( Életpélda a mának)

Bocsássa meg nekem a Kedves Olvasó, hogy első számú nemzeti ünnepünk kimagasló személyiségét, Szent István királyt egyszerűen édesapának titulálom. Be kell vallanom, hogy nagyon hosszú szellemi utat kellett megtennem, s lelki érlelődésen kellett átmennem, míg az ifjú és bátor fejedelem, az ország- és egyházszervező király, a nemzetét védelmező hadúr, a bölcs törvényhozó és kíméletlen uralkodó férfi képe bennem édesapává alakult át. Ez utóbbi nem hogy elhomályosította volna az előzőeket, hanem szinte kiemelte azokat, értelmet adva nekik. Ugyanis bármelyik tisztségét is szemlélem önmagában, nagyon értékes teljesítményhez jutottam el. Kimondva és kimondatlanul is az a kérdés motoszkált bennem, vajon István király honnan merítette az erőt, mi volt az a spirituális háttér, amely szinte valamennyi művén átsugárzott? Nyilvánvaló volt számomra is a jól ismert két hatalmas forrás, melynek éltető vize egyetlen folyóvá ötvöződött István lelkében. Az egyik forrás örökségét génjeiben hordozta: fejedelmi törzsének sokat tapasztalt, okos, megfontolt, bátor, tettre kész, a testvér törzseket összefogni képes, jövőbe tekintő, a változásoktól meg nem riadó, harcra és védelemre kész, diplomáciai érzékkel megáldott képességek letéteményese volt. A másik forrás a kiművelt keresztény hite volt, amely mögött Szent Adalbert és tudóstársainak tanító tevékenysége és példás élete állt.

 Mindezeket sokszor végiggondoltam István királlyal kapcsolatban, de úgy éreztem, nem adnak elégséges magyarázatot, mert ugyanezekből a forrásokból sokan mások is táplálkoztak, belőlük mégsem lett hasonló egyéniség. Ami elvezet az istváni titok nyitjához, a tudatosan vállalt spiritualitáshoz, amelyet ő szíve-lelke mélyén felvállalt, amely szinte minden tevékenységét átjárva spirituális értelemben is édesapa, atya akart lenni és vált is azzá.

 Milyen az édesapai lelkület?- Mindenek előtt szerelmes és szeretetre kész, vagyis olyan személyes magatartás, amely kinyílik a másik felé, hogy közösen megajándékozzák a „harmadikat”, akinek képében saját magukat látják viszont. Ez az ajándékozás határtalan, egy életen át tart, leküzdve minden bajt, nehézséget, szenvedést, még a halált is. Ezért dolgozik az édesapa, épít házat, védelmezi, táplálja, oktatja családját. Sok mindent eltűr, megbocsát, elnéz, de meg nem alkuszik, mert akkor mindent veszni engedne, amit szeretete nem enged meg. Az édesapa igyekszik békében élni szomszédjaival és más családokkal, mert tudja, hogy rájuk szüksége van családjának, mivel mi valamennyien egymásra szorulunk.

 Miután István király édesapai szeretetét fölfedezem, megnyugvással szemlélem minden tevékenységét. István király lelkülete, fénye átsugárzik a XXI. Századra, napjainkra is. Globalizálódó világunkban az igazi atyai lelkület  jövő képet mutató, éltető erő, boldogító valóság, ami a halálnál is erősebb.

/ KÉ-2006-BL./

Jézusban megpihenni    

 A vasárnapi evangéliumi történet szerint (72 újabb tanítvány- ebben a korban 72 nemzetet ismertek- kiválasztás és kettesével történő szétküldés) nyilvános működésének ideje alatt Jézus missziós útra küldte tanítványait.

Miután kellő ideig tanította őket a Mester elérkezettnek látta az időt, hogy az ő nevében elinduljanak és hirdessék tanítását. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönöznek.

A történet értelmezéséhez segítséget nyújtanak azok az evangéliumi beszámolók, amelyek szerint feltámadása után Jézus missziós parancsot ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. A két misszióba küldés esetét jogosan kapcsoljuk össze, hiszen egyiknél sem az apostolok által végzett konkrét tevékenység leírása a fontos, hanem Jézus parancsa és annak teljesítése. A mai részben például Lukács nem is részletezi az apostoli munkát. Ehelyett a jézusi küldés lényegi elemeire és a munka eredményére irányítja figyelmünket.

Mivel az evangélium hirdetése mai Egyháznak és nekünk, a mai kor keresztényeinek szóló missziós parancs, érdemes végiggondolnunk ennek főbb pontjait annak érdekében, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket. A négy evangélistánál találunk különböző és megegyező elemeket, amelyek a missziós feladat teljesítésének sokféleségére, ugyanakkor egységére utalnak. Máté evangéliumának sajátossága ebből a szempontból az lehet, hogy a misszió szorosan kapcsolódik a jézusi alapítású Egyházhoz, amely a Jézus által rábízott tanítást, igazságot hirdeti, és kapcsolódik a szentségekhez, különösen is a keresztséghez, amelyeket az Úr szintén az Egyház közösségére bízott (Mt. 28,19). Márk elsősorban az igehirdetésben látja a misszió megvalósulását, s az a szándék vezérli, hogy az ige hallgatóját olyan hitvallásra késztesse, amelyet a Jézust Messiásnak nevező Péter apostol Mk 8,29) vagy a Jézust Isten Fiának megvalló római katonatiszt tett a kereszt tövében (Mk 15,30). Ugyanezt a küldetést Lukács az isteni irgalmasságról és a feltámadásról szóló tanúságtételnek tekinti, János pedig Jézusnak az Atyától való küldetése és az apostolok Jézus általi küldése közötti párhuzamot emeli ki: "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket" (Jn 20,21) - mondja Jézus. A küldetésben emellett vannak alapvető közös elemek is. Mindenekelőtt a Jézus nevében való cselekedetet kell megemlítenünk. A misszió minden formája -legyen az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, tanúságtétel vagy szeretetgyakorlás -a küldőnek, Jézusnak a nevében történik. Az Ő nevében hirdetjük az evangéliumot és az Ő nevében gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Másodszor: Jézus megfelelő segítséget ad nekünk a küldetés teljesítéséhez azáltal, hogy elküldi a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, Isten Lelke irányítja és vezeti az Egyházat e misszióban és a Lélek gondoskodik az eredményességről. Harmadszor: Az első missziós út a környék városaiban és falvaiban élőket érintette. A feltámadás utáni második missziós parancs már minden emberhez szóló küldetést jelent, azért a mi feladatunk a világ minden népéhez szól. S végül: Jézus minden tanítványának kötelessége a misszió, a hit és az igazság továbbadása. Én is küldött vagyok, akit a Szentlélek indít és vezet!

(Horváth István Sándor)

E-mail Jézusnak

Folynak a világversenyek. Jézusért. Az emberek ideálokat keresnek maguknak. Eleinte holt szellemeket találtak, múmiába öltözött figuraszellemeket, esőisteneket és a Nagybagolyt. Ezek nélkül nem tud meglenni az ember. A barlangból kijövet már megfordult a fejében ki is az Isten. A földből is kikaparta volna, csak legyen. Gyártott is magának az ókorban családforma isteneket, háziisteneket éppúgy, mint, Marsokat, Júnókat, Apollókat, csak legyenek. Beszálltak ebbe a folyamatba a kínaiak prófétáikkal, bölcseikkel éppúgy, mint Buddháék.

 Végül is Jézus lett az egyetlen, aki a személyes vallást megtestesíti. Nem csak tan Ő, hanem történelmi személy is. Ez a személyesség a közeli érinthetőség isteni ereje. Az elmúlt kétezer évben hányszor kitüntették, diszkvalifikálták, éljenezték és eltiltották Őt és az egyházat, melyben köztünk él. Ellenlábasai történelmi képmásokat keresgéltek az idők folyamán, hogy azokat emeljék oltárra. Ám hol vannak a fáraók, a Nagy Sándorok, a Julius Caesarok, Napóleonok, Leninek és még sokan mások. Valahogy mind kiestek ebből a „versenyből”.

 Századunk, a XXI. Század sem nyugszik. Most a mammon megszállottai akarják hatalmát kisajátítani. Százszámra dobnak be a köztudatba Jézus közeli álhíreket és azok félrevezető bizonyításait. Ám az Idők Ura akkor is mindenek feletti marad, ha a mesék világába száműzi Őt századunk, mélységbe taszítva ezzel önmagát. A mélységből talán majd jobban látszik a nagyság. Talán az lesz az imával közelebb kerülés színhelye, ahol a most kezdődött századunkat kutatók az alábbi elrongyolódott e-mailt találhatják:

Jézus szalmaszál, amibe kapaszkodunk
Jézus szakadék, amibe lezuhanunk.
Jézus kötél, amit elengedünk
Jézus remény, amivel emelkedünk
Jézus hangszer, amivel megszólalunk.
Jézus zene, amit elhallgatunk.
Jézus tenyér, amivel adakozunk.
Jézus kenyér, amit elfogadunk. 

Jézus penge, ami megsebesít
Jézus gyenge, aki megerősít.
Jézus hatalom a végeken,
Jézusnak odaadom életem.

( Gy. T. )

Kedves Otthoniak

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Család Bizottsága konferenciára és zarándoklatra hívta a családokat Sárospatakra. Gyermeki kíváncsisággal készültem, hisz ha az ember új tájegységre megy, várja, hogy a hely várázsa elkápráztassa. Még fokozottabb a várakozás, ha a hely kiemelkedő műemlék városunk, történelmünk és vallástörténetünk megkerülhetetlen része.

            Sárospatakról már Anonímusz Gesztájában 1200körül tesz említést Ketel patak néven. (A területet Ketel vitéz foglalja el.) Jelentős erdő ispánság. I. András királyunk feleségének Kijevi Anasztáziának adományozza, hogy birtoka és családja birtoka közel legyen egymáshoz, így lesz Patak a királynék városa. Domonkos majd ferences szerzetesek települnek le. Luxemburgi Zsigmond király korában, a sárkányos Lovagrend főúri tagjai birtokolják. Patakot előbb Perényi Miklós, volt Szörényi Bánk, majd közel száz évig a Pálócziak, Mohács után Perényi Péter, a Dobók, Lórántffyak, és 1616-1711 között a legjelentősebb főúri család, a Rákócziak birtokolták. Sok főúri család, sok kiváltságot s ezzel együtt nagy fejlődést hozott a városra.

            A plébánia Templom és a Vár építészeti és történelmi távlatokat nyit. Hisz a királyi birtokon lévő Körtemplomtól (Rootuda) az I. András és Anasztázia által alapított Kápolnán át a késő gótikus csarnoktemplommá bővített plébánia templom lett a kegyurak jóvoltából.

            A vár az 1500-as évek közepén épült Perényi Péter erdélyi vajda, koronaőr megrendelésére. Az építkezést nagyban megváltoztatta, a város szerkezetét várfallal körül vett belső és külső városrészre osztva a települést. Oly jelentős történelmi események színhelye volt a vár – melynek tulajdonosai a századok folyamán a Pálócziak, a Dobók, Lórántffyak és 1616-tól pedig a Rákócziak voltak – mint a Wesselényi-féle főúri összeesküvés vagy az utolsó Kuruc országgyűlés. A szabadságharc bukása után az elkobzott vár és birtokok idegen tulajdonosok kezébe került. Így az osztrák főnemesi családok melyek birtokolták, barokk, romantikus és eklektikus stílusban építették át. A köznyelvben Rákóczi Várként ismert „történelmi képeskönyv” 1950-től Múzeum. Kiállításai a magyarság és a forradalmi szellem dicső alakjainak állítanak emléket.

            De térjünk vissza a családi találkozóhoz, hisz oda indultunk és érkeztünk meg. A meghívón az áll, hogy Szent Erzsébet születésének 800-dik évfordulójához kapcsolódik a zarándoklat. Kapcsolódunk is és már is, repülünk vissza az 1200-as évek elejéhez. Itt vagyunk a Királyné városában, ahol a kis Erzsébet megszületik. Négy éves mikor Türingiába viszik, leendő férjének Lajosnak családjához. 24 éves korában már halott. Ma úgy mondanánk élt 24 évet. De micsoda évek voltak ezek. 6 évesen gyászolja édesanyját, 9 éves mikor jegyese Hermann meghal. Majd e korban szokatlan szenvedélyes szerelem bontakozik ki leendő férje Lajos és Erzsébet között. 6 évi boldog házasság következik. Férje lelki társa, támogatja Erzsébet jó cselekedeteit. Ha az udvaroncok megvádolják, a jóért amit tesz, csak annyit mond: „Engedjétek jót tenni.”

A szentségi házassági miben éltek, testi-lelki egység és megszentelődés forrása lett. 20 évesen lesz özvegy és 3 gyermek édesanyja. Távol hazájától, a körülötte élők megvetése közepette, mosolyogva utasítja vissza, az akkori világ leghatalmasabb uralkodójának házassági ajánlatát és ölti magára Assisi Szent Ferenc szürke dalóc ruháját. Özvegyi járandóságából Marburgban kórházat épített, jótékonyságnak és imádságnak szenteli hátra lévő életét. Lángoló Isten és ember szeretete halálig elkíséri. A szentté avatott magyar királylány koporsóját a kikosarazott kérő II. Frigyes Német-Római Császár mezítláb, vezeklő ruhában a Marburgi érsek társaságában helyezi az Úr oltárára 1235 Pünkösdjén. A Császár a fejéről levett koronát a következő szavakkal helyezi a koporsóra:” Ha nem tudtalak császárnévá koronázni itt a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.”

            Na, de vissza a mába. A Rákóczi Vár udvarán keresztül a nyitó szentmisére igyekszünk. Váratlanul Bíró Püspök Úrral találkozunk. Néhány perces beszélgetés után az zarándoklaton velünk lévő gyermekeink (hisz a család gyerekekkel egész) már a püspök úrral tartanak a plébánia felé, hogy ministránsként az Úr asztalánál szolgáljanak. Ott létünk alatt ezt minden szentmisén megtették. A szentmise után Kuklay Antal Atya bevezető előadását hallgatjuk meg Szent Erzsébetről és Sárospatakról. A lánglelkű, nagy tudású, elhivatott Atya értékes információkat mondott el. A csodálatos előadás után a Bodrog partra vártak a szervezők gyertyafényes rózsafüzér ájtatosságra.

 Most zárom csapongó sorsaimat, folytatás a következő hónapban, de biztatásodra álljanak itt a sárospataki plébános gondolatai.

Magyarország Virága,
Árpád-házi szent Erzsébet,
az Isten- és emberszeretet
példaképe, oltalmazd
Egyházunkat, nemzetünket
és minden népet!
Légy pártfogója
családjainknak!
Járj közben értünk Istennél,
hogy az irgalmas szeretetben
Téged kövessünk!

Ölel barátod : Laci

Sárospatak 2007.06.29.

Olvasói levél

Cserkészek közt

Hosszú fáradozások árán, kudarcokkal és meglepetésekkel egyaránt, de sikerült összegyűjtenünk azt a nem is kis összeget, amivel nekivághatunk a 21. világdzsemborinak. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki támogatta kijutásunkat!

Izgatottan várjuk, hogy 40 ezer cserkésszel együtt ünnepelhessük a 100 éves cserkészetet.

Kolping hírek

Itt a nyár. A családok kisebb csoportokat alkotva több helyütt és különböző időpontokban töltik nyári szabadságukat. Előtte azonban László és Péter napi ünnepség keretében köszöntöttük a névnapjukat közel múltban ünneplőket Külön programokat nem szervezünk a szeptemberi északi- körzeti focibajnokságig. Egyben felhívjuk itthon tartózkodó kolping testvéreink figyelmét arra, hogy tevékeny részvételüket az egyházközségi rendezvényekre fókuszálják.

A vasárnaponként a nagymise utáni megbeszélésekben nincs szünet. Itt van lehetőség az aktuális feladatkivitelező információ cserének.