Vadkerti harangok
2009. Szeptember

A hála jegyében
Szentmiseszándékok
Hála
A magyar kenyér
Keresztút a Papok évében II.rész
Felhívás
Az ars-i plébános
Imádság
Evangélium mindennap
Búcsúi pillanatkép
A Szentírás és az emberi szavak
Hálás vagyok
Ellesett gondolatok
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

A hála jegyében

(Gondolatok a körmenet után)

Fotó: Kristók János Augusztus 29., vasárnap van. A tegnapi esős nap után még a nap is lemosolyog a falunkra, hisz napok óta titokban figyelte az ünnepi készületet. Még kilencet sem ütötte el a toronyóra, mégis népviseletet öltött emberek színes forgataga tart az egész évben szorgos asszonyi kezek által gondozott park közepén álló templomunk felé, hogy közösségben adjanak hálát Istennek a szorgos munka által megtermett javakért.

 Belépve a templomba, már a főoltár díszítése is magával ragadó. Piros és fehér virágok zöldjeik környezetében a nemzeti színeinket szimbolizálva emlékeztetnek bennünket magyar voltunkra, míg az először jelenlévő boldogi testvérek főoltár elé helyezett ország-hajón utazó Mária szobor „szentistváni „felajánlást juttatja eszünkbe. A jelkép sor tovább folytatódik. A tömérdek és most a templomunkat ékesítő gyümölcs, amely a szentmisét követően végig vonul a polgárőreink által biztosított főutcán, ismét jelen van a nagykátaiak által virágból készült szent korona és jogar, hogy felidézze bennünk első szent királyunk ma is élé népéhez szóló intelmet, erőt Fotó: Kristók Jánosadva általa a magyar és keresztény megmaradás akaratának erősítéséhez. Még két megható látvány mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az egyik az iskolatáblányi virágból készült „nagy-magyarország „térképe, benne jelenlegi kis hazánkkal, hogy sose feledjük a leszakított területen élő, talán nálunk is magyarabb testvéreinket, míg a Szent Gellértet ábrázoló települési címer első megjelenése e nagy ünnepen a hagyományhoz való hűségre figyelmeztet bennünket.

 Fél tízkor már tömve a templom. Egy tűt sem lehetne leejteni. Még az ajtókon kívül is állnak, hogy részesei lehessenek a közösség egyik legnagyobb, körmenettel záruló ünnepének. A tömeges jelenlét, mint azt Lukács András plébános atyánk a szentbeszédében megemlítette, azt mutatja, hogy minden fajta álhír ellenére sem veszett ki az emberi szívekből a hála, megérezve azt, hogy hála nélkül nem élet az élet.

 Tudunk hálát adni, hogy a búzaszenteléskor felhangzó kéréseink az itt látható Fotó: Kristók Jánoseredményt hozták. Tudunk hálát adni, hogy ebbe a környezetben születtünk, nem pedig Afrika valamely nélkülözést nyújtó sivatagában, vagy a jégbirodalom eszkimói között. Az aszályért is tudjunk hálát adni az Istennek, hisz bennünket nem súlytott a híradásokban látott árvíz és jégverés.

 Hála jár szüleinknek is a felettünk átvirrasztott éjszakákért, a nekünk szentelt időért. Hála illet meg minden szorgos kezet, hisz nélkülük nem lenne ilyen szép a környezetünk, nem teremnének a mezők, nem működnének a gyárak és üzemek, nem égne a villany és a csapból sem folyna a víz.

 Nekünk is jól esik, ha a hála jeleként azt mondják: köszönöm az ebédet, a tiszta ruhát, a figyelmeztető szavakat. S ha nekünk jól esik, így van ez másnál is. Sőt a hála szava ki is jár jótevőinknek, de leginkább kijár ez annak, aki a világot teremtette és ma is fenntartja.

 A hála szavai nem egy-egy alkalom szavai. Annak nap, mint nap fel kell csendülniük az emberi szívekből. Erre figyelmeztet minden szentmise elbocsátó üzenete, a most rendezett módon megvalósult körmenet imádságos légköre, hogy a megélt élmény által levessük a ránk telepedett, csak a rosszat látó, pesszimista gondolkodást, s a legnehezebb élethelyzeteken azok jó oldalát lássuk meg.

(én)

Vissza az újság tetejére

Hála

 A hála „a köszönetnek és a lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése”, mondja a szótár. A hívő ember elsősorban Istennek hálás, azután a szüleinek, a hazájának, a szülőföldjének, az iskolának, a hivatásának, és így tovább. Az egyes ember hálás lehet a világnak, az egész eddig élt emberiségnek, minden élőnek és holtnak,  hogy létezik, alkothat, ha tud és gyarapíthat is talán valamit mindazok kedvéért, akiknek hálával tartozik. A hála, mint érzés bonyolult dolog, mert olyan tartozás, melyet valójában ritkán egyenlítünk ki, vagy ha mégis, akkor a szeretetláncolatban mások felé fizetünk, mert az adományozó már nincs az élők sorában, talán nem is ismertük. Számtalan személyes eset jut eszembe, amikor kiegyenlítetlen maradt a tartozás. Most nem szólok az Istennek szóló, amúgy is kiegyenlíthetetlen adósságunkról, csupán a velünk és értünk történt emberi jócselekedetekről. Persze itt sincs és nem is lehet szigorú könyvelői, bankári számvetés, hogy pontosan ki mivel tartozik és mit követel, éppen ez minden emberi érzés, erkölcsi meggondolás gyönyörűsége: csak Isten lesz a megmondhatója, felénk billen-e a mérleg.

 Sok-sok száz vagy ezer nevet kellene felsorolnom, ha szeretném legalább szóban vagy írásban kifejezni hálámat, ráadásul sokak nevét nem is tudom, még azokét sem, akik többször megmentették életemet. Nem tudom az őrangyalom nevét sem, aki a válságos időkben mellettem állt, csak legközelebbi családtagjaim, barátaim, munkatársaim nevét ismerem. És azt is tudom, hogy sokszor voltam hálátlan, mentségen sincsen, majd el kell számolnom ezzel is az Örök Bíró előtt. Hiába hivatkoznék más bajokra, elfoglaltságra, szegénységre, betegségre, a hálátlanság mulasztásos bűne megmarad, és égeti lelkemet már itt a földön is. Hálával tartozom annak a sok-sok ezer könyvnek is, melyek tanítottak, szórakoztattak, neveltek, hitet és reményt adtak. Beláttatták velem azt is, hogy az erényt kell feléleszteni, akkor a gonoszság magától is elmúlik.

 Nehéz időket élünk, és alighanem válságos évek várnak hazánkra és az egész világra is. Ilyenkor át kell gondolnunk egész eddigi földi életünket, céljainkat, értékrendünket, önmagunkhoz és felebarátainkhoz fűződő, meggyengült vagy elszakadt kapcsolatainkat. Ilyen időkben különösen nagy hálával tartozunk azért, hogy keresztények vagyunk, és minden bajban társunk a Vígasztaló. Beteg és önző társadalmunknak talán még hasznára válik, hogy megpróbáltatásban erősödni fognak a közösségek, újra fontossá válik a keresztényi szeretet és összefogás ( Lásd a terményhálaadás) a mindennapokban is, nem csak a templomi események kapcsolatában. Rövid időn belül megváltozna általa a világ arculata, s ezért minden kereszténynek meg kell tennie amire képes. Aki meg akarja változtatni a világot, annak a tapasztalatok szerint a változást önmagán kell kezdenie. Legyünk hát hálásak Istennek, hogy segít nekünk ebben.

/SzSzP/

Vissza az újság tetejére

A magyar kenyér

Jártam Párizsban.
Jártam Velencében.
Voltam a messzi kéklő tengeren
A meséknek földjén, hol a nap tüzében
A banán és a manna is terem.
Ittam pezsgőt és nyeltem osztrigát is,
A messzi, messzi kék hegyek megett.
De soha sehol nem találtam
Az édes, foszlós, magyar kenyeret.

Láttam csemegék ínyenc tálalását,
Tartármártásban ezüstkanalat.
Láttam roskadni a damasztos asztalt,
A gránátalmák dús terhe alatt.
De valami mindig úgy hiányzott,
És ha csendes szelíd este lett,
A két kezem összetettem, úgy kívántam
Egy darab, foszlós, magyar kenyeret.

Te magyar ember, hogyha leülsz délben
És a kenyér után nyújtod kezed,
Tán sóvárogva gondolsz messzi tájra,
Más országokra a kék hegyek megett.
Vigyázz! És imádkozz a magyar kenyérért,
Hogy mindig jusson abból egy szelet.
Mindig adjon a kezedbe az Isten
Egy darab foszlós, magyar kenyeret.

(ismeretlen szerző verse dr.Gombos Miklósnétól)

Vissza az újság tetejére

Keresztút a Papok évében II.

Keresztúti stációk - Érsekvadkert (fotók: Kristók János)

III. állomás - Jézus először esik el a kereszttel

A porban, a földön látjuk a Mestert. Nem csak hordozza a keresztet és szenved terhétől, hanem a kereszt teljesen a földre kényszeríti. Onnan lentről egész másként látható a lényeg, az igazán fontos valóságok. Jézus jelentőségteljesen részt vállal azokkal emberekkel, akiket az élet nehézségei megtanítanak erre a különleges látásmódra.
(rövid csend)

- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit Isten a szegények evangelizálására küldött!
- Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha nem segítettük a hivatások kibontakoztatását személyes példamutatásunkkal! Fájlaljuk, ha a te meghívó szavad a mi mulasztásaink miatt nehezen jutott el a megszólítottakhoz. Segíts, hogy a mi személyes, és tettekben megmutatkozó tanúságtételünk az Egyház küldetésének része lehessen!

Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!

IV. állomás - Jézus Szent Anyjával találkozik

Mária, a fájdalmas Szűz hősies lelkülettel, az Istenbe vetett bizalommal áll a szenvedésben Fia mellett. Édesanyaként és az Úr szolgáló leányaként teljesítette hivatását. A megváltás művében az üdvösséget ajándékozó Isten különleges feladatokat bízott rá.
(rövid csend)

- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki Isten és az emberek áldozati ajándéka vagy!
- Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha képességeinkkel és tőled kapott talentumainkkal nem segítettük papjaink munkáját! Irgalmazz nekünk, ha csak mindig vártunk valamit Egyházadtól, és nem tudatosodott bennünk az, hogy minket, az istengyermeki méltóság és királyi papság részeseit, a megváltás ajándékozásában munkatársaidként akarsz látni!

Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!

V. állomás - Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

Cirenei Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel vállaló ember példaképe. Vállalja a kényelmetlenséget, a megalázottakkal való sorsközösséget, a szolidaritást, az együttérzés kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos, és mély üzenetet közvetít ő számunkra.
(rövid csend)

- Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap és Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha felszínesen tekintettünk a papi hivatás ajándékára, ha nem fedeztük fel benne a te mindennapjainkban megmutatkozó irgalmasságodat, és szeretetedet! A papi hivatás titkokat rejtő valóságában te most is kifejezed nekünk: életutunk társa akarsz lenni papjaid szolgálata által.

Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!

Vissza az újság tetejére

Felhívás

A papok éve van. Imáink középpontjába állítsuk most Őket. Hogyan tehetjük meg ezt szervezett formában? Úgy, hogy csatlakozva a már imádkozó testvéreinkhez, Gyurcsekné Marikától kérünk egy imaszándék cédulát, melyen olvasható az adott pap neve és szolgálati helyének címe.

 A képlet innen egyszerű. Minden nap egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elimádkozása az adott atyáért, valamint nevüket és dátumot ráírva az adott lapra postázzuk az atya címére azt. Ezzel a tettel is tanúi lehetünk annak, hogy a kálvária búcsún hallottak nem süket fülekre és kő szívekre találtak

Vissza az újság tetejére

Az ars-i plébános

 A szegényekkel szemben olyan részvevő volt, mint Szent Balázs vagy Szent Erzsébet. De mert magától nem sokat tudott elvonni számukra, paraszt esze más megoldást talált ki. Amikor már hírneve nagy volt, jó pénzért eladta használhatatlan ruháit, agyonhasznált cipőit, és a pénzt szétosztotta szegényei között. Páli  Szent Vince elítélte a koldulást, de az ars-i pap gyerekes okoskodással védelmére kelt  e „foglalkozásnak”, ugyanis vannak, akik a látszólag egészséges koldusnak azt mondják: „Naplopó, restelli a munkát.  Miért nem dolgozik, hiszen fiatal és erős”. Nem tudhatjátok, vajon nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény koldulással keresse meg kenyerét. Vannak, akik azt mondják: Ó! Helytelenül használja fel az alamizsnát. A szegény felett aszerint fognak ítélni, miként használta fel a kapott alamizsnákat és az ítélkezés ebben az esetbe sem a mi feladatunk. Ám az alamizsna adó is megítéltetik az alamizsna minőségének függvényében a „végelszámoláskor”. És gyakran elmesélte azt a csodát, amely Istenes Szent Jánossal történt meg: Egy alkalommal a szent egy szegény ember lábát mosta, s hirtelen azt látta, hogy azon olyan sebek vannak, mint egy keresztrefeszítetten. „Te vagy hát, Uram!”- kiáltott fel, de a szegény eltűnt.

 A szobája sarkában állt a szentünk ágya, mely egy különös tűzvészben majdnem elégett. Az ördög éveken keresztül kísértette, kínozta, hogy kihozza sodrából és megfélemlítse János atyát, az ars-i papot. „Tréfái” bizony borsosak voltak. Itt van például az említett tűzeset, mely Vianney János halála előtt három évvel történt, fényes nappal. Az öreg plébános már éjfél után átment a templomba, hogy elkezdje a gyóntatást. Reggel hétkor szaladtak hozzá az emberek, hogy láng csap ki a szobájának ablakán. Vianney odaadta szobája kulcsát, de nem zavartatja magát különösképpen és az alábbi megjegyzést tette: „Ez a gonosz fickó (így nevezte az ördögöt) nem tudja megfogni a madarat, hát felgyújtotta a kalitkát”.

 Valóban, a szobába behatoló emberek félig elégve találták az ágyat és a mellette lévő bútorokat. De a tűz megállt Szent Filoména egy ereklyéjének sarkán, amely a kredencen állott. A tűz minden külső ok nélkül ütött ki és aludt el. Amikor a plébánosnak megvitték a hírt, csak ennyit válaszolt: „Már hosszú ideje kérem Istentől ezt a kegyelmet, s most végre meghallgatott. Én lettem a falu legszegényebb embere, hisz mindenkinek van ágya, csak nekem nincs.”

 Ne lepjen meg bennünket a nyugodt hang: a „fickó” idestova már 30 éve gyakori vendége,  s a látogatások százszor és százszor is megtörténtek évente. „ A fickó és én – mondta egy alkalommal- szinte pajtások lettünk. A szent gyakran beszélt is hozzá, mert úgy érezte, megalázza kísértőt, ha felfedi annak jelenlétét. A sátáni támadás elhárítást mindig keresztvetéssel kezdte, amely szent fegyverként működött, és imával folytatódott, amely gyakran tartalmazott a sátánnak címzett kiszólásokat is. Kölcsönös, gyóntatószéken kívüli harcaiknak több esetben tanúi is voltak, amiről életrajzának elolvasásával szerezhetünk élményt nyújtó információkat.

 Az egyszerű pap a híveinek nyelvén és egyszerűen prédikált és rengeteget gyóntatott, hisz mind mondotta, pihenni ráér a paradicsomba is. Nem hagyott helyet a sátán térnyerésének, s méltán tiszteljük a plébánosok védőszentjeként.

Vissza az újság tetejére

Imádság

Hozzák immár a Szentírást,
A bölcsességnek könyveit,
Fogadja fény és tisztelet
Az Úr szavát ez illeti!

Hallgassuk csöndben, éberen,
Figyeljen rá az értelem,
Hirdess bátran nyelv és száj,
Őrizze jól a tiszta szív.

Az Úr igéje oly erő,
Eltörli majd a vétkeket,
S magja, ha jó földbe hull,
Meghozza bő gyümölcseit.

Atyaistennek glória,
Ki szent Igét küldte el,
Áldassék most a Lélek is,
Ki minden értés mestere.

(Netről)

Vissza az újság tetejére

Evangélium mindennap

 Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vontatják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszakat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő”, olvashatjuk a Mt 13,47-53 szentírási részben.

 Ennek a példabeszédnek a mondanivalója is ugyanaz, mint a búzáról és a konkolyról mondott hasonlaté. A jók és a rosszak együtt élnek (olykor az utóbbiak uralkodnak is) ebben a világban mindaddig, amíg Isten ítéletet nem tart. Emberileg talán sokszor (napjainkban is) siettetnénk az ítéletet, de Isten türelmet gyakorol mindenki iránt. Várakozásának értelme az lehet, hogy igazságossága nem éri azonnal az embert, hanem mindenki lehetőséget kap a javulásra.

 E közérthető példabeszéd minden hallgatót önvizsgálatra indít, ugyanakkor döntésre késztet Isten Országával kapcsolatban. A döntés, egyrészt meghatározza magatartásunkat a jelenben, másrészt örök sorsunkat is eldönti. Kedves olvasó, Te hová teszed le voksodat morális válsággal küzdő korunkban?

(his írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Búcsúi pillanatkép

Fotó: Kristók János Még alig múlt el két hét azóta, hogy részesei lehettünk a terményekért hálát adó szentmisének és az azt követő körmenetnek. Azt megelőzően a Patak felé vezető út mentén teremtettek rendezett környezetet az emberek, míg most a kálváriánkhoz vezető út és a kápolna egész területe öltött új ruhát, hogy méltó környezetben fogadja az ünnepeltet. Ki is most az ünnepelt? Tevődik fel a kérdés egyesekben. A válasz is egyszerű és többször kicsengett apát úr szavaiból a szombat esti és a vasárnapi, templomtól induló és oda visszatérő (az utat Ary Erzsébetnek az óvoda falán elhelyezett emléktábla megszentelésével megszakítva) körmenettel ékesített szentmisék és keresztút tanításából. Az ünnepelt itt látható a sátor takarásában álló kereszten, aki a szentmise keretében újból beleszületik a világba azért, hogy találkozhassunk vele, magunkhoz vegyük, és támaszul elvigyük a hétköznapok csataterére.

 Szombat este fél hat van. Keresztút részesei vagyunk. A keresztút a papok évéhez kötődik, de felhívja figyelmünket minden megbérmált hit mellett tanúságot tevő kötelezettségére. Megváltónk mindannyiunk lelki üdvéért minden bennünket korholó szó nélkül vállalta a szenvedést. Mi vajon tudunk-e hasonlóan viselkedni, Vagy úgy érezzük, hogy csak nekünk nehéz az élet. Mily könnyen meglátjuk mások hibáit, míg a magunkéival nem foglalkozunk. Nem vesszük észre embertársaink szenvedést, közömbösen elmegyünk mellettük azzal, hogy rosszkor voltak rossz helyen, ezért nem volt szerencséjük. Nézzünk magunkba és vizsgáljuk meg azt, hogy a Jézust valószínűen nem ismerő Cirenei Simon módjára tudunk-e részt vállalni felebarátainknak adott segítségen keresztül Jézus keresztjének hordozásában, tudunk-e Veronikák lenni, vagy inkább a terheket rakjuk mások keresztjére és vonjuk meg tőlük a kendő nyújtotta enyhülést. Tudunk-e legalább abban Pilátus lenni, hogy való világunk Isten tagadó légkörében kiállunk Jézus mellett idézve Pilátus mondatát: én semmi bűnt nem találok Őbenne.

 Jézus működése idején tisztában volt azzal kinek tartják őt az emberek. Mai nyelven szólva közvéleményt kutatott. A szentmise tanító részében Péterhez intézte a kérdést, hogy kinek tartja őt. Gondoljunk bele, hogy mi, mai „péterek” kinek tartjuk Jézust? Talán a korszellem diktálta idejét múlt történetnek, magyarázva ezzel elkövetett bűneinket. Talán az anyagi előre jutásunk is fontosabbá lett, mint az örök élet?

 Két hete is szép volt a körmenet. A mai is lelkeket melengető érzést váltott ki sokakból. Olyan ez, mint a virágba borult gyümölcsfa. Örömmel tölti el látványa az emberi szíveket. De mi haszna a sok virágnak, ha gyümölcsének ízét a termés elmaradása végett nem érezhetjük? Teremjen hát ízletes gyümölcsöt a fa, a körmenetek hatása pedig kísérjen végig mindannyiunkat a hétköznapi alkotó munkában.

 2009-09-14.

Vissza az újság tetejére

ASzentírás és az emberi szavak

 A Szentírás a szentírók által közvetített üzenet könyvekben való összefoglalása. A nekünk adott kinyilatkoztatás ez, amelyet emberi nyelven Isten szavának mondunk. A felnőtt kereszténynek pedig szembe kell néznie az emberi nyelvnek nem csupán kiváltságos informatikai értékével, de esendőségével is. A leírt szöveg egyszerre lehetőség és korlát. A kinyilatkoztatás pedig nyelvünk korlátjaihoz is alkalmazkodik, amikor a végtelent, a Mindenhatót, az abszolút létező misztériumát véges emberi szavakkal próbáljuk megragadni. Szavaink hordereje mégis képes áthatolni az érzékelhető világ zónáján, különösen hasonlat formájában.

 Elég a legszentebb imádság első mondatát idézni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”…Atyánk?  Nem a szó biológiai értelmében, hanem hasonlatszerűen. A lelkiatya vagy a mozgalom atyja is csak átvitt értelemben „atya”. Mégis használjuk az elnevezést. –„ki vagy”-… Ebben már meghökkentő, hogy ugyanazt a szót alkalmazzuk Istenre, mint a teremtményekre. Mekkora a különbség az örök Van és a rövid életű ép hogy van között. Elképesztően kicsi a másodperc félmilliomod része. Mégis akad olyan atomrészecske, amely csupán ennyi ideig van, azután mássá alakul. A két van között ég és föld a különbség. -”szenteltessék meg a Te neved”, imádkozzuk. S megértjük, ha a bölcsek azt mondják, hogy Istennek száz neve van. Közöttük a Kimondhatatlan is szerepel. A tökéletlen emberi szavakat Istenre alkalmazni mégsem vakmerőség, csupán nyelvünk esendősége. Fénykép híján árnyképpel kell beérnünk.

 Amikor azonban már elfogadtuk szavaink tökéletlenségét, akkor vesszük észre, hogy a hasonlatok is tökéletlenek. Ezért, ha valamilyen földön túli eseményt akarunk érthetővé tenni, példázatokhoz, példabeszédekhez folyamodunk. Így tett Jézus is. Hasonlatokban szólt Isten országáról. Elég a tékozló fiú példabeszédet említeni. Hasonlataink azonban többnyire történelmi korhoz kötődnek. Ilyen például, amikor azt mondjuk a megdicsőült Krisztusról: ül az Atya jobbján. A Bibliában a fáraó ültette így maga mellé Józsefet. A történelemből ismerjük a társuralkodó fogalmát is, ami még érthetőbbé teszi, amit a Hiszekegyben imádkozunk.

 Beszédünk azonban akkor is tökéletlen, ha egy különleges lelki élményt akarunk szavakba foglalni. Hányszor halljuk: „Ezt nem lehet szavakkal kimondani”. Aztán mégis a szavakhoz folyamodunk.

 A Szentírás legfőbb üzenete, hogy általa mélyebben megismerjük Isten misztériumát és az Ő üdvösségi tervét, Isten országának Krisztusban kapott reményét. Olyan kincs ez, amelyért – Jézus hasonlatai szerint- annyi földi értéket érdemes odaadni, Ez az ország hasonlatokkal jobban megközelíthető. Mégsem hatástalan az emberi szó, amikor Üdvözítőnk bátorításával így imádkozunk: „Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a te akaratod!” A Miatyánk is szavakból font mondatok fűzére. Viszont kinyilatkoztatott imádság. S ez megerősíti az emberi szavainkba vetett bizalmunkat.

(béel)

Vissza az újság tetejére

Hálás vagyok

(Gondolatok az optimista létre hangolódáshoz)

A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti és nem valaki mással…
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok / van munkahelyem…
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy Barátaimmal tölthettem egy estét…
A ruhákért, amelyek kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm…
Az árnyékomért, mert kinn lehetek a napfényben…
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam…
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van…
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam…
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert ez azt jelenti, hogy hallok…
A mosni- meg a vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy ruhám is van…
Az esti fáradságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni…
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek…
És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy sok barátom van, aki szeretnek engem és gondolnak így is rám.

(E templomban hallott sorok személyre szabottan tovább bővítendők)

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

Az emberi természet lényege abban a sok ezernyi kis jótettben gyökerezik,
Amelyek meghatározzák mindennapjainkat.
Ha mi nem segítünk egymásnak,
Ki fog?

(madrell és gould)

Vissza az újság tetejére



Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2009.október 19. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

"Mindannyian úton vagyunk..." - Cserkésztábor 2.nap

Reggel meglehetősen rozsdás tagokkal ébredtünk, de nagy várakozással tekintettünk az előttünk lévő nap – és a 20 km-es táv - felé. Felvontunk a zászlót, megreggeliztünk, szétosztottuk az aznapi ebédet, és nekivágtunk.

Mielőtt folytatnám az útleírást, tegyünk egy vargabetűt (ami túrákon is igen sokszor megesik)! Nézzük meg kik is "működtetik'' a napnak a lebonyolítását!

Túborparancsnok: a táborban igazán tevőleges feladata nincs. A tábor előtt ő fogja össze a szervezést, a táborozás során "csupán'' a felelősséget hordozza és kritikus helyzetben felülbírálhat (ez utóbbi nem jellemző).

Napostiszt: a mindenkori napostiszt feladata itt, ebben a táborban is és egyébként is az, hogy a megtervezett napirendnek megfelelően levezényelje a napi feladatokat. Jelen táborban konkrétan: Elrendeli az ébresztőt, a takarodót, együttműködve az egyéb vezeti a túrát (térkép és a leírás alapján kijelöli az útirányt, diktálja a tempót, meghatározza a pihenők időpontját és hosszát, tartja a lelket, a kedvet a csapatban). Meglehetősen felelősségteljes feladat a napostiszti szolgálat.

Imafelelős : változatos imákat válogat össze az adott napra. Az "Imádkozzunk!'' vezény szó segítségével hangol imára reggel, este, étkezés előtt és után. 

Tábortüzes. 35-50 perces blokkot készít népdalokból, játékokból, amelyet este a tábortűz folyamán sorra veszünk.

Ebben a táborban volt témavezető is, aki egy szabadon választott (ami sokak érdeklődésére számot tarthat) témából felkészült. Aztán a nap során egy néhány perces bevezető után beszélgetést kezdeményezett és folytatott le az adott témából. Napostisztünk ezen a napon Bálint volt. Az ő vezetésével indultunk uticélunk, Nagymaros felé. Előzetesen úgy terveztük, hogy a Juliánusz-kilátóban éjszakázunk a település fölött ez a nap folyamán módosult, de erről majd később. Kissé hűvös, de napsütéses reggel volt. Még utunk elején a Kármán-forrásnál Betti vezetésével megejtettük az aznapi beszélgetésünket, ami a csodákról szólt. A bevezetés után közösen körüljártuk a témát, majd párokra szakadva folytattuk a diskurzust a nagy horderejű-, közismert, és az általunk átélt "hétköznapi'' csodákról. A Gyopár-forrás - Lajos- forrás - Kármán-forrás - Bükkös-patak útvonalon jutottunk el Pilisszentlászlóra ahol utunk féltávja volt, ahol jól megérdemelt ebédünket elkötöttük.

A pihenő után nem mondom, hogy újult erővel, de legalább jóllakva folytattuk utunkat Visegrád felé. 

Útközben kellemes meglepetés ért minket. A Holman család hívott, hogy töltsük náluk Maroson az éjszakát és a vacsoráról is gondoskodnak,melyet örömmel elfogadtunk.

Ezúton is szeretnénk megköszönni kedvességüket. Egy igen hosszú, megerőltető aszfaltos szakaszon fejeztük be a tábor Duna túlparti szakaszát. Visegrádon átkeltünk a Dunán Nagymarosra. Kellemes élmény volt már a Duna "innenső'' partján lenni. Ez már olyan "itthonabb'' érzés volt. Szálláshelyünkön kiadósan megvacsoráztunk, felvertük sátrainkat, tábortüzeztünk, imádkoztunk és befeküdtünk a vágyva-vágyott hálózsákjainkba, hogy erőt gyűjtsünk a másnapra.

A hűvös, tiszta Dunai levegő és a magunk mögött hagyott - több mint - 20 km gondoskodott az éjszakai nyugalmunkról. . .

folyt.köv.
Roli 

Helyreigazítás

Az előző számban a kisebbek cserkésztáboráról szóló írásunkban tévesen írtuk a konyhai segítőnk nevét. Helyesen: a kisebbek cserkésztáborának étkeztetésében vállalt munkájukért sok-sok köszönettel tartozunk Éva néninek és Margó néninek. Bocsánat!

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


 Az előző híradásunktól eltérően végül is Csepel adott otthont az Északi Körzet foci bajnokságának. Fiataljaink veretlenül nyerték a négy csapatos tornát, így először hozták haza az Axel Verner kupát.

 150 éves a testvér Kolping Családunk a németországi Günzburgban. A közös ünneplésre várnak bennünket. Meghívásuknak október 8 és 12 között teszünk eleget.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Október 1-től az esti szentmisék 6 órakor kezdődnek, előtte fél 6-kor Rózsafüzér imádság

A rózsafüzér: Hétfő-kedd-szerda a Kálvária kápolnánál, csütörtök-péntek-szombat este az esti szentmise előtt fél 6-kor a templomban.

Terménygyűjtés: Okt.8-9-10 r. 8-tól 5-ig a plébániára lehet hozni a kispapoknak szánt adományokat.

Okt. 18-án, Missziós vasárnapon a szentmiséken a missziók javára gyűjtünk.

Okt.23-án, NEMZETI ÜNNEP: ESTI SZENTOLVASÓT ÉS SZENTMISÉT MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.

 

Az októberi hónap végi szentségimádás Romhányban lesz.

Vadkertről és a Szentekről szóló egyházi könyv kapható!

Keresztelt(ek):

26. Zsiga László, Zsiga László és Horváth Katalin

Házasságot kötöttek:  


Máj. 25: Boda Gábor -- Kocsis Beatrix
Jún.27. Urbán István -- Félix Anikó
Aug. 1: Kovács Dávid -- Szikora Lívia
Aug.15: Sági Szabolcs -- Kruzslik Zita
Aug. 22. Szabó Zoltán -- Jakubecz Timea

Halottaink:
42. Bimbó Ferenc (1938)
43. Holman Tibor (1961)
44. Fábián Ignác (1929)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Október

1. csütörtök    - Balogh János, felesége Pistyúr Emerencia és hozzátartozók

                        - Paczola István 1. évforduló és elhunyt hozzátartozók

                        - Csillag Gyula, 2 felesége, gyermekeik, szülők és a család halottaiért

2. péntek        - Nagy István, felesége Kristók Emer, fiuk, szüleik és élő hozzátartozók

3. szombat     - Kiss András, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Halaj Ignác (15. évforduló) felesége Kosztrihán Mária, fuik Ignác, vejük és szüleik

                        - Kristók Sándor, szülei, Molnár Sándor, felesége Margit, fiuk, vejük és szüleik

4. vasárnap    - Holman Imre, felesége Záhorszki Mária, lányuk, unokájuk Hegyi János és a Hegyi család halottaiért

                        - Vitéz Ferenc, Dr. Borsa Mihály, NagyJános, 2 felesége, élő és elhunyt családtagokért

5. hétfő           -

6. kedd           -

7. szerda        -

8. csütörtök    - Szabó János, szülei, testvére és a Kaba család halottaiért

                        - Fábián Ferenc, szülei, testvérei, apósa, anyósa

9. péntek        - Boda Gyula, felesége, fiai, szüleik és Zachar László

10. szombat   - Súth János, szülei, veje és a Varga család halottai

                        - Boda János 2 felesége, szüleik, nászuk Csabák János és hozzátartozók

                        - Gréczi István, felesége Boda Mária, szüleik, fiuk István és hozzátartozók

11. vasárnap  - Holman István, felesége Vámos Erzsébet és fiuk Tibor

                        - Konopás István és a család halottaiért

12. hétfő         - Csillag István, felesége Erdős Margit, szüleik, Jakubecz család halottaiért

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök  - Szakács János, felesége Kovács Rozália, Halaj József, felesége Konopás Mária, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szabó Ignác

16. péntek      - Molnár János, édesapja, Kaba András, felesége, násza, nászasszonya és elhunyt családtagok

                        - Hálából 40. éves házassági évforduló

                        - Csillag Ferenc, felesége Jakubecz Margit, szüleik, élő és elhunyt családtagok, valamint Molnár József, felesége Boda Anna, szüleik és hozzátartozók

17. szombat   - Valkó Ignác, felesége Szarvas Erzsébet, hozzátartozók. – Hálából élő családtagokért

                        - Varga Ignác, felesége Pistyúr Margit és szüleik

                        - Varga Kálmán (15. évforduló), felesége, élő és elhunyt hozzátartozók

18. vasárnap  - Pálinkás és Híves család hozzátartozóiért

                        - Jakubecz János (30. évforduló) élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kristók János, 1 évforduló, szülei, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, fiai és unokájuk Szrenka József

                        - Hálából 60. házassági évfordulón

19. hétfő         - Fábián István, felesége Csillag Mária és elhunyt családtagok

20. kedd         -

21. szerda      -

22. csütörtök  - Csillag János hősi halott, felesége, szüleik és lányuk Erzsébet

                        - Pásztor János, szülei, apósa, anyósa és az Antal család halottaiért

23. péntek      -

24. szombat   - Jamrik Antalné született Kordics Borbála, férje, fiuk és a család halottaiért

                        - Kökény, Kovács, Gyurcsek és Urbán család halottaiért

                        - Hálából 50. éves házassági évfordulón

25. vasárnap  -

                        - Zöllei és Horváth család elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kalmár István, fia és élő és elhunyt hozzátartozókért

26. hétfő         - Hálából

27. kedd         - Lakatos Attila

28. szerda      -

29. csütörtök  - Dósa János és fia és a család halottaiért

30. péntek      - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, veje és unokája, hozzátartozók

                        - Záhorszki József, szülei, testvérei, apósa, anyósa és hozzátartozók

31. szombat   - Murányi István, felesége, fiuk, menyük, Kristóf Sándor és szülei

                        - Kristóf Józsefné Antal Mária, 2 testvére, édesanyja és apósa

                        - Záhorszki István, felesége Holman Ilona és hozzátartozók

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre