Szentírás vasárnap jutott el szerkesztőségünkbe A Szív újság 1944. augusztus 26-i számának egy részlete, ahol „ Zúg már az orgona „ címmel a templomi jelenlétünk esettanulmánya olvasható. Sokan azt gondolják, hogy e régi írás biztosan idejét múlta már, ám ha végig olvassuk, netán egy -egy csoportban magunkat látjuk megjelenni, már nem volt kidobott idő, hisz a felismerés akarattal párosulva a változtatás alapja.

 Mindannyian valljuk, hogy a szentmise keretében a legszentebb áldozat megy végbe az oltáron. Itt van a mi falunkban, a mi papunk kezében a megtestesült Isten! Mózes dermedten megnémult az égő csipkebokor előtt, mikor előtte megjelent az Úr. És minálunk…? A mi templomunkban…?

 A gyermekek éppen nem némulnak meg az oltár közelében! Ott tárgyalják meg a tegnapi focimeccset (legújabb számítógépes játék variációit), most döntik el csendes ökölvívással, kinek is van igaza.

 Szegény Jézus, hát ilyen gyermekeké lesz az Isten országa…? Olyanoké, akiknek fontosabb a labda, a számítógép, mint Te magad. Ki felelős ezekért az elkallódott gyermekekért…?

 Legények, férfiak. Másutt ügyesen forgolódnak, táncolnak, tanácskoznak. Jó gazdák, jó édesapák. Itt a templomban szétvetett lábbal, merev tekintettel néznek a levegőbe. Nem haragszanak Istenre, de nem tudnak Vele beszélni.

 Pedig mit is mondanak arra a legényre, aki a lakodalomban csak a száját tátja…?” Málészájú.” Még a nóta is így csúfolja. Isten lakomája, a szentmise pedig teli bámészkodó emberekkel.

 Jó öreg nénikék. Övék a fő hely. Mintha övék lenne a templom. Míg az oltárnál folyik a szertartás, a rózsafüzért morzsolgatják, litániákat, kilencedeket mormolják.

Isten áldja meg őket minden Miatyánkért, de rózsafüzért lehet máshol és máskor is imádkozni! A Kálvária szent áldozatában részt venni csak itt lehet. Miért nem imádkozzák a szentmisét?

 Leányok. Nem bántjuk őket, hisz szép számmal vannak. Nem tudjuk azonban megállni, hogy meg ne kérdezzük: Ha nem néznék meg új ruhájukat a fiatalemberek és a többi irigy, sóvárgó lány, akkor is eljönnének- e misére?

Szőke kis lurkó. Imádkozik hol az édesapja, hol pedig az édesanyja ólében. Nehezen idomítja száját a szent szavakhoz. Mekkora áhítat! Válla felett belekacsintunk az imakönyvébe: mit is imádkozik? Már látjuk: a hajadonok imáját, meg imádság a jó férjért…

Talán a jó Isten is mosolyog a kicsikén…

Leventék ( ma szentségekre készülők). Erős, izmos nyíltszemű fiúk(lányok). Itt vannak hiánytalanul, amit a kiosztott matrica is tanúsít. De bámész tekintetük elárulja, hogy szívesebben lennének bárhol másutt.

Mert nem elég csak parancsra szentmisére menni. Ahogyan munkakörhöz igazodóan képzett embereket ültetnek egy-egy munkahelyre, éppúgy kellően képzett ( pici gyermek és a szülők kezdettől együtt a templomban) fiatalokat irányítsunk a templomba, nehogy a szentmise áldozat kárba vesszen!

Fenn a kóruson a kántor énekel. Éppen egy régi, érzelgős és idegen gyártású fércmunkát. Közben élvezi tulajdon hangját. Az a meggyőződése, hogy mások is élvezik, mintha színházban lennének. Azért vigyáz is, hogy más ne tudjon vele énekelni, hadd érvényesüljön egyedül!

Ó, ha feltámadnának magyar őseink, akik talán épp ebben a templomban közösen, együtt énekelték ősi, tiszta szent magyar énekeinket…Hej, de akkor sok kántor többet nem merne orgonához ülni…!

Értelmiség. Szabályos késéssel megérkezik a szentmisére. Így látható és feltűnő az érkezése. Illendően és feszesen leüli a szentmisét. Minthogy a vélt úri modor szerint imakönyvet használni nem illik, azért fegyelmezett unalommal néz a levegőbe. Olyan ez, mint mikor az új gazdag illendően nézi és csodálja a művészi festményt, igaz nem ért hozzá és halálosan unja azt.

 Így bizony unalmas a szentmise fiatalnak és idősnek, inkább szőlőjében kapál a legény. Jó, hogy az ősi hagyomány, főleg a falvakon, templomba hajtja a lelkeket. TŰRHETETLEN ÁLLAPOT! Itt valamit, másra nem várva és mutogatva, tenni kell! A lehetőség mindenki számára adva van a kisebb és nagyobb közösségekben. Szálljunk hát ki a langyos vízből és papír keresztényi mivoltukat helyezzük a másokat szolgáló, folyamatosan cselekvő keresztényi állapotba. 

Sík Sándor: Szent magyarság    

Isten veled Szűz Anyánk, Mária, szomorúak vigasztalója, keresztények reménysége, angyalok és szentek legszebb királynéja. Óh, mily szomorú a lelkünk, hogy ezt a kedves helyet itt kell most itt kell hagynunk. Milyen édes volt szent színed előtt térdelni, ahol pártfogásodért könyörögve, szent áldásban részesültünk. Köszönjük égi jó anyánk, Magyarok Nagyasszonya, lelkünket elárasztó, nagy szeretetedet. Köszönjük jóságodat, mely mennyei harmatként csepegett fájó szívünk sebeire. Boldogok vagyunk most mindannyian, hisz e szent helyen Veled közösséget alkotva imádkozhattunk magunkért és másokért, papokért és családokért, élőkért és holtakért, a nemzetünk felemelkedéséért.

 Isten veled Szűzanyánk! Isten veled és fogadd hálakönnyeinket, mellyel zarándok utunkat megöntöztük és megöntözünk a jövőben is.

 Jézus, Mária, József! A ti védelmetek alatt akarunk hazaérni családjainkba, hogy részesíthessük otthon maradt szeretteinket búcsúi áldásodban.

Nagyasszonyunk, hazánk reménye, óvd meg ezt a szent helyet minden veszedelemtől. Adj erőt a képed előtt szolgálatot teljesítő atyáknak, hogy soha ne szűnjön meg itt a legszentebb áldozat, a szentmise, bemutatása.

Óh Mária, édesanyánk! Botlásainkért ne vess meg! Vegyél bennünket továbbra is pártfogásodba, hogy közbenjárásod által az örök élet részesei lehessünk. Amen.

Van remény

„Magyarország, Nagyasszonya!
A mi sorsunk, bús- mostoha.
Sötét az ég, a kín éget,
Ne hagyd a Te magyar néped!

 A szentkút csillaga énekkönyvben olvasható fenti sorok ma sem vesztettek aktualitásukból. A médiáink butító törekvései, a „ nagyjaink” hazugságainak ára sok embert taszít a megalázó létszint küszöbére. Ám a hit csodákra képes, amit a Magyarok Nagyasszonya búcsún is megtapasztalhattunk. Az emberek egy-egy alkalommal össze tudnak jönni nemzeti kegyhelyeinken, hogy együtt imádkozzanak családjaikért, egyházunkért és nemzetünk felemelkedéséért. Október 7-én sem volt ez másképp. Már a buszokon elmondott rózsafüzérek, a felzengő énekek a búcsúra hangolódás jegyében a fenti célokat szolgálták.

 Buszaink ( 3 busz), együtt haladva érkeztek meg a kegyhelyre. Öröm volt látni, hogy a közel ilyen létszámban autókkal érkezők csatlakozását az ott összeálló keresztaljához, hogy zászlóink alatt is közösséget alkotva , körmenetben érkezzen a különböző kis közösségekből szerveződő nagyobb közösség a Szűzanya köszöntésére, ami a bennünket fogadó ferences agyát is meglepett.

 Nem kívánok jegyzőkönyvet közzé tenni a szentkúti búcsúról, de a búcsún való részvétel megosztásaként néhány gondolatot megosztanék kedves olvasóinkkal.

 Már a fogadó gondolat is nagyszerű volt. A többszöri „bérmálkozását” büszkén valló „jótevőnk” állítása, miszerint Mária levette kezét Magyarországról, másokat megtévesztő kijelentés. Ahol a szombati gyalogos zarándoklat és püspöki mise ellenére is ( szerencsésebb lett velük is együtt ünnepelni), ilyen sokan fordulnak Égi Édesanyánkhoz, ott Mária is ott van és közben jár Szent Fiánál a benne bízókért. Ugye ez nem jelent kéz levételt?

 Nem tudtuk ki lesz a nagymise főcelebránsa. Többen ki is jelentették, hogy ők nem a pap személye végett, hanem azért akit ő képvisel jöttek el e szent helyre. Máris meglepetés ért bennünket, hisz Majnek Antal, kárpátalji ferences püspök atya tanítása által gazdagodhattunk lelkiekben. Már maga a jelenléte arra hívta fel a figyelmet, hogy magyarok a határainkon kívül is élnek. Nekik is Nagyasszonyuk és égi Édesanyjuk Mária. Bármilyen nehéz is az ő sorsuk, felettük is ott van keze, nekünk pedig nem szabad megfeledkeznünk Trianon ellenére is testvéri mivoltunkról.

 A püspök atya tanításából is néhány gondolat. Általában a szentmiséken jóval több az asszony, mint a férfi. Sokat gondolkodott ezen a tényen míg az alábbi felfedezésre jutott. Ugye mindannyian olvassuk a Szentírást? Akkor nagyon jól látható az, hogy az isteni kérésre az NEM és az IGEN választ is asszonyi szájból hallhatjuk. Éva által kimondott nem következménye az eredeti bűn, míg Mária igenje megváltásunkat hozta. Nem véletlen hát az asszonyi fölény. De mi, férfiak is törekedjünk nagyobb jelenlétre, hisz mindkét három betűs szó bennünket is érint.

 A körmenet most is csodás érzés volt. Már- már visszaért az élen haladó kereszt, amikor a menetet zárók elhagyták az őszi díszben pompázó szabadtéri szentmise színhelyét. És mindenki énekelve, imádkozva végig ment az úton, amit az összetartozás jeleként is felfoghatunk. Külön megtiszteltetés is érte közösségünket, hisz három testvérünk ( BI, ZG, BS ) vihette a Kegykép másolatát és gyertyával hadhatott az Oltáriszentséget vivő püspök atya mellett.

 A mise után sem rohantak haza az emberek. Sokak által megvárt litánia után közös búcsúzás a Szűzanyától ( búcsú ima a cikken kívül olvasható),visszaút körmenettel a parkolóba. A konvojban történő hazaérkezést a szentségimádás végett nyitva lévő plébánia templomunk meglátogatása követte. Az ott elhangzott ima, a jövőbeni megismétlés igényével, zárszóként tett pontot zarándoklatunkra

(Mátraverebély-Szentkút, 2007-10-06.)

Cserkészek közt

Augusztus 17. péntek

Kedves nénéink, bátyáink! Heves járás beszámolóját halljátok arról, hogy mi is történt tegnap. Strandoltunk, megint vasparipára ülhettünk, Csenge is velünk volt. Ácsi, ácsi rakjuk sorba az eseményeket! A várva várt napra a Hont járás ébresztőjére riadtunk. Arnold bátyánk reggeli tornája után bendőnket megtömve vasparipáinkra pattantunk, s meg sem álltunk Kemence vizéig. Bár erőnk jócskán megcsappant az előző napok megpróbáltatásai során, mikor vizet láttak szemeink felfrissülve csobbantunk a hideg habok közé. A kürtőskalács kellőképpen meghozta mindenki étvágyát, s végre nemcsak a megszokott konzervbe zárt csodát ízlelhettük. A terítéken szalámi és lekvár is volt. Vizes fürdőkádunkat elhagyván ismét csőcsikóink nyergében találtuk magunkat, hogy itthon mi lássuk vendégül az állandó varecásokat. A fiúk bográcsban pörköltnek indult babgulyást, a lányok párizsi szeletet sütöttek hasábburgonyával. A konyhás nénik mindkettőt tesztelték. (Megjegyzem, pozitív visszajelzéseket kaptunk.)

Az esti tábortűznél Jucus nénénk mentett meg a medve elől, s ötleteket kaptunk, hogyan járhatunk túl az ördög eszén. Levontuk zászlónkat, hagy pihenjen az is, s mi is nyugovóra tértünk.

Augusztus 18. szombat

Reggöl útnak indútunk, minden őrs, amerre Látott, mer' hát küdetésünk vót, megtunnyi ősünk történetjét. Úgy vót, hogy kinn köll aludnunk a sötét rengetegbe magunkba, de a kisbírók jól

összeszervezkedtek a hátunk mögött, oszt estére végülis mindenki egy helyre érkezett meg. Megnyársaltunk kóbászkánkat, osztan möghallgattuk, mit derítettek ki az őrsök a mi nagy elődünkrő' Baden-Powellről. Ti tudtátok, hogy mán 150 éves lenne, ha élne, de hát manapság mán nem élnek ilyen sokáig. Eztán a nagy külhonba járó lejányaink, akik nagy csirkész világtalálkozón vótak, elmesélték mit láttak, hugy vót az odakinn. Majd a csillagos ég alatt leheveredtünk, körbe a tűz köré, megvizsgáltuk kinek az udvarába is áll ma éjjel a Göncölszekér, meg a többiek, oszt elaludtunk.

Folyt. köv.

Kolping hírek

 Kedden esténkét felnőtt hittan van a Cserkészházban. Gyertek minél többen, hisz ez is alapja a jó keresztény és jó magyar kolpingi jelmondatnak.

 Az egyesülethez való tartozás feltétele a tagdíj rendezettség. Akinek elmaradása van vasárnaponként ( vagy egyeztetés útján más időpontban) rendezheti Zachar Lászlónál.

-Végéhez közeledik az elbontott estyi ház helyének parkosítása és a csatlakozó falfelület helyrehozatala. Van még munka. Keressétek az alkalmat és csatlakozzatok tevőlegesen is az épület szépítő akcióhoz.