Vadkerti harangok
2009. December


A világ legnagyobb csodája
Szentmiseszándékok
Kortárs karácsony
Hótalan a hegyek inge
Evangélium mindennap
A találkozás öröme
Családban élni
Az Újév mindig varázslat
Karácsonyi ima
Újévi köszöntő
Megbocsátás és gyógyító emlékezés
Krisztus megszületett
A Támogató Szolgálat életéből
Ellesett gondolatok
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Híreink

Vissza az előző menüre

A világ legnagyobb csodája

 Az egyik vallásos család kislánya nagyon szerette a bibliai történeteket, főként azokat, amelyek Jézusról szólnak. A kislányt – bár nem ez volt az igazi neve- mégis nevezzük most Eszternek, nehogy az igazi Eszter megnehezteljen, hogy nem ővele példázódunk karácsony ünnepén. Az egyik esztendőben, amikor a kislány még csak első osztályos volt, karácsonyra kapott a keresztanyjától egy gyönyörűm képeskönyvet, amely az ókori világ hét csodájáról, építészeti remekműveiről szólt. Mivel még olvasni alig tudott, édesanyja segített neki szenteste a könyv megismerésében. Mondta a lányának, hogy ebben a könyvben Jézus korának, vagy még korábbi időknek a legfontosabb épületei, házai vannak. A kis Eszter kíváncsian nyitotta ki a könyvet, amely az egyiptomi piramisokkal kezdődött. Nézte, nézegette a képeket, de látszott rajta egy kis csalódottság. Aztán csak annyit mondott az édesanyjának, hogy lássuk a másodikat! A következő csodaszámba menő alkotás Zeusz hatalmas szobra volt. Eszter kissé értetlenül nézte, aztán megint csak azt mondta, hogy lapozzanak tovább a következőhöz. A harmadik csodás építmény a rodoszi kolosszus volt, amely a város kikötőjénél magasodott, de ez sem nyerte meg a kislány tetszését. Az alexandriai világítótoronyra is csak éppen pillantást vetett, aztán ment is tovább, villámgyorsan végignézve mind a hetet. A végén becsukta a könyvet és megkérdezte az édesanyját: „És hol van a betlehemi istálló? Hol van a betlehemi barlang? Mert nekem az a legnagyobb csoda! Hol van a betlehemi jászol, a világ legnagyobb csodája?”

 Miután az éjféli misén mi is hallottuk az angyalok csodás énekét a Megváltó születéséről, most, a reggeli szentmisén a pásztorokkal együtt útnak indulunk, hogy megkeressük a betlehemi istállót, a világ legcsodásabb épületét, benne megtaláljuk az újszülöttet, a betlehemi kisdedet, a kis Jézust. Az elmúlt évszázadokban a világ különböző részein sok csodálatos építettek és napjainkban is készülnek építészeti remekművek. Hatalmas templomok az Isten dicsőségére, még hatalmasabb felhőkarcolók az emberi tudás dicsőségére és óriási bevásárlóközpontok a vásárlás kétes dicsőségére. De hiába is építenek több száz méter magas házakat, szállodákat a tenger alá, nincs még a világon egy olyan csodálatos ház, mint a betlehemi házikó, amelyben megszületett a Megváltó. Lehet fényes palotákat építeni, de az egyszerű betlehemi istálló mindegyiknél ragyogóbb, hisz itt jött közénk a világ világossága. Igaz a kis betlehemi ház nem olyan, mint azok a turistalátványosságok, amelyek előtt lenyűgözve állnak meg a kirándulók ezrei.. De mégis ebbe, a házba tér be az egész keresztény világ, s térdel le a gyermek előtt. A betlehemi ház, Jézus születési helye a világ legcsodálatosabb háza, hogy idézzük a kislány őszinte szavait.

 A mi szívünk is csodálatos hellyé változhat, ha megszületik benne Jézus! Máriának azért kellett egy istállóban világra hozni gyermekét, mert „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk2,7). Mi ne legyünk olyanok, akik elutasítjuk, elküldjük Jézust! Fogadjuk be őt a szívünkbe, adjunk neki helyet az életünkben! A pásztorok úgy tértek haza, hogy szívünkben magukkal vitték az Urat. Most a karácsonyi szentmiséről, de az évköziekről is, Ővele térjünk haza mi is, hogy a betlehemi Gyermek megszentelje otthonainkat és békét adjon családjainknak, s rajtunk keresztül a világnak!

(Átirat István atyától)

Vissza az újság tetejére

Kortárs karácsony

(Heti Válasz 8.évfolyam 51.szám, 2008.12.18.)

Fotó: Kristók JánosIdén sem lesz fehér karácsonyunk. Vagy lesz. Ha nem lesz, azon zsémbelődünk majd, hogy a klímaváltozás mostanában mennyivel szegényesebbé teszi az ünnep hangulatát. Ha meg lesz, akkor gyermeki szívvel örülünk, és úgy érezzük, hogy a hótakaró pihe-puha paplanja valamiképp a lelkünket is bebugyolálja ezen a varázslatos ünnepen.

Ehhez képest a földgolyó másik felén sokan mindig is fürdőruhában ünnepelték Jézus születését. A bibliai események helyszínén, Betlehemben pedig, ahol két évezred óta nem sokat változtak az éghajlati viszonyok, meteorológiai szenzációszámba megy, ha tízévente egyszer leesik a hó.

Nem a külső, mégoly meghitt körülmények miatt kell hát nekünk a karácsony. Sőt a hangulati kellékek, ha túlságosan beléjük feledkezünk, és nem jól sáfárkodtunk az adventi előkészületi idővel, akár elfedhetik mindazt, ami ebben az ünnepben egyedül lényeges. December 24-e nagy paradoxona: a gyertyafény képében alkalmasint nagyobb veszély fenyegeti az ünnepet, mint korábban a lelketlen rohanás boltról boltra az ajándékok után.

Mert a karácsony korántsem édesen szétomló cukorka a szájban, s nem is tájkép lágyan ringó csónakkal, naplementével, aranyhíddal. Nem egy békés sziget az óesztendő viharos óceánján, melyen végre elcsendesülhetünk; de még csak nem is a szeretet ünnepe - hogy másról ne beszéljünk.

A karácsony mindezzel szemben emberi mivoltunk szédítő távlataival szembesítő, felzaklató ünnep; lélektani dráma, kortárs festmény, egzisztencialista nagyregény - ebben az értelemben tizennyolc éven felülieknek. Amiként ugyanis a születés az első pillanattól fogva magában hordja a halál - s vele az örök élet - ígéretét, úgy a szenteste már a nagypénteket, majd húsvétvasárnap hajnalát vetíti előre. Lám, megértette ezt korunk felvidéki költője, Szarka Tamás is, aki így dalol az újszülött Megváltóról: "A jövendő jóságosan hallgatott, / Máriának szemefénye jóllakott. / Fehér pólya betakarja kis kezét. / Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét."

Ha pedig ráébredünk erre, akkor legott más szemmel nézünk magunkra és mindenki másra. Karácsonykor rövid időre a tükör homálya mögé pillanthatunk, és ha csak töredékmásodpercekre is, színről színre láthatunk. Ekkor a miénk lehet a megkülönböztetés adománya, és az alja szomszéd, az álnok főnök, a mihaszna kolléga, a korrupt bankár, az országvesztő politikus - a sor tetszés szerint folytatható, sőt magunkat is behelyettesíthetjük - álarca mögött, az embervoltig lecsupaszítva, megláthatjuk esendő társunkat a teremtettségben. Pilinszky János így beszélt erről: "A nagy drámák mélyén, dübörögve vagy csendben, ott gurul, mint egy vasgolyó, hogy minden látszat ellenére, és minden önzőségünk és rohadtságunk ellenére, menthetetlenül egyek vagyunk."

Ilyenformán karácsony alkalmat kínál, hogy a másikat ne olyannak lássuk, amilyen, hanem amilyen lehetne - vagy szeretne lenni. És mivel ekkor mások is így látnak minket, egy pillanatra tényleg olyanok lehetünk, amilyenek lehetnénk. Ekkor olyan szemmel tekinthetünk másokra, mint amilyennel az néz bennünket, aki valamennyiünket alkotott; és ha jól figyelünk, arra is rájöhetünk: a jó és a rossz közti határvonal nem közöttünk húzódik. Hanem bennünk.

Vissza az újság tetejére

Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség, fehér paplan,
se hó, se hold nem világol-
amíg fölragyog a jászol.

Hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén-
rí Boldizsár, Menyhért, meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge-
el kell érnünk Betlehembe!

(Nagy Gáspár)

Vissza az újság tetejére

Evangélium mindennap

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, melyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták az Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik, olvashatjuk Lukács evangéliumában a 2, 15-20 sorokban.

Vissza az újság tetejére

A talákozás öröme

Fotó: Barák Barna ImreA napkeleti bölcsek történetének egyik kedves mondata, hogy amikor a csillag segítségével eljutottak a kis Jézushoz, „megörültek nagy örömmel”. Mit fejez ki ez az öröm?

Ez a célba érés öröme. A megérkezés mindig öröm. Gondoljunk egy-egy hosszú utazásra vagy zarándoklatra! Akármilyen módon utazunk, gyors repülőgépen, lassú vonaton vagy akár gyalog, a célba érés mindig öröm. Amikor a repülő leszáll, a vonat az utolsó állomáson megáll, a zarándokcsoport a hosszú gyaloglás után belép a kegytemplomba, mindenki szívét öröm tölti el. Érthető a napkeleti bölcsek öröme, hiszen ők is hosszú és bizonytalan utazás végén érkeztek meg céljukhoz.

Ez a megtalálás öröme is. A bölcsek nemcsak mentek, hanem valamiért mentek, valakit kerestek. És most megtalálták. Mindig öröm valakit vagy valamit megtalálni. Elég Lukács evangéliumának csodálatos 15. fejezetére utalni, ahol Jézus három példabeszédében mi is átélhetjük az elveszett bárány, drachma és fiú megtalálásának örömét. A bölcsek öröme azért volt különlegesen nagy, mert ők pontosan nem tudták, mikor, hol és kit fognak találni. A kegyelem segítségével felismerték, hogy Jézus az, akit ők a hosszú úton kerestek. Ezért élték át a megtalálás örömét.

Ez a találkozás öröme. A bölcsek nemcsak célba értek, nemcsak megtaláltak valakit, hanem találkoztak vele. Találkozni csak személyek tudnak. Igaz, Jézus még pici volt. Nyilván nem tudott beszélni. De biztosan tudott mosolyogni. Ez a mosoly fejezte ki örömét, hogy a pogány bölcsek eljöttek hozzá. A bölcsek pedig megérezték a Jézusból kiáradó szeretetet. Ezért örültek nagy örömmel, ezért élték át különlegesen ezt a rendkívüli találkozást. A leborulás és az ajándékok átadása ennek az örömnek a kifejezése. Érdemes Jézust keresni! Érdemes ezért áldozatot is vállalni. Ha találkozunk vele, mi is fogunk örülni nagy örömmel.

Péteri Pál: Minden ember meglátja az üdvösséget c. kötetből

Vissza az újság tetejére

Családban élni

 Azt mondta a pap bácsi, gondoljunk arra, amit nagyon szeretnénk, a Jóisten meghallgat, és teljesíteni fogja kérésünket.

 Unokáink körében üldögélünk a kanapén. Karácsony környékén összejövünk, s dermedten tapasztaljuk, hogy mi lettünk a korelnökök, nagypapák, nagymamák, körülöttünk pezsegnek a gyerekek, bennünket támogatnak az ónos eső nyomán jégpályára emlékeztető lépcsőkön. Most azonban békésen ücsörgünk, s a gyerekek egymás szavába vágva sorolják az ünnepek történéseit, vagy éppen a szőnyegen tanulmányozzák nem kis izgalommal az „utójézuskát”.

 Elhangzott ez a mondat, csönd támadt. Bizonyára ki- ki visszaidézte a saját kéréseit.

Na, és te mit kértél?

Unokáim vágták a választ Hogy sokat lehessünk együtt. A papa, a mama és mi. Tudod, nagypapa, a család.

Hát igen. Manapság ugyan a család intézményének súlya, tekintélye és összetartó ereje meglehetősen gyakran válik kétségessé, de csak a felnőttek egy részének tudatában. A gyerekek számára a családi együttes a béke és a biztonság szigete maradt. Még akkor is, ha a szülők a nap nagyobbik részében dolgoznak, hogy megteremtsék szeretteik anyagi biztonságát. A papa kórházban gyógyítja a beteg gyerekeket, hetenként kétszer ügyeletes, a mama tanár, két nagyobbik unokám iskolába jár, Zsuzsi óvodás. Nekik az az igazi ünnep, ha együtt lehetnek. Lám Andris mélabúsan fekszik, térdemre hajtja a fejét, köhécsel. Fejemet csóválom, beteg ez a gyerek. A szakavatott nagymama érezni véli, hogy lázas is. Hazamenet aggodalmasan vitatjuk, milyen gyógyszereket kellene szednie, első dolgunk, hogy telefonhoz loholva megkérdezzük, hogy van a szegény beteg. Jobban, válaszolja a lányom. És a láza? Elenyészett. Mit csinál? Gombfocizik a papájával. Mert a Jézuska egy igazi pályát varázsolt: felvonalazva, hálós kapukkal, szögletzászlókkal. Gyerekkoromban én is ilyet szerettem volna, apámmal azonban az ebédlő asztalhoz kényszerültünk, annál vívtuk vérre menő csatáinkat.

Andris a papával játszik és elillant a betegsége. Kati, Zsuzsi bizonyára a mama meséjét hallgatja. Ünnep van, mert együtt a család. Ilyen ünnep nincs még egy. Kint az ónos eső permetez, bent azonban minden szilárd és nyugalmas, legfeljebb a gombok csúszkálnak az új pályán.

„No, mi van?” .- kérdezte apám, és kiemelkedett munkájából. „Gyere gombozni!” Neki saját csapata volt, nekem is. Rohangásztunk az asztal körül, méricskéltük a távolságot, falrengető diadalordítással nyugtáztuk a gólokat. Anyám is megbocsátotta, hogy felvonalaztuk az asztalt. Ünnepi órák voltak, együtt a család. Sokat játszottam barátaimmal, sőt tanáraimmal is gombfoci-meccseket. De az igazi mégis az volt, ha apámmal küzdöttünk a győzelemért. Az más volt, maga a gyönyörűség, amelyet semmilyen egyéb együttlét sem helyettesíthetett.

Családban élni, nevelődni, szeretet közösségben együtt lenni az életünk legnagyobb ajándéka. Szívesen olvasnék Andrisnak a Dörmögő Dömötörből, de hol van az attól az élménytől, hogy a padlón hasalva a papával gombozhat…

(Rónay L)

Vissza az újság tetejére

Az Újév mindig varázslat!

Újévkor valamit mindig lezárunk. Örülünk sikereinknek, fájlaljuk kudarcainkat. Nemcsak a kereskedelemnek, az üzemeknek és vállalkozóknak kell számadást tartaniuk, hanem nekünk, személyeknek is. Van mihez mérjük tetteinket. Az autós a KRESZ szabályaihoz méri az úttesten viselt dolgait. Az élet útjának is vannak szabályai. Ezek pedig a tíz parancsban foglalt szeretetvirágok. Nagy baj, ha valaki nem mer önnön szemébe nézni, áltatja magát, netalán szentté is avatja saját énjét. Számadáskor semmiképpen ne kerüljék el figyelmünket a családunk és a közösségek, akikkel naponta találkozunk, ahol dolgozunk, tanulunk. Akikért felelősek vagyunk. Nem vagyunk-e balesetveszélyesek, utálatosak, szerethetetlenek.

Nem alázunk-e meg másokat. Ha hatalom van a kezünkben, esetleg nem vesszük-e el a jogosítványt azoktól, akik mernek a természetfölötti felé is nyitni. Nem korlátozzuk-e mozgásukban, anyagiakban azokat, akik a mi gondolkodásunknak, ideológiánknak nem felelnek meg. Vannak korrupt rendőrök is. Korrupt vezetők is, akik a vétleneket is bénítják, korlátozzák. Az új esztendőben a szebb jövőt szeretnénk kimunkálni önmagunk, családunk, édes nemzetünk számára. Hová is mehetnénk ötletekért, erőért, útmutatásokért, orvoslásért. Hiszen az úton rengeteg viszontagság les ránk. Válaszokat keresünk, merre menjünk, hogyan értelmezzük a sok szenvedést, hogyan kezeljük a megsebzetteket, egyáltalán:

mi az élet igazi értelme?

Íme az útmutató és az útmutatás kétezer év óta! Követhetjük a pásztorokat, akik nagyszerű jelek birtokában (angyali szózat az éjszakában) őhozzá mentek, hogy még biztosabban, az igaz utat látva meneteljenek. Kaptak is eligazítást, hiszen így ír a Szentírás: „A pásztorok a jászolkában fekvő Kisded meglátogatása után hazatértek, dicsérték és magasztalták az Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik”. Íme, megbizonyosodtak a jelek összefüggéseit látva, hogy helyesen gondolkodtak és jó az útirányuk. A három Napkeleti Bölcs éppen ott, Jézus közelében értette meg, hogy útjukat módosítaniuk kell. Nem térhetnek vissza a gonosz, életet és isteni végzést megölni szándékozó Heródeshez. Megértették, hogy behízelgő ígéretei mögött gyilkos szándék rejtőzik. Vele nem szabad szövetkezni. ő nem az igazi fejlődést szolgálja, hanem önző, egyéni hatalmi törekvéseit. Neki, és a történelem sok-sok Heródesének elve: A cél szentesíti az eszközt. Le kell állítani Krisztust, ki kell iktatni a társadalomból. Ó, a történelem hogyan ismétli önmagát! Elvégre ötven évig nem volt szabad - inkább így helyes: nem volt tanácsos - hittant tanítani. Ifjúságunk és már három generáció legalább nyolcvan százaléka nem tud az Istenemberről. Heródes összevissza hazudozott mézes-mázos ígéreteivel, utódai megfenyegették az apostolokat, hadd ne folytassam.

A fegyvertelen, szelíd, véres, akkor és azóta is keresztre feszített Jézus mégsem hagyja magát. Mert Ő a minden emberben általa beléteremtett istenképet szólítja meg, hozza mozgásba.

Kerényi Lajos: Mondom néktek... c. kötetéből idéztünk

Vissza az újság tetejére

Karácsonyi ima

Csillag fénye vezess minket,
Hogy megleljük Istenünket!
Hitünkkel és tetteinkkel
Éljünk a Te kegyelmeddel!

Csillag fénye légy vezérünk,
A kisdedre, hogy ráleljünk!
Világosítsd szívünk, lelkünk,
Erősítsd meg igaz hitünk!

Áradjon ránk szent kegyelem!
Mutass rá. Hogy merre lelem,
Akit nemzedékek vártak,
S megszületett a világnak.

Add, hogy e szent éjjelen
Minden érdekeltnek legyen
Ahol álomra hajtja fejét,
Érzi család szeretetét.

(Takács Attila)

Vissza az újság tetejére

Újévi köszöntő

Angyal száll az égből, ruhája hófehér,
Csillagokon lépked, míg a földre leér.
Jobbján az újév, még fátyol borítja,
Az óesztendőnek kész van már a sírja.

Angyal édes angyal, lebbentsd fel a fátylad,
Az új esztendőben ne legyen sok bánat.
Hozz ránk örömet, áldást, békességet,
Melegebben süssön a Nap házaink felett!

Hidegen süt most a Nap, a Föld fagyos, kopár,
Nem nyílnak virágok, nem dalol a madár.
Nyíló virág helyett a szívemet adom,
Drága neveteket imába foglalom.

Éljetek boldogan még számos évet,
Mert a szeretetben mindig szép az élet!
Tiszta szívvel mindig mondhassátok:
Boldog Új évet kívánok!

(UTE Pityu)

Vissza az újság tetejére

Megbocsátás és gyógyító emlékezés

(Gondolatok az ökomenikus imanaphoz)

Fotó: Barák Barna ImreA múlt bűneinek elismerése, a megbocsátás kegyelmének felhasználása, a megbékélés ma is feladat számunkra. Emberi kapcsolataink, keresztény közösségeink ma is hordozzák a múlt gyarlóságainak és bűneinek maradványait. Egyes sebek begyógyulóban vannak, mások pedig ma is fájdalom és megosztottság okozói. Szembenézés a múlttal nem könnyű. Ez mind az egyének, mind pedig a közösségek részéről őszinte önvizsgálatot igényel. Mégis ezt kívánja Isten tőlünk, ha mi igazán az ő népeként élünk és engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék szívünkben és kapcsolatainkban.

Jónás arra hívja fel Ninive népét (Jón.3), hogy őszintén vallja meg önzését,jóság iránti érzéketlenségét és erőszakos cselekedeteit. Üzenetét az egész városhoz, annak minden lakójához intézi. Mindannyiuknak meg kellett térni gonosz útjaikból és erőszakosságaiktól.

A zsoltáros Isten megbocsátó kegyelméért könyörög (Zsolt. 51.50). Őt is mélyen bántja a múltja. Elismeri saját bűneit, mulasztásait Könyörög Istenhez, hogy el ne vesse őt. Érzi a felelőséget másokért is. Vágya az, hogy másoknak is megmutassa az igazság és tiszta élet útját, hogy ők is kiengesztelődhessenek Istennel.

A farizeusok és írástudók a parázna asszony bűneit látják, és a múltjával azonosítják őt (Jn8,1-11). Ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy saját múltjukat és bűneiket elismerjék. Jézus bennünket is arra hív, hogy ne vessük az első követ, ne gyakoroljunk ítéletet mások felett, és ne vétkezzünk többé

A bűnbocsánat mérhetetlen. Isten kimeríthetetlen kegyelméből nemcsak hétszer, hanem

hetvenhétszer lehetséges és szükséges. Legyen előttünk ez a gondolat, amikor a testvér egyházakkal közösségben imádkozunk, vagy a való világunk hatásaival küzdünk!

Az imanap időpontja: 2010. január 20. szerda, a18 órai szentmisénk folytatásaként!

Vissza az újság tetejére

Krisztus született

Ha beleolvasunk Prohászka Ottokár Elmélkedés az Evangélium című könyvébe, a karácsonyi elmélkedése során ezt írja: „Ki hitte volna, hogy így jön. Inkább menydörgés és villámlás közt képzeltük volna eljövetelét. De miért gondoljuk, hogy az Isten erőszak, miért nem inkább, hogy alázat és szeretet? Hát ez kevesebb? Hisz az erőszak nem épít (beláthatjuk napjaink eseményeiből is), hanem ront, míg ellenben az alkotáshoz csendes és szerető erők kellenek. Így épül a tölgy a júniusi melegben, így a sziklarétegek az óceánok mélyében, így a társadalom a család békéjében, így a nagy gondolat, a tudás, a művészet a lélek szentélyében. Szeretem a csendet, abban épülök fel magam is. S miért nem jött pompával? A pompa külsőséges: ő a magába zárt mennyországgal jött. Hol van több fény és ragyogás, mint a tiszta lélekben, melyet nem nyel el a legsötétebb éj sem? Szépség, harmónia s egyszerű szellemiség kell nekünk.”

Ebben a néhány mondatban több nagy igazság van, mint az összes magyar lap egy egész esztendei termésében. Mert valóban, a karácsony azért lehetett minden jó ember egyetemes, tiszta és szent ünnepe, mert Isten így jött el közénk, alázattal és szeretettel, ártatlan, szegény, hontalan kisded képében. Pedig jöhetett volna villámlással és mennydörgéssel, erőszakkal és pompával, mint a pogány, ember alkotta istenek. Egy csapásra- és szó szerint- meghódíthatta volna az egész emberiséget, s megbüntethette, akár ki is irthatta volna mindazokat, akiket nem tudott meggyőzni. Hiszen az emberi világban a rendet mindig is erőszak formájában képzelték el, katonás fegyelemben és félelemben tartva a népet. De a Teremtő nem így akart hódítani, nem így akart győzni. A nehezebb utat választotta. Nem rabszolgákat, alattvalókat keresett fel, hanem testvéreket. A belső rendet ajánlotta, azt a szépséget és harmóniát, melyről Prohászka püspök szólt.

A keresztény ünnepkörben az emberiség újraélheti nemcsak a Születés és Megváltás misztériumát, hanem saját földi életének ciklusait is, a csecsemőkortól az öregkorig, a négy évszak tükrében. Nekünk, magyaroknak a havas, fenyőfás karácsony csillogása az igazi, külső hideg és az otthon melege csodálatos ellentétben hívja fel a figyelmet a Kis Jézus földi számkivetettségére – de akkor a pálmafák alatt, a barlangban is hideg lehetett. Ünnepeltem már a karácsonyt hazámtól távol, meleg égöv alatt- bizony illúzióromboló volt a meghitt ünnep a kánikulában. De ezek csak külsőségek. Csak a kisgyermek járatja szemét titokban a fa alatt, az ajándékokat kémlelve már az énekszó idején, mi, felnőttek csak az angyalt kutatjuk, aki elszállt a fejünk felett már oly sok karácsonyon, akinek érkezése nélkül nincs valódi ünnep. Krisztus megszületett, és ez Isten legnagyobb ajándéka az emberiség számára, ez annak az új és erős szövetségnek a záloga, hogy többé ne lehessünk soha egyedül, s ne féljünk sem az élet nyomorúságától, sem a haláltól.

A nem vallásos emberek boldog, sőt kellemes karácsonyt kívánnak egymásnak, mi kegyelemteljes karácsonyt kívánunk, bele sem gondolva, hogy minden karácsonyunk kegyelemmel teljes, hiszen Krisztus megszületett, és nem hagy el bennünket az idők végezetéig.

(SzSzP)

Vissza az újság tetejére

A Támogató Szolgálat életéből

 Decemberben több jeles ünnepünk is van. Ismerjük és szeretjük dec.6-át mikor minden gyerek izgatottan várja a Mikulást. Aztán, hipp-hopp itt a karácsony, a legszentebb családi ünnep és pár nap múlva már azt vesszük észre, hogy az év utolsó napjára ébredtünk. Ezt a napot az önfeledt bulizás, bolondozás jellemzi, kieresztjük a gőzt és talán olyan dolgokat is meg merünk tenni, amit egész évben nem.

De van december elején egy nap, melyről kevesen tudják, hogy kikről is szól.

Ez a nap a fogyatékosok világnapja, melyet 1993. óta december 3-án ünneplünk. Ausztráliából indult el a kezdeményezés, melyet az ENSZ is felkarolt, hogy felhívja a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá válók problémáira.

A fogyatékosság, legyen az szellemi vagy fizikális, nem az a dolog, amire bárki is vágyna. Fájdalmat, kényelmetlenséget, zavart okoz a környezetnek, megváltozott életmódot a családnak. Azonban a család, akinek fogyatékos csecsemője születik, egy idő után már nem is a tényleges fogyatékosságtól szenved, hanem attól az attitűdtől, amellyel a társadalom viseltetik a fogyatékossággal szemben. Ugyanis a társadalom az, ami a fogyatékosságot hiányként definiálja, és az egyén az, aki szenved a definíciótól. A fogyatékosság tehát nemcsak vele születik, hanem minden egyes pillanattal újra- és újra teremtődik." (Leo Buscaglia)

Mivel a Kolping Támogató Szolgálat teljes erejével a betegek, fogyatékosok megsegítésén fáradozik, ezért a legtermészetesebb dolog, hogy nem siklottunk át e nap felett. Talán nem véletlen, hogy a Fogyatékosok Világnapja ilyen közel esik a Mikulás naphoz.     . 

Szent Miklós püspök életéről, bár történelmi személy volt, nem sokat tudunk. A róla írott legendák vagy jóságáról, a szegények és elesettek megsegítéséről vagy igazságérzetéről szólnak. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.

A Támogató Szolgálat által szervezett Mikulás ünnepély elején mi is megemlékeztünk a Fogyatékosok Világnapjáról.

Az ünnepség fél 6-kor kezdődött. A terem eddigre megtelt a vendégekkel, akik között prominens személyek és elesett, magányos emberek egyaránt voltak.

Erzsike, a Kolping vezetője egy idézettel nyitotta meg az estet. Ezután egy édesanya, akinek fogyatékos gyermeke van, részleteket olvasott fel Pearl Buck: „A gyermek, aki soha nem nőtt fel” című könyvéből. Ez a felolvasás nem csak az érintettek, hanem a kívülállók szemébe is könnyeket csalt. A fogyatékos napi megemlékezést egy filmes prezentációval zártuk, melyben a Támogató Szolgálat és az általuk gondozott gyerekek életét mutattuk be. E rövid kitérő után jött az önfeledt szórakozás, a Mikulásvárás.

Elsőként a váci DULATE  (dunakanyari látássérültek egyesülete) énekkar adott egy kis műsort, melyet két részre osztottak. Először népdalokat énekeltek, melyeket a szólisták feledhetetlen hangja koronázott meg. Műsoruk második részében karácsonyi dalok következtek, amiket Honti Kocsis György saját dalaival és gitáros kíséretével gazdagított.

Az énekek után mese következett.

Az érsekvadkerti Ary Erzsébet óvoda óvónői egy bábelőadással, mely óriási sikert aratott, ajándékozták meg a gyerekeket. Egy magyar népmesét adtak elő, melyből a nagyobbacska gyerekek a tanulságot is levonhatták.

Meg kell említenem  bábok készítőjét is  hiszen az egyszerű és mégis csodaszép bábok igazi karaktereket adtak a mese szereplőinek ezzel is teljessé téve a sikert.

Az előadást minden gyerek néma csendben nézte és a végén vastaps fogadta. Bizonyára ez a legnagyobb elismerés egy gyermekelőadás után.

A mese után a szátoki iskola kis diákjai Mikulásról szóló dalokkal, versekkel várták a Mikulást.

A mikulásváró műsor zárásaként egy nagyszerű előadást láthattunk a Hencida népi együttestől. Ők pesti egyetemisták, akik egy miskolci Jezsuita gimnáziumban érettségiztek.

Számos költő, író mondja, hogy akkor vagyunk a legközelebb Istenhez, az angyalokhoz, amikor táncolunk. Az együttes táncosai mosollyal az arcukon ropják a táncot fenn a színpadon, és olyan természetességgel járják el a legnehezebb tánclépéseket is mintha csak sétálgatnának. Táncolni csak felszabadultan lehet, úgy ha azalatt elfelejtjük a hétköznapokat, a görcseinket és örülünk az életnek, a zenének, a ritmusnak.

Ezeknek az egyetemistáknak ez sikerült. Persze ők is egy mesét, a Tücsök és a hangya történetét mutatták be zseniális előadásban.  

A műsorok után megérkezett végre a várva várt Mikulás. Volt olyan kisgyerek, aki csak elkapta a csomagot a Mikulástól és már szaladt is a helyére .De akadtak olyanok is akik ajándékot adtak a Mikulásnak. A szátoki gyerekek saját rajzukkal egy kislány pedig csodaszép énekével lepte meg a nagyszakállút. Miután a Mikulás elment finom szendvicsek és Dinnyés Ica néni által sütött finom sütemények fogyasztása közben kicsit még beszélgettünk a szereplők pedig büszkén fogadták a megérdemelt gratulációkat.

Gazdag élményekkel és az izgalomtól kicsit fáradtan tértünk haza.

(Évi)

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

Ez a gyógyír minden betegségre és ártalomra,
Minden gondra és bánatra,
Az emberi nem összes bűnére.
Ez az egyetlen szó: „SZERETET”.
Ez a szent erő,
Amely életet teremt és alakít.
Valamennyiünk számára ez ad erőt,
Hogy csodákat tegyünk.

(Lydia Child)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2010.január 18. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

December 11-én pénteken délután összegyűltünk a cserkészházban, hogy kicsit ráhangolódjunk a karácsonyra, Jézus születésére.

Megvacsoráztunk, majd közösen megnéztük a Kaszap István életéről szóló darabot a Közösségi Házban. Mindnyájunknak, nagyon tetszett, nagy hatással volt ránk, mivel Kaszap István is cserkész volt, és az időbeni távlat sem olyan nagy, hogy nehéz lenne azonosulni vele. (Rendtársai közül, akikkel noviciátusát töltötte, még többen élnek.) Az előadás után visszamentünk a cserkészházba ahol az esti (éjszakai) tábortűz vette kezdetét, melynek része volt az esti mese is. A kis gyufaáruslány meséjét hallottuk. A történet sokaknak ismert lehet. Egy nélkülöző kislányról szól aki Szilveszter éjszakáján halálra fagy. A kislánynak halála előtt víziói vannak. Sorra gyújtogatja a gyufaszálakat először egy meleg kályhát lát, majd egy sült libát, aztán egy karácsonyfát látott végül pedig a már halott nagyanyját látta, akitől kérte, hogy vigye magával. S így is történik, a lányka boldogan elszenderedik.
Az esti ima alkalmával arról elmélkedtünk, hogy mik voltak a kislány vágyai, s mik a mi álmaink, vágyaink.
Nekünk milyen természetes a fűtött lakás, ő a meleg kályháról csak álmodott. Számunkra magától értetődő, hogy minden étkezésnél eleget ehetünk, ő az ételről csak álmodott. El sem tudjuk képzelni a karácsonyt díszes, csillogó-villogó karácsonyfa nélkül, neki nem adatott meg még ez sem. Sokan vannak körülöttünk akik szeretnek minket, gondolnak ránk, a kislánynak nem volt senkije a földön élők között.
Ima után hálózsákjainkban nyugovóra tértünk. Szombat reggel 7:30-kor volt ébresztő. Aztán reggeli, majd a reggeli torna következett.
Ezután a Csillagpuha éjben című dalt elmélkedtük át a Szentírás segítségével.
Az éneklés után különféle karácsonyi díszeket készítettünk papírból, dióból, dugóból. Nagyon tetszetős darabok születtek.
A barkácsolás után ebéd következett, nagyon finom ebédünk volt a Valent család közreműködésével.
Ebéd után rendet raktunk, és mindenki hazament. Talán egy ici-picit jobbá váltunk, mint előtte voltunk.
Kívánom mindnyájunknak, hogy a csillagpuha éj csendjében leljünk rá, ismerjünk rá a Titokra.

Csillagpuha éjben titkot súg a csend,
Angyal kórus ajkán alleluja zeng,
Szűzi virág árasztja illatát,
Jessze ősi törzsén kivirul az ág.

roli

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Karácsony I. napján: éjfélkor, fél 8 -- fél 10 óra (Pusztaberkiben fél 12)

Karácsony II. napján: fél 8 és este 6 óra a szentmisék időpontja (Pusztaberkiben fél 12)

A hittanos gyerekek karácsonyi PÁSZTORJÁTÉKA DEC. 26-ÁN, Karácsony másnapján a fél 8-as szentmise után lesz. Hozzanak minél több kisgyermeket, hadd lássák Jézus születésének történetét.

December 31-én este 6 órakor Szilveszteri Hálaadó szentmise

Éjfélkor rövid szentségimádás, az újév kezdetén Isten áldását kérjük családjainkra, egyházközségünkre, és az egész világra

Január 1. Újév napja, parancsolt ünnep, az újesztendőt Isten nevében, szentmisével kezdjük, ne súlyos bűnnel, mise mulasztással. Szentmisék: fél 8 - fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

Vízkereszt: Jan. 3-a, Minden szentmise elején VÍZ megáldás, szenteltvíz hintéssel

Január 20-án, szerdán este lesz nálunk az ÖKUMENIKUS IMÁDSÁG az esti, 6 órás szentmise után.


Vadkertről és a Szentekről szóló egyházi
könyv kapható!

Keresztelt(ek):


30. Horváth Márk Noel (Horváth László Krisztián – Kristók Mónika)
31. Nagy Borbála Ilona (Nagy Gábor – Halaj Éva)

Házasságot kötöttek:  

-

Halottaink:
56. Okos Józsefné Pálinkás Mária (1928)
57. Lencsés László (1933)
58. Pálinkás István (1927)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Január

1. péntek        -

2. szombat     - Kurdics Ignác, hozzátartozók, Sisa és Tolnai család elhunyt tagjaiért

                        - Murányi István (4. évf.) felesége Komlós Ilona és szülei, hozzátartozók

                        - Erdős János, felesége, szüleik, fiuk és hozzátartozók

3. vasárnap    - Varga Szilárd és elhunyt családtagok, Jakubecz és Német család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kaba János, lánya: Ilona, veje és elhunyt családtagok

                        - Mrekvicska János, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

4. hétfő           -

8. péntek        - Kovácspál János, fia, veje és elhunyt hozzátartozók

                        - ifj. Molnár István 2. évforduló és elhunyt hozzátartozók

9. szombat     - Halaj Ferenc, szülei, anyósa, apósa és testvérei

                        - Urbán, Hustyava és Jakubecz család halottaiért

                        - Murányi István, felesége, fiuk István és hozzátartozók

10. vasárnap  - Boda Sándorné Nagy Mária, édesanyja és nagyszülei, Boda Sándor, felesége Pobori Mária és szülei

                        - Szabó Károly, felesége Híves Margit, 2 gyermekeik, vejük és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Boda János, 2 felesége, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

11. hétfő         -

12. kedd         -

13. szerda      -

14. csütörtök  -

15. péntek      - Szabó Ignác

                        - Boda és Valkó család élő és elhunyt hozzátartozóiért

16. szombat   - Péter István, Boda Gergely hősihalott, szüleik, hozzátartozók és Kovács Gergely

                        - Pálinkás László, felesége, 2 lányuk és 2 vejük

17. vasárnap  - Pálinkás István, szülei, apósa, anyósa és elhunyt családtagok

                        - Majer István, szülei, apósa, anyósa, Fábián Szülők élő és elhunyt családtagokért

                        - Csillag Gyula, felesége Kordics Borbála, szüleik, nagyszüleik, fiuk Gyula, unokájuk: János és Gyula, Dombai Gergely, felesége Mrekvicska Borbála, unokái, szülők és nagyszülők

18. hétfő         -

19. kedd         -

20. szerda      -

21. csütörtök  -

22. péntek      -

23. szombat   - Gubik András, édesanyja és a család halottaiért

                        - Kristók István (1932), veje, Kopcsák János Tamás és nagyszülők

                        - Csillag Gyula, 2 felesége, gyermekeik és szüleik, vejük Fábián István, Ignác testvére, szüleik és nagyszülők

24. vasárnap  - Csabák István élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Halaj József(15. évf.) felesége Konopás Mária, fiuk Attila, Szakács János, felesége Kovács Rozália, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Molnár Lajosné, apósa, bátyja és Pistyúr és Halaj családok élő és elhunyt tagjaiért

25. hétfő         -

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök  - Szabó János, szülei, testvére és a Kaba család halottaiért (alapítványi)

                        - Balla János, édesanyja, édesapja és Balla János

39. péntek      - Dósa János, édesapja, apósa, anyósa és nagyszülők

30. szombat   - Kristóf Józsefné szül. Antal Mária, 2 testvére, édesanyja és apósa

                        - Záhorszki István, felesége Holmann Ilona, szüleik, testvéreik

                        - Csabák és Jakubecz család élő és elhunyt hozzátartozóiért

31- vasárnap - Pinke Istvánné szül. Kovács Anna, Kovács és Pinke család halottaiért

                        - Fábián János, 2 felesége és gyermekeik

                        - Vincze János, szülei és hozzátartozók

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre