Vissza az újság tetejére

Háromkirályok

 Azt hiszem, az emberi létezés legnagyobb és legizgalmasabb titka a jövő, az a jövendő, melyet egyedül Isten tud és lát. Mintha arccal hátrafelé járnánk egyéni utunkat az életben, s mintha az emberiség is hasonlóképpen araszolna, saját múltjába mélyedve, jelenét átlépve, az ismeretlen, félelmetes jövő felé, melynek útját csak a halál pillanatában láthatjuk meg, ám akkor már késő megfordulni vagy letérni róla.

 A keresztény hit, s általában a legtöbb vallás nem foglalkozik a jövővel, azt alázatosan és engedelmesen átengedi az Idők Urának, aki egyszerre volt, van és lesz és úgy tekint át az idők síkján, ahogyan egy magas toronyból mi magunk szemléljük az elénk táruló földi teret. A vallások általában erősen tiltják is a jövendőmondást, a jóslást. Minden ehhez hasonlót az ördög praktikájának tartanak, mert Ádám és Éva bűne, a tudás megszerzésének vágya leginkább és legérthetőbb módon a jövőre irányul. Az egyszerű lelkek szeretnék megtudni a nyertes lottószámokat, a világ vége pontos dátumát, esetleg azt a napot, amikor szerencse vagy bánat éri őket. Csak kevesen gondolják végig, micsoda rettentő csapás lenne az egyénekre és közösségekre nézve, ha bizonyosan ismernénk a jövőt. Hiszen akkor megszűnne szabad akaratunk, a helyes irány kiválasztásának illúziója, szabadsága. A biztos tudás könyörtelenül behatárolná az egyének és a nemzetek lehetőségeit, hiszen csak az ostoba kívánna szembeszegülni azzal, ami pontosan és kérlelhetetlenül bekövetkezik.

 Sci-fi íróként, politizáló íróként mégis sokszor belekontárkodtam abba, amit kissé nagyzolva „jövőkutatásnak” hívnak. A jövőkutatók nem tesznek mást, mint megpróbálják meghosszabbítani a logikusan egymásra következő események vonalát, az irányokat, a trendeket, de az az igazság, hogy ezek a vonalak csak utólag látszanak világosan, s a történelemnek is csak utólag vonhatók le tanulságai. Az emberiség ugyan racionálisan próbál élni és cselekedni, de ahogyan nő az egyének száma, úgy válik egyre kiszámíthatatlanabbá a tömeg mozgása, a tömegeké, melyek ugyan értelmes egyedekből állnak, de viselkedésük inkább hasonlítható a természeti erők rejtélyes mozgásához, vagy az ösztönök működéséhez.

 Egy évtizeddel ezelőtt magam is próbáltam „jósolni”. A Magyar Notradamus című könyvecskémben afféle politikai „jóslatokat” tettem, gondosan összekeverve az ismert tényeket a valószínűséggel és saját véleményemmel. Meglepően nagy sikere lett e jóslatoknak. Érthető dolog ez, hiszen az emberiség egyik legnagyobb hajtóereje éppen a kíváncsiság és a hiszékenység, a világi értelembe vett csodavárás, az a fajta naiv, gyermeki optimizmus, mely a mindenkori holnaptól várja a boldogságot, a szerencsét, az utópiát. Ezt az utópiát, ezt a naiv álmodozást biztosítják a politikai ígérgetések évszázadok óta a csüggedt, nélkülöző tömegeknek, aki abban a hitben élnek, hogy egyszer majd jobb lesz, ha nem nekik, hát utódaiknak.

 Pedig hát olyan egyszerű: Nemcsak a kegyelem van Istennél, hanem a jövendő is. Erre kell alapozni a jövőnket, hisz a kalandorok jönnek, mennek. Egyedüli fix pont az Isten. Mindent pontosan fogunk tudni mi is, ha majd kell. Isten útján járva örvendezzünk addig is, amíg nem tárul ki előttünk a sors könyve.

(szszp)

Vissza az újság tetejére

Az alázat értéke 

„Alázat”… Hányan és hányszor félreértelmezzük, félremagyarázzuk a szót, pontosabban: a szóval jelzett erényt, személyi értékét. Talán mi, keresztények is felelősek vagyunk azért, hogy sokak tudatában a meghunyászkodással, valamiféle erőltetett kisebbrendűségi érzéssel, önmagunk leértékelésével azonosult a szó és jelentése. Való igaz, hogy viszolygással gondolunk a Monarchiában használt, alázatos szolgája, alázatosan jelentem katonai kifejezésekre. Nem árt azonban tudni azt, hogy a keresztény alázat egészen mást jelent, hisz az nem más, mint a teremtmény meghajlása a Teremtője előtt. Embertársi vonatkozásban a szerénység erényeként jelenik meg a fenti fogalom.

 A globalizáció és a háttérben ma is működő materializmus azt sulykolja belénk, hogy emberi önérzetünkhöz méltatlan az alázat. Az önmegvalósítás és siker területén igazi rangja inkább a lázadásnak van. Ennek pedig Lucifer a jelképe, függetlenül attól, hogy az illető hisz vagy nem hisz a bukott angyalokban. Csakhogy Lucifer nem a szolgaság, hanem a szolgálat ellen lázadt. Ez nem mindegy, hisz a szolgálat és a szolgálat között ég és föld a különbség. Teszem a dolgom, fogalmazza tömören a ma embere. Lucifer lázadásának igazi jelentése pedig az, hogy Ő és követői nem hajlandók tenni a dolgukat. Nem vállalják a szolgálat alázatát.

 Van azért jó példa napjainkban is. Csak észre kell venni. A minap tv-s focimeccset nézve, többször is fölkaptam a fejem és jó volt hallani, amikor több edző is és egymástól függetlenül úgy használta az alázat szót, mint egy sportoló számára alapvető értéket: a hivatásvállalás alázatának jelentésével. Tehát a profi sportban a játék alázata erény, s elmarasztalásban részesül, aki ezt nem vállalja. Ez a tény nyilatkozatok formájában a sajtóban is megjelent. A zene után úgy tűnik a fociban is rehabilitáljuk az alázatot.

 Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy a kevély embert megalázzák, az alázatost pedig dicsőségre emelik. Istennél mindenképp, az embereknél is előbb vagy utóbb. Miközben azonban újra fölfedezzük Isten iránti kötelező teremtményi alázatunk mellett emberi hivatásunk alázatát is, amely nem korlátozható a sportra vagy zenére, amely a szülőt, az orvost vagy a pedagógust, de a munkást és a földművelőt is tevékenysége, küldetése egészében érinti, kerülnünk kell annak túlértékelését. Sokan még keresztényként sem tudják vagy nem veszik észre, hogy az igazságosság emberi vonatkozásaiban alapvetőbb erény, mint az alázat. Mert a köztünk és bennünk kezdődő Isten országának a béke és az öröm mellett az igazságosság az egyik fő jellemzője. A két erényt nem szembeállítani, hanem társítani kell, ahogyan ez Jézus és a szentek életében meggyőzően elénk tárul.

( Béel 2007 cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

Nemzetközi tornán voltunk 

Jubileumi tizenötödik alkalommal került megrendezésre november 17-én a csehországi nemzetközikolping nemzetközi focibajnokság Blansko-ban. Az érsekvadkerti kolping család két csapattal képviseltette magát a tizenegy fős mezőnyben. A csoportmérkőzéseket mindkét vadkerti gárda sikerrel vette, és immár sokadszor egymással kerültek szembe a továbbjutás szempontjából. Hatalmas küzdelem végén a vadkerti II. számú csapat folyatathatta a tornát, és a továbbiakban meg sem állt a döntőig. Ott sajnos nem termett babér a számukra, de hatalmas örömmámorban ünnepelték a második helyezést. Ami a boldogságukat megkoronázta, hogy közülük került ki a torna gólkirálya, Szabó Gergő, 7 lőtt góllal. Gratulálunk mindkét csapatnak. Csapattagok: Érsekvadkert I.: Pásztor János, Boda Norbert, Boda Szabolcs, Vitéz Gábor, Molnár Arnold, Molnár Balázs, Raduly Dénes, Temela Zoltán, Kakulya György. Érsekvadkert II.: Sípos Dávid, Mácsik Levente, Sági Bence, Farkas Bálint, Mocsári Sándor, Szabó Gellért, Szabó Gergő.

(szg)

Vissza az újság tetejére

"Nagy örömnap ez nekünk"

2007. november 23-án a Kolping Támogató Szolgálat jótékonysági vásárral egybekötött ünnepséget tartott a fogyatékosok világnapja alkalmából.

Dr. Szrenkáné Nagy Erzsébet-a szolgálat helyi vezetőjének köszöntője után

a meghívott vendégcsoportok műsorát élvezhették az itthoni vendégek.

-A szátoki Százszorszép Általános Iskola két fiú tanulója személyre szabott verset és mesét mondott. Még hogy mondták! Együtt éltek a szerepükkel!

Vácról a Vakok és Gyengén látók Intézetének lakói igazi palóc dalokkal örvendeztették meg a hallgatóságot.(Többen közülük palóc származásúak!)

A diósjenői Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet tagjai komikus palócjelenetekkel adtak elő, majd egy nagyon szépen zengő férfihang töltötte meg a termet szólóénekével.

A műsort a Százszorszép Általános Iskola vidámtáncosainak fergeteges tánca zárta.

Ez az est nem csak nekünk volt ,,nagy örömnap”, hanem a szereplőknek is. Minden műsorszámból sugárzott az öröm, a szeretet. Élvezettel, odaadással és azzal a tudattal játszottak, hogy örömet szerezzenek maguknak és másoknak. E mögött rengeteg munka, türelem és hivatástudat rejtőzik. Köszönet érte a felkészítő tanároknak!

Köszönet azoknak is akik munkájukkal hozzájárultak a jótékonysági vásár szép

Munka darabjaihoz. A magam nevében köszönetet mondok minden résztvevőnek, hiszen nincs annál szebb ajándék, mint örömtől csillogó gyermekszemeket látni. Tisztelettel: Egy nyugdíjas nagymama.

Vissza az újság tetejére

Karácsony és újév között

 Amikor szenteste körül álljuk a feldíszített karácsonyfát, megfogjuk egymás kezét és elénekeljük a „ Menyből az angyalt”, önkéntelenül eszünkbe jut a tavalyi karácsony. Mennyi minden történt azóta! Családjainkban, közösségeinkben szívesen készítünk leltárt. Bizonyos szempontok alapján megpróbálunk rendet vágni a kusza események között.

 A templomban is van év végi beszámoló. Megtudhatjuk abból hányan születtek és mennyien költöztek az örök hazába. Hallhatunk a szentségekben részesülőkről és a közösség anyagi változásairól egyaránt.

 Világegyházi összefüggésben ilyen statisztikák a pápalátogatásokról, megnyilatkozásokról, a világban vértanúságot szenvedett misszionáriusokról is kaphatunk képet, míg idehaza a Város misszió és Terézke látogatása biztos nem marad ki a sorból, de bizonyosan az irgalmasság gyakorlati megvalósulása sem lesz a sorban az utolsó. Ott, ahol gyűlölet, az acsarkodás és a bosszúvágy uralkodik, szükség is van Isten irgalmas szeretetére. Karácsony, ennek a sebeket gyógyító, ingyenes Isteni Irgalmasságnak megjelenése közöttünk. Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, és nem tetteink igaz volta végett, hanem irgalomból megmentett minket.

 Isten irgalma ma sem keres bennünket máshol, mint 2000 évvel ezelőtt, vagyis ott ahol vagyunk, életünk eseményei és útvesztői között. Nem várja, hogy a szegények meggazdagodjanak, hanem Ő maga lesz a kincsük. A gazdagoktól sem kíván nagylelkűséget, hogy kitárja előttük a betlehemi barlang ajtaját. A betegeket a kórházi ágyaikon keresi fel, mert Ő a mi gyógyulásunk. Az egészségesek pedig sehol jobb helyen nem találkozhatnak vele, mint mikor jót tesznek a legkisebbekkel.

 Előzékenyen és végtelen alázattal közeledik hozzánk az Isteni Irgalmasság. Szótlanul és veszélytelenül, bizalommal, mint a gyermek. Érintése teremtő erő, eloszlatja a sötétséget, felmelegíti a szívet. Betlehemi Gyermek, felfoghatatlan, kimeríthetetlen isteni irgalom, benned szeretném megérteni az elmúló esztendő és egész életem eseményeit.

(pété nyomán)

Vissza az újság tetejére

A jövő reménye

A fiatalokat gyakran nevezzük a jövő reményének. És mégis, napjainkban egyre több reményvesztett fiatallal találkozunk, olyanokkal, akik az életet nem lehetőségnek tekintik, hanem nehézségekkel és problémákkal teli küzdelemnek. Fiatalokkal, akik nem akarják életüket mások segítésére és szolgálatára odaajándékozni, hanem önző módon csak a maguk kényelmét és szórakozását keresik. Fiatalokkal, akik nem egy szép, megoldandó feladatként fogják fel életüket, hanem céltalan vándorlásnak. Fiatalokkal, akik mindenben ki akarna tűnni társaik közül, mindenben elsők szeretnének lenni, és teljes megsemmisülésnek fogják fel, ha a második helyre kerülnek. Fiatalokkal, akik a legkisebb nehézséggel találkozva azonnal életük teljes kudarcáról beszélnek. De ugyanez jellemző sok felnőtt emberre is.
Ha mindig csak magamat teszem az első helyre, akkor Isten tapintatosan hátrébb húzódik. Ha mindig én állok a középpontban, akkor Isten szerényen félrehúzódik. Minél inkább uralni akarom az életteremet, annál kevesebb hely jut benne Istennek.

Vissza az újság tetejére

Hálaadó ének

Idők Ura Istene! Előtted letérdelünk.
Midőn estéje lenne ez évnek mi dicsérünk.
Legyen áldott szent neved, hogy ezen lefolyt évet,
Itt könyörgő népednek megérni Te engedted.

Végtelenek ama jók, melyekkel megáldottál.
Számtalanok a bajok, amelyektől megóvtál.
Óh vedd hálás szívünket, áldozatul lelkünket,
Jó voltodért meg ne vesd, szíves esdeklésünket.

Nézd Szent Atyánk előtted, fiaid letérdelnek.
Bűneikért Tetőled bocsánatot is kérnek.
Moss meg Jézus vérével, vétkeinket töröld el.
Védjed örökségedet Atyai szent kezeddel.

Ezután is mindegyre, áraszd bő áldásodat.
Ifjúra és öregre hullasd szent malasztodat.
Ím azt szentül fogadjuk, hogy hitünket megtartjuk.
Néked élni és halni, egyedül mi akarunk

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."

Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.
 
És odalent már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be
s így szól: E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére."
 
S jönnek lepkék édes mézzel
s jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok
s jönnek pásztorok nagy bottal. 

Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
"Megszületett ím a kisded..." 

Mosolyogna Jézus rájuk, de
alszik már, nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.

 

Egy őrsi (téli)túra beszámoló

November 11-én reggel

kellemes, enyhén sáros időben autóval érkeztünk Kismarosra. Itt vonatra szálltunk, majd elzakatoltunk Zebegénybe a túránk rajtjához, ahol beneveztünk a 30 km -es távra.

9 órakor rajtoltunk. Róttuk a kilométereket, mikor fél egy körül meglepetésként szállingózni kezdett a hó. Az elején nagyon élveztük, az egyre sűrűsödő hóesést, míg cipőink és a ruhánk is el nem kezdett elázni. A huszadik kilométernél már csurom vizesek voltunk, illetve

egyre jobban éreztük lábainkban a mögöttünk hagyott távot.

Két csapatra szakadtunk egy bírósabb illetve egy kevésbé bírós (de annál kitartóbb)

szakaszra. Az előőrs kb. 15 perccel előbb ért be négy órakor, utána a többiek.

Kicsit pihegtünk majd - folyamatos, intenzív hóesés mellett -autóba szálltunk. Ahogy odafelé, így visszafelé is Verőce -Katalinpuszta felé mentünk... volna, ugyanis a katalinpusztai elágazó előtt egy hatalmas, az útra keresztben kidőlt fa állta utunkat.. (A hó egyre csak esett, esett. )

Perdülj kuruc! Vissza Vác felé! A váci körforgót már csak "lépésben" tudtuk megközelíteni a az egyre rosszabbá váló útviszonyok miatt feltorlódott kocsisor miatt.

Amint a 22-es útra kanyarodtunk, a haladási sebességünk egyre csökkent, majd elfogyott.

A még nyári gumival felszerelt autót kilométereken át (a túra levezetéseként) tolni kellett.

Kitartásunk meghozta gyümölcsét, este fél tízre elázva, átfagyva hazaértünk.

A mérleg:

.-nagyon szép túra volt, jól éreztük magunkat

-sikerült a túrát teljesíteni

(kaptunk oklevelet és jelvényt)

-négyen kaptunk torokgyulladást, egy fő enyhe felfázást

-az autó téli gumit kapott

-kaptunk kedvet, hogy jövőre is elmenjünk.

Vipera őrs

Járt nálunk a Cserkészmikulás

Elképzelem, amint Szent Miklós püspök, Néri Szent Fülöppel egész évben figyel minket, néha elnézően összemosolyog azon hogyan csetlünk-botlunk mi itt "idelenn", hogyan próbálunk jók lenni. (Ami persze sokszor nem sikerül.)

Jövőre is ezt tanácsolom: "Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít..."

Kuris R.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

.Az idei évet sem hagyta ki a kolping Mikulás és krampuszai. Hó hiányában autóval járták a falut örömöt okozva sok kis gyermeknek. Külön alkalommal (hétfő este) a támogató szolgálat mikulás ünnepségén voltak a hátrányos helyzetű gyerekek vidítói.

 Ismét véget ér egy év, amit újabb követ. Szilveszteri ünnepségünk a Hálaadó szentmise után kezdődik a benti kolping házban, amire várjuk családjaink jelentkezését. Az elmúlt évek gyakorlatához igazodóan, éjfélkor, a hála jegyében rövid szentségimádás lesz a templomunkban. Ide mindenkit vár az, Aki ott lakik és szívesen jön velünk, ha kérjük.

 2008 a Szentírás éve lesz. Ennek szellemében a Vadkerti Harangok minden megjelenő száma rövid értelmezéssel tartalmazni fog egy Szentírási részt. Keressük elő otthonainkban a könyvek könyvét és lapozgassuk, hogy az ne porosodó tárgy, hanem egy ősz folyamán lapunkban olvasott végig csókolt biblia lehessen.

 Mint azt a hírekből és a templomi hirdetésből hallhattuk a Szentatya volt káplánunkat püspökké nevezte ki. A püspök szentelésre az igényekhez igazodóan utazást tervezünk. Ekkor alkalom nyílhat a Szent András képünket is magában foglaló kiállítás megtekintésére is. (Előzetes lehetőségként!!)

. Ne feledjétek. Január utolsó szombatja Csepel, Zoltai zenei napok, ahová várnak bennünket.

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére