A
Csíksomlyói Búcsú
valószínűleg semmihez sem
fogható. Persze, hasonlít egy csöppet a többi
búcsúra, mert ez is sokadalom,
amihez bőven csatlakoznak pecsenyesütők, koldusok és
mindenféle árusok, akik
még szentelt majmot is rásóznak az arra
érdemesekre, akik aztán hovatartozásuk
jelekén nyakukba akasztva viszik a menetben. Nyilván itt
is sokféle
elkötelezettség köti a szíveket, de mind
eltörpül a hatalmas égi hívás mellett,
amelynek ereje szinte kézzel fogható. A Mindenható
udvarlására talán sehol a
világon nem gyűlnek össze ennyien.
Tudjuk, hogy a
mi hitünk és vallásunk
önmagában misztika, hiszen mi egyéb a szentmise,
mint a Teremtő Úr
megtapasztalásának mindennapi lehetősége? De azt
is tudjuk, hogy oly sokszor
nem élünk ennek a csodának
megízlelésével, pedig mennyi szentmisén
terítenek
asztalt számunkra is. Somlyó, a kegytemplom, a Napba
Öltözött Szűzanya szobra,
a zarándoklat, a pünkösd mind-mind erősíti a
Szentlélek áldott-áldó
közelségét,
de leginkább a közösség. A
közösség a Szentháromság emberarca.
A
közösség Somlyó első és
legnyilvánvalóbb
csodája a keresztalják fogyhatatlan menete. A
fehér karinges, stólás papok
előtt az ősrégi zászlókat hárman viszik,
három rúdon. Legelöl a csengős
gyerekek, akik a járás ritmusát vezetik,
mégpedig úgy, hogy hangszerüket nem
rázzák, hanem a levegőben keresztet vetnek vele, vagyis a
legegyszerűbb testi
megnyilvánulásaink egyikét, a
lépést, a legmagasabb jelkép körébe
vonják. Az
egész
zarándokcsapatét, amely már hat, vagy
hatvan kilométert tett meg így, közben
énekelve és imádkozva, hogy ezzel is közelebb
kerüljenek Miasszonyunkhoz, a
Szentlélekhez, és alapvető emberi
közösségünkhöz, a népünkhöz
is, hiszen a
Búcsú egyúttal emlékezés is a
történelemre. Jelesül az 1567-es hargitai
csatára, melyben pünkösd szombatján a
székelyek a ferencesek és az alfalui
János pap vezetésével legyőzték
János Zsigmond fejedelem unitárius hitre
térítő
hadát. Trianon óta a Búcsú a nemzeti
megmaradás fő ünnepe is lett, hiszen a
soviniszta román hatalom a katolikusokat magyarságuk
miatt is mindenkor rossz
szemmel nézte, a csángókat pedig még
üldözte is.
A szombat
hajnaltól érkező keresztaljákhoz
csatlakoztak és ma is csatlakoznak a magyarországi
zarándokok. Nemzeti-
testi-lelki egység sugárzik itt ki, amely oly sok
szempárba csal könnyet. A
Salvatore- kápolnához keresztutat járva vonulnak
fel sokan, különösen a
hatalmasan sereglő ifjúság! Mások, főként
az idősebbek, a lankásabb kápolnához
vezető utat választják. A szentmise kezdetére
megtelik a nyeregtető.
Ötszázezren, vagy millióan lehetnek a
helyszínen? Az oltár előtt, mellett,
mögött beláthatatlan tömegben az ünneplő
nép. Rendezetten, végeláthatatlan
oszlopokban érkeztek Isten színe elé. Senkit sem
zavar az ünnepen rendszeresen
eleredő égi áldás.
A népet
bizony Isten teszi néppé. Nélküle
nincs ünnep. Az ünneptelen sokaság pedig legfeljebb
tömeg, vásárló közönség. Az
ünnep a Lélek megnyilvánulása a
világban: ha fölfogjuk ezt, akkor ünneplünk. Az
ünnepből származik a rend: mindenki a maga értelme,
benső helyzete, nyelve
szerint hallja és érti az igazságot, így
kerül helyére – egyenként és együtt-
az ízlés, a nemzeti érzés, a
felebarátiság. Még tán azokban is, akik
majmot
akasztottak a nyakukba.
(Czakó
Gábor írása alapján)
Pünkösd
„előzetese” már az Ószövetségben is
olvasható. A lélek kiáradása Ezekiel
prófétánál kap sodró erejű
üzenetet: „Rám szállt az Úr hatalmas Lelke
és
elragadott”, vagy „Lelket árasztok belétek, hogy
életre keljetek”.
Mindez a csontmező látomásához kapcsolódik
és írókat ihletett már meg. Bennünk
pedig keserű szájízt hagy, amikor a plakátokon ezt
olvashatjuk: „Vannak
csontjai”? Ez így ízléstelen. Hallom is a
megjegyzéseket. Azt azonban meg
lehetne kérdezni, legalább a keresztényektől:
„Megkaptad már a Szentlelket? S
tudod-e egyáltalán mit laptál?” Mert az
igazán meghökkentő meghatározás az,
amikor ilyet olvasunk: „Az ember testből és Szentlélekből
áll”. Katekizmusba
illő, amely ráillik minden keresztényre, aki a
halálos bűnből megszabadulva a
megszentelő kegyelem állapotában él. Vannak
azonban a Szentléleknek más,
különleges kegyelmi adományai is. Milyen
fájdalmas tapasztalata szülőnek,
lelkiatyának, amikor egy templomba járó fiatal
visszautasítja a bérmálást s vele
együtt a Szentlélek különleges
ajándékát. Nincs kényszer. De amikor az
önálló
életvitel döntéséről van szó,
és a Szentlélek az, aki a döntést
segíti, az
ajándékozót és életadót
utasítja el, aki elutasítja a
bérmálkozást.
Emlékszem
egy Londonban élő, az édesanya
lévén félig magyar család esetére,
amellyel baráti kapcsolatba kerültem. Lányuk
visszautasította a bérmálkozást. Itt is
megkapták a hírt a család barátai. Az
ok az lehetett, hogy a szülők válni készültek.
Másrészt nem tudta, hogy milyen
ajándékot utasít vissza. Hitünk egy-egy
titkával kapcsolatos tulajdonságunk
olykor nagyon fájó. Vajon mit éreznénk, ha
a Szentírás új kötetét
ajándékoznánk
valakinek, és az visszautasítaná?
A
bérmálás az első pünkösdre utal vissza,
az
apostolok és a pünkösdi csoda valamennyi
résztvevője kapta meg akkor Isten
kivételes ajándékát: a testhez és a
lélekhez hozzáadott harmadikat: a
Szentlelket. Innen veszi kezdetét az
Újszövetség az Egyházban. Ekkor
teljesülnek be Ezekiel próféta bevezetőben
idézett szavai, mert életre keltek
az addig félénk apostolok.
Megidézem
a szülőt, a papot, az orvost, az
edzőt, aki képes „lelket adni”, legalább is a szó
átvitt értelmében. A fiatal
lány, akit idéztem, hogy visszautasította a
bérmálkozást, későbbiekben, amikor
szakatani kényszerült választottjával, szinte
depresszióba esett. Csak most
utólag érzem: a pap küldetése az is, hogy az
„életadó Lélek” követe legyen a
világban. Az lehettem magam is a magam módján,
amikor megragadtam a
depresszióba esett lány két karját,
és megráztam. Talán a Szentlélek
indítása
volt. Mint azok a szavak is, amelyeket mondtam. S mikor
visszajött, mosolygott.
Megköszönte, és visszajelezte, hogy már
jól van. Akkor úgy éreztem, hogy a
Lélek erejéből sikerült lelket önteni
belé. És tudtam azt is, hogy olykor mi, papok
szorulunk rá, hogy lelket öntsenek belénk. Az is
előfordul, hogy egy világi
hívő, egy igazi hívő kapja meg a szentlelkes
küldetést, hogy belénk papokba
öntsön lelket. Persze gyakoribb, hogy egy jó
gyónás, vagy lelkigyakorlat révén
kapjuk meg újra a Szentlélek különleges
ajándékát.
S mindennek
kezdete az első pünkösd, amelynek
jelképes viharzúgásában és
lángnyelvei alatt Mária és az apostolok
voltaképpen
a bérmálás szentségében
részesültek. Ezt a nagy ajándékot nem szabad
visszautasítani. A pedagógiában és a
sportban is olyan oktatókra van szükség,
akik lelket tudnak önteni a rájuk bízottakba.
És olyan szülők, olyan papok
kellenek, kellettek mindig is, akik Isten Szentlelke által
lelket tudnak önteni
a csüggedőkbe. Olyan politikusok is kellenének, akik
nemcsak egymást marják,
hanem lelket tudnak önteni csüggedő népünkbe.
Pünkösd ünnepének fohásza, hogy
ők valamennyien legyenek a nagy ajándék kiosztói,
hogy a testből és lélekből
álló embert a Szentlélek is teljesebbé
tegye, életerőt öntsön belé, belénk,
mert
szükség van rá, hogy beteljesedjék Ezekiel
és az első pünkösd létdepressziót
gyógyító üzenete: „Lelket árasztok
belétek, hogy életre keljetek”.
(Béel
cikke szerint)
2009. június 6-án
szombaton
9 órai
kezdettel rendezzük
az érsekvadkerti
erdei házban
a körzeti
juniáIist
A tervezett
program a következő:
9
órától érkezés az erdei házba, reggeli
10
órától Dr.Székely
János Püspök atya előadása
13 órakor közös ebéd
15
órátó| kirándulások
a környéken
16
órátó| Sillye Jenő és zenekarának
hangversenye
17 órakor szentmise
Sillye Jenő és zenekarának
közreműködésével
Gyermekeink részére
a kézműves -foglalkozások.
Étkezési hozzájárulás
(reggeli + ebéd)
: 700 Ft.
Jelentkezés és fizetés a helyszínen
Beke Lacinál a 06-20-5 44-4742-es telefonon.
Jelentkezési
határidő: 2009. június 2.
Szeretettel hívunk és várunk!
Érsekvadkerti
Kolping Család
Északi Körzet Vezetősége
Május
elseje van. A felvonulások, a majálisok
napja szerte a világban. Mi ötvenöten
autóbusszal és két személykocsival a
Börzsönybe utaztunk, hogy
Márianosztrán imádkozva ismereteket
szerezzünk az egyetlen magyar alapítású
szerzetesközösség életéről, megtekintve
a börtönnel „összenőtt” templomot.
Lehel
testvér ismertetve a programot fogadott
bennünket. Elmondta, hogy négy Pálos kolostor
működik kis hazánkban, ahol 18
szerzetes él és tevékenykedik a lelkek
javára.
Egyébként
1352-ben érkeztek ide a pálosok, hogy remetei
közösségbe szerveződve
sokszorozzák meg erejüket.
A templom,
melyben szentmisén és májusi
litánián is részt vettünk többszöri
pusztulását követően a XVIII. század
közepétől áll jelenlegi formájában,
magába foglalva az első szentély maradvány
épületrészét is. A Börzsöny
belsejében található templom a béke
szigetén lévő
ékszerdoboz érzését váltotta ki
belőlünk.
A
díszes főoltár környezetében
látható Szent
Ágoston szobra, akinek reguláira épül a
pálosok szabályzata, de láthatjuk vele
egy sorban a rend névadójának, remete Szent
Pálnak, kortársának remete Szent
Antalnak és a remetévé lett V.Celesztin
pápának szobrát is. Az előbb felsorolt
szobrok felett láthatjuk Aquinói Szent Tamás,
Szent István Király, a
kórházépületet kezében tartó
Szent Erzsébetünk szobrát a
Szentháromság
ábrázolásával egyetemben.
Mellékoltárokban
is bővelkedik a templom.
Szent András, remete Szent Pál, Kapisztrán Szent
János, Szent Hedvig, Boldog
Özséb oltárok élére az Öt Szent
Seb oltár kívánkozik, amely egyben a
Szentháromságot is ábrázolja. A sebeknek
nagy jelentősége volt, hisz a hitetlen
Tamást is annak látása tette hívővé,
de nagy jelentősége van ma is, amikor oly
sok sebet okozunk egymásnak. Az oltár mintegy kimondja
azt, hogy Jézus szívén
megnyugodni jó.
Szent
József ünnepnapja is a mai nap, kezdte
a prédikációját Lehel atya
családjainkért, közösségeinkért
felajánlott
szentmisén. Tanításában elhangzott az a
gondolat is, miszerint nemcsak Mária
mondta ki az IGENT, hanem József is. Számára sem
volt kisebb a lemondás a
vérségileg nem saját gyermek
vállalása, hisz annak meglépéséhez
az angyal szóra
is szüksége volt. Lemondott az apai szerepről.
Áldozatot vállalt Jézus
nevelésében, tiszteletben tartva Mária szűzi
voltát. Lemondás és áldozat volt
az alapja József igazi szeretetének, de lemondás
és áldozat nélkül ma sincs
igazin szeretet.
A legnagyobb
áldozatot Jézus Krisztus hozta
meg, hisz kiüresítve önmagát, a golgota
kínjait is vállalta megmentésünkért.
Vajon mi
tudunk-e áldozatot hozni másokért?
Vagy csak önző módon magammal törődöm? Mennyire
foglal le bennünket a világ
zaja? Ki tudok-e szakadni a mindennapok zsivajából, hogy
észrevegyünk Isten
szíveinkbe történő kopogtatását?
A
szentmisét követően a falu szélénél
magasodó dombra épült
kálváriához vitt utunk. A jelentős emelkedő senkit
sem
riasztott vissza. Évszázados hársfák, az
elénk táruló csodálatos táj, a
kápolnánál végzett ima szemet- lelket
melengetett.
A kolostorhoz
visszatérve Lehel atya
áldásával folytattuk utunkat a Börzsöny
belsejébe. Nagyirtáspusztán (Kóspallag
felett) a Szent Orbán fogadó környezetével
ismerkedtünk meg. Mintha erdélyi
tájakon járnánk. Szerpentines,
szakadékokkal szegélyezett út mentén
gyönyörű
erdőrészletek látványa fogadott bennünket a
célállomás felé haladva. Ott pedig
hatalmas tisztás, gyermekjátszóterek, tiszta
levegő, csendes környezet és egy
modern fogadó világa tárult elénk. Itt
nincs rohanás, itt lehet pihenni.
Már
délután négyet mutat az óra, amikor
hazafelé vettük utunkat. Parassapuszta felől érkezve
a Dunakanyar irányába
indultunk el, hogy Nagymaroson megállva, az ottani temetőben
nyugvó
plébánosunk, Néder Géza apát
úr, sírjánál gyertyagyújtás
mellett közösen
imádkozzuk, jelét adva világnak arról, hogy
akit szerettek, szeretnek, azt a
halála után sem feledik.
(2009.05.01.
Egy jelenlévő)
Czakó
Gábor neve sokunk előtt ismert. A kilencvenes évek
elején a kolping család
szervezésében Érsekvadkerten is járt
író olvasó találkozó
keretében. Akkor, és
azóta is folyamatosan harcol a Krisztus
képmását hordozó ember jogaiért.
Ennek
a keresztény sajtóban az értékeket
hordozó média csatornáin is hangot ad. Most
Stephanus díjat kapott, elismerve azzal a másokért
megélt életet.
A Magyar
Nemzetben Pósa Zoltán tollából, a
közelmúltban jelent meg egy interjú, melyet most a
Tisztelt olvasóinkkal is
megismertetünk
-Mire
kötelezi önt a Stephanus díj?
Szent
István példájának
követésére. Ő eleget tett az evangélium fő
üzenetének:
legyetek szentek. Neki sikerült, előttünk a feladat. Szent
István példája
különösen kötelező minden közéleti
emberre és családfőre: aki nem szent, az nem
király, hanem hitvány bitorló a maga
életkörzetében. Szent István
életmintája a
magyar történeti alkotmány alapja az intelemitől a
Hármaskönyvön át a
kiegyezésig és ’56-ig. Élete és műve
szellemi talpköve Magyarország ezer éves
történetének.
-Irodalmi
műveiben, a Beavatás című műsorában,
személyes megnyilatkozásaiban a
megtisztulás útját keresi. Közeledünk,
vagy távolodunk?
Ki-ki
magába nézve pontosan felmérheti, hogy meddig
jutott, merre tart. Antikrisztusi
időket élünk. Már túl vagyunk a
vallás, a közösség, az erkölcs, a
személy
szétbombázásán, most indult a férfi
és nő mivoltunk elleni hadjárat a
genderprogrammal. Az apokalipszis írja, hogy ennek is
vége lesz.
-Újabb,
a könyvhéten megjelent művében is a bibliai
alapelvek itt és mostját
keresi?
Az
Antikrisztus és a mi vizsgált paradoxona: vagy a
világválság roppantja össze
civilizációnkat, vagy a válságból
való kilábalás rongálja meg még
súlyosabban a
föld életfenntartó képességét.
Eddig minden civilizáció összeomlott, a mostani
bukása az első, ami globális fenyegetést jelent.
Helyzetünk mindenkit döntésre
kényszerít: Krisztust követjük-e, vagy az
Antikrisztust, azaz viseljük-e az ő
jelét kezünkön (tetteinkben), homlokunkon
(gondolkodásunkban)? A kérdés nem
vallási, hanem létbeni. A most lezáruló
korszak kísérlete igazolja, hová vezet
az istengyűlölet.
Valóságérzékünkön is
múlik, hogy az emberiség, a kultúra és a
bolygó mekkora veszteségeket fog elszenvedni a
közeljövőben.
-Magánemberként
mennyire aktívan gyakorolja hitét? Ön jár
templomba?
Gyermekkorom
óta bukdácsolok az úton és
sütkérezek a
szentmise csodájában. Az utóbbi 10 évben
elsősorban mostani lakóhelyemen, a
békásmegyeri Szent József
egyházközségben igyekszem szolgálni. De
megyek, ahová
hívnak. Életem egyik legnagyobb élménye a
Gyulafehérvárott, az egyházmegyei
kántoroknak tartott lelkigyakorlatom volt.
-Legutóbb arról
beszéltünk, hogy 1956-ban a nép még
látta Isten angyalát, most egy része
megátalkodott. Változott-e az öszödi
beszéd óta valamit e tekintetben?
Az öszödi
hazudozó helyére csüccsentett halálos
libatolvaj
kőkemény és mély tanítás a
nemzetnek. Íme a Szent István-i mércét
tagadó
vezetők egymást múlják felül
hitványságban, és az országot mind nagyobb
nyomorba döntik. Amíg a nép nem ismeri fel
kilétüket, sőt, amíg ő maga is
hozzájuk hasonul, addig velük süllyed mind
mélyebbre. Aki a gonosszal paktál,
milyen alapon remél jót? Tisztességet,
igazságot, szépséget, szeretetet?
A mefisztói alku gyümölcse a hiány, a
félelem, a sóvárgás, az irigység, a
viszály/verseny, a hazugság, a gőg, a
gyűlölet. A pokol. Lehet, hogy ez olykor pénzzel
jár, néha nem is kevéssel, de
a pénz semmi: a hazudós bankrendszer
fizetési igérete. A mostani
válságban záporként hullanak a
nullák a
folyószámlákról. Ha a Szent Istváni
útra térnénk, akkor hirtelen
felderülnénk.
A derű a megtérés jele. A panaszkodók
elhallgatnának, a Böszmék és
Döbrögik
szétpukkannának csahosaikkal együtt, az
ország hajója kiröppenne a
hullámvölgyből, egyensúlyát
visszanyerné. A szellemit. Utána az erkölcsit, a
biológiait, a gazdaságit és a többi
járulékost.
2009.
április 25-én, történetében
először templomunkban tartották tanévvégi
hálaadásukat egyházmegyénk
kántorképzős hallgatói, közöttük az
érsekvadkerti
Pál Ágnes. A megtisztelő esemény
szentmisével kezdődött, majd templomi
hangversennyel folytatódott és a kalászházi
agapéval zárult.
Köszönjük,
hogy templomunkat választottátok.
Tanítókörútján
Jézus az ő városába, Názáretbe
érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak
és így
beszéltek róla: „Honnan van ennek a
bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az
ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab,
József, Simon és Júdás
az(unoka)fivérei? És nem itt élnek
közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét
vette
hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta.
Jézus erre így szólt: „Sehol sem
becsülik kevesebbre a prófétát, mint
szülőföldjén és otthonában.”
Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát olvashatjuk e sorokat Mt.
13,54-58 alatt.
A
becsületesen és lelkiismeretesen végzett
munka az embert Isten felé viszi közelebb. Napjainkban
persze sokan azt
gondolják, hogy ügyeskedéssel és
gazemberséggel is lehet pénzt szerezni, sőt
sokszor könnyebben és többet, mint munkával. Az
ilyen emberek nem is akarnak
közelebb kerülni Istenhez és napjainkban
megtapasztaljuk mit eredményez
politikai hangadó voltuk.
A
becsülettel végzett munka ugyanakkor
biztosítani hivatott a család fenntartását
és kifejezi a család iránti
szeretetet. Szent József napján, május
elsején, hasznos arra is gondolni, hogy
a munkára való hivatkozással sem szeghetjük
meg vallási kötelezettségeinket. Az
a munka, amelyik megakadályozza az embert
vallásának gyakorlásában,
például
azért mert vasárnap van, s emiatt eltávolít
Istentől, legfeljebb embertelen
kényszermunkának tekinthető. Szent Józsefnek, a
munkások védőszentjének napján
együttérzéssel gondoljunk azokra, akik az
elmúlt hónapokban veszítették el
állásaikat, s imádkozzunk értük, hogy
mihamarabb munkához jussanak.
(Sándor
atya írása alapján)
31
lány és fiú járult május
17-én első szentáldozáshoz. Becsületesen
és
szorgalmasan készültek, nagy izgalommal várva ezt a
napot.
Így
vélekedtek a gyerekek, hogyan élték át első
gyónásukat és szentáldozásukat:
-
Megkönnyebbülést
éreztem,
amikor kijöttem a gyóntatószékből.
-
Nagy jó
volt az elsőáldozás,
és ahogy az imában van, szeretném, ha Jézus
tényleg nem menne el tőlem.
-
A
gyónás után olyan
megkönnyebbülést éreztem, mint még soha.
Az elsőáldozásnál is örültem, hogy
Jézus testét magamhoz vettem.
-
Végre nem
fekete a szívem a
bűnöktől. Magamhoz vehettem az Úr Jézust
örülök, és már nem csak kis
keresztért
mehetek.
-
Nagyon jó
volt, amikor Jézus
örök lakást vett a szívemben.
-
Nagyon tetszett
az
elsőáldozás, mert magamhoz vettem Jézust és
boldog voltam, mert ott volt az
egész családom, és köszönöm
Ági néninek, hogy megtanított gyónni,
áldozni.
-
Amikor
hazamentünk a
templomból, majd nem hogy egész végig azt
hajtogattam vissza szeretnék menni és
előröl kezdeni az egészet és jó volt hogy
Jézus szép fehérre mosta a szívemet.
-
Nagyon jó
volt minden, mikor
bementem a gyóntatószékbe izgultam, de mikor
kijöttem megkönnyebbült a szívem.
A szentáldozásnál nagy élmény volt
mikor a nyelvemhez ért Jézus teste.
Imádkozzunk
értük és kérjük a Jóistent, hogy
gyakran járuljanak Őhozzá, és bátran
vállaljanak szolgálatot (ministráns,
felolvasás) a szentmiséken.
Bartók Ágnes
hittanár
Bölcsesség az, ha mindig
tudatában vagyunk annak,
Mennyire tévesek lehetnek nézeteink
És mennyire bizonytalanok mindazok a dolgok,
Amelyekre leginkább számítunk.
(Brenan)
Amikor az
apostolok- talán hivatalnoki
túlbuzgalommal – Jézus és a hozzá vitt
gyerekek közé álltak, akkor valójában
nagy jót tettek. Tökéletes dramaturgiai helyzetet
teremtettek az Úrnak ahhoz,
hogy elmagyarázza: olyannak kell lennünk, mint a gyermek,
mert övéka mennyek
országa, a gyermeki szándékú, tiszta
mélységű embereké, akik még „lelkük
alapján” élnek.
Az adott
történelmi pillanatban a Mester
nyilván fáradt volt, a gyerekek pedig vadócoknak
látszódtak, koszosnak,
némelyik taknyosnak, vagy éppen trachomásnak,
bizonyára tiszteletlenül
zsivajogtak és oktondi kérdések áradtak
belőlük. Ismerjük a világra nyíló kicsi
ember mérhetetlen érdeklődését. Anna
lányom három éves kora körül
állandóan
hajtogatta: „ Ez kérlek szépen, ez, mi ez?”
Miértkének hívtuk az illetőt. A
Miértkék zöme idővel beletörődik a rossz, unott
válaszokba, vagy éppen
elutasításba és kedélytelen felnőtté
sivárodik. Ki ekkor, ki akkor- ki ne
ismerne unatkozó kamasz- aggastyánokat? A
maradékból, a halálig kérdezőkből
lesznek a fölfedezők, az igazi tudósok, a szentek. Mert
örökké az Úrhoz akarnak
menni, hisz a valódi kérdések egytől egyig
Őhozzá vezetnek.
Hallgassunk
bele a szupermarkecek gyermekzsivajába.
Veddmegke nyafog itt, Veddmegke toporzékol amott. Ott
sodródnak szüleikkel a
Miértkék is a tömegben, talán ők is
kívánják a csicsás giccseket, de
lelkük
alapjából világosan látják, hogy mi
ami fontos, ami tényleg ér valamit, ami a
Valóság, az nem vásárolható meg,
mert nem eladó, mert ingyen van.
Nem
követelni kell, hanem kérdezni.
A képújságunk mellett
ezúton is tájékoztatjuk
tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal,
délután öt órától ingyenes
jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a 06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2009.június
15.hétfő 17-18 óra között
Május
9-ére csapatkirándulást szerveztünk az
Aprómájra. Borongós reggelre
ébredtünk,
de ennek ellenére huszonöten indultunk el reggel.
Indulás előtt a lányok
megvásárolták a kenyeret és a
zöldséget, rendeztük sorainkat és
nekivágtunk.
Az
első pihenőt a Lókos hídnál tartottuk. Kicsit
leültünk, néztük a patakot. A
néhány perc pihenőt követően indultunk
tovább. Az út során az idő egyre jobbá
vált. Mire a helyszínre értünk, már
meglehetősen meleg volt. Legyúrtuk a füvet,
majd letelepedtünk. Miután kifújtuk magunkat
hozzáláttunk tűzifát keresni,
gyűjteni. Amikor a megfelelő mennyiségű tüzelőanyag
összegyűlt, megismerkedtünk
a tűzrakás elméletével-gyakorlatával.
Felaprítottuk a fát és
elkészítettük a
tüzet. Meggyújtottuk, közben
előkészítettük a nyársaláshoz a
kellékeket. Miután
a tűz leégett megkezdtük a nyársalást,
kenyérpirítást. Ebéd után Betti
jóvoltából egy sereg egyszerű, de hasznos
csomóval ismerkedtünk meg, amit majd
a táborban használhatunk. Játszottuk a Gordiuszi
csomó című játékot is, melynek
az a lényege, hogy keresztül –kasul megfogjuk egymás
kezét, majd addig
lépdelünk át egymás feje felett,
bujkálunk át egymás lába között,
amíg a
„csomó” ki nem bogozódik és egy (vagy több)
körré nem válik.
Hogy
a kalóriadús ebédünket lemozogjuk két
menet számháborút is játszottunk a
szemközti erdőben. Rengeteget rohangáltunk,
bujkáltunk, fára másztunk a csata
hevében a csapatunk sikeréért. A második
menet végére mindannyiunknak lógott a
nyelve, beszereztük a kellő számú
csaláncsípést, horzsolást,
zúzódást, így arra
az elhatározásra jutottunk, hogy ideje hazaindulni. A
megpróbáltatásokért
kárpótoltuk magunkat egy fagyival,
élményekkel, tudással (és
néhány
kullanccsal) gazdagabban tértünk haza a
csapatkirándulásról.
A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatra méltó rendje csak egy mindentudó és mindenható Lény határozatából és uralmából eredhet. Ha minden álló állócsillag egy, a miénkhez hasonló rendszerközpontja, akkor az egész rendszer – mivel úgy látjuk, hogy egységes terv szerint van megszerkesztve – egy és ugyanazon Uralkodó birodalmát alkotja. Ebből az következik, hogy Isten élő, láthatatlan és mindenható, hogy az egész mindenségen felül áll és teljesen tökéletes. Világos, hogy Isten szükségképpen létezik, és ezen szükségszerűség erejénél fogva mindenütt és minden időben létezik. Mindenki vallja, hogy van Isten, de éppen ama szükségszerűség folytán, amelynél fogva van, örök is és mindenütt jelenlévő. Ezért Ő egészen önmagával azonos, egészen fül, egészen kar, egészen megismerőerő, gondolkodóerő és hatékonyság, persze mindez nem emberi módon. Mi csak az alakokat és a színeket látjuk, csak a hangokat halljuk; magukat a szubsztanciákat nem érzékszervekkel, nem a belőlük kiinduló hatások révén ismerjük meg. Éppoly kevéssé van fogalmunk Isten szubsztanciájáról vagy lényegéről. Őt egyedül tulajdonságai és attribútumai alapján ismerjük meg. Csodáljuk tökéletességéért, tiszteljük és imádjuk, mint a világ Kormányzóját, mi, akik a nagy Világuralkodó szolgái vagyunk. Egy olyan isten, amelyik nem kormányozza a világot, amelyben nincs gondviselés és nincsenek bölcs célok, nem volna más csak a fátum, vagy a természet. A vak metafizikai szükségszerűségből, amely mindenütt ugyanaz, nem származik a dolgok változása. A teremtményeknek összes, az időknek és a tereknek megfelelő különbözősége egyedül egy szükségképpen létező Lény eszméiből és akaratából származhat.
Hazai sikerrel
zárult a Kolping nemzetközi
labdarúgó torna. A négy külföldi,
köztük az idén először
Albániából érkező, és
három magyar csapat alkotta bajnokságot a még
tanuló ifjúságunk csapata nyerte
meg.
Lapunk
megjelenésekor már többen Erdélyben
vannak közülünk, hogy részesei legyenek a
magyarság egyik legnagyobb ünnepének,
a csíksomlyói búcsúnak. A bátrabbak,
kapcsolódva a zetelaki keresztaljához,
gyalog teszik meg a kétszer hatvan kilométert, hogy
fizikailag fáradtan, de
lelkiekben megtisztulva képviseljenek bennünket is a
Szűzanyánál.
Ne
feledjétek! Junius 6-án juniális az Erdei
háznál János Atya és Jenőék
társaságában. A program mindenki
számára nyitott.
Játszóház és büfé is lesz.
Egyedül az ebéd igényt kell előre jelezni.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
1.) A
május utolsó
csütörtöki szentségimádás,
szentmise hivatásokért SZENDEHELYEN LESZ. A
júniusi
DRÉGELYPALÁNKON jún. 25-én
2.) Júniusban 6-án,
szombaton fél 6-kor lesz keresztelés.
Akik számítanak rá, időben jelentkezzenek
a Plébánián megbeszélésre.
3.) Május 31-én PÜNKÖSD
VASÁRNAPJA.
Másnap,
Pünkösdhétfőn
reggel fél 8-kor és este 7 órakor lesz szentmise.
(Pusztaberkiben
de. 9
órakor)
4.) A SZENTMISÉK RENDJE
JÚNIUSBAN: HÉTFŐ-KEDD-SZERDA R. 7 ÓRAKOR
(UTÁNA 8-9 IRODAI ÜGYELET)
CSÜTÖRTÖK-PÉNTEK-SZOMBAT
ESTE 7 ÓRAKOR. Csütörtökön. -
pénteken előtte 5-6ig KÖZÖTT
IRODAI ÜGYELET.
EGYHÁZI
HOZZÁJÁRULÁST, szentmisét rendezni a
szentmisék után a
sekrestyében is lehet.
5.) Az Oltáriszentség nagy
ünnepe június 14-én lesz. Az Úrnapi
készületben minél többen vegyük ki
részünket aktívan. (Puszataberkinek du. 5
órakor)
6.) Csütörtök
esténként az
esti szentmise előtt
félórás csendes szentségimádás.
7.) Június 20-án,
szombaton
de.10 órakor a Váci
Székesegyházban papszentelés
lesz. Patak diakónusát, Cserey
Andrást is szentelik. Másnap 10-kor lesz első
szentmiséje Patakon.
Vadkertről
és a Szentekről szóló egyházi
könyv kapható!
Keresztelt(ek):
12.
Homolya Mira Sára ( Homolya István Zsolt – Szabó
Nikoletta)
-
Halottaink:
22.
Molnár József (1925)
23. Halaj Attila (1963)
24. Medve Sándorné, Kukkel
Margit (1926)
25. Csáki Rozália (1946)
26. Kovács László (1956)
1.
hétfő reggel
-
Hálából 20. házassági
évfordulón
este
–
Kaba János, Balogh István, neje Kaba Ilona, Varga
János, felesége Pálinkás
Julianna és élő hozzátartozókért
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök
-
Oravecz József 1. évforduló, fia, szülei,
testvérei és a Kakas család
halottaiért
5. péntek
-
Urbán István, felesége Csernák Mária
(10. évf.) szüleik és testvéreik, Temela
Ignác, felesége Záhorszki Margit, fiuk
Ignác, élő és elhunyt családtagok
-
Szrenka János, felesége Szabó Ilona és a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Laczó András, felesége Jakubecz Mária,
lányuk, vejük, unokájuk és
hozzátartozók, valamint Szabó András,
felesége Csernák Rozália, szüleik és
hozzátartozók
6. szombat
-
Kristók István, felesége Dósa
Erzsébet, testvére és szülők
-
Vitéz István, felesége Kosztrihán
Mária, Ferencsik és Pinke család élő
és
elhunyt hozzátartozókért
-
Csabák Csaba, nagyszülők, Csabák és Gubik
család halottaiért
7.
vasárnap -
Kovács László, szülei, Kácsor Dezyő,
felesége Kordics Veronika, szüleik,
testvéreik
-
Lencsés László, nagyszülei és
hozzátartozók
-
Krizsan István, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
8. hétfő
-
Hálából
-
Fábián József, felesége Vitéz
Mária, szülők és hozzátartozók
9. kedd
-Szrenka
Rudolfné született Sipos Erzsébet 1.
évforduló, fia Halaj Sándor
10. szerda
-
11. csütörtök
-
Szülőkért
-
Szrenka József, felesége Laczó Margit, fiuk,
szüleik, Laczó Mihály és
nagyszülők
-
Bozsonyik József és felesége Mák Ilona
12. péntek
-
Kristók János, feleséfe Híves Katalin,
szüleik, vejük
-
Halaj Gyuláné, született Antal Margit és
szülei
-
Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk
Ferenc, Busai Kázmér és szülei
13. szombat -
Molnár János, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
-
Kovács, Boda, Bódi család élő és
elhunyt családtagokért
-
Kovács Lajos és felesége Bugyi Mária
14.
vasárnap -
Konopás Jánosné született Csernák
Margit 1. évforduló, édesapja Csernák
József,
testvére József és apósa Konopás
János
15. hétfő
-
16. kedd
-
Sztrecskó, Seitleben és Pintér család
elhunyt tagjaiért
17. szerda
-
Breuer Kálmánné, férje és
szüleik
18. csütörtök
-
Csillik és Záhorszki család élő és
elhunyt tagjaiért
-
Szabó Ignác
-
Molnár Béla, felesége, fiai és menye,
Szabó Ferenc, felesége, lányai, vejei
19. péntek
-
Fábián Ferenc, szülei, testvérei,
apósa, anyósa
-
Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária,
szüleik, gyermekeik, unokáik és Ignác
testvérük
-
Pénzes Ilona 2. évforduló, Péter
András, felesége Verebes Ágnes és
hozzátartozók
20. szombat -
Molnár János és hozzátartozók,
Pásztor Ignác, dr. Mészáros Ede,
felesége Margit
(alapítványi)
-
Holman József és a család halottaiért
-
Záhorszki Ignác, felesége Kosztrihán Ilona,
szülők és hozzátartozók
21.
vasárnap -
Szabó János, szülei, testvére, Kaba
család elhunyt tagjaiért (alapítványi)
-
Fábián István, felesége Csillag
Mária, menye és hozzátartozók
-
Kovács Lipót, felesége Kocsmáros
Erzsébet, veje és hozzátartozók
22. hétfő
-
23. kedd
-
Jakubecz István 1. évforduló, élő és
elhunyt hozzátartozók
24. szerda
-
25. csütörtök
-
26. péntek
-
Paulicsek Péter és nagyszülők
-
Urbán, Molnár és Valkó család
elhunytjaiért
-
Pinke Istvánné
-
özv. Fábián Ferencné Bozó
Erzsébet
27. szombat -
Varga Gergely, felesége Péter Anna és
hozzátartozók, unokájuk János és
Ferenc
-
Szabó Ignác és szüleik, menye Szabó
Józsefné
-
Fábián János, felesége Jakubecz
Mária és szüleik
28.
vasárnap -
Rith Veronika, dr. Mácsík Ferenc, szüleik és
hozzátartozók
-
Koza János (10. évforduló)
-
Kristóf József, lánya, menye és
hozzátartozók
29. hétfő
-
Szabó Péter Pál, Erdélyi Béla,
felesége Dombai Margit 2 testvére és
nagyszülők
30. kedd
-
Hálából élő családért