Augusztus 29.,
vasárnap van. A tegnapi esős
nap után még a nap is lemosolyog a falunkra, hisz napok
óta titokban figyelte
az ünnepi készületet. Még kilencet sem
ütötte el a toronyóra, mégis
népviseletet öltött emberek színes forgataga
tart az egész évben szorgos
asszonyi kezek által gondozott park közepén
álló templomunk felé, hogy
közösségben adjanak hálát Istennek a
szorgos munka által megtermett javakért.
Belépve
a templomba, már a főoltár díszítése
is magával ragadó. Piros és fehér
virágok zöldjeik környezetében a nemzeti
színeinket szimbolizálva emlékeztetnek
bennünket magyar voltunkra, míg az
először jelenlévő boldogi testvérek főoltár
elé helyezett ország-hajón utazó
Mária szobor „szentistváni „felajánlást
juttatja eszünkbe. A jelkép sor tovább
folytatódik. A tömérdek és most a
templomunkat ékesítő gyümölcs, amely a
szentmisét követően végig vonul a
polgárőreink által biztosított főutcán,
ismét
jelen van a nagykátaiak által virágból
készült szent korona és jogar, hogy
felidézze bennünk első szent királyunk ma is
élé népéhez szóló intelmet,
erőt
adva
általa a magyar és keresztény
megmaradás akaratának erősítéséhez.
Még két
megható látvány mellett nem lehet elmenni
szó nélkül. Az egyik az
iskolatáblányi virágból készült
„nagy-magyarország „térképe, benne jelenlegi
kis hazánkkal, hogy sose feledjük a leszakított
területen élő, talán nálunk is
magyarabb testvéreinket, míg a Szent Gellértet
ábrázoló települési címer első
megjelenése e nagy ünnepen a hagyományhoz
való hűségre figyelmeztet bennünket.
Fél
tízkor már tömve a templom. Egy tűt sem
lehetne leejteni. Még az ajtókon kívül is
állnak, hogy részesei lehessenek a
közösség egyik legnagyobb, körmenettel
záruló ünnepének. A tömeges
jelenlét,
mint azt Lukács András plébános
atyánk a szentbeszédében megemlítette, azt
mutatja, hogy minden fajta álhír ellenére sem
veszett ki az emberi szívekből a hála,
megérezve azt, hogy hála nélkül nem
élet az élet.
Tudunk
hálát adni, hogy a búzaszenteléskor
felhangzó kéréseink az itt látható
eredményt
hozták. Tudunk hálát adni, hogy
ebbe a környezetben születtünk, nem pedig Afrika
valamely nélkülözést nyújtó
sivatagában, vagy a jégbirodalom eszkimói
között. Az aszályért is tudjunk
hálát
adni az Istennek, hisz bennünket nem súlytott a
híradásokban látott árvíz és
jégverés.
Hála
jár szüleinknek is a felettünk
átvirrasztott éjszakákért, a nekünk
szentelt időért. Hála illet meg minden
szorgos kezet, hisz nélkülük nem lenne ilyen
szép a környezetünk, nem
teremnének a mezők, nem működnének a gyárak
és üzemek, nem égne a villany és a
csapból sem folyna a víz.
Nekünk is
jól esik, ha a hála jeleként azt
mondják: köszönöm az ebédet, a tiszta
ruhát, a figyelmeztető szavakat. S ha
nekünk jól esik, így van ez másnál is.
Sőt a hála szava ki is jár jótevőinknek,
de leginkább kijár ez annak, aki a világot
teremtette és ma is fenntartja.
A hála
szavai nem egy-egy alkalom szavai.
Annak nap, mint nap fel kell csendülniük az emberi
szívekből. Erre figyelmeztet
minden szentmise elbocsátó üzenete, a most rendezett
módon megvalósult körmenet
imádságos légköre, hogy a megélt
élmény által levessük a ránk
telepedett, csak
a rosszat látó, pesszimista gondolkodást, s a
legnehezebb élethelyzeteken azok
jó oldalát lássuk meg.
(én)
A hála
„a köszönetnek és a lekötelezettségnek
jótevőnk iránti érzése”, mondja a
szótár. A hívő ember elsősorban Istennek
hálás, azután a szüleinek, a
hazájának, a szülőföldjének, az
iskolának, a
hivatásának, és így tovább. Az egyes
ember hálás lehet a világnak, az egész
eddig élt emberiségnek, minden élőnek és
holtnak, hogy létezik, alkothat, ha
tud és gyarapíthat is talán valamit
mindazok kedvéért, akiknek hálával
tartozik. A hála, mint érzés bonyolult
dolog, mert olyan tartozás, melyet valójában
ritkán egyenlítünk ki, vagy ha
mégis, akkor a szeretetláncolatban mások
felé fizetünk, mert az adományozó már
nincs az élők sorában, talán nem is ismertük.
Számtalan személyes eset jut
eszembe, amikor kiegyenlítetlen maradt a tartozás. Most
nem szólok az Istennek
szóló, amúgy is kiegyenlíthetetlen
adósságunkról, csupán a velünk
és értünk
történt emberi jócselekedetekről. Persze itt sincs
és nem is lehet szigorú
könyvelői, bankári számvetés, hogy pontosan
ki mivel tartozik és mit követel,
éppen ez minden emberi érzés, erkölcsi
meggondolás gyönyörűsége: csak Isten
lesz a megmondhatója, felénk billen-e a mérleg.
Sok-sok
száz vagy ezer nevet kellene
felsorolnom, ha szeretném legalább szóban vagy
írásban kifejezni hálámat,
ráadásul sokak nevét nem is tudom, még
azokét sem, akik többször megmentették
életemet. Nem tudom az őrangyalom nevét sem, aki a
válságos időkben mellettem
állt, csak legközelebbi családtagjaim,
barátaim, munkatársaim nevét ismerem. És
azt is tudom, hogy sokszor voltam hálátlan,
mentségen sincsen, majd el kell
számolnom ezzel is az Örök Bíró előtt.
Hiába hivatkoznék más bajokra,
elfoglaltságra, szegénységre, betegségre, a
hálátlanság mulasztásos bűne
megmarad, és égeti lelkemet már itt a
földön is. Hálával tartozom annak a
sok-sok ezer könyvnek is, melyek tanítottak,
szórakoztattak, neveltek, hitet és
reményt adtak. Beláttatták velem azt is, hogy az
erényt kell feléleszteni,
akkor a gonoszság magától is elmúlik.
Nehéz
időket élünk, és alighanem válságos
évek várnak hazánkra és az egész
világra is. Ilyenkor át kell gondolnunk egész
eddigi földi életünket, céljainkat,
értékrendünket, önmagunkhoz és
felebarátainkhoz fűződő, meggyengült vagy elszakadt
kapcsolatainkat. Ilyen
időkben különösen nagy hálával tartozunk
azért, hogy keresztények vagyunk, és
minden bajban társunk a Vígasztaló. Beteg
és önző társadalmunknak talán még
hasznára válik, hogy
megpróbáltatásban erősödni fognak a
közösségek, újra fontossá
válik a keresztényi szeretet és
összefogás ( Lásd a
terményhálaadás) a
mindennapokban is, nem csak a templomi események
kapcsolatában. Rövid időn
belül megváltozna általa a világ arculata, s
ezért minden kereszténynek meg
kell tennie amire képes. Aki meg akarja változtatni a
világot, annak a
tapasztalatok szerint a változást önmagán
kell kezdenie. Legyünk hát hálásak
Istennek, hogy segít nekünk ebben.
/SzSzP/
Jártam Párizsban.
Jártam Velencében.
Voltam a messzi kéklő tengeren
A meséknek földjén, hol a nap tüzében
A banán és a manna is terem.
Ittam pezsgőt és nyeltem osztrigát is,
A messzi, messzi kék hegyek megett.
De soha sehol nem találtam
Az édes, foszlós, magyar kenyeret.
Láttam csemegék
ínyenc tálalását,
Tartármártásban ezüstkanalat.
Láttam roskadni a damasztos asztalt,
A gránátalmák dús terhe alatt.
De valami mindig úgy hiányzott,
És ha csendes szelíd este lett,
A két kezem összetettem, úgy kívántam
Egy darab, foszlós, magyar kenyeret.
Te magyar ember, hogyha leülsz
délben
És a kenyér után nyújtod kezed,
Tán sóvárogva gondolsz messzi tájra,
Más országokra a kék hegyek megett.
Vigyázz! És imádkozz a magyar
kenyérért,
Hogy mindig jusson abból egy szelet.
Mindig adjon a kezedbe az Isten
Egy darab foszlós, magyar kenyeret.
(ismeretlen szerző verse
dr.Gombos Miklósnétól)
A
porban, a földön látjuk a Mestert. Nem csak hordozza a
keresztet és
szenved terhétől, hanem a kereszt teljesen a földre
kényszeríti. Onnan lentről
egész másként látható a
lényeg, az igazán fontos valóságok.
Jézus
jelentőségteljesen részt vállal azokkal
emberekkel, akiket az élet nehézségei
megtanítanak erre a különleges
látásmódra.
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, akit Isten
a szegények evangelizálására
küldött!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha nem segítettük a hivatások
kibontakoztatását
személyes példamutatásunkkal! Fájlaljuk, ha
a te meghívó szavad a mi
mulasztásaink miatt nehezen jutott el a
megszólítottakhoz. Segíts, hogy a mi
személyes, és tettekben megmutatkozó
tanúságtételünk az Egyház
küldetésének
része lehessen!
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Mária,
a fájdalmas Szűz hősies lelkülettel, az Istenbe vetett
bizalommal
áll a szenvedésben Fia mellett.
Édesanyaként és az Úr
szolgáló leányaként
teljesítette hivatását. A megváltás
művében az üdvösséget
ajándékozó Isten
különleges feladatokat bízott rá.
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki Isten
és az emberek áldozati
ajándéka vagy!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha képességeinkkel és tőled
kapott talentumainkkal
nem segítettük papjaink munkáját! Irgalmazz
nekünk, ha csak mindig vártunk
valamit Egyházadtól, és nem tudatosodott
bennünk az, hogy minket, az
istengyermeki méltóság és királyi
papság részeseit, a megváltás
ajándékozásában
munkatársaidként akarsz látni!
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Cirenei
Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel
vállaló ember példaképe.
Vállalja a kényelmetlenséget, a
megalázottakkal való sorsközösséget, a
szolidaritást, az együttérzés
kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos,
és mély
üzenetet közvetít ő számunkra.
(rövid csend)
-
Jézus Krisztus, a hűséges, irgalmas Főpap és
Áldozat!
- Irgalmazz nekünk!
Irgalmazz
nekünk, Urunk, ha felszínesen tekintettünk a papi
hivatás
ajándékára, ha nem fedeztük fel benne a te
mindennapjainkban megmutatkozó
irgalmasságodat, és szeretetedet! A papi hivatás
titkokat rejtő valóságában te
most is kifejezed nekünk: életutunk társa akarsz
lenni papjaid szolgálata
által.
Miatyánk...
Üdvözlégy...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
A
papok éve van. Imáink középpontjába
állítsuk most Őket. Hogyan tehetjük meg ezt
szervezett formában? Úgy, hogy csatlakozva a már
imádkozó testvéreinkhez,
Gyurcsekné Marikától kérünk egy
imaszándék cédulát, melyen olvasható
az adott
pap neve és szolgálati helyének címe.
A
képlet innen egyszerű. Minden nap egy
Miatyánk és egy Üdvözlégy
elimádkozása az adott atyáért, valamint
nevüket és
dátumot ráírva az adott lapra postázzuk az
atya címére azt. Ezzel a tettel is
tanúi lehetünk annak, hogy a kálvária
búcsún hallottak nem süket fülekre és kő
szívekre találtak
A
szegényekkel szemben olyan részvevő volt,
mint Szent Balázs vagy Szent Erzsébet. De mert
magától nem sokat tudott elvonni
számukra, paraszt esze más megoldást talált
ki. Amikor már hírneve nagy volt,
jó pénzért eladta használhatatlan
ruháit, agyonhasznált cipőit, és a pénzt
szétosztotta szegényei között. Páli
Szent Vince elítélte a koldulást, de az
ars-i pap gyerekes okoskodással
védelmére kelt e
„foglalkozásnak”,
ugyanis vannak, akik a látszólag egészséges
koldusnak azt mondják: „Naplopó,
restelli a munkát. Miért nem
dolgozik,
hiszen fiatal és erős”. Nem tudhatjátok, vajon nem Isten
akarata-e, hogy ez a
szegény koldulással keresse meg kenyerét. Vannak,
akik azt mondják: Ó!
Helytelenül használja fel az alamizsnát. A
szegény felett aszerint fognak
ítélni, miként használta fel a kapott
alamizsnákat és az ítélkezés ebben
az
esetbe sem a mi feladatunk. Ám az alamizsna adó is
megítéltetik az alamizsna
minőségének függvényében a
„végelszámoláskor”. És gyakran
elmesélte azt a
csodát, amely Istenes Szent Jánossal történt
meg: Egy alkalommal a szent egy
szegény ember lábát mosta, s hirtelen azt
látta, hogy azon olyan sebek vannak,
mint egy keresztrefeszítetten. „Te vagy hát, Uram!”-
kiáltott fel, de a szegény
eltűnt.
A
szobája sarkában állt a szentünk ágya,
mely
egy különös tűzvészben majdnem elégett. Az
ördög éveken keresztül kísértette,
kínozta, hogy kihozza sodrából és
megfélemlítse János atyát, az ars-i papot.
„Tréfái” bizony borsosak voltak. Itt van
például az említett tűzeset, mely Vianney
János halála előtt három évvel
történt, fényes nappal. Az öreg
plébános már
éjfél után átment a templomba, hogy
elkezdje a gyóntatást. Reggel hétkor
szaladtak hozzá az emberek, hogy láng csap ki a
szobájának ablakán. Vianney
odaadta szobája kulcsát, de nem zavartatja magát
különösképpen és az alábbi
megjegyzést tette: „Ez a gonosz fickó (így nevezte
az ördögöt) nem tudja
megfogni a madarat, hát felgyújtotta a kalitkát”.
Valóban,
a szobába behatoló emberek félig
elégve találták az ágyat és a
mellette lévő bútorokat. De a tűz megállt Szent
Filoména egy ereklyéjének sarkán, amely a
kredencen állott. A tűz minden külső
ok nélkül ütött ki és aludt el. Amikor a
plébánosnak megvitték a hírt, csak
ennyit válaszolt: „Már hosszú ideje kérem
Istentől ezt a kegyelmet, s most
végre meghallgatott. Én lettem a falu
legszegényebb embere, hisz mindenkinek
van ágya, csak nekem nincs.”
Ne lepjen meg
bennünket a nyugodt hang: a
„fickó” idestova már 30 éve gyakori vendége,
s a látogatások százszor és
százszor is megtörténtek évente. „ A
fickó
és én – mondta egy alkalommal- szinte pajtások
lettünk. A szent gyakran beszélt
is hozzá, mert úgy érezte, megalázza
kísértőt, ha felfedi annak jelenlétét. A
sátáni támadás
elhárítást mindig keresztvetéssel kezdte,
amely szent
fegyverként működött, és imával
folytatódott, amely gyakran tartalmazott a
sátánnak címzett kiszólásokat is.
Kölcsönös, gyóntatószéken
kívüli harcaiknak
több esetben tanúi is voltak, amiről
életrajzának elolvasásával
szerezhetünk
élményt nyújtó információkat.
Az egyszerű
pap a híveinek nyelvén és egyszerűen
prédikált és rengeteget gyóntatott, hisz
mind mondotta, pihenni ráér a
paradicsomba is. Nem hagyott helyet a sátán
térnyerésének, s méltán
tiszteljük
a plébánosok védőszentjeként.
Hozzák immár a
Szentírást,
A bölcsességnek könyveit,
Fogadja fény és tisztelet
Az Úr szavát ez illeti!
Hallgassuk csöndben, éberen,
Figyeljen rá az értelem,
Hirdess bátran nyelv és száj,
Őrizze jól a tiszta szív.
Az Úr igéje oly erő,
Eltörli majd a vétkeket,
S magja, ha jó földbe hull,
Meghozza bő gyümölcseit.
Atyaistennek glória,
Ki szent Igét küldte el,
Áldassék most a Lélek is,
Ki minden értés mestere.
(Netről)
Abban az
időben Jézus így szólt
tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint
amikor a hálót a tengerbe vetik
és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a
partra vontatják, és
nekiülve kiválogatják: a javát
edényekbe rakják, a hitványát pedig
kidobják.
Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az
angyalok, a gonoszakat elválasztják az
igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott
sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e
mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: Minden
írástudó, aki jártas a
mennyek országáról szóló
tanításban, olyan mint a családapa, aki kincseiből
régit és újat vesz elő”, olvashatjuk a Mt 13,47-53
szentírási részben.
Ennek a
példabeszédnek a mondanivalója is
ugyanaz, mint a búzáról és a
konkolyról mondott hasonlaté. A jók és a
rosszak
együtt élnek (olykor az utóbbiak uralkodnak is)
ebben a világban mindaddig,
amíg Isten ítéletet nem tart. Emberileg
talán sokszor (napjainkban is)
siettetnénk az ítéletet, de Isten türelmet
gyakorol mindenki iránt.
Várakozásának értelme az lehet, hogy
igazságossága nem éri azonnal az embert,
hanem mindenki lehetőséget kap a javulásra.
E
közérthető példabeszéd minden
hallgatót
önvizsgálatra indít, ugyanakkor döntésre
késztet Isten Országával kapcsolatban.
A döntés, egyrészt meghatározza
magatartásunkat a jelenben, másrészt
örök
sorsunkat is eldönti. Kedves olvasó, Te hová teszed
le voksodat morális
válsággal küzdő korunkban?
(his
írása alapján)
Még
alig múlt el két hét azóta, hogy
részesei
lehettünk a terményekért hálát
adó szentmisének és az azt követő
körmenetnek.
Azt megelőzően a Patak felé vezető út mentén
teremtettek rendezett környezetet
az emberek, míg most a kálváriánkhoz vezető
út és a kápolna egész területe
öltött új ruhát, hogy méltó
környezetben fogadja az ünnepeltet. Ki is most az
ünnepelt? Tevődik fel a kérdés egyesekben. A
válasz is egyszerű és többször
kicsengett apát úr szavaiból a szombat esti
és a vasárnapi, templomtól induló
és oda visszatérő (az utat Ary Erzsébetnek az
óvoda falán elhelyezett
emléktábla megszentelésével
megszakítva) körmenettel ékesített
szentmisék és
keresztút tanításából. Az
ünnepelt itt látható a sátor
takarásában álló
kereszten, aki a szentmise keretében újból
beleszületik a világba azért, hogy
találkozhassunk vele, magunkhoz vegyük, és
támaszul elvigyük a hétköznapok
csataterére.
Szombat este
fél hat van. Keresztút részesei
vagyunk. A keresztút a papok évéhez kötődik,
de felhívja figyelmünket minden
megbérmált hit mellett tanúságot tevő
kötelezettségére. Megváltónk
mindannyiunk
lelki üdvéért minden bennünket korholó
szó nélkül vállalta a szenvedést. Mi
vajon tudunk-e hasonlóan viselkedni, Vagy
úgy
érezzük, hogy csak nekünk nehéz
az élet. Mily könnyen meglátjuk mások
hibáit, míg a magunkéival nem
foglalkozunk. Nem vesszük észre embertársaink
szenvedést, közömbösen elmegyünk
mellettük azzal, hogy rosszkor voltak rossz helyen, ezért
nem volt
szerencséjük. Nézzünk magunkba és
vizsgáljuk meg azt, hogy a Jézust
valószínűen
nem ismerő Cirenei Simon módjára tudunk-e részt
vállalni felebarátainknak adott
segítségen keresztül Jézus
keresztjének hordozásában, tudunk-e
Veronikák lenni,
vagy inkább a terheket rakjuk mások keresztjére
és vonjuk meg tőlük a kendő nyújtotta
enyhülést. Tudunk-e legalább abban Pilátus
lenni, hogy való világunk Isten
tagadó légkörében kiállunk
Jézus mellett idézve Pilátus mondatát:
én semmi bűnt
nem találok Őbenne.
Jézus
működése idején tisztában volt azzal
kinek tartják őt az emberek. Mai nyelven szólva
közvéleményt kutatott. A
szentmise tanító részében Péterhez
intézte a kérdést, hogy kinek tartja őt.
Gondoljunk bele, hogy mi, mai „péterek” kinek tartjuk
Jézust? Talán a
korszellem diktálta idejét múlt
történetnek, magyarázva ezzel elkövetett
bűneinket. Talán az anyagi előre jutásunk is
fontosabbá lett, mint az örök
élet?
Két
hete is szép volt a körmenet. A mai is
lelkeket melengető érzést váltott ki
sokakból. Olyan ez, mint a virágba borult
gyümölcsfa. Örömmel tölti el
látványa az emberi szíveket. De mi haszna a sok
virágnak, ha gyümölcsének ízét a
termés elmaradása végett nem
érezhetjük?
Teremjen hát ízletes gyümölcsöt a fa, a
körmenetek hatása pedig kísérjen végig
mindannyiunkat
a hétköznapi alkotó munkában.
2009-09-14.
A
Szentírás a szentírók által
közvetített
üzenet könyvekben való összefoglalása. A
nekünk adott kinyilatkoztatás ez,
amelyet emberi nyelven Isten szavának mondunk. A felnőtt
kereszténynek pedig
szembe kell néznie az emberi nyelvnek nem csupán
kiváltságos informatikai
értékével, de esendőségével is. A
leírt szöveg egyszerre lehetőség és
korlát. A
kinyilatkoztatás pedig nyelvünk korlátjaihoz is
alkalmazkodik, amikor a
végtelent, a Mindenhatót, az abszolút
létező misztériumát véges emberi
szavakkal próbáljuk megragadni. Szavaink hordereje
mégis képes áthatolni az
érzékelhető világ zónáján,
különösen hasonlat formájában.
Elég a
legszentebb imádság első mondatát
idézni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”…Atyánk? Nem a szó biológiai
értelmében, hanem hasonlatszerűen. A
lelkiatya vagy a mozgalom atyja is csak átvitt értelemben
„atya”. Mégis
használjuk az elnevezést. –„ki vagy”-… Ebben már
meghökkentő, hogy ugyanazt a
szót alkalmazzuk Istenre, mint a teremtményekre. Mekkora
a különbség az örök
Van és a rövid életű ép hogy van
között. Elképesztően kicsi a másodperc
félmilliomod része. Mégis akad olyan
atomrészecske, amely csupán ennyi ideig
van, azután mássá alakul. A két van
között ég és föld a
különbség.
-”szenteltessék meg a Te neved”, imádkozzuk. S
megértjük, ha a bölcsek azt
mondják, hogy Istennek száz neve van.
Közöttük a Kimondhatatlan is szerepel. A
tökéletlen emberi szavakat Istenre alkalmazni mégsem
vakmerőség, csupán
nyelvünk esendősége. Fénykép
híján árnyképpel kell beérnünk.
Amikor azonban
már elfogadtuk szavaink
tökéletlenségét, akkor vesszük
észre, hogy a hasonlatok is tökéletlenek.
Ezért,
ha valamilyen földön túli eseményt akarunk
érthetővé tenni, példázatokhoz,
példabeszédekhez folyamodunk. Így tett
Jézus is. Hasonlatokban szólt Isten
országáról. Elég a tékozló
fiú példabeszédet említeni. Hasonlataink
azonban
többnyire történelmi korhoz kötődnek. Ilyen
például, amikor azt mondjuk a
megdicsőült Krisztusról: ül az Atya jobbján. A
Bibliában a fáraó ültette így
maga mellé Józsefet. A történelemből
ismerjük a társuralkodó fogalmát is, ami
még érthetőbbé teszi, amit a Hiszekegyben
imádkozunk.
Beszédünk
azonban akkor is tökéletlen, ha egy
különleges lelki élményt akarunk szavakba
foglalni. Hányszor halljuk: „Ezt nem
lehet szavakkal kimondani”. Aztán mégis a szavakhoz
folyamodunk.
A
Szentírás legfőbb üzenete, hogy általa
mélyebben megismerjük
Isten misztériumát és az Ő
üdvösségi tervét, Isten
országának Krisztusban
kapott reményét. Olyan kincs ez, amelyért –
Jézus hasonlatai szerint- annyi
földi értéket érdemes odaadni, Ez az
ország hasonlatokkal jobban
megközelíthető. Mégsem hatástalan az emberi
szó, amikor Üdvözítőnk
bátorításával így imádkozunk:
„Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a te
akaratod!” A Miatyánk is szavakból font mondatok
fűzére. Viszont
kinyilatkoztatott imádság. S ez megerősíti az
emberi szavainkba vetett
bizalmunkat.
(béel)
A
kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így
az estét velem tölti és nem
valaki mással…
Az
adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti,
hogy alkalmazott vagyok
/ van munkahelyem…
A
takarításért egy buli után, mert azt
jelenti, hogy Barátaimmal tölthettem egy
estét…
A
ruhákért, amelyek kicsit szűkek, mert van elég
ennivalóm…
Az
árnyékomért, mert kinn lehetek a napfényben…
Hogy
nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom
a csatornát, mert azt
jelenti, hogy van házam…
A
parkoló helyért a parkoló legmesszibb
pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok
járni és még autóm is van…
A
nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti,
hogy melegben voltam…
Hogy
a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan
énekel, mert ez azt jelenti, hogy
hallok…
A
mosni- meg a vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy
ruhám is van…
Az
esti fáradságért és
izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen
dolgozni…
Hogy
meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt
jelenti, hogy élek…
És
végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert
azt jelenti, hogy sok barátom
van, aki szeretnek engem és gondolnak így is rám.
(E
templomban hallott sorok személyre szabottan tovább
bővítendők)
Az emberi
természet lényege
abban a sok ezernyi kis jótettben gyökerezik,
Amelyek meghatározzák
mindennapjainkat.
Ha mi nem segítünk
egymásnak,
Ki fog?
(madrell
és gould)
A képújságunk mellett
ezúton is tájékoztatjuk
tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal,
délután öt órától ingyenes
jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2009.október
19. hétfő 17-18 óra között
Reggel
meglehetősen rozsdás tagokkal ébredtünk, de nagy
várakozással tekintettünk az
előttünk lévő nap – és a 20 km-es táv -
felé. Felvontunk a zászlót,
megreggeliztünk, szétosztottuk az aznapi ebédet,
és nekivágtunk.
Mielőtt
folytatnám az útleírást, tegyünk egy
vargabetűt (ami túrákon is igen sokszor
megesik)! Nézzük meg kik is "működtetik'' a napnak a
lebonyolítását!
Túborparancsnok:
a táborban igazán tevőleges feladata nincs. A
tábor előtt ő fogja össze a
szervezést, a táborozás során
"csupán'' a felelősséget hordozza és
kritikus helyzetben felülbírálhat (ez utóbbi
nem jellemző).
Napostiszt:
a mindenkori napostiszt feladata itt, ebben a táborban is
és egyébként is az,
hogy a megtervezett napirendnek megfelelően levezényelje a napi
feladatokat.
Jelen táborban konkrétan: Elrendeli az ébresztőt,
a takarodót, együttműködve az
egyéb vezeti a túrát (térkép
és a leírás alapján kijelöli az
útirányt, diktálja
a tempót, meghatározza a pihenők időpontját
és hosszát, tartja a lelket, a
kedvet a csapatban). Meglehetősen felelősségteljes feladat a
napostiszti
szolgálat.
Imafelelős
: változatos imákat válogat össze az adott
napra. Az "Imádkozzunk!''
vezény szó segítségével hangol
imára reggel, este, étkezés előtt és
után.
Tábortüzes.
35-50 perces blokkot készít népdalokból,
játékokból, amelyet este a tábortűz
folyamán sorra veszünk.
Ebben
a táborban volt témavezető is, aki egy szabadon
választott (ami sokak
érdeklődésére számot tarthat)
témából felkészült. Aztán a nap
során egy néhány
perces bevezető után beszélgetést
kezdeményezett és folytatott le az adott
témából. Napostisztünk ezen a napon
Bálint volt. Az ő vezetésével indultunk
uticélunk, Nagymaros felé. Előzetesen úgy
terveztük, hogy a Juliánusz-kilátóban
éjszakázunk a település fölött ez a
nap folyamán módosult, de erről majd
később. Kissé hűvös, de napsütéses
reggel volt. Még utunk elején a
Kármán-forrásnál
Betti vezetésével megejtettük az aznapi
beszélgetésünket, ami a csodákról
szólt.
A bevezetés után közösen
körüljártuk a témát, majd párokra
szakadva folytattuk
a diskurzust a nagy horderejű-, közismert, és az
általunk átélt "hétköznapi''
csodákról. A Gyopár-forrás - Lajos-
forrás - Kármán-forrás -
Bükkös-patak
útvonalon jutottunk el Pilisszentlászlóra ahol
utunk féltávja volt, ahol jól
megérdemelt ebédünket elkötöttük.
A
pihenő után nem mondom, hogy újult erővel, de
legalább jóllakva folytattuk
utunkat Visegrád felé.
Útközben
kellemes meglepetés ért minket. A Holman család
hívott, hogy töltsük náluk
Maroson az éjszakát és a vacsoráról
is gondoskodnak,melyet örömmel elfogadtunk.
Ezúton
is szeretnénk megköszönni kedvességüket.
Egy igen hosszú, megerőltető aszfaltos
szakaszon fejeztük be a tábor Duna túlparti
szakaszát. Visegrádon átkeltünk a
Dunán Nagymarosra. Kellemes élmény volt már
a Duna "innenső'' partján
lenni. Ez már olyan "itthonabb'' érzés volt.
Szálláshelyünkön kiadósan
megvacsoráztunk,
felvertük sátrainkat, tábortüzeztünk,
imádkoztunk és befeküdtünk a
vágyva-vágyott
hálózsákjainkba, hogy erőt gyűjtsünk a
másnapra.
A
hűvös, tiszta Dunai levegő és a magunk mögött
hagyott - több mint - 20 km
gondoskodott az éjszakai nyugalmunkról. . .
folyt.köv.
Roli
Helyreigazítás
Az
előző számban a kisebbek
cserkésztáboráról szóló
írásunkban tévesen írtuk a
konyhai segítőnk nevét. Helyesen: a kisebbek
cserkésztáborának
étkeztetésében
vállalt munkájukért sok-sok köszönettel
tartozunk Éva néninek és Margó
néninek. Bocsánat!
Az előző
híradásunktól eltérően végül is
Csepel adott otthont az Északi Körzet foci
bajnokságának. Fiataljaink
veretlenül nyerték a négy csapatos tornát,
így először hozták haza az Axel
Verner kupát.
150
éves a testvér Kolping Családunk a
németországi
Günzburgban. A közös ünneplésre
várnak bennünket. Meghívásuknak
október 8 és 12
között teszünk eleget.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Október
1-től az esti szentmisék 6 órakor kezdődnek, előtte fél 6-kor
Rózsafüzér imádság
A
rózsafüzér: Hétfő-kedd-szerda a Kálvária
kápolnánál,
csütörtök-péntek-szombat
este az esti szentmise előtt fél 6-kor a templomban.
Terménygyűjtés: Okt.8-9-10 r. 8-tól 5-ig a
plébániára lehet hozni a kispapoknak szánt
adományokat.
Okt.
18-án, Missziós vasárnapon a
szentmiséken
a missziók javára gyűjtünk.
Okt.23-án,
NEMZETI ÜNNEP: ESTI SZENTOLVASÓT ÉS
SZENTMISÉT MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.
Az
októberi hónap végi szentségimádás
Romhányban
lesz.
Vadkertről
és a Szentekről szóló egyházi
könyv kapható!
Keresztelt(ek):
Máj. 25: Boda Gábor --
Kocsis Beatrix
Jún.27. Urbán István --
Félix Anikó
Aug. 1: Kovács Dávid --
Szikora Lívia
Aug.15: Sági Szabolcs --
Kruzslik Zita
Aug. 22. Szabó Zoltán --
Jakubecz Timea
Halottaink:
1. csütörtök
-
Balogh János, felesége Pistyúr Emerencia és
hozzátartozók
-
Paczola István 1. évforduló és elhunyt
hozzátartozók
-
Csillag Gyula, 2 felesége, gyermekeik, szülők és a
család halottaiért
2. péntek
-
Nagy István, felesége Kristók Emer, fiuk,
szüleik és élő hozzátartozók
3. szombat
-
Kiss András, élő és elhunyt
hozzátartozókért
-
Halaj Ignác (15. évforduló) felesége
Kosztrihán Mária, fuik Ignác, vejük és
szüleik
-
Kristók Sándor, szülei, Molnár Sándor,
felesége Margit, fiuk, vejük és szüleik
4.
vasárnap
-
Holman Imre, felesége Záhorszki Mária,
lányuk, unokájuk Hegyi János és a Hegyi
család halottaiért
-
Vitéz Ferenc, Dr. Borsa Mihály, NagyJános, 2
felesége, élő és elhunyt
családtagokért
5. hétfő
-
6. kedd
-
7. szerda
-
8. csütörtök
-
Szabó János, szülei, testvére és a
Kaba család halottaiért
-
Fábián Ferenc, szülei, testvérei,
apósa, anyósa
9. péntek
-
Boda Gyula, felesége, fiai, szüleik és Zachar
László
10. szombat -
Súth
János, szülei, veje és a Varga család halottai
-
Boda János 2 felesége, szüleik, nászuk
Csabák János és hozzátartozók
-
Gréczi István, felesége Boda Mária,
szüleik, fiuk István és hozzátartozók
11.
vasárnap - Holman
István, felesége Vámos Erzsébet és
fiuk Tibor
-
Konopás István és a család
halottaiért
12. hétfő
-
Csillag István, felesége Erdős Margit, szüleik,
Jakubecz család halottaiért
13. kedd
-
14. szerda
-
15. csütörtök
-
Szakács János, felesége Kovács
Rozália, Halaj József, felesége Konopás
Mária,
élő és elhunyt hozzátartozók
-
Szabó Ignác
16. péntek
-
Molnár János, édesapja, Kaba András,
felesége, násza, nászasszonya és elhunyt
családtagok
-
Hálából 40. éves házassági
évforduló
-
Csillag Ferenc, felesége Jakubecz Margit, szüleik,
élő és elhunyt családtagok,
valamint Molnár József, felesége Boda Anna,
szüleik és hozzátartozók
17. szombat -
Valkó
Ignác, felesége Szarvas Erzsébet,
hozzátartozók. – Hálából élő
családtagokért
-
Varga Ignác, felesége Pistyúr Margit és
szüleik
-
Varga Kálmán (15. évforduló),
felesége, élő és elhunyt
hozzátartozók
18.
vasárnap -
Pálinkás
és Híves család
hozzátartozóiért
-
Jakubecz János (30. évforduló) élő
és elhunyt hozzátartozók
-
Kristók János, 1 évforduló, szülei,
apósa Mrekvicska József, felesége Csillag
Mária, fiai és unokájuk Szrenka József
-
Hálából 60. házassági
évfordulón
19. hétfő
-
Fábián István, felesége Csillag
Mária és elhunyt családtagok
20. kedd
-
21. szerda
-
22. csütörtök
-
Csillag János hősi halott, felesége, szüleik
és lányuk Erzsébet
-
Pásztor János, szülei, apósa, anyósa
és az Antal család halottaiért
23. péntek
-
24. szombat -
Jamrik
Antalné született Kordics Borbála, férje,
fiuk és a család halottaiért
-
Kökény, Kovács, Gyurcsek és Urbán
család halottaiért
-
Hálából 50. éves házassági
évfordulón
25.
vasárnap -
-
Zöllei és Horváth család elhunyt
hozzátartozóiért
-
Kalmár István, fia és élő és elhunyt
hozzátartozókért
26. hétfő
-
Hálából
27. kedd
-
Lakatos Attila
28. szerda
-
29. csütörtök
-
Dósa János és fia és a család
halottaiért
30. péntek
-
Erdős István, felesége Boda Erzsébet, veje
és unokája, hozzátartozók
-
Záhorszki József, szülei, testvérei,
apósa, anyósa és hozzátartozók
31. szombat -
Murányi
István, felesége, fiuk, menyük, Kristóf
Sándor és szülei
-
Kristóf Józsefné Antal Mária, 2
testvére, édesanyja és apósa
-
Záhorszki István, felesége Holman Ilona és
hozzátartozók