Vissza az újság tetejére

Ünneprontás

Evangélium minden nap

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe, hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a beszéd értelme. Ezt felelte: ”Hát mér ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.

 Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert”, olvashatjuk a Mk 7,14-23 alatt.

 Mint ismeretes a zsidó törvények jelentős részét alkották az un. tisztasági szabályok. Ezen előírások a külső, a testi tisztaságot célozták meg, amelyek kötelezőek voltak a szertartások bemutatásához. Ugyanakkor tulajdonképpen nem foglalkoztak a lelki tisztasággal, a szív tisztaságával, amely ugyanúgy elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki Isten elé álljon áldozatával vagy imádságával. Jézus szavai szerint a szívünket kell megőrizni mindenféle rossz szándéktól, mert ezek akadályozzák meg azt, hogy istentiszteletünk kedves legyen. Ezért is nevezi boldognak a hegyi beszédben Jézus a tiszta szívűeket, hisz ők meglátják az Istent. Aki előtt viszont ott van az Isten képe, az  napjainkban is szeret és nem gyilkol, hangos szóval visszautasítja a társadalmilag meghirdetett, napjaink történései által is cáfolt, megélhetési bűnözés létjogosultságát.

(H.I.S. írása alapján)

Vissza az újság tetejére

A szív hangjai

 Nincs még egy olyan beszédes szervünk, mint a szív. Nyelvünk hihetetlen gazdagsága szemléletesen árulkodik erről. Képtelenség volna felsorolni a szívhez kötődő szókapcsolatokat. Miközben létfontosságú szervünk nem tesz mást, mint folyamatosan és ritmikusan pumpálja testünkbe a vért, nincs olyan emberi érzés, amelyet ne hoznánk kapcsolatba vele.

 Félelmünkben ugye összeszorul, ha izgulunk, a torkunkban dobog, rémültünkben szinte megáll, a váratlan hír szíven üt, a fájdalom szívbemarkoló, a kellemes élmény szívderítő, de ismerünk szívfacsaró történeteket is. Aztán vannak, akik összetörik a szívünket, míg mások benne laknak, vagy haláluk után tovább élnek abban. Akiket megszeretünk, azokat a szívünkbe zárjuk. Bizonyos dolgokat szívesen teszünk, másokat pedig szívvel- lélekkel.

 Néha annyira sajnálunk valakit, hogy megszakad érte a szívünk. Akadnak, akiket szívtelennek, vagy kőszívűnek tartunk, az őszinte embert nyíltszívűnek, az engedékenyt pedig lágyszívűnek mondjuk. Az életünk során biztosan találkoztunk lángra lobbant, odaadott, meghasadó, nyitott és zárt szív szókapcsolattal és még sok mással is.

 A felsorolás korántsem teljes, de ahhoz mindenképpen elegendő, hogy megállapítsuk, szívünk nem csupán egy szerv, hanem annál sokkal több, hisz érzéseik is hatással vannak működésére. De mitől és mikor is érezzük úgy, hogy a szívünk megszakad, vagy összeszorul? Leginkább akkor, ha kis motor nem kapja meg azt, ami hajtja. A szívünket ugyanis a szeretet táplálja és látja el a szükséges töltéssel. Akinek szívében nem lakik szeretet, ott akadozni kezd a működés. Erről a szívbetegségek elnevezései szólnak ékesen. Szívelégtelenség, szívritmus-zavar, érszűkület, vérnyomás problémák szívzörejek, a gyakran halálos kimenetelű infarktus.

 Szeretet nélkül nem lehet élni. Ma már az orvostudománynak köszönhetően többen túl élik a szív összeomlását, sokan többször is, de közülük csak kevesen értik meg a lélek segélykiáltó üzenetét. Pedig minden fölépülés egy újabb esély a helyes életvitelre.

 A Szentírás azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Ez a parancsolat azt sugallja: mi sem természetesebb annál, hogy önmagunkat szeretjük Ám korunkban az élet minden területét átható ádáz verseny, a megfelelés kényszere, a megélhetésért folytatott, vérre menő küzdelem menthetetlenül megtámadja és felőrli azokat, akik e csatában alul maradnak. Nem véletlen, hogy az úgynevezett jóléti társadalmak egyik legjövedelmezőbb foglalkozása a pszichológusé, aki leggyakrabban azt hallja pácienseitől, hogy „gyűlölöm magamat”, vagy „én nem vagyok jó semmire”. Márpedig hogyan szeret másokat az, aki önmagát is képtelen elfogadni, és úgy szeretni, ahogy van. Ha sikeres vagyok, akkor szeretem magam, ha kudarcot vallok, utálom? Önmagunk számára is feltételekhez kötjük, hogy miért jár szeretet? Másokat akkor szeretünk, ha rászorul, vagy megérdemli? Ennek gyászos következménye, amit a statisztikák számai mutatnak. A szívbetegség az egyik vezető halálok szerte a világon. Már nincs fülünk meghallani a szív kétségbeesett kiáltását?

 Ünnepeink kapcsán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett, milyen jó volna a szívünk melegét adni. Ám ezt hangosan ritkán mondjuk ki, és mindjárt el is vetjük, nehogy sértődés legyen belőle. Pedig talán még nem késő, hogy felismerjük: pénz, hatalom, megszerzett vagy még vágyott javak nélkül lehet élni, de szeretet nélkül még a legdrágább kincsünket, a szívünket is tönkre tesszük. Mert, ha nincs, ami hajtsa, a szerkezet egyszer csak megáll…

(Papp Lajos: A szív szava alapján)

Cserkészek közt

Nagyböjti elmélkedés

Jézus megtisztította a templomot és ez felhívás számunkra, hogy mi pedig tisztítsuk meg szívünket-lelkünket vessünk ki belőle mindent, ami nem oda való vagyis bűneinket. Mostanában nagyon sok negatív dolog sebzett meg és okozott problémát; sajnos ezzel együtt nyomasztóan megtapasztaltam a magam és mások bűneit is. Közben eszembe jutott Jézus felhívása: "Legyetek szentek!" ; de úgy látom, hogy mi inkább a sátán felhívását követjük: "Legyetek gonoszok!". Vajon miért? Sokszor tudjuk értelmünkkel, hogy mi az a jó, amit tennünk kellene, szívünkkel azonban mégis a rosszat tesszük...Gondolkodjunk ma testvéreim, de ne csak az értelmünkkel, hanem a szívünkkel is a bűnről és a bűnbocsánat szentségéről. Az első és legfontosabb, hogy be kell vallanunk magunknak és az Istennek, hogy bűnösök vagyunk és rászorulunk az Ő irgalmára. Az Isten szent, sőt Izajás próféta háromszor szentnek mondja, mi pedig csak gyarló és bűnös emberek vagyunk akik még a legapróbb bűneinkkel is megbántjuk Öt a végtelen szeretetet. Beismerni bűneinket, de őszintén -mindent; ez tehát a legfontosabb, mert e nélkül nincs bocsánat. -"Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk" -tehát hazudunk és ez már egy bűn -Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál! -hozzátehetjük az igényes keresztény legalább havonta gyónik és minden misén áldozik. Gondoljunk a szentekre akik közül sokan minden 8.napon gyóntak...pedig nekik igazán nem lehetett sok és nagy bűnük ...de jó lenne ha mi is ilyen közel lennénk az Úrhoz. Ehhez azonban sok és jó lelkipásztorra is szükség van, s nektek testvéreim különösen is fontos feladatotok e szent ügyért imádkozni. Ha valaki azt állítja, hogy nincs bűne, akkor érte nem halt meg Jézus a kereszten és nem hívta meg őt az örök boldogságra, az örök életre.

-Vagy a Szentírás számos kijelentése közül pl. "nem az egészségesnek kell az orvos, hanem a betegnek és nem az igazakat jöttem hívni hanem a bűnösöket." A Biblia sok helyen utal arra, hogy Isten milyen szeretettel van irántunk: "ha viszont megvalljuk bűneinket Ő hűséges és igazságos, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól, ha vétkeitek olyan vörösek is, mint a skarlát én eltörlöm őket, s fehérebb lesz, mint a hó "adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló". Bevallani bűneinket testvéreim csak úgy tudjuk ha előbb felismertük azokat. Nemrég olvastam egy könyvet, ami ;többek között azzal is foglalkozott, miért nem gyümölcsöző számunkra a szentgyónás. Azt írja: nagyon sok ember tisztában van a gyónás fontosságával, ezért el is megy gyónni, de sokszor ez nem igazán szívből jövő, azért, mert csak a bűneitől akar szabadulni. És ezután alig telik el párhét rosszabb esetben pár nap és máris újból visszaesik ugyanabba a bűnbe. Mindez pedig azért van, mert nem vizsgálta meg eléggé a probléma gyökerét. Minden bűnnél lelkünk mélyére kell néznünk és keresnünk kell, hogy MIÉRT. Két szentnek a története éppen valamerre sétáltak, amikor egy folyóhoz értek. Az egyik testvér azt mondja a másiknak: -Nézd testvérem milyen szép tiszta, ennek a folyónak a vize, még inni is tudunk belőle. A másik testvér csak áll, csendben nézi a folyót és keservesen sír. -Hát téged meg mi lelt, kérdezi tőle. Tudod testvér, azért sírok, mert az én lelkem nem ilyen gyönyörű tiszta, mint ez a víz –válaszolta a szent. Harmadik gondolatunk tehát a bánat. E nélkül nincs is feloldozás. Az őszinte bűnbánat nem más, mint szívből jövő bánkódás (ahogy a példabeli szent tette) a bűneink felett mégpedig azért, mert megértettük (s nemcsak az eszünkkel), hogy ezzel tönkretettük önmagunkat elvágtuk a felénk áradó kegyelem csatornáit és ellenálltunk az Isten végtelen szeretetének, felismerjük -beismerjük -megbánjuk bűneinket és így bennünk is felragyogjon az Úr dicsősége. Keresztségünk óta a Szentlélek templomai vagyunk, de a templom csak akkor szép, ha ragyogó tiszta (Jézus is ezért tette tisztává).

Kolping hírek

-         Április első hétvégéjén tervezzük a benti ház húsvéti nagytakarítását és a kert tavasszal esedékes munkálatait. Pontos időpont a március utolsóvasárnapi megbeszélésen lesz rögzítve.

-         Eseményeinkről, aktuális programjainkról email tájékoztatás kérhető Kristók Jánostól. Feltétel: elérhetőség megadása személyesen vagy a janos.kristok@t-online.hu címen.

-         Már most közöljük, hogy május 1-én Zarándolatot  szervezünk Márianosztrára. Kellő számú jelentkezés esetén autóbuszt indítunk. Szándéknyilatkozás vasárnaponként a kolping házban és Beke Lászlónál lehetséges.

-         Május 2. Majális az erdei háznál, ami az aktuális munkák végzését is tartalmazza.

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói