A hivatások vasárnapján vendégeink voltak a nagymisén. A ghánai Lőrinc és Sebestyén, akik az Isteni Ige Társasága (Verbita rend) keretében októberben kezdték rendi tanulmányaikat hazánkban, Béla testvér, aki már több éve a közösség tagja, és a szentmisét bemutató László atya( csoportképen  ők láthatók) jelenlétével és tanításával tett tanúságot a hivatás vállalásának szépségéről. Gondolom minden jelenlévő kapott valami többletet ezen a szentmisén. Egy fontos gondolatot idéznék most azoknak, akik nem ezen a szentmisén voltak. Az Isten végtelen, az ember pedig véges vezette be tanítását László atya. A véges ember az Isten egy parányi részét képes megismerni, de minden ember más-más részt. Ám ha sok és más-más kultúrkörből érkező ember Istenképe összeépül, egyre közelebb kerülünk annak megismeréséhez, aki a teremtés munkatársaiként megálmodott bennünket. Ezen gondolatok vezényelték közénk a 2 ghánai fiatal embert és a velük foglalkozó magyar szerzeteseket, s gondolom hasonló elvek vitték egy éves ghánai missziós szolgálatra Csabát is, aki a most közzé tett levéllel köszönt minden olvasónkat.
Már 2 hónapja, hogy megkezdtem szolgálatomat a ghánai Nev Longoban ( később csak NL). Még ez sem hosszú idő, de azért történt egy s más. S Téged, kedves olvasóm, valószínűleg érdekel, hogy mílyen világba csöppentem bele
Első levelem írásakor úgy éreztem magamat, mint egy turista, aki vendégként itt volt pár hetet. Mostanra már egy kicsit másfajta érzések járnak át. A félreértések elkerülése végett, még mindig vendég vagyok, csak már ismerős a környék és a körülöttem élők egy része. Most már tudom, hogy melyik kanyar után melyik település jön, tudom, hogy hol van kátyú az úton. Tudom, hogy pontosan hol is vagyok Ghánában. Eddig csak egy atlasz oldalaként láttam Ghánát, mostanra azonban több település neve ismerősként cseng. Ha megkérdezik, tudom, merre vannak. És nem csupán a helyek, hanem az emberek közül is mind több ismerős. Egyre több név kapcsolódik össze egy arccal. Az itteniek könnyebb helyzetben vannak, mert nekik csak egy nevet kell megjegyezni. Nekem azonban rengeteg fura nevet kell memorizálnom. Még soha nem halottam a nevemet annyiféleképpen kiejteni, mint itt: Dzsabba, Saba, Sába, Caba, Csábá stb. Néhányan azonban megfelelő magyarsággal ejtik e nevet. Elismerésem nekik!
Korábban panaszkodtam, hogy az aszfaltozott út nem sokkal NL előtt elfogy. Örömmel jelentem, hogy a kormányzat jóvoltából az út építése folytatódik. Nemsokára be is fejezik. (Talán a jövő évi választások jótékony hatását élvezhetik az itteniek?!) Az új útnak köszönhetően a száraz évszakban kisebb lesz a por, mert az autók nem fogják annyira felkavarni mint most. Amúgy lassan átfordul az időjárás az esős évszakba. Már egy-két ízelítőt kaptunk belőle. Itt az eső általában nagyon hirtelen jön, és eddig legtöbbször délután. Többnyire rövid, de kiadós záporok voltak. Egyszer még jég is volt benne. A borsónyi jégdarabok csak úgy kopogtak a fém tetőn. Egy másik alkalommal pedig villámok és iszonyatos mennydörgés kísérte a záport.
Amikor ezt a levelet írom, éppen Húsvét van. Érdekes látni, itt miként ünneplik. A nagyhéten kedden egy közeli nagyobb város katedrálisában volt közös mise a kerület papjainak. Sajátos hangulata volt. Itt a férfiak és a nők általában különböző padsorokban ülnek. A katedrálisban ez még inkább kiérződött, ahogy az atyák, a nővérek, a férfiak, a nők, a kórus mind külön padsorokat töltöttek meg. A kórusnak rengeteg tagja volt. Mindenki egyenruhában. Dobok és más hangszerek kíséretében nagyon szépen énekeltek. A nagyhét többi napján NL-ban vettünk részt a szertartásokon, amelyek főbb részeikben teljesen azonosak az otthoniakkal, csak a körülmények mások. Pl. nagyszombaton nem volt áram, és az egész templomban sötét volt. Csak néhány gyertya és petróleumlámpa világított. Itt-ott lehetett hallani és látni, hogy valaki alszik. Mókás volt és aranyos egyszerre. A misék felépítése általában ugyanaz, csak az ének és a tánc szerepe jelentős. A perselyezéskor pl. nem mennek körbe és szedik össze a pénzt, hanem táncolva és énekelve mennek az emberek egy középre kitett kosárhoz. Egyik-másik idősebb mamóka úgy sikítozik, mint lagziban szoktak tánc közben. A prédikáció közben bárki beleszólhat, néha az atya tesz fel kérdéseket. Olyankor, mint az iskolában, jelentkeznek, és sorban válaszolnak idősek és fiatalok egyaránt.

A mise településtől függően hol templomban, hol iskolateremben, hol egy nagy fa alatt van. Ezeknek az óriási - általában mangó - fáknak fontos szerepük van a társadalmi élet szempontjából is, mert minden komolyabb esemény ezek árnyékában zajlik. Menedéket és hűvöst nyújtanak a hőség elől, amiből mostanáig kijutott rendesen: napközben legtöbbször 40 fok fölött volt. A missziós ház udvarán van egy kisebb fa. Ennek árnyékába szoktuk kitenni a hőmérőt. Itt a legmagasabb hőmérséklet 47 fok volt. Bent a lakásban ugyanekkor 34-36 fok körül mozgott. Ha megjön az eső, állítólag leül majd a levegő. Elméletileg túl vagyunk az év legmelegebb időszakán.
(Az utóbbi időben az 'áramszünet' kis túlzással a második leggyakrabban használt szó az 'Amen' után. Sajnos, a szárazság miatt bizonyos időközönként egy-egy (mondjuk otthon egy megyényi vagy nagyobb) területen teljesen lekapcsolják az áramot. Ez kezdetben úgy volt, hogy négy naponként este 6-tól reggel 6-ig áramszünet. Mostanában egyre rövidebb ez a periódus. Egy nap van áram, a másik nap nincs. Ezen felül néhányszor hosszabb ideig is nélkülöznünk kell az áramot. Ezeket a szüneteket a kábeltolvajoknak vagy a bozóttüzeknek köszönhetjük. Remélhetőleg az esők újra megtöltik a Volta tavat, és kevesebb lesz az áramszünet.
Ételek területén számos újdonsággal találkoztam. Egyesek könnyen emészthetők, mások már nem annyira. Ezekről, majd otthon mesélek. Eddig a mangó íze számomra a szobi mangószörpnél megállt. Hasonló, de azért az eredeti, az eredeti! Az íze attól is függ, hogy az érettség milyen fázisában van. Azt hiszem, az igazán finom, érett formáját otthon nem fogyaszthatjuk, mert kissé éretlenül kell leszedni, hogy árulni tudják távolabbi országokban, és amikor a kosárban érik, az már nem olyan. Itt az évnek ebben a szakában az összes kisgyerek szájából mangó lóg. Hosszú botokkal ütik le a szakavatott szemek által jónak ítélt darabokat. Néha a türelmetlenségük egy-egy félérett példányt is jónak lát.)A gyerekek itt nagyon mókásak. A legkülönbözőbb ötletekkel szórakoztatják magukat ill. egymást, és töltik ki a napot. Az egyikőjük használt papucsok darabjaiból, konzervdobozokból és még néhány más apróságból csinált teherautót, amit madzagon húz. A másik fiú a bicikli kerék küllők nélküli külső palástját tereli egy gallyal. Megint másik egy hosszabb bot végére kötött cérna tárolásához használt hengert görget maga előtt. Akiknek nincsenek ilyen eszközeik, azok csak egyszerű csúszkálással koszolják össze ruhájukat és arcukat. Némelyikük olyan akár egy kis ördög, ahogy mangóevés után az arcára ragad a por.
Szinte minden nap van valami program, ami feladatot ad. Egyszer betegeket viszünk kórházba, vagy orvoshoz. Máskor egy rendezvény előkészítésében vagy lebonyolításában segítünk. Megint máskor csak bevásárlunk, vagy elkísérjük az atyát egy misére, vagy egy kerületi megbeszélésre. Olykor tanítgatunk. Én egy kis srácot próbálok matematikára tanítani. Több-kevesebb sikerrel. A fürdőszobák csempézése is befejeződött. A következő hónapban vagy az után érkezik majd egy konténer Ausztriából, amiben asztalosgépek lesznek. Ezeket és az itteni jelenleg használaton kívüli gépeket beépítve szeretne kialakítani az atya egy asztalosműhelyt valamelyik szomszéd faluban. Ehhez fogunk majd felhúzni egy épületet. Két hete egy templom tetőszerkezetéhez hoztunk faanyagok. Talán ez is megvalósul ebben az évben. Húsvét után a verandák egy részét fogjuk lebetonozni. Szép lassan kezdjük felvenni az itteniek életritmusát. Délelőtt a hőség beköszöntése előtt, és délután 3 óra után lehet csinálni bármit is kint, mert addig borzasztó a hőség a napon. Nekünk fehér embereknek gyakorlatilag elviselhetetlen. Néha látni, hogy az út mellé árkot ásó munkások ilyenkor sem pihennek. Azt hiszem, ezt a levelet már nem tudtam volna megírni, ha ez lenne itt a feladatom. A farmokon dolgozók a fák árnyékában vészelik át a nap legmelegebb óráit.

Intelem a szülőknek

(A bűnözővé válás útján)    

A húsvéti idő lezárultával két dogmatikus ünnephez érkeztünk: a Szentháromság és Krisztus Teste-Vére ünnepéhez. Az Úrnap ünnepe abból a vágyból fakadt, hogy megünnepeljük a valós jelenlétbe vetett hitünket, és a köztünk lakó Ige áldását kérjük. Nagycsütörtök a húsvéti misztérium összefoglaló ünnepléséhez tartozik, s ennek része, hogy az eucharisztiáról, elsősorban a „létesülő” eucharisztiáról, vagyis az áldozatról ebben a húsvéti összefüggésben megemlékezzünk. Az Úr napja elsősorban a megmaradó eucharisztia, s annak áldásaira figyel. Az úrnapi körmenetnek a prédikációk többféle értelmet tulajdonítanak s ezek jogosságát nem kell tagadni. De azt hiszem, célszerű, ha valami megértéséhez az eredeti szándékhoz térünk vissza. A középkori leírásokból világos, hogy a körmenet első sorban áldó szertartás volt. A négy oltárnál azért állt meg, hogy a város vagy falu négy körzete felé,  s ezen keresztül a földkerekség négy világtája felé elvigye az oltáriszentség áldását. Voltaképpen azt a mozdulatot nagyítja fel a körmenet, ahogy a szentségi áldáskor a pap kezébe veszi a Legszentebbet, s a mozdulatával a szentségi áldásba befogadja nemcsak a jelenlévőket, de egész közösségünket, végső soron az egész földkerekséget. A körmenet négy éneke igazság szerint az ünnep négy himnusza lenne. A négy állomáson manapság az oltáriszentségről szóló négy evangéliumi szakaszt hallunk. A legújabb időkig azonban négy stációban a négy evangélium kezdetét olvasták fel, s ennek is megvolt a maga nagyon mély, misztikus mondanivalója. Míg a mai evangélium-szövegek tanítást akarnak adni az oltáriszentségről, a régi evangéliumok mást hangsúlyoztak. A kezdet (ahogy ezt Pius Parsch szépen kifejtette), az egész helyett áll. S mint tudjuk, a katolikus felfogás az evangéliumban nemcsak tanítást lát, hanem Krisztus megjelenését. Neki szól a misében is a felállás, a tömjén, a gyertya. A négy szakaszban megjelenik a négy evangélium, helyesebben: az egyetlen evangélium négyes arca. Maga Krisztus jelenik meg településünk északi, keleti, déli, nyugati végében, hogy megáldja azokat, s vele megáldja egész községünket. Megjelenik az evangélium által is, megjelenik a szentségi valóságban is. Ez a kettős jelenlét valósul meg minden szentmisében. De most kilép a templomból, hogy érzékelhetővé tegye: minden napunkban is velünk akar lenni, s meg akar áldani minden ügyünkben. Mi pedig hálával és imádattal fogadjuk az ő áldását.

(Dobszay László nyomán)

Imádság az egyházközösségek megújulásáért

Mindenható és irgalmas Isten, ég és föld Teremtője és a mi szerető Mennyei Atyánk! Áldunk, és dicsőítünk Téged! Kérünk Téged, töltsd be fényeddel egyházközségünket, amit most neked ajánlunk, hogy itt minden gyermeked otthonra találjon, megismerjen, és egyre jobban szeressen Téged! Legyen meg a Te szent akaratod mindannyiunk életében és egyházközségünkben is!

Úr Jézus Krisztus, Testvérünk és Mesterünk! Imádunk és magasztalunk Téged! Te ismered örömeinket, fájdalmainkat, sikereinket, kudarcainkat, terveinket és vágyainkat. Álld meg mindazokat, akik keresik az igazságot, és add, hogy Benned minél többen rátaláljanak! Engedd, hogy felismerjünk Téged, mint Megváltónkat és Üdvözítőnket! Adj nekünk vágyakozást és reményt egy Istenben gyökerező élet után! Segíts, hogy döntsünk Melletted, és kövessünk Téged! Adj halló fület és készséges szívet, hogy meghalljuk szavad és engedelmeskedjünk kéréseidnek! Önt erőt és bátorságot mindazokba, akik országod eljöveteléért fáradoznak!

Szentlélek, Szeretet, Imádság és Egység Lelke! Szükségünk van Rád, hívunk Téged, jöjj el! Áradj ki gazdagon Egyházadban itt és most! Készíts fel minket, hogy befogadhassuk ajándékaidat, melyekkel el akarsz halmozni minket! Vezess bennünket indításaiddal, hogy mindig a közösség javára használjuk őket!

Szűz Mária, Édesanyánk! Rád bízzuk magunkat, családjainkat, közösségeinket, egyházközségünket, a szegényeket és a betegeket! Vezess bennünket egyre közelebb szeretett Fiadhoz! Könyörgünk papjainkért, szeretett gyermekeidért és különös védelmet kérjük rájuk.

Szent Erzsébet, Szent Imre és összes magyar szentjeink, akik különös módon megismertétek és megéltétek Isten Igéjét, imádkozzatok értünk, hogy Isten országa egyre inkább élővé és láthatóvá váljék bennünk és általunk! Szent Mihály arkangyal és összes szent angyalok, védelmezzetek és segítsetek bennünket, hogy hűségesen teljesíthessük Isten akaratát! Ámen.

Szeressétek ellenségeiteket

 Szeretnünk kell azokat is, akik nem gyakorolják ezt velünk szemben, amit Ámosz próféta így fogalmaz meg: „ Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót!”  Ez alapvető igazság, mert a bűnt magát, az elkövető személyétől függetlenül soha sem helyeselhetjük, ám a bűnt elkövető embert gyűlölni nem szabad. Erről egy a napjainkban is aktuális történet így beszél. Talán mi is felismerjük általa gyengéinket és most a nagyböjt idején teszünk azért, hogy ez a hibánk kiküszöbölődjön a mindennapjaink történéseiből.

 Egy apa nagyon sokat veszekedett tinédzser fiával, mert hanyag volt a tanulásban ( munkában, életvitelben, stb..). Egy alkalommal az apa a fia osztályfőnöke ( főnöke, felesége, stb) előtt is dühösen szidta a fiát. Az osztályfőnök megjegyezte. A fiú nem tehetségtelen, de lustaságát nem orvosolja az apai dühöngés. Megértő ösztönzéssel többre menne. Ha lusta is a fia, azért ő még a maga fia és nem utálhatja őt. Ön be tudna lendülni a munkába, ha örökösen szidják? Az apa ekkor rájött, hogy a lustaságot elítélve, már a fiát is utálja, ami nem helyes. Ide kívánkozik egy mese. A mesebeli lány eltévedt a sötét erdőben. Szorongó félelemmel kereste az utat. Egyszer csak meglátott egy kis házat, melyből fény szűrődött ki. Odament és bekopogott. Bentről megkérdezte valaki: ki az? A lány felelte: Én vagyok. Ezután semmi válasz nem érkezett, hiába zörgetett, kopogott. Egészen besötétedett már. Azt gondolta: a házat nem hagyhatom el, mert akkor teljesen eltévedek. Ott bóbiskolt egész éjjel a ház mellett és alig várta, hogy megvirradjon. Azon gondolkodott, mit is fog mondani, ha reggel mégis valaki kiszólna a házból. Támadt egy jó ötlete. Amikor megvirradt ismét bekopogott az ajtón, melyre ismét hallatszott a tegnap esti ki vagy kérdés. Ám most az alábbit válaszolta: te vagy. Erre megnyílt az ajtó és bemehetett, mert a másikhoz úgy tudott közeledni, hogy a hangsúly a TE szóra, a másikra helyeződött.

 Tehát, ha tudjuk, hogy nem csak én vagyok, hanem a másik fejével és szívével is megtanulunk gondolkodni, megnyílnak a bezárt” ajtók”. Talán ez a kis mese is eligazít abban, hogy ne helyeseljük mi sem a bűnt, de nyissunk a bűnös ember felé a számára is érthető módon. Csak is ekkor veheti kezdetét való világunk változása, ahol az Én, Te irányú alakulása az első lépés.
( Pio OH 04)

Cserkészek közt

100 évvel ezelőtt 1907 –ben, Angliához közel, egy szigeten 20 fiút magam mellé gyűjtve, próbáltam egy kis közösséget kovácsolni, valamiféle célt adni ezeknek a gyerekeknek, nevelni és terelgetni őket a világ zegzugos ösvényén. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a barna ing, amit azért öltöttünk fel, hogy még jobban kifejezzük összetartozásunkat, s főleg egyenlőségünket, oly fontos lesz több millió fiatal számára, s hogy akkor útjára indul valami, amit cserkészetnek hívunk. Öröm volt látni, ahogyan felpaszírolódtatok a buszra április végén, hogy az ország cserkészeivel együtt emlékezzetek erre az évfordulóra. Pedig akkor még nem is sejtettétek, hogy hány buszra, metróra, villamosra s vonatra kell még fel s leszállni a hétvégén.

Budapest rákoscsabai cserkészei örömmel vártak titeket is, hogy a turai és a gyömrői csapat tagjaival együtt élvezhessétek vendégszeretetüket a hétvége estéin. Mosolyogtam magamban, mikor a helyiek a szállás felé (persze kerülő úton) kísértek titeket, s két próbán át kellett esnetek:

1. két fa között kifeszített pókháló résein kellett egy-egy cserkésznek átjutnia, s egymást segítve, emelve, tolva, húzva, vonva végül mindenki átjutott a szövevényen. Rangidős cserkészetek számára már nem maradt rés, de fáramászás cselével legyőzte az akadályt.

2. kannából vizet tölteni poharakon át egy újabb kannába, először sziszifuszi munkának tűnt, csak önteni, önteni, gyorsan-gyorsan.

Összefogtatok, így a próba nem volt akadály! Büszke vagyok rátok! Persze a vacsora hívogató ténye kellően növelte játékkedveteket.

S ez az esti közös összejövetelen sem csökkent, minden játékot ismerni, ez szép teljesítmény, de jól is játszani, ez a fő! Néha már-már én is megijedtem mikor Niki ijesztgetett, s szívesen zumpappáztam volna Bencével, aki szinte minden körben középre mehetett. S hogy a csúcsucsa ilyenjó játék, arra már nem is emlékeztem, jó hogy megmutattad Betti. Ott ültem mellettetek akkor is, mikor a házigazdák esti mese gyanánt levetítették a Ludas Matyit, nem gyerekes dolog ez még 100 évesen sem fiúk!

A szombat igazán sűrűre sikeredett, az álmos utazás után kissé felélénkültetek a programfüzetek láttán, hát még mikor közel 600 társatok gyűlt össze az Erzsébet-téren. Óriási girbe-gurba zöldnyakkendős cserkészkör, közepén a zászló, s a Magyar Cserkészszövetség elnöke: Buday Barnabás.

Rövid megnyitó után elleptétek a várost. Sokszor már nem is bírtalak követni benneteket az épületek rengetegében. 5 őrs 5 irányban, volt itt minden, kenuzás, biciklizés, nyomozás, meseerdő, hadijáték. Legközelebb a Normafánál találtalak meg újra titeket, mert felfigyeltem egy kis fényességre, ami igazán nem is volt olyan kicsi. 100 fáklya égett, körös-körül cserkészek, s az esti fényben egyszer csak felhangzott a cserkészinduló, majd a cserkészfogadalom. Remélem ezt sosem felejtitek el!

Hosszú volt még az út a szállásig, s furcsa az éjszakai metróvilág. Másnap közös szentmise után irány haza, gondolom a nap további részét mindenki alvással töltötte, de hát ez így is van rendjén. Jó, hogy ilyen sokan eljöttetek! S ha majd ránéztek az ingetekre, a kapott jelvény jutassa majd eszetekbe ezt a pár napot.

Remélem Zsófi, te is jól érezted magad, bár először voltál igazán cserkészek között, várunk nyáron is!

Jó munkát, Baden-Powell !

Örömmel fogadtam beszámolókat a szombati őrsi programokról:

Mi, Katicák első célpontul a cserkészmúzeumot tűztük ki, ahol Józsi bácsi és Manna néni előadásában meghallgattuk a cserkészet rövid történetét, képekben, emléktárgyakban gyönyörködhettünk. A cserkésznyomda mindenki érdeklődését elragadta : ) A játszótér összes játékának kipróbálása után továbbmentünk a meseerdő felé. Nagy izgalommal vágtunk bele, és nem is ért csalódás. A királyi korona ékköveinek megszerzése után indultunk, hogy egy hadijáték során megmérettessük magunkat. A budai várban 3 csapat mérte össze magát, de időnként beszálltak a német turisták is, s fényképezőgépük kattogtatásával jelezték érdeklődésüket.

Kolping hírek

Köszönjük a társadalmi munkáját azoknak a testvéreknek, akik az Agroméra Rt gépi támogatásával  részt vettek az estyi féle ház elbontásában, a tereprendezési és a kerítés építési munkákban. 

Köszönjük a virágos kert kialakítóinak önzetlen közreműködését, mellyel a már működésbe lépő vandálok rombolása ellenére is segítették az első lépéseit megtevő virágos Vadkert mozgalom mozgalmat.

Május 26-án Kolping Országos Közgyűlés lesz, melyről a következő számban olvashatunk képviselőink tollából.

Június 9-én nyílt Családi nap lesz az erdei háznál. 10 órától előadást hallhatunk Szent Erzsébet életéről. Délután 3-tól a tököli nemzetiségi kórus műsorával ad ízelítőt 3 nemzetiség dalaiból, de ismerve Őket, nem ússzuk meg a közös éneklést sem. Délután 5-kor szentmise, melyet Lukács András plébános Úr mutat be.

Programok között szerepel a gyerekeknek játszóház, de nem hagyható ki az erdei kirándulás sem. Büfé baráti árakkal, térítés ellenében működik. Ebédigényt Beke Lászlónál lehet jelezni június 5-ig, melynek ára 600Ft/ adag.

Június 29 és Július 1 között sárospataki jubileumi Szent Erzsébet program részesei

leszünk. Ebben az időpontban várnak sok érsekvadkertit a Taksonyba, a III.

Egyházmegyei találkozóra.

Július 7. Kolping főzőverseny Dunaharasztiban.