Ha egy kis gyermek
elé tesszük épülő házunk
dokumentációit, tanácstalanul áll ő a
rajzok előtt.
Nem érti mi is az és legfeljebb a maga
módján hozzátesz ceruzájával
néhány
keresetlen vonalat, kezdte a prédikációját
Apát úr e vasárnapi nagymisén. S ha
mi, egyszerű emberek betévedünk egy anatómia, vagy
aerodinamika előadásra,
vajon nem úgy leszünk-e, mint az imént
említett gyermek. Mivel misem látunk a
szavak mögé, nekünk is idegen minden ott elhangzott
érv, ám mégis elhisszük az
előadó szavait. Hasonlóan vagyunk az egy Istenben
három személy kérdés körével
is, amit neves filozófusok és hittudósok sem
tudtak emberi nyelvre lefordítani.
Ám Isten történelmi megnyilatkozásai
alapján mi hisszük a fenti dolgot, melyben
újabb támpontot kínál az alábbi
írás:
A
kereszténység nagyon lényeges ünnepe ez a
nap. Az emberi tapasztalat, különösen
a vallástörténeti kutatások rámutatnak
arra, hogy minden vallást sajátos
Isten-kép jellemez. Nem mellékes, hogy a vallásos
ember ennek az Isten- képnek
milyen vonásait hangsúlyozza: harcos, hatalmi
tényezőket, vagy a jóság és
harmónia jegyeit, hiszen ez döntően meghatározza az
emberi magatartás normáit.
A címben szereplő ünnep éppen a keresztény
Isten-kép lényegét tárja fel
előttünk.
Nem
okoskodásra épít, hanem arra az
üdvtörténeti tényre, hogy egy az Isten, aki oly
mértékű bizalmában részesített
bennünket, hogy feltárta előttünk belső
életének gazdagságát, belsőleg
háromszemélyű valóságát.
Kutató értelmünk, megismerésre
áhító emberi valónk ezt
nem képes teljes mértékben átlátni,
mert ismereteit, fogalmait a teremtett
világból meríti. Ezért nem is képes
teljes egészében fölfogni a teremtetlen
valóságot, az Istent. Korlátaink tudatában
mégis öröm tölt el az a tény, hogy
Isten belső életének feltárásával
egészen közel jött hozzánk, megosztja
velünk
isteni létének mélységeit. Egyszerű
képpel fogalmazva, az idegen családunkba
történő befogadása, megtisztelő cselekmény ez
irányunkban.
Ha
beleolvasunk a Szentírásba a
háromszemélyiségűség
feltárása mellett, az emberi történelem
horizontális
üdvtörténeti fejlődésének
iránymutatásaival is szembesülhetünk.
Mózes második
könyvében a teremtő és üdvösséget
akaró Istent mutatja be, aki a káosz rendezetlenségéből
előhívja a létezés rendjét. Mert- az
ókori felfogás szerint, de mai
nyugodtan kimondható- a létezés csak a renddel
együtt valósulhat meg, ami egy
magasabb harmóniába tagozódik be. Hányszor
szembesülünk napjainkban az iménti
elv semmibevételén alapuló esztelen
rombolás cselekedeteivel? Fáj az ember
szíve, amikor a frissen ültetett virágokat
kitépik, utcai tárgyakat
összetörnek, frissen festett falakat
összefirkálnak az antikrisztus rombolásra
szakosodott követői.
A
Rómaiakhoz írt levél a Szentlélek
kiáradásáról tanúskodik. Az ő
személyes műve, rejtetten a szívünkben, hogy
Isten fogadott fiai vagyunk. Istent nyugodtan nevezhetjük
Atyának, hiszen
személyünk a Szentlélek által új
létminőséget kap: Isten családjához
tartozunk.
Ez a tény alapul szolgál
ahhoz, hogy
sorsunk és jövőnk új távlatokat kapjon,
hiszen mint fiak egyben örökösök is
vagyunk. Van tehát jövőnk az emberi
történelemben, istengyermekségünk
zálogaként. Erre mutatott rá a képen
látható ghánai testvérek
érsekvadkerti szolgálata is.
Az
evangéliumi részek éppen ezt a
történelmi
küldetést erősítik meg. A feltámadott
és megdicsőült Krisztus, minden hatalom
birtokosa mennyben és a Földön. Mint Fiú,
küldetést ad minden korban élő
tanítványainak az alábbiak szerint: „Tegyetek
tanítványommá minden népet!”
A missziós küldetés a Szentháromság
titkára is utal, ami a keresztelési
szövegkörnyezetben is megjelenik. Benne van tehát a
teremtés rendjének őrzése
és munkálása, benne van az
üdvösség korának nagy reménye,
magában foglalja a
Szentlélekben megélt istengyermekség
léttöbbletét. Ezekre épülve, a
keresztény
ember nem tehet mást, mint a maga környezetében
életszemléletével, szóval és
tettel tanúskodik egy másik reményről, melyre a
pénzvilág fölött álló Istenben
talált rá. Tanúskodik arról, hogy a rend
alapján van csak igazi jövőnk és nem
vagyunk hontalanok e világban, hiszen Istenben otthonra
találva, igazi
otthonává teheti e teremtett világot.
(
Gaál Endre nyomán)
Az utolsó
percig kétséges volt, el tudok e menni az idén
Csíksomlyóra az
itthoni teendők miatt. Sokat gondolkodtam, vajon itthon hagyhatom a
gondjaimat
vagy tíz év hagyományával szakítva
maradjak!? Aztán elindultunk. Egy pár nappal
előbb, mint a többiek, hogy meglátogassuk erdélyi
barátainkat.
Az ottlétünk
során tapasztaltakból szeretnék pár
eseményt kiemelni
egy-egy gondolat erejéig.
A határ: már csak
formaság. A mindannyiunk
által olyannyira félt és szorongással teli
várakozások emlékével terhes
határátkelő mára, néhány
határőrnek még egy ideig munkát adó,
forgalomlassítóvá
szelídült. Jól van ez így. Nem sok idő
és már lassítanunk sem kell!
Nagyvárad: Ady Párizsa.
Számunkra, akik
évenként legalább egyszer áthaladunk a
városon szembetűnő a fejlődés. Jó látni!
Meg is fogadtuk, hogy a következő alkalommal megállunk
és eltöltünk néhány órát
itt.
Királyhágó: Nem szeretem!
Gombamód
szaporodnak a vendéglők, amelyeknek szinvonala alacsony az
árak viszont
szemtelenül magasak. Ráadásul Erdély
kapujában senki nem érzi fontosnak, hogy a
pincér beszéljen magyarul ott, ahol a vendégek
legalább felerészben magyarok!
Egy kis ízelítő a román
figyelmességből!
Székelykeresztúr: két napot
töltünk itt a
barátainknál. "Csak" a szokásos dolgok
történnek velünk. Nagy
beszélgetések és egymás
meghallgatása. Jó velük lenni! Nem is akarunk
többet
vagy mást. Ezért jöttünk.
Fenn a Bucsin-tetőn:
a hétfő délután és az éjszaka ezen a
gyönyörű
helyen, Kercsó Jani barátunk házában telik
el. Finom, hamisítatlan erdélyi ízek
kerülnek az asztalra, aminek elköltése közben
mindent megbeszélünk. Okos, sokat
tapasztalt, megfontolt emberek. Mesélnek a Csau-időkről.
Hihetetlen
történeteket a nyomorúságról az
élelmiszer jegyrendszerről és hogy akkor sem
adták fel! Bár akkor szívesen
áttelepültek volna Magyarországra, ma már
örülnek, hogy nem tették. Azt mondják,
amíg Cippola regnál, még látogatóba
sem
hajlandóak jönni! Meg különben is két
év és megelőznek minket. Nehéz
vitatkozni! A tények a legjobb érvek!
Másnap Csomafalvára
vagyunk hivatalosak, ebédre. Útközben
megállunk a Basa Táti Fogadónál egy
sörre. Nagyon hangulatos hely.Az étlap gazdag
a stílusa mosolyt fakaszt. Erdélyt meg nem járt
embernek nem sokat mond a
pityókaleves vagy a muroksaláta. A
különböző tokányokról nem is
beszélve.
Őgóbéságáéknál nem
használatos a pörkölt vagy a paprikás
kifejezés. Csak tokány
( ejtve: tokán) létezik. Még a
paprikáskrumpli is pityókatokány.
Gasztronómiai
kifejezések elterjesztőinek Erdély, missziós
területnek tekinthető!
Ebéd
Szilágyi Erzsikééknél: Finom pálinka
az aperitif, amit Csorba leves,
sültek és töltött báránycomb
követne, de ez utóbbi dacolva a közakarattal, nem
akar megsülni időre, ami amiatt van, hogy picit későn lett
a sütőbe tolva, ami
viszont meg azért volt, mert három órával
ezelőtt még bégetett! Aztán
helyreállt a rend. A bárány beteljesítette
küldetését mindannyiunk
megelégedésére, mert hogy igen finomra
sikerült. Ezután már csak néhány
ordás
palacsintát kellett leküzdenünk. Nem volt
zökkenőmentes. Köszönet a
vendéglátásért a Szilágyi
családnak!
Csütörtök.
Sikasszó. Lukács Imre
bácsi csodatanyája:
Személyes érintettség ürügyén
elfogódottságot kell bejelentenem a hely
szellemét ( genius loci) illetően. Két éve volt
szerencsém eltölteni itt néhány
napot. Ha valaha számvetést készítek
azokról a helyekről, ahol megfordultam ez
a tanya a Sikasszó-patak partján az első ötben benne
lesz! Minden, amire és
ahová a rohanásunk közben egy percre megállva
elvágyakozunk, az OTT MEGVAN!
Ebbe, Imre bácsit is beleértem.
Péntek: Indul a gyalogos
zarándoklat. Nagyon
sokan mennek. Közel százhatvanan. Egynegyedük
magyarországi magyar. Szép időt
ad az Úr! Nézem, ahogy elindulnak és
elképzelem az utat át a hegyen. El tudom,
mert nyolcszor megjártam, de most csak elképzelem.
Én nem megyek most. Ez
elszomorít!
Azért velük
tartok. Az autóval megközelíthető helyeken
találkozunk, ha
kell segítség! Átviszem a csomagokat
Csíktaplocára, ahová majd este megérkeznek
a zarándokok!
Ilonkát
és Margitot (zetelakai barátaink) felviszem a
Kegytemplomba, mert másnap nem
tudnak jönni. Azt mondják, nem múlhat el a
búcsú, hogy "ne járnánk fel a
Szűz Máriánál"! Olyan szép! Hazafelé
szó nélkül utazunk, majd Margit
megjegyzi, hogy ebből biztosan nem lesz pletyka, amit az úton
beszéltünk.
Délután ismét vissza Taplocára. Van
még idő. Még csak öt óra van. Ismét
felmegyek a Kegytemplomba, imádkozni sokmindenért!
Fél nyolckor
megérkeznek a zarándokok. Fáradt mindenki. Embert
próbáló
dolog ez! Hála Holló Csaba barátunknak,
mindenkinek kerül szállás!
Szombat: A
búcsú. Fel a nyeregbe!! Keresztút az
"erősön". A nyereg már megtelt. Jó látni a
szemnek, de még jobb érzés
a szívnek! A mise megérint ebben a környezetben. A
szónok egy kisgyerekről
beszél, aki miután elfáradt felkapaszkodik apja
karjaiba és azt mondja:
Édesapám! Menjünk haza! Közben nézem a
tájat. Elém tárul a Csíki-medence és
a
fölé tornyosuló Harghita. Tényleg azt
érzem, hogy Itthon vagyok!
A Csángó
mise:
Elmegyek, bár vannak
fenntartásaim. Ötkor kezdődik, de már fél
négykor bemegyünk és már akkor is
tömeg van. Ötkor egy tűt nem lehet leejteni. Mindenki itt van
a Csángó-misén!
Az összes mű és nagymagyar. Vagy mégsem?! Hát
igen. A csángók hiányoznak. Ők
már nem fértek be! Érdekes helyzet. Gergely
István atya többszöri
kérlelésére,
beverekszik magukat a templomba a csángók a
Csángó-misére!
Aztán elkezdődik.
Papp Laci atya beszél. Most is. Nem beszél félre.
Kimondja a szomorú tényt. Csángók,
vegyétek észre, hogy a sok erőfeszítés
ellenére nem kelletek sem Rómának, sem
Budapestnek, sem Bukarestnek! Szól a
Helyzetről is. Eljutottunk ide. Nagyon mélyen vagyunk, de van
Istenünk, ezért
reményünk is van. De nem ezen az úton!
Szigorú, igazságos ostorozó szavak.
Magunkba nézünk és hiszünk neki. Valamit meg is
fogadunk! Félek, megint csak
néhány órára!
Vasárnap: Várjuk a
zárándokokat. Pontosan
érkeznek, porosan, fáradtan napszítta arccal, de
örömet és büszkeséget
sugározva! Isten hozta Őket! Hálaadó mise a
templomban, majd
"kínálkozás" a templomkertben. Még
felmegyünk a temetőbe és a kapott
virágokat elhelyezzük egy síron. Betegh Zsolt
sírjánál fejeződik be a
zarándoklat!
Péter
atya a legidősebb. Ő 10 évig
gépészmérnökként dolgozott. Titokban
lett
cisztercita szerzetes és nyíltan pap. Most Zircen
szolgál az apátság gazdasági
miniszterségét is ellátva. Minden szava derűt
sugároz.
József atya Recsken született. Ott, ahol gyermekkorában nagy volt az ávós forgalom. Közelükben laktak. Az elrettentő testület tagjainak útja a „tábor” felé, az övé pedig a templomhoz volt bejáratva. Nehéz idő volt, mégis pap lett. Ma szabadnak mondott világban élünk, ám elnyomjuk a hívó szót. Miért csodálkozunk hát a paphiányon?
András
atya Taksonyi plébános. Középiskolába
is együtt járt az Apát úrral. A
kőtemplomot mindig meg kell hogy előzze a lélek temploma, hisz
csak az lehet
egy közösség alapja. Dóbiás Zalán
káplánjával szervezik a III. Egyházmegyei
találkozót, ahová itt is hív bennünket
lélek templom építésre.
Károly
atya Egri Egyházmegyés papként szolgált. Az
általa lelki Trianonnak nevezett
egyházmegyei térkép átszabás a
Debreceni egyházmegyébe helyezte. Most Levelek
plébánosa. Nem panaszkodik a keleti végek
nehéz körülményeire. Észre kell venni
az élet szép oldalát és derűs arccal
élen kell járnunk, hangzott ki
megnyilatkozásaiból.
Apát
úr volt az ötödik miséző. Csak annyit mondott,
hogy mi már ismerjük őt. Mit
lehet erre mondani. Hát azt, hogy ő a MI PAPUNK.
Szép
és tartalmas este volt. Megérte időben
hazajönni a faluba és haza jönni a templomba.
Köszönjük ezt nekik és
visszavárjuk a most hiányzott osztálytársak
kíséretében.
/2007-06-19/
13-an
voltunk 1969-ben szenteléskor. Egy egri társunk
néhány év után elhagyta a papi
szolgálatot. Egy váci, Miklós atya, akiről a
szentmisén megemlékeztünk 50
évesen, hirtelen meghalt. – Egy társunk
„remeteként” él. A 38 éve szolgáló
10
pap most 4 egyházmegyébe szóródott
szét. (Egri – Nyíregyházi – Csanádi –
Váci)
( Nyílt levél a Családi
napról)
Már
régen írtam Neked levelet. Most
vázlatosan a Kolping Családi nap
eseményeinek tükrében adok ízelítőt
életünkből, hogy így annak Te, mint elfoglalt ember
részese lehess.
Tudod,
most június 9-én jött össze az északi
körzet több családja, hogy a világ
zajától elvonulva, az erdei háznál
együtt eltöltött idővel készüljön az
előtte
álló feladatok keresztény szellemű
megoldására. Most is, mint ahogyan az előző
évek során közel 300 testvérünk, a
pár hónapos csecsemőtől a hosszú nyugdíjas
múlttal rendelkezőig, vette a bátorságot, hogy az
időjósok elriasztó
megnyilvánulása ellenére is résztvevő
legyen.
Lukács
András prézesünk a családok
egységének
kihangsúlyozását tartalmazó bevezető
imájával a helybelieken túl
köszöntötte a
Csepelről, Bosnyák térről, Kispestről,
Tóalmásról, Pestszenterzsébetről,
Herminamezőről, Vácról és
Városmajorból érkezett testvéreket,
majd rövid
bemutatkozást követően a sepsiszentgyörgyi
születésű Csernyik Szende, József
Attila: Isten című versévével kedveskedett, amit
egyszemélyes bábszínháza
követett. A farkas és a citera, valamint a kolbász,
az egér és a béka darabok
felnőttek számára is tanúságos
előadása során a kéz és láb
által mozgatott
bábuk összhangja és az ízes székely
beszéd nagy ajándék volt számunkra. Ezt
követően ketté vált a csapat. A gyerekek Szende
irányításával játszó
ház és
kézműves foglalkozás keretében szerezhettek
új ismereteket, de nem pihentek a
hinták és a gólyalábak sem.
Nekünk
felnőtteknek, míg a szakácsok a finom ebéd
elkészítésén fáradoztak, dr Varga
Tibor, a PPKE jogtörténésze, a „Magyarok
Virága” cím alatt sok és jól
használható, a múltból eredő, de
mában
aktuális összefüggéseket vázolt fel
Szent Erzsébet életének elemzésével.
A
női lét tökéletes megélése volt az ő
élete. 24 éve alatt, a szűztől a
megdicsőültig, a szerető édesanyai és hűséges
hitvesi, majd tenni kész özvegyi
helyzetet is magában hordó, hét állapoton
ment keresztül, amire a mának is nagy
szüksége volna ahhoz, hogy ne ott tartsunk, ahol tartunk.
Dallal született és
dallal halt meg és első szavai sem a családhoz
kötődtek, hanem a valláshoz.
Amit kapott azt nem birtokolni, hanem tovább adni volt az
életelve. Nem
véletlen, hogy a télvíz idején a
szegényeknek vitt kenyér illatozó rózsa
alakot
ölt, hisz a kenyér Krisztus teste ( régen a leejtett
kenyeret felvették és
megcsókolták és ma is sokhelyütt a
kenyérszegést az arra rajzolt kereszt előzi
meg), az illatozó rózsa pedig a romlatlan test
jelképe.
Nem
írok most részletes jegyzőkönyvet, hisz
az elhangzottakról felvételek készültek.
Ám néhány, a szentünk életéből
elinduló gondolatsort érdeklődésed
felszítása érdekében felvázolok.
Erzsébetünk
gyakori szentáldozó volt. Krisztus romlatlan
testével táplálkozott. Ezzel is
beigazolódott, tehát ma is igaz, hogy aki romlatlant
eszik, maga is romlatlanná
válik.
A
szegényeknek kiosztott kenyér nem üzleti
vállalkozása volt Erzsébetnek, hanem
szolgálat. S hol van ma a szolgálni tudás
készsége? Inkább hiszünk a piac
törvényes keretek közti, egymást
kifosztó és álságos
működésében?
Ennek
a világnak meg kell változnia. Nem akarja tudni mi a bűn
s ezért boldogtalan,
hisz az ördögöt részesíti előnybe.
Kiút a léten túli én
megtalálásán alapszik,
melynek szabályai a szívekbe írattak.
Tárjuk hát ki szíveink bezárt
kapuját, hogy
az erzsébeti életpélda felnyissa szemünket a
teremtett világ jó oldalának
megtapasztalására, mások számára
láthatóvá tételére.
A két
órás vastapssal jutalmazott előadást
ebéd és erdei kirándulás követte, majd
a tököli kórus magyar, német és szerb
dalokkal kedveskedett, de a közös éneklés sem
maradt el.
Imával
kezdtük a programot. Öt órakor
kezdődő, az apát úr által celebrált
gitáros misével zártuk a meghirdetett
programot, amit „zsíros kenyér party„ követett a
késő esti zárásig.
(Érsekvadkert,
2007.06.09. emjé)
„Nem
abban áll a szentség, hogy nincs bűnöm,
hanem
hogy nem alkuszom meg gyöngeségeimmel.”
A turai Kaszap
István Emlék Zenekar, akik
lemez bemutatót tartottak templomunkban, CD
borítóján olvasható e nagyszerű
gondolat, amit tovább bontogatott számunkra a nagyszerű
napló részleteket
felsorakoztató, zenei előadás. Az
oratórium lágy dallamain keresztül elénk
tárult, a boldoggá avatás előtt
álló,
Kaszap István élet példája. A sokáig
eltiltott, fiatalon meghalt ( égi születés
napot váró) Jezsuita kispap komoly és
megfontolandó intelmeket hagyott
számunkra is.
Nem adom fel, nem adom fel! Amíg élek küzdök, hangzott az 5.ének üzenete. Vonatkozott az akkor az Ő betegség elleni küzdelmére, de vonatkozik ez mai világunk minden emberére is, amikor globalizálódó világunk minden eszközt megragad a hit, a nemzeti érzés, az oktatás és egészség ügy konvergencia álnéven történő megtörésére. Szívleljük hát meg a fenti felszólítást és mi sem adjuk fel hitünket és nemzetünket.
Sok
hangversenyt hallottam már. Ez is
gazdagította a zenéről alkotott jó
benyomásokat. Sokunkat szíven találtak a
felidézett napló részletek, amit a hegedű
és a több számot is éneklő gitáros
testvér hangja csak erősített minden szereplő nekünk
ajándékozott ideje által.
Ez nem múlik el nyomtalanul. Beépülve a
hallgatóságba, bennünket alakítva
tovább él, amit most és itt is
köszönünk nekik.
(
a közönség soraiból)
Május
26-án, szombaton, a csíksomlyói
búcsú
idejében tartotta országos közgyűlését
a Magyar Kolping Szövetség, ahol hárman
képviseltük közösségünket. Jó
úton járunk, hangzott Dr Bolbertz Pál,
országos
prézes bevezető gondolatai közt ez a kijelentés.
Kijelentés alapjául az a tény
szolgált, hogy a sátáni erők
gáncsoskodásaikkal egyre többször
próbálnak
bennünket tevékenységünk területén
megosztani. Ezért a további működésünk a
bölcsesség lelkének segítségén
alapulhat, a személyek és intézmények
közti
összhang megvalósulásával válik
hosszú távúvá. Voltak, vannak és
lesznek
problémák, ám minden esetben a jó
megoldás felé kell tendálnunk.
Veszélyben
vannak az intézményeink.
Deficitként jelentkezik a meg nem kapott
kiegészítő támogatás. Régen
tollvonással,
ma békétlenséget szító egyenlőtlen
anyagi kondíciókkal próbálkoznak
megtörni
minden vallási alapokhoz kötődő intézményt.
Nekünk egyedüli célunk csak a
megmaradásuk lehet. Azon kell munkálkodni, hogy
akár a bejegyzés alatt álló, Juhász
Imre baktalórántházi plébános,
keleti körzeti prézes nevével fémjelzett
intézményfenntartó által, akár
más egyházi fenntartón keresztül
tovább
működésükkel erősítsék a kolpingi
eszmét a globalizálódási tendenciák
ellenében
is.
A
közgyűlés megvitatta, majd elfogadta a
tavalyi év beszámolóját és a
közhasznúsági jelentést és a
Nemzetközi Kolping
Közgyűlés alsópáhoki
megszervezésében kifejtett
tevékenységéért Hudson Juditot
és Nemes Róbertot kitüntetésben
részesítette.
(résztvevők)
Az Úr, nem azt fogja
kérdezni, hogy milyen autót vezettél.
Azt fogja majd kérdezni
tőled, hány olyan embert,
akinek nem volt semmilyen
szállítási lehetősége,
vettél be saját autódba.
2659 Érsekvadkert,
Rákóczi
út 126.
Segíteni
tudjuk:
-
otthoni teendőinek elvégzésében,
- házi, ház körüli
munkáiban,
- bevásárlásban, takarításban,
- beteg, mozgásában korlátozott
hozzátartozója gondozásában,
-
orvoshoz, rendelésre, kontrollra való
szállításban,
(Kerekes szék szállítására
alkalmas gépkocsival rendelkezünk.)
(Szolgáltatásaink ári jövedelem
függőek, az orvos úti költséges
papírt is ki tud állítani, melyet mi figyelembe
tudunk venni.))
Hívjon, mi segítünk!
Telefon: 06/35/ 340-228
06/20/ 578-08-67
Adolf Kolping kölni egyházmegyés pap indította újára a mozgalmat. Az 1849 május 6-i kezdetnél 7 fiatal ember szívében sikerült lelkesedést szítania elképzeléseivel, amely azóta jelenlétével behálózza Földünket.
A
Kolping – mozgalom egyik legfontosabb törekvése, hogy
tagjaival egyre mélyebben
megismertesse a keresztény értékeket.
Közösséget alkotva segítségül
szolgálnak
egymás és a világ számára abban a
törekvésben, hogy abból az élethelyzetből
amibe a való világ állította őket, a lehető
legjobbat hozzák ki magukból mások
szolgálatára.
Az
első magyar egyesület sem sokáig váratott
magára. Scitovszkky János esztergomi
bíboros 1859 szeptember 9-én, Kolping atya
jelenlétében avatta fel az első
egyesületi zászlót, aláírva annak
alapító okiratát. A mozgalom számos
újítással
lépett a társadalom elé, ami rohamos
fejlődési pályára helyezte azt a XIX.
Század második felében. A fiatalok
életében fontos tényezővé vált a
testi-lelki
egészség, a szaktudás
elsajátítása, a
családalapításra való
felkészülés és
felelősségérzet tudatos vállalásának
kérdésköre. Nemzetközi volta számos
területen biztosította a szakmai tovább
képzések megvalósulását, annak hazai
környezetbeni gyümölcsöző
alkalmazását.
Hazánkban
a II. Világháborút követő időszakig
élte virágkorát a Kolping- mozgalom, amikor
a többi egyházi egyesület
társaságában a szűk látókörű
kommunista ideológia
áldozatául esett.
Megújulására
a rendszer változás hajnalán, 1989-ben került
sor a Pécsi Kolping Család megalakításával,
ami újabb 6 egyesület
követett. 1990. novemberében- Magyar Kolping
Szövetség névvel- létre jött az
egyesületek országos képviselete.
Közösséghez
tartozási törekvéseink során 1992.
márciusában Érsekvadkerten is megalakult a
fent szövetséghez csatlakozó egyesület
(Ma már 104 egyesület működik
hazánkban). Az eltelt 15 év eseményei a
nevünkkel fémjelzett, velünk egyidős Vadkerti
Harangok-ban nyomon követhető.
Rendezvényeink nyíltak, így tagság
nélküli jelenléttel, az áthallás
nélküli,
valós vélemény alakítási
lehetőség nyílik minden érdeklődő
számára.
Utóirat:
Változnak az idők, változnak az egyének és
közösségeik. Időnként számba
veszzük, kik is vagyunk és hol tartunk. Ilyen
indítatásból született e rövid
ismertetőnk, bízva abban, hogy a többi
közösség (Cserkészek, Kalász,
Karitász,
Rózsafűzér társulat, Énekkar, Hittan
csoportok, stb) is
szintén bemutatkozik sajtónkban.
(Gondolatok
a nyári szünetre)
Júniusban
sok fialt foglalkoztat a kérdés: merre tovább? Nem
csupán az érettségiző,
diplomázó, hanem a szakmát választani
készülők, hanem a most kezdődött vakáció
után új iskolába menők is felteszik a
kérdést: mi legyek, milyen foglalkozást
válasszak? Jól választok-e? Érdemes-e
végérvényesen dönteni? Bármit is
lépünk,
a következményei alól kibújni nem lehet. Nem
mindegy tehát mit teszek.
A legtöbb
fiatal a környezetétől és a
szüleitől is azt hallja, bármi is legyen, jó
foglalkozást kell választani.
Akinek jó a foglalkozása, az sok pénzt keres.
Akinek sok a pénze, az
tarsolyában hordozza a boldogságot. Vajon boldog- e az a
gazdag ember, aki csak
testőrök kíséretében mer az utcán
közlekedni és agyon kamerázott palotában
lakik, vagy esernyőkkel, tetőtéri zugokban rejtőzködő
mesterlövészekkel védik.
Az, hogy mivel foglalkozunk, visszahat jellemünkre,
életszemléletünkre. Sokan
azért váltogatják sűrűn
világnézetüket, feleségüket, mert a ma
divatjaként megszokták,
hogy az önmegvalósításért mindent
szabad, bárki és bármi csak eszközként
szolgálja őt. Ma általában nem az a fontos mit
csinálnak az emberek, hanem az
mihez van kedvük netán tehetségük.
Tehetsége minden fiatalnak van, csak fel
kell fedezni azt. Ebben segíthetnek a szülők,
tanárok, barátok és bizonyos
helyzetek, a család és a közösségek.
A
foglalkozás űzése többnyire az anyagi
hasznosságot tartja szem előtt és csak a munkaidőt
tölti ki. Ennél többet
jelent a hivatás, mert az a foglalkozástól
függetlenül a magánéletre is
hatással van. A hivatás vállalására
a lelkiismeret hangja ad késztetést és
lényege a mások szolgálatára
irányul. Akinek hivatása van az meg van győződve
arról, hogy azzal az, embereket szolgálja,
természetesen megélhetést is kap
általa. A hivatás pedig annál magasztosabb,
minél jobban előmozdítja mások
javát még akkor is, ha az érintett
számára az nem népszerű cselekedet.
A
hivatás és az elkötelezettség
édestestvérek. Sokan azért félnek
attól, mert úgy
érzik ha valami, valaki mellett döntenek, valamiféle
nagy jóról maradnak le az
életben. Inkább Istent kihagyva a dolgokból
mindent kipróbál és csodálkozik,
hogy elszámította magát. Aki mindent akar, az
semmi sem akar igazán. Legyen a
foglalkozásunk a hivatásunk és hivatásunk a
foglalkozásunk. Ha ennek
szellemében” el is veszítem életem,
megtalálom azt” egy szebb , teljesebb és
tökéletesebb formában.
(B.P.
1998 évi írása és a vasárnapi
prédikáció alapján)
Köszönjük
mindazok segítségét, akik munkával-
beleértve a templomkert gondozását is-és az
agapé megvalósításával
ünneppé
varázsolták a turai Kaszap István Emlék
Kórus érsekvadkerti fellépését.
Június 17-én nagykátai találkozón vettünk rész, hogy jelenlétünkkel is bizonyítsuk, van remény. Ugyan ezen a napon képviseltük Érsekvadkertet Galgagután, új templomuk szentelési ünnepén.
Fontos!
Ismét készülünk a balassagyarmati
Szent Anna búcsúra. A részletek
megbeszélésére a meghirdetésre kerülő
kalász
gyűlésen kerül sor.
100xszép:
Kenuzás a Dunán: Mivel evezésben tapasztalatlanok
voltunk, őrsünk tagjait
különböző csónakokba helyezték el, olyanok
mellé, akik már gyakorlottak ebben a
"témában". Miután megtörtént a
legénység szétosztása, megkaptuk a
mentőmellényeket, illetve gyors eligazítást
kaptunk a kenuzásról.
A
budai oldalon, az Árpád-hídnál
szálltunk vízre, egymás után kb. 10
csónak
siklott ki a víztükörre. Először elég
félelmetes volt a széles folyón, a
bizonytalannak tűnő, jobbra-balra himbálódzó
csónakban az evezés, melynek
minden kis rezdülésére görcsösen
reagáltunk. Ha körbenéztünk, a többiek
felé,
látszott hogy ki van először ilyen formában a
vízen.
Néhány
100 méter után tapasztaltuk, hogy nyugodtan hagyhatjuk
ringatózni a csónakot,
nem fogunk a vízbe borulni. Újabb néhány
száz méter után már az evezésbe is
belejöttünk élveztük a szép
kilátást, a napsütést, a jó
társaságot. Külön
izgalmas volt, ha egy uszály , vagy nagy sebességű
motorcsónak haladt el
mellettünk, nagy hullámokat keltve. Ilyen esetben a
kormányos a hullámokra
merőlegesen irányított, amint a hullámok
elültek. ismét a parttal párhuzamosan
haladtunk.
Minden
híd alatt egyszerre kiabáltunk, ami nagyon jól
visszhangzott. A hídlábak
mellett keletkezett örvényeket nagy ívben
elkerültük, melyek baljósan kavarogtak.
A
Lágymányosi-híd előtt bevártuk
egymást és összekapaszkodtunk. Egy kis ideig
közösen "csorogtunk", majd szétváltunk
és a híd után egy kis öbölben
kikötöttünk.
Mindannyiunk
számára nagyon nagy élmény volt, ha lehet
máskor is megyünk kenuzni.
Sólyom:
A legizgalmasabb a Mr. X nevű játék volt. A
játék lényege az volt, hogy
kiválasztottunk egy Mr X csapatot, akiknek menekülniük
kellett a többi csapat
elöl, a város adott szakaszán belül.
Először nem tudtuk az X csapat helyét,
ezért úgy döntöttünk, hogy
elnézünk a parlamenthez. Mint utólag kiderült
ez nem
is volt rossz döntés, hiszen hamarosan jött az első
tájékoztató az X csapat
hollétéről, ami alig 500 méterre volt tőlünk.
Ez az öröm nem tartott sokáig,
hiszen a következő helyzetjelentésnél már a
játékterület másik végében
voltak.
Innen megindult a hajsza, ami a belváros
beutazásával járt együtt. Az X
csapatot csak egyszer sikerült elkapni, amit sajnos nem mi
tettünk meg.
Hattyú:
Először elindultunk felfedezni a török kori Budapestet,
Gül baba sírjánál jártunk,
ahol egy török fiúval beszélgettünk
kultúrájáról, az iszlámról,
az étkezési
szokásokról, a négy feleségről, sok
érdekes dolgot tudtunk meg.
Délután
ékes nyomozásba fogtunk a 1OOxszép fiainkkal, s a
kőszegi csapat tagjaival, mi
is a királyi korona ékköveit kerestük, csak egy
kicsit másképpen, szerte a
várban üzeneteket kerestünk, hol egy szobor
talpazatán, hol a Nemzeti
Galériában, de ezek az ékkövek jól
eltűntek. Eztán már nem sok erőnk maradt a
hadijátékra, a Katicák még tartották
bennünk a lelket, számháború a várban,
úgy
hogy két karomat fedezéknek használják, s
távcsővel leolvassák a számomat.
A
nyáron sem szünetelnek találkozóink.
Vasárnaponként a 10 órai mise után
aktuális feladatok, kirándulási hírek
és
lehetőségek lesznek napirenden.
Az erdei
házi családi napon 44 e Ft adomány
gyűlt össze egy vajdasági magyar tanárnő szegedi
gyógykezeléséhez. Köszönjük.
Még
van pár szabad hely, az egyházmegyei
találkozóval sajnos egy időben szervezett
sárospataki Szent Erzsébet évi
rendezvényre. Szállás és
étkezés márciusban lefoglalva!
Az Északi Körzeti főzőverseny az idén július 7-én, Dunavarsányban lesz. Készüljünk a Kállón szerzett első hely megvédésére!
Közeleg
a félév. Tagdíjak Zachar
Lászlónál,
akár az együtt ünnepelt László és
Péter nap alkalmával is fizethetők!
Július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepe
egyben a Kalász csoport ünnepe is. A
meghirdetett szentmisén vegyünk részt mind
többen, hogy ezzel is kérjük a
Szűzanya közbenjárását, egységünk
megvalósulásáért, nemzetünk
felemelkedéséért.
Július
22. Vasárnap. Az ünnepi
szentmisék keretében, Érsekvadkerten, először
kerül sor az autók Szent Kristóf
közbenjárását kérő
megáldására. Ugyanezen a napon
délután 3 órakor litánia
keretében, a XVIII. századtól 1964-ig Szent Anna
titulussal nyilvántartott kápolnában
( most Jó Pásztor kápolna) elhelyezzük az
értékes Szent Annát ábrázoló
képünk
másolatát, visszaadva általa ősi
megnevezését. A méltó
megünnepléshez minden a
kápolna megszépülésére
irányuló segítséget elfogadunk és
megköszönünk.
Július
29. Vasárnap. Szent
Anna búcsú
Balassagyarmaton, ahová hívnak és szeretettel
várnak bennünket.
Július
31. Kedd.
Egyházközségünk fogadalmi
ünnepe. Este 7-kor, szentmise keretében
elevenítjük fel eleink „örök időkre
megfogadjuk” vállalását.
LAPZÁRTA! A nyomda július 26 és
augusztus 13 között zárva
lesz. A júliusi szám megjelenése
érdekében kérem július 13-ig leadni. Előre
is
köszönjük.
Keresztelt(ek):
Bozsonyik Rita
/Bozsonyik Gábor - Muladi Rita/
Halottaink:
Deszpót Mihály 1936
Kovács Józsefné Halászi Mária 1954
Szrenka Jánosné Szabó Ilona 1938
Pásztor István 1926
Kovács Ignác 1931
Szrenka László 1946
Halaj Sándor 1941
Pénzes Ilona 1961
Szentségimádások
beosztásai
Vasárnapokon
15-16 óra
között
július. 01.
II:
János Pál imacsoport
08.
Teréz
anya imacsoport
15.
Ferenc
imacsoport
22.
Pió
imacsoport
29.
II:
János Pál imacsoport
Imaórák
Minden hónap 13-án az esti
mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA
TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap
15-16 Rózsafüzér Királynője
tiszteletére és titokcsere .
1. vasárnap
-
Hálából élő családért
-
Dr. Mácsík Ferenc László, szülei,
valamint Rith Veronika és szülei
2. hétfő
-
3. kedd
-
4. szerda
-
5. csütörtök
-
6. péntek
-
Czinege Jánosné Híves Borbála, szülei,
nagyszülei, hozzátartozók (Alapítványi)
-
Molnár Józsefné szül. Jámbor Ilona 1.
évf, valamint a Jámbor és a Molnár
család
minden elhunyt gyermekéért
-
Kakas József, felesége Dombai Margit és szülők
7. szombat
-
Paulicsek Péter és hozzátartozók
-
Boda István, Kovács és Boda család
halottaiért
-
Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála,
Pálinkás Ignác, felesége Paulicsek
Mária és
a család elhunytjaiért
8. vasárnap
-
Hálából
-
Záhorszki Gergelyné szül. Varga Erzsébet.
szülei, apósa, anyósa
-
Csillag János hősi halott, felesége, szülők
-
Czinege Ferenc, szülei, sógorai János és
István
9. hétfő
-
13. péntek
-
Pistyúr Gábor 1. évf. és
hozzátartozók
-
Szabó Józsefné szül. Mák Margit 1.
évf. férje, szülei, gyermekei és
hozzátartozók
-
Kristók, Valkó és Dósa család
elhunytjaiért
14. szombat -
Szabó Ignác, szülei, menye Szabó
Józsefné
-
Fábián János, neje Jakubecz Mária és
szüleik
-
Hálából
15. vasárnap -
Varga Ignácné szül. Pistyúr Margit,
férje, szüleik és a család halottaiért
-
Kosztrihán József, fia István és a
család elhunyt tagjaiért
-
Paulicsek János és szülei
16. hétfő
-
20. péntek
-
Radics Ferencné szül. Mátyás Mária,
férje, gyermekei és hozzátartozók
-
Konopás István és a család élő
és elhunyt tagjaiért
-
Kristóf János, szülei, Hegedűs István
és Dombai Erzsébet
21. szombat -
Varga Jánosné szül. Pálinkás Julianna,
férje, a Varga, Pálinkás és Kaba
család
elhunytjaiért
-
Urbán és Koza család élő és elhunyt
családtagjaiért
-
Urbán Andrásné szül. Pistyúr Anna, 2
férje, szüleik, testvéreik
22. vasárnap -
Búzás Ildikó, nagyszülők és a
család élő és elhunyt hozzátartozói
-
Kovács Jánosné szül. Dedmény
Erzsébet 1. évf. férje, fia, szülők,
Tóth József
és hozzátartozók
-
Bartus Lajos, veje Valkó Mihály, Halaj és
Molnár család halottaiért
23. hétfő
-
27. péntek
-
Halaj Anna, gyermekei és hozzátartozók
28. szombat -
Pistyúr János (1940) halálának 5.
évfordulója, szülei, testvére, apósa
és
nagyszülei
-
Pistyur Gergely és hozzátartozói
-
Halaj Károly és szülei, Urbán Ignác
és 2 felesége
29. vasárnap -
Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
-
Boda Iván, fel. Pistyúr Mária, fiuk, 2 menye, veje
és szülők, hozzátartozók
-
Holes Antal, szülei, apósa, anyósa, menye Katalin
és hozzátartozók
30. hétfő
-
31. kedd
-
Kovács Ignác, szülei, apósa, anyósa