Vissza az újság tetejére

 Vannak szentek, akikre távolról nézek csodálattal s az elérhetetlen cél nosztalgiájával, másokban az akarat, a tisztaság, a tudás, a szeretet ösztönző példaképét tisztelem, de senki sem áll olyan közel hozzám, mint Vianney Szent János, az oltárra emelt ars-i plébános. Ez a közelség egyszerre testi és lelki. Lelki közelség, mert nagyszerű egyénisége, szellemisége, maradandó tettekben megnyilatkozó élete nemcsak követendő példa előttem, hanem átformáló erő is, melynek nyomát elmúlt éveimben mindenütt fellelhettem. De az ars-i szent ugyanakkor testi, materiális közelségben is áll hozzám. Egy francia trappista kolostorban a misét minden reggel egy hatalmas üvegláda szomszédságában hallgattam, melyben a szent különböző ereklyéi és használati tárgyai pihennek. Materiális közelségbe kerültem a szenttel már 1936-ban, amikor Párizsból jövet megállva Ars-ban egy napot töltöttem abban a kis faluban, mely a szentnek köszönheti ismertségét. És azóta százszor és százszor fogott meg közelségének érzete a faluba vezető, keshedt fákkal övezett országút mentén haladva, a templomba vezető lépcsők kopásában az ő ormótlan bakancsának is része volt. Megérintettem a gyóntatószéket is, ahol 30 éven át naponta tíz-tizennégy órán keresztül hallgatta a bűn egyhangú litániáit. Egy nap csak percnyi idő egy ember életében, gyorsan elmerül a napok, hónapok, évek mindent elsodró folyamában, de az ott töltött napra életem végéig emlékezni fogok, mint valami különös, semmihez sem hasonlítható élményre. Életünk kisebb- nagyobb eseményei gyorsan elfakulnak, elvesztik illatukat és zamatukat, de a lelkileg hatoló élmény mindig erősebb és tisztább lesz, lényünk elválaszthatatlan részévé válik.

 Ha valaki közel áll lelkünkhöz, nem tudunk hozzá méltó élet- és jellemképet rajzolni róla. E sorok írója is úgy érzi, hogy olvasója mélyebben megismeri az ars-i szentet, ha megfogja kezét, a vasútállomáson kiszállva a vonatból, vele együtt még egyszer átéli azt a felejthetetlen napot, melyet a holt betűk tesznek elevenné előttünk. Most nézzük a rövid történetet.

 Reggel hat. Amíg az Ars-ba vivő vonat indulásáig ideje elérkezik, az átvirrasztott éjszaka után, a hűvös reggelen, sétáljunk egyet a platánnal szegélyezett főúton. S hogy az idő gyorsabban teljék, elmesélem Vianney János életének első szakaszát. Szándékosan mondom, hogy elmesélem, mert gyermek- és ifjúkora -anélkül, hogy rendkívüli lett volna- teljesen meseszerű. „Volt egyszer Franciaországban, Lyon közelében egy kis keresztény parasztfiú, aki öntudatra ébredéstől kezdve a magányt szerette és a jó Istent…”

 Szentünk apja mélyen vallásos ember volt. És háza mindig nyitva állt a vándorok, szegénylegények és búcsúsok előtt. ’770- ben egy különös koldús kért szállást és alamizsnát: Labre Benedek. A fiatal „csavargó”, aki nemrégen még a Sept-Fonds-i trappista apátság tagja volt. Gyönge egészségi állapota végett hagyta el a kolostort, hogy Rómába zarándokoljon. Útjának első szakaszában kopogtatott be Pierre Vianney házába. Megvendégelték, éjszakára megpihent, majd reggel tovább indult. De a családfő, aki minden koldusban Jézust látta és tisztelte, távozása előtt arra kérte a távozó vendéget, hogy áldja meg őt és övéit. A csavargó eleget tett a kérésnek. Az egyik kis Vianney lett a szentünk atyja, míg a koldust Labre Szent Benedekként emelte oltárra egyházunk. Benedek egyébként 35 évet élt. Életének egyik felét, több ezer kilométer gyalogolva az utakon, míg másik felét a templomok lépcsőjén töltötte. S ha már korában élő jelképe volt annak a gondolatnak, hogy a szegénység szelleme, az alázatosság, a lemondás elvesztette (akárcsak napjainkban is) értelmét, mit szólnának az emberek, ha ma megjelenne köztünk?  Közveszélyes csavargásért letartóztatnák, fertőtlenítésre, tisztasági fürdőbe vinnék talán, őrültnek, bélpoklosnak, netán kémnek néznék. Pedig csak egyszerű szent volt, mintegy árnyéka a Megváltónak, aki puszta jelenlétével és viselkedésével figyelmezteti a világot a rá váró hitetlen és felfordult pusztulásra. És megáldja Mathieu Vianney-, s rajta keresztül azt is, aki 16 évvel később megszületett, Jean-Marie-Babtiste Vianney-t.

(K.É. Just B. 2009)

Vissza az újság tetejére

Létezik a rossz?

 Nyugalomra vágyik minden ember. Ám ez a nyugalom sehogy sem akar megszületni, hisz ha a hazugság uralma basáskodik felettünk az igazság hangja csak a csend szaván tud hozzánk szólni. Mi pedig nem tudunk csendben lenni. A megpróbáltatások hatására számtalanszor elhangzik a kérdés. Miért hagyja az Isten ezt a sok rosszat? Magyarázatként ajánlom az egyik olvasónk által, a fenti címen küldött rövid történetet. Olvassák el figyelemmel.

Egy nap, egy egyetemi tanár, a következő kérdést tette fel hallgatóinak: Az Isten teremtett minden létező dolgot? Egy bátor diák azonnal felelt is a feltett kérdésre: „Igen, természetesen”.

Tényleg mindent? – kérdezte a professzor. Igen, mindent! Hangzott a diák válasza. Akkor a rosszat is Ő teremtette? Mert a rossz létezik – mondta a professzor.

Erre az érvre a diák nem tudott mit mondani, ezért elhallgatott. A tanár elégedett volt, hogy ismét bebizonyította azt, hogy a hit csak egy mítosz.

Egyszer csak egy másik diák is jelentkezett: „Megenged egy kérdést, professzor úr?” Természetesen, jött azonnal a válasz.

A hideg létezik?- kérdi a diák. Természetesen létezik válaszolta a professzor. Hisz mindannyian megtapasztaltuk a fázás érzését. Valójában ellent kell mondanom önnek, professzor úr: a hideg nem létezik. A fizika tudománya azt mondja, hogy a hideg nem más, mint a meleg hiánya. Egy tárgyat csak akkor tudunk tanulmányozni, ha az hőt bocsát ki magából, a hő által energiát közvetít, amit mérni tudunk. Hő nélkül, az említett tárgy képtelen bármit is kisugározni. Az emberek azért alkották meg a hideg fogalmát, hogy kifejezzék a meleg hiányát.

Hát a sötétség létezik-e?- Csendült fel a diák második kérdése. Létezik, hangzik a tanári válasz. Uram, szerintem sötétség sem létezik. A sötétség a fény hiányát jelenti, teszi közzé véleményét a diák. A fényt és a fényességet tanulmányozhatjuk, de a sötétséget nem. Nicholson prizmája megmutatja a különböző színek árnyalatait és a fény visszaverődését a hullámhossz függvényében. Tehát a sötétség is egy általunk alkotott kifejezés, amivel a fény hiányát magyarázzuk.

 A diák a témafelvetésnél maradva még megkérdezte: „És a rossz, professzor úr, a rossz létezik?” Egyébként az Isten nem teremtette a rosszat. A rossz, Isten hiánya az emberek szívében, a szeretet, az emberség és a hit hiánya. A szeretet és a hit olyanok mint a fény és a meleg. Léteznek. Hiányuk hozza létre a rosszat.

 Most a tanár hallgatott.

A második diákot úgy hívták: ALBERT EINSTEIN

Istenszédelgés

Gazdaságkor első fekete-mágikus művelete az áldozat irányának megfordítása. A bort nem tenni Krisztus vérévé, hanem Krisztus vérét kimérni a kocsmában jó pénzért. Nem áldozni életünket gyermekeinkért, hanem gyermekeinket megöletni a nyugodt nyaralásért. Nem áldozni a hazáért, hanem a hazát fosztogatni, árulni, privatizálni.

 A második az élet leválasztása a Létről, Istenről, minden dolgok lemetszése szellemi alapjukról. A kultusz nélküli kultúraipar, a kinyilatkoztatástól mentes erkölcs, az erkölcstelenített jog és a többi és a többi.

 A harmadik a valóság leváltása. Filmmel, regénnyel, szórakoztatóiparral, mindenféle köz- és magánhazugsággal. A valóság leváltása demiugroszi munka. Mintegy teremtés. Elhitetni egy marék porról, hogy történelem, igaznak beállítani mocskos szélhámosokat, perverzitásokat mély emberi kapcsolatnak mutatni. Az ilyesmi nagyon tetszik a Hazugság Atyjának, mert betetőzése az előző kettőnek. A valóság leváltása kimondatlanul, de lényegében Isten lecserélése, hiszen ő maga a Valóság, kívüle minden egyéb mulandó.

 Hamvas Béla azt írja a Babér-ligetkönyvben, hogy a mai ember a regényben él. „ A regényélet csupán, ami nem vált sorssá.” Az élet holmi történet, a szórakozás egy neme, „kellemes hétvége.” A sorssá válásban az élet végre a Léttel, a Valósággal, Istennel érintkezik, ám ez éppen az, ami hiányzik a regénnyé lett életből, a leváltott valóságból. Az Arkhaikban pedig azt mondja, hogy „a regény szélmalomvalóság, ahol a nagyinkvizitori realitásból kivonult modern élet helyet talált”. A nagyinkvizitori realitás ama hármas kísértés, amellyel a Sátán az Urat kecsegtette a pusztában: a jólét, azaz a kövek kenyérré változtatása, a látványosság, vagyis leugrani baj nélkül a templom párkányáról. A harmadik a világuralom. Mai nevén a globalizmus. Híve tömérdek. A szemünk láttára próbálja megvalósítani a Föld, az összes élőlények rovására a nemzetközi nagytőke. Ahelyett, hogy szembenéznénk e roppant kihívással, „a regénybe”, azaz homokba dugjuk fejünket, elfogadjuk a nekünk felkínált valóságpótlékot.

 Az Antikrisztus jelét viselő regények ügyeskednek, bennünk mesterséges, kereknek látszó világokkal, melynek van egy un. földies része, tehát munka, szex, harc, pénz és hasonlók. A tudomány, a közoktatás, a „korszerű”, posztmodern művészet mind azt sulykolja millió csatornán át, hogy az élet célja ennyi, nem a Lét elérése, hanem a siker. A sikerhez vezető út pedig istentelen. Ez alaptétel, ha így még nem is vágták a szemünkbe.. Nem éri meg, mert hatalmas hasznot hoz a globalizáció konyhájára az okult álvallások, táltosokkal, varázslókkal, démonokkal, mitológiákkal. Legyen elég három példa: Csillagok háborúja, Gyűrűk ura, Arvisúra.  E regénypótlékok már sehol sem érintkeznek a valósággal. Ténytöredékek csillámlanak bennük, pl: embernek látszó szereplők szerelemszerű valamijei és így tovább. A Nagy Négyeshez : az Igazsághoz, a Szépséghez, a Jósághoz, a Szeretethez  semmi közük. Akkor sem, ha emlegetik olykor e szavakat. A pénzhez kapcsolódnak igazán, mint a velük egytestvér „kereskedelmi szekták”, melyek tömegpszichotikus rendezvényeiken azt bizonygatják, hogy Jézus a „betegségtől és a  szegénységtől is megváltott”, tehát aki igaz hívő- fizet a prófétának, a táltosnak, forgalmazza portékájukat-, az gazdag lesz, és egészséges. Ha mégsem, akkor a hitével van a baj, nem a tannal.

 Első ismérvük a klubszerűség.: belépsz, bent vagy, lépésed külső. A második az Eucharisztiától való távolságuk, más szóval a Jézustól való távolságuk. Jézus önmagának soha egy fillért nem kért, s ha kapott, továbbadta a gyermekeknek, betegeknek, börtönben sínylődőknek, szenvedőknek. Nem sikert ígért, hanem Nyolc Boldogságot, az egymással és vele való egységet: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk” /Jn 17,21).

 Hitünkön keresztül hívott a hozzá vezető benső útra. Ez misztikus út, tapasztalati. A misztikát a kereskedelmi szektákban az okkult pótolja: a rejtélyeskedő, a táltos-pásztor varázslata, aki kabátjával beléd hajtja a Szentlelket, ujjával kinyomja belőled a rákot.

 Hogyan hihet a racionális ember a csacska mágiában? Csak ő hihet, mert eltökélten féleszű: értelméből a szívét kirekesztette, így esze is odalett.

(Czakó Gábor)

Cserkészek közt

Az 1028. számú Néri Szent Fülöp Cserkészcsapat oldala

Cserkésztábor - Kenyeres forrás

A kisebbek cserkésztábora a Kenyeres-forrásnál volt 25 fő részvételével. A tábori napok történései a honfoglalás korához kapcsolódtak.
Mindenki jelmezbe bújt és a fontosabb események alatt (zászló levonás, felvonás) ezt viselte.
Köszönjük szépen Margó néninek és Magdi néninek az igazán finom otthoni ízeket, amit magukkal hoztak a táborba.
A kép egy kis ízelítő, a tábori napokról a következő számban olvashatunk.

"Mindannyian úton vagyunk..." - Cserkésztábor 1.nap

"Mindannyian úton vagyunk..." ez volt a mottója a nagyok vándorlós cserkésztáborának.
Augusáus11-én a 6 órai busszal indultunk Budapestre, a Margit szigetre, hogy megkezdhessük utunkat hazafelé. A zarándok útvonal Árpádházi Szent Margit sírhelyétől indul.
Az Árpád-hídi távolsági buszállomástól elsétáltunk a Margit szigetre, ahol megreggeliztünk, majd reggeli után megkerestük Szent Margit sírját. Közös ima után vágtunk neki utunknak. A fiúk az összes holmijukat a hátukon vitték, ami minimum 8-10kg volt.
Aznapi szálláshelyünk Csobánkán túl, Margitligeten a Közép-európai Cserkész-parkban volt. Az útvonal a következő: Margitsziget Hűvösvölgy - Pilisborosjenő - Csobánka -. Margitliget. Ez a táv összesen mintegy 25 km volt. Mégis talán az első része volt a legnehezebb, amíg Budapestről kiértünk. Hűvösvölgyben megebédeltünk, majd nekivágtunk az immár erdős szakasznak.
A ritkásabb részeken szederbokrok voltak, melyekről jókat „legelésztünk”'. A finom szeder az utunk során sokat segített fáradó lábainkat, lohadó kedvünket felfrissíteni. Egy-egy nagyobb bokornál 5-10 percet is időztünk pihenés gyanánt.
Kora este érkeztünk Margitligetre, a szálláshelyünkre, ahol már a rotyogó vacsora illata és két kísérőnk – Gulyás Eszti és Árpi - várt reánk.
Akiknek ezúton is köszönjük a sok-sok segítséget, gondoskodást, mellyel utunkon támogattak.
Jól esett letenni a hátizsákjainkat azzal a tudattal, hogy aznap már nem kell felvenni. Berendezkedtünk a két hálóba, lemostuk magunkról az út porát, és felvontuk a zászlót. Vacsora után tábortüzet gyújtottunk, énekeltünk, játszottunk. A magunk mögött hagyott kilométerek, a fáradtság ellenére jó hangulatú, összejövetel volt. Nagy várakozással, kíváncsisággal vártuk az előttünk lévő napokat, a sok-sok kilométert amit meg kell még tennünk.
A tábortűz után csendben átvonultunk a zászlóhoz. A zászlólevonást, esti imát követően nyugovóra tértünk.
Senkinek nem volt szüksége esti mesére, vagy altatódalra... 

Folyt. köv.
Roli

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Lapzárta idején több család Tóalmáson tartózkodik, Béni atya jelenlétével. Ez az időszak a saját közösség építésének, valamint a térségben működő egyesületek kapcsolat erősítő találkozóinak is a helyszíne.

 Szeptember közepén Érsekvadkert rendezi meg az eddig Tóalmáson lebonyolított körzeti focibajnokságot balassagyarmati helyszínnel. Bővebb információt az ifjúsági vezetéstól szerezhetünk

 150 éves a testvér kolping családunk a németországi Günzburgban. Október 8-11 között egy busznyian vendégeik leszünk. Az esetleges szabad helyről vasárnaponként, a kolping házi találkozások alkalmával értesülhetünk.

 Aki még nem fizette be az éves tagdíját, sürgősen tegyen eleget vállalásának hétköznapokon takarészövetkezetben, vagy vasárnaponként a kolpingházban. Molnárnét keressétek a pénzzel!

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére