Vadkerti harangok
2007. június


Szentháromság vasárnapja
Szentmiseszándékok
Erdély most
Találkozó
Kedves Barátom!
Ablak a fényre
A Kolping közgyűlésről jelentjük
Életmérleg
Magyar Kolping Szövetség Támogató Szolgálat
A Kolping-mozgalomról
Foglalkozás vagy hivatás
KALÁSZ hírek
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink



Vissza az előző menüre

Szentháromság vasárnapja

Ghánai testvérek Érsekvadkerten Ha egy kis gyermek elé tesszük épülő házunk dokumentációit, tanácstalanul áll ő a rajzok előtt. Nem érti mi is az és legfeljebb a maga módján hozzátesz ceruzájával néhány keresetlen vonalat, kezdte a prédikációját Apát úr e vasárnapi nagymisén. S ha mi, egyszerű emberek betévedünk egy anatómia, vagy aerodinamika előadásra, vajon nem úgy leszünk-e, mint az imént említett gyermek. Mivel misem látunk a szavak mögé, nekünk is idegen minden ott elhangzott érv, ám mégis elhisszük az előadó szavait. Hasonlóan vagyunk az egy Istenben három személy kérdés körével is, amit neves filozófusok és hittudósok sem tudtak emberi nyelvre lefordítani. Ám Isten történelmi megnyilatkozásai alapján mi hisszük a fenti dolgot, melyben újabb támpontot kínál az alábbi írás:

A kereszténység nagyon lényeges ünnepe ez a nap. Az emberi tapasztalat, különösen a vallástörténeti kutatások rámutatnak arra, hogy minden vallást sajátos Isten-kép jellemez. Nem mellékes, hogy a vallásos ember ennek az Isten- képnek milyen vonásait hangsúlyozza: harcos, hatalmi tényezőket, vagy a jóság és harmónia jegyeit, hiszen ez döntően meghatározza az emberi magatartás normáit. A címben szereplő ünnep éppen a keresztény Isten-kép lényegét tárja fel előttünk.

 Nem okoskodásra épít, hanem arra az üdvtörténeti tényre, hogy egy az Isten, aki oly mértékű bizalmában részesített bennünket, hogy feltárta előttünk belső életének gazdagságát, belsőleg háromszemélyű valóságát. Kutató értelmünk, megismerésre áhító emberi valónk ezt nem képes teljes mértékben átlátni, mert ismereteit, fogalmait a teremtett világból meríti. Ezért nem is képes teljes egészében fölfogni a teremtetlen valóságot, az Istent. Korlátaink tudatában mégis öröm tölt el az a tény, hogy Isten belső életének feltárásával egészen közel jött hozzánk, megosztja velünk isteni létének mélységeit. Egyszerű képpel fogalmazva, az idegen családunkba történő befogadása, megtisztelő cselekmény ez irányunkban.

 Ha beleolvasunk a Szentírásba a háromszemélyiségűség feltárása mellett, az emberi történelem horizontális üdvtörténeti fejlődésének iránymutatásaival is szembesülhetünk. Mózes második könyvében a teremtő és üdvösséget akaró Istent mutatja be, aki a káosz rendezetlenségéből előhívja a létezés rendjét. Mert- az ókori felfogás szerint, de mai nyugodtan kimondható- a létezés csak a renddel együtt valósulhat meg, ami egy magasabb harmóniába tagozódik be. Hányszor szembesülünk napjainkban az iménti elv semmibevételén alapuló esztelen rombolás cselekedeteivel? Fáj az ember szíve, amikor a frissen ültetett virágokat kitépik, utcai tárgyakat összetörnek, frissen festett falakat összefirkálnak az antikrisztus rombolásra szakosodott követői.

 A Rómaiakhoz írt levél a Szentlélek kiáradásáról tanúskodik. Az ő személyes műve, rejtetten a szívünkben, hogy Isten fogadott fiai vagyunk. Istent nyugodtan nevezhetjük Atyának, hiszen személyünk a Szentlélek által új létminőséget kap: Isten családjához tartozunk. Ez a tény  alapul szolgál ahhoz, hogy sorsunk és jövőnk új távlatokat kapjon, hiszen mint fiak egyben örökösök is vagyunk. Van tehát jövőnk az emberi történelemben, istengyermekségünk zálogaként. Erre mutatott rá a képen látható ghánai testvérek érsekvadkerti szolgálata is.

 Az evangéliumi részek éppen ezt a történelmi küldetést erősítik meg. A feltámadott és megdicsőült Krisztus, minden hatalom birtokosa mennyben és a Földön. Mint Fiú, küldetést ad minden korban élő tanítványainak az alábbiak szerint: „Tegyetek tanítványommá minden népet!” A missziós küldetés a Szentháromság titkára is utal, ami a keresztelési szövegkörnyezetben is megjelenik. Benne van tehát a teremtés rendjének őrzése és munkálása, benne van az üdvösség korának nagy reménye, magában foglalja a Szentlélekben megélt istengyermekség léttöbbletét. Ezekre épülve, a keresztény ember nem tehet mást, mint a maga környezetében életszemléletével, szóval és tettel tanúskodik egy másik reményről, melyre a pénzvilág fölött álló Istenben talált rá. Tanúskodik arról, hogy a rend alapján van csak igazi jövőnk és nem vagyunk hontalanok e világban, hiszen Istenben otthonra találva, igazi otthonává teheti e teremtett világot.

( Gaál Endre nyomán)

Vissza az újság tetejére

Erdély most

(Egy zarándoklat pillanatképei)

Csíksomlyói búcsúAz utolsó percig kétséges volt, el tudok e menni az idén Csíksomlyóra az itthoni teendők miatt. Sokat gondolkodtam, vajon itthon hagyhatom a gondjaimat vagy tíz év hagyományával szakítva maradjak!? Aztán elindultunk. Egy pár nappal előbb, mint a többiek, hogy meglátogassuk erdélyi barátainkat.

Az ottlétünk során tapasztaltakból szeretnék pár eseményt kiemelni egy-egy gondolat erejéig.

A határ: már csak formaság. A mindannyiunk által olyannyira félt és szorongással teli várakozások emlékével terhes határátkelő mára, néhány határőrnek még egy ideig munkát adó, forgalomlassítóvá szelídült. Jól van ez így. Nem sok idő és már lassítanunk sem kell!

Nagyvárad: Ady Párizsa. Számunkra, akik évenként legalább egyszer áthaladunk a városon szembetűnő a fejlődés. Jó látni! Meg is fogadtuk, hogy a következő alkalommal megállunk és eltöltünk néhány órát itt.

Királyhágó: Nem szeretem! Gombamód szaporodnak a vendéglők, amelyeknek szinvonala alacsony az árak viszont szemtelenül magasak. Ráadásul Erdély kapujában senki nem érzi fontosnak, hogy a pincér beszéljen magyarul ott, ahol a vendégek legalább felerészben magyarok! Egy kis ízelítő a  román figyelmességből!

Székelykeresztúr: két napot töltünk itt a barátainknál. "Csak" a szokásos dolgok történnek velünk. Nagy beszélgetések és egymás meghallgatása. Jó velük lenni! Nem is akarunk többet vagy mást. Ezért jöttünk.

Fenn a Bucsin-tetőn: a hétfő délután és az éjszaka ezen a gyönyörű helyen, Kercsó Jani barátunk házában telik el. Finom, hamisítatlan erdélyi ízek kerülnek az asztalra, aminek elköltése közben mindent megbeszélünk. Okos, sokat tapasztalt, megfontolt emberek. Mesélnek a Csau-időkről. Hihetetlen történeteket a nyomorúságról az élelmiszer jegyrendszerről és hogy akkor sem adták fel! Bár akkor szívesen áttelepültek volna Magyarországra, ma már örülnek, hogy nem tették. Azt mondják, amíg Cippola regnál, még látogatóba sem hajlandóak jönni! Meg különben is két év és megelőznek minket. Nehéz vitatkozni! A tények a legjobb érvek!

Másnap Csomafalvára vagyunk hivatalosak, ebédre. Útközben megállunk a Basa Táti Fogadónál egy sörre. Nagyon hangulatos hely.Az étlap gazdag a stílusa mosolyt fakaszt. Erdélyt meg nem járt embernek nem sokat mond a pityókaleves vagy a muroksaláta. A különböző tokányokról nem is beszélve. Őgóbéságáéknál nem használatos a pörkölt vagy a paprikás kifejezés. Csak tokány ( ejtve: tokán) létezik. Még a paprikáskrumpli is pityókatokány. Gasztronómiai kifejezések elterjesztőinek Erdély, missziós területnek tekinthető!

Ebéd Szilágyi Erzsikééknél: Finom pálinka az aperitif, amit Csorba leves, sültek és töltött báránycomb követne, de ez utóbbi dacolva a közakarattal, nem akar megsülni időre, ami amiatt van, hogy picit későn lett a sütőbe tolva, ami viszont meg azért volt, mert három órával ezelőtt még bégetett! Aztán helyreállt a rend. A bárány beteljesítette küldetését mindannyiunk megelégedésére, mert hogy igen finomra sikerült. Ezután már csak néhány ordás palacsintát kellett leküzdenünk. Nem volt zökkenőmentes. Köszönet a vendéglátásért a Szilágyi családnak!

Csütörtök. Sikasszó. Lukács Imre bácsi csodatanyája: Személyes érintettség ürügyén elfogódottságot kell bejelentenem a hely szellemét ( genius loci) illetően. Két éve volt szerencsém eltölteni itt néhány napot. Ha valaha számvetést készítek azokról a helyekről, ahol megfordultam ez a tanya a Sikasszó-patak partján az első ötben benne lesz! Minden, amire és ahová a rohanásunk közben egy percre megállva elvágyakozunk, az OTT MEGVAN! Ebbe, Imre bácsit is beleértem.

Péntek: Indul a gyalogos zarándoklat. Nagyon sokan mennek. Közel százhatvanan. Egynegyedük magyarországi magyar. Szép időt ad az Úr! Nézem, ahogy elindulnak és elképzelem az utat át a hegyen. El tudom, mert nyolcszor megjártam, de most csak elképzelem. Én nem megyek most. Ez elszomorít!

Azért velük tartok. Az autóval megközelíthető helyeken találkozunk, ha kell segítség! Átviszem a csomagokat Csíktaplocára, ahová majd este megérkeznek a zarándokok!

Ilonkát és Margitot (zetelakai barátaink) felviszem a Kegytemplomba, mert másnap nem tudnak jönni. Azt mondják, nem múlhat el a búcsú, hogy "ne járnánk fel a Szűz Máriánál"! Olyan szép! Hazafelé szó nélkül utazunk, majd Margit megjegyzi, hogy ebből biztosan nem lesz pletyka, amit az úton beszéltünk. Délután ismét vissza Taplocára. Van még idő. Még csak öt óra van. Ismét felmegyek a Kegytemplomba, imádkozni sokmindenért!

Fél nyolckor megérkeznek a zarándokok. Fáradt mindenki. Embert próbáló dolog ez! Hála Holló Csaba barátunknak, mindenkinek kerül szállás!

Szombat: A búcsú. Fel a nyeregbe!! Keresztút az "erősön". A nyereg már megtelt. Jó látni a szemnek, de még jobb érzés a szívnek! A mise megérint ebben a környezetben. A szónok egy kisgyerekről beszél, aki miután elfáradt felkapaszkodik apja karjaiba és azt mondja: Édesapám! Menjünk haza! Közben nézem a tájat. Elém tárul a Csíki-medence és a fölé tornyosuló Harghita. Tényleg azt érzem, hogy Itthon vagyok!

A Csángó mise: Elmegyek, bár vannak fenntartásaim. Ötkor kezdődik, de már fél négykor bemegyünk és már akkor is tömeg van. Ötkor egy tűt nem lehet leejteni. Mindenki itt van a Csángó-misén! Az összes mű és nagymagyar. Vagy mégsem?! Hát igen. A csángók hiányoznak. Ők már nem fértek be! Érdekes helyzet. Gergely István atya többszöri kérlelésére, beverekszik magukat a templomba a csángók a Csángó-misére!

Aztán elkezdődik. Papp Laci atya beszél. Most is. Nem beszél félre. Kimondja a szomorú tényt. Csángók, vegyétek észre, hogy a sok erőfeszítés ellenére nem kelletek sem Rómának, sem Budapestnek, sem Bukarestnek! Szól a Helyzetről is. Eljutottunk ide. Nagyon mélyen vagyunk, de van Istenünk, ezért reményünk is van. De nem ezen az úton! Szigorú, igazságos ostorozó szavak. Magunkba nézünk és hiszünk neki. Valamit meg is fogadunk! Félek, megint csak néhány órára!

Vasárnap: Várjuk a zárándokokat. Pontosan érkeznek, porosan, fáradtan napszítta arccal, de örömet és büszkeséget sugározva! Isten hozta Őket! Hálaadó mise a templomban, majd "kínálkozás" a templomkertben. Még felmegyünk a temetőbe és a kapott virágokat elhelyezzük egy síron. Betegh Zsolt sírjánál fejeződik be a zarándoklat!

Sági Péter

Vissza az újság tetejére

Találkozó

Osztálytársak találkozója Érsekvadkerten Fotó: Kristók JánosKedd este van. Egyszerű hétköznapi este. Mégis ünnep, hisz a hivatásokért felajánlott szentmise keretében öt pap közösen ad hálát a 38 évi papi szolgálatért. Ők 38 éve papok. Mi, jelenlévők x éve vagyunk, akik vagyunk. Ők vannak kevesebben. Ezért most róluk néhány gondolat. Nehéz időben lettek papok. Ám itt vannak, közösséget alkotva együtt ünneplünk. Sugárzik róluk a hűség kegyelme. A mának, nekünk szóló, követendő példa.

Péter atya a legidősebb. Ő 10 évig gépészmérnökként dolgozott. Titokban lett cisztercita szerzetes és nyíltan pap. Most Zircen szolgál az apátság gazdasági miniszterségét is ellátva. Minden szava derűt sugároz.

József atya Recsken született. Ott, ahol gyermekkorában nagy volt az ávós forgalom. Közelükben laktak. Az elrettentő testület tagjainak útja a „tábor” felé, az övé pedig a templomhoz volt bejáratva. Nehéz idő volt, mégis pap lett. Ma szabadnak mondott világban élünk, ám elnyomjuk a hívó szót. Miért csodálkozunk hát a paphiányon?

András atya Taksonyi plébános. Középiskolába is együtt járt az Apát úrral. A kőtemplomot mindig meg kell hogy előzze a lélek temploma, hisz csak az lehet egy közösség alapja. Dóbiás Zalán káplánjával szervezik a III. Egyházmegyei találkozót, ahová itt is hív bennünket lélek templom építésre.

Osztálytársak találkozója Érsekvadkerten Fotó: Barák Barna ImreKároly atya Egri Egyházmegyés papként szolgált. Az általa lelki Trianonnak nevezett egyházmegyei térkép átszabás a Debreceni egyházmegyébe helyezte. Most Levelek plébánosa. Nem panaszkodik a keleti végek nehéz körülményeire. Észre kell venni az élet szép oldalát és derűs arccal élen kell járnunk, hangzott ki megnyilatkozásaiból.

Apát úr volt az ötödik miséző. Csak annyit mondott, hogy mi már ismerjük őt. Mit lehet erre mondani. Hát azt, hogy ő a MI PAPUNK.

 Szép és tartalmas este volt. Megérte időben hazajönni a faluba és haza jönni a templomba. Köszönjük ezt nekik és visszavárjuk a most hiányzott osztálytársak kíséretében.

/2007-06-19/

13-an voltunk 1969-ben szenteléskor. Egy egri társunk néhány év után elhagyta a papi szolgálatot. Egy váci, Miklós atya, akiről a szentmisén megemlékeztünk 50 évesen, hirtelen meghalt. – Egy társunk „remeteként” él. A 38 éve szolgáló 10 pap most 4 egyházmegyébe szóródott szét. (Egri – Nyíregyházi – Csanádi – Váci)

Vissza az újság tetejére

Kedves  Barátom!    

( Nyílt levél a Családi napról)

Juniális a Kolping Erdeiháznál Fotó: Kristók János Már régen írtam Neked levelet. Most vázlatosan a Kolping Családi nap eseményeinek tükrében adok ízelítőt életünkből, hogy így annak Te, mint elfoglalt ember részese lehess.

Tudod, most június 9-én jött össze az északi körzet több családja, hogy a világ zajától elvonulva, az erdei háznál együtt eltöltött idővel készüljön az előtte álló feladatok keresztény szellemű megoldására. Most is, mint ahogyan az előző évek során közel 300 testvérünk, a pár hónapos csecsemőtől a hosszú nyugdíjas múlttal rendelkezőig, vette a bátorságot, hogy az időjósok elriasztó megnyilvánulása ellenére is résztvevő legyen.

 Lukács András prézesünk a családok egységének kihangsúlyozását tartalmazó bevezető imájával a helybelieken túl köszöntötte a Csepelről, Bosnyák térről, Kispestről, Tóalmásról, Pestszenterzsébetről, Herminamezőről, Vácról és Városmajorból érkezett testvéreket, majd rövid bemutatkozást követően a sepsiszentgyörgyi születésű Csernyik Szende, József Attila: Isten című versévével kedveskedett, amit egyszemélyes bábszínháza követett. A farkas és a citera, valamint a kolbász, az egér és a béka darabok felnőttek számára is tanúságos előadása során a kéz és láb által mozgatott bábuk összhangja és az ízes székely beszéd nagy ajándék volt számunkra. Ezt követően ketté vált a csapat. A gyerekek Szende irányításával játszó ház és kézműves foglalkozás keretében szerezhettek új ismereteket, de nem pihentek a hinták és a gólyalábak sem.

 Nekünk felnőtteknek, míg a szakácsok a finom ebéd elkészítésén fáradoztak, dr Varga Tibor, a PPKE jogtörténésze, a „Magyarok Virága” cím alatt sok és jól használható, a múltból eredő, de mában aktuális összefüggéseket vázolt fel Szent Erzsébet életének elemzésével.

A női lét tökéletes megélése volt az ő élete. 24 éve alatt, a szűztől a megdicsőültig, a szerető édesanyai és hűséges hitvesi, majd tenni kész özvegyi helyzetet is magában hordó, hét állapoton ment keresztül, amire a mának is nagy szüksége volna ahhoz, hogy ne ott tartsunk, ahol tartunk. Dallal született és dallal halt meg és első szavai sem a családhoz kötődtek, hanem a valláshoz. Amit kapott azt nem birtokolni, hanem tovább adni volt az életelve. Nem véletlen, hogy a télvíz idején a szegényeknek vitt kenyér illatozó rózsa alakot ölt, hisz a kenyér Krisztus teste ( régen a leejtett kenyeret felvették és megcsókolták és ma is sokhelyütt a kenyérszegést az arra rajzolt kereszt előzi meg), az illatozó rózsa pedig a romlatlan test jelképe.

 Nem írok most részletes jegyzőkönyvet, hisz az elhangzottakról felvételek készültek. Ám néhány, a szentünk életéből elinduló gondolatsort érdeklődésed felszítása érdekében felvázolok.

Erzsébetünk gyakori szentáldozó volt. Krisztus romlatlan testével táplálkozott. Ezzel is beigazolódott, tehát ma is igaz, hogy aki romlatlant eszik, maga is romlatlanná válik.

A szegényeknek kiosztott kenyér nem üzleti vállalkozása volt Erzsébetnek, hanem szolgálat. S hol van ma a szolgálni tudás készsége? Inkább hiszünk a piac törvényes keretek közti, egymást kifosztó és álságos működésében?

Ennek a világnak meg kell változnia. Nem akarja tudni mi a bűn s ezért boldogtalan, hisz az ördögöt részesíti előnybe. Kiút a léten túli én megtalálásán alapszik, melynek szabályai a szívekbe írattak. Tárjuk hát ki szíveink bezárt kapuját, hogy az erzsébeti életpélda felnyissa szemünket a teremtett világ jó oldalának megtapasztalására, mások számára láthatóvá tételére.

 A két órás vastapssal jutalmazott előadást ebéd és erdei kirándulás követte, majd a tököli kórus magyar, német és szerb dalokkal kedveskedett, de a közös éneklés sem maradt el.

 Imával kezdtük a programot. Öt órakor kezdődő, az apát úr által celebrált gitáros misével zártuk a meghirdetett programot, amit „zsíros kenyér party„ követett a késő esti zárásig.

(Érsekvadkert, 2007.06.09. emjé)

Vissza az újság tetejére

Ablak a fényre    

(Gondolatok a templomi hangverseny után)

 
Kaszap István Emlék Zenekar Fotó: Barák Barna Imre„Nem abban áll a szentség, hogy nincs bűnöm,
hanem hogy nem alkuszom meg gyöngeségeimmel.”

 A turai Kaszap István Emlék Zenekar, akik lemez bemutatót tartottak templomunkban, CD borítóján olvasható e nagyszerű gondolat, amit tovább bontogatott számunkra a nagyszerű napló részleteket felsorakoztató, zenei előadás.  Az oratórium lágy dallamain keresztül elénk tárult, a boldoggá avatás előtt álló, Kaszap István élet példája. A sokáig eltiltott, fiatalon meghalt ( égi születés napot váró) Jezsuita kispap komoly és megfontolandó intelmeket hagyott számunkra is.

 Nem adom fel, nem adom fel! Amíg élek küzdök, hangzott az 5.ének üzenete. Vonatkozott az akkor Kaszap István emlékműsor Fotó: Barák Barna Imreaz Ő betegség elleni küzdelmére, de vonatkozik ez mai világunk minden emberére is, amikor globalizálódó világunk minden eszközt megragad a hit, a nemzeti érzés, az oktatás és egészség ügy konvergencia álnéven történő megtörésére. Szívleljük hát meg a fenti felszólítást és mi sem adjuk fel hitünket és nemzetünket.

 Sok hangversenyt hallottam már. Ez is gazdagította a zenéről alkotott jó benyomásokat. Sokunkat szíven találtak a felidézett napló részletek, amit a hegedű és a több számot is éneklő gitáros testvér hangja csak erősített minden szereplő nekünk ajándékozott ideje által. Ez nem múlik el nyomtalanul. Beépülve a hallgatóságba, bennünket alakítva tovább él, amit most és itt is köszönünk nekik.

( a közönség soraiból)

Vissza az újság tetejére

A Kolping közgyűlésről jelentjük

 Május 26-án, szombaton, a csíksomlyói búcsú idejében tartotta országos közgyűlését a Magyar Kolping Szövetség, ahol hárman képviseltük közösségünket. Jó úton járunk, hangzott Dr Bolbertz Pál, országos prézes bevezető gondolatai közt ez a kijelentés. Kijelentés alapjául az a tény szolgált, hogy a sátáni erők gáncsoskodásaikkal egyre többször próbálnak bennünket tevékenységünk területén megosztani. Ezért a további működésünk a bölcsesség lelkének segítségén alapulhat, a személyek és intézmények közti összhang megvalósulásával válik hosszú távúvá. Voltak, vannak és lesznek problémák, ám minden esetben a jó megoldás felé kell tendálnunk.

 Veszélyben vannak az intézményeink. Deficitként jelentkezik a meg nem kapott kiegészítő támogatás. Régen tollvonással, ma békétlenséget szító egyenlőtlen anyagi kondíciókkal próbálkoznak megtörni minden vallási alapokhoz kötődő intézményt. Nekünk egyedüli célunk csak a megmaradásuk lehet. Azon kell munkálkodni, hogy akár a bejegyzés alatt álló, Juhász Imre baktalórántházi plébános, keleti körzeti prézes nevével fémjelzett intézményfenntartó által, akár más egyházi fenntartón keresztül tovább működésükkel erősítsék a kolpingi eszmét a globalizálódási tendenciák ellenében is.

 A közgyűlés megvitatta, majd elfogadta a tavalyi év beszámolóját és a közhasznúsági jelentést és a Nemzetközi Kolping Közgyűlés alsópáhoki megszervezésében kifejtett tevékenységéért Hudson Juditot és Nemes Róbertot kitüntetésben részesítette.

(résztvevők)

Vissza az újság tetejére

Életmérleg

Az Úr, nem azt fogja kérdezni, hogy milyen autót vezettél.
Azt fogja majd kérdezni tőled, hány olyan embert,
akinek nem volt semmilyen szállítási lehetősége,
vettél be saját autódba.

Vissza az újság tetejére

Magyar Kolping Szövetség Támogató Szolgálat

2659 Érsekvadkert, Rákóczi út 126.

Segíteni tudjuk:

    - otthoni teendőinek elvégzésében,
    - házi, ház körüli munkáiban,

    - bevásárlásban, takarításban,

    - beteg, mozgásában korlátozott hozzátartozója gondozásában, 

    - orvoshoz, rendelésre, kontrollra való szállításban,

      (Kerekes szék szállítására alkalmas gépkocsival rendelkezünk.)

      (Szolgáltatásaink ári jövedelem függőek, az orvos úti költséges papírt is ki tud állítani, melyet mi figyelembe tudunk venni.))

 Hívjon, mi segítünk!

 Telefon: 06/35/ 340-228        06/20/ 578-08-67

Vissza az újság tetejére

A Kolping-mozgalomról

Úrnapi körmenet Fotó: Barák Barna ImreAdolf Kolping kölni egyházmegyés pap indította újára a mozgalmat. Az 1849 május 6-i kezdetnél 7 fiatal ember szívében sikerült lelkesedést szítania elképzeléseivel, amely azóta jelenlétével behálózza Földünket.

A Kolping – mozgalom egyik legfontosabb törekvése, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket. Közösséget alkotva segítségül szolgálnak egymás és a világ számára abban a törekvésben, hogy abból az élethelyzetből amibe a való világ állította őket, a lehető legjobbat hozzák ki magukból mások szolgálatára.

Az első magyar egyesület sem sokáig váratott magára. Scitovszkky János esztergomi bíboros 1859 szeptember 9-én, Kolping atya jelenlétében avatta fel az első egyesületi zászlót, aláírva annak alapító okiratát. A mozgalom számos újítással lépett a társadalom elé, ami rohamos fejlődési pályára helyezte azt a XIX. Század második felében. A fiatalok életében fontos tényezővé vált a testi-lelki egészség, a szaktudás elsajátítása, a családalapításra való felkészülés és felelősségérzet tudatos vállalásának kérdésköre. Nemzetközi volta számos területen biztosította a szakmai tovább képzések megvalósulását, annak hazai környezetbeni gyümölcsöző alkalmazását.

Hazánkban a II. Világháborút követő időszakig élte virágkorát a Kolping- mozgalom, amikor a többi egyházi egyesület társaságában a szűk látókörű kommunista ideológia áldozatául esett.

Megújulására a rendszer változás hajnalán, 1989-ben került sor a Pécsi Kolping Család  megalakításával, ami újabb 6 egyesület követett. 1990. novemberében- Magyar Kolping Szövetség névvel- létre jött az egyesületek országos képviselete.

Közösséghez tartozási törekvéseink során 1992. márciusában Érsekvadkerten is megalakult a fent szövetséghez csatlakozó egyesület  (Ma már 104 egyesület működik hazánkban). Az eltelt 15 év eseményei a nevünkkel fémjelzett, velünk egyidős Vadkerti Harangok-ban nyomon követhető. Rendezvényeink nyíltak, így tagság nélküli jelenléttel, az áthallás nélküli, valós vélemény alakítási lehetőség nyílik minden érdeklődő számára.

Utóirat: Változnak az idők, változnak az egyének és közösségeik. Időnként számba veszzük, kik is vagyunk és hol tartunk. Ilyen indítatásból született e rövid ismertetőnk, bízva abban, hogy a többi közösség (Cserkészek, Kalász, Karitász, Rózsafűzér társulat, Énekkar, Hittan csoportok, stb) is szintén bemutatkozik sajtónkban.

Vissza az újság tetejére

Foglalkozás vagy hivatás

(Gondolatok a nyári szünetre)

Júniusban sok fialt foglalkoztat a kérdés: merre tovább? Nem csupán az érettségiző, diplomázó, hanem a szakmát választani készülők, hanem a most kezdődött vakáció után új iskolába menők is felteszik a kérdést: mi legyek, milyen foglalkozást válasszak? Jól választok-e? Érdemes-e végérvényesen dönteni? Bármit is lépünk, a következményei alól kibújni nem lehet. Nem mindegy tehát mit teszek.

 A legtöbb fiatal a környezetétől és a szüleitől is azt hallja, bármi is legyen, jó foglalkozást kell választani. Akinek jó a foglalkozása, az sok pénzt keres. Akinek sok a pénze, az tarsolyában hordozza a boldogságot. Vajon boldog- e az a gazdag ember, aki csak testőrök kíséretében mer az utcán közlekedni és agyon kamerázott palotában lakik, vagy esernyőkkel, tetőtéri zugokban rejtőzködő mesterlövészekkel védik. Az, hogy mivel foglalkozunk, visszahat jellemünkre, életszemléletünkre. Sokan azért váltogatják sűrűn világnézetüket, feleségüket, mert a ma divatjaként megszokták, hogy az önmegvalósításért mindent szabad, bárki és bármi csak eszközként szolgálja őt. Ma általában nem az a fontos mit csinálnak az emberek, hanem az mihez van kedvük netán tehetségük. Tehetsége minden fiatalnak van, csak fel kell fedezni azt. Ebben segíthetnek a szülők, tanárok, barátok és bizonyos helyzetek, a család és a közösségek.

 A foglalkozás űzése többnyire az anyagi hasznosságot tartja szem előtt és csak a munkaidőt tölti ki. Ennél többet jelent a hivatás, mert az a foglalkozástól függetlenül a magánéletre is hatással van. A hivatás vállalására a lelkiismeret hangja ad késztetést és lényege a mások szolgálatára irányul. Akinek hivatása van az meg van győződve arról, hogy azzal az, embereket szolgálja, természetesen megélhetést is kap általa. A hivatás pedig annál magasztosabb, minél jobban előmozdítja mások javát még akkor is, ha az érintett számára az nem népszerű cselekedet.

A hivatás és az elkötelezettség édestestvérek. Sokan azért félnek attól, mert úgy érzik ha valami, valaki mellett döntenek, valamiféle nagy jóról maradnak le az életben. Inkább Istent kihagyva a dolgokból mindent kipróbál és csodálkozik, hogy elszámította magát. Aki mindent akar, az semmi sem akar igazán. Legyen a foglalkozásunk a hivatásunk és hivatásunk a foglalkozásunk. Ha ennek szellemében” el is veszítem életem, megtalálom azt” egy szebb , teljesebb és tökéletesebb formában.

(B.P. 1998 évi írása és a vasárnapi prédikáció alapján)

újság tetejére

KALÁSZ hírek

 Köszönjük mindazok segítségét, akik munkával- beleértve a templomkert gondozását is-és az agapé megvalósításával ünneppé varázsolták a turai Kaszap István Emlék Kórus érsekvadkerti fellépését.

 Június 17-én nagykátai találkozón vettünk rész, hogy jelenlétünkkel is bizonyítsuk, van remény. Ugyan ezen a napon képviseltük Érsekvadkertet Galgagután, új templomuk szentelési ünnepén.

 Fontos! Ismét készülünk a balassagyarmati Szent Anna búcsúra. A részletek megbeszélésére a meghirdetésre kerülő kalász gyűlésen kerül sor.

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Jubileumi cserkésztalálkozó II.rész

100xszép: Kenuzás a Dunán: Mivel evezésben tapasztalatlanok voltunk, őrsünk tagjait különböző csónakokba helyezték el, olyanok mellé, akik már gyakorlottak ebben a "témában". Miután megtörtént a legénység szétosztása, megkaptuk a mentőmellényeket, illetve gyors eligazítást kaptunk a kenuzásról.

A budai oldalon, az Árpád-hídnál szálltunk vízre, egymás után kb. 10 csónak siklott ki a víztükörre. Először elég félelmetes volt a széles folyón, a bizonytalannak tűnő, jobbra-balra himbálódzó csónakban az evezés, melynek minden kis rezdülésére görcsösen reagáltunk. Ha körbenéztünk, a többiek felé, látszott hogy ki van először ilyen formában a vízen.

Néhány 100 méter után tapasztaltuk, hogy nyugodtan hagyhatjuk ringatózni a csónakot, nem fogunk a vízbe borulni. Újabb néhány száz méter után már az evezésbe is belejöttünk élveztük a szép kilátást, a napsütést, a jó társaságot. Külön izgalmas volt, ha egy uszály , vagy nagy sebességű motorcsónak haladt el mellettünk, nagy hullámokat keltve. Ilyen esetben a kormányos a hullámokra merőlegesen irányított, amint a hullámok elültek. ismét a parttal párhuzamosan haladtunk.

Minden híd alatt egyszerre kiabáltunk, ami nagyon jól visszhangzott. A hídlábak mellett keletkezett örvényeket nagy ívben elkerültük, melyek baljósan kavarogtak.

A Lágymányosi-híd előtt bevártuk egymást és összekapaszkodtunk. Egy kis ideig közösen "csorogtunk", majd szétváltunk és a híd után egy kis öbölben kikötöttünk.

Mindannyiunk számára nagyon nagy élmény volt, ha lehet máskor is megyünk kenuzni.

Sólyom: A legizgalmasabb a Mr. X nevű játék volt. A játék lényege az volt, hogy kiválasztottunk egy Mr X csapatot, akiknek menekülniük kellett a többi csapat elöl, a város adott szakaszán belül. Először nem tudtuk az X csapat helyét, ezért úgy döntöttünk, hogy elnézünk a parlamenthez. Mint utólag kiderült ez nem is volt rossz döntés, hiszen hamarosan jött az első tájékoztató az X csapat hollétéről, ami alig 500 méterre volt tőlünk. Ez az öröm nem tartott sokáig, hiszen a következő helyzetjelentésnél már a játékterület másik végében voltak. Innen megindult a hajsza, ami a belváros beutazásával járt együtt. Az X csapatot csak egyszer sikerült elkapni, amit sajnos nem mi tettünk meg.

Hattyú: Először elindultunk felfedezni a török kori Budapestet, Gül baba sírjánál jártunk, ahol egy török fiúval beszélgettünk kultúrájáról, az iszlámról, az étkezési szokásokról, a négy feleségről, sok érdekes dolgot tudtunk meg.

Délután ékes nyomozásba fogtunk a 1OOxszép fiainkkal, s a kőszegi csapat tagjaival, mi is a királyi korona ékköveit kerestük, csak egy kicsit másképpen, szerte a várban üzeneteket kerestünk, hol egy szobor talpazatán, hol a Nemzeti Galériában, de ezek az ékkövek jól eltűntek. Eztán már nem sok erőnk maradt a hadijátékra, a Katicák még tartották bennünk a lelket, számháború a várban, úgy hogy két karomat fedezéknek használják, s távcsővel leolvassák a számomat.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

  A nyáron sem szünetelnek találkozóink. Vasárnaponként a 10 órai mise után aktuális feladatok, kirándulási hírek és lehetőségek lesznek napirenden.

  Az erdei házi családi napon 44 e Ft adomány gyűlt össze egy vajdasági magyar tanárnő szegedi gyógykezeléséhez. Köszönjük.

  Még van pár szabad hely, az egyházmegyei találkozóval sajnos egy időben szervezett sárospataki Szent Erzsébet évi rendezvényre. Szállás és étkezés márciusban lefoglalva!

  Az Északi Körzeti főzőverseny az idén július 7-én, Dunavarsányban lesz. Készüljünk a  Kállón szerzett első hely megvédésére!

  Közeleg a félév. Tagdíjak Zachar Lászlónál, akár az együtt ünnepelt László és Péter nap alkalmával is fizethetők!

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

 Július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepe egyben a Kalász csoport ünnepe is. A meghirdetett szentmisén vegyünk részt mind többen, hogy ezzel is kérjük a Szűzanya közbenjárását, egységünk megvalósulásáért, nemzetünk felemelkedéséért.

 Július 22. Vasárnap. Az ünnepi szentmisék keretében, Érsekvadkerten, először kerül sor az autók Szent Kristóf közbenjárását kérő megáldására. Ugyanezen a napon délután 3 órakor litánia keretében, a XVIII. századtól 1964-ig Szent Anna titulussal nyilvántartott kápolnában ( most Jó Pásztor kápolna) elhelyezzük az értékes Szent Annát ábrázoló képünk másolatát, visszaadva általa ősi megnevezését. A méltó megünnepléshez minden a kápolna megszépülésére irányuló segítséget elfogadunk és megköszönünk.

Július 29. Vasárnap. Szent Anna búcsú Balassagyarmaton, ahová hívnak és szeretettel várnak bennünket.

Július 31. Kedd. Egyházközségünk fogadalmi ünnepe. Este 7-kor, szentmise keretében elevenítjük fel eleink „örök időkre megfogadjuk” vállalását.

LAPZÁRTA! A nyomda július 26 és augusztus 13 között zárva lesz. A júliusi szám megjelenése érdekében kérem július 13-ig leadni. Előre is köszönjük.

Keresztelt(ek):
Bozsonyik Rita /Bozsonyik Gábor - Muladi Rita/

Házasságot kötöttek:
Szabó Adrián-Szinovszki Helga

Halottaink:
Deszpót Mihály 1936
Kovács Józsefné Halászi Mária 1954
Szrenka Jánosné Szabó Ilona 1938
Pásztor István 1926
Kovács Ignác 1931
Szrenka László 1946
Halaj Sándor 1941
Pénzes Ilona 1961

Szentségimádások beosztásai

Vasárnapokon 15-16 óra között 

július.  01.            II: János Pál imacsoport
            08.            Teréz anya imacsoport
            15.            Ferenc imacsoport
            22.            Pió imacsoport
            29.             II: János Pál imacsoport

Imaórák
Minden hónap 13-án az esti mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap 15-16 Rózsafüzér Királynője tiszteletére és  titokcsere .

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Július

1. vasárnap    - Hálából élő családért

                        - Dr. Mácsík Ferenc László, szülei, valamint Rith Veronika és szülei

2. hétfő           -

3. kedd           -

4. szerda        -

5. csütörtök    -

6. péntek        - Czinege Jánosné Híves Borbála, szülei, nagyszülei, hozzátartozók (Alapítványi)

                        - Molnár Józsefné szül. Jámbor Ilona 1. évf, valamint a Jámbor és a Molnár család minden elhunyt gyermekéért

                        - Kakas József, felesége Dombai Margit és szülők

7. szombat     - Paulicsek Péter és hozzátartozók

                        - Boda István, Kovács és Boda család halottaiért

                        - Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála, Pálinkás Ignác, felesége Paulicsek Mária és a család elhunytjaiért

8. vasárnap    - Hálából

                        - Záhorszki Gergelyné szül. Varga Erzsébet. szülei, apósa, anyósa

                        - Csillag János hősi halott, felesége, szülők

                        - Czinege Ferenc, szülei, sógorai János és István

9. hétfő           -

13. péntek      - Pistyúr Gábor 1. évf. és hozzátartozók

                        - Szabó Józsefné szül. Mák Margit 1. évf. férje, szülei, gyermekei és hozzátartozók

                        - Kristók, Valkó és Dósa család elhunytjaiért

14. szombat   - Szabó Ignác, szülei, menye Szabó Józsefné

                        - Fábián János, neje Jakubecz Mária és szüleik

                        - Hálából

15. vasárnap  - Varga Ignácné szül. Pistyúr Margit, férje, szüleik és a család halottaiért

                        - Kosztrihán József, fia István és a család elhunyt tagjaiért

                        - Paulicsek János és szülei

16. hétfő         -

20. péntek      - Radics Ferencné szül. Mátyás Mária, férje, gyermekei és hozzátartozók

                        - Konopás István és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kristóf János, szülei, Hegedűs István és Dombai Erzsébet

21. szombat   - Varga Jánosné szül. Pálinkás Julianna, férje, a Varga, Pálinkás és Kaba család elhunytjaiért

                        - Urbán és Koza család élő és elhunyt családtagjaiért

                        - Urbán Andrásné szül. Pistyúr Anna, 2 férje, szüleik, testvéreik

22. vasárnap  - Búzás Ildikó, nagyszülők és a család élő és elhunyt hozzátartozói

                        - Kovács Jánosné szül. Dedmény Erzsébet 1. évf. férje, fia, szülők, Tóth József és hozzátartozók

                        - Bartus Lajos, veje Valkó Mihály, Halaj és Molnár család halottaiért

23. hétfő         -

27. péntek      - Halaj Anna, gyermekei és hozzátartozók

28. szombat   - Pistyúr János (1940) halálának 5. évfordulója, szülei, testvére, apósa és nagyszülei

                        - Pistyur Gergely és hozzátartozói

                        - Halaj Károly és szülei, Urbán Ignác és 2 felesége

29. vasárnap  - Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Boda Iván, fel. Pistyúr Mária, fiuk, 2 menye, veje és szülők, hozzátartozók

                        - Holes Antal, szülei, apósa, anyósa, menye Katalin és hozzátartozók

30. hétfő         -

31. kedd         - Kovács Ignác, szülei, apósa, anyósa

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre