozzátartozók
28. vasárnap -
Csillag Gyula, felesége Pistyúr Anna 20.
évforduló, fiuk Gyula, szüleik és
nászuk Jakubecz György