Vissza az újság tetejére

Az Érsekvadkert - térsége Támogató Szolgálat munkáját ma már talán senkinek sem kell bemutatni. Az összetett feladatkör egyik kiemelkedő pontja a sérült gyermekek heti foglalkoztatása. A családias hangulatú délutánokat megkoronázza az, ha egy - egy kirándulásra vagy kulturális programra elmehet a kis csapat. Így történt ez szeptemberben is amikor kétszer is "felfedezhettük a világot". Először Nőtincsre mentünk.

 Talán vannak, akik nem tudják, hogy itt az erdő alján, patak partján a mesevilág és a valóság, a múlt és jelen határán fekszik a Seholsziget Élménypark.

Kati néni, a vezetőnk, nagyon nagy szeretettel vezetett minket körbe és mutatta be a parkot. Mintha egy kis időutazáson vettünk volna részt. A régi paraszti élet szerszámai, mezőgazdasági eszközei ma már, mint kiállított tárgyak fogadják a kíváncsi pillantásokat. Az épületek falait csodaszép famunkák borítják de a pihenőhelyek asztalai, padjai is egy remek fafaragó művész alkotásai. A díszes, faragott oszlopok büszkén magasodnak az út mellett odavonzva minden tekintetet.

 Persze azért a "komoly" látnivalókon kívül elsősorban a gyerekek világa ez.

Találkozhattak olyan állatokkal, melyeket eddig nem vagy csak a könyvekből, mesékből ismerhettek. Az pedig, hogy ezeket az állatokat meg is simogathatták egy életre szóló élményt jelentett számukra. Az indiánsátrakat nem csak kívülről, hanem belülről is megnézhettük. A mesebirodalom elemei, a kosárhinta, csúszda, labirintus mind-mind remek szórakozást nyújtottak a gyerekeknek.

Az állatok védőszentjéről elnevezett Szent Ferenc kupola 170 éves platánból faragott asztala és padjai lehetőséget adtak az izgalomtól is megfáradt kis csapatnak a pihenésre. Persze érdekes látnivaló itt is akadt bőven. A nap fénypontja a kis Tincsi lokomotív volt. Talán bátran állíthatom, hogy a magyar vonattörténelem összes utasa nem érzett akkora örömöt, felszabadultságot, mint ezek a gyerekek. A gumikerekű kisvonat a "füttyel, pöfögéssel" teljesen ismeretlen volt számukra. A gyönyörű napsütésben "száguldott" velünk a kisvonat és Ők közben gondolatban mindenek lehettek, amikről eddig csak álmodni mertek.

 Másik utunk Hontra Tsitári-forráshoz (Csitári) vezetett.

Ennek a zarándokhelynek különös kisugárzása van. Megnyugodott kicsit a lelkünk és úgy éreztük, hogy erőt kaptunk az élet további akadályainak, kihívásainak legyőzéséhez.

Hiszünk és bizakodunk. A kápolna mellett található Szűzanya szobornál mécseseket gyújtottunk, elhelyeztük a virágunkat, és közösen imádkoztunk. Ez után a meghitt pillanat után a családias hangulatot csak emelte, hogy egyik "kis-nagyfiút" 18. születésnapja alkalmából tortával, dalokkal felköszönthettük. Az ünneplés után tettünk egy rövid sétát a környéken, etettünk, simogattunk lámákat is. Végül természetesen mi is megtöltöttük a csodatévő forrás vizével az üres flakonjainkat és lelkünkben különös megnyugvással, szívderítő érzésekkel, élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Járfásné Évi

Vissza az újság tetejére

Szerzetessé válni!?

Elmondani nem is olyan nehéz, megélni viszont már összetettebb feladat.

Hogy valaki szerzetes lehessen, azt a legtöbb szerzetesi rendben hosszas felkészülési folyamat előzi meg, amely során három meghatározó állomással találkozik a szerzetességre készülő. A legelső ilyen állomás a jelölti idő végén a beöltözés; a második az egyszerű fogadalom és a felkészülést az örök fogadalom zárja le. A világi életben ezek a fogalmak a barátságnak, jegyességnek és házasságnak felelnek meg.

A Vadkerti Harangok olvasói közül többen hallottak róla, hogy tavasszal beköltöztem a bencés rend bakonybéli monostorába, mint jelölt. Ennek az időnek két fontos szerepe van egy jelölt életében. Egyrészt, hogy a szerzetes közösség megismerje a jelentkezőt, másrészt pedig, hogy a jelentkező mélyebben megismerje a szerzetesi életet. Mindkét megismerés jelentősége abban rejlik, hogy kiderüljön, a jelölt valóban a szerzetesi életre hivatott-e. A jelölti idő nem abból áll, hogy a jelentkező tananyagokat tanul meg és valamilyen vizsgák formájában számot ad a megszerzett ismeretekről, hanem egyszerűen bekapcsolódik a közösség életébe, hétköznapjaiba. Részt vesz az imádságokon és részt vállal a munkákból, és mindeközben elmélyítheti kapcsolatát az Istennel.

Az imádságok ideje monostoronként változik. Bakonybélben napi öt alkalommal: reggel fél hatkor és fél hétkor, délben, délután öt órakor és este fél kilenckor vannak a közös imádságok. Ezek alkotják a nap vázát. A munkákat délelőtt és délután az imádságok között végzik a közösség tagjai. Személyenként és feladatkörönként különböző arányban keveredik a szellemi és a fizikai munka. Ez utóbbiak közé tartozik a hatalmas monostorépület és az udvar rendben tartása. A rendháznak van egy nagynak számító arborétuma és egy gyógynövénykertje, amelyek gondozása részben szintén a közösségre hárul. Vannak kézműves tevékenységek is, amelyeket teljesen (műtárgyak másolása) vagy részben (gyógynövénykert) a szerzetesek végeznek. De olyan is akad, amit a közösség kis létszáma miatt az évek folyamán világiaknak engedtek át (gyertyaöntés, könyvkötészet). Szellemi munkák között pedig többek között olyan tevékenységekkel találkozhatunk, mint könyvkiadás előkészítése, látogatók kalauzolása, lelkigyakorlatok vezetése, lelkipásztori munkák és kulturális programok szervezése.

Ennek a közösségnek és szerzeti életnek voltam a jelöltje november elejéig. Azért használok múlt időt, mert a jelölti időm saját döntésem alapján ekkor véget ért. A közösség tagjai a beöltözésem időpontját november végében jelölték meg. Amikor az én állásfoglalásomra került a sor, hosszas megfontolás és beszélgetések után azt kértem a monostor elöljárójától, hogy bocsásson el, mert nem érzem magamat eléggé elhivatottnak a szerzetesi pályára. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy nem volt jó, talán csalódtam, vagy nem ezt vártam, esetleg kudarcot vallottam. Ezekről szó sincs. A bakonybélben töltött közel nyolc hónap teljes értékű, tartalmas és hasznos volt számomra. De ahhoz, hogy valaki szerzetesnek menjen nem elég az, hogy jól érzi magát. Ha valaki pusztán azért akar szerzetes lenni, mert jó; esetleg nem érik csalódások; azt kapja, amit várt és még a kudarcok is elkerülik, akkor az az ember nagyon keveset értett meg a szerzetesség lényegéből. Egy beszélgetésünk alkalmával Várszegi Asztrik főapátúr azt mondta: 'A monostor nem csupán egy hely, ahol a szerzetesek élnek, hanem egy hely, ahol az ember mélyebben megismeri önmagát.' Pontosan ezt tapasztaltam meg a jelölti idő alatt. Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki szerzetes vagy pap legyen, nem elegendő, hogy valaki jó, becsületes és kötelességtudó. Ahhoz teljes szívből jövő elhivatottság kell. Magamban pedig csak részben találtam meg ezt az elhivatottságot, és emiatt tartom helyesnek a döntésem, hogy nem öltöm magamra a szerzetesi ruhát, hanem mint világi hívő próbálom megvalósítani Isten belém ültetett szándékát.

Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, aki biztató és bátorító szavakkal valamint imádsággal, fohásszal segítettek, vagy egyszerűen csak gondoltak rám a jelölti időm alatt. Isten áldja meg őket jóságukért.

Ha valaki a leírtak ellenére mégis úgy gondolná, hogy kudarc vagy csalódás miatt hoztam meg a döntésem, akkor annak azt kívánom, hogy csak ilyen kudarcok és csalódások legyenek az életében. S ha kívánságom valóra válik, akkor biztosan nem lesz kétséges számára, hogy miért is kívántam mindezt.

A boldogok sorába lépett

 Ha belepillantunk nemzetünk történelmébe két dolog erősen kirajzolódik. Az első királyunkat (Szent István) szentként, míg az utolsót, a IV. Károly névre hallgatót példamutató életük végett boldogként emelte oltárra egyházunk. A második észrevétel az lehetne, hogy az Árpád-ház szentjeit számban a XX. századiak követik. Apor Vilmos, Batthyány-Strattman László, Salkaházi Sára, IV. Károly király után a nehéz helyzetben mutatott életpéldájuk alapján immár Meszlényi Zoltán segédpüspök is oltárra emeltetett.

Új példaképünkről tudni kell, hogy a közelünkben lévő Hatvanban született 1892. január 2-án. 1909-től  Rómában tanul és 1915.október 28-án szentelték pappá. Az egyházáért és népéért végzett szolgálata már 1931-ben esztergomi kanonoki tevékenységgel folytatódik.

1937 október 1-től már esztergomi segédpüspökké nevezi ki a Szentatya, a püspökszentelése már e hó 28-án meg is történik. Ettől kezdve a Kassa-Rozsnyó magyarrész apostoli adminisztratúra helynöke. 1950. június 17-én az Esztergomi Káptalan helynöke lesz. Tevékenységét nem nézte jó szemmel, a Rákosival fémjelzett kor politikai vezetése, és még ebben az évben,  vádak nélkül letartóztatják és elhurcolják. Nem sokáig bírta a kistarcsai rendszer vallomásra bíró eljárásait. Hitének és nemzeti hovatartozásának megtartásával, az egyházat megbontó törekvéseknek élete árán is ellenállva, már 1951. március 4-én lelkét visszaadta teremtőjének. Testének emberhez méltó eltemetésére csak 1966. június 24-én kerülhetett sor az esztergomi bazilikában. A boldoggá avatására 2004. március 10-én indult eljárásra 2009.10.31-i Boldoggá avatása tette fel a pontot. S hogy nem a véletlen műve ez a méltóság, tanúskodjon arról az új boldogunk egy 1945. júniusban elhangzott szentbeszéd részlete:

 Évtizedek harcai megtanítottak arra, hogy nevelőim figyelmeztetései nem voltak túlzások. S amikor a múlt év őszén Istenben boldogult főpásztorunk tisztán látva népünk tragikus sorsát, kiadta papjainak a parancsot, hogy mindenki küldetéséhez híven maradjon meg a gondjaira bízott hívek között, s amikor figyelmeztetett a nála szokásos egyszerű, keresetlen szavakkal, hogy a papoknak a legnagyobb megpróbáltatások idején teljesíteni kell kötelességeiket, még a vértanúság árán is: a martirium gondolata nem döbbentett meg, nem csodálkoztam, természetesnek tűntek fel az Üdvözítő szavai: eljön az óra, hogy mindaz, ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni Istennek.

(szerkesztőség)

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

 Egy hét éve húzódó ügy végére tett pontot az Emberi Jogok Európai Bírósága. Kimondták, hogy a tantermekben elhelyezett keresztek szülői és diákjogokat sértenek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Olaszországot az iskolai osztálytermekben található feszület miatt. Az Európa Tanács égisze alatt működő, strasbourgi székhelyű bíróság szerint az iskolai kereszt sérti egyfelől a szülők jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerinti nevelést biztosítsanak a gyermeknek, másfelől a sérti a gyermeknek a vallásszabadsághoz fűződő jogát.

A kitiltott Isten válasza:

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik. Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja. ”Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló”

És a válasz? “Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.

            Tisztelettel: Isten”

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére