Vissza az újság tetejére

Isten a szeretet  II.

 Az előző számban már olvashattunk XVI. Benedek pápa első enciklikájáról, amelyben a keresztény szeretetfogalom értelmezésében és gyakorlati megvalósításában adott eligazítást az abban elmélyedők számára.

 A test és a lélek egységét hirdető kereszténység sok támadást kapott a felvilágosodás óta, hogy felfogása „középkori”, a lélek és a traszcendencia  jóval nagyobb megbecsülést élvez, mint a test és az evilági élet. Az enciklika világossá teszi, hogy a dualizmus annyit jelent, hogy a test és lélek itt a földön is együtt szeret, az erosz keresi Istent, az agapé pedig meg is találja Őt. Jézus Krisztus Isten megtestesült szeretete, aki mint a Jó Pásztor a példabeszédben , elveszett nyájának megkeresésére indul, kereszthalála pedig emberszeretetének legradikálisabb bizonyítéka. Amikor az Ő közössége a szentáldozás szentségében részesül, minden keresztény egyetlen testté lesz benne. A szeretet azért lehet parancs minden keresztény számára, mert Isten ezt a szeretetet megadta nekünk, mi csupán tovább adjuk azt felebarátainknak. Felebarátainkban megtaláljuk Krisztust, Krisztusban pedig Istent. Isten önmagát Jézusban tette láthatóvá, vagyis Jézusban láthatjuk, ismerhetjük meg az Istent, melyet oly szépen fejtett ki Placid atya a családi napunk szentmiséjének keretében is. Vagyis a szeretet nem pusztán érzés,, hanem az értelem felismerése is, mely állandóan gyarapodik életünk során. A szeretet tehát nem valami állandó, megszerzett kincs, hanem olyas valami, amit állandóan gyarapítani, gyakorolni kell. Az Isten- és az emberszeretet  egymástól elválaszthatatlan, amit személyenként és a közösségeinken keresztül is gyakorolni kell. Ezen túlmenően az  Egyháznak képviselni kell a társadalmi igazságosság eszméjét, nem közvetlenül a politikai életben, hanem közvetve a társadalomban. A katolicizmus a józan ész és a természeti törvények alapján fejti ki társadalmi tanítását és nem kívánja átvenni az állam szerepét, csupán befolyást gyakorolni a politika képviselőire az igazságosság érdekében. „Az egyház nem tudja pótolni az államot, és nem is szabad ezt tennie”, mondja az enciklika, mert az igazságos társadalmat nem az Egyháznak, hanem a politikának kell megvalósítania. És itt következik egy nagyon fontos üzenet: „  A laikus hívők nyilvánvaló kötelessége az, hogy az igazságos társadalmi rend megvalósulása érdekében munkálkodjanak.” Mint kifejti, ez a közjó érdekében is elengedhetetlen, tehát a katolikus embernek is , mint állampolgárnak, személyesen is rész kell vennie a politikai életben. Mert- fejti ki őszentsége: „ Jelenleg az embereket feláldozzák a  kédőjelekkel tarkított jövő molochjának. Tudnunk kell azt, hogy Moloch , a régi napisten, akinek emberáldozatokat is hoztak annak idején, most  a Pénz, Tőke, az uzsorás kapitalizmus mocskos istenekén lépett színre. Isten és ember szövetsége a Moloch ellen csak a szeretetben számíthat menedékre. A hit, remény és szeretet kapcsolja össze a keresztényeket, ahogyan Szűz Mária az emberiség anyja tudott lenni, amikor végtelen hitében, szeretetében és reménységében Jézust, a Megváltót adta az emberiségnek.

  Az enciklika szorgalmazza a mindennapi imádságot, a szüntelen párbeszédet Istennel. Adja Isten, hogy a magyar nép ebben a válságos időszakban jól imádkozzék és imádsága meghallgatásra találva szolgálja a nemzet felemelkedését.

( Tanár úr közreműködésével)

Meghívó

„Szemünk az égre bízva néz”

Érsekvadkert

1937-2001-2006

Testvéri szeretettel hívunk és várunk

2006. július 8-án

„Tíz falu egy asztal”  találkozóra 

Program:

-8. 00     Csoportok érkezése, vendégek fogadása a Kalász Házban.

-10. 00   Ünnepi Szentmise, amelyet Dr. Udvardy György Budapest-Esztergom Egyházmegye segédpüspöke, általános helynök mutat be.

-11. 30   Előadás a templomban.

-13. 00   Ebéd a Közösségi Házban.

-14. 30   Az érsekvadkerti Kalász bemutatkozása. 

Szeretetvendégség

A nap folyamán lehetőség lesz könyvvásárlásra és az érsekvadkerti Helytörténeti Emlékház megtekintésére.

Szent László lovagkirály

  Történelmi múltunkba visszapillantva újra és újra szembesülünk azzal, hogy mit köszönhetünk kiemelkedő rangú Árpád-házi királyainknak, akik egyszerre voltak magyarok és keresztények. Kimagaslik ebben közülük Szent István után Szent László, akinek legendás jellemvonása, hogy igazi lovag király volt.

  Huizinga nagy visszhangot kiváltó  műve, „A középkor alkonya”. Ebben megmutatja, milyen jellemző szerepe lehetett akkor a lovagi eszménynek. Utal arra, hogyan szövetkezik a hiteles lovagi életformában a hit a bátorsággal, a gyöngék oltalmazásával és a nők védelmezésével.  Igaz, akkor is kevesen voltak, akik példaadóan tudták életre váltani ezt az emelkedett férfiideált.  László király ilyen volt. A lovag korán kel, mértékletesen él, fékezi szenvedélyeit, imádkozik és bátor a harcban –mondja a költő.

  Szent László királyunk idejében még kizsendülőben volt a lovagi eszmény. Vallásosságát lengyel édesanyjától és keresztény környezetétől örökli. Szüleivel a magyar – lengyel kapcsolatok megalapozója. Daliás termetét, katonai erényeit magyar apjától, „ Bajnok Bélától” örökölte. Nagyapjának, Vazulnak királygyilkos terve nem sikert. István király azonban elrendelte, hogy a merénylő fiainak semmi bántódása ne essék. Ezért maradt életben András, Béla és Levente, került a lengyel király udvarába. Szent István  után az első tartósabban és jól uralkodó magyar király András lett, Vata pogány lázadásának leverője. Béla herceget, László édesapját ő hívta haza Lengyelországból. Tudta, hogy öccse kiváló katona, Levente pedig pogány maradt.

  A jelenben visszhangja van annak, hogy a szenteket  vissza kell hozni Európa tudatába, különösen, ha európaiságunk építői voltak. És László királyunk is az volt. Amikor pedig silány amerikai filmek nyomán,  bomlasztó írások özönében olykor már tombol az agresszivitás, amikor egyre emelkedik a nemi erőszak meg az agyonverés statisztikája, joggal érezzük úgy, hogy a férfiak lovagiasságát újra fel kell fedezni és vissza kell ültetni a pedagógiánkba. Kitől várhatna ebben olyan hatékony nevelői segítséget az   új Európa, mint a legnagyobb, legrégibb vallási közösségétől, a kereszténységtől. S azon belül attól az Egyháztól , amely az egységes Európa alapjait megvetette. László királyunk” vitéz lovagsága” ebből a talajból nőtt ki. A félreértett és rossz életfilozófiává züllesztett  darwinizmus nyomán jelszó lett, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet. László királyunk védelmébe vette a rászorulókat. Jelképpé vált ( több ősi freskó is tanúsítja), ahogyan a kun harcostól megmenti a magyar leányt.

  Szent lovag királyunk segítsen abban, hogy ellen álljunk a hatalmaskodóknak, a védtelenek elnyomására és kifosztására specializált erőszak merénylőinek. Mert az erős nem azért van, hogy legyőzze és megalázza a gyengébbet, a segítésre szorulót, hanem azért, hogy felkarolja és védelmébe vegye. Ez a példa lebegjen minden ember előtt,  mert csak a lovagi szeretet uralkodása hozhatja meg az új világban rejlő szebb jövőt.

  ( B. László )

Cserkészek közt

Táborba hívó levél

Kedves leendő Cimborák! Tovább nem várhatunk! Itt az idő, hogy összegyűjtsük erőnket, tudásunkat és visszaállítsuk a régi rendet. Nem tűrhetjük tovább, hogy míg igaz királyunk, Oroszlánszívű Richárd a Szentföldön harcol, addig gonosz öccse, János herceg kifossza az országot, és megalázza Nottingham népét.

A leghűségesebb cimboráimmal már megesküdtünk, hogy küzdeni fogunk a zsarnokság ellen.

Nem engedjük, hogy a dölyfös urak a népet sanyargassák. A bujdosók nevében megígértem az embereknek, hogy megvédjük őket. Valószínű hallottatok már rólam. Tudjátok, hogy megtréfáltam párszor a városbírót és az apát urat.

Sok pénzt és kincset zsákmányoltam a normannoktól és embereiktől. Ezekből segítem a szegényeket.

Otthonunk a sherwoodi erdő. Nem élünk fényes pompában, de annál vidámabban és annál nagyobb szeretetben. Az eddigi kalandjaink miatt vérdíjat tűztek ki a fejemre, és bizony már Little John és Much cimboráméra is.

De elég is a sok beszédből, a lényegre térek. Eljutott hozzám a hír, hogy Ti a messzi Vadkert

patak partján már megvívtatok sok ellenséggel. Ismeritek az erdőt, és nem riadtok vissza, ha a gonosz szeme közé kell nézni. Pont ilyen emberekre van szükségem. Meghívlak Titeket a sherwoodi erdőbe, hogy segítsetek az itteni elnyomottakon. Remélem elfogadjátok hívásomat.

Ha jöttök, titokban tegyétek. Senki meg nem tudhatja, hogy mi járatban vagytok. Ellenőrizzétek azt az embert is, akitől ezt a levelet kaptátok. Legjobb futáraimtól kell  megkapjátok. Ha valóban ők azok, tudják, hogy a sherwoodi erdőn belül merre keressetek. Velük gyertek. Ezen esztendő augusztus havának 2.napján érkezzetek. Ha minden a terveim szerint halad, 8 nap alatt megmutatjuk Nottinghamnek, hogy él az igazság, és nem lehet elnyomni. Augusztus 9. napján hazatérhettek otthonaitokba. Az utazás részleteit futáraimtól tudják meg azok, akik elfogadják meghívásom.

 Az utazás és az itteni ellátásotok érdekében 6000 aranyat küldjetek nekem fejenként.

Elsősorban lovasokra van szükségem, hogy hatékonyabb hadviselést folytathassunk a normannok ellen. Lóról is magadnak kell gondoskodnod. Mifelénk az a szokás, hogy egy ilyen nagy utazás, és főleg nagy kalandok előtt mindenki beszél atyjával, anyjával. Elmeséli, mire vállalkozik és szülői áldását kéri útjára. Kérlek titeket, tegyétek meg ezt

Ti is.

Robin Hood

"Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?"

„…ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák.”

A cím és a kezdő sor idézet abból az énekből, ami az év elején induló Érsekvadkert-térsége Támogató Szolgálat eddigi munkáját bemutató képsorok alatt szólt. A bemutatkozás a június 10-ei erdei házi juniális színfoltja volt és itt, az esti szentmise keretében történt a Támogató Szolgálat zászlajának, gépkocsijának felszentelése is.

„…vannak még csodák”? pendül a bizonytalanságba hajló dallam.

Vannak még csodák! – felelek rá örvendező szívvel. Hisz nemrég jöttem haza a csíksomlyói búcsúból, ahol még a táj is imádkozik, a Hargitán összeért a föld és az ég és itt még a nagyon megátalkodott sem hiheti, hogy hit nélkül le lehet élni az életet. A csodára fogékony ember pedig megérzi, mi az a megtörhetetlen bizalom.

És csoda volt Placid atya lénye (Ő volt a családi nap „főszereplője”). Belőle a kényszermunkatábor nem megkeseredett, bosszúszomjas személyt érlelt. Az átélt szenvedések inkább minden salakot leégettek róla és ennek a „műhelymunkának” ékes gyöngyszemeként állt előttünk az ember, aki derűt, humort, végtelen szeretetet árasztott maga körül.

És mert három a magyar igazság, csodákból is három jár. Csoda volt a sérült gyerekek arcán felfénylő mosoly, ami a Támogató Szolgálat munkáját bemutató fotókról ragyogott ránk. Gyerekek, akik azzal szolgálják Isten értékrendjét, hogy alkalmat adnak nekünk az irgalom gyakorlására, heti rendszerességgel tarthatnak közösségi foglalkozásokat, szabadulhatnak az egyforma napok rácsaiból. Fénylett föl mosoly a szülők arcán is, akik végre megfelelő közösségbe tudják vinni beteg gyermekeiket, és nem csak az ő játékuk ad enyhet, hanem a sorstársakkal megosztott beszélgetés is.

Egy idős férfi arca is föltűnt a bemutatkozó fotókon, akinél a betegség és a kor tette, hogy most rá van utalva mások segítségére. A Támogató Szolgálat munkatársainak jóvoltából rend lett körülötte, és közérzetét kellemesebbé tette a tiszta ruha.

Ez csak két formája annak, amivel a Támogató Szolgálat foglalkozik. Tevékenységi körüket bővebben ismertetik a tájékoztatók: betegápolás, idős, egyedül élő emberek számára vásárlás, takarítás, ház körüli teendők, gyógyszerfelíratás, kiváltás, gyermekfelügyelet stb.

A napokban pedig új járművel gazdagodott a Szolgálat. Betegszállításon kívül ez a gépkocsi alkalmas kerekesszék szállítására is.

Plakátokról, újságcikkekből tudjuk, ez év januárjában indult az Érsekvadkert-térség Támogató Szolgálat. Minden indulás nehéz. Sokan drukkoltunk félve-féltve, hogy ne csalán közé essenek a magok, váljon mindenki számára hasznossá a kezdeményezés.

Nem dughatjuk homokba a fejünket, tudomásul kell venni, hogy sok a segítségre szoruló közöttünk. A felgyorsult élettempó nem hagy időt az irgalom világára. Ezért nem elég az egyes emberek kezdeményezése, szükség van intézményesült szakszolgálatra is. S ha már valaki támogatásra szorul, kapja ezt egyházi lelkülettel alátámasztva (pl. Karitasz, Kolping). A karitatív szolgálat hozzátartozik a keresztény élethez, az elesettek támogatása egyházi létünket hitelesíti. A támogató szolgálatok feladata nem merülhet ki a szakszerűségben. Többletet, pluszt a vallásos lelkület ad, az embertől-emberig ívelő szeretet korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül.

A Támogató Szolgálat működéséhez azonban nem csak a munkatársak, a fenntartó szervezet lelkiismeretes hozzáállása kell. Kell az is, hogy a rászorulók ne szégyelljék kérni a segítséget. A kéréshez mindig nagy alázat kell: elismerni, hogy valamiben gyenge vagyok, rászorulok a segítségre – ezt nehéz még önmagunk előtt is bevallani. Elesettségünkben, szenvedésünkben gondoljunk arra, hogy az is értékteremtés, ha elfogadom a másik ember szeretetét, segítségét.

Június 10-én megáldották az Érsekvadkert-térség Támogató Szolgálat zászlaját. Legyen mindannyiunk szívügye, hogy betöltse feladatát, a legjobban nyújtson segítséget, ne lobogjon a felszentelt zászló hiába!                                                                            /Kelemenné/

A 2005-2006-os hittanos tanévről

Minden évben igyekszünk az év végén hittanosainkat megjutalmazni vagy dicséretben részesíteni szorgalmáért, a közösség szolgálatáért, vagy jó hozzáállásáért.
Az idén a következő tanulók részesültek dicséretben.

Petőfi Sándor Általános Iskola

1. a
Boda Noémi, Csari Gyöngyvér, Halai Laura, Hegedűs Noémi, Klinger Olivér, Temela Fanni
1.b
Czinege Lilla, Csalár Patrik, Gyurenka Elizabeth, Kovács Kristóf, Szemerák Benjámin
2.a
Kovács János, Ruzsin Barbara, Vasas Balázs, Vasas Bence, Virág Borbála, Virág Alexandra, Vidák István
2.b
Boda Mátyás, Fábián Anita, Hugyecz Nikolett, Kakas Lili, Makó Edina, Porumb Lúcia
3.a
Balga Martin, Erdős Gabriella, Hegedűs Dóra, Holman Borbála, Papp Nikolett, Pásztor Patrícia, Pistyúr Zsófia, Valusz Martin, Vitéz Dorina
3.b
Csernák Dániel
4.a
Péter Ádám, Richter Jennifer
4.b
Dósa Katalin, Gálig Gergő, Halaj Léna, Híves Barbara, Híves Balázs, Holman András, Kovács Nikolett, Mezei Zsuzsanna
5.a
Fábián Dániel, Kató Szimóna
5.b
Balla Bernadett, Molnár Tímea
6.a
Balla Fanni, Holman Eszter, Kovács Szilvia, Laczó Boglárka, Madaczki Blanka
6.b
Bertalan Alexandra, Bertalan Vivien, Halaj Fanni, Surman Cecília, Verebes Réka
7.a
Csari Evelin, Jelen Csaba, Hegedűs Bence, Mrekvicska Rita
7.b
Balla Nikolett, Kakas Réka, Klinger Nikolett, Kruzslik Dalma, Laczó Máté, Szabó Levente
8.a
Bogdán Norbert

Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola

1.o Bozsonyik János, Csernák Bátor, Fábián Balázs, Jakubecz Martin, Kakulya Bálint, Kristóf Ticián, Molnár Kamilla, Szrenka Ágoston

2.o Antal Balázs, Berényi Arnold, Kristóf Dorina

3.o Dombai Bálint

4.o Bozsonyik Kristóf, Benedek Lilla, Nagy Boglárka, Nagy Mária

5.o Zachar Péter

6.o Dombai Zsófia, Gyurcsek Zsófia, Fábián László

7.o Boda Bianka,  Bozsonyík Rita

8.o Szarvas Anna

A megoldás

A galambok egy vidám és telhetetlen csapata a templom melletti teret választotta szálláshelyül. Az esküvők után az úttest repedései tele voltak rizsszemekkel, s ez nagy örömére szolgált a galamboknak. Néhány rizsszem a templomba is beesett és a mohó galambok oda is bementek értük. Néhányan benn is rekedtek és a vasárnapi szertartások alatt repkedésükkel zavarták a híveket. Nem beszélve arról, hogy „nyomaikat” bizony otthagyták némelyik szent szobrán. Az elkeseredett pap tanácskozásra hívta az egyházközségi tanácsot, ahol a legfontosabb napirendi pont a galambok kiűzése volt.

- Valamit muszáj tennünk azért, hogy a galambok ne jöjjenek be többé a templomba!

Elsőként egy tanácsos emelkedett szóra – talán Heródes leszármazottja volt – és azt mondta: - Dobjunk közéjük mérgezett rizst, így egyik sem fog bejönni többé!

A többi ferences lelkű tanácsos felháborodott ezen: Azt már nem! Vigyük el őket valamelyik tanyára, ahol boldogan élhetnek majd!

De ez a megoldás sem tűnt kivitelezhetőnek. Ugyanígy elvették azt a javaslatot is, hogy egy galambvadászatra kiképzett vadállatot küldjenek közéjük, valamint azt is, hogy egy erős hálót feszítsenek ki a templom ajtaja és ablakai elé.

Végül, amikor már zavaró lett a csend, mert senkinek semmi nem jutott eszébe, a Tanács legidősebb tagja azt kérdezte:

-         Szóval ti azt szeretnétek, hogy a galambok ne jöjjenek be többé a templomba?

-         Igen – válaszolták kórusban a tanácstagok.

-         Valóban nem akarjátok többé látni őket?

-         Nem – kiabálták a tanácstagok türelmetlenül

-         Akkor egyszerű a dolog – válaszolta az öreg. – Tegyétek a következőt: kereszteljétek meg őket, legyenek elsőáldozók, bérmálkozzanak meg és soha többé nem fogjátok őket a templomban látni.

-    Papa, te pingvin vagy?
-         Igen.
-         Papa, a nagypapa is pingvin?
-         Igen, a nagypapa is pingvin.
-         És a dédapa? Ő is pingvin volt?
-         Igen, ő is pingvin volt.
-         És én is pingvin vagyok?
-         Igen, te is pingvin vagy!
-         De akkor vajon miért fázom ennyire? 

Ma a legfiatalabb generáció nagy hideget érez. A kis –és a nagyobb gyermekek olyanok, mint az eloltott lámpák. Hiába járnak hittanórára, hiába tanulják a katekizmust, a fény nem gyullad ki. És mindez azért van így, mert akinek a kezében van a kapcsoló, elfelejtette, hogy hogyan kell meggyújtani azt.
 

Mi hitoktatók igyekszünk a szülőkkel együtt működve dolgozni azon, hogy gyermekeink ne érezzenek hideget és próbáljuk elvezetni őket - habár kis léptekben – az igaz hitre.

hitoktatók

Kolping hírek

 Június 30-án a csepeli programmal képviseljük Egyházközségünket a mendei találkozón. Utazás személykocsikkal történik.
 Névnap köszöntó július elsején a benti kolping házban, ahol a hagyományaikhoz hűen közösen ünnepeljük a nyáron névnapjukat ülő Lászlókat, Pétereket és a hozzájuk társulókat.
 Nyár a csoportos kirándulások ideje. Balatonfenyves, Erdély és Sopron térsége ad lehetőséget a pihenésre és a közösség összekovácsolására. A kirándulások előtt megbeszélési
felhívásokra kérem figyelni.