Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség, fehér paplan,
se hó, se hold nem világol-
amíg fölragyog a jászol.

Hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén-
rí Boldizsár, Menyhért, meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge-
el kell érnünk Betlehembe!

(Nagy Gáspár)

Vissza az újság tetejére

Vissza az újság tetejére

Családban élni

Vissza az újság tetejére

Megbocsátás és gyógyító emlékezés

(Gondolatok az ökomenikus imanaphoz)

A múlt bűneinek elismerése, a megbocsátás kegyelmének felhasználása, a megbékélés ma is feladat számunkra. Emberi kapcsolataink, keresztény közösségeink ma is hordozzák a múlt gyarlóságainak és bűneinek maradványait. Egyes sebek begyógyulóban vannak, mások pedig ma is fájdalom és megosztottság okozói. Szembenézés a múlttal nem könnyű. Ez mind az egyének, mind pedig a közösségek részéről őszinte önvizsgálatot igényel. Mégis ezt kívánja Isten tőlünk, ha mi igazán az ő népeként élünk és engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék szívünkben és kapcsolatainkban.

Jónás arra hívja fel Ninive népét (Jón.3), hogy őszintén vallja meg önzését,jóság iránti érzéketlenségét és erőszakos cselekedeteit. Üzenetét az egész városhoz, annak minden lakójához intézi. Mindannyiuknak meg kellett térni gonosz útjaikból és erőszakosságaiktól.

A zsoltáros Isten megbocsátó kegyelméért könyörög (Zsolt. 51.50). Őt is mélyen bántja a múltja. Elismeri saját bűneit, mulasztásait Könyörög Istenhez, hogy el ne vesse őt. Érzi a felelőséget másokért is. Vágya az, hogy másoknak is megmutassa az igazság és tiszta élet útját, hogy ők is kiengesztelődhessenek Istennel.

A farizeusok és írástudók a parázna asszony bűneit látják, és a múltjával azonosítják őt (Jn8,1-11). Ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy saját múltjukat és bűneiket elismerjék. Jézus bennünket is arra hív, hogy ne vessük az első követ, ne gyakoroljunk ítéletet mások felett, és ne vétkezzünk többé

A bűnbocsánat mérhetetlen. Isten kimeríthetetlen kegyelméből nemcsak hétszer, hanem

hetvenhétszer lehetséges és szükséges. Legyen előttünk ez a gondolat, amikor a testvér egyházakkal közösségben imádkozunk, vagy a való világunk hatásaival küzdünk!

Az imanap időpontja: 2010. január 20. szerda, a18 órai szentmisénk folytatásaként!

Vissza az újság tetejére

Krisztus született

Ha beleolvasunk Prohászka Ottokár Elmélkedés az Evangélium című könyvébe, a karácsonyi elmélkedése során ezt írja: „Ki hitte volna, hogy így jön. Inkább menydörgés és villámlás közt képzeltük volna eljövetelét. De miért gondoljuk, hogy az Isten erőszak, miért nem inkább, hogy alázat és szeretet? Hát ez kevesebb? Hisz az erőszak nem épít (beláthatjuk napjaink eseményeiből is), hanem ront, míg ellenben az alkotáshoz csendes és szerető erők kellenek. Így épül a tölgy a júniusi melegben, így a sziklarétegek az óceánok mélyében, így a társadalom a család békéjében, így a nagy gondolat, a tudás, a művészet a lélek szentélyében. Szeretem a csendet, abban épülök fel magam is. S miért nem jött pompával? A pompa külsőséges: ő a magába zárt mennyországgal jött. Hol van több fény és ragyogás, mint a tiszta lélekben, melyet nem nyel el a legsötétebb éj sem? Szépség, harmónia s egyszerű szellemiség kell nekünk.”

Ebben a néhány mondatban több nagy igazság van, mint az összes magyar lap egy egész esztendei termésében. Mert valóban, a karácsony azért lehetett minden jó ember egyetemes, tiszta és szent ünnepe, mert Isten így jött el közénk, alázattal és szeretettel, ártatlan, szegény, hontalan kisded képében. Pedig jöhetett volna villámlással és mennydörgéssel, erőszakkal és pompával, mint a pogány, ember alkotta istenek. Egy csapásra- és szó szerint- meghódíthatta volna az egész emberiséget, s megbüntethette, akár ki is irthatta volna mindazokat, akiket nem tudott meggyőzni. Hiszen az emberi világban a rendet mindig is erőszak formájában képzelték el, katonás fegyelemben és félelemben tartva a népet. De a Teremtő nem így akart hódítani, nem így akart győzni. A nehezebb utat választotta. Nem rabszolgákat, alattvalókat keresett fel, hanem testvéreket. A belső rendet ajánlotta, azt a szépséget és harmóniát, melyről Prohászka püspök szólt.

A keresztény ünnepkörben az emberiség újraélheti nemcsak a Születés és Megváltás misztériumát, hanem saját földi életének ciklusait is, a csecsemőkortól az öregkorig, a négy évszak tükrében. Nekünk, magyaroknak a havas, fenyőfás karácsony csillogása az igazi, külső hideg és az otthon melege csodálatos ellentétben hívja fel a figyelmet a Kis Jézus földi számkivetettségére – de akkor a pálmafák alatt, a barlangban is hideg lehetett. Ünnepeltem már a karácsonyt hazámtól távol, meleg égöv alatt- bizony illúzióromboló volt a meghitt ünnep a kánikulában. De ezek csak külsőségek. Csak a kisgyermek járatja szemét titokban a fa alatt, az ajándékokat kémlelve már az énekszó idején, mi, felnőttek csak az angyalt kutatjuk, aki elszállt a fejünk felett már oly sok karácsonyon, akinek érkezése nélkül nincs valódi ünnep. Krisztus megszületett, és ez Isten legnagyobb ajándéka az emberiség számára, ez annak az új és erős szövetségnek a záloga, hogy többé ne lehessünk soha egyedül, s ne féljünk sem az élet nyomorúságától, sem a haláltól.

A nem vallásos emberek boldog, sőt kellemes karácsonyt kívánnak egymásnak, mi kegyelemteljes karácsonyt kívánunk, bele sem gondolva, hogy minden karácsonyunk kegyelemmel teljes, hiszen Krisztus megszületett, és nem hagy el bennünket az idők végezetéig.

(SzSzP)

Vissza az újság tetejére

A Támogató Szolgálat életéből

 Decemberben több jeles ünnepünk is van. Ismerjük és szeretjük dec.6-át mikor minden gyerek izgatottan várja a Mikulást. Aztán, hipp-hopp itt a karácsony, a legszentebb családi ünnep és pár nap múlva már azt vesszük észre, hogy az év utolsó napjára ébredtünk. Ezt a napot az önfeledt bulizás, bolondozás jellemzi, kieresztjük a gőzt és talán olyan dolgokat is meg merünk tenni, amit egész évben nem.

De van december elején egy nap, melyről kevesen tudják, hogy kikről is szól.

Ez a nap a fogyatékosok világnapja, melyet 1993. óta december 3-án ünneplünk. Ausztráliából indult el a kezdeményezés, melyet az ENSZ is felkarolt, hogy felhívja a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá válók problémáira.

A fogyatékosság, legyen az szellemi vagy fizikális, nem az a dolog, amire bárki is vágyna. Fájdalmat, kényelmetlenséget, zavart okoz a környezetnek, megváltozott életmódot a családnak. Azonban a család, akinek fogyatékos csecsemője születik, egy idő után már nem is a tényleges fogyatékosságtól szenved, hanem attól az attitűdtől, amellyel a társadalom viseltetik a fogyatékossággal szemben. Ugyanis a társadalom az, ami a fogyatékosságot hiányként definiálja, és az egyén az, aki szenved a definíciótól. A fogyatékosság tehát nemcsak vele születik, hanem minden egyes pillanattal újra- és újra teremtődik." (Leo Buscaglia)

Mivel a Kolping Támogató Szolgálat teljes erejével a betegek, fogyatékosok megsegítésén fáradozik, ezért a legtermészetesebb dolog, hogy nem siklottunk át e nap felett. Talán nem véletlen, hogy a Fogyatékosok Világnapja ilyen közel esik a Mikulás naphoz.     . 

Szent Miklós püspök életéről, bár történelmi személy volt, nem sokat tudunk. A róla írott legendák vagy jóságáról, a szegények és elesettek megsegítéséről vagy igazságérzetéről szólnak. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.

A Támogató Szolgálat által szervezett Mikulás ünnepély elején mi is megemlékeztünk a Fogyatékosok Világnapjáról.

Az ünnepség fél 6-kor kezdődött. A terem eddigre megtelt a vendégekkel, akik között prominens személyek és elesett, magányos emberek egyaránt voltak.

Erzsike, a Kolping vezetője egy idézettel nyitotta meg az estet. Ezután egy édesanya, akinek fogyatékos gyermeke van, részleteket olvasott fel Pearl Buck: „A gyermek, aki soha nem nőtt fel” című könyvéből. Ez a felolvasás nem csak az érintettek, hanem a kívülállók szemébe is könnyeket csalt. A fogyatékos napi megemlékezést egy filmes prezentációval zártuk, melyben a Támogató Szolgálat és az általuk gondozott gyerekek életét mutattuk be. E rövid kitérő után jött az önfeledt szórakozás, a Mikulásvárás.

Elsőként a váci DULATE  (dunakanyari látássérültek egyesülete) énekkar adott egy kis műsort, melyet két részre osztottak. Először népdalokat énekeltek, melyeket a szólisták feledhetetlen hangja koronázott meg. Műsoruk második részében karácsonyi dalok következtek, amiket Honti Kocsis György saját dalaival és gitáros kíséretével gazdagított.

Az énekek után mese következett.

Az érsekvadkerti Ary Erzsébet óvoda óvónői egy bábelőadással, mely óriási sikert aratott, ajándékozták meg a gyerekeket. Egy magyar népmesét adtak elő, melyből a nagyobbacska gyerekek a tanulságot is levonhatták.

Meg kell említenem  bábok készítőjét is  hiszen az egyszerű és mégis csodaszép bábok igazi karaktereket adtak a mese szereplőinek ezzel is teljessé téve a sikert.

Az előadást minden gyerek néma csendben nézte és a végén vastaps fogadta. Bizonyára ez a legnagyobb elismerés egy gyermekelőadás után.

A mese után a szátoki iskola kis diákjai Mikulásról szóló dalokkal, versekkel várták a Mikulást.

A mikulásváró műsor zárásaként egy nagyszerű előadást láthattunk a Hencida népi együttestől. Ők pesti egyetemisták, akik egy miskolci Jezsuita gimnáziumban érettségiztek.

Számos költő, író mondja, hogy akkor vagyunk a legközelebb Istenhez, az angyalokhoz, amikor táncolunk. Az együttes táncosai mosollyal az arcukon ropják a táncot fenn a színpadon, és olyan természetességgel járják el a legnehezebb tánclépéseket is mintha csak sétálgatnának. Táncolni csak felszabadultan lehet, úgy ha azalatt elfelejtjük a hétköznapokat, a görcseinket és örülünk az életnek, a zenének, a ritmusnak.

Ezeknek az egyetemistáknak ez sikerült. Persze ők is egy mesét, a Tücsök és a hangya történetét mutatták be zseniális előadásban.  

A műsorok után megérkezett végre a várva várt Mikulás. Volt olyan kisgyerek, aki csak elkapta a csomagot a Mikulástól és már szaladt is a helyére .De akadtak olyanok is akik ajándékot adtak a Mikulásnak. A szátoki gyerekek saját rajzukkal egy kislány pedig csodaszép énekével lepte meg a nagyszakállút. Miután a Mikulás elment finom szendvicsek és Dinnyés Ica néni által sütött finom sütemények fogyasztása közben kicsit még beszélgettünk a szereplők pedig büszkén fogadták a megérdemelt gratulációkat.

Gazdag élményekkel és az izgalomtól kicsit fáradtan tértünk haza.

(Évi)

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

Ez a gyógyír minden betegségre és ártalomra,
Minden gondra és bánatra,
Az emberi nem összes bűnére.
Ez az egyetlen szó: „SZERETET”.
Ez a szent erő,
Amely életet teremt és alakít.
Valamennyiünk számára ez ad erőt,
Hogy csodákat tegyünk.

(Lydia Child)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

December 11-én pénteken délután összegyűltünk a cserkészházban, hogy kicsit ráhangolódjunk a karácsonyra, Jézus születésére.

Megvacsoráztunk, majd közösen megnéztük a Kaszap István életéről szóló darabot a Közösségi Házban. Mindnyájunknak, nagyon tetszett, nagy hatással volt ránk, mivel Kaszap István is cserkész volt, és az időbeni távlat sem olyan nagy, hogy nehéz lenne azonosulni vele. (Rendtársai közül, akikkel noviciátusát töltötte, még többen élnek.) Az előadás után visszamentünk a cserkészházba ahol az esti (éjszakai) tábortűz vette kezdetét, melynek része volt az esti mese is. A kis gyufaáruslány meséjét hallottuk. A történet sokaknak ismert lehet. Egy nélkülöző kislányról szól aki Szilveszter éjszakáján halálra fagy. A kislánynak halála előtt víziói vannak. Sorra gyújtogatja a gyufaszálakat először egy meleg kályhát lát, majd egy sült libát, aztán egy karácsonyfát látott végül pedig a már halott nagyanyját látta, akitől kérte, hogy vigye magával. S így is történik, a lányka boldogan elszenderedik.
Az esti ima alkalmával arról elmélkedtünk, hogy mik voltak a kislány vágyai, s mik a mi álmaink, vágyaink.
Nekünk milyen természetes a fűtött lakás, ő a meleg kályháról csak álmodott. Számunkra magától értetődő, hogy minden étkezésnél eleget ehetünk, ő az ételről csak álmodott. El sem tudjuk képzelni a karácsonyt díszes, csillogó-villogó karácsonyfa nélkül, neki nem adatott meg még ez sem. Sokan vannak körülöttünk akik szeretnek minket, gondolnak ránk, a kislánynak nem volt senkije a földön élők között.
Ima után hálózsákjainkban nyugovóra tértünk. Szombat reggel 7:30-kor volt ébresztő. Aztán reggeli, majd a reggeli torna következett.
Ezután a Csillagpuha éjben című dalt elmélkedtük át a Szentírás segítségével.
Az éneklés után különféle karácsonyi díszeket készítettünk papírból, dióból, dugóból. Nagyon tetszetős darabok születtek.
A barkácsolás után ebéd következett, nagyon finom ebédünk volt a Valent család közreműködésével.
Ebéd után rendet raktunk, és mindenki hazament. Talán egy ici-picit jobbá váltunk, mint előtte voltunk.
Kívánom mindnyájunknak, hogy a csillagpuha éj csendjében leljünk rá, ismerjünk rá a Titokra.

Csillagpuha éjben titkot súg a csend,
Angyal kórus ajkán alleluja zeng,
Szűzi virág árasztja illatát,
Jessze ősi törzsén kivirul az ág.

roli

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére