Ilyenkor
ősszel, halottak napja táján, amikor a természet
is figyelmeztet az elmúlásra,
az ember sóhajtozva összeszedegeti a nyár
emlékeit (kirándulások, búcsúk,
rendezvények a környezetünkben
közreműködésünkkel stb.), beköltözteti
a
virágokat, elzárja a kinti vízcsapot,
felkészül a rendre, a rend szerint bekövetkezőre.
Valamikor, amikor még Európa valóban
keresztény volt, s a mai helyzettel
ellentétben büszkén merte is vállalni
kereszténységét, a halálra is ilyen
belenyugvással készültek, s nemcsak az öregek.
Akkoriban a sokféle betegség a
családban született 10-12 gyermek felét is elvitte,
s igen sokan maradtak a
csatatereken is, akik a hazáért haltak meg.
Kétszáz éve az 50 éves ember
aggastyánnak
számított, négyszáz éve
csodájára jártak annak, aki a 40-et megélte.
Rövidebbek
voltak a napok is, drága lévén a
lámpa, a gyertya, a szemrontó mécses, s a
munkát semmiféle gép sem könnyítette
meg, csak a sok gonddal járó igásállatok
voltak segítségre. Mégis, elég csak a
mi Petőfinket említeni, aki ifjúkorára egy teljes,
hihetetlenül gazdag
életművet hagyott maga után, egy keresztül kasul
bejárt országot, és egy
leverten is örökre termő forradalmat.
A
mostani emberek meg jóval tovább élnek, de
akár az élőhalottak, mindig mástól
remélve a jobbra fordító időket, agy
sorvasztó tévé műsorok alatt kókadozva, a helyben is meghirdetett programokat
(különböző hittanok, egyházközségi
és egyesületi rendezvények) időhiányra
hivatkozással kerülve, hitetlenül és
reménytelenül, mármint akik istentelenül
élnek,
szó szerint: Isten nélkül, végtelen
magányban, önmagukat kirekesztő árvaságban.
A
mai világot szemlélve úgy látszik, ezek az
élőhalottak vannak többségben, s
nemcsak Magyarországon, hanem ebben a most alakuló
világbirodalomban is, mely
csupa fellázadt, megbolondult sejtből áll, s nem
képes, s nem is akar többé egy
egészséges testet szolgálni.
"Valósítsd
meg önmagad!" -lázítják egymást a
rákos sejtek, végül elpusztítva nemcsak eltartó gazdájukat, de
önmagukat is.
Az
egy kor értelmes, büszke egyénekből
álló népek, nemzetek visszahullnak, iskolák
bezárásával visszatunyulnak ostoba, barbár,
lusta tömeggé, csőcselékké,
csürhévé,
melyeket csak az ingyen étel (lásd a battonyai
pörköltosztást),
szórakozás,
az alamizsna és a nyeremény
lehetősége tud lelkesíteni. Az emberiség
többsége élőhalottként vegetál,
már a
temetőbe sem látogat ki, hogy, egy kis nyugalmat, csöndet,
szerénységet és
tisztességet tanuljon az elődöktől. Az emberek sokasága nem hisz a pokol
létezésében, mintha olvasta volna a
SÁTÁN
gyászjelentését, pedig hát a szemünk
láttára folyik ma is a Jó és a Gonosz
küzdelme,
s a küzdelem tétje öröktől fogva éppen a
mi lelkünk s a népek lelke.
Hiszen
most már akár egy teljes emberi élet
eltelhet úgy a fogyasztás bűvkörében, hogy
valaki nemhogy ISTEN szavát, de
eleven, hiteles emberi szót sem hallhat sohasem! E lassan
saját mocskába fúló
világon csak úgy segíthetünk mi,
keresztények, ha legalább mi nem válunk
élőhalottá, örök alamizsnalesővé,
örök várakozóvá a politikai piacokon,
hanem
emelt fővel, biztos elveink és értékeink
tudatában személyenként és minél
aktívabb közösségekben vállaljuk
és megéljük KRISZTUS tanítását,
s meglátjuk
akkor, mögöttünk nemcsak az élők sorakoznak fel,
hanem a halottak is, a
szentek, a vértanúk, a hősök, hogy felrázzuk,
megmentsük az önmaguk húsába zárt
élőhalottakat.
SzSzP-mj
Nem akarok
mentségeket keresni arra, hogy
régen nem láttalak a felnőtt hittanon.
Valószínű volt olyan is, ami nem nyerte
meg tetszésedet, de nem egyszer hallhattuk már
közösen azt a kijelentést, hogy
az Úr mindent javunkra tud fordítani, ha nem dobjuk
félre keresztjeinket, hanem
emelt fővel visszük életünk útján.
Képzeld
el! Visszatértünk a János atyás
hittanokhoz, ahol Máté
evangéliumáról beszélgetünk, amit anno
a Hegyi Beszédnél
hagytunk abba. Egy estét beszélgettünk a só
és világosság szerepérő1, a
törvény
helyes, az i betűt sem elhagyó
megtartásáról.
Természetesen
most is lesznek hó végi közös szentmisék
és
névnaposok köszöntése, de a tavaly megkezdett
egyházközségi szervezésű
szentségimádásokból is kivesszük
részünket. Örömmel közlöm Veled, hogy
sok régi
arc ismét rendszeres résztvevő a szerdai estéken.
Így Neked sem késő ismét vagy
először elkezdeni! Készülnöd sem kell, csak egy
Újszövetséget hozz magaddal,
hogy az aktuális szakasz előtted legyen, és máris
levetve gátlásaidat, tanulva válhatsz
mindannyiunk tanítójává, olykor-olykor
papjaink társaságában.
Ráhangolódásként
ajánlom tanulmányozni Gyökössy Bandi
bácsi, Péter atyánk által tolmácsolt
gondolatait:
Boldogok, akik
tudják, miért élnek, mert
akkor azt is megtudják, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak
magukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit
mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol
mások közömbösek, mert örömteli lesz
életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is
lehet igaza, mert békesség lesz
körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a
hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól
kímélik meg önmagukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a
bölcsőt, az asztalt, a koporsót, de mindháromban a
diófát is meglátják.
Boldogok, akik tudnak meghallgatni és
elhallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba,
és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására
anélkül, hogy nélkülözhetetlennek
hinnék magukat, mert ők lesznek az öröm
magvetői.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik
mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják
őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt
cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt
gondolkodnának, mert kevesebb
csalódásban lesz részük.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha
szavukba vágnak, ha megbántják őket, és
ekkor is tudnak szelíden szólni, mert Jézus
nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak
valósítani valamit, mert éltesebb koruk lesz
általa.
"mlnr"
Lefelé
tartunk, mondják rólunk az emberek,
ha fakul szemünk fénye és hangunk
megremeg.
Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk,
amikor kihagy néha az emlékezetünk.
De bánkódjam miatta? Az óra lepereg,
s vár az az ország, ahol senki se lesz
öreg!
Lefelé
tartunk, mondják. Lépteink lassúak,
óvatosak. Nem várnak derűs, fényes utak.
Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk
már,
és veszít melegéből a kedves napsugár.
De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg,
vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé
tartunk, mondják. De biztatóan
ragyog
felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod
vagyok!
Fáradt gyermeket, hordoz az erős égi kéz.
Szólít. Szava szivárvány, és
édes, mint a
méz.
Mit bánkódjam, ha szívem Isten
állítja
meg,
s vár az az ország, ahol senki se lesz
öreg!
Lefelé
tartunk, mondják. Nem! Fölfelé
megyek!
Hallom már a távolból a győztes éneket.
S látom, fehér ruhában királyi trón
körül
nagy nyomorúságból jött, boldog sereg
örül.
Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg!
Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
(Ismeretlen német szerző)
A tavalyihoz hasonlóan idén is
községünk adott otthont az
őszi ifjúsági találkozónak. Sajnos azonban
a tavalyi 150 résztvevőhöz képest
idén nem volt olyan népszerű az esemény, hiszen
kb. 80 fő hallotta meg a hívó
szót, többségében más
egyházközségek fiataljai.
Az érsekvadkerti fiatalság nem
mutatott túlzott aktivitást
és érdeklődést. Mégis elmondhatjuk, hogy
sikerült színvonalasan megszervezni a
napot, és bízunk benne, hogy jó
házigazdák voltunk.
A nap megnyitásaként Kovács
Eszter köszöntötte a
résztvevőket, és röviden bemutatkoztak a
községek fiataljai. Vendégeink több
helyről érkeztek: Vácról, Kismarosról,
Nagymarosról, Verőcéről,
Balassagyarmatról, Letkésről,
Sülysápról és Ipolyvecéről. A
bemutatkozás után
szentségimádás következett a vadkerti
fiatalok és Péter atya vezetésével. Az
elmélyült imádkozás, az Istennel folytatott beszélgetés és az Ő
szavának meghallgatása különös
jelentőségű a
fiatalság számára -a
szentségimádás
szövegeinek segítségével ezt
próbáltuk felismerni. Közben kivetítőn a
czestohowai Szűz Mária képe, a wadowicei templom
mellékoltára, II. János
Pál pápa képe rózsaablakon és egy
czestohowai Jézus szobor volt látható -
emlékezve II. János Pál pápára, aki
meghirdette az Eucharisztia évét.
Folytatásként
Borics
Gabi, a regionális ifjúsági
találkozók egyik főszervezője, tartott előadást a
Bibliáról, melyhez Szegedi László atya
gondolatai szolgáltatták az alapot.
Az előadáson elhangzottakat pedig,
kiscsoportos
beszélgetések keretében tárgyaltuk
tovább a katolikus iskolában. A
beszélgetések összegzéseként
megállapítottuk, hogy fontos a Bibliát olvasnunk
nekünk fiataloknak is, hiszen a mi korosztályunk
különösen nagy veszélynek van
kitéve a média káros hatásai és a
lassan általánosan elfogadott téveszmék
következtében, melyek az igazi erényeket, az
erkölcsösséget és magát a
vallásos
életmódot próbálják sárba
tiporni, elnyomni, háttérbe szorítani. A Biblia az
a
forrás, amely útmutatást ad a Jó
felé, amely ma is üzen minden embernek.
A nap "kötött" része ezzel
véget is ért, hiszen
ebéd és játék következett. A
szendvicsek elkészítéséért, a
süteményekért és a
rendért külön köszönet a szülőknek
és mindazoknak, akik segítették őket
munkájukban. Ezen a szombaton volt Vadkerten a szüreti
mulatság is, amit meg is
néztünk a találkozón résztvevő
fiatalokkal, hogy ezzel is gazdagítsuk,
színesebbé tegyük a programot. A
találkozó végéhez közeledve,
egyben a nap tetőpontjához érve Imre bácsi
és Szegedi
László atya szentmisét mutatott be, Sillye Jenő
és barátai zenei
közreműködésével.
Zárásként Sillye Jenőék új
lemezének bemutató-koncertjét
hallgattuk meg. Köszönet mindenkinek, aki tevékenyen
részt vett a találkozó
szervezésében, lebonyolításában,
felnőtteknek, és fiataloknak egyaránt.
Végül néhány
információ az észak-dunamenti
közösségek
további programjairól:
2005. december 3-án lelkigyakorlat Vácon,
2006. január 28-án pedig ifjúsági
találkozó Nagymaroson.
Fábián Ágnes
Öröm számunkra, hogy ismét, a karácsonyi hangversenyt megelőzően ismét zenének adott teret templomunk. Az Észak-Dunamenti régió fiataljainak közösen eltöltött napját zárta le Sillye Jenő és barátainak az Eucharisztia évének emléket állító dalaiból összeállított koncertprogram.
Október a Rózsafüzér Királynő hónapja. Ezért ráhangolódásként ismert Mária énekkel vezették be előadásukat, mintegy ráhangolva bennünket a közös éneklésre, a felhangzó énekek szövegének átgondolására. Így közösen kértük Mária bennünket megőrző szerepének erősödését, melyet a hatalmon lévő kalandor politikusaink hányszor vettek semmibe.
Majd felcsendült a Várom a találkozást veled című régi dal, melyet a szentségi Jézus utáni vágy gondolati felébresztése vezetett be. Valóban él bennem a vágy, mint ahogyan várakozik egymásra egy ifjú szerelmes pár, vagy csak farizeusi módon imitálom azt? Te vagy az én kenyerem. Rád bízom az életem.
Éhezlek élet kenyere. Táplálj engem. Válaszd az életet. Sorakoztak fel a mának szóló, megénekelt felszólítások. A koncert gyorsan véget ért. Átérzed-e ezeket a gondolatokat? Fel ismered-e embertársadban az Urat ezen az emmauszi úton? Csodákat várod ahelyett, hogy Te tennél azt? Félsz a nehézségektől és az ószövetségi prófétákra utalva másra mutogatsz a tettek helyett? Ne félj, mint ahogyan Mózesnek az égő csipkebokornál megmutatta a helyes utat az Úr, neked is megmutatja. Ő tudja, mit kell tennie esetedben, hisz Te is kedves gyermeke vagy.
Te csak bízz Benne és mindig
új erőre kapsz.
Érsekvadkert, 2005. október 15-én
a krónikástól
Érsekvadkerti gyökerekkel rendelkezem,
bár Budapesten nőttem
fel, odajártam óvodába, iskolába. és
dolgozni is ott kezdtem. Vadkert mindig
kedves volt számomra. Kicsi gyerekként belém
plántálódott a levegője. a
hangulata és mivel a nagymamám a parókián
szolgált, így az egyház is.
Budapesten a rohanó világban, ha az
eszembe jutott a
vadkerti templom mindig helyreállt a lelki békém.
A felnőtt korban való
"visszatérés" egyik oka is nyilván ez volt, mikor
férjemmel
lakóhelyet kerestünk számunkra és
gyermekünk számára.
Amikor 5 évvel
ezelőtt ideköltöztünk, nagy öröm volt
számunkra, hogy egyházi iskola is van a
településen, és a mi
iskolaválasztásunk tulajdonképpen eldőlni
látszott.
Ugyanis Budapesten, ha egyházi iskolát
választanék XIII. kerületi, vagy budai
lakosú gyermekem számára, bizony óra,
másfél óra utazással járna a reggeli
csúcsforgalomban.
Bizakodva vártuk az iskolakezdést, bár az iskola
életében történő nyár végi
események szomorúsággal töltöttek el
bennünket. Mégis indult tanítási
év és talán ha sokan akarjuk, nem is
az utolsó. Sajnos viszont azt tapasztaltam, hogy a vidéki
emberek, nem találják
fontosnak különböző okok miatt az ilyenfajta
nevelést. Az egyházi iskola igenis
más, mint egy önkormányzati iskola, és ezt
Budapesten az emberek tudják is, és
örülnek, ha gyermekük felvételt nyer egy ilyen
intézménybe. Természetesen ezzel
nem azt akarom sugallni, hogy az önkormányzati iskola nem
nevel tisztességes
embereket a gyerekekből, de mégis úgy gondolom, hogy az
egyházi iskola erkölcsi
tartást és példamutatást ad az Isten hiten
keresztül; a gyerekek ösztönös
jóságát megerősíti, a rosszat pedig -amit a
gyerek begyűjt a tv-bő1, az utcáról
és más rossz példákból azokat
kigyomlálja a gyerek gondolkodásából
és
viselkedéséből. Ezért nagy a felelőssége a
tanítónak, és arra kell törekednie,
hogy pozitív lenyomatot hagyjon a gyerek fogékony
lelkében, és ne a feledés
homályába merüljön, mint oly sokan. A mai
globalizált, vásárlási kényszerrel
terhelt világunkban, ahol a jelszó: fogyassz minél
többet. terheld túl ebből
kifolyólag magadat és családodat,
végezetül adósodj el, hogy azt csinálhassanak
a pénzoligarchia urai, amit akarnak. Jólesik a mindennapi
robot monotóniája
mellett az égre nézni és abból nyerni
vigaszt, hogy nem lesz ez mindig így, és
nem az effektíve megmarkolható vagyontárgy az
érték, de vannak ennél sokkal
fontosabb, ércnél maradandóbb
értékek. Most, amikor csak az idén
kétszáznál több
óvoda és iskola szűnt meg, jó lenne arra gondolni,
hogy a mi iskolánk nem jut erre
a sorsra. Az iskolával szembeni elvárásaink
megvalósulnak: a családias légkör, ami
itt Vadkerten elcsépeltnek hangzik, a tanár-szülő
kapcsolata, a tanár-gyerek kapcsolata;
a tanítási módszer kedvünkre való.
Külön öröm számunkra, hogy alig 6
éves
gyermekünk az odafigyelés és türelem
okán állja a sarat. Örülök, hogy
káplánunk
hittant tanít az iskolában, és szinte napi
kapcsolatban vagyunk vele és gyermekeink
is. Jó érzés reverendában látni a
papot gyermekeink között.
Csernák
Jánosné
Ebben a
tanévben is készültünk és vártuk
nagyon szeptember
29-ét, hiszen ezen a napon kerékpár- és
gyalogtúrával egybekötött
akadályversenyen veszünk részt. Az 1848-49-es
szabadságharc kedvenc történelmi
témánk évek óta, sokféle
érdekességet tudunk eseményeiről. Idén
sajnos hiába
készültünk az erdei versengésre az esős idő
miatt az iskolában emlékeztünk meg
az ünnepről.
Mi
6.osztályosok rövid megemlékezést tartottunk
az aulában.
Ezek után hagyományosan vegyes csapatokban, hadtestekben,
küzdöttünk.
Történelmi,
irodalmi kérdések, rejtvény;
"rókavadászat", ügyességi feladatok és
puzzle várt ránk. Mindenki
talált kedvenc feladványt a küzdelem során.
Mivel a nyolcadikosok vezetésével
minden osztályból volt csapattag, így a
kérdések megválaszolása sokkal
könnyebb, hiszen mindenki mást tanult éppen, amire
jól emlékezett. Az ügyességi
feladatokban segítettünk a kisebbeknek. így ők is
bátrabbak. Érdekesek voltak a
feladatok, így nagyon gyorsan eltelt a délelőtt.
Az
eredményhirdetés és a jutalmak
természetesen nem maradtak
el, különböző finom édességeket kaptunk.
6.osztályos
tanulók
Demeter
Bálint
Idén végeztem Budapesten, az ELTE Tanárképző Karán, földrajz-történelem szakon. Nagymaroson lakom születésem óta, 5.,6., 7., 8. osztályokban történelmet, 7-8, osztályokban földrajzot, 5. osztályban természetismeretet tanítok.
Kovács
Benadett
Idén végeztem Egerben, az
Eszterházy Károly Főiskolán,
Rajz-vizuális kommunikáció szakon.
Érsekvadkert az otthonom. Megtisztelő, hogy
a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola, felső
tagozatában rajz-vizuális
kultúrát valamint a 8. osztályban
médiaismeretet taníthatok. Célom, hogy a
tanulók az óráimon a rajzolás mellett a
kreativitásukat és problémamegoldó
képességüket is fejlesszék.
Elindultunk. Útra keltünk egy augusztusi este Vác szívéből, a székesegyház elől. Püspök atyánk áldásával, két teljes busszal indultunk, hogy hódoljunk, köszöntsük minden nemzet Messiását.
Fárasztó, nehéz út után megérkeztünk Volkenrodába, ahol a Chemin Neuf Közösség tagjai vártak bennünket. Mint már a korábbi világtalálkozón is ők szervezték nekünk váci egyházmegyéseknek az előta1álkozót. A világ minden részéről érkeztek ide fiatalok, magyarok pedig 350-en voltunk. Hatalmas sátrak vártak ' bennünket, ahol a közös programok voltak. Napközben előadások, fórumok, tanúságtételek, csendes órák, szentmisék, szentségimádások, esténként pedig közös éneklések, a különböző országok bemutatkozásai adtak keretet napjainknak. Köztünk volt Walter Kasper bíboros atya, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanács elnöke, Philippe Barbarin Iyoni érsek atya, és Laurent Fabre atya a közösség alapítója. Ez az egy hét lehetőséget adott az elcsendesedésre, imádságra, bűnbánatra, és nem utolsó sorban az ismerkedésre.
Különböző országokból jött fiatalok a saját nyelvükön mondták imádságaikat, mégis úgy éreztük, hogy egyek vagyunk. A délutáni fórumokon hallhattuk Edith Stein életét, részt vehettünk ökumenikus kerekasztal beszélgetésen, hallhattunk tanúságtételeket hivatásokról (szerzetesi és házas).
A Chemin Neuf Közösség tagjai
fordították ezeket a
programokat, hogy mindenki a saját anyanyelvén
megérthesse az előadásokat. Az
étkezéseknél falvakba voltunk osztva, ahol
közösen étkeztünk franciákkal,
németekkel, angolokkal, Fülöp-szigetekiekkel. A kicsit
borongós, esős idő és a
számunkra különleges ételek nem
befolyásolták jókedvünket, hangulatunkat.
Tudtunk elcsendesedni, ha kellett, és tudtunk jókedvűen
énekelni a Nemzetközi
kórussal. De az egy hétnek hamar
vége
lett, és folytatódtak a
megpróbáltatások. Elindultunk a
Világtalálkozóra. A mi
szálláshelyünk Bonnban volt egy iskolában.
Sajnos mi egy nappal később értünk
oda, mert buszunkkal kellemetlenségek adódtak. Egy
vendéglő helységében
töltöttük éjszakánkat, egymás
hegyén-hátán, éjjeli
sátorverés és egyebek. De
azt, amiért jöttünk, senki nem vehette el tőlünk.
Kölnben a dóm előtt
zarándokolva, a fiatalok ezreit látva, együtt
énekelve léptük át a küszöböt
és
tekintettük meg a Háromkirá1yok
ereklyéjét. Majd három napon át a magyarok
a
T-mobile csarnokban gyűltek össze, és találkozhattak
egymással, katekéziseket
hallgatva, mint például Schönberger Jenő
szatmárnémeti püspök atyát, Udvardy
György püspök atyát, Szabó Tamás
püspököt. Ők is arra biztattak, hogy legyünk
Krisztus igazi imádói a világban és
tegyünk tanúságot egész
életünkkel Jézus
mellett. Sajnos mi Kölnbe már nem tudtunk bemenni, mert a
közlekedés megakadt,
amikor a Szentatya megérkezett. De a csarnok kivetítő
vásznán követtük a Rajnán
érkező XVI. Benedeket, aki nagy örömmel és
lelkesedéssel köszöntötte a
fiatalokat. Beszédéből pár gondolatot
szeretnék átadni:
"Kedves
fiatalok, a boldogságnak, amit kerestek, a boldogságnak,
amihez jogotok van,
neve és arca van: Ő a Názáreti Jézus az
Eucharisztiában elrejtőzve. Egyedül Ö
ajándékoz az emberiségnek életet
bőségben. Máriával együtt mondjátok ki
a ti
igeneteket arra az Istenre, aki nektek akarja ajándékozni
önmagát..."
A találkozó nagy eseménye a virrasztás a
Szentatyával és a
közös záró szentmise Marienfelden.
Jó volt látni azt a rengeteg fiatalt, akik itt
összegyűltek.
Jó volt érezni Krisztus jelenlétét.
A szentmisén pedig
jó volt közösen részt venni az Eucharisztia
ünneplésében. A szentmisén
elhangzott üzenetéből szeretnék átadni
pár gondolatot: "Kedves Barátaim.
Fedezzük fel az Egyház liturgiájának belső
gazdagságát és igazi nagyságát:
tudniillik azt, hogy nem egyedül ünneplünk, hanem az
élő Isten maga ad nekünk
ünnepet. Ha szeretitek az Eucharisztiát, a
kiengesztelődés szentségét is újra föl
fogjátok fedezni ... Aki fölfedezte Krisztust, annak
másokat is hozzá kell vezetnie.
Tudom, hogy ti, mint ifjú emberek, nagyot akartok, s hogy tenni
akartok egy
jobb világért. Mutassátok meg ezt az embereknek,
mutassátok meg a világnak,
mely éppen Jézus tanítványainak e
tanúságtételére vár és
elsősorban a ti
szeretetetek jele által fedezhetik föl a Csillagot, akit
követünk. Menjünk
tovább Krisztussal, és életünket, mint Isten
igazi imádói éljük." Ma
pedig, mikor már itthon vagyunk, és éljük
hétköznapjainkat, jó visszagondolni
az ott töltött időre, az ott kapott sok kegyelemre, amiből
itthon
gazdagíthatjuk közösségeinket.
Bartók Ágnes
"Uram, utamon csak Neked dalol ajkam, Uram, utamon dalolom a Te szent nevedet! Te vagy életünk, békesség és szeretet, Uram, utamon dalolhassalak Téged!"
E sokszor énekelt sorok szellemében,
megszakítva a
mindennapok taposómalmának embert
kihasználó és magával ragadó
sodrását, a béke
szigeteként tizedszer is megrendezzük Karácsonyi
hangversenyünket
templomunkban. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk
Zeneiskola tagozatai és
tanárai, a Petőfi és Szent Erzsébet helyi
iskolák tanulói és pedagógusai
mellett szívesen látunk egy-egy amatőr fellépő
személyt vagy csapatot is. Belépődíjat
most sem szedünk, hiszen ez az alkalom immár
közös ünneppé lett, de minden
adományt (sütemény, üdítő, pénz,
aktív közreműködés) örömmel
fordítunk a
szereplők támogatására, melyet kérünk
Fábián Andrásnál, Beke
Lászlónál vagy a
plébánián fogadó időben jelezni.
A hangverseny tervezett időpontja: 2005. december
18.
délután 16:30
Szerepvállalásra buzdítva az újabb
adományozókat, ismét
köszönjük a 2004-es támogatóknak
-
Egyházközség,
EDIMODUL Kft.,
Érsekvadkert Jövőjéért
Alapítvány,
Fater BT,
Kolping Család Egyesület,
Községi Önkormányzat,
MEDE Szerszámszaküzlet,
Nyugat-Nógrád COOP Rt.,
Takarékszövetkezet Érsekvadkert,
Vadkerti Harangok,
Eti néni,
Fehér Tibor,
Halaj Ferenc,
Holman László,
Híves Mihály (Balassagyarmat),
Horváth Lajos,
Nagy József,
Percsina Norbert,
Valcz László,
Zsiga László
és sok név nélküli
segítő -, hogy felajánlásaikkal színes,
lelket formáló, községünk
igényességét mutató rendezvényt
működtetnek.
emjé
Kalász gyűlésünket
október 2-án is megtartottuk.
A jelige eléneklése után Magyarok
Nagyasszonyáról
elmélkedtünk, Tóth Veremund bencés atya, :
Köszöntünk Mária, című
könyvének
segítségével.
Vezetőnk új könyvet mutatott be: Tűnődés az
öregkor
hivatásáról írója
Dr.Takácsné Muzsik Mária.
Felköszöntöttük és imádkoztunk
névnaposainkért. Megbeszéltük
a novemberi programunkat.
Novemberre tervezzük:
-November 13-án Kalász-gyűlés.
-Részt veszünk a Szt. Erzsébet Katolikus Iskola
ünnepségén.
-November 21-23-ig lelkigyakorlat Hévízen
-Zarándoklat Nagymarosra. Apát úr
sírjához a hónap végén
látogatunk el, a pontos időpontot közöljük.
-Segítünk, és részt veszünk a Szt.
András napi
templombúcsún!
A Nemzetközi Kolping focitorna a
csehországi Zsdárban
november 12-13-án lesz, ahol az ifjúsági csoport
képviseli közösségünket, akik
hétfő esténként megkezdték
felkészülésüket a sikeres szereplésre.
A november 19-i váci
asztalitenisz-bajnokságra még lehet jelentkezni
a Kolping házi rendezvényeken. Jön az év
vége. Akinek még tagdíjhátraléka
van, mielőbb
rendezze azt Zachar Lászlónál.
A tagdíj nem tartalmazza a Kolping újság árát. 2006-tól már nem tudjuk közös költségből fedezni a lapok árát. Aki továbbra is igényt tart közösségünk lapjára, 2005. december 15-ig jelezze Molnár Jánosnak. Az újság ára jelenleg 200Ft.
A Váci
Egyházmegye
Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony
Közösség ismét Vadkerten rendezte meg
találkozóját. Minden évben
más-más
helyszínen, más-más az ifjúságot
érintő témáról beszélgetünk,
melynek
szülőatyja Szegedi László atya ill. a kisebb
testvérek. A kisebb testvérek közé
azok a fiatalok tartoznak, akik a régió
községeiből időről-időre összejönnek,
segítenek a szervezésben és a programok
lebonyolításában. Ezúton szeretnék
biztatni minden vadkerti fiatalt, aki késztetést ill.
lelkesedést érez magában
csatlakozzon, a következő összejövetel december
3-án lesz Vácon.
A nap programjaként a
regisztráció és bemutatkozás után
szentségimádásban próbáltunk
ráhangolódni a napra, majd Borics Gabi
sülysápi
kistestvérünktől meghallgattuk az előadást, melynek
témáját a Biblia adta. Az
előadáson hallott gondolatok alapján
korosztályokra osztva 10-15 fős
kiscsoportokban beszélgetünk tovább, majd
közös ebéd után megnéztük az
érsekvadkerti szüreti felvonulókat és
táncukat.
A Szentmise kezdetéig a nagymarosiak
vezetésével
játszottunk. A misén Sillye Jenő és barátai
zenéltek, a végén pedig koncertet
adtak a régebben ill. újonnan írt dalokból,
melyet az Eucharisztia éve
alkalmából "Az Élet kenyere" címmel
átdolgoztak és újra kiadtak. A
koncert után feltöltődve és vidáman
búcsúztunk egymástól. Remélem nem
volt
hiába elővenni egy olyan témát, amiről azt
hihetjük hallottunk róla már eleget,
mindez nagyon helyes, de mégis az lenne szép, ha azt
mondhatnánk minél többen,
hogy eleget olvasom. A Szentírás ma is élő
üzenet, Isten élő szeretet-üzenete,
hát vegyük az üzenetet. Végül, de nem
utolsó sorban szeretném megköszönni a
segítséget mindenkinek, aki idejével,
ötleteivel, imájával, ill. keze
munkájával részt vett a találkozó
lebonyolításában. Köszönjük, hogy
használhattuk
az iskolát, a templomot, köszönjük a
szendvicseket, a süteményeket és
köszönjük
a katolikus iskola dolgozóinak a takarítást.
Dr .Kovács Eszter
-November 12.: az őszi
szentségimádásunk napja szombatra
esik. Ünnepeljük méltó tiszteletadással.
Tizedek beosztása a faliújságon
olvasható.
-November 30. szerda: Templombúcsú. Az ünnepi
szentmisét
Koza József hatvani prépost
plébános úr
celebrálja. Jelenlétünkkel tegyünk
tanúságot és köszöntsük szeretettel
falunk jubiláns
szülöttét, aki papságának 25.
évfordulóját ünnepli.
-Az erdélyi árvízkárosultak javára
rendezett templomi
gyűjtés eredménye 344000 Ft-ot utaltunk bajbajutott
testvéreink megsegítésére.
-Gyűjtés volt a váci szeminárium és a
szécsényi Ferences
Kolostor számára. Ennek eredményeként 80
zsák krumpli, 5 zsák hagyma, 15 kg
bab, zöldségek, savanyúság és
egyéb tartós élelmiszer, valamint 95000 Ft
pénzbeli adomány került átadásra.
Kereszteltek:
Virág Dániel
(Virág János -Kovács Tünde)
Virág Ronaldo
(Virág Emil- Virág Hajnalka)
Virág Róbert
(Virág Róbert -Lakatos Anett)
Halottaink voltak:
Boda Istvánné
Dombai Rozália
Dombai Sándomé Lecskó Margit
Dergecz József
MolnárJános
Szentségimádásaink
beosztása:
Keddenként
18 órától:
November
8. Kolping család
15. Kalász csoport
22. Rózsafüzér-társulat
29. Karitasz csoport
December
6. Csendes félóra
13. Kolping család
Vasárnapokon 16-18 óra
között:
November
6. Pió imacsoport
13 .János Pál imacsoport
20. Teréz anya imacsoport
27 .Ferenc imacsoport
December
4. Pió imacsoport
11. Hangverseny
18. János Pál imacsoport
Imaórák:
Minden hónap 13-án az esti mise előtt
5-órától Fatimai Szűzanya tiszteletére.
Minden hónap első vasárnap 15-16
Rózsafüzér Királynője
tiszteletére.
Iskolában történt:
-Péter, sorolj fel nekem öt állatot, amely
Afrikában él
-szólítja fel a kis nebulót a tanító
bácsi.
-Egy elefánt és négy majom –hangzik a meggyőző
válasz.