Kimondatlanul is minden ember hisz valamilyen örökéletben. Ha nem így lenne, nem lenne ember. De nem volna emberiség sem. Mert nem lenne remény, nem lenne jövő. Nem hordozna lendületet, világformáló ötleteket magában az ifjú, nem akarná végérvényesen, visszavonhatatlanul egymásnak ajándékozni magát a szerelmespár. Nem lenne elköteleződés, nem lenne értelme a hűségnek, kitartásnak, becsületnek, igazmondásnak. Főleg nem az akaratomról való lemondásnak, hogy a másikat szolgáljam bajában, betegségében. Nem lenne értelme a bocsánatkérésnek és megbocsátásnak. Nem lenne értelme a vigasztalásnak, sem az öröm megosztásának. De még az imának, az áldozatnak sem. Az ember viszont akar jó lenni, akar szeretni, akar élni.

 Mi, keresztények Jézus Krisztus, a mi Urunk föltámadásában azonban nemcsak ennek a természetünkben kiirthatatlanul meglévő ősbizalomnak az alapját látjuk. Jézus betölti ezt is, de sokkal többet ad ennél: az Istentől kezdettől nekünk szánt életet. Betölti vágyainkat, de isteni mértékűre ki is tágítja azokat. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalmasabbak vagyunk.” (1Kor 15,19)Hiszen Jézus Krisztus halálával és feltámadásával, azzal, hogy kiengesztelte Istent, az Atyát, mi is feltámadtunk, örökké élünk. Isteni léptékű jövőt birtoklunk. Istentől ajándékba kapott csodálatos életünk nem szűnik meg, örökké tart. Ezért nem darabolható, nem is osztható fel. Mert ha így lenne, két világról beszélnénk: Isten világáról és az ember világáról. Isten Jézus Krisztus megtestesülésében, halálában, föltámadásában, megdicsőítésében egyértelmű és végérvényes jelét adta, hogy nem akarja ezt a távolságot, megszünteti a bűn okozta elszakítottságot.

 Ezért Jézus Krisztus feltámadásának nemcsak örök életünkre nézve van óriási jelentősége, hanem alapvető és semmi mással össze nem mérhető hatással van életünk földi szakaszára is.

 Mivel ajándékozott meg bennünket Jézus Krisztus feltámadása? Az Istentől, az Atyától kapott megbocsátással. Nem kötnek tovább bűneink, elkövetett szégyenletes cselekedeteink. De nem kötnek ezek fájdalmas élményei, sőt emlékei sem. Megszabadít múltunktól, megtisztítja emlékezetünket, újjáteremti szabadságunkat. Azért, hogy ne félelemből, ne rettegve, ne kényszerből végezzük feladatainkat, ápoljuk kapcsolatainkat, hanem szabadon. De nem a világ szerinti szabadsággal, hanem az „isten gyermekeinek szabadságával.” Ezért akarunk és merünk bátran kiengesztelődve élni embertestvéreinkkel, és kínáljuk újból és újból a kiengesztelődést.

 Jézus Krisztus a feltámadás logikájával ajándékoz meg bennünket, mely merőben új, mely legyőzi a világ önmagát megsemmisítő, de önmagát megmenteni nem tudó logikáját. A világ – a gonoszlélek- ismeri, miként működik a birtoklás, a hatalom, a harsogás, az erőszak. Ezt hasonló eszközökkel megtörni és legyőzni nem lehet. Ezért lép be világunkba Jézus, az engedelmes fiú Isten szegénységével és nem birtoklással, az ellenségszeretet, a megbocsátás és az önfeláldozás új logikájával. És Isten a maga csöndjében élettel ajándékozza meg a Fiút, és bennünket, fiakat.

 Minden lehetőségünk megvan arra, hogy boldogan, az isteni örök élet reménységében éljünk, a feltámadás tudatával, és hirdessük, hogy Isten Atyánk, aki szeret bennünket, és önmagával ajándékoz meg minket. Már most is, ebben az életben. Mindazokat, akik befogadják Jézus Krisztus feltámadásának a hitét.

 A húsvét ünnepe a döntés pillanata és ünnepe. Ha hittel vallom Jézus krisztus feltámadását, akkor nem élhetek úgy, mint krisztus keresztjének ellensége. Ez a döntés az öröm pillanata is: Az életet választom!

(Udvardy püspökúrtól)

Vissza az újság tetejére

Május első vasárnapja a leggyönyörűbb hónap legszebb napja, az anyaság ünnepe. A nárciszok, a jácintok, az orgonák, a tulipánok, a virágok törékeny szépsége az édesanyákat ünnepli.

 Az óvodások óvatosan, félrehajtott fejjel szíveket vágnak keménypapírból, s ecsetüket piros festékbe mártva, ajándékot festenek. Netán ablak is kerül a karton szívre, mely mögött az ajándék készítő pici fotója rejtőzködik.    (FOTÓ : Édesanya gyermekeivel)

 Az elsősök girbegurba betűkkel róják rajzaikra: Szeretettel Édesanyámnak, vagy Szeretlek Anyukám. Izzadt tenyerükben megmelegszenek a tulipánok szárai, mikor verset mondanak annak, aki világra hozta őket.

 Kislányok és kisfiúk százai mondják a sorokat, éneklik a dalokat. Nem értik még, de érzik mindazt, amit minden megszülető helyett mond el a művészet.

 Május első vasárnapján még a máskor vállát rándító, vitatkozó kamasz is elcsendesül. Ott téblábol a konyhába, hogy jelezze: elmosogatna. Verset nem mond, apja hiába próbálja rávenni, csak pár szót dadog a csokor orgona mellé. Nem, nem tud verset mondani, anyja mosolygós szemébe nézve, mert torkába gombóc gyűlne, a szavai akadoznának, és hiába igyekezne nem pislogni, kigördülne szeméből a könny.

 Anyját köszönti az ifjú, a felnőtt, a középkorú. Boldog, ha testi valóságában ölelheti magához, s ha a mozdulat és a tekintet néma beszédével mondhatja el: de jó, hogy vagy nekem! De jó, hogy létezel!

 S akinek már nincs kit megölelni, az egy sír mellett vagy megsárgult fényképet nézve mond köszönetet az életért s a gyermekkor paradicsomáért. Emlékezik arra, amit megőriznek az érzékek: simogatásra, ölelésre, csókokra, becéző és féltő szavakra, korholásra, tiltásra, megbocsátásra, büszke és szomorú tekintetre, az otthon birodalmára, amelyet az anyák teremtettek meg, s alázatukra, amellyel életüket gyermekeik élete alá rendelik. Emlékezik arra, amit megőriz és megért az értelem az anyák sorsából.

 Nekem nincs egyetlen emlékem sem rólad, édesanyám. Nem idézhetek fel semmit, ami veled kapcsolatos. Pedig úgy szeretnék emlékeket rólad, édesanyám! Szeretném visszavarázsolni az illatodat, a mozdulatot, ahogyan magadhoz öleled apró, törékeny, terád szoruló testemet, s bőröm bőröd bársonyához ér. Szeretném felidézni a tekintetedet, amellyel első lépéseimet nézted, az örömödet, amikor ügyetlen hangjaim közül először vált ki a szó: ma-ma.

 Szeretnék emlékezni az arcodra, anyukám! Vajon milyen színű a szemed? Vajon milyen a hajad érintése? A kezed formája? A termeted? Alt hangon muzsikálnak a mondataid vagy szopránban csengenek?

 Szeretném felidézni az étel ízét, amelyet elém tettél a megterített asztalon. A süteményeid vaníliaillatára vágyom, az otthon illatára, melegére, puha biztonságára.

 Szeretnék emlékezni rá, milyen voltál fiatalon, s tudni milyen lettél megöregedve. Szeretném elmondani: az én szemeimnek te vagy a leggyönyörűbb akkor is, ha megőszültél, ha ráncok szántják arcodat, ha göcsörtös kezed, mint a sokat megélt fáké. Szeretném elmondani: az én szívemnek te vagy a legkedvesebb, akkor is, ha mások egy idős, jelentéktelen öregasszonyt látnak benned. Szeretnék, mint sokan a megszülettek közül,  ott állni a betegágyadnál, édesanyám, s fogni a kezed és némán imádkozni veled, amikor itt hagyod ezt a világot. Átmenteni téged a szeretetemmel a halálon.

 De nem tehetem, édesanyám. Elvetted tőlem, elvetted magadtól mindezt. Mégcsak az arcodat sem láttam, mégcsak az arcomat sem láttad édesanyám. Némán, sikoltva kérdezem hatmillió meg nem született kis társammal együtt: miért?! Miért?!

(Csorba Piroska)

Ember, ki járod életgolgotád,
Örökre szeresd az édesanyád!
Ő adott neked földi életet,
Hogy élhess,
Nagyon sokat szenvedett.
Két gyenge karja érted fáradott,
Ne okozz neki soha bánatot.
Óvd minden gondtól
Drága jó szívét,
Kérd Teremtődet, védje életét.

Ha megbántottad, esd bocsánatát,
Ne feledd, ember,
Nincsen több anyád!
Ha fáradt szemed este behunyod,
Első imád csak érte mondhatod.
Anyák, ti drága földi angyalok,
Legyen virágos életutatok!
Ne sújtson rátok a sors vaskeze,
Ezt kéri szívünk hálaéneke.
Mi lecsókoljuk bánatkönnyetek,
Isten áldása legyen veletek!

(Nedeczky György)

Vissza az újság tetejére

Evangélium minden nap

 Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik.” Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között, olvasható mindez a Szentírásban.

 Tehát nem új keletű dolog a napjainkban is élő feltámadás tagadása, a pénzzel dotált igazság elferdítő törekvés. Csak nyitott szemmel kell nézni napjaink történéseit. Már mindjárt a Jézus feltámadása napján (napjainkban szintén) egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák az igazság örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak ki, s a katonák (akkori médiumok) jó pénzért hajlandók belemenni a hazugságba. S miközben ők a hazugság útjára lépnek, a feltámadt Jézus elindul, hogy sorra találkozzon azokkal, akiket szeret, s akikben szeretné erősíteni a hitet egy személyes találkozással.

 Vajon én melyik útra lépek napjainkban? A hazugság útjára, hogy én is hamis tanú legyek, s tagadjam a feltámadást? Vagy olyan útra, amelyen találkozhatok a feltámadt Üdvözítővel, hogy én is a feltámadás hirdetője legyek a morális válságban szenvedő világunkban.

(István atya írása alapján)

Hangyasorsok

(Elgondolkodtató életképeink)

 Minden reggel vidáman indult munkába a szorgalmas hangya. Nagyon szerette munkáját és itt töltötte a nap legnagyobb részét. A legnehezebb munkát is dudorászva, jókedvvel  végezte el. A generáldiktátor egy kövér csíbor, egyszer észrevette, hogy nincs aki a hangyát ellenőrizze! Ez nem mehet így tovább és szupervizori munkakörbe felvette a sokszemű pókot, hisz a több szem többet lát. A pók egységes munkaidőt vezetett be, melyről néhány tanulmányt is készített. Segédet is vettek fel mellé, aki bonyolította a telefonokat és archívumot készített

 A hangya továbbra is vidáman, dudorászva dolgozott, hisz nagyon szerette a munkáját. A generáldiktátor viszont a pók és segédjének tevékenységével volt nagyon elégedett. Meg is kérte őket, ábrázolják grafikusan is feltárt adataikat, analizálva a számokat jövőképet is vessenek papírra. Ám ehhez a munkához már a légyre is szükség volt, mint a pók főmunkatársára, aki azonnal drága laptopot is kapott, hogy még színesebb statisztika készülhessen.

 A szorgalmas hangya már csendesebben dolgozott, s hamarosan reklamált is főnökeinél a munka helyébe lépő túl sok adminisztrációs  tevékenység végett. Ő inkább a régi szeretett munkáját szeretné folytatni szem előtt tartva minden hatékonysági törekvést.

 Döntött is a generáldiktátor. Titkárnőt vett fel oda, ahol a hangya dolgozik. Ezt a posztot a szöcske nyerte meg. Vettek is számára egy nagyon kényelmes bőrfotelt, hisz a jó munkavégzés feltétele a még jobb munkakörülmény. Természetesen újabb laptop Internet és intranet hozzáféréssel és a szolgálati kocsi is dukál e feladathoz. Gyakornokként a béka is itt kapott beosztást.

 A hangya már egyáltalán nem dúdolt semmit és egyre idegesebben figyelte a fejleményeket! Észrevette, hogy a bagoly irányításával szakértői bizottság alakult a generáldiktátor jóvoltából. A specialisták magas díjazás ellenében hónapokon át elemezték a cég tevékenységét, keresve annak gyenge pontjait.

 Közben a generáldiktátor észrevette, hogy a csoport, ahol a hangya is dolgozik, már nem hozza azt a nyereséget, mint régebben. Szólt is a bagolynak, hogy elemezze ki a problémákat. A bagoly három „kemény” hónapig tevékenykedett, majd jelentésében leírta, hogy túl sok a személyzet. A hatékonyabb munkához leépítésre van szükség.

 A generáldiktátor meg is fogadta a tanácsadó testület iránymutatását. Megkezdte a cége karcsúsítását azzal, hogy elküldte a HANGYÁT.

 Ennyi a rövid mese. Mintha ma velünk történne meg mindez ott, ahol éppen hosszú ideje vidáman végeztük dolgunkat. Üzenjük hát meg a csíbornak és csapatának, hogy ez a hangyairtás egy pont után már őket is elsodorja kényelmes, „pomádékirályi” környezetükből úgy, hogy bőrükön érzik meg a hangyasorsunkat.

Cserkészek közt

Milyen egy cserkész?

Manapság sokan mondogatják:

"ezek a mai fiatalok! Mit nekik tanulás, mit nekik tisztesség, kiveszett a becsület; gyenge, alamuszi figurák, hova jut így a világ!

Csak a televízió, a számítógép, a videó, a diszkó, cigaretta és kábítószer! Bezzeg a mi időnkben..."

Azt kell mondjam, ezeknek a sápítozóknak igazuk van -de még sincs teljesen igazuk. Szétnézek magam körül, és mit látok:

sápadt, nyápic alakok lődörögnek mindenfelé, akik unják a sulit és a tanárokat, de nem sok elképzelésük van, hogy mit is kéne csinálni. Jobb híján moziznak, bámulják a tévét és gyötrik a számítógépeket; vagy éppen lógnak a haverokkal és bulizgatnak; vagy ki sem bújnak anyuci szoknyája mögül, vagy éppen őrületesen belevetik magukat a tanulásba és ki sem látszanak a könyvek közül.

De nézd csak! Itt-ott feltűnik néhány valamirevaló fickó, akinek van elképzelése arról, hogyan töltse el leghasznosabban az idejét.

Ez a néhány gyerek sportol, hobbikat talál magának, esetleg szakkörbe jár, vagy sokat segít otthon a családjának. Aztán vannak egy páran, akik rájönnek, hogy mindezt egyetlen helyen is meg lehet valósítani: a cserkészetben.

Ezért nincs igazuk a sápítozóknak. A cserkészek olyan "mai fiatalok", akik igenis többek és jobbak akarnak lenni az átlagnál.

A cserkészet egy olyan nagyszerű mozgalom, ahol minden olyan gyerek megtalálhatja a számítását, akiben van némi elszántság.

Általános iskolás gyerekek, középiskolás fiatalok mozgalma ez, mégpedig a legrégibb és legnagyobb ilyen mozgalom a világon.

Benne van minden, amit csak el tudsz képzelni: természetjárás és táborozás, színjátszás és éneklés, sport és játék, országjárás és külföldi utak, szolgálat és a másokon való segítés. Képzett és tapasztalt fiatalok -és néhány felnőtt -irányítja a cserkészek életét, akik jól tudják: az iskolapad és a tévé képernyője mellett mi mindenre vágynak még a gyerekek. A cserkész igazi hazája a természet. Itt a hátadra veheted a kommandósok, hegymászók, felfedezők felszerelését, és módszeresen megtanulhatod, hogy milyen is az igazi természetjárás. Kint az erdőben és a hegyek között ezerféle kaland vár Rád: nyomot követhetsz,jeladást gyakorolhatsz, sátrat verhetsz, és kunyhót építhetsz, tüzet rakhatsz és megfőzheted a kajádat. Gondold csak el: körülötted az erdő, fölötted a csillagos ég, hátadat melegíti a tábortűz parazsa, a sátrak árnyéka kirajzolódik a holdfényes tisztáson, miközben éjjeli őrséget adsz, hogy társaid álma zavartalan legyen a ponyvák alatt... Ez az, haver, ez kell nekünk! A természetjárás és a táborozás olyan bajtársi közösséget farag a nyápic bandából, hogy öröm nézni. A válladat húzza a hátizsák, fárad a láb és izzadtság csípi a szemedet, de feléd nyúl egy segítő kéz és felhúz a hegytetőre. Aztán énekszóval, dalolva mentek tovább... A cserkészetben megismerheted a fákat, füveket, a mező virágait és az állatokat. A többiek a suliban csak a biológiai albumbál ismerik a bükkfát, a tölgyet -de te tudod, hogy melyiknek a lángja ad jó parazsat és hogy milyen közelről egy vaddisznó-dagonya. Rájössz, hogy a gyárkémények füstje fölött csillagos az ég; hogy a színes magazinok és a villódzó képernyő mögött, messze fenn az égen az alkony felhői ragyognak.

A cserkész szereti a hazáját. "Haha" -mondhatnád -"jó duma, hát persze, hogy mindenki szereti a hazáját, ettől még nem kell hasra esni!' De a felszín alatt minden gyerekben ott bujkál' a kérdés: vajon miért pont ott élek, ahol élek? A világ azért van, hogy valahol otthon legyünk benne. Hát, mi éppen a Kárpát-medencében vagyunk otthon. A cserkészetben lehetőséged nyílik, hogy alaposabban megismerd lakóhelyedet, a környéket, végső soron az egész országot. Rengeteg élményt nyújt az országjárás, a népdaléneklés, a hegyek, vizek, városok bebarangolása és felfedezése. Aztán ott van a testi-lelki egészség:

"Egészséges életmód..." -manapság a csapból is ez folyik. A cserkész azonban ezt komolyan is gondolja. Rendszeres testmozgás, sport, ügyességi versenyek és sok-sok játék! Gyorsabban futsz, nagyobbat ugrasz, és messzebbre dobsz. A cserkészetben tanultakat még a suliban, a tornaórán is tudod hasznosítani.

Hasonlóképpen leszel a lelki egészséggel is: a cserkészek kiegyensúlyozott, vidám fickók akik, amikor kell, a kellő pillanatban nemet tudnak mondani. Ugye érted, mire gondolok?

A végére hagytam, bár talán a legfontosabb: a cserkész olyan gyerek, aki hisz Istenben és bízik önmagában. Jobb, ha idejekorán kősziklára építed az életedet. A sok hebehurgya csak sodródik az árral, egyik nap ezt mondja, másik nap azt; amit tegnap még megvetett, azt ma helyesli. A cserkész valamirevaló ember akar lenni, ezért az őszinteség és a becsület fontos neki. És ehhez van egy jó iránytűje: a vallásos hit. A nagy nemzetközi táborokban tíz-tizenkét féle különböző vaIlás fiataljai együtt cserkészkednek -a legnagyobb egyetértésben. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a cserkész ragaszkodik a maga hitéhez, de mindig barátságos a más vaIlás képviselőivel is.

A Külföldi Magyar Cserkésszövetség honlapjáról

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

-         Nemzetközi focibajnokságot (már hagyomány) szerveznek fiataljaink Balassagyarmat sportlétesítményeiben. Külföldi vendégekkel a meccsek helyszínén és az eredei házban találkozhatunk. Rendezői segítséget, anyagi támogatást jelezni lehet Beke Krisztiánnál és Szabó Gellértnél. A rendezvény időpontja: 2009. május 9.

-         Rózsafűzér zarándoklat Budapest körül május 16-i programra hívnak és várnak minden érdeklődőt a szervezők

-         Május 27-junius 1 között képviseljük közösségünket a csíksomlyói búcsún. Részletekről vasárnaponként tájékozódhatunk a benti házi megbeszélések időpontjában.

-         Már jó előre jelezzük, hogy június 6-án az erdei háznál kerül megrendezésre a már hagyományos körzeti családi nap. Vendégeink lesznek Székely János püspökatya és Sillye Jenőék. A hely nagy. Sokan elférnek ott. Ezért mindenkit szeretettel hívunk és várunk.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére