A Szentírás éve 11.
Szentmiseszándékok
Bibliai kapaszkodók (7)
Tél
Mai adventi vágy
Advent és a döntés
Lengyelországi pillanatképek
Mi látszik meg rajtad?...
A fiú és a szög
Jön a Megváltó
A Canal Grande mentén
Jubiláns házasok hálaadása
Köszönetnyilvánítás
Ingyenes jogi tanácsadás
A házasság szentség...
Cserkészek közt
Kalász hírek
Kolping Híreink
Híreink

A Szentírás éve 11.

(gondolatok Kristus Király ünnepén)

Bibliai kapaszkodók

Vissza az újság tetejére

Tél

Vissza az újság tetejére

Mai adventi vágy

Minden döntés kivételes jelentőségű, mivel az élőlények világában egyedül az ember kapta meg ezt a képességet. Beszédünkben gyakran helyettesítjük a döntést a választással. Választani azonban az állatok is tudnak. Persze a tudatos választás különbözik ettől, mégsem éri el a döntés rangját. Egyszerű példa, amikor odaszól valaki a másiknak: „Válassz egy lapot a kártyacsomagból!” Mennyivel más, ha egy szenvedélyes kártyásnak mondják: „Döntsd el végre melyik fontosabb számodra: az örökös kártyázás, vagy a családod!” A döntés több, mint a választás, mert a választás akkor is igazi, ha döntésen alapul. S valamennyi emberi döntésünk legfelső fokát az jelenti, hogy dönteni tudunk üdvösségünk mellett vagy ellen. Az üdvösség melletti döntéshez kegyelem kell, amely a szabad akaratunk ellenére nem válik valós forrássá. Igent mondani az üdvösségre csak döntéssel lehet. Gondoltunk-e már arra, hogy az Egyház a szentségek ajándékával hozzásegít bennünket e nagy döntésünk sorozatos megerősítéséhez? Mi, emberek nem igazán szeretünk döntést hozni, mert az fárasztó. Meg kell fontolnom a dolgot. Fel kell mérni a várható következményeket. El kell szánnom magam arra, amit választottam. A keresztségben még a szüleim döntöttek helyettem, de amikor megáldozok már én mondom ki az üdvösség igenjét. Keresztény házasságot kötni, papi hivatást választani csak döntés alapján lehet. Ezek a döntések egyébként a jellemet is alakítják.

Advent belső várakozása az üdvösséget hozó Messiásra irányul. Mert a világ fiai többnyire földi üdvöt keresnek, amikor várják a maguk „Messiását”, legyen az olcsó euró, vagy magas BUX érték, netán hízelgő kormányprogram. Magyar népünk beszédmódjába beivódott, hogy „Várják, mint a Messiást”. Azt is mondjuk gyakran: „Döntsd el végre, mit akarsz!” Szent Pál éve van. Ha odafigyelünk leveleire, szembetűnik, hogy a filippieknek írt levelében az „igazlelkűség” döntésbeli fontosságának kiemelt szerepet tulajdonít az apostol. Aki igaz lelkű, az jó úton jár, s az készíti is egyben az „Úr útját”, hogy az álmessiásokat is felismerve, megláthassuk az igazi Üdvözítőt.

(BÉEL írása alapján)

Lengyelországi pillanatképek

(Egy Kolping kirándulás margójára)

 

Október 22., hajnali öt óra van. Megérkezett a buszunk. A Parassapusztán várók híján együtt az utazó csapat. Apát úr is itt van, hogy áldásával keljünk útra. Zarándokút lesz. Még akkor is, ha azt mások másképpen (netán kaland túrának) is gondolják. Őket is magunkkal vittük. Értük és lelki békéjükért is imádkoztunk utunk során, hisz irgalmatlan világunkból egyedül a szeretet ad kivezető utat. Akár elfogadják ezt, akár nem.

 Besztercebánya és Árva vára a két felvidéki megállónk, ahol gyönyörködhettünk a táj és építészet szépségeiben, melynek külön ízt adott a hozzájuk kapcsolt történelmi tények sora. Első lengyelországi megállónk Orawka volt. A több évszázadot maga mögött tudó népi barokk fatemplom az ezer éves szomszédságunkról is tanúskodik, hisz helyet kapott abban Szent István és Szent László királyunk, a templom kertben, gondozott sírban várja a feltámadást Versely Máté kanonok úr.

 Délután kettőre értünk Wadowicébe. Ez a város éppen 30 éve adta nekünk II János Pál Pápát. Rövid városnézést szentmise követte abban a templomban, melyben a Szentatyánkat keresztelték annak idején. A szentmise prédikációjában számomra visszaköszönt az október eleji Szentkút, ahol az újra felajánljuk gondolatát járta körül Lehel testvér. Ezt pecsételtük meg mi is azzal, hogy mindenki az utolsó szentmise után elégetendő borítékba helyezte miseszándékait, amire csendesebb pillanatokban is gondolni fog útja során. Mise után végig jártuk a „keleti Pápa „szülőházát, majd másfél óra belvárossal történő ismerkedés szerepelt a programunkban, hogy este 7 -re elérhessük krakkói szálás helyünket.

 Október 23. Nemzeti ünnepünk és Kapisztrán Szent János ünnepe van. Vezetőink szántak időt a történelem ezen részeinek felidézésére, hisz a Czestochovába  vezető út erre is adott lehetőséget. Idejövetelünk célja, hogy a sok vihart túl élt füles erőd Pálos kolostorának épület együtteseit, a kegytemplomot megtekintsük, köszöntve abban a Fekete Madonnát. Tudni kell azt, hogy a „fehér barátok” kolostorának létrejöttében Nagy Lajos királyunk döntő szerepet játszott azzal, hogy kolostoralapítási céllal, 1382-ben 16 Pálos szerzetest küldött ide Márianosztráról. A mű jól sikerült, hisz ez ma a rend központja, a történelem során pedig sokszor volt a lengyel függetlenség szimbóluma, ahová minden magyart hazavár az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend.

 Az építmények és múzeumok megtekintése öröm volt a szemnek, ám a lélek sem maradt üresen, hisz a szentmisénk, mely Róbert atya újmisés áldásával zárult, a kegyoltárnál került bemutatásra. Az elhangzott prédikáció a múltból kiindulva szólt nekünk, ma emberének. Külön élmény volt, amikor papjaink és ministránsaink bevonultak a kegyoltár elé, megszólaló fanfárok hangjára fellebbent a kegyképet takaró lepel, jelezve azt, hogy a Szent Szűz ma is belép közénk, hisz gyermekeinek tart még akkor is, ha való világunk oly sokszor letagadja Őt.

 Oly gyorsan repül az idő. Már a harmadik napi programunkra indulunk a táborhelyünkről. Első utunk az Irgalmasság bazilikájához vezetett, amely mint Noé bárkája az Ararát hegyén, úgy díszeleg egy kisebb krakkói dombon. Ma korán van szentmisénk a Magyar Kápolnában. A remek mozaik képekről reánk tekintő szentjeink társaságában, az irgalmatlan világunkban Isten képviseletre hívta fel figyelmünket azzal, hogy a szeretet szétsugárzása keresztényi kötelesség. Igaz sokszor nem viszonyozzák mosolyunkat, de ne csüggedjünk, hanem küldjünk újabbat helyette, még jobban szívből jövőt, minden bennünket megvető felé.

 Rövid környezet ismeret bazilika és kiállítás megtekintés után Krakkó belvárosában kettévált a csapat. Az atyákkal 15-en a belváros egész napos meghódítására vállalkoztak, míg a többiek az idegen vezetőnkkel az élen Auschwitzet indultunk megismerni. Lesújtó látvány volt. Az ott elmondott információk rámutattak arra, hogy hová vezet az Isten nélküli világ, melyből csak Kolbe atya cellája, az ő megélt hitével, önfeláldozó szeretetével mutatta meg a  kiutat minden kor emberének.

Késő délután csatlakoztunk a belvárost megismerők csapatához és szereztünk szép emlékeket a Mária templom, Posztó csarnok, főtéri épületek és az éjszakai fényében tündöklő Wawel kapcsán.

 Olyan gyorsan elérkezet a 4. nap. Ma már hazafelé vitt az utunk úgy, hogy közel öt óra jutott Zakopáne meghódítására. Az információ gazdag buszos városnézést követően egy gyönyörű és modern templom Fatimai Szent Szűz titulusú, gural fafaragók által készített kápolnában bemutatott szentmise követte, ahol a helyes Isten- ember kapcsolat építéséhez kaptunk támpontokat. Ekkor kerültek megáldásra az ajándékba hozott kegytárgyaink, néztük meg a főtemplomot és készült sok fotó az ország szerte oly sok pápa szobor itt is tanító példánya előtt. Ezt követően szabad program keretében a több kilométer hosszú sétáló utca, a piac megismerésére egyaránt lehetőséget adott, hogy ma is kellően elfáradva nekivágjunk a még hátralévő, hazavivő 5 órás útnak

Összefoglalva a zarándoklatot megállapítható, hogy egy rövid, de tartalmas út részesei voltunk. Az együtt töltött időből nem hiányzott a szentmise, a közös rózsafüzérek sora, a reggeli és esti ima, a Hozsanna és Szentkút csillaga számtalan éneke. Nem hiányzott az ezer éves lengyel-magyar sokban hasonló közös múlt ismertetése Szent Istvántól a Szolidarítás győzelméig, a gural települések kialakulása és a kontyos rönkfa házak története, az alkalmi néptánc csoport rögtönzött műsora sem. Egy percet sem unatkoztunk, melyben célirányos információival nagy szerepet töltött be dr. Balázs Károly idegen vezető. Abban, hogy ez nem turistaút volt érdeme a Kürtösi Krisztián (Lehel testvér, márianosztrai rendházvezető) és Mágner Róbert (paksi káplán) atyáknak, akik mindig élen jártak abban, hogy a test és lélek igényei egyaránt teljessé legyenek, miközben a Dvorszki Jószef által vezetett autóbusz szebbnél – szebb tájakon vitt bennünket  Czestochováig és onnan az atyák áldásával hazáig.

(Érsekvadkert, 2008. X.30. egy résztvevő)