Vadkerti harangok
2009. Augusztus


A fénybe borult kereszt
Szentmiseszándékok
Az ars-i plébános
Evangélium mindennap
Keresztút
Keresztút a Papok évében
Becsület
A kereszt
Létezik a rossz?
Istenszédelgés
Nyári hittantáborunk
Ellesett gondolatok
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

A fénybe borult kereszt

(Gondolatok a Kálváriabúcsúhoz)

Ritka kivétel (tavaly így volt), hogy Szent Kereszt fölmagasztalásának ünnepe vasárnapra esik. Ez azért is különös, mert a vasárnap lelkét húsvét pünkösd leheli bele a liturgiába. A kereszt pedig nagypéntekre emlékeztet. Csakhogy Krisztus keresztjének van egy másik formája is: a fénybeborult. Megrendítő, ahogy a Torinói Lepel hátoldalán világosan kivehetők a nyomok a megostorozott válla alatt, különösen azon a képen, amelyet egy riói arcplasztikus könyvében látni, ahol a vér vérszínű és ostorcsapások nyomai fölerősödnek. Közöttük pedig látható a véres horzsolás kettős foltja. Hiszen az Elítélt a keresztfa vízszintes felső gerendáját hordozta. A fénybeborult test negatív „fotója” pedig a húsvét üzenetével együtt viszi át a fénybe mindazt, ami nagypénteken elsötétedett. A keresztfa nyomait is.

 A „botrány fája” megváltásunk nyomaként fölmagasztaltatott. Vele együtt pedig az emberi szenvedés fénybe borul, amely felemeli a szenvedőt a megváltás szolgálatában, amikor keresztjeinket Krisztussal viseljük. Így lesz a kereszt az üdvösség jele. Így borul fénybe a maga rangfokozatán a tizenhárom aradi vértanú, meg az 56-os kivégzettek akasztófája is. És a bárd, amely a hűséges Morus Tamás fejét leválasztotta a nyakáról, egy pöffeszkedő zsarnok akaratából.

 A keresztre feszítés minden eleme fénybe borul és köztiszteletben álló ereklyévé lesz: a szögek, a lándzsa és a Szent Kereszt minden egyes apró szilánkja. Hogy a számos relikvia mennyire eredeti, nem tudhatjuk. Ez a fokozott tisztelet a nem eredetiek esetében sem változtat azon, hogy az ilyen ereklye is az eredetit helyettesíti s ezzel jelképesen érzékelteti a fölmagasztalás színeváltozását.

 A szentének szavai így mondják el a szemléleti változást: „keresztfa titka tündököl”. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a keresztény liturgiának már csupán a felmagasztalt keresztet szabadna állandó jelként ábrázolni. A keresztet, a húsvét fényében. Ismert a kereszt, mint jel, a legkülönbözőbb változatokban. Sok templomban a szentély előtt látható még a nagyméretű függesztett kereszt, a Megfeszítettel. S bár a művészet maga is gondoskodik a felmagasztalásról, ez mégsem jelenti a megoldást. A korpuszos kereszt nem uralkodhat el ennyire a látómezőnkben. Nem véletlen, hogy a II. Vatikáni Zsinat rendelkezése szerint a szentélyben a húsvét misztériumának kell dominálnia. Az új templomokban, kápolnákban mindenképp. Elég, ha ott van a falakon a keresztút.

 A megdicsőült kereszt az más. Az már a húsvéttól kapja a fényét. Mint ahogyan felragyog a napfényben az esztergomi bazilika kupolájának tetején vagy áradó villanyfényben a magyar Szent Korona csúcsán.

 Nagypéntek számunkra már elválaszthatatlan húsvétvasárnaptól. Krisztus Urunk kivégzésének fénybe borult fája a felmagasztalásának ünnepén még külön is húsvét ragyogásába öltözik. Erre utalnak a nyakláncokon az arany- vagy ezüstkeresztek. Olykor túldíszítik és hivalkodóra nagyítják, olyanok, akiknek a szent jel csupán a divatot szolgálja. Meghatóan kedves, amikor a keresztény családban a gyermek rajzolni tanul és a templom tornyának hegyébe odarajzolja a keresztet. Nekünk pedig mindennapi vallomás a keresztvetésben. Ez ünnep hiteles értelmét Szent Pál szavai adják tudtunkra a Galatákhoz írt levelében, miszerint „ Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével…”

KÉ-BL 2008)

Vissza az újság tetejére

Az ars-i plébános

 Vannak szentek, akikre távolról nézek csodálattal s az elérhetetlen cél nosztalgiájával, másokban az akarat, a tisztaság, a tudás, a szeretet ösztönző példaképét tisztelem, de senki sem áll olyan közel hozzám, mint Vianney Szent János, az oltárra emelt ars-i plébános. Ez a közelség egyszerre testi és lelki. Lelki közelség, mert nagyszerű egyénisége, szellemisége, maradandó tettekben megnyilatkozó élete nemcsak követendő példa előttem, hanem átformáló erő is, melynek nyomát elmúlt éveimben mindenütt fellelhettem. De az ars-i szent ugyanakkor testi, materiális közelségben is áll hozzám. Egy francia trappista kolostorban a misét minden reggel egy hatalmas üvegláda szomszédságában hallgattam, melyben a szent különböző ereklyéi és használati tárgyai pihennek. Materiális közelségbe kerültem a szenttel már 1936-ban, amikor Párizsból jövet megállva Ars-ban egy napot töltöttem abban a kis faluban, mely a szentnek köszönheti ismertségét. És azóta százszor és százszor fogott meg közelségének érzete a faluba vezető, keshedt fákkal övezett országút mentén haladva, a templomba vezető lépcsők kopásában az ő ormótlan bakancsának is része volt. Megérintettem a gyóntatószéket is, ahol 30 éven át naponta tíz-tizennégy órán keresztül hallgatta a bűn egyhangú litániáit. Egy nap csak percnyi idő egy ember életében, gyorsan elmerül a napok, hónapok, évek mindent elsodró folyamában, de az ott töltött napra életem végéig emlékezni fogok, mint valami különös, semmihez sem hasonlítható élményre. Életünk kisebb- nagyobb eseményei gyorsan elfakulnak, elvesztik illatukat és zamatukat, de a lelkileg hatoló élmény mindig erősebb és tisztább lesz, lényünk elválaszthatatlan részévé válik.

 Ha valaki közel áll lelkünkhöz, nem tudunk hozzá méltó élet- és jellemképet rajzolni róla. E sorok írója is úgy érzi, hogy olvasója mélyebben megismeri az ars-i szentet, ha megfogja kezét, a vasútállomáson kiszállva a vonatból, vele együtt még egyszer átéli azt a felejthetetlen napot, melyet a holt betűk tesznek elevenné előttünk. Most nézzük a rövid történetet.

 Reggel hat. Amíg az Ars-ba vivő vonat indulásáig ideje elérkezik, az átvirrasztott éjszaka után, a hűvös reggelen, sétáljunk egyet a platánnal szegélyezett főúton. S hogy az idő gyorsabban teljék, elmesélem Vianney János életének első szakaszát. Szándékosan mondom, hogy elmesélem, mert gyermek- és ifjúkora -anélkül, hogy rendkívüli lett volna- teljesen meseszerű. „Volt egyszer Franciaországban, Lyon közelében egy kis keresztény parasztfiú, aki öntudatra ébredéstől kezdve a magányt szerette és a jó Istent…”

 Szentünk apja mélyen vallásos ember volt. És háza mindig nyitva állt a vándorok, szegénylegények és búcsúsok előtt. ’770- ben egy különös koldús kért szállást és alamizsnát: Labre Benedek. A fiatal „csavargó”, aki nemrégen még a Sept-Fonds-i trappista apátság tagja volt. Gyönge egészségi állapota végett hagyta el a kolostort, hogy Rómába zarándokoljon. Útjának első szakaszában kopogtatott be Pierre Vianney házába. Megvendégelték, éjszakára megpihent, majd reggel tovább indult. De a családfő, aki minden koldusban Jézust látta és tisztelte, távozása előtt arra kérte a távozó vendéget, hogy áldja meg őt és övéit. A csavargó eleget tett a kérésnek. Az egyik kis Vianney lett a szentünk atyja, míg a koldust Labre Szent Benedekként emelte oltárra egyházunk. Benedek egyébként 35 évet élt. Életének egyik felét, több ezer kilométer gyalogolva az utakon, míg másik felét a templomok lépcsőjén töltötte. S ha már korában élő jelképe volt annak a gondolatnak, hogy a szegénység szelleme, az alázatosság, a lemondás elvesztette (akárcsak napjainkban is) értelmét, mit szólnának az emberek, ha ma megjelenne köztünk?  Közveszélyes csavargásért letartóztatnák, fertőtlenítésre, tisztasági fürdőbe vinnék talán, őrültnek, bélpoklosnak, netán kémnek néznék. Pedig csak egyszerű szent volt, mintegy árnyéka a Megváltónak, aki puszta jelenlétével és viselkedésével figyelmezteti a világot a rá váró hitetlen és felfordult pusztulásra. És megáldja Mathieu Vianney-, s rajta keresztül azt is, aki 16 évvel később megszületett, Jean-Marie-Babtiste Vianney-t.

(K.É. Just B. 2009)

Vissza az újság tetejére

Evangélium mindennap

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok!

Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek! Olvasható ez a tényfeltáró szakasz Máté 23, 27-32 alatt, mely nemcsak az elhangzás idejében, hanem az emberi lét teljes idejében támpontokat ad a helyes viselkedésre.

 Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek képzelő farizeusok egyik fő bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a látszat-vallásosság ellen, s leleplezték azok kétszínűségét, akik Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit, tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket. Pedig a jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne képzeljük magunkat mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne sértődjünk meg, ha valaki szóvá teszi hibáinkat, hanem fontoljuk meg azt. Még ha ő ezt rossz szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor is lelkünk javára válhat, ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk helytelen magatartásunkon.

(HIS)

Vissza az újság tetejére

Keresztút

Sok és szép dolog is történik világunkban és Egyházunkban. Ám azok a mai médiának nem jelentenek hírértéket. Nem kapnak azok abban főszerepet, s legfeljebb egy -egy pillanatra villannak be ott a statisztika kedvéért. Mindenről a mi kis újságunk sem tud beszámolni. Ám ahhoz, hogy a világegyházhoz kapcsolódhassunk, fontos lehet, hogy annak egy -egy részét magunkévá tegyük. Arra gondoltunk, hogy erre a legalkalmasabb egy keresztút részletekben történő leközlése szeptemberi kezdettel és Húsvéti kifutással. A sok lehetőség közül, a papok évében a Brenner János emlékévben napvilágot látott keresztútra esett a választás, hogy annak egyénenként vagy közösségben történő elimádkozása erőt adjon a gazdasági területen pásztor nélkül maradt nyájnak. Ennek szellemében bocsátjuk útjára azt a sorozatot úgy, hogy az ének szövegét, valamint a stációk előtt elhangzó beköszönések ismert mondatait nem közöljük. A fotókkal pedig jelezzük azt, hogy a képek adományozóit ( Czinege János és neje + Híves Borbála) nem feledjük.

Vissza az újság tetejére


Keresztút a Papok évében

Keresztúti stációk - Érsekvadkert (fotók: Kristók János)

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus, isteni Mesterünk és örök Főpapunk! Szolgád, Brenner János atya 50 esztendeje különleges módon tett tanúságot rólad. Az elmúlt fél évszázad az ő emlékét és tanúságtételét nem halványította el előttünk, hanem áldozathozatala az idő távlatában még ragyogóbbá vált.

Nagy szükségünk van a mai világban ilyen példaképekre, akik a hozzád vezető úton hiteles példájukkal segítenek minket. Megtanulhatjuk tőle azt, amire te tanítottad őt, és tanítasz minket is: a kötelességteljesítésre, az áldozathozatal lelkületére, a szeretet tettekben megmutatkozó üzenetére.

Most, a papok évében főként közelebb akarunk kerülni hozzád. Segíts, hogy a keresztúti ájtatosságban rád találjunk és szívünk megújuljon benned. Ezt a keresztúti imádságot papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk fel. Imádkozunk azokért a papokért is, akik már meghallották a hívó szót, és igent mondtak Isten és az emberek szolgálatára. Add meg nekik a hűség és a kitartás ajándékát!

És imádkozunk új hivatásokért is. Hallgasd meg néped kéréseit, adj szíved szerinti jó pásztorokat népednek, akik neved dicsőségéért mindent megtesznek, szolgálatukkal áldásodat esdik le zarándok népedre. Adj jó papokat nekünk Urunk, hogy életünk legyen benned, és ez az élet kegyelmed bőségben legyen! Ámen.

I. állomás - Pilátus halálra ítéli Jézust

Pilátus a törvény rideg képviselőjeként hivatali kötelességnek tekinti Jézus ügyének intézését. A befolyásolhatóság, a következetlenség, a népszerűség olcsó keresése jellemzi őt. Hivalkodik hatalmával, mellyel elítélhet vagy felmentést adhat. A lényeg, az igazság nem tárul fel előtte, pedig előtte áll az Igazság.

(rövid csend)

Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk!

Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha a hivatások ügyét rideg közönyösséggel kezeltük, ha nem éreztük sajátunknak az Egyház e nagy gondját! Add, hogy a hivatás ajándékát megbecsüljük, és tekintsük kitüntetésnek, ha közösségeinkből fiatalokat választasz szolgálatodra!

Miatyánk...

Üdvözlégy...

Könyörülj rajtunk, Urunk!

Könyörülj rajtunk!

II. állomás - Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus az üldözöttek, a kitaszítottak halálnemét kapja. A kereszt a botrányt, a megalázottságot, a teljes önkiüresítést is jelenti. Ez a kereszt a mi mulasztásainkra, hibáinkra, bűneinkre is rámutat. Jézus a kínhalál eszközét önként elfogadja, zúgolódás nélkül vállára veszi, és értünk vállalt áldozatként igent mond a szenvedésre, az Atya akaratára, a mi megváltásunkra.
(rövid csend)

- Jézus Krisztus, Főpapunk és Áldozatunk, aki új utat nyitsz számunkra!
- Irgalmazz nekünk!

Irgalmazz nekünk, Urunk, ha elmulasztottuk az imát és a személyes áldozathozatalt a papi hivatásokért. Tudjuk, hogy nem érdemeink tesznek minket alkalmassá ajándékaidra, de nagylelkűségedben elfogadod szándékainkat és tetteinket műved kibontakozásában.

Miatyánk...

Üdvözlégy...

Könyörülj rajtunk, Urunk!

Könyörülj rajtunk!

Vissza az újság tetejére

Becsület

 Kíváncsi lennék, ha felmérés készülne a magyar iskolákban, mit értenek a diákok a „becsület” fogalmán, milyen eredmény születnék. Egyáltalán tudják-e még értelmezni ezt a szót, és ha igen, mennyire fontos ez számukra? Az Értelmező Szótár szerint a becsület „ a társadalom erkölcsi eszményének megfelelő magatartás mint követelmény”, a becsület érzés pedig „az erkölcsös, becsületes cselekvés, magatartás iránti érzék, illetve ennek megóvását parancsoló érzület”. Mivel az állami iskolák többségében nem tanítanak erkölcstant, az is elképzelhető, hogy  az „erkölcs” fogalmával is komoly bajok lennének. Létezik valláserkölcs, polgári erkölcs, sőt (papíron) létezett szocialista erkölcs is, azonban félő, hogy mára a becsület, a tisztesség, az erkölcs fogalma legfeljebb arra korlátozódik, hogy a Büntető Törvénykönyv paragrafusait nem sérti (vagy nem derült ki még e sérelem, lásd még: ártatlanság vélelme). A globalizmus, a tömegkommunikáció rémuralmának egyetemessége folytán már nemzedékek sora nőtt fel, melynek számára a becsület idegenszerű, divatjamúlt fogalom, melynek semmi köze a versenyképességhez, a pénzügyi társadalmi sikerhez. A politikusok és médiasztárocskák szégyentelenek és szemérmetlenek, s minél több erkölcsi parancsot szegnek meg nyilvánosan annál népszerűbbek. Hasonló leértékelődésen ment keresztül az igazság fogalma is, az egyetemes értékvesztés és társadalmi cinizmus mindent elkövet, hogy az igazságot viszonylagossá tegye, így lesz a törvényekből jogászi furfang, a jó hírnévhez való jogból pedig szépségtapasz az amúgy is ingatag becsületen.

 A becsületérzés hiánya persze nem tulajdonítható csak az iskolának, ha a család, a szűkebb és tágabb közösség nem plántálja kellő időben a gyermekbe, a fiatalba, akkor a szép szavak is hiábavalóak maradnak. Az emberi társadalomban mindig is volt egy jó adag képmutatás, színlelt erkölcsösség – hiszen művelt, jó modorú ember is lehet bűnöző-, mégis a becsület, vagy legalább a közösség megbecsülésének fontossága hatalmas összetartó erő egy jól működő, hagyománytisztelő társadalomban.

 Nem szeretném az öregkori moralizálás vétkét elkövetni, vagyis nem állítom, hogy a mostani nemzedékek rosszabbak, mint voltunk –csupán azt gondolom, hogy egyre kevésbé képesek különbséget tenni a jó és rossz között, így aztán úgy élnek, mint a kereszténység előtti „pogányok”, a „vademberek”, akik számára az emberáldozat vagy akár az emberevés is elfogadható, sőt üdvös cselekedet volt. Így aztán a szabad akarat gyakorlásának sincs valódi lehetősége, hiszen egy törvénytelen állapotban -anómiában- mindent lehet és mindent szabad.

 A becsületérzés nélküli társadalom eleve kudarcra, teljes anarchiára van kárhoztatva, alighanem ez a mai magyar társadalom legfőbb problémája is, emiatt omlik össze a politikai intézményrendszer és gazdasági szerkezet is. Kiüresednek a jelszavak, hamisan csengenek a közösségre vonatkozó ígéretek és fogadkozások, mert a becstelenség összeférhetetlen minden felelős funkcióval. Mindaddig, míg a keresztény erkölcs nem válik ismét meghatározó erővé az egész társadalomban, képtelenek leszünk szót érteni egymással, és Bábel tornyát építjük – külföldi kölcsönökből, lopott anyagból.

(SzSzP)

Vissza az újság tetejére

A kereszt

Isten minden hű gyermeke, aki a keresztet hordozza, segít minden embertársának a kereszt hordozásában, vagy leveszi vállunkról az elviselhetetlennek látszó terhet. A szeretet minden csekély cselekedete, amely valahol megtörténik, még akkor is, ha az csak magányos, rejtett imádság, kérés vagy könnyezés –valahol behatol a hívők közösségébe, mint éltető, felüdítő vagy melengető erő.

(Péter Lippert)

Vissza az újság tetejére

Létezik a rossz?

 Nyugalomra vágyik minden ember. Ám ez a nyugalom sehogy sem akar megszületni, hisz ha a hazugság uralma basáskodik felettünk az igazság hangja csak a csend szaván tud hozzánk szólni. Mi pedig nem tudunk csendben lenni. A megpróbáltatások hatására számtalanszor elhangzik a kérdés. Miért hagyja az Isten ezt a sok rosszat? Magyarázatként ajánlom az egyik olvasónk által, a fenti címen küldött rövid történetet. Olvassák el figyelemmel.

 

Egy nap, egy egyetemi tanár, a következő kérdést tette fel hallgatóinak: Az Isten teremtett minden létező dolgot? Egy bátor diák azonnal felelt is a feltett kérdésre: „Igen, természetesen”.

Tényleg mindent? – kérdezte a professzor. Igen, mindent! Hangzott a diák válasza. Akkor a rosszat is Ő teremtette? Mert a rossz létezik – mondta a professzor.

Erre az érvre a diák nem tudott mit mondani, ezért elhallgatott. A tanár elégedett volt, hogy ismét bebizonyította azt, hogy a hit csak egy mítosz.

Egyszer csak egy másik diák is jelentkezett: „Megenged egy kérdést, professzor úr?” Természetesen, jött azonnal a válasz.

A hideg létezik?- kérdi a diák. Természetesen létezik válaszolta a professzor. Hisz mindannyian megtapasztaltuk a fázás érzését. Valójában ellent kell mondanom önnek, professzor úr: a hideg nem létezik. A fizika tudománya azt mondja, hogy a hideg nem más, mint a meleg hiánya. Egy tárgyat csak akkor tudunk tanulmányozni, ha az hőt bocsát ki magából, a hő által energiát közvetít, amit mérni tudunk. Hő nélkül, az említett tárgy képtelen bármit is kisugározni. Az emberek azért alkották meg a hideg fogalmát, hogy kifejezzék a meleg hiányát.

Hát a sötétség létezik-e?- Csendült fel a diák második kérdése. Létezik, hangzik a tanári válasz. Uram, szerintem sötétség sem létezik. A sötétség a fény hiányát jelenti, teszi közzé véleményét a diák. A fényt és a fényességet tanulmányozhatjuk, de a sötétséget nem. Nicholson prizmája megmutatja a különböző színek árnyalatait és a fény visszaverődését a hullámhossz függvényében. Tehát a sötétség is egy általunk alkotott kifejezés, amivel a fény hiányát magyarázzuk.

 A diák a témafelvetésnél maradva még megkérdezte: „És a rossz, professzor úr, a rossz létezik?” Egyébként az Isten nem teremtette a rosszat. A rossz, Isten hiánya az emberek szívében, a szeretet, az emberség és a hit hiánya. A szeretet és a hit olyanok mint a fény és a meleg. Léteznek. Hiányuk hozza létre a rosszat.

 Most a tanár hallgatott.

A második diákot úgy hívták: ALBERT EINSTEIN

Vissza az újság tetejére

Istenszédelgés

Gazdaságkor első fekete-mágikus művelete az áldozat irányának megfordítása. A bort nem tenni Krisztus vérévé, hanem Krisztus vérét kimérni a kocsmában jó pénzért. Nem áldozni életünket gyermekeinkért, hanem gyermekeinket megöletni a nyugodt nyaralásért. Nem áldozni a hazáért, hanem a hazát fosztogatni, árulni, privatizálni.

 A második az élet leválasztása a Létről, Istenről, minden dolgok lemetszése szellemi alapjukról. A kultusz nélküli kultúraipar, a kinyilatkoztatástól mentes erkölcs, az erkölcstelenített jog és a többi és a többi.

 A harmadik a valóság leváltása. Filmmel, regénnyel, szórakoztatóiparral, mindenféle köz- és magánhazugsággal. A valóság leváltása demiugroszi munka. Mintegy teremtés. Elhitetni egy marék porról, hogy történelem, igaznak beállítani mocskos szélhámosokat, perverzitásokat mély emberi kapcsolatnak mutatni. Az ilyesmi nagyon tetszik a Hazugság Atyjának, mert betetőzése az előző kettőnek. A valóság leváltása kimondatlanul, de lényegében Isten lecserélése, hiszen ő maga a Valóság, kívüle minden egyéb mulandó.

 Hamvas Béla azt írja a Babér-ligetkönyvben, hogy a mai ember a regényben él. „ A regényélet csupán, ami nem vált sorssá.” Az élet holmi történet, a szórakozás egy neme, „kellemes hétvége.” A sorssá válásban az élet végre a Léttel, a Valósággal, Istennel érintkezik, ám ez éppen az, ami hiányzik a regénnyé lett életből, a leváltott valóságból. Az Arkhaikban pedig azt mondja, hogy „a regény szélmalomvalóság, ahol a nagyinkvizitori realitásból kivonult modern élet helyet talált”. A nagyinkvizitori realitás ama hármas kísértés, amellyel a Sátán az Urat kecsegtette a pusztában: a jólét, azaz a kövek kenyérré változtatása, a látványosság, vagyis leugrani baj nélkül a templom párkányáról. A harmadik a világuralom. Mai nevén a globalizmus. Híve tömérdek. A szemünk láttára próbálja megvalósítani a Föld, az összes élőlények rovására a nemzetközi nagytőke. Ahelyett, hogy szembenéznénk e roppant kihívással, „a regénybe”, azaz homokba dugjuk fejünket, elfogadjuk a nekünk felkínált valóságpótlékot.

 Az Antikrisztus jelét viselő regények ügyeskednek, bennünk mesterséges, kereknek látszó világokkal, melynek van egy un. földies része, tehát munka, szex, harc, pénz és hasonlók. A tudomány, a közoktatás, a „korszerű”, posztmodern művészet mind azt sulykolja millió csatornán át, hogy az élet célja ennyi, nem a Lét elérése, hanem a siker. A sikerhez vezető út pedig istentelen. Ez alaptétel, ha így még nem is vágták a szemünkbe.. Nem éri meg, mert hatalmas hasznot hoz a globalizáció konyhájára az okult álvallások, táltosokkal, varázslókkal, démonokkal, mitológiákkal. Legyen elég három példa: Csillagok háborúja, Gyűrűk ura, Arvisúra.  E regénypótlékok már sehol sem érintkeznek a valósággal. Ténytöredékek csillámlanak bennük, pl: embernek látszó szereplők szerelemszerű valamijei és így tovább. A Nagy Négyeshez : az Igazsághoz, a Szépséghez, a Jósághoz, a Szeretethez  semmi közük. Akkor sem, ha emlegetik olykor e szavakat. A pénzhez kapcsolódnak igazán, mint a velük egytestvér „kereskedelmi szekták”, melyek tömegpszichotikus rendezvényeiken azt bizonygatják, hogy Jézus a „betegségtől és a  szegénységtől is megváltott”, tehát aki igaz hívő- fizet a prófétának, a táltosnak, forgalmazza portékájukat-, az gazdag lesz, és egészséges. Ha mégsem, akkor a hitével van a baj, nem a tannal.

 Első ismérvük a klubszerűség.: belépsz, bent vagy, lépésed külső. A második az Eucharisztiától való távolságuk, más szóval a Jézustól való távolságuk. Jézus önmagának soha egy fillért nem kért, s ha kapott, továbbadta a gyermekeknek, betegeknek, börtönben sínylődőknek, szenvedőknek. Nem sikert ígért, hanem Nyolc Boldogságot, az egymással és vele való egységet: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk” /Jn 17,21).

 Hitünkön keresztül hívott a hozzá vezető benső útra. Ez misztikus út, tapasztalati. A misztikát a kereskedelmi szektákban az okkult pótolja: a rejtélyeskedő, a táltos-pásztor varázslata, aki kabátjával beléd hajtja a Szentlelket, ujjával kinyomja belőled a rákot.

 Hogyan hihet a racionális ember a csacska mágiában? Csak ő hihet, mert eltökélten féleszű: értelméből a szívét kirekesztette, így esze is odalett.

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Nyári hittantáborunk

2009. július 27-én reggel indultunk útnak a Börzsönybe. Szállásunk a nyugodt, csendes falu, Szokolya volt. A berendezkedés után máris a Börzsöny-hegység egyik szép völgyében fekvő zarándokhelynek Márianosztrának vettük az irányt, ahol a nagy hőségben jólesett megpihenni a kegytemplom hűsítő falai között. Kedd reggel vonattal indultunk el és meg sem álltunk a váci strandig. Gyorsan elment a nap. A medencében labdázással és vízi csatákkal múlattuk az időt, és egy nagy jégkrémezés után fáradtan indultunk a vonatállomásra. Szerdán egy nagy túrát tettünk meg Királyrétre, ahonnan kisvasúttal tértünk vissza szállásunkra, ott Apát úr miséjén vettünk részt. Ez után elfogyasztottuk a dinnyéket és a süteményt, amit az Atya hozott nekünk. Csütörtökön sokak örömére ismét strandolásra került sor. Az időjárás kedvezett nekünk, nagyon meleg volt. Az utolsó nap, pénteken Szentendrére kirándultunk az új megyeri hídon át. Itt töltöttük az egész napot. Jártunk a híres Marcipán múzeumban, ahol még Michael Jacksont is megcsodálhattuk életnagyságban,ahogyan magyar királyokat, valamint Kántort, a legendás nyomozókutyát, és még sok más mesehőst is. Meglátogattuk a Skanzent, ott megcsodálhattuk Magyarország egyes tájainak kultúráját, építészetét, és megfigyelhettük a gubacstinta és írótoll készítés művészetét. Délután hazaindultunk, és még Vácon megálltunk egy utolsó közös fagyizásra. Így tértünk haza újabb élményekkel gazdagodva a 2009-es hittanos táborból.

Bozsonyik Rita és Boda Bianka

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek,
De a magányt és a reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani.
Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek,
De még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.

(Teréz anya)

Vissza az újság tetejére


Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2009.szeptember 21. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Cserkésztábor - Kenyeres forrás

A kisebbek cserkésztábora a Kenyeres-forrásnál volt 25 fő részvételével. A tábori napok történései a honfoglalás korához kapcsolódtak.
Mindenki jelmezbe bújt és a fontosabb események alatt (zászló levonás, felvonás) ezt viselte.
Köszönjük szépen Margó néninek és Magdi néninek az igazán finom otthoni ízeket, amit magukkal hoztak a táborba.
A kép egy kis ízelítő, a tábori napokról a következő számban olvashatunk.

"Mindannyian úton vagyunk..." - Cserkésztábor 1.nap

"Mindannyian úton vagyunk..." ez volt a mottója a nagyok vándorlós cserkésztáborának.
Augusáus11-én a 6 órai busszal indultunk Budapestre, a Margit szigetre, hogy megkezdhessük utunkat hazafelé. A zarándok útvonal Árpádházi Szent Margit sírhelyétől indul.
Az Árpád-hídi távolsági buszállomástól elsétáltunk a Margit szigetre, ahol megreggeliztünk, majd reggeli után megkerestük Szent Margit sírját. Közös ima után vágtunk neki utunknak. A fiúk az összes holmijukat a hátukon vitték, ami minimum 8-10kg volt.
Aznapi szálláshelyünk Csobánkán túl, Margitligeten a Közép-európai Cserkész-parkban volt. Az útvonal a következő: Margitsziget Hűvösvölgy - Pilisborosjenő - Csobánka -. Margitliget. Ez a táv összesen mintegy 25 km volt. Mégis talán az első része volt a legnehezebb, amíg Budapestről kiértünk. Hűvösvölgyben megebédeltünk, majd nekivágtunk az immár erdős szakasznak.
A ritkásabb részeken szederbokrok voltak, melyekről jókat „legelésztünk”'. A finom szeder az utunk során sokat segített fáradó lábainkat, lohadó kedvünket felfrissíteni. Egy-egy nagyobb bokornál 5-10 percet is időztünk pihenés gyanánt.
Kora este érkeztünk Margitligetre, a szálláshelyünkre, ahol már a rotyogó vacsora illata és két kísérőnk – Gulyás Eszti és Árpi - várt reánk.
Akiknek ezúton is köszönjük a sok-sok segítséget, gondoskodást, mellyel utunkon támogattak.
Jól esett letenni a hátizsákjainkat azzal a tudattal, hogy aznap már nem kell felvenni. Berendezkedtünk a két hálóba, lemostuk magunkról az út porát, és felvontuk a zászlót. Vacsora után tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, játszottunk. A magunk mögött hagyott kilométerek, a fáradtság ellenére jó hangulatú, összejövetel volt. Nagy várakozással, kíváncsisággal vártuk az előttünk lévő napokat, a sok-sok kilométert amit meg kell még tennünk.
A tábortűz után csendben átvonultunk a zászlóhoz. A zászlólevonást, esti imát követően nyugovóra tértünk.
Senkinek nem volt szüksége esti mesére, vagy altatódalra... 

Folyt. köv.
Roli

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Lapzárta idején több család Tóalmáson tartózkodik, Béni atya jelenlétével. Ez az időszak a saját közösség építésének, valamint a térségben működő egyesületek kapcsolat erősítő találkozóinak is a helyszíne.

 Szeptember közepén Érsekvadkert rendezi meg az eddig Tóalmáson lebonyolított körzeti focibajnokságot balassagyarmati helyszínnel. Bővebb információt az ifjúsági vezetéstól szerezhetünk

 150 éves a testvér kolping családunk a németországi Günzburgban. Október 8-11 között egy busznyian vendégeik leszünk. Az esetleges szabad helyről vasárnaponként, a kolping házi találkozások alkalmával értesülhetünk.

 Aki még nem fizette be az éves tagdíját, sürgősen tegyen eleget vállalásának hétköznapokon takarészövetkezetben, vagy vasárnaponként a kolpingházban. Molnárnét keressétek a pénzzel!

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Termény hálaadásunk augusztus 30-án, vasárnap a de. fél 10-kor kezdődő szentmisén, és az azt követő körmeneten lesz.

            Pusztaberkiben a szentmise: szombaton du. fél 5-kor lesz.

SZEPTEMBER 6-ÁN HŐSÖK ÜNNEPE, a fél 10-es szentmisét követően emlékezés a Hősök emlékművénél.

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepe, Mária születésének napja. Reggel fél 8-kor, és este 7 órakor lesznek a szentmisék.

A KÁLVÁRIA BÚCSÚ: SZEPTEMBER 13.-ÁN LESZ. Előtte szombaton fél 6-kor keresztúti ájtatosság, majd szentmise a Kálváriánál.

            13-án, vasárnap a templomból fél 10-kor indul a körmenet a Kálváriához, majd ott szentmise, és körmenetileg jövünk vissza. Visszafelé az Óvodánál rövid megemlékezés Ary Erzsébet óvónőről, és az Óvoda falán elhelyezett emléktábla megáldása.

            Pusztaberki szentmise du. fél 5

Szeptember utolsó vasárnapja SZENTÍRÁS VASÁRNAP. - Ugye nemcsak a Biblia évében, most is kézbe vesszük és olvassuk Isten Igéjét?


Vadkertről és a Szentekről szóló egyházi könyv kapható!

Keresztelt(ek):

23. VALUSZ VIVIEN, Valusz Gábor és Dinnyés Ildikó
24. KELEMEN OLIVÉR, Kelemen Károly és Pincze Natália
25. LACZKÓ DÁNIEL, Laczkó Krisztián és Irina Paliom fia

Házasságot kötöttek:  
-

Halottaink:
34. Pinke Istvánné, Offner Etelka (1940)

35. Raffai János (1933)

36. Nagy János (1978)
37. Keresztes Józsefné, Molnár Ilona (1920)
38. Kristók Sándor (1923)
39. Pálfi József (1930)
40. Boda Istvánné Tóth Magdolna (1935)
41. Varga Lászlóné Krizsan Erzsébet (1953)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Szeptember

1. kedd           -

2. szerda        - Kurfis Ignác (2. évforduló) élő és elhunyt hozzátartozókért

3. csütörtök    -

4. péntek        - Laczó János, felesége Erdős Rozália, lányuk és vejük

                        - Berecz Károlyné Czinege Rozália és hozzátartozók, valamint Radics Ferencné szül. Mátyás Mária és hozzátartozók

                        - Verebes és Szabóki család elhunytjaiért és élő családtagokért

5. szombat     - Súth Antal, felesége Bicskei Anna, fiuk, szüleik és unokavejük

                        - Híves Ferenc, felesége Kristók Borbála, gyermekeik, a Kordics család halottaiért

                        - Sipos Ferenc 2. évforduló, Sipos és Pataki család elhunyt tagjaiért

6. vasárnap    - Csillag István, felesége Kristók Mária és szüleik, Pálinkás István, felesége Erdős Mária és szüleik

                        - Jakubecz Mihály, felesége Mrekvicska Mária, szüleik, gyermekeik

                        - Vitéz Istvánné szül. Csillag Mária, szülei, 2 fia, veje és Mrekvicska József

7. hétfő           -

8. kedd           - Kristóf Ferenc, felesége és hozzátartozók

                        - Kukkel József, felesége és a család halottaiért

                        - Elhunyt édesapáért, élő és elhunyt családtagokért

9. szerda        - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család megholtjaiért

10. csütörtök  - Szuhánszki József, szülei élő és elhunyt hozzátartozókért

11. péntek      - Bartók László, Bartók és Kovácspál család halottaiért

                        - Szabó Ignác

12. szombat   - Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet (2. évforduló) szülők és hozzátartozók

                        - Boda és Berta család halottaiért

                        - Fábián József, felesége és a család halottaiért

                        - Néder Géza apát úrért

13. vasárnap  -

14. hétfő         -

15. kedd         -

16. szerda      -

17. csütörtök  - Záhorszki Gergelyné szül. Csillag Erzsébet

18. péntek      - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, fiai, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

19. szombat   - Valkó János, nagyszülők, élő hozzátartozók

                        - Varga Imre, szülei, Szakács József, felesége Pataki Mária, hősihalott fiuk József, élő és elhunyt családtagokért

                        - Péter István, Boda Gergely hősihalott, szüleik, hozzátartozókért és Kovács Gergely

20. vasárnap  - Gréczi István, felesége Boda Mária, szüleik, fiuk István és hozzátartozók

                        - Boda János 2 felesége, szüleik, nászuk Csabák István és hozzátartozók

                        - Dr. Mácsik Ferenc (10. évforduló)

21. hétfő         -

22. kedd         -

23. szerda      -

24. csütörtök  - Hálából

25. péntek      - Homolya Lászlóné szül. Szandai Ilona 18. évforduló, a Szandai és a Homolya család halottaiért

                        - Koza István (5. évforduló) testvérei és szülők

26. szombat   - Csillag Ignác, unokája és veje és szülei

                        - Kristóf ferenc, felesége és hozzátartozók

                        - Kukkel József, felesége és a család halottaiért

27. vasárnap  - Jakubecz Gergely, szülei, unokája, násza és a Czinege család halottaiért

                        - Szabó János, szülei, anyósa, apósa és Czinege Ferenc

28. hétfő         -

29. kedd         -

30. szerda      -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre