Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte az apostoloktól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát (Mt 16, 13-19)?” Ezt válaszolták: „Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ö tovább kérdezte őket:” Hát ti kinek tatotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.

 Erre Jézus azt mondta: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

 A két apostol fejedelem, Péter és Pál személyében két olyan embert ismerhetünk meg, akiknek különböző módon kezdődött, de hasonlóan fejeződött be az élete. Mint tudjuk Péter egyszerű galileai halász volt, akit mindennapi munkája közben hívott meg Jézus, hogy tanítványa legyen. Pál tanult és művelt ember volt, akit keresztényüldöző tevékenysége közben szólított meg az Úr a damaszkuszi úton.

 Személyüket összeköti, hogy mindketten új nevet kaptak Jézustól: Simonból Péter, Saulból pedig Pál lett. Mindketten az evangélium hirdetőiként szenvedtek vértanúhalált Rómában. Pétert a mesteréhez hasonlóan keresztre feszítették, Pált pedig lefejezték. Ám ma is példát adnak számunkra a „péteri„ szeretet megvallásban és a „páli” hit továbbadás területén

(István atya írása alapján).

Vissza az újság tetejére

Labdarúgásunk válságáról sokat lehet hallani a médiákban. Most az európai kupadöntők után, az Európa bajnokság idején, a pekingi olimpia előtt, magunk is meggyőződhetünk arról az állapotról. Pedig a szabálykönyv az egész világon azonos, akárcsak a Biblia. Egy közel 40 éve megjelent írásban szerepel is az, hogy a „foci szabálykönyve némileg hasonlít is a Bibliára, hisz azok szövegét ki-ki a saját szájíze szerint magyarázhatja.”

 A Biblia és a labdarúgás szabálykönyve között lehet párhuzamokat keresni, ami első pillanatra szokatlannak látszik. A mögöttes szándék azonban mindig döntő. Tisztázni kell azt, hogy élettel akarjuk-e azokat megtölteni, vagy csak az önkényes ködösítés a cél. Fontos szabály az, hogy sem a Bibliát, sem a labdarúgás szabálykönyvet és semmiféle fontos, sok embert érintő szöveget nem szabad, önkényesen, kinek- kinek a saját íze szerint értelmezni, mert abból válság kerekedik ki. A Biblia vonatkozásában az egyházon, a világ kereszténységén belül, a labdarúgás szabálykönyvével kapcsolatban pedig egy sportágban, országon belül és nemzetközi viszonylatban.

 S ha már a labdarúgó szabályzat és a bibliamagyarázat között párhuzamot vonunk, hadd hívjuk fel egy fontos tanúságra a figyelmet. A Biblia pontos magyarázata önmagában még nem elegendő a keresztény élethez. Önmagában a labdarúgó szabályzat pontos értelmezése sem oldja meg a labdarúgás válságát.

 Életté kell változtatni azokat a szövegeket. A Bibliát is, a labdarúgás tudományát is lelkesedéssel futni, küzdeni, miként Szent Pál buzdítja levelében az embereket. Csak így lesz osztályrészünk a földi pályán a siker, a mennyeikben az el nem hervadó koszorú.

(Új E. 1971 alapján Apát úr jegyzeteiből)

Mit tudunk a nagyon mindennapi és mégis egészen különleges eseményéről? Arról, hogy Mária meglátogatja Erzsébetet. Názáretből jön, Szamárián keresztül, valamelyik zarándok csoporthoz csatlakozva. Föltehetően ő is összekapcsolja a látogatását a jeruzsálemi templom valamelyik ünnepével. Jozephus Fláviustól tudjuk, hogy Galileából Jeruzsálembe gyalogosan három napig tart az út. Arra következtetni lehet, hogy Erzsébet közeli rokon, de azért nem közvetlen közeli. Talán nagynénje volna Máriának? A nagyszülők sem zárhatók ki a rokoni kapcsolatból. Ám ez igaziból nem is fontos. Mária nem először van Erzsébetnél. Most azonban meghosszabbítja ott-tartózkodási idejét. Erzsébet asszony idős korára lett várandós. S ha születendő gyermekének pályáját elővételezzük, akkor valóban áldott állapotban van. Mindenképpen jól jön a segítség, bár akkor már a názáreti vendégről is tudja, hogy gyermeket vár. Mária pedig ott marad vele, amíg szükséges.

 Akadnak Biblia-ellenes Biblia magyarázók, akik legszívesebben legendának minősítenék mindezt. A leírás azonban egyszerű és nagyon is meggyőző. Az is, ahogyan a nem mindennapi jelen van a mindennapokban. Legfőképpen azonban az, ami igazán meglepő, hogy az itt mért hat hónap harminc év múlva is visszaköszön majd az egymástól független evangélistáknál. Hat hónap. Ennyivel idősebb Keresztelő János Jézusnál. Az időkeret pontos. Mária tehát addig marad, amíg a kis Keresztelő János megszületik. Akkor már ő is áldott állapotának harmadik hónapjában van.

 És a magzat ujjongása? A magzati kibontakozás hatodik hónapjában csaknem életképes a születendő gyermek, amit napjainkban látható módon ki is tudnak mutatni. A leírás tehát ebben is hiteles.

 Erzsébet asszony a Szentlélek megvilágosító ereje által tudja, hogy Mária gyermeket vár, sőt azt is, hogy Isten kiválasztottját. Ezért mondhatja neki, hogy „az én uram anyja jön hozzám”.

 Mária látogatása Erzsébetnél nyilván azért kapta népünktől a „Sarlós Boldogasszony” nevet, mert július közepe az aratás ideje. Abban pedig, a régi időkben, szerepe volt a sarlónak is. S az aranysárga búza úgy hordozza a kifejlett búzaszemeket, mint a fa gyümölcseit. Mindez a beérett életmagok üzenete is egyben. Gyümölcstermő nyár, amelynek a meghajló kalásza a kismamák alázatát idézi. A megtestesült Ige ennyire emberré lett. A találkozás legemlékezetesebb mondata pedig belekerült az Üdvözlégy imájába: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse…

(BL írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Kolping családi nap az erdei háznál

(Információk a távol maradtaknak)

 Borult időre ébredtünk ezen a napon. Szinte lógott az eső lába, ezért a rendezők már kora hajnalban sátortábort varázsoltak a parkoló helyébe, hogy az együtt ünneplő testvérek számára az eső sem okozzon zavart.

 A teraszon színpad és berendezett nézőtér, a sátorvárosban zsíros kenyér várta a helybelieken túl Dányból, Csepelről, Romhányból, Tóaámásról , Vácról és Városmajorból érkezett vendégeket. Volt a gyermekeknek játszóház, ahol az anyagformázás fortéjaival ismerkedtek, de az ügyesség fejlesztés sem szenvedett csorbát. Ennek a nap folyamán többször hangot is adtak.

 A felnőttek programja 10 órakor a romhányi énekkar fellépésével kezdődött. Felemelő látvány volt a csak férfiak alkotta kórus, akit egy törékeny hölgy vezényelt. Az igényes műsor összeállítás a Duna- Tisza parti haza szeretetére hívta fel figyelmünket, még akkor is, ha az a való világunknak nem is tetszik. Dalaikat Rákóczi köré csoportosították, hisz ha Romhány, az

csak Rákóczi lehet Trianon 88. évfordulóján. A végén már mi is énekeltünk, hisz megtanították velünk az „Isten áldja meg a magyart” című dalt.

 Ha megajándékoznak minket egy cserepes virággal, azt időnként át kell ültetni, kezdte előadását Bencsik János, Tatabánya polgármestere és a FIDESZ országgyűlési képviselője.( A nap folyamán egyébként még két képviselővel is találkozhattunk Kontúr Pál és Balla Mihály személyében)

Ha valami növekszik, az helyet követel magának. Először a gyökereknél, melyek a cserepet szétfeszítve okozzák a növény halálát az átültetés elhagyása miatt. Nincs ez másképp az embereknél sem. Minket is feszít valami. A lélek belső növekedésének szükségszerűsége.Tesszük a dolgunkat világunkban több -kevesebb sikerrel. Cselekedeteink kapcsán azonban fontos az, hogy azokban ne a külsőségek domináljanak, még akkor sem, ha viselkedésünk végett szájára is vesz bennünket az a közeg, amiben élünk.

 A tanulás is fájdalommal és lemondásokkal is jár születésünk pillanatától halálunk órájáig. Ennek a folyamatnak az aktivitás és a pihenés harmóniájában kell történnie, ami így helyt ad a belső növekedésnek is. Ám egy kérdéskört mindig fel kell tennünk magunknak: Több lettem-e a tanulás folytán? Ki tudtam-e vetni minden belső lomot és kacatot? Csak az igen válasz ad teret a belső növekedésre, már a részleges nemek is a gazdag ifjú esetét élesztik fel újra meg újra.

 Jól szolgálja az iménti célt a zarándok út, vezessen az Tatabányáról Csíksomlyóra, a Margit szigetről Szentkútra, történjék az itthon vagy a nagy világban bárhol. Fontos az útra való felkészülés során a legfontosabb magunkkal viendő tárgyak tételes összeállítása, melynek korlátját a testsúlyunk 15% be is határol. Ennél nagyobb tömeg vitele már az út sikerét veszélyezteti.

 Az út során, akár csak a mindennapi életben vannak sorsfordító események, melyeken hol könnyebben, hol pedig nehezebbe tudunk úrrá lenni. Fontos ezekben az élethelyzetekben az, hogy tudjunk csöndöt tartani, mert annak belső hangja mindi a megoldás felé irányít. Segít észre venni a nagy települések már- már elveszettnek hitt emberi arcát, mert azt ellepi a teremtőnk által belénk plántált, de meg nem élt törvények homálya. S ha valami belül szét esett, az már a külsőben is jeleket hagy maga után. Meg kell adni magunkat a Teremtőnknek! Itt vagyok Uram, esendő ember.

 Gyalogos zarándok útján sok helyen nem fogadták, de mindig és mindenhol akadt „mentőangyal”, aki az adott probléma megoldását hozta, legyen az szálás vagy  a tovább haladás iránya. Ez azt is mutatja, hogy beteg nemzetünk gyógyszere a másokon segíteni akaró és a változást önmagukon kezdő emberekben rejlik. Az ilyen viselkedés megtartó közösségeket szül mindenütt a világban, aki képesek átvinni másokat és mások által magukat minden nehézségen.

 A megszerzett tudás annak továbbadására is kötelez. Ez a magányt feloldó folyamat örömmel tölti el a lelket, mint annak idején a tékozló fiúét, akivel oly sok viszály után is szóba állt az édesapja. Tudatosodott benne és tudatosodjék bennünk, hogy mi, a hitünket megvallók a legnagyobb magányban sem vagyunk egyedül, hisz akkor is, ott is rendelkezésünkre áll a mi Mennyei Atyánk.

 Jó tettért jó jár, hangzott el a csepeli Sekrestye Színpad az előzőszámban bemutatott műsorában. Ezen a padláson valóban mindig történt valami. Hol a színpad mögül, hol az ablakon keresztül érkezett egy -egy elfelejtett mesefigura tükröt tartva való világunk emberének. Vajon felismertük-e magunkat, az erényeinket és hibáinkat?

 Amíg az előadás folyt a játszóház a foci pályára költözött, hogy a szügyi kutyás klub élményszámba menő bemutatójának legyen részese.

 A nap csak akkor szép és teljes, ha abból nem hagyták ki az Istent. Ezért délután 5 órától szentmise keretében, közös imával és a fiatalok gitárzenéjével kísért énekléssel köszöntük meg a Mennyei Atyának, hogy ha kevesebben is mint tavaly, de most is egymást gazdagítva tölthettünk el a több helyről érkezők közösségében egy napot, ahol  a jó erdei levegőn nem zavart a világ zaja.

2008-06-11. emjé

Vidám majális

Cserkészek közt

Teufelbadstuben-Steig  -  Haid-Steig

Június19-től 21-ig a Százszorszép őrs tagjai egy kis kiruccanást tettek Ausztriába. A hétvégére puha ( és főleg meleg) ágyainkat sátorra cseréltük egy Kaiserbrunn nevü kis településen a Rax- és a Schneeberg hegyek lábainál.

No nem az EB láz kapott el ilyen mértékben, hanem "kőbajosak" lettünk. Régóta terveztük már, hogy közelről is megismerkedünk a szikla-mászás egy biztonságosabb formájával. Ez egy drótkötelekkel, láncokkal, létrákkal hágcsókkal biztosított mászás, amit "Klettersterg"-nek, vagy "Via Ferrata"-nak is neveznek. Ezek főként zergevadász ösvények voltak, de a zergék illetve a zergevadászok száma is jelentősen lecsökkent, így némi acél beépítésével a turisták vették birtokba.

A felszerelés: egy kényelmes, strapabíró lábbeli, védősisak, egy speciális heveder két karabinerrel, esetleg védőkesztyű és egy nagy adag bátorság.

A mászás oly módon történik, hogy a fent említett hevederen lévő karabinereket a drótkötélre akasztjuk, majd elindulunk. Olyan helyre érve, ahol a kötél a sziklába van erősítve a karabinereket egymás után átakasztjuk a túloldalra, majd továbbmegyünk. Ezen műveleteket 2-3 órán keresztül ismételve érjük el célunkat.

Két utat másztunk ottlétünk alatt. Az elsőt érkezésünk napján, melynek neve "Teufelbad-stuben Steig" -amit az ördög fürdőszobájának lehetne fordítani -a másodikat másnap, amit "Haid Steig"-nek neveznek -amit nem tudunk Iefordítani.

Az első az egy könnyebb túra volt. Nem is volt túl hosszú, illetve a mélységgel sem szembesültünk olyan közvetlen módon, mint másnap, de azért itt is Ie-Ie tekinthettünk 60-80 méteres mélységekbe. Egy gerincre kapaszkodtunk fel, kb. 1300 méter tengerszint feletti magasságra. A csúcson uzsonnáztunk, majd visszatértünk sátrainkhoz és lepihentünk.

Másnap következett a Haid-Steig. Ez klasszisokkal nehezebb út mind fizikailag, mind pszichésen. Hosszabb, meredekebb, illetve nagyobb mélységekbe lehet lelátni. Az út harmadában, felében egy szép Mária szobor van el helyezve. A csúcson pedig - 1783 méter tengerszint feletti magasságon -egy kb. 5 méter magasságú kereszt.

Két tapasztalt hegyi- vezetőnk támogatásával probléma nélkül jártuk be ezt a két nehéz utat és élményekkel gazdagon, meglehetősen fáradtan térhettünk haza.

Százszorszép őrs

A fekete Madonna

Második napunk közbenső állomása a fekete Madonna körülbelül tengerszint felett 1300 méteren. Feketére festett fából készült Szúz Mária szobor drótkötelekkel kipányvázva. Egy kis vízhatlan fémdobozban egy emlékkönyv, melybe mindenki bejegyezheti a nevét, pillanatnyi érzéseit, amit ez a hely ihlet. Alatta tábla az " Üdvöz légy Mária " német nyelvű szövegével, illetve egy másik táblán az állt hogy hegyen elhunyt emberek emlékére és az élők figyelmeztetésére állították.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

 

 A nyomda július 24-től augusztus 15-ig leáll. Ezért a következő számunk anyagát kérem július 13-ig (vasárnap) kérem leadni, hogy a szokott időben megjelenhessen a Vadkert Harangok.

 Vetélkedőkkel felvértezett Vadkerti VÁRNAPOK lesz a benti kolping házban. Minden érdeklődőt és támogatót szívesen lát a rendező ifjúság. Az időpont 2008. július 19.

 Augusztus 16-20 között a tóalmási kemping, az elmúlt évekhez hasonlóan, rendelkezésünkre áll csoportos pihenésre. Jelentkezés vasárnaponként a nagymise utáni találkozókon lehetséges a teljes időszakra. Az egynapos jelenléteket nem kell jelezni!

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére